A MaNDA funkciója és feladatai

A MaNDA-ra vonatkozó szabályozást a Filmtv. tartalmazza, amely szerzői jogi szempontból sui generis megoldásokat is tartalmaz, értelmezése az Szjt.-vel összhangban több kérdést is felvet. Az alábbiakban ezeket témánkra tekintettel elemezzük.

1.8.1. A nemzeti fi lmvagyon fogalma

Az audiovizuális örökség kiemelten fontos részét képezi az állam tulajdonában⁴⁵ lévő nemzeti fi lmvagyon. E körbe kizárólag az Szjt. értelmében vett fi lmalkotások⁴⁶ tartoznak, tehát sem más audiovizuális művek⁴⁷ sem szerzői műnek nem minősülő fi lmek nem tartoznak a fi lmva-gyonba. A fi lmvagyonba tartoznak tehát a törvény értelmében alapvetően egyes, szerzői jogi törvény alapján fennálló szerzői/felhasználási jogok, valamint dologi tulajdonjogok, amelyek egyes fi zikai hordozókon állnak fenn. Eszerint a fi lmvagyont:

a) az államot valamely fi lmalkotásra vonatkozóan

aa) a szerzői jogról szóló 1884. évi XVI. törvénycikk 3. §-a alapján megillető vagyoni jogok,

ab) a szerzői jogról szóló 1921. évi LIV. törvénycikk 3. §-a és 74. §-a alapján megillető vagyoni jogok,

ac) a szerzői jogról szóló 1969. évi III. törvény 41. § (3) bekezdése alapján megillető vagyoni jogok,

ad) az Szjt. 64. §-a alapján megillető felhasználási jogok,

ae) az Szjt. 82. §-a alapján, mint szomszédos jogi jogosultat megillető jogok összessége, valamint

b) az a) pont szerinti jogok által érintett fi lmalkotások eredeti negatív és pozitív, valamint reproduktív (dubnegatív és dubpozitív) kópiái, és a fi lmalkotások eredeti hanganyagai alkotják.

A Filmtv. 5/A. §-a fogalmából mindazonáltal kifejezetten kivételre kerültek a közszolgálati médiavagyonba tartozó alkotások, ebből következően pedig egyes alkotások akár a közszol-gálati médiavagyonba is tartozhatnának. Ez a kizárás azért érdemel fi gyelmet, mert végső soron mindkét esetben az állam a tulajdonosa vagy szerzői jogi jogosultja a vagyoni vagy felhasználási jogoknak. Az elhatárolás tehát azt jelentheti, hogy azok az alkotások (fi lmek és mások), amelyeken a jogok a korábbi műsorszolgáltatóknál vagy ma az MTVA-nál

kelet-45 A jogalkotó által pongyolán használt tulajdonjog fogalmát itt feltehetően olyan tartalommal kell érteni, amelybe beletartoznak a műveken fennálló vagyoni és felhasználási jogok is.

46 Szjt. 64. § (1) bekezdés: „Filmalkotás az olyan mű, amelyet meghatározott sorrendbe állított mozgóképek hang nélküli vagy hanggal összekapcsolt sorozatával fejeznek ki, függetlenül attól, hogy azt milyen hordozón rögzítették. Filmalkotásnak minősül különösen a fi lmszínházi vetítésre készült játékfi lm, a televíziós fi lm, a reklám- és a dokumentumfi lm, valamint az animációs és az ismeretterjesztő fi lm”.

47 Az Szjt. sem koherens egyébként ebből a szempontból, mivel az 1. § (2) bekezdés g) pontjában a fi lmal-kotások és más audiovizuális művek összefoglaló neveként jelöli meg a fi lmalkotást, de a törvényben másutt több helyen is külön említi őket, emiatt pedig nem lehet kizárni azt az értelmezést sem, hogy az Szjt. szerinti fi lmalkotás-fogalom tágabb, mint a szűken értett fi lmalkotások köre.

keznek, azok a közszolgálati médiavagyonba kerülnek, amelyek pedig fi lmalkotásként ezen a körön kívül vannak, azok a nemzeti fi lmvagyonba tartoznak.

A fi lmvagyon fogalma a közszolgálati médiavagyonhoz hasonlóan dinamikus: ide tartoz-nak azok a jogok is, amelyeket az állam tartósan, véglegesen szerzett meg (ezek jellemzően a vagyoni jogok) és azok a felhasználási jogok is, amelyek csak meghatározott időtartamra ille-tik meg az államot (ilyen itt azonban jellemzően kevesebb van, hiszen a fi lmvagyonból nem kerül olyan módon kiszolgálásra egyetlen felhasználó sem, ahogy az Mttv. 100. §-a alapján létrejött Archívumból).

1.8.2. A fi lmvagyon archívuma

A fi lmvagyont archívumként a MaNDA (teljes nevén: Magyar Nemzeti Digitális Archívum és Filmintézet⁴⁸) gondozza, amely a Filmtv. 5/B. §-a alapján a magyar és egyetemes fi lmkultúra tárgyi, írásos, digitális és egyéb dokumentumainak gyűjtésével, feldolgozásával, megőrzésével, digitalizálásával kapcsolatos feladatokat lát el. A MaNDA gondozza a részére jogszabály alap-ján átadott fi lmalkotásokat, videódokumentumokat, és a fi lmalkotásokhoz kapcsolódó egyéb dokumentumokat. Vagyis elsősorban klasszikus archívumi, megőrzési funkciói vannak.

A MaNDA ezen túlmenően szakmai szolgáltatásokkal, kutatási tevékenységgel hozzájárul a magyar fi lmkultúra fejlődéséhez és segíti a mozgóképkultúrával összefüggő oktatást.

Küldetésének defi níciója alapján a MaNDA nem kizárólag a fi lmvagyonnal foglalkozik, hanem a magyar és egyetemes fi lmkultúra tágabban vett körével (ez magyarázatot adhat arra, hogy az egyes konkrét tevékenységek körében a Filmtv. miért említ gyakran tágabb kört, mint a fi lmvagyonba tartozó alkotások köre).

1.8.3. A fi lmvagyon gondozása és hasznosítása

A Filmtv. a fi lmvagyon hasznosítására vonatkozó részletes rendelkezéseket tartalmaz. Minde-nekelőtt azonban abból kell kiindulni, hogy a Filmtv.-nek sajátos a terjesztés-fogalma, és nem csak amiatt, mert jóval tágabb fogalom, mint az Szjt. szerinti terjesztés. Az a sajátos megközelí-tés látszik a Filmtv.-ben, hogy a terjeszmegközelí-tést, mint a fi lmszakmában általában bevett, zsargonsze-rű fogalmat kívánta a jogalkotó a legtágabb értelemben vett hasznosítási formaként defi niálni.

Mindeközben pedig a Filmtv. terjesztés-fogalma – úgy tűnik – kíván építeni az Szjt-re is, de egy abban használtnál tágabb felhasználási kört sorol a terjesztés alá. A fogalom szerint ide tartozik ugyanis a fi lmalkotás nyilvános előadása, nyilvánossághoz közvetítése sugárzás útján vagy oly módon, hogy a nyilvánosság tagjai a hozzáférés helyét és idejét egyénileg vá-laszthatják meg, továbbá a fi lmalkotás eredeti példányának vagy többszörözött példányainak a nyilvánosság számára történő hozzáférhetővé tétele, különösen

a) forgalmazással, illetve az arra történő felkínálással, b) moziüzemeltetéssel,

c) fi lmalkotás bármely adathordozón történő kiadásával, értékesítésével, bérbeadásával, haszonkölcsönbe adásával.

48 Jogelődje: Magyar Filmintézet, majd a Magyar Nemzeti Filmarchívum (MNFA).

Felmerül a kérdés, hogy mit jelenthet ebben a defi nícióban a nyilvánosság számára hozzá-férhetővé tétel. Feltehetően a jogalkotó itt az Szjt.-beli felhasználás fi lmre alkalmas felhasz-nálási mód fogalmait kívánta kiváltani, bár az Szjt.-beli terjesztés-fogalommal sem hozható teljesen harmóniába az a)–c) pontok felsorolása. A moziüzemeltetés egymagában ugyanis nem minősül felhasználásnak (még a Filmtv. szellemében sem), másrészt, ami a moziban megvalósul, az szerzői jogi szempontból nyilvános előadásnak minősül, tehát felesleges külön nevesíteni.

A fogalmi rend megváltoztatása a Filmtv. logikájával indokolható ugyan, de mivel a fi lmva-gyont túlnyomórészt szerzői művek és velük kapcsolatos jogok alkotják, ezért ezek felhaszná-lása (hasznosítása) is felhasználási jellegű szerződések útján fog történni, emiatt pedig célszerű lenne a fogalmak tekintetében mindig az Szjt.-hez legközelebb eső értelmezést megtalálni.

Bár a MaNDA a nemzeti fi lmvagyon vagyonkezelője, a gyűjtemény hasznosítása a Filmtv.

alapján két úton, két intézményen keresztül is megtörténik: ugyanis a gyűjtemény haszno-sítása csak részben történik a MaNDA útján, mivel másrészt a Filmalap (Magyar Nemzeti Filmalap Közhasznú Nonprofi t Zártkörűen Működő Részvénytársaság) útján történik. Ezt a kétpilléres megoldást árnyalja az a szabály, ami a MTVA számára teszi könnyebbé a nemzeti fi lmvagyon felhasználását.

1.8.4. A fi lmvagyon hasznosítói

Alapvetően a Filmalap végezheti a Filmarchívummal kötött megállapodás alapján a fi lmva-gyon üzleti jellegű hasznosítását (ennek szabályai egyébként sokkal kidolgozottabban vannak jelen a Filmtv.-ben, mint a közszolgálati médiavagyon tekintetében az Mttv.-ben, aminek okát abban lehet látni, hogy míg az Mttv. alapján az Archívum alapvetően a „saját” médiaszol-gáltatók kiszolgálását látja el, addig a Filmarchívum nem kapcsolódik közvetlenül egyetlen felhasználóhoz sem). Mivel azonban a MaNDA a törvény alapján a fi lmvagyon vagyonke-zelője, a Filmalap a hasznosítást (konkrétan a nemzeti fi lmvagyonba tartozó fi lmalkotások terjesztését) a MaNDA-val kötött megállapodásban (a továbbiakban: terjesztési megállapodás) foglaltak alapján végzi. Figyelemmel arra, hogy a vagyonkezelőnél vannak a jogok, ezért a Filmalap számára való továbbadásukra vonatkozó megállapodás értelemszerűen felhasználási szerződési típusú rendelkezéseket is kell, hogy tartalmazzon (ez azonban nem jelenti azt, hogy ezekre a megállapodásokra az Szjt. alkalmazandó lenne). A Filmalap a szerződéskötés során a terjesztésre vonatkozó piaci lehetőségeket, a terjesztésre kerülő alkotások sokszínűségéhez fű-ződő érdeket, a rendelkezésére álló példányok minőségét és a terjesztésre vonatkozó minőségi előírásokat fi gyelembe véve kell, hogy eljárjon. A terjesztési megállapodás a MaNDÁ-t irányító szerv (az Emberi Erőforrások Minisztériuma) vezetőjének egyetértése esetén jön létre.

A nemzeti fi lmvagyonba tartozó fi lmalkotások és egyéb mozgóképes művek terjesztése során már a Filmalap önállóan, a MaNDA jóváhagyása nélkül jogosult az egyes felhasz-nálókkal megállapodni (ami nyilvánvalóan visszahat a terjesztési megállapodás tartalmára).

Ha a terjesztés érdekeit ez hatékonyabban szolgálja, az MNF jogosult a terjesztési jogok gya-korlását harmadik személynek átengedni vagy harmadik személlyel együttesen gyakorolni (ez értelemszerűen felhasználási és nem vagyoni jogokat jelenthet csak). Az MNF korlátlan területi és időbeli felhasználásról szóló, valamint a fi lmvagyon egészére vonatkozó terjesztési megállapodást nem köthet, vagyis egy ilyen megállapodás semmis.

Meg kell jegyezni, hogy ezek a szabályok messze nem telepítenek sem a Filmarchívumra, sem az MNF-re olyan szigorú vagyongazdálkodási kötelezettségeket, mint amilyenek a köz-szolgálati médiavagyon tekintetében állnak fenn az Mttv. alapján.

A szerzői vagy szomszédos jogi védelem alatt nem álló fi lmalkotások vagy a Filmtv. szerint fi lmalkotásnak nem minősülő egyéb mozgóképes művek (a továbbiakban: egyéb mozgóké-pes művek) terjesztéséről az MNF e művek vagyonkezelőjével megállapodást köthet. Bár itt kérdés, hogy ha ezek nem tartoznak a fi lmvagyonba, akkor hogyan lehet rájuk vonatkozóan megállapodást kötni.

A szűkebben vett közérdekű hasznosítás pedig a MaNDA feladata.⁴⁹ Ez ismét kiterjed az egyéb mozgóképes művekre is (azaz még mindig nem tartalmazza a műnek nem minősülő fi lmeket), de csak a következő felhasználások vonatkozásában:

a) oktatási, könyvtári, közgyűjteményi, közművelődési célú, nem kereskedelmi jellegű, jövedelemszerzésre nem irányuló terjesztésére,

b) fi lmklubokban, művelődési házakban, és egyéb, nem fi lmszakmai rendezvényeken történő vetítésére.

Utalni kell arra, hogy a MaNDA feladata a fi lmvagyonba tartozó alkotások DVD-n való ter-jesztése is, ami végeredményben egyes piaci jellegű felhasználások engedélyezését is nála tartja.

A törvény meghatározza azokat az arányokat is, ahogy az MNF és a MaNDA osztozik az MNF által realizált felhasználásokból származó bevételekből. A Filmtv. értelmében a fi lm-vagyon ilyen felhasználása során felmerülő szerzői jogdíjfi zetési kötelezettségekért az MNF felel (a MaNDA és más jogosultak felé is), ami azt is jelenti, hogy erre az arányra, illetve a jogdíjfi zetési kötelezettségre az MNF-nek a konkrét felhasználókkal kötött felhasználási szer-ződések során is tekintettel kell lennie.

Az „üzleti” felhasználások másik körét jelenti az, amikor az MTVA (illetve a közszolgálati médiaszolgáltatók) kívánják a fi lmvagyon valamely elemét hasznosítani.

Mindezek alapján kérdésként merül fel az, hogy a Filmtv.-ben meghatározott feladatok miként viszonyulnak az Szjt. alapján a közgyűjteménynek minősülő archívumok által végez-hető szabad felhasználásokhoz.

Álláspontom szerint amennyiben a közjogi normával meghatározott feladat végzése megvalósulhat szabad felhasználás alapján, azt gyakorolhatja a MaNDA, ha viszont ez a feladatmeghatározás nem terjed ki olyan tevékenységre, amely szabad lenne az Szjt. alapján, akkor a Filmtv. szabályának van elsőbbsége.

Ugyan a közszolgálati médiavagyon ki van vonva a fi lmvagyon fogalmából, de egy fordí-tott helyzet is szabályozásra került: amikor az MTVA, illetve valamely közszolgálati média-szolgáltató kívánja felhasználni a Filmarchívum gyűjteményének valamely elemét. A Filmtv.

5/E. §-a szerint az MTVA „felhasználhatja” a fi lmvagyon elemeit és egyéb mozgóképes mű-veket, de mivel ez nem fordul elő, a törvény lehetővé teszi azt is, hogy ezeket a közszolgálati médiaszolgáltatók részére (harmadik személynek nem, tehát ebben az MTVA lehetőségei jóval korlátozottabbak, mint a Filmalapéi) felhasználásra átengedje. Ebben az esetben az MTVA és a MaNDA közti megállapodás szerzői jogi szempontból nem ingyenes, a felhasz-nálással összefüggő jogdíjakért az MTVA tartozik helytállni, ebből pedig következik az is, hogy ha a MaNDA az adott jogok jogosultja, az MTVA felé is díjat köteles fi zetni.

49 Filmtv. 5/D. §.

1.8.5. A fi lmvagyon elemeinek audiovizuális kötelespéldánnyá válása

Itt érdemes végül ismét megvizsgálni, hogy a nemzeti fi lmvagyon elemei miként válhatnak audiovizuális kötelespéldánnyá, de ugyanaz a válasz adható, mint a közszolgálati médiava-gyonba tartozó alkotások esetében: akkor lehetséges ez, ha a művet a megfelelő médiaszolgál-tató közönséghez közvetítette. Fontos azonban látni azt, hogy ez még eshetőlegesebb, mint a közszolgálati médiavagyon elemeinek audiovizuális kötelespéldánnyá válása: egyrészt a régi magyar fi lmek ritkább bekerülése miatt, másrészt az újabb mozifi lmek esetében amiatt, mi-vel ezek nem feltétlen kerülnek audiovizuális médiaszolgáltató révén nyilvánossághoz közve-títésre. Álláspontom szerint nem lenne értelmetlen az audiovizuális kötelespéldány-szolgálta-tás körét ebben az irányban is bővíteni, ami szintén a művek hatékonyabb megőrzését, illetve jobb hozzáférhetőségét szolgálná (az új alkotások körében természetesen moratóriummal, a különböző terjesztési ablakok időtartalmának fi gyelembevételével).