A hozzáférés lehetséges helye(i)

Az Szjt.-ben szabályozott, itt elemzett szabad felhasználások kedvezményezettje ugyan az intézmény, a végső haszonélvező azonban az a személy, aki igénybe veszi az adott intézmény szolgáltatásait: ebből a szempontból a nyilvános haszonkölcsönzés és a dedikált terminálon való hozzáférhetővé tétel érdemel különös fi gyelmet.

2.4.1. Általános archiválás és speciális archiválás

Az archiválási célú többszörözések vonatkozásában érdemes itt röviden utalni arra, hogy ha az intézmény nem maga végzi a többszörözést, hanem valamely megállapodás alapján más végzi ezt a számára, ott az lehet a döntő a felhasználás megítélése szempontjából, hogy a külső szereplő ezt milyen jogviszony alapján végzi. Ha az intézmény megbízásából, annak javára, az általa történő további felhasználásra/hasznosításra történik meg, akkor vélemé-nyünk szerint ez elfér a szabad felhasználás ernyője alatt. Ha azonban a többszörözést végző tényleges szervezet ezt a maga javára is hasznosítja, akkor ott az lesz a döntő, hogy ő maga a kedvezményezetti körbe tartozik-e, mert ha nem, akkor a szabad felhasználás feltételei nem fognak fennállni (minimálisan az egyéb hasznosítási cél tekintetében.)⁹⁷

2.4.2. Hagyományos hozzáférhetővé tétel

A nyilvános haszonkölcsönzés kizárólagos joga alóli kivételi körbe eső országos szakkönyvtár igénybevevője az olvasó, aki a haszonkölcsönbe vételt végzi, a haszonkölcsönbe adás helyszíne a könyvtár. (A könyvtárakban biztosított helybenolvasási, helyben megtekintési lehetőség szerzői jogi szempontból nem minősül felhasználásnak, egyszerű műélvezet.⁹⁸) Az olvasó a műpéldányt ideiglenesen birtokolja, azt hazaviheti, ez szerzői jogi szempontból nem releváns cselekmény, noha hatása az lehet, hogy sem az olvasó, sem a művet megismerni kívánó közvetlen baráti, ismerősi környezete nem szerzi be a művet kereskedelmi forgalomban, és még a kdvezményezett intézmény látogatási díját – ha ilyen létezik az adott esetben – sem kell megfi zetnie.

2.4.3. Új típusú helyszíni, lehívásra hozzáférhetővé tétel

Ez a szabály ugyan a nyilvános haszonkölcsönzésnek egyfajta, a digitális világra lefordított változatának tekinthető, valójában (egyelőre) igencsak különbözik tőle.

Az Szjt. szabálya (az irányelv szövegének itt pontosan megfelelve) megjelöli, hogy csak a kedvezményezett intézmények helyiségeiben valósulhat meg a nyilvánossághoz közvetítés:

97 Mezei Péter: A szerzői jog jövője (is) a tét. Gondolatok a Googlebooks könyvdigitalizálási projektről.

Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle, 2011/5. 5–47.

http://www.sztnh.gov.hu/kiadv/ipsz/201105-pdf/01.pdf 98 Tóth Péter Benjámin: A könyvtárak új szerepben.

http://www.artisjus.com/_userfi les/fi le/szerzoijogrol/konyvtarak_uj_szerepben.pdf 2.

a közvetítő, hozzáférést engedő eszközöket (terminálokat) a kedvezményezett intézmények saját helyiségeiben lehet felállítani. Ezzel fi zikailag egy igen szűk nyilvánossághoz közvetítési lehetőséget ad az irányelv, mivel a lehívás lehetőségét az intézmények saját helyiségeire kor-látozza, vagyis az intézmény úgy nem közvetítheti a nyilvánossághoz a művet, hogy a végső műérzékelés otthonról valósuljon meg (kivéve a másolatkészítés esetét).

Az irányelvi szabály magyar implementációja során, a törvény felhatalmazása alapján ki-adott Korm. rendeletben⁹⁹ már kifejezett normaként is tükröződik egy olyan interpretáció, amely a gyűjteményekhez való hozzáférést azonban ennél mégis szélesebbre nyitja.¹⁰⁰ Az Szjt.

szabálya az irányelvhez hasonlóan „az említett intézmények helyiségeiben e célra kijelölt terminálokon” megvalósuló lehívásra hozzáférhetővé tételt kedvezményezi. A többes szám használata egyrészt adódhat abból, hogy többfajta intézmény tartozik a kedvezményezett körbe, másrészt azonban arra az értelmezésre is ürügyet szolgáltat, hogy még ha az otthonról való hozzáférés nem is lehetséges, de az intézmények saját termináljai oly módon lehessenek összekötve, hogy az említett körbe tartozó bármelyik intézmény gyűjteményének a részét képező művek megjeleníthetők legyenek a kedvezményezetti körbe tartozó másik intézmény helyiségeiben erre a célra üzembe állított terminál képernyőjén is. Ebből következően az Szjt.

alapján az az egyedi hozzáférhetővé tétel tekinthető szabad felhasználásnak, amely a ked-vezményezett intézmények valamelyikében valósul meg. (Amennyiben a kedked-vezményezett intézmény ennél tágabb körben is nyilvánossághoz kívánja közvetíteni a gyűjteményét, ahhoz már a jogosultak kifejezett engedélyét is meg kell szereznie.)

Ugyanakkor azonban azzal a korábbiakban kifejtett elvvel, miszerint a tagállami jogalkotó legfeljebb az irányelvivel azonos terjedelemben vagy annál szűkebben határozhatja meg a különleges esetet, jelenleg tisztán jogi szempontból ütközni látszik a gyűjtemények összekap-csolhatósága. Tarthatónak tűnik az az álláspont, ami szerint az uniós jogalkotó kifejezetten rendelkezett volna az ilyen típusú hozzáférés-bővítés lehetőségéről, ha meg kívánta volna engedni. Amellett, hogy kultúrpolitikailag támogatható az összekapcsolás lehetőségének biz-tosítása, egyértelmű, hogy ez tágítja az irányelv által biztosítani kívánt korlátozást, és így de facto ellentétes az uniós joggal.

Hogyha a kérdést nem rendezné Korm. rendelet, az Szjt.-nek a szabad felhasználásra vo-natkozó szabályok kiterjesztő értelmezését tiltó elve alapján mindenképp arra a következte-tésre kell jutni, hogy az összekapcsolás nem megengedett. (Ahhoz, hogy ez ne így legyen, a törvénynek is kifejezetten meg kellett volna engednie az összekapcsolást.) Így azonban felmerül az Szjt. és a Korm. rendelet kapcsolatának Alaptörvénybe ütközésének lehetősé-ge. Itt meg kell jegyezni, hogy az Szjt. 33. §-ában foglalt, a szabad felhasználások általános értelmező szabálya a jogalkalmazót és nem a jogalkotót köti, de a szabad felhasználás terje-delmét a különleges esetet meghatározó egyes szakaszok és az általános szabályok együttes alkalmazása teremti meg. Ebből pedig az következik, hogy a 38. § (5) bekezdése még egy

99 117/2004. (IV. 28.) Korm. rendelet a szerző i jogró l szó ló 1999. é vi LXXVI. tö rvé ny 38. §-á nak (5) bekezdé sé ben szabá lyozott szabad felhaszná lá s eseté ben a nyilvá nossá g egyes tagjaihoz való kö zvetí té s é s a szá mukra tö rté nő hozzá fé rhető vé té tel mó djá nak é s felté teleinek meghatá rozá sá ró l.

100 Korm. rendelet 3. § (1) A kedvezmé nyezett inté zmé ny gyű jtemé nye az Szjt. 38. §-á nak (5) bekezdé sé ben meghatá rozott szabad felhaszná lá s alapjá n tö rté nő hozzá fé rhető vé té tel cé ljá bó l bá rmely má s kedvezmé nyezett inté zmé ny gyű jtemé nyé vel szabadon ö sszekapcsolható (cé lrarendelt há ló zatba kapcsoló dá s). A kedvezmé nyezett inté zmé ny gyű jtemé nye má s, vele ö sszekapcsolt kedvezmé nyezett inté zmé nyben felá llí tott szá mí tó gé pes terminá lon keresztü l az igé nybe vevő szá má ra a nyilvá nossá ghoz kö zvetí thető .

bizonytalan fogalmazás esetében sem értelmezhető helyesen úgy, hogy abba a gyűjtemények összekapcsolása is beleférjen.¹⁰¹

E tekintetben pedig az Szjt. és a Korm. rendelet viszonyát alkotmányjogi szempontból is meg kell vizsgálni. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 3.

§-a értelmében az azonos vagy hasonló életviszonyokat azonos vagy hasonló módon, szabá-lyozási szintenként lehetőleg ugyanabban a jogszabályban kell szabályozni. A szabályozás nem lehet indokolatlanul párhuzamos vagy többszintű. A 4. § értelmében: ha egy tárgykört törvény szabályoz, törvényben kell rendezni az alapvető jogintézményeket és a szabályozási cél megvalósulásával összefüggő lényeges garanciákat. Ezen kívül a Jat. 5. § (1) bekezdése alapján a jogszabály alkotására adott felhatalmazásban meg kell határozni a felhatalmazás jogosultját, tárgyát és kereteit.

A Korm. rendelet feladata tehát csupán a felhatalmazás körében maradó szabályok meg-határozása lehet, ebből következően az Szjt.-ben adott fogalom szűkítő értelmezése éppúgy túllépné a felhatalmazás kereteit, mint a kiterjesztő értelmezés – ami a töretlen alkotmány-bírósági gyakorlat alapján formai alkotmányellenességhez és így a jogszabály megsemmisí-téséhez vezet.¹⁰² Az Szjt. szabad felhasználásokra vonatkozó összetett szabályrendszere teljes körűen meghatározza azt az alanyi, tárgyi, területi kört, a felhasználás módjait és mértékét, amelyben a szabad felhasználás megvalósulhat. E kérdések további szabályozására az Szjt.

38. § (5) bekezdésében adott felhatalmazás nem terjed ki, összhangban a Jat. fent említett rendelkezéseivel.

A felhatalmazás tárgya tehát a digitális terminálokon rögzített gyűjtemények lehívásának olyan technikai feltételrendszere, amely pontosan azt teszi műszakilag lehetővé, amit a tör-vény jogi feltételei biztosítanak. A felhatalmazás címzettjének, jogosultjának tehát így másra (pl. kiterjesztő vagy szűkítő értelmezésre, mérlegelésre) nincs lehetősége, mint kizárólag arra, hogy a törvényi defi níciónak megfelelően oktatási vagy kutatási célra, az adott intézmények helyiségeiben, az ott felállított terminálokon történő megjelenítés technikai szabályait (a használó kör hozzáférésének feltételeit, kódot, más azonosítót, a terminálok elhelyezési fel-tételeit, az összekapcsolás rendszerét) meghatározza. A felhatalmazás azonban nem terjed ki arra, hogy a Korm. rendelet a gyűjtemények összekapcsolását is lehetővé tegye.

Az Alkotmánybíróság az 1338/B/1992. számú határozatában kimondta, hogy a szellemi tulajdon területére tartozó szabadalmi jogok az alkotmányos tulajdoni védelem alatt állnak.

Ebből adódik, hogy az alkotmányjogi értelemben vett tulajdon korlátozásakor irányadó teszt a szerzői vagyoni jogok korlátozására is alkalmazandó. Ezen kívül az alkotmányjogi értelem-ben vett tulajdon korlátozását előíró szabályozásnak meg kell felelnie az Alkotmánybíróság által kialakított speciális tulajdonvédelmi mércének is. Az irányadó alkotmánybírósági gya-korlat értelmében a tulajdon korlátozásának közérdeket kell szolgálnia. Mivel az oktatás és a tudományos kutatás alaptörvényi védelem alatt áll,¹⁰³ a közérdek nyilvánvaló hiánya nem

101 Ezzel ellenkező következtetésre jut Gyertyánfy Péter – Faludi Gábor – Kabai Eszter – Szinger And-rás – Tóth Péter: Szerzői művek, védjegyek és szellemi teljesítmények az interneten – a magyar jogi védelem (II. rész). Magyar Jog, 2005/3. 134. Ezt a véleményt osztja az SZJSZT 29/2004 – Hazai é s kü lfö ldi idő szaki kiadvá nyok tartalmá nak digitá lis archivá lá sá val ö sszefü ggő szerző i jogi ké rdé sek című véleménye is (amelyben Tóth Péter volt az előadó tag) azzal, hogy kifejti, hogy ez egyébként ellentétes az INFOSOC-irányelv átültetett szabályával.

102 45/1996. (X. 22.) AB határozat; 26/2002. (VI. 21.) AB határozat.

103 Magyarország Alaptörvénye 10–11. cikk.

állapítható meg. A korlátozás arányosságának eléréséhez azonban fi gyelemmel kell lenni arra, hogy a korlátozás csak akkor alkotmányos, ha „az elérni kívánt cél fontossága és az ennek érdekében okozott alapjog-sérelem súlya összhangban [áll] egymással. A törvényhozó a korlá-tozás során köteles az adott cél elérésére alkalmas legenyhébb eszközt kiválasztani.”¹⁰⁴

Mivel a szabad felhasználással elérni kívánt cél (az oktatás és tudományos kutatás előse-gítése) megvalósul a szabad felhasználás egyes intézményekre, célorientáltan és csak egyes helyiségekre történő korlátozásával is, ez megfelel az alkotmányos tulajdonkorlátozás ará-nyossági tesztjének, azon belül a „legkevésbé korlátozó eszköz” doktrínának is,¹⁰⁵ ugyanakkor az összekapcsolhatóság biztosítása megkérdőjelezi az ezen feltételeknek való megfelelést.

E tekintetben mindenesetre jól érzékelhető lenne a különbség a nyilvános haszonkölcsön-zés és az új típusú hozzáférhetővé tétel között (ha a jogalkotói szándékot tekintjük): míg az előbbi lehetővé teszi a végső haszonélvező számára az otthoni „fogyasztást”, addig ez szabad felhasználás alapján az utóbbi esetben még a kiterjesztő Korm. rendelet alapján sem lehetsé-ges, mivel ez a felhasználás a kedvezményezett intézmények helyiségeire korlátozódik. Prak-tikusan, az előző fejezetben kifejtettek szerint azonban a jogalkotó „túllőtt” a célon.

Mindezzel együtt azonban a jövő útját mégis a TU Darmstadt-ügy jelöli ki, amelyben az EUB ugyan az összekapcsolhatósággal nem foglalkozott, de vizsgálta annak a lehetőségét, hogy azok a tagállami megoldások, amelyek lehetővé teszik a hozzáférhetővé tett művek és más teljesítmé-nyek letöltését/kinyomtatását/elmentését, és így az intézmény helyiségeiből történő kivitelt, ha-zavitelt – ami ezt a felhasználást közelítheti a nyilvános haszonkölcsönzés terjdelméhez (sőt, azon túl is lép, hiszen az így megszerzett példányt nem kell visszaszolgáltatni a gyűjtemény számára).

Figyelemmel kell lenni ebben a körben arra is, hogy azon tagállamok közül, amelyek egyáltalán átültették ezt a kivételt, többen tovább is korlátozták a hozzáférhetőséget olyan módon, hogy csak olyan mennyiségben engedik nyilvánossághoz közvetíteni a digitalizált tartalmat, amilyen mennyiségben az egyébként eredeti formában rendelkezésre állt. Feltéte-lezhetően ezzel is korlátozni kívánták azt a lehetőséget, hogy a gyűjtemények egy-egy példány beszerzését követően aztán végtelenül tegyék hozzáférhetővé a műveket.¹⁰⁶