Budapest, 1963. július 1–3.
Jelentés az MSZMP KB Politikai Bizottsága számára U Thant főtitkár magyarországi látogatásáról
Szigorúan titkos!
U Thant látogatása július 1-jén, 2-án és 3-án, a Politikai Bizottság határo-zatában1 megállapított program szerint folyt le, azzal az eltéréssel, hogy – a ka-pott felhatalmazás alapján – az U Thanttal kapcsolatos pozitív tapasztalatok figyelembevételével, fokoztuk megbecsülésünk kifejezését. (A kormány és a köz-élet lényegesen több képviselője volt jelen a búcsúebéden és a repülőtéri búcsúz-tatáson, mint amennyit eredetileg terveztünk.) A program lebonyolításában és a tárgyalásokban maradéktalanul érvényesültek a Politikai Bizottság által megál-lapított irányelvek.
U Thant magatartásából, megnyilatkozásaiból kitűnt, hogy lényegében ugyan-azzal a céllal jött, mint amilyennel hívtuk, vagyis hogy az ENSZ-beli magyar-kérdés likvidálása – ami gyakorlatilag megtörtént – az ENSZ szempontjából jogi vonatkozásban is történjék meg.2 Fő törekvésének azt vallotta, hogy olyan infor-mációkat kapjon és olyan tapasztalatokat szerezzen, amelyek segítséget nyújta-nak neki az ENSZ keretében a „magyarkérdés” teljes eltemetéséhez.
A tárgyalások jellege
Dobi elvtársnál protokolláris látogatást tett. Ennek során Dobi elvtárs elismerően nyilatkozott U Thant pozitív szerepéről általában és velünk való összefüggésé-ben is.
1 A Politikai Bizottság 1963. június 25-i ülésén tárgyalta U Thant magyarországi látogatásá-nak programtervezetét. MNL OL M–KS 288. f. 5/305. ő. e.
2 Az ún. magyarkérdés az 1956-os forradalom leverését követően hat éven át szerepelt az ENSZ napirendjén. Az Egyesült Államok 1962. december 18-án indítványozta a magyarkérdés levételét, az ENSZ Közgyűlés pedig december 20-án fogadta el a javaslatot.
Kállai elvtárs többszöri beszélgetés során elsősorban kulturális eredményein-ket ismertette.
Az ENSZ-szel kapcsolatos problémákra vonatkozó tárgyalásokat – a ter-veknek megfelelően – Kádár elvtárs folytatta U Thanttal. Két részletben, több mint ötórás megbeszélést folytatott vele, s ezenfelül a csepeli üzemlátogatáson, a parlamenti fogadáson és a búcsúebéden – felszólalások és beszélgetések formájában – lényegében a tárgyalt témákról folytattak eszmecserét.
Kádár elvtárs és U Thant megbeszéléseinek kezdetén mindjárt teljes egyetér-tés alakult ki a tárgyalások alapelveire vonatkozóan.
Kádár elvtárs kifejtette, hogy U Thant személye iránt való bizalomból mi készek vagyunk őt mindenről tájékoztatni, ami érdekli. A magyar kormány egy percig sem ismerte el az úgynevezett magyarkérdés jogalapját, azonban de facto mint egy létező hidegháborús kérdéssel számolt. A főtitkárt úgy fogadjuk, mint aki ennek a hidegháborús kérdésnek a maradványait fel akarja számolni. Úgy tekintünk rá, mint aki meghívásunkra jött ide ENSZ-főtitkári minőségében.
Látogatásával kapcsolatban helyzetét így ítéljük meg: a főtitkárnak van egy kötelezettség nélküli felhatalmazása az ENSZ Közgyűléstől, hogy cselekedjék belátása szerint. Másrészt a mi beszélgetésünk is olyan, hogy felhatalmazzuk:
úgy használja fel információit és tapasztalatait, ahogy belátása szerint a legcélszerűbbnek tartja. Tehát: mind az ENSZ-től, mind a magyar kormánytól kötelezettség nélküli felhatalmazása van. Ez egyfelől kényelmes, másfelől nehéz az ő számára, mert eljárása során fennáll az a kockázat, hogy vagy az ENSZ, vagy mi, vagy mind a ketten bírálni fogjuk. De hangsúlyozta Kádár elvtárs azt a reményt, hogy lehetséges a főtitkár számára mindkét fél megelégedésére szolgáló megoldást találni.
U Thant kifejtette, hogy az ENSZ magyar vonatkozású határozatainak nincs kapcsolata a valóságos helyzettel. Teljesen megérti álláspontunkat, de az ő hely-zetében természetesen nem vonatkoztathatja el magát a határozatok lényegé-től. A legutóbbi határozatot ő teljesen szabadon értelmezheti, és nincs is semmi olyan szándéka, hogy itteni látogatásáról és tárgyalásairól a közgyűlésnek vagy bármilyen ENSZ-fórumnak jelentést tegyen.3 A kérdés végérvényes elejtése ma már e nélkül is lehetséges.
Történelmi háttér
Kádár elvtárs a mai helyzet megértetését a magyar nép története főbb vonásainak ismertetésével kezdte. Az Osztrák–Magyar Monarchia társadalmi viszonyainak jellemzésével érzékeltette a Tanácsköztársaság létrejöttének jelentőségét, és ezt összefüggésbe hozta aktuális kérdésekkel. Vannak, akik ma leegyszerűsített
lo-3 U Thant az ENSZ Közgyűlés XVII. ülésszakán elfogadott 1857. sz. határozatra utal. Ennek 1. pontja felkéri az ENSZ főtitkárát, hogy tegyen meg a magyarkérdéssel kapcsolatban minden olyan lépést, amelyet szükségesnek tart.
gikával azt hiszik, azért van nálunk kommunizmus, mert itt vannak a szovjet csapatok, s azért maradt fenn rendszerünk, mert beavatkoztak a szovjet csapatok.
Akik így gondolkodnak, nem értik, hogy ez mennyire sértő a magyar közvéle-ményre, mert él még az a nemzedék, amely a Tanácsköztársaságot létrehozta s a Tanácsköztársaságért három hadsereg ellen harcolt. Ez a Szovjetunió ellen folyta-tott intervenciós háborúnak olyan időszakában volt, amikor Oroszország terüle-tén a szovjethatalom alig foglalt el nagyobb földrajzi területet, mint Magyarország, s a szovjethatalom védelmében is mintegy 90 ezer magyar hadifogoly harcolt.
Amint 1919-ben a magyar nép forradalmi ereje hozta létre a Tanácsköztársasá-got, a felszabadulás után is a társadalmi erők belpolitikai harcából született meg a szocialista állam. A szovjet csapatok jelenlétének lényegében csak annyi sze-repe volt, hogy ez a belpolitikai harc nem válhatott fegyveres polgárháborúvá.
„1956”
U Thant számára érthető módon elemezte Kádár elvtárs az ellenforradalom tényezőit, a személyi kultusz idejét, a nemzetközi viszonyokat, majd az október 23-a és november 4-e közötti fejleményeket, amelyek végén három kormány volt Magyarországon: az új Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Szolnokon, az ellenforradalmivá lett és lezüllött Nagy Imre-kormány Budapesten és egy még jobboldalibb Győrben.4 A vietnami vagy a koreai helyzet megismétlődésének a veszélyében élt az ország. A Varsói Szerződés alapján itt lévő szovjet alakulatok a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány kérésére nyújtottak segítséget a törvényes rend helyreállítása érdekében.
A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány programja
Kádár elvtárs ismertette a november negyedikén nyilvánosságra hozott kor-mányprogram főbb vonásait. „Megmondtuk, hogy a Magyar Népköztársaság al-kotmányos rendjét tűzzel-vassal helyreállítjuk. Ebben a harcban elfogadjuk min-denki segítségét. Aki viszont ezzel szembeszegül, az ellen felvesszük a harcot.
A kormány jogi helyzete kezdettől fogva tisztázott volt.”
A kormányprogram fő tétele az alkotmányos rend helyreállítása volt az élet minden területén, gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális téren egyaránt.
Ismertette Kádár elvtárs mai viszonyaink tükrében, hogy ezt a programot mara-déktalanul végrehajtottuk.
Ebben az összefüggésben beszélt Kádár elvtárs igazságszolgáltatásunkról, a régebbi részleges és a legutóbbi általános amnesztiáról.5
4 A győri kormány alatt Kádár János a Dunántúli Nemzeti Tanácsra utalt, amely 1956. ok-tóber 30-án alakult Győrben. A DNT elismerte a Nagy Imre vezette kormányt. Tevékenységét 1956. november 4-én beszüntette. Felhívását lásd: Győr, 1956. Dokumentumgyűjtemény. Szerk.:
Bana József, Borbély János. Győr, 1996, I. 139–141.
5 Az 1963-as amnesztiát Kádár János 1963. március 21-én jelentette be az új Országgyűlés alakuló ülésszakán. Az amnesztia az 1956-os tevékenységükért börtönbüntetésüket töltő
po-A Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány november negyedikei programjából6 két pont nem valósult meg, legalábbis nem egészen abban a formában, aho-gyan az a november 4-i viszonyok között megfogalmazódott. Az egyik a koa-líciós kormányra, a másik pedig a szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos tárgyalásokra utalt.
Az első: a szocializmus építésénél az egypárt- vagy többpártrendszer nem elvi kérdés. Gyakorlati körülmények vezettek oda, hogy a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nem többpártrendszerrel kormányoz. A számításba jöhető pártok vezetői szembefordultak a törvényes rend helyreállítására irányuló törekvésekkel, s a politikai harc során pártjaik felszámolódtak.7 E pártok tömegei és részben vezetői is politikai tevékenységüket a Hazafias Népfront keretében fejtik ki. A kormányzás most tulajdonképpen a párttagok és a pártonkívüliek koalíciójával megy.
A második: a szovjet katonai alakulatok ideiglenesen tartózkodnak Ma-gyarország területén. Ennek belpolitikai indoka nincs, kizárólag a nemzetközi helyzet teszi szükségessé. Belpolitikai életünk úgy folyik, mintha nem is lennének jelen. A Varsói Szerződés tagállamainak szuverén jogkörébe tartozik ez a kérdés.
ENSZ-politikánk
Az ENSZ létrejöttét, történetét, hidegháborús szakaszait, mostani pozitívabb szerepét jellemezte Kádár elvtárs. Ennek során azt, hogy az ENSZ-szel való kap-csolataink kedvezőtlen alakulása következtében a mi közvéleményünk előtt az ENSZ hírneve nem mondható kedvezőnek. A főtitkárt és magát a nemzetközi szervezetet pozitív akcióiban készséggel támogatjuk. „De azt is meg kell mon-dani, hogy ha arról van szó, hogy Kongó ásványi kincseinek nagy részére a bel-gák vagy az angolok, vagy az amerikaiak tegyék-e rá a kezüket, akkor az ezzel kapcsolatos költségek finanszírozásában nem vagyunk hajlandóak részt venni.8 Kevés dollárunk van, de ha sok dollárunk lenne, akkor sem vállalkoznánk en-nek a finanszírozására.”
litikai elítéltekre vonatkozott, de több százan voltak, akikre ennek az amnesztiának a hatálya – mert visszaesőnek minősültek, vagy súlyos minősítésű köztörvényes bűncselekményért ítélték el őket – nem terjedt ki.
6 A Kádár-kormány 1956. november 4-i felhívása 15 pontot tartalmazott. Lásd: Kádár János művei, I. Budapest, Kossuth Kiadó, 1987, 710.; lásd még: A „Jelcin-dosszié”. Szovjet dokumen-tumok 1956-ról. Szerk.: Gál Éva, Hegedűs B. András. Budapest, Századvég Kiadó–56-os Intézet, 1993, 89–92.
7 Formálisan 1956 után sem mondták ki a többi párt megszűnését, illetve betiltását.
8 Az ENSZ Kongói Művelete (United Nations Operation in the Congo, UNOC) 1960 júliusa – az egykori gyarmat felszabadulása – és 1964 júniusa közt folyt. A művelet elsődleges célja az volt, hogy hozzájáruljanak a rend és a törvényesség fenntartásához, és technikai segítséget nyújt-sanak a belga kongói kormánynak a belga kivonulás idején. E célok később az ország területi integritása és politikai függetlensége megőrzésével bővültek.
Magyar–amerikai kapcsolatok, Vatikán, Mindszenty
A kapcsolatok normalizálásában, a hidegháborús kérdések felszámolásában való együttműködésre irányuló készségünk ismertetése után Kádár elvtárs megál-lapította: ha az új pápa az elődjéhez hasonló9 realitással nyúl a Mindszenty-kérdéshez,10 akkor mi is készek vagyunk a megoldást segíteni. Az Egyesült Államok részéről a normalizálásra irányuló törekvés jelei mutatkoznak.11 Mi a józan javaslatok megvalósításában készek vagyunk együttműködni.
U Thant állásfoglalásai
U Thant kérésére került sor a második találkozóra, Kádár elvtárs indítványa szerint viszontlátogatás formájában.
U Thant több ízben és többféle formában hangsúlyozta háláját a nyílt, őszinte beszélgetésért, amely számára – mint többször hangsúlyozta – rendkívül tanul-ságos volt. Az előadottakat megértette, állásfoglalásunkkal lényegében minden tekintetben egyetért. Külön is kiemelte, hogy a szovjet csapatok Magyarországon tartózkodását a Varsói Szerződés tagállamai belső ügyének tekinti. Az amnesz-tiával és a Nagy Imre-perrel kapcsolatban kért – hangsúlyozottan saját személye számára – részletesebb tájékoztatást.12 A tájékoztatások után kifejtette: az úgy-nevezett magyarkérdés – meggyőződése szerint – most már véglegesen eltűnik az ENSZ napirendjéről. Ő beszélt az amerikai kormány képviselőivel. Ennek alapján az a meggyőződése, hogy most már azok is a végérvényes elejtés módját kere-sik. Arra hivatkoznak, hogy szükségük van presztízsokokból és közvéleményük miatt valamilyen ürügyre, amelyre az elejtésnél hivatkozhatnak. Az afroázsiai országok delegációinak túlnyomó többsége határozottan a kérdés likvidálása mel-lett foglalt állást.
Az amerikaiak nehézségére utalva, Kádár elvtárs megjegyezte, hogy megérti azt, hogy az USA kormánya kutyaszorítóba került, de hát ők másztak bele, nekik is kell onnan valahogyan kimászni. Mi semmit sem kívánunk az USA-tól, csupán azt, hogy hagyjanak minket békén.
Végül U Thant megkérdezte Kádár elvtárstól, hogy VI. Pál pápánál – aki őt
9 XXIII. János pápa (1958–1963) 1963. június 3-án hunyt el. Rövid pápasága idején az egy-házi élet megújítását tűzte ki céljául, valamint fontosnak tartotta a nemzetek közti béke, a Ke-let–Nyugat párbeszéd ügyét. Utódjául 1963. június 21-én VI. Pált (1963–1978) választották meg.
10 Mindszenty József 1956. november 4-én a parlamentből az amerikai nagykövetségre me-nekült, ahol 1971 szeptemberéig élt. 1963 tavaszán indultak tárgyalások Magyarország és a Va-tikán között a Mindszenty-kérdés rendezéséről.
11 Lásd: Iratok a magyar–amerikai kapcsolatok történetéhez 1957–1967. Szerk: Borhi László.
Budapest, Ister Kiadó, 2002, 32–37.
12 A Nagy Imre-per 1958. február 5-én vette kezdetét. Nagy Imrét 1958. június 15-én ítél-te halálra a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa. Az ítéleítél-tet másnap végrehajtották. A volt miniszterelnökön kívül a vádlottak padján ült a szintén halálra ítélt Gimes Miklós és Maléter Pál, valamint Donáth Ferenc, Tildy Zoltán, Kopácsi Sándor, Jánosi Ferenc és Vásárhelyi Miklós.
Losonczy Géza pedig a per idején börtönében életét vesztette.
július 11-én fogadja – hivatkozhat-e Kádár elvtárssal folytatott beszélgetésre a Mindszenty-kérdéssel kapcsolatban.
Kádár elvtárs megismételte a felhatalmazást, hogy U Thant saját felelősségére úgy él a kapott tájékoztatásokkal, ahogy legjobb belátása szerint hasznosnak tartja. Ez vonatkozik arra a megállapításra is, hogy amennyiben az új pápa az előzőhöz hasonló realisztikus érzékkel törekszik ennek a hidegháborús kérdésnek a felszámolására, számíthat ebben az együttműködésükre.
Összefoglalva megállapítható, hogy U Thant állásfoglalásai a bennünket érintő kérdésekben itt-tartózkodása során a korábbinál is közelebb kerültek a mi ál-lásfoglalásainkhoz. Látogatását rendkívül hasznosnak minősítette mind nyil-vános megnyilatkozásaiban, mind bizalmas beszélgetéseiben. Kádár elvtárssal folytatott beszélgetéséről egyenesen úgy nyilatkozott, hogy államférfivel ő még ilyen nyílt és őszinte beszélgetést sohasem folytatott. Úgy ítéli meg, hogy meg-könnyítettük számára azt, hogy a Kelet–Nyugat-feszültség enyhítésében s ennek keretében az ENSZ-beli úgynevezett magyarkérdés felszámolásában hatékonyan járjon el.
Budapest, 1963. július 6.
Péter János
s. k. külügyminiszter
MNL OL M–KS 288. f. 32/1963/1. ő. e. – Gépelt másodlat. Készült 26 példányban. 24. sz.
példány. A Külügyminisztérium fejlécével. 178/PJ/1963. Kü/739. St. szám: 04678.
A találkozóról közös közlemény nem jelent meg. A Ferihegyi repülőtéren nemzetközi sajtókonferenciát tartottak. Lásd: Népszabadság, 1963. július 4.