10.
Jelentés
a szovjet–magyar párt- és kormányküldöttség
Baráti Társaság Elnöksége hívja meg albán testvérszervezetének küldöttségét.
Az albánok a meghívást visszautasították.
Nem tudjuk, hogy milyen kezdeményezés eredményeként, de a küldöttségek szintje az általunk javasoltnál magasabban alakult. November 1-jén értesültünk arról, hogy a lengyel küldöttséget Gomułka, az NDK-ét Ulbricht, a bolgárt Zsivkov, a mongolt Cedenbal3 elvtárs vezeti. Erre való tekintettel a Politikai Bizottság a magyar párt- és kormányküldöttség összetételét a következőképpen állapította meg: a küldöttség vezetője: Kádár János, tagjai: Nemes Dezső, Szipka József és Erdélyi Károly.
Azt a javaslatunkat, hogy külföldiek ne szólaljanak fel az ünnepségen, a szovjet elvtársak figyelembe vették.
A küldöttség feladata az volt, hogy:
a) vegyen rész az októberi forradalom évfordulóján rendezett moszkvai ün-nepségeken;
b) folytasson kétoldalú megbeszéléseket az SZKP vezetőivel a két párt kapcso-latait és a magyar–szovjet együttműködést érintő kérdésekről;
c) tájékozódjon a nemzetközi kommunista mozgalmat érintő kérdésekről, és d) találkozzon és beszélgetést folytasson a moszkvai magyar kolónia tagjaival.
Küldöttségünk e négy feladatot végrehajtotta.
I. A forradalom évfordulójának megünneplése
Az októberi forradalom 47. évfordulójának megünneplése méltóságteljes és impozáns volt, a szovjet nép erőtudatát, bizakodását, jó hangulatát fejezte ki.
A november 6-i díszünnepségen a külföldi küldöttségek részéről üdvözlésre nem került sor. A kínai küldöttség közölte, hogy szeretnének üdvözlőbeszédet tartani, de a szovjet elvtársak azt elhárították.
Küldöttségünk – az ünnepségeken részt vevő többi párt- és kormány-küldött-ségekkel együtt – részt vett a november 6-i esti díszünnepségen, a november 7-i díszszemlén és felvonuláson, a november 7-én délután rendezett kormány-fogadáson, továbbá november 9-én az SZKP Központi Bizottságának a külföldi delegációk tiszteletére rendezett díszebédjén. A kormányfogadáson is és az SZKP Központi Bizottságának díszebédjén is csak szovjet elvtársak tartottak pohárkö-szöntőt, külföldi vendégek nem.
Az ünnepségen megjelent küldöttségek között, amelyek a nemzetközi kom-munista mozgalom közös irányvonalát követik, meleg baráti hangulat uralko-dott. A Kínai Kommunista Párt irányvonalát követő küldöttségek magatartása
3 Jumdzságín Cedenbal 1952 és 1974 között Mongólia miniszterelnöke, majd 1974 és 1984 között elnöke. 1958 és 1984 között a Mongol Forradalmi Néppárt főtitkára.
az ünnepségek során, úgyszintén a többi küldöttségeknek hozzájuk való viszo-nya tartózkodó, de korrekt volt.
II. A küldöttségünk megbeszélései az SZKP vezetőivel
Moszkvai tartózkodásunk idején a különféle helyről szerzett értesülés alapján megerősödött küldöttségünkben az a meggyőződés, hogy Hruscsov leváltása szükséges volt,4 az SZKP Központi Bizottsága egységes volt e döntés meghoza-talában, Hruscsov felmentését az SZKP tagsága helyesléssel fogadta, s a szovjet népben különösebb visszhangot, zavart nem váltott ki, illetőleg bizonyos vára-kozást keltett. Hruscsov leváltása okainak jobb megértése megkönnyítette a két párt közötti kapcsolatokról való beszélgetést az SZKP vezetőivel.
Küldöttségünk Brezsnyev elvtársat két ízben kereste fel, és találkozott eszme-csere és tájékozódás céljából Andropov elvtárssal. E találkozók voltak a megbe-szélések és a tájékozódás szempontjából a legfontosabbak. Kádár elvtárs, Szipka elvtárs kíséretében udvariassági látogatást tett Koszigin elvtársnál; e beszélgeté-sen a népgazdasági tervekről s a szocialista országok gazdasági együttműködése kérdéseiről folyt rövid eszmecsere.
Küldöttségünk november 9-én kereste fel először Brezsnyev elvtársat. Ez alka-lommal Kádár elvtárs megismételte az MSZMP KB üdvözletét és jókívánságait, és átadta feljegyzésünket, amelyek az általunk megtárgyalni kívánt kérdéseket tartalmazták. (E feljegyzés szövegét a Melléklet tartalmazza,5 s ajánljuk azt elol-vasni a jelentés további részének elolvasása előtt.) Kádár elvtárs utalt az MSZMP Központi Bizottságának az SZKP Központi Bizottságához ez év október 24-én írt
4 Nyikita Szergejevics Hruscsovot az SZKP KB 1964. október 13–14-i plénuma mentette fel tisztségéből, helyére Leonyid Iljics Brezsnyevet választották meg az SZKP KB főtitkárává. (L. erről még 9. dokumentum és 3. jegyzete.) Kádárt rosszul érintette a szovjet vezetőváltás, hiszen mind politikailag, mind személyesen szorosan kötődött Hruscsovhoz. Lásd erről: Baráth Magdolna:
Kis októberi forradalom. Hruscsov leváltása és a magyar pártvezetés. Múltunk, LII. (2007) 4.
sz. 170–212.; Kádár és Hruscsov kapcsolatára vonatkozóan: Földes György: Barátság felsőfokon.
Kádár és Hruscsov. In: Ki volt Kádár? i. m. 88–93.
5 Feljegyzés L. I. Brezsnyev elvtárs részére. 1964. november 9. MNL OL M-KS 288. f. 5/351.
ő. e. 88–92. Kádár János a magyar küldöttség vezetőjeként 14 pontban összefoglalta az MSZMP PB álláspontját Hruscsov leváltásával és a magyar–szovjet viszonnyal kapcsolatban. Kádár hang-súlyozta, hogy az MSZMP tudomásul veszi Hruscsov leváltását és annak szükségességét, de ugyanakkor nem érti és nem helyesli a leváltás módját. Kérte Brezsnyevet, hogy ne csak a volt szovjet vezető hibáit, hanem a pozitívumait is emeljék ki. Kitért Rákosi Mátyás ügyére is, felve-tette, hogy amennyiben kényelmetlen a szovjetunióbeli tartózkodása, akkor készek hazaszállí-tani, mert nem félnek már tőle. Végül biztosította Brezsnyevet, hogy a Kínával fennálló konflik-tusban az MSZMP teljes mértékben az SZKP mellett áll.
levelére is,6 amely a most átadott feljegyzésben foglalt kérdések nagyobb részét szintén tartalmazza.
Brezsnyev elvtárs megköszönte az üdvözletet. Tájékoztatott a kínai kül-döttséggel való küszöbön álló találkozóról. Ezzel kapcsolatos kérdésekre je-lentésünk további részében visszatérünk.
November 10-én találkozott küldöttségünk Brezsnyev elvtárssal ismét. Az SZKP és az MSZMP kapcsolatait érintő kérdések érdemi megbeszélésére ekkor került sor. A beszélgetés alapját az előző nap átadott feljegyzésünk képezte.
Brezsnyev elvtárs közölte, hogy előző este beszélgetett a feljegyzésről Mikojannal, Kosziginnel, Podgornijjal, Szuszlovval, Andropovval és Ponomar-jovval. Valamennyien úgy vélik, hogy ez a barátság, a testvériség és a megbecsü-lés jegyében készült.
A feljegyzés első pontjának a magyar–szovjet barátság elvi alapjairól szóló megállapításával Brezsnyev elvtárs „200 százalékig” egyetértett. Véleménye sze-rint olyan sok közös kérdés van, hogy a háromévenkénti látványos párt- és kor-mányküldöttségi látogatások nem elegendők. Gyakrabban kell találkozni kötet-len formák között. Az SZKP vezetői tudatában vannak annak, hogy ők egyedül nem tudnak minden kérdést megoldani, ezért igénylik a testvérpártok segítségét és kezdeményezését.
Brezsnyev elvtárs ugyancsak „200 százalékig” egyetértett a feljegyzés má-sodik pontjában a pártjaink tevékenységének fő irányvonaláról kifejtettekkel.
Változatlanul a XX. kongresszus vonalán állnak. Hruscsov hibájaként említette, hogy sokat beszélt a XX. kongresszus határozatairól, de keveset tett azok meg-valósítására. Most már nem lehet Sztálint felelőssé tenni a burgonyahiányért, vagy más nehézségekért, mert Sztálin már 12 éve halott. Kevesebbet beszélni és többet tenni a XX. kongresszus határozatainak megvalósításáért – ez most a párt fő feladata.
A feljegyzés harmadik pontját illetően hazánk és a Szovjetunió kétoldalú kapcsolatairól Brezsnyev elvtárs kijelentette, meggyőződése, hogy barátságunk a jövőben tovább fog erősödni. A feljegyzés negyedik pontjával kapcsolatban pedig kijelentette, hogy a szovjet vezetők viszonya, magatartása, érzelmei Magyarország irányában nem változtak és nem változnak, kétoldalú kapcsolatainkat, hivatalos és nem hivatalos találkozásainkat a jövőben is a legteljesebb őszinteség, a bizalom, a személyi tisztelet és barátság fogja jellemezni.
Megelégedéssel és hálával fogadta feljegyzésünk ötödik pontjának azon megállapítását, hogy N. Sz. Hruscsov leváltásának tényét nemcsak tudomásul vesszük, hanem annak szükségességét megértettük. Kádár elvtárs megjegyezte, hogy a hír vétele utáni első napokban ezt így nem tudtuk volna elmondani.
6 Az SZKP KB vezetőinek írt levelet az MSZMP PB október 21-i ülésén fogadták el, amelyben a magyar vezetés újra leszögezte, hogy az SZKP döntésével egyetértenek, de a döntés nyilvános-ságra hozatalának módjával nem. MNL OL M-KS 288. f. 5/347. ő. e. A levelet közli: Baráth, 2007, i. m. 209–212.
Hruscsov elvtárs felmentésének módjára és az ő hibáira vonatkozó, feljegy-zésünk hatodik és hetedik pontjában említett észrevételeinkkel kapcsolatban Brezsnyev elvtárs megállapította, hogy megérti a mi helyzetünket, de kéri, ugyanakkor mi is értsük meg az SZKP helyzetét. Novotný vagy Kádár elvtárs helyén ő is csodálkozott volna az első pillanatban. Hruscsov elvtársnak nagy tekintélye volt a világon, az események menete növelte az ő népszerűségét. De az iránta megnyilvánuló rokonszenv nem csupán az ő személyes tulajdonságainak szólt, ez a Szovjetunió, a szovjet párt erejének, a szovjet nép nagyságának elismerése, a kollektíve kidolgozott politika helyességének bizonyítéka.
Hruscsov kétségtelenül népszerű volt a magyar nép körében, mert támogatta a magyar kormány politikáját, de nem csak ő támogatta. Az ellenforradalom leverésében nyújtott segítség sem kizárólag Hruscsov személyes érdeme, mert ő az Elnökség határozatát realizálta.7
Hruscsov leváltására kizárólag belső okok miatt került sor, bár követett el hi-bákat a külpolitikában is, de ezt a kérdést sem az Elnökség, sem a KB nem vitatta.
A külvilág másnak látta őt, külföldön sok mindent nem tudtak a Szovjetunión belüli dolgokról.8
Hruscsov mindjobban megsértette a kollektív vezetés elvét, durván vissza-utasította vagy elfojtotta a vezetés többi tagjának a véleményét. Megszerzett te-kintélyével nemegyszer rákényszerítette akaratát az Elnökségre és a Központi Bizottságra. Az ellenvéleményt nyilvánító elvtársakat kifigurázta, emberi méltó-ságukban megalázta. Az Elnökségben olyan légkör alakult ki, hogy annak tagjai belső meggyőződés nélkül voltak kénytelenek megszavazni lélegzetelállító kísér-leteket és eszméket. A KB-ülések nem voltak igazi KB-ülések, inkább nagygyű-lésekre hasonlítottak.
A mezőgazdaság irányítását kizárólagossággal magának tartotta fenn, s a me-zőgazdaság termelése hat év alatt mindössze 1,6 százalékkal nőtt. Átszervezési viszketegségben szenvedett, erőszakosan kikényszerített intézkedésekkel dezor-ganizálta a Szovjetunió népgazdaságának irányítását.
Hruscsov felmentésének kérdése – mondotta Brezsnyev elvtárs – kizárólag az SZKP belső ügye. Eldöntése a lenini elveknek megfelelően, demokratikus alapon történt. Neki előre bejelentették, hogy az Elnökség ülésén meg kívánják beszélni vezetési módszereinek kérdését. Ezzel ő egyetértett. Az Elnökség és a Titkárság tagjai pártszerűen bírálták őt. A bírálat mentes volt a személyi kirohanásoktól, sem tartalmában, sem formájában nem sértette Hruscsov emberi méltóságát.
Minden felszólaló méltatta múltbeli tevékenységét, érdemeit, de rámutatott tart-hatatlanná vált vezetési módszereire, hibáira. A kétnapos ülés végén Hruscsov
7 Lásd az 1. dokumentumot.
8 Hruscsov leváltásáról lásd: Roy Medvegyev: Hruscsov. Politikai életrajz. Budapest, 1989.
307 – 321., valamint Nyikita Hruscsov 1964. Sztyenogrammi plenuma CK KPSZSZ i drugije dokumenti. Szosztavityeli: A. N. Artyizov–V. P. Naumov–M. Ju. Prozumenscsikov–Ju. V. Sziga-csov–N. G. Tomilina–I. N. Sevcsuk. Moszkva, MFD, 2007.
rájött, hogy már nem képes megváltoztatni sem saját magát, sem a kérdések meg-oldására kidolgozott vonalát, kora sem teszi ezt lehetővé, ezért kérte felmentését.
Az utóbbi években többször emlegette, hogy a visszavonulás gondolatával foglal-kozik. A közelmúltban elmondta, hogy kétórai munka után már fáradtnak érzi magát.
Figyelmet érdemel az is – mondotta Brezsnyev elvtárs –, hogy az Elnökség és a Titkárság tagjai, akik pártszerű bírálatban részesítették Hruscsov elvtár-sat, nem véletlen emberek. Önmagáról elmondta, hogy 1938. április 18. óta is-meri Hruscsovot, s személyesen is sokat köszönhet neki. Hruscsov emelte ki őt területi titkárnak.9 Soha nem ingadozott annak a vonalnak a követésében, amelynek kidolgozásában Hruscsovnak jelentős szerepe volt. Így történt ez a XX. kongresszus idején is és 1957 nyarán, a pártellenzékkel folytatott harc ide-jén is.10 Elmondotta, hogy a KB-ülés előtt három nappal szívrohamot kapott, de az orvosok utasítását megszegve, Hruscsov kérésére mégis elment az ülésre; a vi-tában másodiknak szólalt fel, s bár semmit nem látott maga előtt, 1 óra 5 percet beszélt, és szenvedélyesen védelmezte Hruscsov elvtársat, az ő helyes vonalát az ellenzékkel szemben. A későbbiekben Hruscsov hibákat követett el. Az elvhűség megköveteli, hogy ezt megmondják neki. Az Elnökség ülésén beszéltek érdeme-iről is. A KB-ülésen tartott beszámolójában Szuszlov elvtárs szintén hosszasan méltatta azokat. Az a tény, hogy Hruscsov elvtárs megmaradt a KB tagjának, ugyancsak érdemeinek elismerését jelenti.
Hruscsov elvtárs felmentését a KB is demokratikus formák között vitatta meg. Az ülésen olyan légkör alakult ki, hogy ha az Elnökség nem mérsékli a KB-tagok aktivitását, még súlyosabb határozat született volna vele szemben. Ilyen légkörben nem lehetett szó Hruscsov elvtárs érdemeinek nyilvános emlegetésé-ről, bár azok felsorolása esetén a határozatot kétségkívül jobban fogadták volna külföldön.
A Hruscsov felmentéséről szóló határozat megszövegezésekor a belső szük-ségletekből indultak ki. Lehetséges, hogy a jövőben esetleg találnak valamilyen formát Hruscsov elvtárs érdemeinek elismerésére. Határozatának és eljárásának helyességében az SZKP Központi Bizottságát megerősítette az, hogy a Hruscsov felmentését tárgyaló taggyűléseken a határozat teljes támogatásra talált. A tag-gyűlések hangulata, az ott megnyilvánult egység azt mutatja, hogy a KB helyesen járt el. A KB döntése helyeslésének második fázisát jelenti az az egyértelműen
9 Brezsnyev Ukrajnában kezdte a politikai karrierjét, ahol Hruscsov 1938–1947 között az Ukrán KP(b) KB első titkára volt. Brezsnyevet 1939-ben az Ukrán KP(b) dnyepropetrovszki terü-leti bizottsága titkárának nevezték ki.
10 1957 júniusában Molotov, Kaganovics, Malenkov és Sepilov indított támadást Hruscsov ellen, aki azonban a Központi Bizottság segítségével győzedelmeskedett, és megszilárdította ha-talmát. Brezsnyev ekkor valóban Hruscsov mellé állt, és ekkor vált az Elnökség rendes tagjává is.
Lásd: Medvegyev, 1989, i. m. 149–155.
pozitív állásfoglalás, ahogyan a párttagság és a nép széles tömegei a november 6-i beszédet, az abban megjelölt programot fogadták.
A Hruscsov-kérdés az SZKP számára lezárt ügy, erre nem kívánnak vissza-térni, így kampányt sem indítanak Hruscsov elvtárs ellen. A testvérpártok több-sége helyesen értelmezte Hruscsov felmentését, csupán a módszert illetően van egyet nem értés a testvérpártok egy részénél.
Kádár elvtárs kifejezte, hogy mi szeretnénk, ha a szovjet elvtársak helyesen értenének bennünket. A feljegyzésben foglaltakat, észrevételeinket mi kellő gondolkodás után írtuk le. A felmentés szükségességét úgy vesszük tudomásul, hogy azt teljesen megértjük. Nem tudjuk megmondani, vajon előbb kellett volna-e felmenteni őt, vagy ez csak most vált szükségessé. Ez az SZKP dolga.
A felmentés az SZKP belső ügye, de mi ezt nem ügyvéd módjára vizsgáljuk.
Valaha létezett egy világpárt, a Komintern,11 s pártunk annak külön magyar szekciója volt. Ma ugyan nincs Komintern, de mozgalmunkat ma is egy egységes világpártként kezeljük, ezért számunkra nem lehet közömbös, hogy mi történik egy másik testvérpártban. Különösen vonatkozik ez az SZKP-ra.
A Szovjetunió olyan szerepet tölt be a világban, hogy bármit is tesz, annak világvisszhangja van. Ez a világ szerencséje, az SZKP viszont soha nem feledkezhet meg erről. Hruscsov elvtárs felmentése csak formailag kizárólag az SZKP belső ügye, de politikailag, erkölcsileg, érzelmileg mindenkit, így bennünket is érint.
Számunkra világos, hogy nem volt lehetőség e kérdést előre konzultálni a többi testvérpárttal, de azért gondolni kell a többiekre is.
Hruscsov elvtárs felmentését az SZKP-től kapott tájékoztató után nekünk a magyar nép gondolatvilágából kiindulva kellett megmagyarázni. Hruscsov elv-társ a mi Politikai Bizottságunkat nem sértette, a pártszervezeteket nem bontot-ta meg, a mi mezőgazdaságunkban nem csinált átszervezéseket. Mi az ő tevé-kenységének másik oldalát ismertük: szerepét a XX. kongresszus vonalának ki-dolgozásában, az 1956-os magyarországi események során nyújtott segítségben, a két ország együttműködésének fejlesztésében. Az ő magyarországi látogatásai erősítették népeink barátságát, a Szovjetunió, az SZKP tekintélyét. Ebben mi nem tudunk negatívumokat találni.
Hruscsov elvtárs hibáinak egy részét – Adzsubej szerepét,12 a családi uta-zásokat – mi is ismertük. Ízetlennek tartottuk például Adzsubejnek a XXII.
kongresszuson apósát dicsérő beszédét, ugyanakkor nekünk tetszett Solohovnak ott elmondott ízes felszólalása.13 Akkor beszéltünk erről szovjet elvtársakkal,
11 A Kommunista Internacionálé, röviden Komintern (más néven: Harmadik Internacionálé) 1919 márciusában alapított nemzetközi kommunista szervezet, 1943-ban oszlatták fel hivata-losan.
12 Alekszej Adzsubej (1924–1993) Hruscsov veje, Rada lányának férje, az Izvesztyija főszer-kesztője (1959–1964).
13 Mihail Alekszandrovics Solohov (1905–1984) irodalmi Nobel-díjas orosz-szovjet elbeszélő, regényíró. – „Friss, üdítő szél fuvallata csapja meg arcunkat, kéklő és hívogató távlatok tárulnak
akik vegyes érzésekkel fogadták Solohov szavait, s ugyanakkor egyértelműen dicsérték Adzsubejt.
Véleményünk szerint nem vetett árnyékot Hruscsovra, amikor egy-egy külföldi útjára elkísérte őt felesége, vagy családjának valamelyik tagja. A ka-pitalista országokban élő egyszerű emberek több rokonszenvet tanúsítanak azon politikusok iránt, akiknek látják az emberi oldalát, az emberi vonásait is. A béke szükségességéről beszélő politikusnak a tömegek jobban hisznek akkor, ha tudják róla, hogy annak is van gyereke, unokája. Hruscsov elvtárs emberi vonásainak ismerete nálunk a magyar–szovjet barátságot erősítette, az ő magatartása nálunk a politikai megértés irányába hatott.
Hruscsov elvtárs hibáinak egy részét nem ismertük, helyesebben nem tudtuk, hogy az egyes döntések mennyiben jelentik az ő személyes állásfoglalását, s mennyiben az SZKP KB véleményét. Mi az újságból mindig úgy olvastuk, hogy a határozatot az SZKP KB hozta. Mi nem kutattuk ki, vagy hány személy áll a hozott határozat mögött. Hruscsov elvtárs nekünk is beszélt a különböző átszervezések hasznosságáról, de mi soha egy jó szót nem mondtunk azokról.
Azt mondtuk, hogy számunkra nem érthetők. Otthon megállapítottuk, hogy az átszervezések a mi viszonyaink között nem alkalmazhatók. Ez volt a mi bírálatunk egyetlen lehetséges módja. A silókukoricát illetően Hruscsov elvtárs Magyarországon is erőltette ennek termesztését, de mi megmondtuk neki, hogy nálunk elsősorban szemeskukoricára van szükség. Ha lehetne tanácsot adni szovjet mezőgazdasági szakembereknek, mi a Szovjetunió hatalmas területét figyelembe véve csupán azt tudnánk javasolni, hogy soha ne csináljanak mindent egyformán mindenhol.
Kádár elvtárs tájékoztatta Brezsnyev elvtársat arról, hogy Hruscsov leváltása óriási meglepetést, megdöbbenést váltott ki hazánkban. Az emberek sajnálták őt, abból indultak ki, hogy Hruscsov elvtárs 20 éves korától kezdve 50 éven át harcolt egy ügyért, most valószínűleg hibákat követett el, de legalább azt mond-hatták volna róla, hogy jót is csinált. A mi országunkban a rendszerünk népsze-rűsítéséhez szükséges az is, hogy emberi ügyeket emberi módon intézzünk el. A burzsoázia elegánsabban válik meg saját elöregedett vezetőitől.
Amikor Hruscsovról, az ő hibáiról beszélünk, nem tudjuk letagadni, hogy ő a mi emberünk, a mi rendszerünk vezetője volt. Így volt ez a Sztálin-kérdésnél is. Mi mondhatunk amit akarunk, az egyszerű emberek az ő hibáikat a mi rendszerünk számlájára írják.
Zavart okoz, ha Hruscsov hibáit személyi kultusznak nevezik. Sztálin kultusza idegen volt rendszerünktől, nagy károkat okozott nekünk. Hiba lenne, ha Sztálin személyi kultuszának felszámolása után kijelentenénk, hogy ezután
fel tekintetünk előtt, tisztán látjuk a jövendő körvonalait” – mondta Solohov a korabeli magyar híradó szerint. Solohov beszéde kimaradt a kongresszusról kiadott magyar nyelvű kötetből. Lásd:
Az SZKP XXII. kongresszusa. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1962.
jött Hruscsov személyi kultusza. Az emberek azt hihetnék, hogy a személyi kultusz valóban a rendszer velejárója. Pártunknak azért van becsülete a tömegek előtt, mert fellépett az ellenforradalom és a személyi kultusz ellen. Az emberek azért nyugodtak, mert garanciát látnak a személyi kultusz visszatérése ellen.
Hruscsov elvtárs leváltása a mi belpolitikai helyzetünkben bizonyos törést idézett elő. Bizonytalanság volt, az emberekben felmerült a kérdés, vajon változik-e a magyar vagy a szovjet politika. Mi megmagyaráztuk, hogy nincs változás.14 Az SZKP-től kapott tájékoztatást felhasználva belső úton megvilágítottuk a leváltás okát is. A közvéleménynek, a tömegeknek megmondtuk azt is, hogy Hruscsov elvtársnak voltak érdemei. A politikai zavar eloszlott, de még nem teljesen.
Nagyon jó lett volna, ha a Hruscsov elvtárs felmentéséről szóló első határozat utalt volna arra, hogy ő mindig a szovjet hatalom ügyéért dolgozott, de megöre-gedett, rossz szokásokat vett fel, hibákat követett el, s ma már képtelen meg-felelően munkálkodni a közös ügy javára.15 Utalni lehetett volna arra is, hogy ő maga ezt belátja, ezért korára és egészségi állapotára való tekintettel kérte a felmentését. Az erről való határozatba jó lett volna még belevenni, hogy az SZKP változatlanul a XX., XXI. és XXII. kongresszusok vonalát, az 1957. és 1960. évi határozatok szellemét követi, töretlenül harcol a békéért. Ilyen határozat jobb fogadtatásra talált volna, s a határozat publikálását követő első 24 órában ez nagyon sokat számított volna.
Emberileg azért jelent problémát Hruscsov elvtárs felmentésének módja, mert a nem kommunisták kritikusan értékelnek bennünket, kommunistákat. Ők is tudják, hogy a kommunisták éjt nappallá téve dolgoznak, szívtrombózissal is harcolnak, magánéletüket teljesen félretéve küzdenek, amíg bírják. Ha az ilyen embereket, amikor már nem tudják a tevékenységük maximumát nyújtani, vagy hibáznak, kifacsart citrom módjára félredobjuk, az rossz, a nép ezt nem érti meg.
A Politikai Bizottság állásfoglalásának megfelelően mi most itt is megmondjuk:
mi Hruscsov elvtárs egész munkásságát pozitívan értékeljük. Ez az öregember valamikor volt vöröskatona, pártmunkás, vezető. Egész életét a mi ügyünknek szentelte. Ezért mi őt tiszteljük. Ha az utcán látnánk, nem fordulnánk el tőle.
Nem tudunk egyik napról a másikra leköpni egy olyan embert, aki mindig velünk harcolt. Kivételt képez, ha az illető átállt a másik oldalra, áruló lett. Nagy Imre esetében például nem haboztunk, megfelelő módon jártunk el.
14 Kádár János Hruscsov leváltásának pillanatában éppen Lengyelországban tartózkodott.
A hazatérő delegációt a Nyugati pályaudvaron október 18-án nagy tömeg fogadta, ahol Kádár kijelentette, hogy a magyar külpolitika, a szocialista országokkal folytatott együttműködés „egy hajszálnyit sem változott és nem fog változni ezután sem”. Népszabadság, 1964. október 20. 3–4.
15 Az SZKP KB és a Legfelsőbb Tanács Elnökségének közleményei. Népszabadság, 1964. ok-tóber 16. 1.
Az ellenforradalom idején nekünk segített Hruscsov, Brezsnyev, Arisztov16 elvtárs. Mi őket ezért ma is tiszteljük. Abban az időben Arisztov elvtárs az Elnökség tagja, a KB titkára volt. Azóta őt leváltották, de mi őt ma is tiszteljük azért, amit 1956-ban a mi ügyünkért tett. Szeretnénk elmondani, hogy mi a szovjet vezetőknél nem kevésbé, sőt talán még jobban tiszteljük az egyszerű szovjet embereket, akik a nagy összefüggések ismerete nélkül is nehéz körülmé-nyek között becsületesen helytálltak.
Mindezeket azért mondtuk el, hogy a jövőben is őszinték lehessünk, hogy ne legyen semmi közöttünk, amit magunkban kell tartani. A Hruscsov-kérdéssel mi többet nem foglalkozunk. Megértettük az SZKP döntésének indokoltságát, azzal egyetértünk.
Brezsnyev elvtárs megköszönte Kádár elvtárs részletes magyarázatát és érté-kelését. Kijelentette, hogy Kádár elvtárs szavai nyomán jobban megértette, ho-gyan jelentkezett ez a kérdés Magyarországon. A Hruscsov-kérdést nem kíván-ják vitakérdéssé tenni. E beszélgetéssel lezártnak lehet tekinteni az álláspontok ismertetését.
Az MSZMP idevonatkozó határozatát megelégedéssel fogadták, azt őszinte, baráti állásfoglalásként értékelik. Annak hangsúlyozásával, hogy helytelen egy-más állásfoglalásainak a sajtóban történő hiányos ismertetése, javasolja, zárjuk le a feljegyzés nyolcadik pontjában érintett kérdést.
Feljegyzésünknek Rákosi Mátyásra vonatkozó megállapításaival17 kapcso-latban Brezsnyev elvtárs megjegyezte, ők már nem is emlékeznek arra, hogy mi-lyen nézeteltérés volt e kérdésben 1957 tavaszán.18 Hangsúlyozta, hogy Rákosi Mátyás tevékenységének és szerepének megítélésében az SZKP álláspontja nem változott. Vélemény szerint jobb, ha Rákosi Mátyás a Szovjetunióban él. Az SZKP számára nem terhes az ő ottani tartózkodása. Az utóbbi időben Rákosi
16 Averkij Boriszovics Arisztov (1903–1973) 1952–1953, majd 1955–1960 között az SZKP KB titkára, 1957–1961 között az SZKP KB Elnökségének tagja.
17 Kádár feljegyzésében a következőket írja: „Ismét felvetjük, hogy ha Önök számára terhes volna őt továbbra is itt-tartani, mi készek vagyunk hazavinni. Mi nem félünk se Rákositól, se a személyével kapcsolatos problémáktól. Meg tudjuk szervezni, hogy valami csendesebb helyen bé-kében éljen. Ha ő erre nem képes és harcol a pártunk ellen, mi őt a nyilvánosság előtt leleplezzük és, ha kell még bíróság elé is állítjuk.” MNL OL M-KS 288. f. 5/351. ő. e. 90.
18 1957 márciusában a moszkvai tárgyalásokon szovjet részről ismertették Rákosi hozzájuk intézett levelét, amire Kádár bizalmi kérdés felvetésével válaszolt. Az SZKP KB április 18-i hatá-rozata az adott pillanatban lezárta Rákosi Mátyás visszatérési törekvései előtt az utat, amelynek csúcspontját Rákosi 1957. február 15-i és március 25-i, Hruscsovnak címzett levelei jelentették.
E határozatával az SZKP KB a Kádár-kormány mellett állt ki, és elrendelte Rákosi eltávolítását a szovjet fővárosból. L. Szereda, Vjacseszlav–Sztikalin, Alekszandr (Vál., szerk.): Hiányzó lapok 1956 történetéből. Dokumentumok a volt SZKP KB levéltárából. Budapest, Móra Ferenc Könyv-kiadó, 1993, 216–220.; Rákosi Mátyás február 15-i keltezésű levelét, illetve Kádár beszámolóját az MSZMP Intéző Bizottsága részére. In: Kanyó András (szerk.): Kádár János – Végakarat. Buda-pest, Hírlapkiadó Vállalat. 1989, 182–200.