5a
„A tárgyalások során a lengyel fél megelégedéssel állapította meg a Magyar Szocialista Munkáspártnak azokat a sikereit, amelyeket a belső és a külső reakciós erők által okozott súlyos nehézségek leküzdésében elért, amely reakciós erők a múlt hibáit kihasználva ellenforradalmat robbantottak ki a magyar népi hatalom ellen.”
A magyar fél a fenti szövegezést elfogadja.3
A nemzetközi kérdésekről szóló résznél, abban a bekezdésben, amelyben a nyugati hatalmaknak a szocialista országok belügyeibe való beavatkozási kísérletéről van szó, Ochab úgy véli, hogy csökkenteni kellene a hangsúlyt, és ezért a következő fogalmazást javasolja:
„… helytelennek tartják azon nyugati körök kísérletét, hogy a legfelsőbb szintű konferencián napirendre tűzzék a népi demokratikus országok rendszerének kérdését, amely országok rendszerét ezek a népek maguk választották.”4
A „kelet-európai” országok kifejezés helyett – az NDK-ra való tekintettel – Ochab a „néhány európai ország” kifejezését javasolja.5
A Szovjetuniónak az atomrobbantást illető határozatával kapcsolatos részben javasolja a „beszüntetni” kifejezés helyett a „felfüggeszti” kifejezést.6
Kállai: A magyar fél elfogadja a Szovjetunió szerepére vonatkozó lengyel szöve-gezést.7 A nyugati imperialista körök, elsősorban az USA szerepét illetően, az európai népi demokratikus államok belügyeibe való beavatkozás kérdésében, a magyar fél hangsúlyozza az amerikai imperializmus vezető szerepét ebben az agresszív politikában.
Gomułka: Nem tartom helyesnek, hogy a nyilatkozat a népi demokráciák ellen irányuló törekvéseket leszűkítse, és túlméretezetten kihangsúlyozza az
ameri-3 Szó szerint így került be a megjelent Nyilatkozatba. Tehát a lengyel vezetők ezzel a formu-lával elfogadták azt, hogy az 1956. októberi eseményeket ellenforradalomnak nevezzék.
4 Lényegében a lengyel javaslat valósult meg: „…komolytalanok és felelőtlenek bizonyos nyu-gati reakciós és imperialista erők próbálkozásai, hogy az értekezlet napirendjére kerüljenek az európai népi demokratikus országok társadalmi rendszerére vonatkozó kérdések, amelyekről ezen országok népei maguk döntöttek.”
5 Az „európai népi demokratikus országok” kifejezést került a Nyilatkozatba.
6 Az eredeti „beszüntetés” kifejezés maradt a szövegben.
7 „A szocializmust építő országok egysége és megbonthatatlan szövetsége a világ első és leg-hatalmasabb szocialista országával, a Szovjetunióval, alapvető tényezője a szocialista országok közös biztonságának és függetlenségének.” A vita lényege, hogy a lengyel vezetés nem ismerte el a Szovjetuniót „vezetőként”, csupán az „első és leghatalmasabb” szocialista országként. A ma-gyar vezetőknek ugyan nem ez volt a véleményük, de ebben az esetben ezt elfogadták.
kai imperializmus szerepét. Egész sor más reakciós szerv is van, amely ilyen népi demokráciaellenes, szocialista ellenes politikát folytat, többek között a kö-rülbelül egymilliónyi lengyel emigráció.
Kádár: Ami a nyilatkozat nemzetközi kérdéseket tárgyaló részét illeti, a lengyel fél által javasolt szöveg, amely „komolytalannak és felelőtlennek” tartja bizo-nyos reakciós köröknek a szocialista államok belügyeibe való beavatkozásának kísérletét, nem felel meg a tényleges helyzetnek, minthogy ezekkel a reakciós kö-rökkel három nagy imperialista hatalom szolidáris: az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország. Ezért javaslom a magyar fél által megfogalmazott szöveg elfogadását.8 Véleményem szerint mindkét félnek érdeke, hogy ebben az óriási horderejű kérdésben álláspontját világosan leszögezze. Meggyőződésem, hogy az agresszív imperialista tábor, ha tőle függne, megtámadná és megsem-misítené a szocialista országokat, esetleg – talán – Jugoszlávia kivételével.
Gomułka: Nem vitás, hogy ha a burzsoáziától, illetve annak legreakciósabb köreitől függne, úgy megkísérelnék felszámolni a szocialista országokat, vagyis a népi demokratikus rendszert. Meggyőződésem szerint megkísérelnék felszámolni a szocialista Jugoszláviát is. Hangsúlyozni kívánom, hogy ez a rész más jelentőséggel bír a magyar és más jelentőséggel a lengyel fél számára.
Kádár: Véleményem szerint a nyilatkozatot úgy kell megszövegezni, hogy abból kitűnjék, hogy a szocialista tábor megvédésének ügye nemcsak a Szovjetunió ügye, hanem a szocialista országok tömbjéhez tartozó minden szocialista or-szágé. Ennek a kifejezője a Varsói Szerződés.
Engedjék meg az elvtársak, hogy miután véleményeinket a vitás kérdésekben kicseréltük és meghallgattuk a közös nyilatkozat megszövegezésére kiküldött elvtársak információit – megállapítsam, hogy jelentéktelen szövegezési módosításoktól eltekintve a nyilatkozattervezet kérdésében mind a magyar, mind a lengyel fél egyetért.
A LENGYEL FÉL Kádár elvtársnak ezt a megállapítását jóváhagyta.
Kádár: Nekünk az volt az elképzelésünk, hogy kölcsönösen részletesebben informáljuk egymást pártjaink belső életéről és problémáiról, ami célszerű is lett volna. Sajnos az idő rövidsége miatt erre nem kerülhetett a megfelelő mértékben sor, bár megjegyezni kívánom, hogy mi a LEMP kérdéseiről, pártjaink kölcsönös információs anyaga alapján meglehetősen tájékozottak vagyunk. Szükségesnek
8 Kádár érvelése nem győzte meg a lengyeleket, a végső szövegbe a lengyel verzió került, egyik nevezett állam sem került külön említésre.
tartom annak hangsúlyozását, hogy a pártjaink életét jellemző információt a jövőben, a kölcsönösség elvének alapján, még intenzívebbé kívánjuk tenni.
A LENGYEL ELVTÁRSAK a fentiekkel teljesen egyetértenek.
Kádár javasolja a gazdasági kérdések megbeszélését.
Apró: Minthogy a katonai szállítások kérdésével a katonai bizottság fog fog-lalkozni, javaslom a következő kérdések megtárgyalását:
1. a bauxit és az alumínium magyar részről való szállítását Magyarország lehetőségeinek figyelembevételével;
2. a meddőhányók kérdését;
3. a lengyel kereskedelmi flotta intenzívebb igénybevételét magyar rész-ről.
Cyrankiewicz: Megtárgyalásra ajánlom:
1. a lengyel gépipari termékek magyar részről való átvételének kérdését;
2. az árulista felülvizsgálását, esetleg a gazdasági problémák koordiná-lására magyar–lengyel bizottság létrehozását.
Apró a lengyel fél figyelmébe ajánlja, hogy Magyarországnak jelentős export- lehetőségei vannak gyümölcs, zöldség és egyéb szállítására.
Kádár: Felhívom az elvtársak figyelmét arra, hogy a szocialista országok közötti kooperáció kérdésének realizálása nem történik a kellő mértékben. A magyar fél javasolni fogja a KGST legközelebbi ülésén,9 hogy a megállapodások realizálása kötelező legyen minden ország számára. A magyar fél véleménye szerint a kooperáció lehetőségei több iparágban igen nagyok és mindkét fél részére hasznosak lehetnek.
Ami a kapitalista országok krízisjelenségeit illeti, mi ennek ellenére csak hasznát láttuk, minthogy eddig főként feldolgozóiparunk számára vásároltunk nyersanyagot. – Az a véleményünk, hogy a krízisjelenségeknek csak a kezdetén vagyunk, és hogy ebben a kérdésben koordinált intézkedések feltétlenül szüksé-gesek, illetve megállapodások a KGST vonalán.
Kádár felveti az esetleges közös beruházások kérdését a gazdaságilag elmaradt keleti országokban. Ugyancsak hangsúlyozza, hogy a külföldi tőkebefektetések kérdésében mi a mai helyzeten szeretnénk változtatni.
9 A KGST IX. ülésszakát 1958. június 26. és 30. között tartották meg Bukarestben.
Gomułka megjegyzései:
a) Egyetért az árulista kicserélésének kérdésében a magyar javaslatokkal;
b) Egyetért azzal is, hogy a kooperációt ki kell szélesíteni általában a KGST keretében, de magyar–lengyel viszonylatban is. Hangsúlyozza azonban, hogy kevés elvben egyetérteni, a megállapodásokat a gyakorlatban is realizálni kell.
Ezeket a kérdéseket kétoldalú szerződésekben kell garantálni.
Gomułka felveti az árpolitika kérdését a szocialista államok egymás közötti viszonylatában. Kéri a magyar felet, hogy ebben a kérdésben ismertesse részletesen álláspontját. Szerintük lengyel–magyar viszonylatban nagy lehetőségek vannak az árucsere-kontingens jelentős növelésére. Lengyelországnak nagy exportle-hetősége van szén, továbbá bányafelszerelés (gépek) szállítására. A lengyel fél a hadiipar területén is igen nagy segítséget tudna nyújtani Magyarországnak.
Korábban főképpen a Szovjetunió irányában igyekeztek szorosabb gazdasági kap-csolatokat kiépíteni. Mai lehetőségeik megengedik gazdasági kapcsolataiknak kiszélesítését az összes szocialista országok felé.
Cyrankiewicz felveti a meddőhányók kérdését. Ez a kérdés már régóta húzódik.
A szocialista országok között a szabadalomátadás ingyenes. A meddőhányókra vonatkozó lengyel–magyar egyezmény egészen újszerű. Nem szabad azonban, hogy precedenst képezzen, nehogy Lengyelországnak a jövőben vásárolnia kell-jen szabadalmakat. Különben egyetértenek a magyar fél erre vonatkozó javasla-taival.10
A továbbiakban Cyrankiewicz javasolja, hogy a KGST határozatai kötelezőek legyenek, és hogy azokat kétoldali szerződések garantálják. Lengyelország gépipara jelenleg úgy fejlődik, hogy nagyméretű lehetőségeik vannak gépexportra. Ezek a lehetőségek a jövőben még növekedni fognak. Már ma több, illetve nagyobb értékű gépet exportál Lengyelország, mint szenet.
Apró: Az árprobléma kérdése már régóta képezi vita tárgyát. Erre vonatkozóan van egy szovjet javaslat, amely a KGST legközelebbi ülésén megtárgyalásra kerül.11 A közeljövőben módunkban lesz a lengyel elvtársakkal közölni a magyar álláspontot. Mi úgy véljük, hogy bizonyos hadfelszerelési cikkeket tudnánk a lengyel féltől vásárolni. Ezt a kérdést a katonai bizottság meg fogja tárgyalni.
10 Már 1957-ben felvetődött a lengyel sziléziai meddőhányók közös ipari felhasználásának gondolata a meddőanyag komplex feldolgozása céljából. Hosszas tárgyalások után 1959-ben kor-mányközi megállapodással létrejött a HALDEX Részvénytársaság katowicei központtal, amely célja a lengyel területen keletkezett meddőhányók kőszéntartalmának visszanyerése volt. A ki-termelt szén fele-fele arányban illette a két országot. Vö. Apró Antal: A KGST-országok gazdasági együttműködése és a magyar népgazdaság. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1968, 253–254.
11 A bukaresti ülésén elfogadott árelv lényege, hogy a KGST-n belüli elszámolási árakat öt-évente a világpiaci árakhoz igazítják.
Fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy a Szovjetunió hadfelszerelési cikkeket tízéves hitelre szállít.
Apró a továbbiakban megjegyzi, hogy szénre van szükségünk, minthogy mind a széntermelésünk, mind kőolajtermelésünk nem fedezi a szükségletet.
Apró megjegyzi, hogy a gépgyártás területén rendet kell teremteni. Ne gyártson minden szocialista ország mindent, illetve az egyes országok olyan gépeket gyártsanak, amelyek gyártásához a legjobb adottságokkal rendelkeznek.
Kádár: Az itt érintett gazdasági problémák rendkívül fontos elvi jelentőségű kérdéseket hoztak felszínre, többek között az árpolitika kérdését szocialista országok egymás közti viszonyában. Az elszámolás mai formájának eredmé-nyeként a magyar fél szaldója deficitet mutat. A közeljövőben összeülő KGST ér-tekezlete módot ad majd e kérdések összehangolására.
Cyrankiewicz: Ami a fent említett gazdasági kérdéseket illeti: a KGST direktívá-inak megfelelően Magyarország forszírozta a timföldgyártást, figyelembe véve a Lengyelországnak eszközlendő jelentős timföldexportot. Viszont lengyel részről bizonyos nehézségek merültek fel a timföld átvételét illetően, aminek egyik oka, hogy Csehszlovákia nem teljesítette a lengyel relációban vállalt kötelezettségeit a lengyel erőmű építéséhez szükséges berendezések szállítására vonatkozóan.12 Ennek következtében Lengyelország körülbelül egy évvel lemaradt az energiater-melés területén. Mihelyt megoldódik ez a kérdés, több timföldet tudunk majd át-venni. A KGST-nek korábbi helytelen politikája rendkívüli nehézségeket okozott, és óriási aránytalanságokat hozott létre a lengyel népgazdaságban, amelynek eredményeként az utóbbi években egész sor negatív jelenséggel találkozhattunk Lengyelországban (Poznań stb.). Ezeknek a negatív jelenségeknek felszámolása pártunk és kormányunk elodázhatatlan központi problémája.
A tárgyaló felek a fenti kérdésekben folytatott eszmecserék eredményeként meg-állapodtak közös párt- és kormánynyilatkozatok kiadásában, amelyet folyó év május 11-én a lengyel párt- és kormányküldöttség részéről Władysław Gomułka és Józef Cyrankiewicz, a magyar párt- és kormányküldöttség részéről Kádár János és dr. Münnich Ferenc elvtársak írnak alá.
K.m.f.
12 A vita arról szólt, hogy 1958-ban KGST-kezdeményezésként útjára indult a bauxit-, tim-föld- és alumíniumtermelés hosszú távú fejlesztési programja. 1955 és 1962 között befejeződtek a korábban megkezdett beruházások és kisebb fejlesztések indultak. 1957-ben helyezték üzem-ben a Kőbányai Könnyűfémmű fóliaüzemét, az Inotai Alumíniumkohó laboratóriumát, és ekkor indították újra a Tatabányai Alumíniumkohóban is a termelést. Mivel Magyarországon főkép-pen csak timföldgyártás folyt, ezért partnereket kellett találni a timföld kohósítására. Lengyel-országgal végül csak 1960-ban sikerült aláírni a timföld–alumínium-egyezményt.
MNL OL M-KS 288. f. 32/1958/14. ő. e. 133–140. – Gépelt másodlat aláírás nélkül. – (Lásd még MNL OL KÜM TÜK, XIX-J-1-j Lengyelország (1945–1964), 4. d., 26. tétel, 002654/11/1958.)A dokumentum felzetén kézzel írva: KÜ/212.
Az MSZMP vezetése az 1956. októberi események után szüntelenül próbálta meghívni a LEMP vezetőségét Magyarországra, de Gomułka minden egyes alkalommal elutasította azt. Végül 1958. március 15-én döntött úgy a LEMP Politikai Bizottsága, hogy eleget tesz a magyar meghívásnak. A lengyel delegáció Szófiából érkezett Budapestre május 9-én.
Lásd még az 5. dokumentumot, amely Janusz Moszczeński három feljegyzését tartalmazza azokról a beszélgetésekről, amelyek nem a plenáris ülésen folytak Kádár és Gomułka között. Ezek közül az első a Parlamentben, 1958. május 10-én az Elnöki Tanács és a magyar kormánynak fogadása alkalmával, a második május 11-én, a Tiszti Klubban a Lengyel Népköztársaság követségének fogadásán, az utolsó pedig május 12-én, a repülőtérre vezető úton zajlott.
Sajtóközlemény: Nyilatkozat a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány, valamint a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a Lengyel Nép-köztársaság kormánya küldöttségeinek tárgyalásairól. Népszabadság, 1958. május 13. 1–2.