• Nem Talált Eredményt

Bruno Kreisky osztrák szövetségi külügyminiszter megbeszéléséről Kádár János miniszterelnökkel

9.

Feljegyzés

Bruno Kreisky osztrák szövetségi külügyminiszter

A szövetségi miniszter úr válasza erre az volt, hogy sok a közös a két országban, ami megtalálható a két nép karakterében, a két ország kultúrájában és építésze-tében. Óvatosan kell haladni, akár egy restaurátornak, akinek egy képről sok réteget kell eltávolítania, hogy az teljes szépségében előtűnjön. Mindeközben vigyázni kell arra, hogy ne sérüljön meg a kép. Ez azt jelenti, hogy távolságot kellene tartani a gyűlöletkeltéstől. Az elmúlt években Ausztria sokat elért a szomszédaihoz fűződő kapcsolataiban, amiben magától értetődően azt a tényt is figyelembe kell venni, hogy ezekben az országokban különböző politikai rend-szerek léteznek, hogy szigorúan vigyázni kell arra, hogy nehogy beavatkozza-nak a másik ország belügyeibe. Azt képviseli, hogy az Ausztria és Magyarország közötti politikában a jövőben többé semmiféle „kemény vonal” [hard-lines] ne legyen.2 Egy kérdésre már tegnap utalt, amelynek lélektanilag igen nagy a je-lentősége. A magyar külügyminiszter már előbb is tudta, mekkora jelentőséget tulajdonít Ausztria ennek a kérdésnek. Szeretné mégis erre a problémára felhívni a figyelmet. Gazdasági kérdésekben sok a megbeszélnivaló, mindenekelőtt, ami a harmadik piacokon való közös fellépést illeti. Kulturális téren a szakértők már tegnap tartottak megbeszélést. Osztrák részről az a vélemény, hogy a magyar fél ez utóbbi téren némileg visszafogott.

A szövetségi miniszter úr a továbbiakban kifejtette, hogy fel akar tenni egy indiszkrét kérdést, amelyre Kádár miniszterelnöknek nem kötelező válaszolnia.

Hruscsov miniszterelnök egyszer azt mondta neki,3 hogy Ausztria nem sem-leges, mivel jók a kapcsolatai a [Német] Szövetségi Köztársasággal, nem ez a helyzet a Német Demokratikus Köztársasággal, jó kapcsolatok fűzik Svájchoz, de nincsenek ilyenek keleti szomszédaival. Kreisky szövetségi miniszter erre el-magyarázta az osztrák külpolitikát, amely arra épít, hogy minden szomszéd-jával jó kapcsolatokat ápoljon. Jugoszláviával és Lengyelországgal ez korábban sikerült, Magyarország viszonylatában most jutottak a normalizálás útjára.

Bécsben azt remélik, hogy a kapcsolatok a CSSZK-val is javulhatnak. Hruscsov imént említett megfogalmazásában az volt a legérdekesebb, hogy a mi közös szomszédainkról beszélt. Mindenki azt kérdezte, nálunk is, hogy vajon a sze-mélyi változások Moszkvában4 a politikai irányvonal megváltozásához is vezet-nek-e. Kádár miniszterelnöknek e kérdésben sokkal nagyobb tapasztalatai van-nak, így válasza az osztrák delegáció számára különösen érdekes lenne.

2 Lásd a kapcsolatokról Gecsényi Lajos (Vál., szerk., bev.): Iratok Magyarország és Ausztria kapcsolatainak történetéhez, 1956–1964. Budapest, MOL, 2000.

3 Kreisky számára két alkalom nyílott arra, hogy Hruscsovval beszélgetést folytasson. Az 1961.

június 3–4-i bécsi konferencia alkalmával, illetve az Alfonz Gorbach vezette osztrák kormányde-legáció 1962. június 28. és július 3. közötti moszkvai látogatása alkalmával. L. Chruschtschows Westpolitik 1955 bis 1964: Gespräche, Aufzeichnungen und Stellungnahmen. Bd. 3. Kulmination der Berlin-Krise. Hrsg: Gerhard Wettig. Mü nchen, Oldenbourg Verlag, 2011.

4 Nyikita Szergejevics Hruscsovot az SZKP Központi Bizottsága két és fél héttel e találkozó előtt, 1964. október 14-én váltotta le, és választotta meg az SZKP első titkárának Leonyid Brezs-nyevet és miniszterelnöknek Alekszej Nyikolajevics Koszigint.

Kádár miniszterelnök azt kérte, hogy az utóbbi kérdés megválaszolása előtt kitérhessen a kétoldalú osztrák–magyar kapcsolatokra. Ha Kreisky minisztert helyesen értette, akkor a be nem avatkozás a belpolitikai kérdésekbe a jó kapcsolatok előfeltétele. Ez megfelel az ő felfogásának is. Figyelembe kell venni a reális életfeltételeket. Akkor lehetséges az együttműködés, ha úgy alakítják, hogy azok mindkét fél számára előnyösek. Egy ilyen együttműködés bizonyos területeken egyenesen kívánatos is lehet. Mindkét fél érdekelt a béke megőrzésé-ben, mindkettő kívánja a gazdasági és kulturális cserét. Amit el kell utasítani, az a társadalmi eszmék importja.5 A békés egymás mellett élés előfeltétele, hogy a felek kölcsönösen jobban megismerjék egymást. Nem tudja pontosan, mit ért a szövetségi miniszter úr a magyar visszafogottság alatt kulturális területen, véleménye szerint bizonyosan hasznos lehet az együttműködés ezen a területen.

Ausztria hivatalosan semleges, ha figyelembe is kell venni, hogy nem léteznek világnézetileg semleges emberek.6 A semlegesség előnyös Ausztria számára.

Magyar oldalon úgy gondolják, hogy a jószomszédi kapcsolatoknak nem szabad azt jelenteniük, hogy valaki a másik féltől azt követelheti, hogy a barátaihoz negatívan viszonyuljon.

A Magyar Népköztársaság jó kapcsolatokat ápol a Szovjetunióval. Katonailag a Varsói Szerződés tagja és ideológiailag a kommunista táborhoz tartozik. Ám a Varsói Szerződés és a NATO ugyan nem örök életű szövetségi rendszerek, hanem csak szerződések, amelyek megfelelnek egy adott korszaknak. Bízni kell benne, e fejlődés egy napon oda vezet, hogy mindkét szerződési rendszer nélkülözhetővé válik.

Ami a Szovjetunióban bekövetkezett változásokat illeti, mindenkit ez ér-dekel, mivel a Szovjetunió nemzetközileg döntő szerepet játszik. Ha saját vé-leményét mondhatja: neki jó személyes kapcsolata volt Hruscsovval, és ma is értékeli ennek az embernek a tevékenységét, aki a békés egymás mellett élést képviselte. Ők ketten nem a tánciskolában ismerkedtek meg, hanem éppen úgy, ahogy két kommunista szokott, egy szovjet és egy magyar. Egy véleményen voltak a kommunista eszmék XX. kongresszus utáni interpretációjának helyes-ségét illetően.

Alapvetően nem fog megváltozni a politika a Szovjetunióban. Nem léteznek ott olyan erők, akik ezt akarnák. Ha azonban lennének is ilyen erők, már nem lenne lehetséges a fejlődés visszafordítása. A gyakorlatban lehetnek természetesen módosulások az eddigi vonalhoz képest.

5 Nyilvánvaló elírás, a Kádár a társadalmi eszmék exportjáról beszélt.

6 1955. május 15-én írták alá az osztrák államszerződést, amely rendezte Ausztria nemzet-közi státusát, és elismerte az osztrák állam függetlenségét, továbbá megtiltotta Ausztria csatla-kozását bármely katonai szövetséghez.

Moszkva informálta a magyar kommunista pártot azokról az okokról, amelyek a személyi változásokhoz vezettek.7 Az okok pedig olyanok, amelyek nem tehetik idegessé sem az osztrák oldalt, sem a magyart. Belső problémákról van szó az SZKP-n belül. Nem a politika, hanem a gyakorlat játszott szerepet a változásoknál. Moszkvában különböző módon vélekednek arról a módról, amelynek során ugyanazt a politikát kell megvalósítani.

Magyarországon a ma uralkodó politikai vonal pragmatikusan alakult ki. Társadalmi alapokra vezethető vissza, és nincs köze egyik vagy másik személyiséghez. Az elmúlt húsz évnek, a tömegekben gyökerező tapasztalatai az irányt adók.

A társadalmi átrétegződést már nem lehet visszafordítani, bár talán sok minden jobban kellett volna csinálni. Valószínűleg célszerű lett volna, ha nem adják fel Magyarországon a koalíciót. A kommunista pártnak mindazonáltal most nem lenne könnyebb, mert ugyanazokkal az emberekkel kell konfrontálódnia.

Ez most a Népfront keretében történik. Az embereket meg kell győzni, nem lehet ágyúkkal kormányozni.

Visszatérve ismét a Szovjetunióra: az alapvető kérdésekben nem változik a politika a Szovjetunióban, ahogy a magyar politika sem. Ez, ahogy már vázolta, nem emberektől függ, hanem a történelmi fejlemények eredménye. Sztálin a Szovjetunióban és Rákosi Magyarországon olyan rendszert vezettek be, amely elmúlt, és soha többé nem tér vissza. Neki, Kádárnak, meggyőződése, hogy az egész szovjet nép a kommunista rendszer mellett áll. A szovjet nép ezt bizonyította a háború folyamán. Meg van győződve arról, hogy ez igaz a többségre Magyarországon is.

A külpolitikában Magyarország normál kapcsolatokra törekszik minden ál-lammal. Az Egyesült Államokkal is. A belpolitikában egy sor olyan intézkedés történt, amelyet a nyugati sajtó liberalizálásként értelmez. Ezeket az intézkedé-seket nem lehet visszacsinálni. Ez a kommunista rendszer ereje – nem a gyen-gesége.

Kádár tisztában van azzal, hogy ellentmondás van a magyar politikában a békés egymás mellett élést illetően. Vannak aknák a határon. Egyik oldalról mindenki, aki nem követ el jogilag büntetendőt, ki- és beutazhat.8 (Kivételként említette meg Kádár miniszterelnök egy újságíró esetét az osztrák–magyar

7 Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1964. október 16-án tárgyalta „Az SZKP és a szovjet kormány vezetésében végrehajtott személyi változásokkal kapcsolatos intézkedések” című napi-rendet. MNL OL M–KS 288. f. 5/346. ő. e. – Lásd a következő dokumentumot.

8 Az MSZMP 1960. október 18-i határozata nyomán megszülető, 1961. március 31-én meg-jelenő 10/1961.  Korm. sz. rendelet és az 1/1961.  BM sz. rendelet szabályozta 1948 után első alkalommal nyilvános jogszabályban a külföldi utazások kérdését. Az utazás feltételeiről lásd:

Bencsik Péter–Nagy György: A magyar úti okmányok története 1945–1989. Budapest, Tipico De-sign, 2005, 25–27.

futballmeccs alkalmával.9) Ebben az értelemben a magyar határok nyitva állnak. Más részről vannak az aknák. Miért? A határokat védhetjük aknákkal, vagy azok nélkül. Sajnos az aknából presztízsálláspontot csináltak mindkét oldalon. Presztízskérdés lett belőle és nem elvi álláspont. Hasonló a helyzet egy másik problémával, az amnesztia kérdésével kapcsolatban is. Az októberi forradalom leverése után a kormány kinyilvánította, hogy amnesztiát kíván foganatosítani.10 Ezt komolyan gondolta és akarta. Sajnos erre akkor nem került sor, és presztízskérdés vált belőle. Öt-hat évig tartott, amíg megvalósulhatott az, amit már az első nap akartunk.11 Ma az amnesztia olyannyira érvényre jutott, hogy a felfüggesztett büntetések nem számítanak büntetett előéletnek.

Az élet Magyarországot rákényszerítette arra, hogy szigorú vizsgálat alá vegye, mit is akar tenni. A lényeges az, hogy minden, ami történik, annak alapja a kormány és a párt döntése legyen. Senki sem szólt bele akkor, Hruscsov sem.

Egyszer ő, Kádár, megkérdezte Hruscsovot a véleményéről. Utóbbi ezt válaszolta:

Ön a felelős a döntéseiért, oldja meg úgy a kérdést, ahogy helyesnek tartja.

A Szovjetuniónak az olyan államok, mint Magyarország, semmit sem hoznak a konyhára. Ez igaz Sztálin halála és különösen 1956 óta. A szovjet tézis azóta ez: a jó tanácsok oda vezetnek, hogy Magyarországon majd azt mondják, ők maguk jobban csinálták volna; a rossz tanácsokért a szovjet tanácsadókat tennék felelőssé. Az, amit a magyar kormány tett, olykor tetszett a szovjet kormánynak, olykor nem. Ez igaz a magyar kormány Ausztriával kapcsolatos politikájára is.

Nyilvánvalóan figyelembe kell venni a Szovjetunió álláspontját, de a döntéseket illetően mindig csak a saját ország véleménye kell, hogy a döntő legyen.

Hruscsov szerepe egy olyan ember szerepe a történelemben, aki csak az objektív alapokra építkezhetett. A régi rendszer nem térhet többé vissza. Ha tehát Hruscsov a „mi közös szomszédunk” kifejezést használta, akkor ez a megfogalmazás még ma is érvényes – Hruscsovval vagy nélküle.

Kádár expozéját azzal az észrevétellel fejezte be, hogy feljogosítva érzi magát arra, hogy üdvözölje a Kreisky szövetségi miniszter által képviselt álláspontot Magyarországgal kapcsolatban. Ez egy reális álláspont. Ha el akarjuk kerülni az újabb világháborút, csak ilyen módon lehet cselekedni. Lengyelországban már megtartották a forradalom 20. évfordulóját.12 Ebből az alkalomból Lengyelország

9 A Magyarország–Ausztria barátságos válogatott labdarúgó-mérkőzést 1963. október 27-én rendezték Budapesten. A Külügyminisztérium feljegyzése szerint a 8016 beutazási kérelemből a magyar hatóságok két kérelmezőt utasítottak el. A nevezett újságíró Martin Meier, az Arbeiter Zeitung c. napilap sportrovatának munkatársa, aki egy 1962. október 28-i magyar–osztrák mér-kőzés után az 1956-os forradalomról írt cikket.

10 A Kádár-kormány első nyilatkozatában azt ígérte, hogy „a legutóbbi idők eseményeiben részt vetteket” nem éri bántódás.

11 Lásd a 7. dokumentum 5. jegyzetét.

12 A Lengyel Népköztársaság jubileumi nemzeti ünnepe 1964. július 22-én volt, amellyel a Lengyel Nemzeti Felszabadítási Bizottság 1944. július 22-i nyilatkozatára emlékeztek.

meghívta három szomszédját (a Szovjetunió, Csehszlovákia és az NDK).

Magyarországnak nehezebb lenne a dolga, mert öt ország veszi körül.

Biztos, hogy Magyarország is folytathatna felelőtlen uszító politikát, de ez rossz lenne a magyar népnek. Ebből a szempontból kívánatos tartani egy okos vonalat.

A szövetségi miniszter úr válaszában kifejtette, hogy Kádár miniszterelnök előadásából azt szűrte le, hogy a szovjet oldal szilárdan kitart a nyitottság politikája mellett szomszédait illetően, és ez a politika szándékuk szerint továbbfejlődik.

Ausztria azt az alaptételt képviseli, hogy nem kívánja szomszédait egy blokkba sorolni, minden egyes országot úgy kíván kezelni, mintha az teljes mértékben független lenne. Ez tűnik az egyetlen használható munkahipotézisnek számára.

Ha ezt a munkahipotézist nem alkalmazná, az nem állna sem az osztrák fél, sem a Nyugat érdekében, de a keleti államok érdekében sem, és ahogy az imént Kádár miniszterelnöktől hallotta, Moszkva sem lenne érdekelve egy ilyen

„besorolásban”.

Politikánk alapja az, hogy lehetőleg ne nyissunk semmilyen frontot.

Ausztriának mintegy 1200 km hosszú határa van Magyarországgal, Csehszlo-vákiával és Jugoszláviával. Azt kívánjuk, hogy egy békés országhatárunk legyen.

Ezért jelentősek a számunkra azok a kérdések, amelyek presztízsmegfontolá-sokkal más fénybe kerültek. Egy aknamentes határ pszichológiailag igen csak fontos lenne. Természetesen itt egy belső magyar ügyről van szó, amelyet nem akar a tárgyalás témájává tenni. Mégis azt reméli, hogy Kádár miniszterelnök figyelembe veszi az osztrák megfontolásokat.13

Részünkről készek vagyunk megvizsgálni, mennyiben lehetne az osztrák határvédelem oldaláról erősebb védelmet biztosítani annak érdekében, hogy a magyar határt osztrák oldalról ne lépjék át illegálisan idegenek. Bizonyosan nem lenne osztrák érdek, hogy Ausztrián keresztül embereket dobjanak át Magyarországra. Egy ilyen akciót kifejezetten tehernek találnának.

Lenne még egy utolsó indiszkrét kérdése. Mindig azt hallani, hogy a szovjet csapatokat kivonják Magyarországról.

Kádár miniszterelnök megköszönte a szövetségi miniszter úrnak, hogy meg-világította saját álláspontját. Úgy hiszi, hogy a kétoldalú álláspontok teljesítették azt az előfeltételt, hogy a kérdésekről pozitív értelemben lehessen beszélni. Azon

13 Az osztrák–magyar határon 1957 áprilisa és júniusa között újratelepítették az 1955–1956-ban felszedett drótkerítést és aknazárat. 1963-ra korszerűsítették a határvédelmi láncot, és mintegy egymillió új aknát telepítettek a magyar–osztrák határra. 1971-re új típusú elektroni-kus jelzőrendszert építettek ki, majd az aknákat és a drótakadályokat eltávolították. Lásd: Léka Gyula: A műszaki zár- és erődrendszer (vasfüggöny), 1948–1989. Hadtudomány, 1999, 3–4. sz.

161–166.

kell fáradozni, hogy megoldást találjanak a nyitott kérdésekre; ha megvan a készség erre, biztos megtalálják a megoldásokat is.

Ami a múltat illeti, nem lenne értelme a múltat ismét felkavarni. A jelen helyzetet csak a jelen alapján lehet megítélni. Azokról a lépésekről lehet beszélni, amelyek megvalósítása most lehetséges, és ebben az irányban kell továbbhaladni.

Ami a szovjet csapatok magyarországi tartózkodását illeti, ennek nincsenek belpolitikai okai. Ez a tény csakis a nemzetközi helyzettel összefüggésben értelmezhető. Szovjet csapatok csak kis területen állomásoznak a Szovjetunión kívül (Lengyelországban, Magyarországon és az NDK-ban). Ezzel szemben a NATO-csapatok a világ messze vidékein vannak szétszórva. Az aránytalanság világos. Sok javaslat létezik a csapatok visszavonásáról idegen területekről.

A szovjet csapatok dolga mindenesetre nem a Szovjetunió és Magyarország, hanem csakis a NATO és a Varsói Szerződés között játszik szerepet. Meg van győződve arról, hogy egyszer megegyezés születik ebben a kérdésben.

Zárásként Kádár Kreisky szövetségi miniszter véleményéről érdeklődött az amerikai elnökválasztásról. Biztos nem változnak a világpolitika alapvető tényezői a választások nyomán.

Kreisky szövetségi miniszter úgy válaszolt, hogy az osztrák kormány a mellett az elnök mellett áll, aki nyer. Ez az illető lesz aztán éppen az Amerikai Egyesült Államok elnöke. El tudja mégis képzelni, hogy a jelenlegi elnöknek nagy személyes sikere lehet.14

Kádár miniszterelnök ezután a Vatikánnal kötendő megállapodásra tért rá.

Fontos, hogy mindkét fél megvizsgáljon minden lehetőséget. Bizonyos kérdések-ben meg lehet állapodni, amelyek megérettek erre, a többit zárójelbe kell tenni.

Ez lenne a magyar álláspont a szomszédos országokkal kapcsolatban is. Ami az osztrák–magyar kapcsolatokat illeti, a lakosság mindkét országban a jó kapcso-latok mellett van.

Végül Kreisky szövetségi miniszter ismételten örömét fejezte ki az osztrák–

magyar viszony pozitív fejlődése felett, ami a látogatás alatt is kifejezésre jutott.

Bécs, 1964. november 3.

14 Az amerikai elnökválasztást 1964. november 3-án tartották, amelyen a hivatalban lévő Lyndon B. Johnson nagy fölénnyel, a szavazatok 61,1%-ával győzött a republikánus jelölt, Barry Goldwater ellenében.

Österreichischer Archiv BfAA Pol II. Ungarn 2 1964 – Gépelt tisztázat, iktatószám: 80.055-6 (Pol)64: A szövetségi miniszter úr hivatalos látogatása Magyarországon. Megbeszélések Kádár miniszterelnökkel. Betekintésre kapták: főtitkár úr; 1 másolat a szövetségi miniszter részére átvéve; államtitkár úr: XI. 3. 13 óra 25. Haymerle követ további rendelkezésre. – (A dokumentumot fordította: Gellériné Lázár Márta.)

10.

Jelentés

a szovjet–magyar párt- és kormányküldöttség