6.
Jegyzőkönyv
a magyar–román párt- és kormányküldöttségek
Dej egyetért a tárgyalások politikai jelentőségének kihangsúlyozásával, és kö-szönetet mond a meghívásért. Megjegyzi, hogy eddig akadályozva voltak, hogy meghívásunknak eleget tegyenek. Jelenlegi találkozásunk azonban lehetősé-get ad arra, hogy a főbb nemzetközi kérdésekben kicseréljük véleményeinket.
Szomszéd országról van szó, akiknek vezetői találkozásuk alkalmából megbe-szélik problémáikat, és bármilyen spekulációval szemben leleplezik az ellensé-get. Közölte, hogy a román nép nagyon melegen fogadta azt a hírt, hogy párt- és kormányküldöttségük Magyarországra látogat el. Meggyőződése, hogy a látoga-tás jó lebonyolílátoga-tása kölcsönösen politikai segítséget jelent mindkét ország szá-mára.
Kádár a nemzetközi helyzettel kapcsolatban a következőket említi meg: Egy frontban harcolunk – ami nagyon örvendetes és jó dolog, pártjaink politikáját a marxizmus–leninizmus alapján, a Szovjetunió vezette politika alapján irá-nyítjuk. Emlékeztet néhány korábbi tanácskozásra, a nemzetközi munkásmoz-galmon belül létrejött vitára, a békés egymás mellett élés problémájára (Kína, Albánia).2 Megállapítja, hogy ezekben a kérdésekben elfoglalt álláspontjuk telje-sen helyes volt, és továbbra is a moszkvai nyilatkozat alapján kell harcolnunk.3 A még meglévő nehézségeket a nemzetközi munkásmozgalmon belül csak ak-kor tudjuk véglegesen leküzdeni, ha elért pozícióinkhoz szigorúan ragaszko-dunk. Másképpen egységről nem lehet szó. Ha sikerült a kínai elvtársakat jobb belátásra bírnunk, úgy azt szilárd egységünknek köszönhetjük.4 Megállapítja, hogy Albániával igen rosszak a kapcsolataink. A helyzet rendezésének kiveze-tő útja az, hogy semminemű engedményt nem lehet tenni az albánoknak. Mi erről a vitáról a széles néptömegeket nem tájékoztattuk és nem teregettük ki a problémákat, de a Központi Vezetőség a legapróbb részletekig megtárgyalta, és
2 A Szovjetunió vezette szocialista tábor kapcsolatai főképpen ideológiai és stratégiai okokból egyre inkább megromlottak Kínával és Albániával. 1960. június 13-án a Pravdában elítélték a kínai „ultrabalos tendenciákat”, majd november 10. és december 1. között Moszkvában ülésezett 81 kommunista és munkáspárt, ahol a zárónyilatkozatban szintén elítélték a „dogmatizmust és a szektásság” minden formáját. A kínaiak aláírták ugyan a nyilatkozatot, de a háttérben komoly viták zajlottak a két párt vezetői között. Albánia a vitában Kína mellé állt, és 1961-től nem vett részt a Varsói Szerződés ülésein és hadgyakorlatain. Később, 1962. január 13-án Pekingben al-bán–kínai szerződést írtak alá a gazdasági és műszaki együttműködésről.
3 Az 1960. novemberi moszkvai tanácskozáson elfogadott nyilatkozat szerint „az imperializ-mus semmiféle erőlködése sem állíthatja meg a történelem előrehaladását. Létrejöttek a szocia-lizmus további döntő győzelmének szilárd előfeltételei. […] A kommunisták egyöntetűen elítélik a nemzetközi opportunizmus jugoszláv válfaját, amely a mai revizionisták »elméleteinek« tö-mény kifejezője. […] A dogmatizmus és a szektásság mind elméletben, mind a gyakorlatban, ha nem harcolnak következetesen ellene, szintén fő veszéllyé válhat.” A nyilatkozatot lásd: Népsza-badság, 1960. december 6. 5–12.
4 A kínaiak véleménye az volt, hogy a Szovjetunió haditechnikai fölénye oly nagy, hogy azt fel kell használni az imperializmus legyőzésére, ezért ellenezték a Hruscsov által képviselt „békés egymás mellett élés” politikáját.
teljes egység volt tapasztalható ebben a kérdésben, melytől a jövőben sem lesz visszakozás. Örömmel állapítja meg, hogy a nemzetközi helyzet értékelésénél, külpolitikai irányvonalunkkal kapcsolatban a párt, a kormány, a közvélemény azonos álláspontot foglal el.
Dej közbevetőleg megjegyzi, hogy az ellenségnek nem szabad a legkisebb le-hetőséget sem megadni.
Kádár legfontosabb nemzetközi kérdésként a németkérdést jelöli meg. Rész-letesen nem elemzi ezt a kérdést, tekintettel arra, hogy a Varsói [Szerződés]-tagállamok moszkvai értekezletén az álláspontunkat pontosan kifejtettük.5 A Központi Vezetőség6 és az ország vezető szervei a varsói tagállamok moszkvai értekezletén hozott határozatokat valósítják meg azzal a belső meggyőződéssel, hogy a hozott határozatok végrehajtása az egész ország érdekének becsületes szolgálatát jelenti. Megjegyzi, hogy a németkérdést csak úgy lehet megoldani, ha az imperializmusnak nem teszünk engedményeket. Világos, hogy ha azok a lépések nem történnek meg, amelyet az NDK kormánya, a Szovjetunió és a varsói tagállamok kormányai javasoltak, akkor idéznénk fel a háború veszélyét.7 Dej: Ezzel bátorítanánk őket.
Kádár: Legfontosabb feladatunk ebben a kérdésben, hogy helyesen tájékoztassuk a magyar népet és mozgósítsuk a tömegeket. Ezt a feladatot nem becsüljük le, mivel nem kevés az olyan emberek száma Magyarországon, akik általában egyetértenek velünk, de a feszültséget nem szeretik. Az emberek úgy gondolkodnak, hogy minden jó, csak háború ne legyen. Ezért van jelentősége annak, hogy a német-kérdésben a szocialista tábor offenzívában van. Egyesek felvethetik, hogy miért élezzük a helyzetet. Ezeknek meg kell mondani, hogy azért hoztuk a már ismert intézkedéseket, hogy nagy tűzvész ne legyen.
Javasolja, hogy a közös nyilatkozatban szögezzük le ismét elveinket, hogy a kérdések békés rendezésének vagyunk hívei, de határozott szándékunkat is jelentsük ki, a kérdések megoldása érdekében. Javasolja, hogy fejezzük ki
5 A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testülete moszkvai ülése, 1961. március 28–29.
A közleményt lásd: Népszabadság, 1961. március 31. 1–2. A VSZ-tagállamok leszögezték, hogy a „béke biztosítása érdekében elengedhetetlenül szükséges a második világháború maradványai-nak megszüntetése, mégpedig oly módon, hogy mindkét német állammal megkötik a békeszer-ződést, s ezzel ártalmatlanná teszik a nyugat-berlini veszélygócot Nyugat-Berlin demilitarizált, szabad várossá tételével”.
6 A Politikai Bizottságról van szó, amely 1961. április 11-én, zárt ülésen megtárgyalta a VSZ PTT március végi ülésének eredményeit. MNL OL M-KS 288. f. 5/228. ő. e.
7 Utalás arra, hogy 1961. augusztus 13-án az NDK kormánya a Szovjetunió segítségével falat húzott fel Berlin két része közé, és komolyan akadályozta a Berlin keleti és nyugati szektorai közötti kapcsolatokat.
egyetértésünket az általános leszerelés kérdésében, foglaljunk állást a Szov-jetunió által legújabban bejelentett atomrobbantások folytatása mellett, a német békeszerződés megkötése és Nyugat-Berlin státusának kérdése mellett, mivel nem rossz dolog az, ha az emberek látják, hogy egyetértés van közöttünk ezekben a kérdésekben.
Dej: A nyilatkozatban helyes lenne aláhúzni az NDK-nak mint a német nép első demokratikus államának szerepét és jelentőségét.8
Kádár megjegyzi, hogy Európa népeinek szerencséje, hogy van egy olyan német állam, amelyik szemben áll az imperialista Németországgal és politikájával.
Kádár a belső helyzettel kapcsolatban a következőket mondotta el: a párt egységes, úgy a Központi Vezetőség, mint a tagság. Bizonyára Önöknél is van olyan eset, hogy felbukkan egy-egy ember, akinek más véleménye van, de ez szórványos eset. Örömmel állapítja meg, hogy a párton belül nincs semmifajta csoportosulás. Ez nem hencegés, de azt mondhatjuk, hogy most élvezzük az előnyét az elmúlt nehéz éveknek, mert most harcban összekovácsolódott párttagságunk van. Hiszen harcot vívtunk a Rákosi-féle szektás vonal és a Nagy Imre vezette revizionista vonal ellen. Az MSZMP olyan közösség, amely valóban harcban született. Megállapítja, hogy nagy tekintélye van a pártnak.
A párt vezetési módszerei a saját, a belső helyzetének megfelelően alakultak ki, és nem azonos a más országokban kialakult módszerekkel. A párt vonalát, szavát általában a néptömegek elfogadják. Fejlődésünk is ezt bizonyítja, mert ellenkező esetben nem érhettük volna el a jelenlegi eredményeinket, és nem tudtuk volna leküzdeni nehézségeinket. Az értelmiség jelentős tömegei is elfogadják pártunk politikáját. Még írói, művészkörökben is nagy fejlődés tapasztalható. Míg pár évvel ezelőtt még létezett az oppozíciós, az ún. „nem író írók” csoportja, ma már ez nincs. Írnak, publikálnak és a szocializmus építése mellett vannak. Persze, hogy Veres Péter, Németh László, Illyés Gyula mit értenek szocializmus alatt, azt nehéz felfogni, de ennek konkrét megvalósítását úgysem bízzuk rájuk. De ezek is részt vesznek a párt különböző akcióiban és támogatnak bennünket.
Ez kb. a belpolitikai helyzet, és nyugodtan merjük állítani, hogy a nép óriási többsége azt mondja: csak rosszabb ne legyen.
A mezőgazdaság fejlődésével kapcsolatban megállapította, hogy a mező-gazdaság szocialista átalakítása konszolidálódott és egészségesen fejlődik. Ennek alapján azt mondhatnánk, hogy a szocializmus alapjait leraktuk hazánkban és társadalmunk szocialista. De még nem mondjuk. Azt akarjuk, hogy az emberek tovább dolgozzanak, hogy az alapok még erősebbek legyenek. Egy év
8 A szovjet kormány 1961. augusztus 30-án bejelentette, hogy tekintettel a többi kormány álláspontjára, kénytelen folytatni nukleáris kísérleteit, a szuper-hidrogénbombák kipróbálását.
Lásd: Népszabadság, 1961. augusztus 31. 3–4.
múlva a kongresszust valószínűleg össze kell hívni, és akkor alkalmunk lesz, hogy deklaráljuk a szocializmus alapjainak lerakását.9 Ennek természetesen a következményeit is le kell majd vonni, pl. az Alkotmány módosítását.10 Ami a gazdasági és kulturális építést illeti, itt is örvendetes és gyors fejlődés tapasztalható, de igen nehéz feladatok is összesűrűsödtek. Az ipar fejlődése az ellenforradalom után konszolidálódott, a fejlődés meggyorsult. A 3 éves tervben előírt 22%-os fejlesztést 40%-ra hajtottuk végre. A fejlődés azóta is fokozódott.
A legutóbbi két évben – évente – 12-13%-kal nőtt a termelés a tervezett 8%-kal szemben. Az ipari termelés emelkedésével kapcsolatban két dolgot említ meg: 1. A termelékenység a 3 éves terv ideje alatt nem alakult valami jól.
A termelés növekedésének 51%-a a termelékenység következtében, 49%-a pedig létszám növekedése következtében jött létre. A múlt évben a Központi Vezetőség foglalkozott ezzel a kérdéssel és normaszigorítást hajtottunk végre. Az 1961-es év első 7 hónapja azt mutatja, hogy az ipari termelés 13%-kal nőtt, melynek két-harmada már a termelékenység révén jött létre. A mezőgazdasági termelés ugyan-csak fejlődik, de ellentmondások is vannak. Az átszervezés időtartama alatt a termelés volumene emelkedett és nem csökkent. Ezt igen komoly eredménynek tartjuk. Az átszervezést az állatállomány egy kicsit megsínylette. Szerencsére, hogy ez csak a sertésállománynál áll fenn. A szarvasmarha-állományt sikerült megőriznünk. Mi történt itt tulajdonképpen? A parasztok látták, hogy jön a szövetkezet és be kell lépni. Ezért felhizlalták sertéseiket és eladták. Ennek a helyzetnek a kialakulásához hozzájárult az is, hogy a szövetkezetek kiala-kulásának időpontjában nem voltak közös ólak. Ez volt a helyzet kb. 1½ év-vel ezelőtt. Amikor láttuk a különböző problémákat, ezek megoldására intéz-kedéseket hoztunk. Ennek eredményeképpen jelenleg utolértük magunkat, ami az állomány számarányát illeti. Az állomány tehát most megvan, de az össze-tétel – korosztályok aránya – nem jó. Jelenleg a törzsállomány 2-3-4 éves koca-állományból áll. Ez alacsonyabb évjárat, mint a korábbi. Ennek következtében kevesebb a malacszaporulat és az évi esedékes hizlalási programot sem tudjuk teljesíteni. Ebben az évben még nehézségeink vannak a zsír- és húsellátásnál, importálnunk kell, de jövőre egyenesben leszünk. A szarvasmarha-állománynál az állomány megőrzésére törekszünk. A növénytermesztés fejlődött, de a belső ellátás és az exportkötelezettségek miatt hiányaink voltak.
9 Az MSZMP VIII. kongresszusa (1962) határozatba foglalta, hogy „befejeződött a szocia-lizmus alapjainak lerakása”. Lásd: A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresszusa. 1962.
november 20–24. Budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1962.
10 Az Alkotmányt csak az 1972. évi I. törvénnyel módosították, amikor a Kádár által itt em-lített tézis is bekerül a preambulumba: „A forradalmi h arcokban megedződött munkásosztály vezetésével, az 1919. évi Tanácsköztársaság tapasztalataival gazdagodva, a szocialista országok közösségére támaszkodva népünk lerakta a szocializmus alapjait. Hazánkban uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszonyok.”
Dej érdeklődik, hogy mennyi az össz-szántóterületünk.
Válasz: 9,4 millió hold.
Kádár megjegyzi, hogy a bevetett és learatott szántóterület között 200 000 hold hiány jelentkezik, a pontatlan statisztika következtében.
A felvásárolt áru mennyisége is kevesebb volt, mint az előirányzat. Az áru természetesen megvolt, csak a parasztság nem értékesítette. A mezőgazdaság szocialista átalakításával kapcsolatban megjegyezte, nem gondoltuk, hogy az átszervezés ilyen gyorsan fog végbemenni. Ebből számos probléma adódott, mint pl. a mezőgazdasági beruházás növelése, amelyet nem terveztünk be, de a gyors fejlődés következtében meg kellett valósítanunk. A gépparkot az első évben 23–
24%-kal, a második évben 30%-kal kellett növelni. Ezt az előre be nem tervezett beruházást döntően a Szovjetunió, de más szocialista országok segítségével oldottuk meg. A szocialista mezőgazdaság gyorsütemű fejlődése következtében több műtrágyát kellett vásárolnunk. A nyugati, tőkés piacon a fizetési mérlegünk rosszul alakult. Az ország adósságai úgy alakultak, hogy ilyen adósságok mellett, lehet ugyan dolgozni, de nem szabad növelni.
Ezután Kádár elvtárs tájékoztatja a román delegációt népgazdasági tervünk helyzetéről. Közli, hogy 5 éves tervünk véglegesítése 1½ év óta folyik, annak jóváhagyása éppen a fizetési mérlegünkben jelentkező hiányok miatt nem volt lehetséges.
Dej aziránt érdeklődik, hogy mennyi az adósságaink összege a kapitalista or-szágok felé.
Kádár a következő tájékoztatást adja: Kereskedelmi forgalmunk 70%-a szo-cialista, míg 30%-a tőkés országokkal bonyolódik le. A tőkés reláción belül az NSZK a legnagyobb partnerünk. A 30% kapitalista forgalmat 100%-nak véve 25–30% forgalmunk az NSZK-val. A feszültségek onnan jönnek, hogy 1953-tól 1957-ig politikai krízis volt az országban, amely a gazdálkodás rendjét megölte.
5 milliárd devizaforint adósság gyűlt össze hitelekből és kölcsönökből, valamint az ellenforradalom alatt felvett hitelekből. A nyugati tőkés piacon 400–800 millió devizaforint adósságunk keletkezett. Ennek természete más, mint a szocialista országokban jelentkezett adósságainké. Itt kis- és középlejáratú hitelekről van szó. Miből keletkezett ez? Úgy is lehet mondani, hogy mi magunk csináltuk, de tudni kell, hogy kényszerítve voltunk rá. Az iparfejlesztés 1953-ban leállt.
A nehézipari beruházásokat leállították és 1953–57 között tulajdonképpen nem volt iparfejlesztés. Ezt be kell hoznunk. Sok gépet veszünk Nyugaton, mert ellenkező esetben végleg lemaradunk.
Dej megjegyzi, hogy a román népgazdaság számára szükséges 15 ezer db gépből néhány ezret kapnak csupán a szocialista tábor országaiból.
Kádár: A honvédelem sem fejlődött kielégítően. Korszerűsíteni kell a hadsereget.
A jelenlegi részesedés háromszor annyi, mint korábban. Volt olyan időszak, amikor a költségvetés 2,7%-át tették ki a honvédelmi költségek. A különbözetet most kell megfizetni. Ehhez járulnak a mezőgazdaság gyors fejlődéséből szár-mazó pluszköltségek és beruházások. Ezek egyikére sem lehet azt mondani, hogy nem kellenek. A lakosság életszínvonalában volt egy normális fejlődési folyamat, de 1952-ben visszaesett és nem fejlődött.
Dej az átlagfizetések után érdeklődik.
Kádár: 1550 Ft az ipari munkás átlagfizetése. A parasztokét nem tudjuk. 1500 a fizetésből élők átlagkeresete. Minimális fizetés 800 forint Magyarországon. Ezek általában nem dolgoznak teljes munkanapot. Van tervünk, melyet törvényes jó-váhagyásra az elkövetkező hetekben az Országgyűlés elé terjesztünk. Kádár elv-társ közli, hogy a szocialista brigádokban jelenleg 200 ezer ember dolgozik. Ezek példás munkát végeznek. A gazdasági vezetést következetesebbé, még szilárdab-bá kell tenni. Ennek érdekében a legközelebbi időkben megfelelő intézkedéseket fogunk hozni. Az ipari termelés növekedését 8%-ban állapítottuk meg. Ez több anyagot, több energiát, de sajnos nem ennyivel több értéket jelent. Növekszenek a raktárkészletek. A kérdés rendezésénél figyelembe vesszük a szocialista or-szágok között lehetséges munkamegosztást, kooperációt, kölcsönös segítséget.
Mi nem kölcsönökre gondolunk, szállítani akarunk. Nagyon meg kell nézni a lehetőségeket. A legnagyobb partnerünk a Szovjetunió, akivel sikerült jó együtt-működést kialakítani. De itt figyelembe kell venni azt, amit Hruscsov elvtárs mondott. „Helyes, ha mindenki a Szovjetunióval akar elsősorban kereskedni, de az is helyes, ha egymással kereskednek.” Ezen a téren is van fejlődés, különösen a csehszlovákokkal, az NDK-val tudunk jól együttműködni. A románokkal is.
A tábor gazdasági problémáinak megoldása azt követeli, hogy jobban dolgozzunk össze. Meggyőződésünk, hogy ez lehetséges, hogy az együttműködő partnerek számára előnyös legyen.
Kádár elvtárs ezután kapcsolataink elemzésére tér rá: Ami a politikai kapcsolatainkat illeti, az jó. Az ideálisan jó viszonyt a marxizmus‒leninizmus eszméi alapján a nemzetközi proletár-internacionalizmus szellemében alakítot-tuk ki. Ami ezeket a kérdéseket illeti, igyekszünk elmélyíteni a két nép tömegei között is. Ez a legfontosabb dolog. Javasolja, hogy néhány kérdést vizsgáljunk meg közösen. Mi tudnánk jobban is együttműködni, mint eddig. Lehetőségeink megvannak erre, de nem használtuk ki eléggé. Bevezetőben egy elvi kérdést vet fel. Mi úgy gondoljuk, hogy ami az RNK-nak nem jó, az nem lehet jó nekünk sem és ez fordítva is így van. Így kell a kérdéseket megközelíteni. A gazdasági területen való együttműködésről: Az 1958-as találkozásunk óta komoly fejlődés van ezen a téren. A Közös Gazdasági Vegyes Bizottság létrehozása és működése
hasznos volt.11 A legutóbbi jegyzőkönyvek is ezt mutatják. Ez abból is tükröződik, hogy a gazdasági kapcsolatok fejlődnek, ami nem csekély dolog. 1960-ra ugrás-szerűen, 65%-kal nőtt kereskedelmi kapcsolatunk volumene. Háláját fejezi ki a bizottságnak, hogy néhány régi poros ügyet, amelyek mérgesítették a helyzetet, megoldott (Buciumen,12 Ocnamures13). Megemlíti, hogy a felek többször össze-jöttek tárgyalni, de a tárgyalások több esetben megszakadtak. Maradt még egy-két olyan kérdés, amelyet helyes lenne megoldani. Így többek között a magyar fél aranytartozását. Elhatároztuk, hogy az év folyamán visszafizetjük.14
Dej megjegyzi, hogy ha ez nehézséget okozna nekünk, úgy nem fogják szorgal-mazni.
Kádár ismételten megemlíti, hogy volt néhány olyan kérdés – nem nagy kérdés –, de rossz volt, hogy nem intéztük el. Örömmel veszi tudomásul, hogy az év folya-mán új vízügyi egyezmény megkötésében állapodtak meg Apró [Antal] és [Alexandru] Bârlădeanu15 elvtársak. A Gazdasági Vegyes Bizottság jegyzőkönyvé-ben lefektetett szándékot üdvözöljük, de fontos lenne, hogy végre is hajtsák.
Dej: Figyelembe kell venni, amit Kádár elvtárs mondott a két nép érdekeit, illetve mindkét fél érdekeit illetően.
Kádár: Az elvekben egyetértünk, csak amikor végre kell hajtani, akkor vannak bajok.
Dej: Vitassuk meg ezeket, és ha vannak is ellentétek, meg kell oldani. Helyes, ha megvitatjuk.
11A két ország párt- és kormányküldöttségeinek 1958 elején hozott határozata alapján meg-alakult a Magyar–Román Gazdasági Együttműködési Vegyes Kormánybizottság. Ennek eredmé-nyeképpen 1959-től kezdődően a kölcsönös árucsere-forgalom jelentősen fejlődött.
12 A Vármezői [Buciumi] Vegyi Kísérleti Üzem elszámolásáról van szó, amelyet rendeztek.
13 A marosújvári [Ocna Mureş] szódagyár kamatelszámolási problémája is rendeződött.
A szódagyár még 1894-ben épült, a háború után magyar részvétellel épült újjá, illetve bővítet-ték. 1958 februárjában sikerült megegyezni a román állammal, hogy két év alatt kifizetik a magyar államnak járó 15,7 millió rubelt és 1958-ban 20 ezer, majd évente 31 ezer tonna szódát szállítanak. Lásd: Apró Antal beszámolója a Romániában folytatott gazdasági megbeszélésekről.
MSZMP PB, 1958. február 11. MNL OL M-KS 288. f. 5/66. ő. e. 35.
14 A magyar állam 5000 kg arannyal tartozott Romániának. Ennek visszafizetéséről már 1958 februárjában tárgyaltak a felek. Akkor megállapodtak abban, hogy az 1956-os „ellenforra-dalomra” való tekintettek csak 1961 novemberétől kell megkezdeni a törlesztést. MNL OL M-KS 288. f. 5/66. ő. e. 36.
15 Alexandru Bârlădeanu (1911–1997). 1962–1965 között a Román Munkáspárt Politikai Bi-zottságának, majd 1965 és 1968 között a Politikai Végrehajtó Bizottságának tagja. 1955 és 1969 között miniszterelnök-helyettes.
Kádár: Mi nem akarjuk a Román Népköztársaságot megkárosítani. Kicsit gyor-sabb munkára kell buzdítani gazdasági szakembereket. Elmondja az 1961-es évi kereskedelmi tárgyalásokkal kapcsolatos huzavonát, amikor január végére mindenkivel aláírtuk a kereskedelmi megállapodásunkat, csak az RNK-val nem.16 Dej megjegyzi, hogy ez tőlünk függ.
Kádár javasolja, hogy az ilyen esetek elkerülésére határozzuk meg, hogy a ke-reskedelmi tárgyalásokat korábban fejezzük be. Egyébként is, amiben nem tu-dunk megállapodni januárig, annak már nincsen gyakorlati értéke, mert nem lehet megvalósítani, és rendszerint azokat hajtják végre az év folyamán, amiben januárig már megállapodtak.
Dej megjegyzi, hogy pontosan nem lehet meghatározni az időpontot, de helyesli, hogy ezzel a problémával foglalkozzunk.
Kádár: Olyanok a viszonyok közöttünk, hogy szóvá tehetjük a meglévő nehézsé-geket azért, hogy javítsunk a helyzeten. Ez tulajdonképpen a célja annak, hogy a kérdéseket felvetjük. Az aláírás elhúzódása bizonytalansági tényező a nép-gazdaság életében. Örömmel állapítja meg, hogy a 20 éves terv előkészítését is megkezdtük, a tervhivatalok elnökhelyettesi szintjén. A megbeszéléseken egy olyan elv merült fel, amelyet nem értünk, vagy nem tudjuk elképzelni, hogy az jó lehet. Ez az elv a gépet gépért, a nyersanyagot nyersanyagért. Meg kell monda-ni őszintén, hogy ezt az elvet nem értjük. Gazdasági elveink között ilyen nem szerepel. Szerepel a kölcsönös előnyök, a kölcsönös segítség, a kooperáció elve, de nem ez. Ha ezt az elvet elfogadnánk a Szovjetunió és a szocialista országok közötti kapcsolatokban, akkor foghatnánk a kulcsot és odaadhatnánk azonnal Kennedynek.17 A Szovjetunió 65–70%-ban nyersanyagot szállít nekünk, amiért mi ugyanilyen arányban készáruval fizetünk. A sztálinvárosi művekhez vas-ércet a Szovjetuniótól, a kokszot a lengyelektől kapjuk. Meg kell érteni, hogy Magyarországnak nincsen nyersanyaga, nincsenek nyersanyagkészleteink. Meg-említette a Csehszlovák [Szocialista] Köztársaság példáját, akiknek sokkal fej-lettebb iparuk van, mint nekünk. Nekünk is van egy fejlett iparunk és mégis
16 A Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság kormányai közötti 1961. évi áru-szállításokra és fizetésekre vonatkozóan csak 1961. április 18-án írták alá a jegyzőkönyvet Buda-pesten (MNL OL, XIX-J-1-f. 321. d., 56/1.), majd a kölcsönös árucsere-forgalom bővítése tárgyá-ban 1961. szeptember 7-én egy újabb jegyzőkönyvet fogadtak el (MNL OL XIX-J-1-f 322. d. 56/3.).
Az 1962. évre vonatkozó áruszállításokra és fizetésekre vonatkozó jegyzőkönyvet már időben, 1962. január 26-án aláírták Bukarestben (MNL OL XIX-J-1-f 322. d., 56/2.).
17 Utalás arra, hogy a Szovjetunió nélkül az európai szocialista országok nem tudnának tal-pon maradni, hiszen ha a szovjet vezetők is hasonló elveket követtek volna, az teljesíthetetlen lett volna. – John Fitzgerald Kennedy (1917–1963) az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke 1961 és 1963 között, merénylet áldozata lett.
együtt tudunk működni. Ha a gépexport valamely ország felé pluszszaldót ered-ményez, úgy azt más cikkek eladásával kell kiegyenlíteni. Fontosnak tartja, hogy a kiinduló elvnek olyannak kell lenni, hogy tárgyalni lehessen, mert ellenkező esetben 20 évig is tárgyalhatunk és nem fogunk megegyezni.
Második kérdésként a néhány esztendeje húzódó társadalombiztosítási és szociálpolitikai egyezmény megkötésének az elhúzódását veti fel. Itt sem tudnak megegyezni a szakértőink. Itt is elvek körül folyik a vita, területi és elszámolási elv áll egymással szemben. A következmény azonban az, hogy ezrével vannak olyan kisemberek itt is és Romániában is, akiknek nincsen rendezve a nyugdíjuk.
Ez nagyon rossz dolog. Bízzuk meg még egyszer az illetékes szerveinket a kérdés megvitatására. És ha nem tudnak megegyezni, tegyenek jelentést a politikai bizottságoknak.
Harmadik kérdésként a személyi utazások és kapcsolatok problémáját veti fel.
Elöljáróban megjegyzi, hogy ne most egyezzünk meg, de nagyon kéri a román elvtársakat, vizsgálják meg, mikor és mekkora lépést tehetnek.18 Ezt a román elvtársaknak kell megítélniük. Véleményünk szerint a jelenlegi helyzethez képest lépést kell tennünk előre. A Szovjetunióval teljes szabad turistaforgalom van. Van ugyan vízum, de azt az utazási iroda intézi el. Csehszlovák, lengyel viszonylatban a vízumkényszert eltöröltük.19 Rengeteg turista, hétvégi látogató érkezik kölcsönösen országainkba. A magyar–román forgalom igen alacsony.
6–8 hónap is eltelik, amíg a beutazási engedélyeket megkapják. Javasolja, hogy a román elvtársak akkor tegyék meg a szükséges lépéseket, amikor a legjobbnak tartják. Ha a vízumkényszer megszüntetése nem megy, azt megértjük, de értsék meg, hogy nekünk nagyon nehéz megmagyarázni a széles tömegek felé, hogy egy magyar állampolgárnak könnyebb Párizsba eljutni, mint a baráti Romániába.
Politikai jelentősége van a dolognak, a turisták látnak, tapasztalnak, jó benyomásokkal térnek vissza országaikba. Még egyszer megjegyzi, hogy nem akarunk kellemetlenséget a román elvtársainknak, mert abból indulunk ki, hogy nekünk is rossz az, ami maguknak rossz. De nézzék meg még egyszer, hogy mit tudnak tenni ezen a területen.
18 Magyarország és Románia között 1956 augusztusában eltörölték a vízumkényszert, ami-nek hatására 1956-ban átjárhatóvá vált a határ. Számos erdélyi magyar diák, illetve ifjú oktató utazhatott hivatalosan vagy félhivatalosan magyarországi tanulmányútra. A felkelés napjai alatt többen Budapesten tartózkodtak. A román fél ezután szigorította a határátlépést, és a későbbek-ben igen óvatosan kezelte a két ország közötti turistaforgalom kérdését. Lásd: Szesztay Ádám:
Nemzetiségi kérdés a Kárpát-medencében 1956–1962. Az ötvenhatos forradalom hatása a kelet-közép-európai kisebbségpolitikára. Budapest, MTA Kisebbségkutató Intézet–Gondolat Kiadói Kör, 2003.
19 Magyar–csehszlovák viszonylatban 1960. szeptember 1-jén, Magyarország és Lengyelor-szág között pedig 1964. július 20-án szüntették meg a vízumkényszert.