Dr. Cholnoky Jenő előadása a Szabad Lyceumban 1919. december 11—12.-én.
A legszebben tagozott s a mai műveltségnek leg-kedvezőbben fekvő kontinens közepén fekszik Ma-gyarország. Bár igazán a kontinens közepén fekvő-nek mondható, még sincs messze a tengertől, sőt az Adria északi végének ez a természetes háttér-vidéke.
Európát hegyszerkezete, helyesebben kóreg-szer-kezete szempontjából három, egymástól jól meg-különböztethető részre bonthatjuk. Első része Dél-Európa, az euráziai lánchegységek vidéke. Fiatalkori lánchegységek vannak itt, tehát olyan hegyek, ame-lyek a földkéreg igazi gyűrődése folytán, nem régen keletkeztek, sőt talán most is még fejlődésben van-nak. A gyakori földrengések legalább ezt sejtetik.
A fiatal lánchegységek legfontosabbjai a következők:
a Betikai kordillérák a Pireneusi-félsziget déli ré-szén a Sierra Nevadában emelkednek legmagasabbra.
A Pireneusok és Cataloniai hegység a félsziget északi részén az előbbivel együtt a spanyol Mezeta nevű régi hegytönköt fogják közre s ezzel együtt pedig az Arragoniai és Andalúziai medencéket. A két hegy-lánc valószínűleg az Alpokhoz csatlakozik, de ez a csatlakozás ismeretlen. Az Alpok a dél-európai lánc-hegységek leghatalmasabbika. Kiágazik belőle délen az Apennino, délkeleten a Dinári-hegység, észak-keleten a Kárpátok lánca. Az Apennino a Tirrano-sülyedést veszi körül s az Atlaszhoz csatlakozik.
A Dináridák és a Kárpátok a Magyar medencét öle-lik körül. A Kárpátok az Áldunán túl
Balkán-hegy-ség nevet vesznek föl s meglehetősen megközelítik a Dinaridákat, de közöttük terül el a Balkáni ős-masszivum. Ehez tartoznak a horvátországi, szerbiai, macedóniai hegyek és a trák medencék. A Balkán-hegységnek látszólag is, de valószínűleg is folyta-tása a krimi hegyvidék és a Kaukázus, a Dinari-dák folytatását pedig Kréta szigetén, majd a kis-ázsiai Taurusz-hegységben találjuk meg.
A déleurópai lánchegységek tehát magas sáncok, szépen fejlett medencéket^ régi hegyromokat, tön-köket foglalnak közbe. így nagyon változatos és nagyon szép vidékek keletkeznek. Medencék, amelyek
közel vannak a tengerhez, jól el vannak egymástól választva, de nincsenek áthághatatlan akadályokkal bebörtönözve; karéj alakú félmedencék, amelyeket a szárazföld felől könnyen védelmezhető hegykoszorú övez, a tenger felől nyitva vannak s a partokról szigetekre lehet látni, mintegy liivogatólag, hogy a hajós bátran neki indulhat a tengeri útnak. Közbe ékelődnek olyan felvidékek, amelyeken a hegyi pász-torkodás fejlődhetik magas fokra, gazdaságilag ki-egészítve a földművelő medencéket.
A fiatalos, változatos déleurópai tájkép-csoportok-kal szemben egészen más tipusa van Északnyugat-Európának. Franciaország, Nagy-Britannia, Német-alföld, Németország, Csehország, sőt még Skandinávia területén is régi, a geológiai ókorból származó he-gyek romjai, lepusztult tönkjei sorakoznak, szintén medencéket kerítve körül. De milyen más tájképek ezek! A hegytönkök nem magasak, lejtőik igen lan-kásak. Nem látni éles gerinceket, merész csúcsokat, felhőkbe vesző' sziklafalakat! Enyhe, szelid a
táj-képek minden vonása s az ember mindenfelé köny-nyen letelepülhet: hegytetőre, hegylejtőre', - meden-cébe egyaránt. Az ilyen tájképeket maturus, vagy szenilis tájaknak nevezzük, aszerint, hogy mozog-e még a felszint borító törmelék a lejtőkön csende-sen lefelé, vagy pedig már megállt minden, az erózió körülbelül elérte munkájának teljességét. Csak egyes helyeken látunk kivételeket. Olyan helyeken, ahol az elöregedett tájak megifjodnak valamely erő kö-vetkeztében. Ilyen idegen erő pl. a tengerek hul-lámverése. A nyugtalan tenger alámossa az erede-tileg lankás lejtőjű partot s meredek falakat, szikla-szirteket látunk a tenger partján kiemelkedni. De ha elhagyjuk a tengerpartot s lassankint elhallgat a hullámok zúgása, meglepetve látjuk, hogy a vad-regényes tengerparttal szemben milyen szelid, mi-lyen elöregedett arculatú vidék van a* part mögött.
A másik ilyen erő a glecserek működése. A job-ban kiemelkedett hegytönkök a pleisztocén (dilu-viális) korban vastagon elborította a hó és a jég s hatalmas glecser-óriások tolakodtak lefelé a tetők-ről. Ezek aztán fennséges U alakú völgyeket vágtak a lejtőkbe s megint fiatalos tájképek keletkeztek.
Ilyen tipusa van Norvégia partjainak. Ha a fjordok-ból, a nagyszerű glecsermedrekből kiemelkedünk a hegyek tetejére, határtalan, egyenetlen, tökéletlen síkságot látunk magunk előtt, fenn a hegyek tetején.
Az ilyen megifjodott tájképek azonban kivétele-sek. Az általános tipus a szelídség, sokszor egy-hangúság. A medencék szélesek, sokszor igen nagy kiterjedésűek, környezetükben nem havas hegy-óriások, hanem csak szelid, erdős hátak különítik el más medencéktől. Ilyen medencék az angol, a skót, az ír, a párisi, a Garonne, a Bhóne, a Közép-Baj na, a Sváb-Közép-Bajor, a Cseh- és a Morva-medencék.
A hegyromok természetesen régi kőzetekből vannak felépítve s ha takarta is őket talán fiatalabb tengeri réteg, azok régen elpusztultak s a hegyek alapváza, régi rétegei kerültek felszínre. Ezek a régi rétegek a dél-európai lánchegységek vidékén rendesen mé-lyen el vannak temetve fiatalabb, sőt egészen fiatal, feltorlaszolt rétegekkel. Azért az északnyugat-európai hegyromok vidékén pl. sokkal, de sokkal több pro-duktivus karbon-kori réteget találunk, mint Dél-Európában. Az angol, francia, belgiumi, westfáliai és sziléziai szénmedencék tanúsítják ezi
Európa harmadik része keleten van s ez a leg-nagyobb mindközt: a kelet-európai tábla. A Kár-pátoktól és Skandináviától keletre, messze be Ázsia szívéig, a kelet-szibériai őskontinensig és a Pamir hegy óriásáig a Föld szilárd kérgének olyan darabja terül el, amely nagyon, nagyon keveset mozgott, rendesen nem nagyon mély tengerrel volt elborítva s a tengeri lerakodások, mint a könyv lapjai feküsz-nek egymás fölött. Végre a kréta-korszak után szá-razra került, kissé kiemelkedett s egy-két száz mé-terrel a tenger szine fölött nyugodtan megállt, min-den törés és zavarodás nélkül. Csak a kellős köze-pén törött föl, mint a Balaton jege szokott s a fel-tört és egymásra torlódott rétegek építették föl az Urai-hegységei Ezen az egy helyen már igen régi geológiai idők óta mozgott és torlódott a tábla, de a többi része egészen zavartalan. A tábla nyugati darabjának felszíne sík, de mivel a folyók elég mély, kanyónszerű völgyeket vágtak bele, nem szabad al-földnek, hanem csak síkságnak mondanunk. Orosz
síkságnak, orosz táblának, vagy csak egyszerűen ke-let-európai táblának mondjuk ezt a területet. A sark-vidéki tengerektől délre lenyúlik a Fekete-tengerig, keleten az Ural veti határát, nyugaton Lengyelorszá-gon is túl nyúlik, de már Észak-Németországban össze van törve, elsiilyedve s fiatalabb képződmények temetik be, azért az észak-német síkságot nem sza-bad hozzátartozónak tekintenünk.
Ebből a három, egészen különböző felépítésű terü-letből áll Európa.
¥
Érdekes, hogy ugyanilyen három részre bomlik
"Európa éghajlata is.
Dél-Európa a mediterráneus éghajlat hazája. Forró, száraz nyár, nedves, esős, hűvös tél jellemzik. Kü-lönösen késő ősszel és kora tavasszal igen sok eső öntözi a gyönyörű félszigeteket. Ilyenkor a nagy légnyomások zónája messze délre levonul, az Atlanti-óceán nyugati szele behatolhat a Földközi-tenger vidékére s bőséges csapadékkal öntözi a hegyek nyu-gati lejtőit. Ezért mindegyik félszigetnek nyunyu-gati oldala sokkal nedvesebb és esősebb, mint a keleti.
Ezzel ellenkezőleg, a Szaharától délre terülő Szudán zónáját nem üdíti föl az eső, mert reánehezedik a nagy légnyomások zónája, az a zóna, amely alól a Szahara sohasem szabadul fel s amely zónán a levegő állan-dóan lefelé szállván, benne eső csak ritka kivétele-sen képződhetik.
Nyáron a Nappal együtt a nagy légnyomások zó-nája is észak felé húzódik, ellepi a Földközi-ten-ger vidékét. Ilyenkor Szudán felszabadul ettől a megátkozott zónától, a forró-égövi passzát-zóna af-rikai, kontinentális tipusa helyezkedik föléje s sza-kad az eső. Annál szárazabb a Földközi-tenger vi-déke. Dél-Itáliában, Dél-Spanyolországban ilyenkor valóságos sivatagi képeket lehet látni s a kiszáradt, megrepedi..,','.. föM >,uj» a/. ú'&aÍ >-süket.
A nyár forrósága után, majd az esős ősz elmul-tával némileg szárazabb, hidegebb tél következik, de nagyon kevés, délen semmi fagy sincs. Ezért pom-pásan díszlik az örökzöld növényzet. Már Fiúméban látni a mediterráneus növényzet előhírnökeit, a macchia-bozótot, a cyprust, a fügét, olajfát stb. s ha délre utazunk a dalmáciai városokban mind több és több a pompás, örökzöld lomb: a babér, a mir-tus, a citrom, narancs stb. Egészen délen a pálma is otthonos, Dél-Spanyolország öntözött kertjeiben a pálma itt-ott egész erdőkké csoportosul.
Északnyugat-Európa egészen az Atlanti-óceán ha-tása alatt áll. Nyirkos, hűvös nyár után, enyhe, nedves, ködös tél következik. A mérsékelt égöv ural-kodó szele a nyugati szél. Az Atlanti-óceánnak*
Európa előtt nagyon meleg vize van, mert a Golf-áram a forró égövi tengerek vizét szállítja ide föl s még Norvégia legészakibb partjain sem fagy be a tenger sohasem. A meleg víz fölül meleg, nedves szél indul s elárasztja , a kontinens nyugati oldalát valóságos melegházi levegővel. Irland, a smaragd-sziget télen is zöld, Angolország délnyugati félszi-gete a Cornwall-félsziget előtt fekvő Scilly-szifélszi-gete- Scilly-szigete-ken szabadban telelnek a pálmák stb. Minden hó-napban van eső, sohasem biztos az időjárás,
sze-* Görög ós Kerekes térképén, a mult század elején még egészen helyesen «Atlási oceánus», csak később terjedt el ez a németesen csonkított alak.
szélyes volta sehol sem oly szembetűnő mint itt, de az is igaz, hogy csak kis határok közt ingadozik.
Igaz, hogy délről észak felé haladva, mindig hű-vösebb ós hűhű-vösebb éghajlat alá jutunk, de sehol a Föld kerekségén aránylag oly lassú változás nem érezhető, mint itt. A lombos erdők messze fölkisér-nek bennünket Britanniába s csak Norvégiában nyú-lik le a fenyő-régió egészen a tenger színéig.
Kelet-Európa éghajlata azt mondhatnók, épen el-lentéte a nyugat-európainak. Szélsőséges, kontinen-tális éghajlat uralkodik itt, teljesen Ázsia befolyása alatt. Az orosz síkság tele kemény hideg, aránylag kevés hóeséssel, nyara pedig forró s nyáron hull mégis a legtöbb eső, persze heves záporok alakjá-ban. A hőmérséklet ingadozása nagy, a csapadék periodikus volta erősen kidomborodik. Délről északra menve, hirtelen változik a vidék éghajlata és növény-zete. A Fekete-tenger és a Kaspi-tó mellékén olyan száraz pusztákat találunk, hogy csak a mesterséges öntözés és a nomád pásztorkodás lehetséges. Észak felé utazva fátlan, de búzatermelésre alkalmas, fe-kete földdel borított síkságokat látunk. Igazi sza-vanna vagy préri ez, de az oroszok sztyepnek ne-vezik. Ebből származott a német s utána a magyar irodalomba a steppe szó. Ez füves pusztát, meg fát-lan síkságot is jelent, mi a steppe szót csak olyan füves puszták megjelölésére használjuk, amelyeken öntözés nélkül nem lehet földet művelni.
A fekete föld pusztái után következik mindjárt észak felé a fenyőerdők régiója. Végtelen fenyvesek közt robog a vonat Moszkva táján s csak Szent-pétervártól (Petrogradtól) északra jut ki belőlük, hogy hitvány nyíresek. közé érjen. Ezeken túl északra már csak lakatlan tundrák következnek. Valóban az egyhangúság, a csekély változatosság hazája éz.
Milyen kirivó ellentét a déli félszigetek, meg az orosz síkság között 1
*
A három különböző fölépítésű, és különböző ég-hajlatú területen milyen különbözőleg élnek az em-berek !
A Földközi-tenger környékén az emberek legin-kább kőből építik házukat, nem kell a házra magas tetőt építeni, mert nincs sok eső, padlástérre meg nem igen van szükség. A padlás hiánya okozza azt a sokszor lerajzolt, lefestett képet, hogy miként szárogatják Itáliában a mosott ruhát az utcán ki-feszített köteleken stb. A szorosan összeépített kő-házak magasak, mert a földmívelésre alkalmas me-dencékben sűrű a népesség és kevés a föld, mindent jól ki kell használni. így keletkeznek a használhatatlan, de védhető helyekre Összezsúfolt, festőies olasz ház-csoportok, de ilyenféléket látunk a Balkánon vagy a Pireneusi-félszigeten is. A házakban nincs kályha, tüzelő anyagra nincs nagy szükség, ezért az erdőket sem becsülik sokra. Azokat a hegylejtőket, amelye-ket nálunk bizonyosan erdők borítanának, itt kő-falakkal készült terraszok, függő-kertek, Spanyol-országban andenes nek nevezett óriás-lépcsők borít-ják. Még az Alpok déli lejtőin is ezt az építő és települő módozatot látjuk s csak a hegység zord részeiben jelennek meg az erdők, a faházak, a ma-gasabb tetők.
Északnyugat-Európában van kő és van fa. Ezért a házak kő- és fakombinációjából épülnek. Vannak favázas házak, hajdan sok volt a faház, de mivel
6
Néptanítók Lapja 9
:—12. szám.
zek tűzveszedelinesek, legnagyobb részük elpusztult s helyüket lassankint a kő- és téglaházak váltották ki. De a nedves éghajlat miatt mindegyiknek óriási fa-teteje van, fa-zsindelylyel vagy újabban tűzmen-tesebb cserép-zsindelylyel fedve. A nagy padlásra nem csak azért van szükség, hogy a tető lejtője me-redek legyen s a hó könnyen lecsússzon, az esővíz könnyen lefolyjon róla, hanem azért is, mert a ruha-szárogatás itt csakis zárt helyen történhetik. Első pillanatra jelentéktelennek látszik ez a dolog, de gondoljuk meg, hogy a mosás épen olyan nélkülöz-hetetlen szükséglete az emberiségnek, mint akár a ruhaviselés. Itt is rendesen magas házakat épí-tenek, szorosan össze, mert sűrűn lakott területen vagyunk, keveset terem a föld, fel kell mindent használni. A városokat rendesen fallal kellett kerí-teni s a falakon belül elszaporodó népnek bizony szűk volt a hely.
Kelet-Európában határtalan térségek állnak az emberek rendelkezésére. Délen a vályog-építmények, középen és északon a faépületek szolgálnak az ember-nek lakásul, mert kő kevés van, a felszint délen a lösz és a fekete föld, középen a pleisztocénkori el-jegesedés morénái borítják. Ezért látjuk az orosz városok utcáit igen gyakran gömbölyű, nagy kavi-csokkal, úgynevezett macskafejű kövekkel burkolva.
Az emberek extenzivus földműveléssel foglalkoznak, nem lehet tehát sűrűn összetorlódniuk nagy váro-sokba, hanem apró falvakban szétszórva élnek, a falvakban széles utcák, nagy kertek közt állnak a földszintes házak. Egészen más tehát a település, mint akár a délvidéken, akár nyugaton.
A társadalmak és ezeknek exponensei, az állam-alakulások is különböznek a három területen. A déli félszigeteken a kis medencék mindegyike hajlandó különálló államalakulássá fejlődni. Az emberi mű-veltség ugyan nem ezeken a területeken született, hanem a mesterségesen öntözött oázis vidékeken (Egyiptom, Mezopotámia, Perzsia stb.), de ha ez a műveltség elhatolt ide, a kis medencék világába, az ember a magával hozott szövétneket hatalmas lángra tudta lobbantani, mert ez a vidék a kultura megszülésére ugyan nem alkalmas, de kifejlesztésére annál inkább. Ha ide oly népek telepedtek, akik írni, olvasni tudtak, érzékük volt a rendszeres állam-forma létesítéséhez, egyszóval, amelyek civilizáltak voltak, azok a népek itt, a ragyogó kék ég alatt, a növényvilág és a tájképi változatosság pazar pom-pája között, nagy területek veszedelmesen mozgal-mas hordái ellen jól védelmezve: olyan magasra fejlődhetett a műveltség, mint ahogy azt egy Arisz-totelész, egy Szókratész, egy Pláton vagy egy Pra-xitelész neve hirdeti.
A görög gyarmatosítás révén tovább terjed az oázis-kultura Itáliába s ott a délitáliai népeket teszi arra alkalmassá, hogy a másúton odakerült, de szintén oázis-eredetű etruszk-műveltséggel egyesülve, megint magasra fellobogjon s Julius Caesar tollával, Cicero szavával és Horatius lantjával szóljon hozzánk messze évezredek multán is.
Az oázis-kulturát az arabok is magukkal cipelték s Dél-Spanyolország medencéiben csodálatos magas-ságra emelték. Cordoba épületei, Granada kertjei, a huerták, és a vegák, az öntözött kertek tudnának mesélni róla. De hisz ha számolunk s a számjegye-ket rójuk szabályos sorokba és oszlopkba egymás
mellé, akkor is csak ennek a kultúrának gyümöl-cseit élvezzük.
De a középkor homályából nem megint Itália medencéi ragadnak-e ki bennünket ? A renaissance ott született réges-régi oázis-kultura alig-alig pislogó parazsából új lángra lobbantva, a toscanai, umbriai, lombardiai, római stb. medencékben. Amikor ezek a medencék külön-külön kis államalakulások, akkor fejlődik bennük a műveltség a legszaporább léptek-kel. Amikor az emberiség elhelyezkedése a geográ-fiái tényezőknek legjobban megfelel, akkor fejlődik a műveltség legjobban, akkor legboldogabbak, az illető műveltséghez aránylag, az emberek. Azután antigeografikussá lesz a fejlődés. Valamelyik nagyobb medence népe egyesíti a többit s bekövetkezik a kulmináció. A műveltség, a haladás kulminál s be-következik aztán az összeomlás, a dekadencia.
Dél-Európa változatos története nem függ-e össze minden eseményében a geográfiái tényezőkkel ? Min-den egyes ember ténykedését főképen ezek dirigál-ják. Nem ez-e a sorsa a társadalom, az államala-kulás egyedeinek is ?
Északnyugat-Európa éghajlata olyan, hogy csak igen magas műveltség birtokában lesz képes az ott lakó nép arra, hogy azt a műveltséget még maga-sabb fokra fejlessze. De ha ezekben a sokkal na-gyobb, sokkal kényelmesebb medencékben a népes-ség annyira megsűrűsödik s a délvidék közvetíté-sével olyan magas műveltségre tesz szert, hogy egy-részt a kényszer, másegy-részt a tudás képessé teszi a sokkal kedvezőtlenebb feltételekkel is megbirkózni, akkor aztán itt még magasabbra fejlődhetik az
§mberi művelődés, mert az élelem, védelem és ké-nyelem megszerzése itt még sokkal nehezebb, mint a délvidéken. Ennek a vidéknek műveltsége nem keletkezett itt, a délvidékről származott az ide. Vasco de Gama és Columbus nyomán halad az angol tengerész, Rómeóról és Júliáról énekel Shakespeare, Rafaellótól tanult Rubens, arab számokkal jegyzi franciás szédelgéseit Lesseps, sőt sok évezredek óta eltemetett oázis-kultura emléke zeng minden keresz-tény templomban, erről beszél Noé bárkája, erről a húsvéti bárány.
Eszak-nyugat-Európa nagy medencéi hatalmas poli-tikai és kulturális centrumokat fejlesztenek. A Sváb bajor medence, a párisi medence, a londoni, a skót, a cseh stb. mindegyik egy-egy külön államalakulás, sokszor félelmesen hatalmas, de mindegyik a maga földrajzi egyénisége szerint fejleszti a délről sugár-zott műveltséget.
Milyen más a keleteurópai tábla társadalmainak
és államalakulásainak fejlődése ! Itt semminek sincs
határa. Itt szabadan kóborolhatnak a nomádok, egyik
nép sem tud megállapodásra jutni. Műveltségünk
még nem akkora, hogy ilyen óriási területen
konszo-lidált államalakulás keletkezhessék, csak cári
kény-uralom, csak a kancsuka, a fegyver tarthatja együtt
ezt a sok népet. Közelebb hozta ugyan egymáshoz
őket a táviró meg a vasút, mintha ezek az .óxiás
területet kisebbé tették volna, de az ott lakó nép
műveltsége még megközelítőleg sem akkora, hogy
ez az államalakulás minden rázkódást kiállhatott
volna. A világháború nyomán Oroszországban
be-következett események geográfiái szükségességek
vol-tak. Nem nagyon ismerjük még a geografia
törvé-nyeit, lenézéssel beszéltek róla mindig s nem tudták
alkalmazni a történelmi tudás terén, de amennyit ma tudunk, abból alighanem azt lehet kiolvasni, hogy Lengyelország, Oroszország sorsa még sok szen-vedés lesz, amíg végre a sokkal magasabb művelt-ségű Unió mintájára itt is konszolidált állam alakul ki.
Temérdek nép áramlott keresztül ezen a terüle-ten. Egyik sem tudott itt megfészkelni, mert
hatá-rait nem tudta kijelölni s védelmezni. Egyiknép-hullám a másikat tolta ki helyéből, a szétugrasztott népek csekély töredékei odavonultak, ahol védett otthont találtak. így vetődött partra a Kaukázus bércei közt teménytelen néptöredék, ezért olyan tarka a Kaukázus néprajza. A még tovább űzött népek las-sankint Európa medenaéiben helyezkedtek el meg-sűrűsödve és összetömörülve annyira, hogy a kóbor élet ezentúl lehetetlenné vált. Utoljára telt meg a
legkeletibb európai medence, Magyarország. Az oroszsíkságokon még sokáig hullámzottak a turáni nép-áradatoké de még ma sem telt meg annyira néppel,
hogy igazi, európaias államalakulás keletkezhessékrajta.
Dél-Európa tehát az ókorban pacifikálódott s állam-ai akulásállam-ai elrendeződtek. Északnyugat-Európa álla-mai a középkorban alakultak ki. Kelet-Európa csak
az új korban rendeződött, de tökéletlenül. Délen a legkönnyebb, nyugaton nehezebb, keleten a legnehe-zebb állaniot alakítani.
*
A három terület népei is nagyon külömböznek egymástól, egyrészt mert más fajta ősnépeket talál-tak ott a beözönlők, másrészt mert más és más keveredés következtében keletkeztek a maiak s végül mert az éghajlat és a domesztikáció minden esetre érezteti faj-alakító, vagy fajkiválogató hatását. Erre az utóbbi kérdésre nézve még a tudomány nem tud határozott útmutatást adni, nem tudjuk az éghajlat-nak a fajok keletkezésében való szerepét értékelni,
de nem is szükséges, egyelőre. Elég annyit tudnunk,
hogy eb! un az esetben a három klíma-területen három domináló emberfaj alakult ki, természetesen messze attól, hogy exkluzivus legyen, vagyis, hogy más fajokat az illető éghajlat meg nem tűrne.A Földközi tenger vidékén talán hetita népek lak-tak a történelem hajnalán. Biztosat nem lehet róla tudni. Annyi bizonyos, hogy ária népek bevándor-lásával kezdődik a mai kép kialakulása. A-z ott talált ősi iberek talán a baszkok rokonai. A ligurok, et-ruszkok, illírek, trákok, ismeretlen eredetűek. Az
albánokat nyelvük alapján áriáknak tartják, de az
etruszkok és baszkok semmiesetre sem azok. Az áriák
a Balkán-félszigeten, később Itáliában s legvégül, mint rómaiak, Hispániában jelennek meg. Velük együtt szemita bevándorlás is kezdődik. A föníciai mindenfelé felüti fejét, a zsidók is megjelennek.A görög és az italikus népeké az uralom hosszú
századokon át, kezükben a kultura és a hatalom.
De aztán más ária népek és turáni nomádok nyomulnak közéjük. A Pireneusi félsziget népei tehát ibér, római, föníciai, majd vandal és normann, tehát germán, azután arab, tehát ismét szémita, utána gót beáramlást kap, tehát a félsziget népessége rendkívül bonyolult keveredes következtében keletkezett. Éppen ilyen bonyolult Itália népeinek eredete. Etruszkok, italikus népek, majd görögök, azután gót-germánok,
.vandálok, normannok, longobárdok, németek stb.
keverednek beléjük. Mindkét félszigeten a
rabszolga-tartás következtében rendkívüli elütő fajú népek vére is közbekeveredett (szémiták, berberek, négerek, törökök stb.)
A Balkán-félszigeten még a nyelvi szétdaraboltság is tanúskodik a bonyolult népkeveredésről. Az illir, trák és görög után szláv, turáni bolgár, kún és bese-nyő, örmény, török és arab, sőt mongoloid kevere-dést is kap. A nyelvek itt nem alakultak egységessé a félsziget bonyolult geográfiái szerkezete miatt, de azért bizonyos egységes jellemvonás ezéken is fel-ismerhető. Mindhárom félszigeten ma barna bőrű, fekete hajú, égő fekete szemű nép az uralkodó. Még az északon kivétel nélkül vöröses-szőke szlávok is, itt feketeszeműek. A szerb sokkal jobban hasonlít az olaszhoz, vagy a spanyolhoz, mint a tóthoz vagy oroszhoz. Nyelvüktől eltekintve, annyira hasonlítanak ezek a népek egymáshoz, hogy mindig felismerjük a mediterráneus embereket s ezért célszerű is őket ilyen nevezet alatt összefoglalni.
Északnyugat-Európa története, népeinek kialaku-lása egészen más. Itt úgy látszik, eredetileg az egész
területen kelták laktak. Ezek alighanem feketesze-műek voltak, mert kevéssé keveredett utódaik, a bretagnei, az ír, talán a sváb-bajor medence egyes népei fekete-szeműek s elütnek más tekintetben isa többi itt lakó, szóké néptől.
A keltákat teljesen elnyomták a beáramló gót-germán áriák. A német és francia nép eredetileg ugyanaz a népfaj. csakhogy a franciák megtanulták a latin nyelv bizonyos dialektusát, azért magukat művelteknek tartották, szemben a «teutsch» vagy
«közönséges!> népekkel. Ennek alapján bomlott ketté Nagy Károly birodalma s emmiatt támadt az a ret-tenetes, Európa békéjét örökké veszélyeztető
ellen-tét németek és franciák közt. Mert ezt a kettéválást
nem geográfiái tények, hanem a nyelvalakulás hozta létre. Igaz, hogy a nyelvalakulásnak is geográfiái okai vannak, de a nyelvalakulásnak nem lett volna szabad politikai alakulásokra is vezetni, amikor a két terület politikai elválását semmiféle természetes határ sem igazolja. Ha Pireneusok emelkednének Németország és Franciaország közt. akkor Európa sokkal békésebben fejlődhetett volna.A britek már erősen germán idiómát beszélnek, a dánok, svédek, norvégek szintén. Egyedül a cseh áll idegenül ezen a területen, de annyira germani-zálódott antropológiai szempontból, hogy csak néhány
századnak kellett volna még nacionális öntudatlan-ságban elmúlni a s a csehek beleolvadtak volna anémetekbe.
Északnyugat-Európa népei közt ma az uralkodó tipus a hirtelen szőke, lenhajú, kékszemű, fehérbőrű
nép. Mindenesetre a legjobban domesztikálódott
bi-ológiai típus, mert valószínű, hogy minden nép között legkorábban került olyan életviszonyok közé, ahola ruhára, házra, fűtött szobára stb. a legnagyobb
mértékben szükség van.Kelet-Európa területén turáni és pedig ural-altáji népeket látunk erősen elszlávosodva. Kétségtelen, hogy a kozák a török-tatár eredetű kazak-kirgiz
utóda, de mindenfelé látjuk azt a bámulatos elszlá-vosodást. Ennek a népnek tehát egészen más eredete van, mint az előbbi kettőnek. Antropológiailag a szé-les arcú, rőt vagy vöröses-szőke, magas termetű oroszaz uralkodó és a túlnyomó.
Dél-Európa tehát a mediterráneus népek hazája,