Az utóbbi idők mozgalmai azt mutatják, hogy a magyar intellek-tuális ifjuság nagy belső átalakulás előtt· áll. Egyre-másra támadnak szervezetek, amelyek az eddig monopolisztikus helyzetet élvező ifjú-sági alakulatok mellett, sőt azok ellen'ére napról-napra nagyobb réte-geket csoportosítanak. Lapok, röpiratok, cikkek jelennek meg az egész nyelvterületen, melyek az intellektuális ifjúság kérdésével fog-lalkoznak. Mindenfelé vitaestéket, előadásokat rendeznek, melyeknek tárgya az intellektuális ifjúság szociális helyzete, eszmekörének irány--változtatása, a háború előtti nemzedékhez való viszonya. S ha mind-ezeken a jelenségeken végign'ézünk, megállapíthatjuk, hogy a meg-beszélések súlypontja a társadalmi és gazdasági kérdésekre esik. Soha még olyan erőteljesen, lázasan nem fordult az ifjúság érdeklődése a társadalmi berendezkedések nagy kérdései felé, mint ma. Általános erjedés folyik s ennek az erjedésnek ·a megindítója mindig a háború után fellépő szociális mozgalmakban, a kapitalista gazdasági rend át-alakulásában s a proletariátus erőteljesebb előretörésében rejlik.
A forradalom bukása után a magyar intellektuális ifjúság, meg-szédítve a sűrűn hangoztatott hazafias és antiszemita frázisoktól, vala-mint a forradalom nyilvá'nvaló sikertelenségétől, teljes erejével, szívé-vel-lelkével a helyzetét lázasan erősítő feudális nagybirtok és kapita-lista nagyipar, bankokrácia védelmére sietett. A német militarizmus szellemében és részben a német Couleurstudententum mintájára megszervezett egyetemi ifjúság támogatta az ellenforradalmat és élén járt annak a kíméletlen hadjáratnak, amely a magyar ipari 'és mező
gazdasági proletariátus teljes letörését tűzte ki célul. Hogy ez így tör-tént, arról az ifjúság nem igen tehet. Származásánál, hivatásánál fogva jobbára a kispolgári osztályhoz tartozik és ez az osztály szerte az egész világon a legkonzervatívabö és a legjobban irtózik attól, hogy a tör-ténelem tanulságait levonja. Magában: a kispolgári családban, melyben ez az if jús·ág nevelődik, ennek összetételében pontos mása lá'tható az
osztálytársadalomnak. .
Jogi és gazdasági helyzeténél fogva egyedurakodó az atya, aki mellett alárendelt szerepe van az anyának, mint gazdaságilag kitartott és nem független egyénnek s 81 gyermek'ek teljesen: alávetik magukat a polgári jog, valamint ,az atyától való gazdasági függés kö-: -yetkeztében a szülőknek. A csalá'd ilyetén szervezete a legmegfelelőbb
melegágya annak a szellemnek, amely az alárendeltség, a tekintélyek tisztelete, a gazdaságilag erősebbek adott helyzetének feltétlen elisme-rése, az igények korlátozása révén a mai polgári társadalom legbiz-tosabb ideológiai, erkölcsi alapja. Az iskola szervesen kapcsolódik a kispolgári családnak ebbe a szellemébe ·és szervezetébe. Az atya szere-pét átveszi a tanári kar.· A feltétlen, kritikanélküli tekintélytisztelet most már arra tevődik át. A tanrend, a tanítás egész szelleme csak :kitágítása és kiegészítése a kispolgári családb'an uralkodó korszerűtlen
,1q3 <J. 01,,t,1 · 1 b.14--.
i ' t - Í- 1--4 .
,,,
/'268 Szemlék és jegyzetek
és tudományellenes nevelési rendszernek s eszmekörnek. Az iskola és a család többszörös kíméletlen szűrőjén s retortáján átjutott intellek-tuális ifjúság végül automatikusan lép be az osztálya szervezetébe, aláveti magát osztálya ama követeléseinek, amelyekkel az a maga helyzetét gazdasági, politikai, ideológiai eszközök révén biztosítja anélkül, hogy tudatában lenne az ellentmondásoknak 'és visszásságok-nak, melyek egész gondolkozását és minden cselekedetét áthatják;
elkótyavetyéli függetlenségét, kritikai belátását, saját osztályostársai-nak s önmagáosztályostársai-nak a jogait, elveszti a jövőjét! Az atya, a tanári kar helyébe az állambürokrácia és a hivatalos kultúra tekintélyei lépnek, az atya gazdasági poziciója helyébe a nagybirtok és a nagyipar, a nagybank gazdasági tekintélye lép, a családban és az iskolában belé-nevelt ellentm~mdásnélküli függés gerinctelenséggé, szolgalelkűséggé
és impotenciává nő. S így tenyészti és toborozza a mereven kapita-lista társadalom az intellektuális ifjúságból azokat az elemeket, ame-lyeknek támogatására, önfeláldozására, némaságára mindig bizton számíthat.
A háború előtt a kapitalizmus ( és a magyarországi feudalizmus.
mely azzal 1867-ben hallgatólagos kompromisszumot kötött) válságai nem voltak annyira súlyosak, hogy az egész gazdasági és társadalmi rendszer felborulásával fenyegettek volna. Az uralkodó osztályok tehát biztonságban érezvén magukat, több szabadságot engedélyeztek a szellemi életben és a szervezkedésekben. Azonkívül, noha a kapita-lizmus egyetértésben is volt Magyarországon az uralkodó feudaliz-mussal, nem tiltakozott abszolut élességgel olyan mozgalmak ellen, amelyek a feudalizmus gyengítését célozták. (Lásd a Nyugat irodalmi harcait, a Huszadik Század, a Társadalomtudomány, a Társadalom-tudományi Könyvtár működését, a Galilei Kör mozgalmait stb.) Azon-ban a világháború, a kapitalista termelési rendnek· ez az eleddig leg-hatalmasabb válsága, valamint a nyomában fellépő szocialista pro-letármozgalmak nyilvánvalóvá tették, hogy a fennálló társadalmi és gazdasági rend nagyobb veszedelemben forog, mint annakelőtte. Kü-lönösen érvényes ez a felismerés Magyarországra, amely Közép-Európa legkényesebb pontján, a Dunamedencében fekszik és túlontúl közel van Kelethez s Kelet forradalmi mozgalmaihoz, d·e közel van Nyugat-hoz is és Nyugat modern tudományos életéhez. Ezenfelül Magyar-ország még mindig meglevő óriási rnagybirtokain a miezőgazdasági
proletariátus olyan nagy tömegekben él, hogy - amennyiben az ipari proletariátus osztályharcába komolyan belekapcsolh.ató - veszedelem-mel fenyegeti nemcsak a magyarországi, hanem esetleg az európai·
kapitalista társadalmi rendet is. Ezért az ipari kapitalizmus és a nagy-birtok a szorosabb együttműködés terére lépett s ennek az együttmű
ködésnek a következménye, hogy ma még annyi szellemi és kritikai"
szabadság sincs az országban, amennyi volt a háború előtt.
A szellemi működések rendszeres és szervezett korlátozása foko-zottan nehezedik rá a háború utáni nemzedék fejlődésére. Ezzel együ'tt jár az iskolák kispolgári · szellemben való átszervezése, a tanári tekintély kíméletlen körülbástyázása, az ifjúság katonai nevelése, vala-mint a kispolgári morálnak a réginél következetesebb alkalmazása, Uj lángra kaptak a család megerősítését célzó•· mozgalmak' (válás meg,.
-Szemlék és jegyzetek 269
nehezítése, a polgári házasság eltörlésére irányuló törekvések, a mo-dern divat elleni harc, a nő politikai jogainak konfiskálása stb.), ame-lyek mind odalyukadnak ki, hogy az ap:a jogi és gazdasági helyzetét
megerősítsék, a nő függetlenségét a családba való vissza.szorítással megakadályo~zák s így a jövő generáció nevelésénél a rideg osztály-uralmi szempontokat biztosítsák. Ennek a rendszeresen és be kell vallanunk: tökéletesen keresztülvitt nevelési rendszernek és szellemnek a következménye, hogy intellektuális ifjúságunk a független és ko-moly kutató munkára alig alkalmas, hogy tanulmányai csupán a diploma megszerzéséért folytatott szajkózások, hogy életelveit és poli-tikai nézeteit szolgalelkűen. készen veszi át azoktól,. akik őt saját cél-jaikra felhasználják, hogy gondolkodásában zavaros.
Éppen ezért semmi csodálnivaló nincsen abban, hogy a magyar-országi forradalom nem találta meg azokat az entellektüelleket, akikre szüksége volt s· hogy a forradalom bukáisia: után ,azonnali gomba-módra termeltek ifjúsági szervezetek, amelyek hajlandók voltak a proletariátus mozgalmait az anHszemiti~mus vá'gányaira áttolni, az osztályuralmi helyzetüket lázasan biztosítók szolgálatába állani, a kis-polgári ideológia elterpeszkedését elősegíteni és saját faj- és osztály-testvéreiknek felszabadulási küzdelmét minél tökéletesebben meg-nehezíteni. (Társadalombiztonsági szervezetek, ,,nemzeti munkavédő"
szervek stb.) A feudális-kapitafüta osztályok az intellektuális ifjúság
tömegeiből alakították meg azokat a rohamcsapatokat, amelyek a forradalom után fellépő munkásmozgialmakat letörni, a sztrájkokat megnehezíteni, ,a munkásság szervezkedésének terjedését megakadá1 -lyozni, a tanulás szabadságát gúzsbakötni segítettek.
A háború utáni első ifjúsági szervezetek természetesen militarista alakulatok voltak. A testileg, lelkileg tönkrement, lerongyolódott ifjú-ság formálisan politikai zsoldba szegődött a karhatalmi alakulatoknál élvezett fizetés, élelem és ruházat formájában. Számtalan ifjút ismer-tem, akinek betevő falatja az a kis kenyér volt, amelyet a karhatalmi szervezetben kapott, egyetlen ruháját ott szerezte és nem lett volna cigarettája sem, ha zsoldot nem húzott volna!
Az ifjúság testi-lelki nyomorában megtette, amit tőle vártak, enge-delmes volt és önfeláldozó. Sőt nemcsak önmagát áldozta fel, sokkal szolgálatkészebb volt: feláldozta a gyárak verejtékezőit, a mezők szántó-vetőit, a vályogházak nyomorgóit, feláldozott mindent. Fel-áldozta a logikáját, · az ítélőképességét, a szabadságát, feláldozta 'és
· elárulta magát a szab~dságotl Mindezt nem önmagáért, mindezt önmaga ellenére s azokért, akik az ő fiatal 'és gyenge vállán pozíciókba emelkedtek.
Az ellenforradalom után a polgári 'életnek nagyrész'ében nyugalmi helyzet állott he Magyarországon. S mikor ez a )látszat-konszolidáció
• bekövetkezett, az ifjúságra sem volt többé olyan -égető és i:ögtönös szukség. A szervezetek elvesztették nyilt katonai jellegüket, de a baj-társi egyesületek ezt a militarista, porosz szellemet intézményesen át-mentették 'és fenntartották, egész egyszerűen pedag6giai szempontb6l, mint -kiegészítését a családi és jskolai nevelésnek. A szuboi:d.ináci6, a tekintélyek tisztelete, a. kapitalista-feudális polgári rend megkövetelte függés magán az ifjúságon belül, ez a· bajtársi: szervezetek pedag6gi!:li
\ )
270 Szemlék é& jegyzetek
tartalma. S a diákjóléti intézményeknek a bajtársi szervezetekben való összpontosítása kielégít egy másik rendkívül fontos követelményt: a gazdasági függés követelményét is. A fentérintett konszolidáció, az osztálysúrlódások megakadályozásában, a fennálló gazdasági és tár-sadalmi rend törvénybeli messzemenő körülbástyázásában, a sajtó megkötésében, az esküdtszék visszanemállításában, földmunkásmoz-galmak kibontakozásának lehetetlenítésében, a nem~etközi kölcsön egyoldalú felhasználában nyert kifejezést. Ugyianígy „konszolidálódtak"
- tehát intézményisíttettek - az intellektuális ifjúság szervezetei is.
Immár megvolt - mint látniv,aló - a szervezet és megvolt a hely is, ahol ezt a szervezetet politikailag fel lehetett használni.
Mennyiben nevezhető ez az ifjúság valóban ifjúságnak? Hiszen tulajdonképpen öregek ők, egy elavult morál, a tudományellenes pe-dagógia vak eszközei, lényegükben és életformájukban pontos máso-latai apáiknak, egyetlen lépéssel nem jutottak közelébb a célhoz, amerre az emberiség halad, nem voltak és nem lesznek az elnyomot-tak szabadságharcának zászlóvivői, nem fogadták be a modern tudo-mányok eredményeit, nem néznek más szemmel és nem akarnak ,,jobbak lenni apáiknál" ... Az az ifjúság, amelyet fentebb jellemez-tünk, hasonlit a Laokoon-csoport ifjaihoz, akikről csak azért ismerjük fel, hogy ifjak, mert méretekben kisebbek Laokoon-nál, ám fiziológiai sajátságaik teljesen a felnőttéi. Azok, akik az ő segítségükkel pozíciót s hatalmat 'szereztek, tudták, hogy mit csinálnak. Az ifjak azonban, akik akkor eszközül adták magukat a reakció kezébe, lelkükben és gondolatvilágukban rabszolgák, éppen olyan rabszolgák, mint amilye-nek azok, akiket elárultak. S rabok is maradn~k halálukig.
Mindnyájunk szemeláttára folynak azonban szerte a világon je-lenségek, amelyek azt mutatják, hogy a mai termelési rend nem jutott át a világháborúban kulminált válságokon. A proletariátus egyidejűleg
egyre jobban kiépíti úgy a harci szervezeteit, mint meglevő gazdasági pozícióját. Ezek a tendenciák világáramlatokká válnak. Az· egyete-mekre 'S főiskolákra kerülő magyarországi ifjúság is egyre erőteljeseb0
ben kénytelen ezekre az áramlatokra figyelni s belénevelt kritikátlan-sága 'és szolgalelkűsége ellenére vizsgálni kénytelen az ellentmondá-sokat, amelyek mai túlélt életformája és egy szükségesnek mutatkozó, tudományos belátásokon felépítendő célszerűbb és erkölcsösebb élet-forma között vannak. Magából a proletárságból is kerülnek ki elvétve ifjak, ~kik a kispolgári gátlásokat nem hozzák magukkal. A külföldi egyetemek és intézmények is bocsátanak ki olyan elemeket, amelyek kikerülvén a kispolgári család és iskola morális erővonalaiból, szaba-dabban kutatnak és bírálnak. S -ez a folyamat - a lelkek részleges felszabadulásának folyamata - hólabdaszerűen, ám rohamosan és niegállíthatatlanul terjed. .
Főképpen áll ez az elszakított területek ifjuságára. Magyar ifjaink, kikerülvén a magyar állam történelmi ideológiájának befolyása alól, ám ennek ellenére is magyarnak tudván 'és érezvén magukat, hova-tovább elkülönítik a:z „állam" fogalmát a „nép" fogalmától. Rájönnek arra, hogy az „állam" történelmi szükségszerűség ugyan, de nem azo-nosítható a nép legteljesebn és legnagyobb jólétének intézményes szer-vével. Ez veszedelmes felismerés volt - bizonyos magukat kizárólag
~
Szemlék és jegyzetek
„államalkotónak" tartó rétegek és érdekeik szempontjából - , de meg nem akadályozható, mert tudományos felismeréseknek felel meg és a történelem során gyakorlati igazolást is nyert. E felismerés, a magyar-országi ifjúságot megelőzve, a szlovenszkói intellektuális ifjúság kö-rében történt meg legelőbb. Szlovenszkó, mint egy modern kapitalista-polgári állam része és Európa majdnem szerves - ideológiailag szer-ves - kiegé'szítője s tartozéka, legelőször adta meg a feudális kötött-ségek alól való ideológiai szabadulás feltételeit. A szlovenszkói Sarló-szervezet, amely a kispolgári ideológiából és feudális államelgondolás-ból indult ki, mihamar eljutott a fogalmak ilyetén átértékeléséhez.
Ebben döntő jelentősége van annak a körülménynek, hogy mint ki-sebbség elvesztette a régi államban birtokolt hatalmi pozócióit; altil-került: ennek megfelelően alakult tehát az ideológiája is. Erdélyben ez a folyamat sokkal lassubb, Jugoszláviában - a Vajdaságban -pedig alig indult meg.
Tény az, hogy a szlovenszkói ifjúság élcs·apatának, a Sarlónak, mint történelmi jelentőségű mozgalom· elindítójának, a magyar intel-lektuális ifjúság mozgalmaiban erjesztő szerepe jutott. Neki sikerült
legelőször modern fogalmazását adni a magyarság kisebbségi hely-zetének, felrázni a magyar ifjúságot belénevelt tespedtségéből és
tehe-tetlenségéből, a szabad kritika gátlásait ott vetkőzték le legelőbb s
ők hangsúlyozták legelsőnek a „generációs kérdés" fontosságát. A generációs ellentétek felismerése pedig nem egyéb, mint az osztály-pedagógia tull,aladott alapvető elveinek és moráljának megtagadása, az ifjúságnak elviselhetetlen kötöttségek alól való felszabadítása.
A szlovenszkói magyar ifjúság nagyrésze rájött arra, hogy „a gyerme-kek senkivel szemben sem szorulnak annyira védelemre, mint éppen szüleikkel szemben". Ez a hajtóerő teszi a Sarló mozgalmát megállít-hatatlanná s ez az a mag, amely köré szociális felismeréseik lerakód-nak. Ám ez az a rugó is, amellyel a magyarországi ifjúság mozgalmait felszabadíthatják beidegzett és beágyalt társadalomelllenes
eszme-körükből.
S éppen a monopolisztikus helyzetet él;yezö hivatalos szervezetek mellett s azok ellenére alakuló társaságok, körök, az egyre szaporodó röpiratok s cikkek mutatják, hogy a lelkek legalább részleges fel-szabadulása Magyarországon, sőt Erdélyben is elindult. A Sarló-szer-vezet kapcsolatai a cserkészmozgalommal, az önképzőkörökkel egyre
erősebbek lesznek s befolyásuk is növekedik, mintegy támogatásául az itteni elszigetelt megmozdulásoknak. A jobboldali sajtó,• valamint a hivatalos ifjúsági szervezetek vezetősége idejekorán s okosan fel-ismerte az itt rejlő veszedelmeket és sietett a „hazaárulás" és „kommu-nistaság" vádját emelni a Sarló és magyarországi rokoncsoportok ellen.
Sőt a Wesselényi Reform Klub, amelyl céljául tűzte ki, hogy a! nagy-birtokosokat „meggyőzze" a szegényparasztság irávti „kötelességeiről";
egyetértve a MEFHOSz-szal, tiltakozott a Sarló mozgalma ellen, annak emlékezetes koszorúletételét megbélyegezte s működésében „a szlovák és russzin testvérnép szabadságharcának elárulását" láUa, nem rejt-vén véka alá azt a vádat sem, hogy a Sarló a ·cseh kormány eszköze!
Szükségtelen azokra a konkrét eredQl.ényekre hivatkoznunk, amelye-ket a Sarló éppen a magyar kisebbség kultúréletében, a népi kultúra
J,
,i ')
272 Szemlék és jegyzetek
propagálásával a pozsonyi egyetem magyar tanszékének felállításával elért s hogy sikerült a magyar kisebbségi szellemet beállítania az egye-temes, történelmi fejlődés vonalába. A hivatalos, reakciós ifjusági vezé.,.
reket s tömegeket meggyőznünk úgysem sikerül. Ez azonha/Il nem állhatja útját az intellektuális ifjúság egyre erőteljesebb modernizáló-dásának, nem akadályozhatja meg, hogy az ifjúság egyre nagyobb s értékesebb rétegei a magyarországi problémák gyökereit a szociális és gazdasági berendezkedések ki nem elégítő voltában keresse.
Döntő jelentőségű az intellektuális ifjúság szellemi felszabadulá-sában s tájékozódáfelszabadulá-sában annak a körülménynek a tudatos meglátása, hogy őt - miként jeleztük - az eHenforradalomban s az utána
követ-kező időkben a nagy néptömegek ellen s így éppen a magyarság zöme ellen használták s használják ki. Főként ,azokon a vidékeken terjed ez a felismerés, ahol ipari munkások, vagy nagybirtok p,artjain
tengődő földmívesmunkások vannak. (Miskolc, Pécs, Szeged.) Ezek-ben a vidéki városokban ugyanúgy napirenden varmak a munkanélküli-tüntetések, mint Budapesten s az „utca rendjének megóvása" éppen úgy történik, mint idefent. Az ifjúság idealizmusa, természetes emberies-sége nem burkolózott még a cinizmusna.lí. ,abba a kemény! kérgébe, amely a „hivatott" és „bevált" vezetőket jellemzi; ő fdháborodik, ha éhséget, szenvedést, szolgaságot és ártatlanokkal szemben feHépő erőszakot lát. A MEFHOSz országos kongresszusán már keserű kifaka-dások hangzottak el a bajtársi egyesületek antiszociális, népellenes szelleme ellen s a munkáso¼. és parasztok törekvései mellett. A pécsi kiküldöttek a bányászokra, a miskolciak a vasmunkásokra, a szegediek a tanyavilág eltemetettjeire s a kubikusokra hivatkoztak. A szegedi egyetem settlement-mozga1ma jelentős á11omás ,az intellektuális ifjú-ságnak a néptömegek felé vezető útjában.
Még az egészen „jobboldali" szervezetek ifjúsága sem zárkózhat el a gazdasági és szociális szükségszerűségek! elől. Csak a kérdések megítélésének s megoldásának hogyanjábain van különbség. A bajtársi és „jobboldali" szervezetek (Wesselényi Reform Klub), körömsza-kadtig ragaszkodnak ahhoz a lelkülethez, amelyet a retrográd család és iskolia plántált beléjük. Nem akarják meglátni a belső ellentmon-dásokát, amelyek cselekedeteikben, irásaikban megnyilvánulnak, ők
azok a fiatalok, akik lényegükben azonosak apáikkal és nem is akar-nak mások lenni. A gátlások olyan rettenetes rétege tornyosul ·gondol-kozásuk és érzelmi életük fölé, amelynek levetkőzését ,a legoptimistább gondolkodó sem remélheti. Ezek az ifjak tökéletesen -a nagyagrár és nagykapitalista érdekek kezében vannak s bár minden szimpátiájuk a dolgozó népé és a proletáré, (ezt el kell ismernünk), lelkük mélyén érzik az osztályáUam fenyegető katasztrófáját s iparkodnak annak érdekében maguktól az uralkodó osztályioktól „engedményeket" ki-csikarni. Érzelmi kötöttségeik, reminiszcenciáik a megmerevült polgári családhoz, társadalomhoz és morálhoz, kompromisszumos elgondolá-sokba kergetik őket. Ezek a fasiszták, még akkor is, ha szocialistáknak vallják magukat, vagy ha nem is tudják, mi az a fasizmus. Osztály~
együttműl.:ödést akarnak a fennálló rend és a „vezető"-osztályok men-tesítése érdekében s mert a proletáriátus mozga1mainak jelentőségét
nem tudják letagadni, hajlandók engedményekre. Ezek kívánják a
...
Szemlék és jegyzetek
kartellek „kinövéseinek megnyesegetését", az „észszerű földreformot", diktatúrát kívánnak, a proletáriátus „jogos" kívánságainak figyelembe-vételével, valláserkölcsi alapon. Memorandumban kérik a nagybirto-kost, hogy adja ki földjét kisparasztoknak bérbe. ,,Nagyobb darab kenyeret, jobb lakást, orvost, több kultúrát" szánnak a munkásság-nak. S naivságukban nem veszik észre, hogy csak a fejlődésnek emel-nek gátat.
Minthogy zavaros, kialakulatlan s átmeneti korban élünk s ez kiilönösképen áll Magyarországra, mely földrajzi helyzeténél fogva is rászolgált Ady „konipország"-elnevezésére, még a fent jellemzett irány-zatok is keverve vannak a legkülönbözőbb elemekkel. 1gy vannak fa-siszták, akik elismerik a szocializmus létjogosultságát a proletáriátus megszervezésében, ám a szociáliznmsnak inkább kispolgári irányzatai felé hajlanak s ezáltal valia.mi szociálfasizmust hoznak létre. Ha Ma-gyarországon csak valamelyes gyülekezési és szervezkedési szabadság lenne; ezek az ifjak már megtalálták volna helyüket a szociáldemo-krata szervezetekben.
Nem lehet tudni, hogy a fasiszta mentalitásúak közül is éppen az értékesebbek nem éppen oda terelődnének-e. Mindenesetre még sok nyomorúságnak, bajnak és megrázkódásnak kell jönnie, hogy az intellektuális ifjúság végleg megtalálja helyét a nyilt fasizmusban egy-részt és a konzekvens szocializmusban másrészt. Azaz: hogy egyik része végérvényesen a régi gtmerációhoz, a másik a valóban újhoz és
korszerűhöz tartozzék. Ennek a le.tisztulásnak a feltételei máris meg~
vannak. Egyrészt a világot átfogó eszmeámmlatok, másrészt az el-nyomatásnak, a közszabadságok mind erőteljesebb megilyirbá1ásának,
vannak. Egyrészt a világot átfogó eszmeámmlatok, másrészt az el-nyomatásnak, a közszabadságok mind erőteljesebb megilyirbá1ásának,