A lwuy i2"en formás volt, kedves, gömbölyli és kívánatos, emellett még úa is öltöz~öd_ptt.
úgy is járt-kelt és ült, ho.1tY idomai minél Jobban · kitün.ienek és megzavarják a férfi eszét. 'l'alán nem is gondolt erre, azzal az öntudatlan kaoér-sággal találta el mindig a neki le.1tel6nyösebb helyzeteket és pózokn.t, amely.re a nőket nem kell tanítani, amit megéreznek és megtanulnak ma-guktól.
A férfi sem volt osúf legény, vállas és ma-gas volt a termete. az arca jókedvü. szem.e c,sU-logó kék. · Szelld 'Vglt · 3 mosolya a valami csodá-latos. eiresr.séges nYU6.1J.loµi ömlött el rajta.
Fél éve volt már a lány ir..enyasszouya a fiú-nak s ezalatt az idő alatt majdnem mindbn nap találkoztak. E&Yiitt mentek moziba és színházba, együttiártak kávéházba. el'Yütt olvastak könyve-ket, eQ"ütt
néztek'
meJr. kiállít.ásoka;t s me.1tbeszél-ték a :mindennapok adódó érdekeseegeit csak úgy, mint a jövő „kilátásait. Be~ületes fiatalok v~lta~, a lány. is muvelt volt. a fiu sem esett a feJela-,cyára. · .
· Most ott ülnek ef!Y pamlagon, az alkonyat mar leereszkedett és a függönyökön csak az · uccn gáz-lámpái világítanak be, mint a holdfény
halvú-!!J~D derengő SUK. arai. 'Olnek és csókoló. znak.
!Fullasztóan csókolóznak és meg,borzonanak a . boldogsá«t(>l. A liny egész testével· a fiúhoz al- · aiul a ,olyan vadul cs6kol;ia. hoa az már szinte
kfnz'8, ·
fgy wiálnak a percek, hosszú uer~~- Hány 1>erc
és
háBY. óra mult már így azóta .. nuote. bele-l!iietettek egymásba! Hányszor merültek iJ?Y ·egy-máti: ajkába .s .méJris •.. , a)ány mindil' visszatar-totta magát a vél"86 lénestöt az
enetlen
lehet-.e~. és
-ter~~zet~. cselek„cJ:itt61: uem adtama.-l!l'lt ~•
a.tlb&t, ·
A fiú a csókolózás után lehan1rolódott, a lán:r felvidult.
- Mi ba:iod' Miért V&.llY olyan rosszkedvút - kérdi a lá.ny s megsimogatja a fiú haját.
Az feláll a dí vánról, cigarettára gyujt s las-san járni ke~ a szobában. N eh-ezen jön ki belőle
a szó, küzd magával. De végre megszólal:
- Nézd, drá.1tám. ezt ÍKY nem lehet tovább.
Szeretjük egymást. én azóta
rá
sem nézek a nőbe,·mlridiJr csak tőled várom a legnagyobbat, a leg-jobbat.,. S te csak csókolsz és hogyan csókolsz s úgy megyek el téiled minden nap, mintha
lefor-ráztak, vagy kerékbet.örtek volna. Ezt nem bi-rom tovább. Ezt lehetetlen kibírni. 'l'udod, ho,o,-az enyém leszel úgyis, mért nem . . • mért nem adod oda magad egészen,
A· lán1' egy darabig
tá«
szemeket . meresztri.
szemei a homály-baai sötéten csillognak. Aztán látni, alhogy elönti sz arcát a sregyen vörö.s6ége s a hnrag sötét~ge. Kis giimbölyü krzét ökölbe . szorítja, dúti vörösbarna. huja .szi'nte elektromosan
szikrázik.
- Mit mondtál! - csattan fel a hangja élesen i fuldokolva. - Osak nem "képzeled., hogy én •••
éni - s reszket sértett hiúságában, már gyűlöli a fiút, úgy gyűlöli, ahogy imádja. - Én, hogy ént Nem szégyenled magad!! ·
- :Mi~rt, szégyelném magam. - mondja c.so-dálkozva u fiú s megáll előtt.e. - Nincs ezen semmi 'tizégyelni való. Vagy nem akarsz a feleségem.
lenni! .
- .Az más.
De
m01t még-nem
vaaok afele-•ed..
- Ez csak formad".
&
annak 6rezlek.Un-az enyém, drágám, kedvesem .••
Lehajol hozzá., simogatni kezdi, keze reszket a
vág:vt6L. .
· Dc ·a· lány felugrik, mint egy macska,. felpat-tan s· szikrazva 'áll szembe vele. ·
- Szég_yeld magad, szégyeld
~R'IJAi.
kinek.xnlnek nézel te engem. hogy: ilyen· undorftó, ronda,
aijaa
dologra aka:ra1 csábítanH Klvanok
6nf Q,b.ou. benned le hittem. l>edl&' te Je
. .c,eak .olyam.
alávaló vagy, miut a többi férfi. olyan aljas, pis,,.
k08 állat, nem a lelkem kell neked, nem azért sze-retsz, mert meirértjük egymást, hanem a testem kell, a testem .•• ó, te undorító, te férfi, roeunyire csal<ídtam benned!
:Most végre tisztában vannak e,rrmá,ssal. A fiú megdöbbenve bámul rá, nem tagadhatja, hogy a lány így is gyönyörű, felborzolt hajjal, amelyre ráhull a gázlámpa • vilá'S'os.sága, szikrázó sötét szemmel, Jdnyult és kigyult testtel. Mosolyog.
- Undorítónak mondod a szerelmet, - mondi&
me,dontolva - pediir; A feleség.cm akMsz lenni.
Hogy k6p:,;P,}ec1 akkor. hog•: én olyasmit <'.Si11úljak veled, amit te utálatosuak. aljasnak nevezel. fi
amit én az élet legfőbb széP6égének, legnagyobb · ja.vának éreztem mindm, viláa:életembenf
- Ne beszélj, ne beszélj. - rikácsol most mál' a lány ész nélkül l'!I a homlokát tano~atja kétség-.i beesésében. - LeJ?alább ne beszéLi róla, ha mát' ilyen nlacsony, állati érzéseid vannak! 8 lH' emlé-kezle~s
rá.
hogy J11ÍJ.1• ruússnl is, cléittf'Dl is ..•ó.
pfuj, pfuj, és én tebeuned l1ittem. s téged Mze.i rettelek, uedisr: te is csakolyau
vagy, mint a többi.Te al!való férfi!
B leomlik a dívánra. dühében. szegyené'be!i zokog, minden ösRzedőlt előtte, a szerelemnek már véR"e, mea- van alázva. le van tinorva. A fiú áll
· fölötte és nagyon szo111or1í. E,:ry da,rabi1: nem s1.6l fiem~il:, aztán eUta~ározfa maP.'Í•t, ve-sz:. a ·botját, kalapját s meJ?indul az ajtó felé.
- Isten veled. - mondja a küs7.öbön. A lány nem sz6L összeszorítja a azáját s könn7ei lef oly.
nak an,in.
MJtor az· ,dte\ bec111Uk6dlk, laesan ·telket. meAW töTISH az areát fi a,; 11bl,1,khoz megy. Még szédül is.
a feje zúa- ée lilktetón fiij.
- Az alávaló ... az nlfos ... nllat ... - sut-toida maga elé s· homlokát a hidE'Jl' iiYegrP sz.o-rítja. Szeretné mN{ölni a fnit s minden· férfit•~
· az egész világot, 8 · haragja az Isten ellen 14zact:
. ó, · ha én teremteném me,r· a ~lüoU
-11ú,da s úgy érzi, becsapta 6t H ürlsten ken•t-,
len1lL
~
A HIVATALOK
TRÉFA!
Sajnos, eg:yik minisztériumba.a Üolgom akadt. Sürgős, fontoa dolgom. Soha. eddig én minisütériumba nem tettem a lába„
wat, hó.la Istonnck. S rou1élem, n~után sem kerül rá. a sor. (Legfeljebb majd ~a.
miniszter leszek, lépek be oda.) Szóval, elmentttm én a bizonyos miniszt6rbrmba a megtudtam, hogy feleket Cl!lak tizenkett6◄
t61 kettőig fogadnak. Ezt sem tudtam ed-dig. Jó, nagyon rendes intézked&, leg~
alább a hivatalnok urak nyugodtan dot~
gozbatnak az érdekünkben, nem háborít, juk öket.
Na, tizenkettőkor bementom s kerel'ltem:
az iigycmet. Rövicl nyomoz.ás 11;tán mets-<
állapítottam, hogy egy miniszteri tani-1 csos úr őméltósága elótt ~fekszik«. Le-:
mentem a méltóságos úr szobája. e16, -miközben magamban folyton hajtogat➔
tam, hogy ,méltóságoii uram, méltóságos uram,, nehogy megfeledtenem magam~
ről s közben aggódva gondoltam arra, hogy zakóban vagyok e nem !.8akettben,.,.
A méltóságos· 1'.ir ajtaja előtt vagy hu◄
szan állottak, férfiak, nlik vegyest,. ~
keskeny folyosón swrongtak, leütni sehol sem lehetett. Kérdemsködésemre klderiilt1 hogy a méltóságos úr nl.Jlc.s .beJ:!.t _& szo.i bá;iabán, ·várni· kélli J~; yárt.~ cifé-J:id, bcli, sóhajtozva, múltak a percek, tnáJtak;
a negyedórák ••• Valtogathlk
a
labullkat, mint a gólyák a keményen. Csak nem k9-!Jr.pcltünk. Magunkbrm kclepclgcttünk, de uzt jó, hogy ucm hallotta senki;
Vcgre rájöttünk többen is, hogy elvégre nem ·1ophatjuk itt a. napot, amikor más dolgunk is van családunk feutartása. él''4
dekében s lassan szállingó:.mi kezdHink.
Jtn is elmentem, peches ember '\'&gyok, ll méltóságos úr pont ma beteg, vagy dolga Tan neki is a családja érdekében, nem
ct~
rá itt vesződni velfutk ..• Elmentem.
Néhány nap mulya megembereltem ma, gam. Mégis csnk el kéne intézni a dolgo◄
mat. 'I'itkárom nincs, akit küldhetnék, megpróbálom mégegyszer.
. Hát igen. Sejthetik má1·. '.A méltó6~gos ú1· szobAJából a folyosóra voltak kirakva.
a bútorok. Egy szolga, meg egy terebé, l;s-es asszonyság valami orrfacsaró büd&.
séggel kente a parkettet, mindenfelol RCIJ•
rök, ]apátok és speciális kefek meredtek rám. Nagytakarítás ,-olt. Pout tizenkettő,
tö1 kcttöig.
- Miért éppen akko1· ruázoljdk a pe.illót, amikor a feleket kelleue fogadni~ - kér-deztem a szolgát.
Mogorván felelt:
- Mu11kaidöben nem leltr:t ezt <;~i,1til11i!
Tessék várni, míg készen le6ziink és béjön a méltósiros úr, vagy.· a titkárja.
- S mikor lesz ez.Y.
- Nem tudom, - lökte od:i.- a mogorrn férfiú és diillooen kefélni kezdte a. padlót, Persze, elment a kedvem a büdösségbeu való ácsorg'8tól Néhányan kitartók vol~
tek, maradta\:, En elmenteni. S ~em is megyek fel többé-. Lesz, ·aho!ry lt'~ll. De lia c~ak er6szakkal, 1illnmi nutón nem vist-nek ezután minisztériumba, én többé be nem teszem a lábamat .••
Ko4ol4n:rl János
I ,
\J;, ""; ,
J •
Mák
A forró napban· bólogat a mák, ' Nem ~rti, miért, oly józan a világ.
Miért oly borusak itt az emberek Mért lüktetnek oly fájón az erek'?
A falu rossza Ö; a kikapós, Ruhája mindig ünneplő piros.
Nem érdekli a pénz, meg az adó, Fejében ott az édes altató ...
0 I :Mll
KODOI,ÁNYI JÁNOS
,;:Y.
;((Jfo, cr- . 13,
2-t'f />:;-, 1 3.
~