Kassák uí regén_ge

szokásokból. Kassák azonban cserbenhagy bennünket. mert ugy látszik -noha realista regényt ir - nem óhajt-ja felhasználni a realizmus módsze-reit, eszközeit Hogy miért

nem,

sem tipikus dolog, lovat csutakolni munka után szokás}, Straka Marika

·nyomtatják, a rozsot deszkálioz ver-desik.) Marika a . ku~ »nyelével« .húz vizet, (pedig a tipikus gémeskutn/ak -0stora van,} Ez

a

tipikus félvak vén-. asszony az analfabéta Erzvén-.<iók néninek

olyan leveleket diktál Marika hasonló sÜlusu l~ve1eire válaszképen, hogy ezt s~m lehet tipikusnak mondani. Marik~

cselédnek megy a városba. Ez valóban tipikns eset. Megismerkedik Cf5Y baká-yal, (ez is tipikus), a baka elveszi a sz.üzességét, a lány másállapotba ke-rii.l, (mindez nagyon tipikus), Mariká-val m~gismerkedik a igázos« és fel-' has7inál wi tud11tlan1í;ágát, . naivséigát,

hdekeveri őt holmi sejtrendszer sze-. rint elgondolt kommunista mozgalom-ba, Marikát börtönble viszik, (ntj, ez

„j"gazán tipikus, ha a »gázos(< dolga

··nem is az), onnét hazaeresztik, Marika pedig a mesterg:erendára felakasztja magát. (Ezt sem lehet tipikusnak ne·

· ·vezui,}. Éppen akkor érkeznek meg· a

különössége mind-mind felhaszn.iálható-an'Y-ag az iró kezében s .az ielhitetésnek„

a va}ó;;ág-érzékeitetésnek nem megvie-tcndö tényezője, azt némely kritikus azzal igyekszik magyarázni, hogy Kassák az »általánosra« és a »minde-nütt megtalálható tipikusra« töreke-kedett. Ha azonban · meggon,doUukr hogy a tipikus és általán):is vo'ilások csak összefoglaló, szintétikus ke-retek„

amelyeken beli.i.l meg kell találnunk az. szo·nt csakugyan tipikusan szentimen-tális, sőt giccses . . .)

De mondhatná valaki, hogy itt szocb, alista 1·egényröl van: szó, az iró célja.

az, hogy bemutassa a· falu elmaradott-ságát, hiányait, szegénységét, szükség-leteit. Hogy éreztesse velük azt a lelki folyamatot, amely a földnélkiili pa-1,asztot kiemeli alázatából, osztálytli-datl~nságából; letargiájából. Hogy fel-fedje a szociális fejlődés rugóit, gátló mozzanatait, célját, irányáf, utját,. S ezért nem fontos az, hogy a kutnak

»nyele« van:-e, hogy milyen »mag« az, /amit az asszoniY a. baromfiaknak szór, vagy amit ,elvietnek, learatnak, kicsé-pelnek. Hogy miért csutako}ják a iródhatnak meg ekkora lepedőnyi le-velek a vak öregasszony asztalán s , teljesen hasonlóak odabent, Bdapesten, a cselédszobában. Hogy miért nem lát-tak még ezek az emberek cséplőgépet

soha életükben s · amikor látnak, mért nem n;ézik meg. Ésatöbbi. Fontos a re, gény figuráinak osztálydeterminált-sága, egymással való szem-bekerülése, mondhatná ;valaki.

· Am, ebben a regényben 1\far\ka és a

·n,agyságos asszony csak abban külön-bözik egymáRtól, hogy a n¹agyságos asszony holmi erkölcstelen zsurokat rendez, amelyen a pesti holgyek

tér-d.igérő ruhában és selyemharisnyában

_____.

r

jelennjek meg s az előszobában (irtóza-tos erkölcstelenség!) csókolóznak a np.gyságos urral. Hogy a n,agyságos asszony méh!rnparással távolitja el a

gyermekét, (viszont a mód, ahogy ez történik, veszedelmesen hasonlit vala-mi falusi bába magzatelhajtásához s ezer szerencse, hogy Marika · asszonya meg nem hal Kassák akarata ellenére a regény közepén. Valami realista

re-gényhős egész bizonyosa'n¹belepusztult volna!) Hogy a nagys-ágos e.,Rszony mo-solyog Marika naivságán. Egyébként harmónia, széretet és rend mindenütt á gazda-cseléd viszonylatban·. (Erek-:utálíj ajánlatos Kosztolányi: »Édes .Anná«-ját olvasni annak, aki a cseléd szociális és p;,zichológiai fotografiájá-ra kíváncsi.) Vagy itt van ez ^a»gázos«, a sejtember. A v:ezércikkekiet, amelye-ket Marikának esténként elmond·, tipi-kusnak kell mondan'unk, ám a mód,

~hogy ő a mozgalm:at elképzeli és szol-gálja, speciálisan primitív és gyere-kes. Oroszországból érkező leveleket kiildetni egy egyszer látott cselédlány cimére, - nem, ez abszurd. dolog. És hát az az »'uri« társaság, amelyben a

'D;agyágos · asszo:nyék forogn!),k. Én megrögzött realista vagyok, - sőt né-melyek szerint megrögzött »burzsoá-iró« is, - de eféle társaságot se ^•Jll0Il1 láttam, sem nem olvastam, sőt Kassák

jellemzéséből még ,el sem képzelhetek.

Körülállják Marikát, társaságban!

-s

ugy bámulják, mint borju az u'jkaput.

És megjegyzéseket tesznek rá. Egyet-leI1 reális, amit művelnek ·az, nogy

sadalom beteg atmos~férájáoon:

Hát

2t

az bizo'nyos, hogy Marika valóban naiv„

igen naiv vadvirág, Olyan légies csó-kok, amilyen~ket ő vált ~ legénnyel a kiskapuban, csak Ben.iczkyné . Bajza Lenke miiveiben cuppannak még. Olya11, hasonlatokat a furulyaszóról, a meny-- · bolt selymeiről, a csillagok gyümölcsei-ről, a burz.•,;oázia legtipikusabb íróinál is csak elvét:ve találunk, s1.egény Tóti,;

Árpád betegesen finom, Qsipkeszerü li-r'ája' ldsmiska ehhez. Az is igaz, hogy Marika nem festi a képét, az urihölgy;ek, meg festik. Mindez valóba'n nagy er,-kölcsi posyányra vallana, - ha a falu csakugyan eféle »ártatlan«, szublimál~

parasztlányokat teremne. Ha pedig

te-remlile, - hát akkor meg is érdemelné

~ falu, hogy a le~tő legrövidebb idá<

alatt, kivesszen s ugy vesszen· ki, ahogy leghamarabb l~h'et. De egyrészt ilyen vadliliomok 'nincsenek, - hála Isten-nek. Másrészt meg a ruzs, a burzsoátársa-dalom tipikus vonása, velejárója 1 Ta-lán nem úgy ya'n) az r:endjén, hogy a

Ma.rika, meg a baka örömüket lielik ab-ban, amiben örömet nlem lelni istencsa-pás és hetegség1 (Azt kellett volna ki-emelni, hogy az uriasszony nem füli örömét . a szerelemben, Marika meg·

an:nálinkál:!bl) S micsoda nyavalyáS, neurótikus lélek ez a falusi: iMM"ika, hogy felakasztja magát, mikor állapo:-tos lesz. Elfogadhatom én ezU Hát

~lyan pislákoló ennek a »hamisítatlan:~, igazi« parasztlánynak az · éJietösitö~, . hogy öngyilkosságba menekül az anya~

ság elöU

Semmiféle kifogást nem fogadhatok, el. Ez a falu

:ri~m

falu:. Ez a városi tá:r-sadlalom üres klisé. Ezek ·. az emberiek semmifélie osztályhoz nem sorölhatók„

,.

-41;zeket nem determinálja sem egyéni,

sem

osztálysors. Konfliktusai~

4'iitcse-• l s ha vannak, azok a konfliktusok Aamisak, irreálisak. Cselekvéseik ki-agyalt, alaptalan, erőszakolt sémák

sze-·_r,in,t· folynak. Nem tiwsok, mert ,nini•

-.csen

raituk

az

osztályuk Jeflegzefes -vo-ná'ss és nem egyémJk, mert hián11rik l'Je-ilóliik mindaz.

az

af)r6 r,észlet, amely az -6111Jb&t kiválasztia az osztály és ri kor

;dltalanos kereteibőt Kis ~értAtni for-:in1ákra szétda:rabolt Kassákok ezek

egy-"től ,egyig s csak azt eriedmén'yezík, ho:gy

az

~rlelmes olvasó elszomorodva állitsa ié:issze belőlük az egész Kassákot. S el-gondolkozzék azon, hogy miért ír

Kas-4'-dk pon,t faluról, amik9r nem ismeri a btat, a lovat, a földmu'Ilikáil, az évsza-'kok-diktálta életmódot, a termelést!, a azerszámokat, a falu nyelvét, go'n!dolko--dásátT MJért ír városi

entellektüell-miliőrt'>l, amikor arról csak naiv felte-vései vannak. Miért ír sejtrendszer 11lapján történt'> mozgalO:mról, amikor arról C.'!1.ak annyit tud, amenr.iyit egy m:yugalmazott ta:.o!ár kiolvas a Pesti Birlap-bó1' Miért ír egy cselédleány

lk,lkiéletéről, amikor kellő

psmcboló-·giai tu,dása nincsen ahhoz, hogy maga 'állitson össze egy női lelket, megfigye-lései pedig ·a legnagyobb mértékbellj h&.ago·sakf Egyáltalában: hogyan fog.

ha't munkába olyan valaki, aki az a.'Jl!Ya-ga ellem.eit seni ismerU Hogy

tisztel-lseti

az anyagát az, akinek nincs ls

~ g a t _

· A regény stilusa elkábitóa.n egyha•n-,gn. Mondatai ze'nleietlenek. Nem ma-gy~osa~. Ala~jainak »két melfüki,

-.'it:lt

s~emiik, kéJ. lábuk, két. keiük« van.

,Ne

:te-riiljön többé a-két szemem elé«,

1 niondja a parasztasszony.-'-Meg aztám:

1 »Nem volt ö egy olyan megátalkodott .ember:« -: Ji:s~ i.Még az· egy J-n.gétöl is -~gfontják az embert.« - A prlmi:tiT--sfpt' u;gy . akarja · érzékelf.ebni, · hogy

~i11cléniivé beszurja az »a« névelőt, ,

(egy mondatában hat nlvelőt leltemn meg a mutatószavakat, vonatkozósza.-v.akat. Ez már. gyakran kinos. A sa.pka.

a kato.na fején/ »sréhen« ül - ül! - A katon)a »11gy néz ki«, mirith'a J>irka lenne. S az akárha! Lépten-ny'om.on

»akárha.« Olyan ez a m;agyarul megírt könyv.. akárha meg sem írták volna!

Semmi belsö feszültség, egyha:n:gusága fáradtságot takar: Gúnynak, hnmotna1c, vidÁmságn:ak, szellemességnek, hajlé-kony derünek, vagy haragnak semmi nyoma benne. Sem a dolgok látásmód-jában~ l:lem fa ha'n;gban semmi egy~ni.

Csak a szűrkeség egyenletes hullám-zása párátlan:u:l egyé)l,'i.

Ka$sák ugyn:evezett »monwnentális«

parasztregén:yével n~ nyeriü:n;k sem-mit. Ellenben elveszetettiinJt egy illu-ziót, amit Kassák önéletrajza s néhány élet~ljes proletárri.ovellája tAlmasztott bennün:k. Azt, hogy ő igazi, vérbeli író, ismeri és tiszteli anyagát s hogy izig-vérig progressziv iró is. aki tovább lép azon az

úton,

amelyet n,ilunk Móricz nem egészen dicstelenül nyitott meg.

Ez a mű, ha -a ben'nle elszórt vezér-cikkeket kihuzzuk, a legkonzervativabb kisfaludystának is diszére s becsülle-térti, v-álnék. (De persze; az jobban ,vi;.

111/,<kott vol~ a stílusára.) .

· Koddlányi'János.

___.

\

ha-l ragja elveszi mérlegelőképességét.

: Ha igaz ,hogy nem az a legény, gyózedelmesek voltak, halott vezé-rünk bevonult a halhatatlanságba, áj raj lepte el a rétet s tobzódik elfog'.alnia. Nem engedhetjük meg·

!magunknak a fényüzist, hogy a har-cot a győzelem után is folytassuk, de szükslg van

a

hadvezérek te-, kintélyére tovább is, hogy a hó-!

doltságot megülje, a fejetlenséget) 'meg,züntesse s az új csapatokat ki-í

· tulajdonképeni . tartalmát, illetve tar-talmatlanságát meg,iz3gálta volna, ragasztott hozzá egy egész háborús freskót. Babits szerint a Nyugat nagy·

generációja, Adyval az élén, az iro-dalmi szabadság harcát vívta. Csa-táik győzelmesek voltak. Valóban,

győzelmesek ? Ha Babitsnak itt iga-1 za lenne, akkor ma szó sem esnék i cenzuráról, színdarabok erkölcsrendé-szeti ellenőrzéséről, a sajtó

guzsba-kötéséről, röviden: minden szellemi.

megnyilatkozás erőszakos és kimé-letien elfojtásáról. Babits vagy any-nyira rövidlátó, hogy ezeket a je-lenségeket nem veszi észre, - vagy szimpatikusak neki ezek a jelensé-gek s az elnyomással egyetért. Azt hiszem, az utóbbiból következik az

előbbi. S ha Babits emlegetett ,,nagy csatáit" nézzük, - amely csatákhoz egyébként csak asszisz-tált, - vajjon mikor ·volt nagyobb szükség azokra, a háború előtti biz-tos polgári rend álmatag tunyaságá•

ban s libera'.izmusában, avagy ma, a háború utáni ^időkdiktaturájában, elnyomatásábán, a hivatalos korlá-toltság s gyáva közvélemény tom-bolásában l? Nem, ha Babits való-ban a magyar szellemi élet szabad·

ságáért óhajtaná sorómpóba állita-ni harcos készs{gét, akkor most nyil-na rá a legjobb alkalma ...

Az idézett szakaszból azonban kiderül, hogy a „várak". m~lyek el•

238 Szemle

megnyitotta kapuit a harcos csapat egyik vezérének, elérkezett a fogalma? Babits szerint · valószínüieg régi esztétikai formák felbontását s újak megalkotását jelenti. Babits ' szerint a forradalom formai megújítás, ,amelyet a régi formákhoz ragaszko-dók eleinte nem hajlandók elfogad-ni. Hogy elfogadják, harcot kell

lyük szárnyait az elfoglalt poziciókban, ,,megülik a hódoltságot". -mint Babits rossz • magyarsággal mondja, (mert „megülni" legfeljebb a győzedelmi tort lehet, esetleg a lakodalmi, vagy halotti tort), -; s az utánuk induló nemzedéket új', har-cokra rendezik. Ez azonban nem így van. A forradalom, ha irodalmi is, nem pusztán formai újítások jegyében indul, esetleg formai tekintetben újat nem is hoz, (aminthogy alig is hoz-hat), ellenben jelenti bizonyos, a tu-dat . alá szorított vágyak, törekvések felszínre kerülését s irodalmi alko-tásokban való tudatosodását. Mi, a-kik nem vagyunk individualisták, valljuk, hogy az író s általában a tömegek-ben tudattalanul felhalmozódó ösz-tönkonfliktusok m·egérzője, kifejező

je, levezetője, megoldója. Ez minden forradalom alapja; akár gazdasági, akár művészeti forradalomról legyen ' is szó. Ebből a . szempontból nézve

a dolgokat, Babits forradalma soha nem is volt forradalom. Harcai soha J).em is voltak harcok. Minden törek-vése kicsúcsosodik abban, hogy „meg-ülje" a hódolt~ágot s érvényesítse

A forradalom következménye az, hogy a művész alkotásaiban kife-jezett ösztönös vágyak felszabadul-nak és érvényre jutfelszabadul-nak. Nem az iro-dalomban, hanem a valóságban. At-(alakitja a tömegek életét, lerombolja a gondolkodás és érzésvilág korlá-tait, gátlásait, megdönti az elnyomott tömegeket fékentartó gazdasági s po-litikai szervezeteket, feloldja a kon-fliktusokat, vagy eldönti azo~;:at a for-radalom céljának érdekében. Ha tehát Babits azt hiszi s vallja, hogy a Nyugat-generáció s az ő irodalmi

„forradalmát" a Kisfaludy Társaság s az Akadémia meghódítása folytán ,,nyugodt, klasszicizáló" korszak kö-veti, nagyon téved. Mert a forradalmi harcok tovább folynak majd, ab-ban az irányab-ban amelyben Ady s Móricz elinditották s konzekvensen fogják továbbrombolni a 'jelenlegi osztálytársadalom egész ideológiáját. hódoltságot". A változás mindössze csak az, hogy mindazok, akik tud-va-tudatlanul eddig együttsodródtak a forradalommal, most szembekerül-nek azzal ...

Vajjon hogy fest az a kiválogatás melyet Babits fog végezni az „új csapatok" között? Vajjon egyáltalá-ban „válogathat"-e valaki, akinek az ságuk megszólaltatóját ,konfliktusaik :

kifejezőjét, vágyaik hordozójá,t s

la- '

mondóját. De győzelemről szó sincs.

Egy forradalom győzelméről csak akli;or : beszélhetünk, ha az új ideológia,

a-... e 239 melynek kifejezője, áthatotta az egész

társadalmat, átalakította az életet ha mindaz realizálód6tt, amit a forr;da-1om művésze kifejez. Ekkor s csak -ekkor beszélhetünk győzelemről.

Mindaddig, amig ez be nem követke-zett, a forradalom harca folyik az

élet legkülönbözőbb terüiet,ein akkor i.s, ha a magát forradalmi v~zémek

· valló művész bevonult a hivatalos uralmon_ levő ~deológia képviselői kö'.

zé. Babits ut)át a renegálás utjának lehetne nevezni, ha egyáltalában lett volna valami köze valaha is ahhoz a f?rrru:1al<?mhoz, amelyet Ady s Mó-ncz mdltott el. Ám Babits hasonló azokhoz az álforradalmárokhoz; a-kik a forradalom célját abban látják, hogy magasabb társadalmi osztályba jussanak s nem abban, hogy az osz-tálytagozódást lerombolják s meg-semmisítsék. Minthogy Babits a ma-gyar kulturélet magasabb osztályába immár beverekedte magát, hajlandó kikiáltani a gyc5zelmet, a klassziciz-mus eljövetelét, a „tisztító ,kritika"

s a „tekintély" szükségességét s egysz,erüen beszüntetni a forradalom , harcait .. _

· A Baumgarten-dtjak kiosztása fr_appánsan mutatja ,hogy miféle har-oos csapatokat óhajt kiválogatni Ba-bits. S a Nyugat kritikai rovatában

érvényesülő szempontok is mutatják miféle „tisztító kritika" a.e, amelyet uralomra juttat. Nem a forradalom új ideológiájának szelleme szabadit fel itten, nem. A várat cliadalmasa;n lelfoglaltak, a ;magasabb osztályba ke-rültek terrorja diktál! Ez ellen a kiválogatás ellen, ez ellen

a:·

tisztító kritika ellen, amely megölője a gon-dolat · s alkotás szabadságának, til-itakozunk. S ·épp~ a forradalom ne-vében kell visszautasítanunk a te-: kintélyen alapuló kiválogatást és csapa-ttokat s !ldv'álogalt;ni a harcosokat. (El-tekintve attól az ellentmondástól '. hogy a „további harc fényűzés ~ , i győzelem utá'n" s mégis „új harcok- ' , ra" akar . új csapatokat ,elindítani!) , Forradahm harcok csapatait sohasem . v'.álo~atták még felülrc51, ellenbenan- ,

. .W mkább válogatják maguk a csa- ' , patok forradalmi vezetc5iket 1 Mi, a

fiatalabb generáció tagjai, tisztában vagyunk annak a· szabadságharcnak úgy igazi tartalmával, mint formájá-val, amelyet Babits . vívott. Tudjuk, hogy Babits oda' került, ahová való.

Mi azonban nem fogjuk követni 6t, mert tudjuk, hogy nem a vár elfog-lalása jelenti harcaink győzelmét, ha-0em a teljes lerombolása.' Hogy senki

be ne vonulhasson oda, ne ülhessén

győzelmi tort s tekintélyével s

ha-~almával ne kényszerithesse senkire sem a maga egyéni vágyait, sem o-lyan zavaros, ,erőszakolt és ellentmo;n-dásokkal . teletömött . írás, mint az a

történelemszemléietét már a keresz-tény-anarchista Tolsztoj is túlhaladta abban a tanulmányban,- melyet a Háború és Béke befejezéséül írt, esz-tétikáj'a üres formaproblémákkal bí-belődik, problémákkal, amelyek nem is problémák. S a · cikk befejezése méltó ehhez a híú, realitásoktól mind jobban elszakadó s mind betegeseb-ben a maga csodálatába IIlerül6 író-hoz: ,,Am jönnek a kis sakálok,. a

jobboldali és baloldali senldk, s a-kik nem kaphattak Baumgarten-dí-jat, s a minden tehetség irigyei: ők

biztosan találnak ugatni okot ezután is~''

. Nos, a sakálok, mint tudjuk, elő

szeretettel ólálkodnak holtt-estek kö-rül... Talán csak nem érzi magát halottnak - maga Babits is ?I (Budapest) Kodolányi János

,,_ , A bor~~ly el~ergetett feletlége ott ült a. i;néose«

E·letkep

mellett s osszeraudult val1akkal gört'fiÖse.u

zo-. kogott ..

-- f;n oda ,•issza mú.r nem m.C-!CTek, értik. !'loba,

lrta: Kodolányl .János

f.oha! Inkább az uccán ves1-zek el et.len, iuká,bh menjen koldusnak, értik. c1e én aholl a. ba.romhoi, l\le.gállt a sötét ablak ~lőtt s ha.llgat.ta ::i. csén•. uhoz a ~rn.c-lállat.hoz, ahoz a r~lil.".g~ disznóhoz. ah 07,

det. Susogott n szél, H holrl hidegen é~ fehéren B:. <'fi¹¹1? hit-an:ghoz:, uhor„ 1:1,hm:, aki a.~ élrtemet Mtott1;1. sugarait s a hósieríi fény. a fe~ete ár• tonkrct~tte, akitől még csak gyernkf'm sinci-, aki uvétwk z~gzuga köriU,:etto mis?.tikumaval és esa.k haJtott, mint a fohe.rhúw állatot. aki összc-szögkte.~ mértani fo~;mái.Yal. 1\fogkocogtatt~t az. Yc_rt~

inemnt,

·aki, n(oz_zék, né~r.ék, b0g;v össr.e'\"c.rt, üveget

e.s

ez a zengo zaJ megremegtette mm~n

m,ib

e11 az a.rcom, egcszcn kipattant, nhogy meg~

t&.gjút. rugt.a. az arcomat. itt l.s, meg itt, ón ahoz · töhbet

Vnlahol dübörgés,

csattanás

hallatszott, mint· viss1.a, nem megyok ... Mi. vagyok ón~ ~~zért v"'tt ha egy kaput bevágtak Yolna, tií.vol hara.gos ku- el7 Ezért tette tönkre a fintulságomat! Ném <'lég tynugutús felelt rá. Az .. a~sZO}l'f gyors~n újra ko- a sok mu;nka! még üt i,s, ver,.cipősaTokkal rügdql, cogtatott s dermedt UJJa1 felenken taucoltak r,z ~ng-em, bnt k1 ,,-agy~k cnT Ki vag·yok, llOb'Y nekem

nblakfö.·egen. 1lye11 so1,sra kellett Jutnom'! . .

Bement, leült. Beletemette arc.-'1.t anyja fekete

gyapjúke·nclri-. - F.ln uem btiuom, felöletu ehet a rosseb? ,le jé-be, amit diclergö vállára kanyarított. összeomlott itt . nem maradhats1.., - jelentette ki az .a.pJ~ a a széken, belezokogott á kendőbe s rázta a gör-csíkos dunyhák között s lelógó, csapzott baJ;ciza osös sírás. PanaRT.ai . v~grc kiárad,·a · Hz.ivP-böl, dühösen l'ángatózott. Megfordult, a rozoga. agy mcgállíthnfatlanul i:imlöttek belőle. és i:;zeméből a Dyikorgot.t alatta. faln8k fordult. · · . könnyek. Hol vucoi:rott a foga, hol izzad1Ság verte A másik ágyon a ,·énnsBzony ült o_gy i-zul ki a homlokát~ a füllC'dt odubat1, al1ol sr.ülei aludni alsószoknyáhaú és piszkos ingben.· .Alomtól veres szoktak. Anyja csak sólia.jíozott s apja dühösen szemliéjjai kiclagadtak kö,·ér képéböl. Vastag dörmögött a íal felé. Aludni szeretett ,·olna, de karjait lomhán lelóga:tfo, puffadt kezft. ke1·eszibe u:em hagyta a:- düunyögű sírás. . tette az ölében s ma.ga elé n1creclt. · - Bej, bej . . • Hát ó6ztán mast m:l ml iest:

- I:Iej, hej, biza.._ biza. ejen ·ám a

h1ir.a,sélet.

az

üz1ettel

t ...;. · kéraezte az

öregasszony. ·

A"'

emblSr

sohase tudhati, k1 vessze el. 1''- ón

is -

Jllnern bánom, minek - kell

mindent nekem

~e~nYit" .szenvedtem ap,t.okt61₁de •azér„

nefl!

f~tot--

hKnnt;

minek)

m}kor

télé vagyok

aebbeL ·

bajjal.

taxn lía.zá. ·Soha.. La, osztán

_megls .mea-or~tunk.

~ék lóttal, Meg en bánj:i~t

Am1 ebnult,.

azt inát

. .~a.gyot. yé{rl;elen nap-Qt sóbaJtott. {!gy

tett.

ugysé ·

tehet

ylssza~siru.lni.

Örégasszony

leszek 1).lbitha v. issu akarna dólnt a megvetett »gyba .• do

I

mah.ólnap es. a vereseke.t nem lehet . r6lam .. ., le ..•

mégis megg~ndolta magút s hosszut s hango~at : vakarni,. ú, .hogy az· Isten ve1-:ie !ll~g., verje .m~g-ásított · · . · · · . azt· a gazembert, aki e.gy asswnyt 1gy megver, fgy:

- E~n késő éoc11.ka ki látta xuA fónz.avami az · megaláz...

. . .

!Jö)i.H!l-tt~ ;m.ál • · · · · · -··· · :r·

> · · . -.... .

SziJJ.t~ liheg:etf, ~tt .

~ ~~ ~

--~-

~ter

f ^u,t JJ,t ^j~1iű, ^r'al-,c ^~ ^- ^r-1 ^{,?r .} ^t-3.

----r

meg 1uduú ölni az urát, azt a. pomádészog·ú finom Ha to elválsz tüle! Legalább bezárhattad vóna a

b ·1 fiókodat, osztím a kulcsot meg elh9zhatt~d vó1~a,

bor e

~·t. · · · ·

liu má elgyuttél. Mé nem zártad bc1 MaJ oszta.u - lfoj kjbékültök, o:o;ztán megen jó !esz. Az-ér . m1·r.,. v1·ss""lllé..!!Y, söm.mi se lesz. . . ergyo a'lunm, hónap visszamehetsz, - moud.ta " - ~ b • b • l b d lassa11, bosszúsan a vénember, mert aludni szere- · ;Ekkor bejött 8; másik szo _a O a na5; esze -re tett volna s unta ei.t az éjszakai siránkozást, n sogor, meg a masik asszon},, a fi.atalu, b, M~d ,a kettőn éjszakai ruha volt, a f erfin bokáig érő va-- Ügy, úgy, jól mondod, embör, - hagyta rá szonholmi melynek zsinórjai utélD.akfgyóztak á

az öregasszony· is .. - Majd megen jóra fordul · téglán, ta;ka. ing a. felsőtestén, mely fe~ete volt a mindön. ElmnJik az. Maj megen megrnrógvél az • kt'l f j ' k" k't "'" ott. Vezna ember a k.:.,

=

^kc'kfót. Ha' t. Nem kel) a-tr a

=

ki..,

~"'

1'zee,,,.,"r m1„11g1..·ár

"

^voltpiszo feketebőrü ^O s e ere ·is és feketeképű, a St.lP a eDIA"p szeme is apró es · . . , otthagyni az üzletöt, akit mink rendöztiink bé, fekete, orr.1. be;yes, áni a ~ogai eátgák. lt~elesége

=