.Kodolányi János regénye. Kíadta Bernáth Tibor, Budapest.)
I,
Mondjuk meg el5ljár6ban, amit talán leg-végére kellene hagynunk: Kodolányi János regényciklusának els8 könyve, a Fut6tdz, ki-tdn8 munka s ír6ja a legnagyobb figyelmet érdemli. Tudatos, bevallott törekvései is min-den rokonszenvünket megérdemlik. Ez a fia-tal ír6 egy önérzett81 duzzad6 E 16 s z 6 b a n eldobja magát61 a modern regényírás techni-kájának közismert rekvizitumait, kijelenti, hogy eszeágában sincs olvas6jának mulatta~
tása, idegeit sem akarja a maga pártjára ál-lítani • holmi kalandos detektivtörténet bo-nyolításával, s8t a magyar középosztály fr6i-nak érzelmes problémáival sem kívánja al- ..
tatni a nagyérdemd publikum -lelkiismeretét, Ellenben reálista akar lenni, revizi6 alá akarja venni fogalmainkat, értékeléseinket, s azzal az elhanyagolt kérdéssel kíván foglal-kozni, mik és kik vagyunk mi • emberek, magyar emberek, mi az élet s milyennek kel-lene lennie ennek az• életnek. ,,Meg kell ál-lapítanunk - hfrdeti - hogy mit is jelent
a2 állam, a politika, a termelés, a vallás, a szerelem, az egéwég és betegség, a kultura és civilizáci6 • • • S le kell mérnünk pon-tosan, racionális, tehát realista eszközökkel, hogy kik és mik az ember szabad, harm6-nikus életének ellenségei s miféle m6doQ. le-het és kell ezeket az ellenségeket
elpusztí-tanunk • . ... ,
Tíz kötetben akarja Kodolányi megrajzol-ni a „magyar tizenötév" konturjait s ezt is
· bevallja előszavában, nem félve, hogy máris elriasztja a gyengébb lélekzetd olvas6t. .S8t megfenyegeti azzal is, hogy ciklusában leál-cáz mindent és mindenkit, aki és ami „az ember szabadságának elvesztésében lúdas".
Olyan bdvésszel állunk tehát szemben, aki szabad kézzel dolgozik, akinek nem kell duplafenekd cilinder, kifúrt varázspálca, egy-szerden feltdri a manzsettáját s el6re meg-mondja, hogy szemünk láttára, s6t a mi közremdködésünkkel milyen csupát fog vég-rehajtani.
Ss végre is hajtja emberül.
.i.
A Fut6tdz szfnhelye az alföldi tanya és falú, ideje a forradalmat közvetlenül
meg-el8z6 nyár és 6sz, személyei a magyar élet legjellegzetesebb figurái, akik azonban Kodo-_ lányi mesteri emberábrázol6 mdvészetén ke-resztül egészen új, egyéni és sajátos alakok-ként jelennek meg el6ttünk. Anélkül, hogy az író egy pillanatra is kiagyalt
mesterkedé-r63
•
--T
•
sekhez nyúlnia, csak a figurák, a jellemüket eldönt6 érzelmi és világnézeti összetev6k, niint a magyar sorsot eldönti> er6vonalak je-lennek meg. Az olvas6t 6hatatlanul elragad-ja az fr6 meggy6z6dése, hogy a magyar tör-.ténelem utols6 évtizedei nem . · is alakulhat-tak másként, mert adott világnézetil, adott jellemd emberek másként nein is cseleked-hettek volna, mint ahogyan cselekedtek.
Csak gyökerükben, gondolkodásm6djukban egészségesebb emberek tolhatták volna el az er6vonalak ered6jét más irányban. Az a magyar középoszt1Uy azonban, amelyet Ko-dolányi a Pavlovich-családban és körülötte leír és mozgat, nem is bánhatott volna más-ként a kezében tartott kultárális és materiá-lis javakkal. Ami pedig a nagy összeomlás-b61 megmaradt s amit Kodolányi a jobb jö-v6 kezesének tekint: a j6zan, er6s, kétkézi.
munkáb61 él6 gazdaember. A magyar gl6busz e két p6lusa közti távolságot méri le és kö-zelíti egymáshoz Kodolányi vibrál6 feszült-ségd regfoyében.
A könyv két f6alakja reprezentálja a ma-gyar életnek ezt a két dönt6 tényez6jét.
Pavlovich EJ,'Vin a tépelc5d6, örökké problé-mákon rág6d6, az egyszerdséget és termé-szetességet ideákban istenít&, mdvészlelk-G, ellentmondásokkal teli fiatalember, aki csak nagynehezen tudja lerázni magár61 egy ter-helt, tehetetlen, élhetetlen, önmagában fel-örl6d6 családi környezet polipkarjait. Ba-rátja, Simon Gyurka, a dun~_ntűli kisgazd_a-család egészséges, ízmos, derus és okos fia, eltanul Ervint61 annyit, amennyire szüksége van, elö;eli e!6le a raffinált le.inykát is, ki-ben Ervm mmdenáron megmentésre izorul6 angyalt vél látni s Mszéves fejjel feleségül akarja venni. S6t anyagilag is Gyurka Mzza a hosszabbat, mert 6, mint a Pavlovich-család gazdatisztje, busás haszonnal zárja a esztend6t, míg Pavlovichék saját lehetetlen életfelfogásuk és életm6djuk miatt. álland6an
KONVVEK .JtS:t1tó'K'.
amely végül mégis csak kiállja -a tdzpr6bác.
A k~t karakter szintézise volna az a minta:, amely. - ha félre nem értjük - a regény szellemében a magyar ifjú ideális jellemvona-sait egységben összefoglalná. Kodolányi mégis inkább Gyurka pártján fü az · életer6s törzs mellett, akibe legfelJebb talán egy kultúrális ojtvány kellene még, hogy minden verseny-ben megállja helyét.
A f6alakok mögött a jellemz6 és szerve~en konstruált mellékalakok alkotnak eleven' hat-teret. A Pav1ovich-asszonyok hármasa, a g6-gös, iszákos, imbecillis, leányait terrorizál6 nagyanya, a beteg, síránkoió, finomlelkd, de korán letört anya, az elkeseredett, energi-kus, .· de életcélját elvesztett sanyarú vén-leány: olyan remekül rajzolt mili6, amilyen-re igen kevés példát tudunk. Különben sinc:s
bdejezett, mint egy .komolyan megkonstru'1t palota alapzata ? ·
3•
Alapos, de seholsem tudákosan kfütköi6 pszichol6giai tudás, nép, természetes nyelv, a meF,igyel6képesség intenzív ereje, a kom-pozici6nak szinte ravasz egyszerdsege és nagyvonalúsága, a részletrajzok szuggessziven aw6lékos analízise: tehát a leger6sebb fr6i erények egyesülnek Kodolányiban, eszm~nyi törekvésekkel és a hivatás öntud~távaL Egye-dül ökonomiai biztonságát nem tartjµk még. idea-lista, tehetséges, rokonszenves, gondolkod6 elme, azonban valahogyan t6tágast lebeg ég és föld között, nem a földön jár a lába, ha-nem a felh6k között, feje pedig nagyon is a véges élet problémái között hányk6dik ahhoz, hogysem igazán racionalista és iga-zán spiritualista lehetne egy személyben, mint például Tolsztoj vagy legújabban Shaw
F
IATAL IROK. MAGYAR Az íróasztalon feltor- tizenkét hónap könyvtermése nagy-jában, túlnyomóan fi a t a 1 emberek·ugyanilyen közömbösek lesznek előt
fünk a két-másfél évtized előtti for--duljunk a fiatalokhoz, akiktől
jog-gal várhatnánk újat.
Kezdjük a csalódással: kezdjük azzal, akitől hiába vártunk.
Andai E rnc5n ék most jelent meg a harmadik regénye.
Tenger-· tán e a címe, őszintén megmondom,
írót megszégyenitő laposságot, olyan közhely regényt tálal fel, hogy oly-kor azon gondolkoztam: talán csak per~ziflálni akarja a szentimentális giccsek hangját. A regény történeté•
ről, szereplőiről is kár mesélni, alak•
jaiban és sorspedrésében hevesen ha:-sonlit a felület egy régi írójának, Gábor Andornak békebeli regényé-hez, szűzi színésznőjével, kritikákat iró mélylelkü csendes tanárjával, ·gaz csábitó hősszerelmesével. Egyebek•
ben régi recept szerint a férfi: ,,ti-tokban szeretett"; a férj a feleséget
„eltaszítja magától"; az öreg néni a lányt „első pillantásra megszeret-te"; ,,minden szerelmes lány király•
kisasszop.y"; a lérfi a lányt „könnyed meghajlással üdvözölte, de pillantása ..
még egy ideig elidőzött sötét ruhába simult", végül „bolonditóan jószagú a tavasz" és a nőszáját „véresre csó-kolták a fülledt budai éjszakában" 1 Giccs és rekvizitum. Meneküljünk
előle! egy-részt problémájuk alárendelt foritos•
ságú ,másrészt, ha néhol azzá is le-hetne, áz író újszerű beállítása, vagy állásfoglalása változtathatná így. A-zonban Komor András pompás meg•
író _ tehetsége mellett e regényében hiányzik a színtvallás és állásfogla·
lás bátorsága. Valószínűleg bizonyos objektivitással akarván eltolni alak-jait, csak ideállitotta őket, de nem
r
rothadás, az elváltozás megmutatása csak destrukció, ha nem mutatja meg, hogy van ebből kivezető út, ha ez minden természetes ésmagátólérte-tödő, ha az életnek ilyennek kell felesége napnyi kiszabadulása meg-mutatja mindkettőjükből az emberi-. embert, az ösztönöset, a Szegedy mellett folytassátok élteteket. Nem kétséges, hogy a kispolgári élet ez, Ko-molyság, kvalitás és állásfoglalás:
ezekkel jellemezhetjük a könyvet.
Vannak, mint minden valamit
szerelme köré fantasztikus történe-tet . teremt, amelyben a cselekvésről
· érdekes fordulatokkal van megírva, sok finomsággal. Mindez azonban in-kább a fantasz,ikus mesemondó, de nem az alkotó művész dolga, ha a
maga nemében érzékkel és érték~el is csinálódott. Mindenesetre érdekes, hogy Walleshausen, aki nagyon te-hetséges ·teljesen újtörekvésű festő
az élettől ilyen messzeálló írásába1t.
Metszete például, melyekkel regé-nyét disziti sokkal közelebb ;állanak
határozatlan intelligencia és kemény, dolgos földmives sarjadékok szere-(pelnek a könyvben. A környezet és,
· a téma hasonlatos Szabó Dezső nagy-vonalú E l s o do r t fa 1 u j áh o z, de-annak sem erejét, mély . távlatát, nagy erényeit vagy nagy hibáit nem adja. Viszont összefogott könyv,
elsőrangú irókészségg-el, oly részle-tekkel, . amelyek a legnagyobb írók erejét mutatják. Megdöbbentő, hogy
nagyszerűen. rajzolt alakjai vala-mennyien betegek (az egyetlen Gyurka kivétel) és, hogy végered-ményben itt sincs, ebben a r,egény-ben sincs (mint egy e t 1 e n K
o-do 1 á ny i i rá s b a n s ,e m) á 11 ás-fog 1 a 1 ás. A tévelygő, az ingadozó, az igazat tudó, de elhatározni ma-gát nem tudó iró típusa Kodolányi, aki a felületesek és üzletesek kö-.zött tehetséggel és lelkiismerettel
csak rá-rálép az embert vezető út-ra . . . Nem kétségtelen, - ha teljes egészében szint tud majd vallani! -hogy nyereséget hoz értékes tehetsé-gével.
Szociális regényt a fiatalok mun•
kái között, Kodolányi határozatlan munkáján kívül, nem igen találunk.
. Ami biztató igéret · és a társadalom ' problémái felé mutató van a fiatal magyar regényben, azt még l~gtisz-.
tábban egy fiatal, munkásból lett újság..fró első könyvében találom. B a-rab ás Gyula Almodók és Lá-z adók című önéletrajz-féle regénye a fiatal erdélyi munkás álmodozását, f,elfelévágyódását, majd a városba ke-rülten felfelé lázadását mondja el.
f:bben a regényben nincsen egyetlen disszonáns hang sem, a megcsinált-ságnak és verejtékszagnak semmi nyoma. Amit a legszigorubb
kriti-kus kifogásolhat benne, hogy első
regény lévén: -lírai regény és olykor
túlömlő a Ura és a regény eltűnik.
De ez annyira jelentéktelen hiba, hogy a könyv teljességében f.el sem
tűnhet. Annál inkább feltünő és biz-tató, hogy programm nélkül, az em-berek, az élet bemutatásával fiatal, dolgozó, emberi emberek felfelé
fej-lődésének megmutatásával a társa•
-dalom életét adja, a dolgozók baját mondja. Ez a fejlődő ember az, aki megmutathatja naiv, esetlen szerel-meit. is, egyszerű nőalakjait is és mind körül, a havasok vidékét, sok
nemzetiségű nyomott embereivel, sze-géhy állataival. Aki az induló ma-gyar szociálista regényt ismerni akar-ja: olvassa el Barabás könyvét. Nem fogja elfolejteni soha korcsmaj,elene-tét, favágóit, a kenyerek leírását, a lovait békitg,etó parasztot, a városi szombatesték leírását, a szociálizmus
·felé sodródó teológust és mindazt, ami ,ezt a tisztavízü, őszinte tehetségű
könyvet felejthetetlenné teszi. A könyv, amely egy élet elindulását .adja (megírásában az írót bizonyosan Kassák páratlan önéletrajza is ösz•
tönözte) befejezetlen és folytatásra vár. Várjuk a folytatást.
' Mintahogy a fiatal tényleg magyar :regény folytatását várjuk. A felsorolt
könyvek nagy része pesszimista; ,vagy destruktív, a meglevő rom további·
rombolása. Az 1928. versköteteinek bírálatában a.zt irtam; hogy hitnél- · kiili, lemondó versek az új magyar
költők versei.
A
magyar fiatalre-gényről 1929-ben szintén . csak ezt lehet nagyjában elmonda:irl. Hitnel~
küliség és elfordulás a mai élet for•
aulópontjaitól, mindattól, ami a tény~
leges életben, a társadalomban ala-kitja a sorsokat. Ha . nem akarod a társadalmat rajzolni, rajzold az egyé-ni sorson keresztül. Rajzold meg az
elkövetkezendő útat, a sorsot, ami felé tömi kell. De mindezt pár ki-vétellel nem találjuk meg az új ma-gyar regényben, az években fiatalok
regényében. ..
Az· 1929. évben jelentkeztek új magyar regényírók, fiatalok. De a hang aligha új és a gesztusok öre-gesek.*
(Budapest) Nádass József
•
t !
HORTOBÁGY
Szép Ernő könyve - Singer és Wolfner Ezek a színes rajzoik: azzal a szerény pretenziówd ál1anak. elénk, hogy ne tekintsük őket egyebeknek kis an•
zikszkártyáknál. S mondatról mondat•
.a, .amint egyre jobban e1merillünk az olviasásuk,han, szinte észrevétlenül be•
lelopják magukat a szívünkbe. Egyre tágul előttünk a Hortobágy képe, egyre mélyebben szállunk abba a titokzatos és mégis napfényes, reális vil/Í,gba, amely a Hortobágy százszor .leírt és százszor megismert arculata mögött
rejtőzik.
A Hortobágy világának mindig csak egy,egy kis szegmentumát k,apjuk a könyv fejezeteiben. Külön kép s külön
!Világ a N agycsá:rdia, külön egész a vo•
nuló kubiik.usok képe, a géme&<utak környéke, a ,madarak világa, a boga•
mké, a virágoké és füv.eiké, külön mes•
teri rajz az ökörcsorda hajnali ébre..-dése, a disznókonda voouláJsa, a gólya•
fészek, a ·reggelit főző gulyás, a csilla•
gos éjszaka, az ostornyelet faragó öreg csikós, a régi nótáloot . hegedülgető s komy,j_ikáló vén vándormuzsikus, vagy.
a n_~metek csapa,ta, .akik tériképpel a kiez~ben sportból vágnak neki a . pusztának, hogy lássák azt, amit úgy•
sem láthatnaik. S mindezek a mesteri finom, pasztelLszínű kis mozaikképek -észrevétlenül összeállanak, egymáshoz sorakoznak s osodá1atos világképet ad•
nak egy világról, amelyről azt hittük, hogy d.smerjük, mert láttuk s tanultuk, daloltuk egzóti:k:umait s néprajzi, vagy toma:iitikus külsősiégeit.
· BoV!allOIID, nekem reveláció volt a könyv, pedig ismerem az Alföldet. De .Szép Ernőnek sikerült az, ami csak vérbeli írónak sikerülhet s annak sem mindig: felfedezni, amit mindenki tud, meglátni, amit .mindenki lát, éreztetni, amit mindenki érez, 1enajzolni, ami mindenkinek ott vian a vázlatkönyvé, ben; ,a szíve legbelső zsebében. Sike•
rült e1mondani azt, ,amit mindenki el•
mondhatna. Sikerült a. Hortobágy ha•
nális, iskola:könyvszagú és stereotíp klépét. úgy belelopni a könyvébe, hogy semnn se legyen benne banális, iskOlla•
könyvszagú és stereotíp. Azt, a.mi egy egész nemzet élményévé vált évszáza•
d<?~ dalllfn: ~nY1_V!aregé:nyein, romanti•
ka}an,. u1sagca.kke,m és gazdasági pro•
hlémám keresztül, egylén,i élménnyé tudta tenni ,a maf;!a számára és minden m,vasója. ~zámál'la; Hogy a Hortobágy vegtelenJen megla:ssa a fűszálat s ,a fű•
.atzálban e. Hortobágyot, erre vezette rá az olviasót és sajátmagát. Nem úgy áll elénk, mint ,aikI otthon v-an a Hortohá•
gyon s . mégis e!Bő pillanatban otthon tud lenni, mert költő. Nem mondja h~gy ez hád: itten a gémeskút, vagy ~
<:~ikós, hanem úgy áll elié, mintha éle•
teben ·IJ?,-OSt lá~tt volna eilőször kűtg,é•
~et,, csikóst, golyát, patakot s azt a fmom hangu1atlégkört fogja meg s ve•
szi tollhegyre, amely a dOllgokat körül, ...-esz1. Rilke jut az ember eszébe aki a tárgyak lelkéről beszélt. S ez ; lélek
~~k össze a ihor:tobágyi dolgok ko~l,,_ez V!,br.~l. villódzik s ugy,anakkor a .. ~10? 1tnll8ztilrus életet lehelő dolgok kozotti rejtett s különös vonzódás is.
-~ mennyi szeretet IV'an · ennek a konyvnfk minden, soriban. A földnek, a béikenek, az állatok.naik s az ál•
latokkal együttélő embereknek mi•
ly~n spontán s testvéri szeretete.
Milyen szeretete az életnek az e~~zerűségnek, a csöndes szón'ak, a Vld811I118ágnaik, a szegénységnek, milyen szeretete a szeretetnek. Hogy a leg•
belsejéig dát ez a l'>zeretet tájnak, · épü•
223 letnek, embernek; nöV'énynek, , állat"
nak egyariánt. Nem ,a hideg értelem Io, gikus és kegyetlen fúróes7Jközeivel dolgozik: Szép Ernő; hanem a gyermek s a parasztember mag,ától értetődő in•
tuiciójával. Szinte úgy hatnak a cik,, kei, mint prózába széttört , versek, ver•
sek a legja'\"áhól. Szelíden érzelmes, itt,ott mosolygósan gunyoros, játszi, elszomorodó, merengő, vagy ,gyér:me•
kiesen örvendező hangj,a azokra az öreg parasztokra emié:keztet, ,ak:ilc gyermek•
koromban me6élgettek nekem, tréfál•
koztak, panaszkodtak, csintalankod•
tak: és merengtek előttem, a primitLv magyar ember s a. falusi gyerek bölcs és egyszerű arcai, hangjai támadnak fel bennem. Még .a:kkor is, ha egy.egy pesti «kiszólás» üti meg a fülemet, mert ez úgy hat, mint a zenében a kontrapunkt. Mindig tudja Szép Ernő;
mikor ktH efféle es7Jközöket alkalmaz•
nia s mindig eléri velük a kívánt ha•
tást: ia finom s me~tő gúny mosoly•
ra:kiésztető hangúlatát. I1gen, ő minden spontánságla mellett is modern ember, de valahogy anullálta a technikai CÍ•
'\"ilizáció ffllla területeit, ameilyek ösz•
tönös gyermekségének tisztaságát za•
vamák.
tn azt mondom, hogy ezt a finom, szerény, kedves, szeretettől lelken, dezó lds könyvet minden okos tanító és ,tanár elolvastathatná a gyenmekek•
kel, .amikor a Hortobágyról, az Al•
földről, a pá5ztorikodásról, a. délibáb•
ról, a népdailról stb. esik szó. :f:n, ha tanító lennék, magam olviasnám fel egy.egy éppen - alkalmas fejezetét s nem adnám fel lec.kére s nem kérdez•
nék belőle, hogy az impressziók ham•
vasságán semmit se rontsak. S tenném ezt éppen most, amikor annyit beszél•
nek a , magyarság,ról s ,amikor felllőtt
emberek sziviéoon sem árt kissé fe1kel•
teni a messzeha.gyott primiUvség, tisz•
mság és egyszerűség hangulatait.
Meg keU iazonban mondani, hogy Szép Ernő bájos pasztellképeit Mühl, beck Károly üres, rideg, dilettáDB «il•
lusztrációi» minduntalan za.v,arjá:k.
Majd minden oldalon ott sérti az ol•
vasó szemét -egy.egy úgynevezett toll•
rajz s kitépi a könyv hangulatából.
Pedig milyen szép lett volna a Horto•
bágy, ha a.z illusztrációk úgy stmulná•
nak benne áz íróhoz, mint például Tersánszky Kakuk Marci,jában Fáy
Dezső tollrajzai. Nem is szóLván arról, hogy nehéz viszonyok között élő ko•
224'
moly művészeik: ambícióját s keresetét növelné a giccstől elforduló igazi könyvkultúra. A :közönség ízlésének nevelése pedig, azt. hiszem, szintén megfontoI,andó. Kodolányi János