C ukoriparunk 1808-tól szám ítható 180 éves tö rtén e té b en a döntő fordulat 1888-ban következett be, am ikor életbe lép ett az új cukoradótörvény, m ely a korábbival ellentétben nem a nyersanyagot, hanem a készárut adóztatta meg.
így alacsony cu k o rtartalm ú m agyar ré p a nem k e rü lt hátrán y b a. Az ésszerűbb és igazságosabb cukoradótörvény nyom án 1889-ben Valóságos ’’cukorgyárépítő mozgalom” bontakozott ki, s ez cukorip aru n k gyors fejlődéséhez vezetett.
Marggraf n ém et gyógyszerész fedezte föl, hogy a ré p áb an ugyanaz a cukor, a szaharóz található, m in t a cukornádban. T anítványa, Achard m á r a rép a ne
m esítésével, cu k o rtartalm án ak növelésével foglalkozott, s 1801-ben m egépítette a világ első répacukorgyárát. A cukorrépa m in t ip ari növény, m egszületését 1784-re keltezik. Az idővel a cukornád v etélytársa lett, s jelentősen hozzájárult a mezőgazdaság, az ip a r fejlődéséhez. A m agyar cu koripar 1888 előtti tö rtén e te több, jellem ző fejlődési szakaszra bontható.
Az első m ezőgazdasági répacukorkészítő üzem — gazdasággal összekap
csolva — 1808-ban a m ai Ercsi Cukorgyár helyén létesítette Lilién József.
Az 1831 és 1848 között a m ezőgazdasági ’’cukorfőzdék” időszakában a nagybirtokokon 63 ilyen üzem m űködött, a term elésük éves csúcsa 1500 tonna volt (nyerscukor értékben).
Az első ”g y á r”-nak tek in th ető üzem et B átorkesziben ép ítette 1830-ban Lacsny Miklós.
1849-től 1868-ig alak u lt ki a m ag y ar cukoripar tőkés gyáripari jellege.
1868-ban m á r 21 g y ár 10 256 to n n a cukrot term elt. A fejenkénti cukorfogyasz
tás körülbelül évi 1 kilogram m volt. A technikai fejlődés legfontosabb jelen sége a gőzgép m egjelenése volt. A g y árak gazdasági helyzete viszont nagyon nehéz volt. Az adót 1849-ben a n y ersan y ag ra szám ították, s a m ag y ar répa alacsonyabb cu k o rtartalm ú volt, m in t az osztrák, a cseh és a m orva te rü le te ken, ahol egyébként a gazdasági környezet is fejletteb b volt. 1864-ben a rép a
cukrot m á r a n ád cukoréval azonos önköltséggel le h e te tt előállítani, ez ért a ha- ta i nádcukor-finom ítók ideje lejárt.
1868 és 1888 között cukorip aru n k nagyiparrá vált. Az erős koncentrációt jelzi, hogy az időszak elejéhez k ép e st a végén feleannyi, 11 g y á r te rm e lt há
romszoros cukorm ennyiséget, 45 290 tonnát. A k ö rülm ények részben kedve
zőbbé v áltak (a vasúthálózat bővülése, a mezőgazdaság, a gépipar, a bányászat, a hitelügy fejlődése stb.), de az adózási viszonyok tov áb b ra is súlyosan h a
to tta k és k ét válság is csökkentette a g y árak számát. A külföldi tőke m ellett m á r m egjelent a hazai is. Nagy részvénytársaságok alakultak. Azonos adózott répam ennyiségből több cukor előállítása érdekében a 70-es évektől a g y árak a m elasz cukortalanításával is foglalkoztak. 1879-ben fontos m agyar találm án y született, Riedinger K ároly répaúsztatója. Az időszak végén m á r csak 3 gyár volt nyerscukorgyár, a többi a következő fogyasztási (fehér) cukorféleségeket állíto tta elő: ’’m ézlet” süvegalakban, finom ított süvegcukor, pilécukor (cukor
töm bök törésével k ap o tt darabos cukor), konkasszé (kész süvegből előállított
törm elék), kockacukor, kristálycukor, cukorliszt, kandisz (nagykristályú jegec
cukor pezsgőgyártáshoz). A cukorfogyasztás évi 2,9 kilogram m volt fejenként, az utolsók közt Európában.
1889-ben üzem be lép ett Botfalu, Hatvan, Mezőhegyes és Szerencs, 1890-ben pedig Selyp cukorgyára, a nagyobbak nap i 700 to n n a répafeldolgozó-képesség- gel. Többségük finom ítóval, v ásárolt nyerscukor finom ítására is berendezkedett.
Az új és régi gyárak m á r nem répareszelékből (kásából) való sajtolással, hanem az 1860-as évek elején felfedezett diffúziós eljárással, répaszeletből történő vizes kioldással végezték a lényerést.
A szerencsi cukorgyár a századelőn
1889—90-ben a magyar cukortermelés először haladta meg a fogyasztást.
Az állam adójövédelm ének fokozása céljából kedvezm ényes kölcsönnel is segítette az új gyárak létesítését, s kedvező rép a- és cukorszállítási ta rifá v a l is igyekezett re n ta b ilitásu k at biztosítani.
Az első világháború végére 31-re n ő tt a gyárak száma, nagyobb részük létjogosultságát a jelentős ex p o rt (50—75%) indokolta. A m agyar cukor a világ m inden részébe, m ég az USA-ba, Indiába és Jap á n b a is eljutott.
Az árhanyatlásoik m eggátolására (1891 és 1897 között) k ö tö tt kar.tell- egyezm ényeket és a kiviteli ju ta lm a t 1903-ban a Brüsszeli Egyezmény alap ján m eg k ellett szüntetni, de cukorip aru n k a szabad versenyes korszakban is fe j
lődött.
A z ú jv erb á szi cukorgyár 1910 körül
A cukorgyári gazdaságok hatalm as m intagazdaságokká fejlődtek. A g y á r
közeiben igyekeztek ré p á t term eszteni és a m ellékterm ékeket (kilúgozott szelet, melasz) állathizlalásra felhasználni. Többségük foglalkozott m á r répam agter- mesztéssel, egy részük pedig répanem esítéssel is.
A technikai fejlődésben 1900 u tá n új jelenség volt az egyenáram ú villam os- m otorok m egjelenése hajtógépként, egyelőre a gőzgépek kiegészítésére. Elsőként az 1912-ben üzembe helyezett új Ercsi Cukorgyár rendelkezett sa já t erőtelep
pel, gőzturbinával h a jto tt váltó áram ú generátorral. Több g yár répafeldolgozó k apacitása elérte a napi 1800 tonnát.
Az első világháború nagy törést okozott a cukorterm elésben: bevezették a jegyren d szert is.
A Tanácsköztársaság idején a cukorgyárak állam osított üzem ek lettek.
Az első v ilágháborút lezáró békeszerződés u tán 12 cukorgyár m ara d t az új határo k o n belül. Ezek az alacsony belföldi fogyasztás ellensúlyozására jelen tős önköltségcsökkentő rekonstrukciót végeztek. Elsősorban az energiagazdál
kodást korszerűsítették és a napi répafeldolgozás növelését igyekeztek elő
segíteni. A saját erőm űvekkel az elek trifik á lá st k iterjesztették és bevezették a nagyon gazdaságos nyom ás alatti lébepárlást. A tú lh e v íte tt gőzzel tá p lá lt ellennyom ásos tu rb in ák fá ra d t gőzét vezették a nyomásos, többlépcsős bepárló rendszerbe.
A cukorterm elés ism ét növekedésnek in d u lt, 1928—29-re az első világ
h áború előtti (területarányos) term elési szint 82 százaléka valósult meg. Az 1929. évi világválság u tá n azonban — elsősorban a fogyasztás csökkenése kö
vetkeztében — az 1932—33-as m élyponton en n e k is 42 százalékára esett vissza.
Az ex p o rt 1929. évi 50 százalékos arán y a a világpiaci cukorár esése m ia tt 1938-ra 4 százalékra csökkent. A cukorgyárak a 8—10 fillér/kilogram m os döm- p in g áras kivitel m ellett is m inim ális m érték b en nyereségesek voltak, de a
mmm
A m arosvásárhelyi cukorgyár, 1907
Belső részlet a n agysurányi cukorgyárból (a levelezőlapot 1900 körül a d tá k ki)
bukás elkerülésére m ár igyekeztek a ré p aterü lete k tő l szabadulni. A korm ányt ugyanis hiába k érték az 1,27 pengő/kilogram m os cukorárban foglalt 55 filléres állam i részesedés (adó stb.) m érséklésére, m elynek révén a belföldi fogyasztás növekedhetett volna az állam i jövedelem töm egének m egm aradása, esetleg nö
vekedése m ellett.
M iután 1931-ben és 1937-ben nem zetközi egyezm ény szabályozta az egyes országok által exportálható cukormennyiiséget, a m agyar korm ány annak m eg
felelően csökkentette a répaterm esztést. Ezután a cukorgyárak jövedelm ezősé
gük biztosítása érdekében 1937-ben ism ét kartellm egállapodást kötöttek.
A belföldi cukorfogyasztás csak az 1938-ban kezdődő háborús k o n ju n k tú ra és árcsökkentés h atásá ra em elkedett, 1939-ben m á r kevés im p o rtra is szükség volt, 1940-ben pedig bevezették a jegyrendszerit, ezután újból m egindult az exp o rt is.
Az állam gazdaságpolitikája noha kedvezett a répajtenmesztésnek, de a v ál
ság előtti cukorterm elési m axim um ot m ég az 1941. évi csúcsban — közbenső határváltozások nyom án átm enetileg 19-re szaporodott g y árral — sem sikerült elérni.
A nyerscukorgyártás gyakorlatilag m egszűnt, a gyárak nagyobb része a tisztított, b esű rített répaléből, a sűrűiéből n o rm álk ristály cu k ro t gyártott, a finom ítós gyárak ezen kívül finom kristályt, kockacukrot ás jegecet is. A cukor- term elés 1 százaléka volt porcukor. A süveggyártás a 30-as évek elején m eg
szűnt, a kockacukor lép ett előtérbe. M elaszcukortalanítás 1921-ben volt utoljára, gazdaságosabb a szeszipari értékesítésnél.
A cukoripari v állalatok fennm aradásuk biztosítása érdekében még a h ú szas évek elejétől igyekeztek tevékenységüket m ás terü le tre is kiterjeszteni:
gazdaságokon kívül például csokoládé-, szesz-, konzervnövényi olajgyártás, m alm ok stb.
1938—39-ben m integy 52 ezer h ek tárn y i ré p aterü lete n 22,1 to n n a/h ek tár átlagterm elés volt, a fehércukor-term elés 115 ezer to n n át te tt ki. A fejenkénti cukorfogyasztás az 1934—38-as évek átlag áb an csak 10,5 kilogram m ot é rt el.
Az államosított cukoripar 1948-ban m ár az 1938. évi term elés közel k ét
szeresét (219 ezer tonna) adta, am iből ex p o rtra is ju to tt. Legelőször a cukornál szű n h etett meg a jegyrendszer. A term elők száma 306 ezer volt, az 1 term előre eső te rü le t csak 0,31 h ek tár. A kisparcellás term elési mód gáto lta volna a to
vábbi dinam ikus fejlődést: m egvalósult ism ét a répaterm esztés terü le ti kon
centrációja, s a term elők szám a n éhány ezerre csökkent. 1952 és 1958 között egyes cukorgyárak m ellett célgazdaságok is m űködtek, de ezeket 1959-től ál
lam i gazdaságokba olvasztották be.
1964—65-ben a cukorterm elés 446 ezer to n n á t ért el, am ely nem csak a lakosság 1965-re, 30,1 kilogram m /év/f őre n ő tt cukorfogyasztását tu d ta fedezni, de a k k o r kedvező áron úgy 32 százalékos ex p o rto t is lehetővé te tt. B ár a 11 g yár összes napi répafeldolgozó-képessége az 1948. évhez viszonyítva a kisebb fejlesztések eredm ényeként 31,5 százalékkal le tt nagyobb és 22 970 tonna/nap volt, a répam ennyiséghez ez a kapacitás m égis kevés volt és az em iatt 152 napos (optim álist messze m eghaladó) kam pányhosszúság jelentős cukorveszte
séggel já rt. A kapacitást erőteljesen növelő rekonstrukció ezért sürgőssé vált.
1964-től 1969-ig a ré p a te rü le t 133 ezer h e k tá rró l 98 ezer h e k tá rra csökkent.
M ivel az átlagterm és közben 26,3 to n n a /h e k tá rró l 33,2 to n n a /h e k tá rra nőtt, a cukoripar m ég elérte a 400 ezer tonnás cukorterm elést, de 1970-ben 75 ezer h e k tá rró l m á r csak 233 ezret tu d o tt előállítani. Így az ország 1971 és 1977
között — m axim álisra szökött áron — több m in t egym illió to n n a cukorim poritra szorult, a cukoripar pedig veszteségessé vált, s ta rtó sa n dotálni kellett. A nagy területcsökkenés oka a hagyom ányos, korszerűtlen répaterm esztési m ód m u n k a
igényessége és a gyors ipari fejlődés elszívó hatásából adódó m unkaerőhiány volt, de szerepet játszo tt a cukorrépa-term esztés jövedelm ezőségének m ás kul
tú rák h o z képest bekövetkezett lem aradása is. Az iparvezetés ja v a sla tá ra a kor
m ányzat h atáro zato t hozott a teljesen hazai alapon történ ő cukorellátás érdeké
ben a cukorrépa-term esztés állam i segítséggel tö rtén ő korszerűsítésére, kom plex gépesítésére, to vábbá a feldolgozó-kapacitás fokozására: új g y árak építése és a többi rek onstrukciójára. A term esztésben a répaegyelés m unkaigényességét kellett csökkenteni, ezt először k o p ta to tt (m echanikailag egycsírájúsított) m ag alkalm azásával, m ajd az örökletesen egycsírás (monogerm) tag 1980-tól teljes m értékűvé v ált alkalm azásával és szem enkénti vetéssel érték el. M egvalósult a cukorrép a-b etak arítás gépesítése is. Töibb ízben rendezték a rép a átvételi árát, 1976-tól cukortartalom szerinti prem izálást, 1978-tól a g y árak b an fel
állíto tt au to m ata répalab o rató riu m o k ra tám aszkodva cukortartalom alapján történő ré p a á tv é te lt vezettek be. 1979-ben K ábán b eindult az új korszerű, 6 ezer to n n a/n ap répafeldolgozó-képességű H ajdúsági Cukorgyár. A gyárak rekonstrukciója 1980-ig, illetve 1983-ig fejeződött be, de anyagi okokból csak a legfontosabb, a kapacitással szorosan összefüggő berendezésekre szorítkoz
h atott. A rekonstrukció nyom án cukoriparunk n ap i összes répafeldolgozása az 1975—76. évi 26 930 tonnáról 1983—84-re 39 670 to n n á ra em elkedett. (1948—
49-ben az állam osítás u tán i első kam pányban ez az érté k 17 470 tonna volt.) A cukorterm elés 1977—78-ban h a la d ta m eg ism ét a 400 ezer to n n át, m ajd 1981—82-ben 555 ezer tonnával ip a rtö rté n e ti csúcsot é r t el.
1987—88-ban hazánkban 12 településen volt cukorgyár: Ács, Ercsi, H atvan, K aba, K aposvár, Mezőhegyes, Petőháza, S arkad, S árvár, Selyp, Szerencs, Szolnok. K özülük csak kettő 1889 előtti: Ács (1871), Petőháza (1880).
1987-ben a szerződött ré p a te rü le t 110 511 h ek tár, a term ést adó m eg m arad t terü le t 107 624 h e k tá r volt. N égyszáznegyvenkét üzem és 117 egyéni term elő term e lt cukorrépát, az egy term elő re ju tó szerződött te rü le t 197,7 h e k tá r volt (1948-ban 0,31). A terü let 71,5 százaléka ta rto z o tt az iparszerű term elési rend
szerekhez. A teljes terü le te n elvégezték a vegyszeres gyom irtás alapkezelést.
A m egterm elt ré p á t a gyárak 41 704 tonnás napi átlag répafeldolgozással 95 nap a la tt dolgozták fel és 490 308 to n n a cukrot term eltek.
1987-ben a rép a feldolgozáskor! cuko rtartalm a 15,84 százalék volt, ebből 2,75 százalék k e rü lt a m elaszba, 0,72 volt a gy ártási cukorveszteség (szeletben, m észiszapban), így 12,37 százalék le tt a fehércukor-kiterm elós. Ha ezt az átlag
term ésre v etítjü k , a h ek táro n k én ti hasznos cukorhozam 4,5 to n n a/h ek tárn ak adódik az (1888—89) 1,8 to n n a /h e k tá r értékével szemben, s ez a változás jelzi a répaterm elés és cukorgyártás együttes hatékonyságának százéves fejlődését.
A cukorgyárak 1980 óta teljesen önállóak, jelenleg kettő tarto zik mező- gazdasági kom bináthoz.
C u koriparunk m ai technikai fejlettsége közepesnek m ondható, elm arad a fe jle tt nyugat-eu ró p ai színvonaltól. Az állam osítás óta jav u ltak a m u n k ak ö rü l
m ények, a m unkaegészségügyi és m unkabiztonsági viszonyok. A réparakodást, anyagm ozgatást teljesen gépesítették, a nehéz testi m u n k a a cukorrakodás ki
vételével m egszűnt. A 60-as években elkezdődött az egyes technológiai folya
m atok (m eszes-szénsavas letisztítás, szűrés, lényerés stb.) szakaszosról folyto
nossá való átállítása, később szabályozása — ú jab b an autom atizálása is. Teret
n y e r az elektronika, a számítógépes szabályozás is. A cukoripar az ügyvitel
gépesítés te ré n is kom oly erőfeszítéseket te tt. M ár a 70-es évek elején m eg
valósította a répaátv étel tá vada t-feldolgo zását.
A term ékek te ré n az utolsó 3 évtizedben a kockacukorgyártás m érséklődött, viszont n ő tt az előrecsom agolt cukor irá n ti igény (0,5 kilogram m os porcukor, 1 és 2 kilogram m os n o rm ál és fin o m íto tt k ristálycukor stb.).
Salánki István
Irodalom:
A m a g ya r élelm iszeripar tö rtén e te (M ezőgazdasági K önyvkiadó, B udapest, 1986) cím ű ből S alá n k i — dr. V igh: A m a g ya r cukoripar története.
S alá n k i I.: A gazdasági kibo n ta ko zá s problém ái cu koriparunkban. C u k o rip a r X II. évf.
2. sz. (1988).