(Buda, 1839. m árc. 3. — Budapest, 1920. jan. 20.)
A századforduló híres m ineralógusa és egyik legjobb ásványism erője, K renner József B udán szü letett 1839.
m árcius 3-án, s B udapesten h u n y t el 1920. ja n u á r 16-án. Élete a leíró ás
v án y tan v irág k o rára esik, s e tu d o m ánynak ő volt az egyik legkitűnőbb m űvelője.
A m agyarországi ércbányák K ren n er korában, noha m á r tú l voltak a v irág
korukon, de még ekkor is szebbnél szebb ásványok kerü ltek a felszínre, s a külföldi bányákból is felszínre k erü l
tek új, eladdig ism eretlen ásványok.
K ren n er ap ja üveg- és m ű tárg y k e
reskedő volt B udán, akinek jó kapcso
latai voltak: üzletében többször m eg
fordult Eötvös József is, akinek igen m egtetszett a fiatal K re n n er József term észetszeretete és a realitások irá n ti érzéke, ezért felkérte, hogy legyen fiá
nak a nevelője. E kkor kezdődött a két világhírű tudós, Eötvös Loránd és K re n n er József sírig ta rtó barátsága.
Egyetemi tan u lm án y ait a bécsi politechnikum ban végezte, m in t építész
m érnök-hallgató. (C saládjának jelenleg is b irto k áb an van n ak építész koráb an készített m űvészien szép rajzai.) Bécsben ra g ad ta m eg figyelm ét az ásványok csodálatos világa, az U dvari M úzeum ásv án y táráb an Brezina vezette be az ásvány világ rejtelm eibe.
H azatérése után, az 1864/65-ös tanévben a b udai József Polytechnicum tanársegéde, H ofm ann K ároly professzor m ellett. Továbbképzésre Tübingenfoe m egy Q uenstedthez, o tt készíti el őslénytani doktori értekezését. A következő évben kinevezik a Nemzeti Múzeumba ’’őrsegéddé”. 1869-től az Á sványtár vezetője lesz. A g yűjtem ényt élete során — Sem sey A ndor segítségével — E urópa egyik legnagyobb és leggazdagabb gyűjtem ényévé fejleszti ki.
1870 októberében ú jra bekapcsolódik a felsőoktatásba, am ikor a József Polytechnicum Ásvány- és Földtani Tanszékének vezetőjévé nevezik ki. A p ro fesszori állást, az egyetem i ra n g ra em elt M űegyetem en 1894-ig tölti be, ekkor hívják m eg a Tudományegyetem Ásvány- és Kőzettani Tanszékének vezeté
sére. Innen m egy nyugdíjba 1913-ban, de m úzeum i állásá t haláláig m e g ta rtja . . . A Tudom ányegyetem en K re n n er ásv án y tan t és k ő zettan t ad o tt elő. Elő
adásait — egykori tan ítv án y ai elbeszélése alap já n — csodálatosan szép ra jz ai színesítették. Egy-egy bányaszelvényt pillanatok a la tt rajzolt fel a táb lára, hogy jobban m egvilágíthassa m ondanivalóját. Hosszú ta n á ri p ály afu tása alatt kitűnő m ineralógusok egész sorát nevelte fel.
A M űegyetem en K re n n er — kedvenc tárg y a — az ásványtan m ellett geoló
g iát is tan íto tt, am ibe a kőzettan, a ré teg tan és a regionális geológia is bele
tartozott. 1881-ben ezeket a tá rg y a k a t Lóczy Lajos vette á t tőle, a k i akkor lett a M űegyetem m agántanára.
K re n n er igazi tevékenységi köre a leíró ásványtan volt. Több ásványt fedezett fel, soknak ism erte fel új lelőhelyét és helyesbítette előfordulásuk adatait.
Az általa felfedezett ásványok so rát a bunsenin vezeti be, am inek nevét később a szakirodalom krenneritre m ódosítja, m ert m á r volt egy Bunsenről elnevezett ásvány. A többi K ren n er által felfedezett ásvány a semseyit, a fizélyit, a schafarzikit, a kornélit, a szomolnokit, a romboklász, az andorit, a lorándit, a felsőbányit és a sjöngrenit nev et viseli. Az avasit, a dognácskait, a pulszkyit, a w a rth ait, a Széchenyit nevű ásványairól később kiderült, hogy több ásvány keveréke vagy kevés anyag állt a rendelkezésére, s így további vizsgálatokat nem tu d o tt elvégezni, ezért ezek a kétes ásványok sorába ke
rültek.
A Magyar Tudományos Akadémia 1874-ben levelező, 1888-ban rendes tag ján a k választotta meg. V izsgálatainak eredm ényeit az A kadém ia ülésein m u ta tta be és az A kadém ia folyóirataiban jelen tette meg. Közleményei igen szűkszavúak voltak, to llá t soha egy felesleges sor nem hagyta el, képes volt évekig várni, m ielőtt vizsgálatait nyilvánosságra hozta volna. Sajnálatos tény, hogy nem írta meg terv e zett ’’Á sv án y tan át”. Az Akadém ia Sem sey pályázatára 1907-ben n y ú jto tta be könyvének terv ezetét és egy kidolgozott fejezetét, am i
vel m eg is nyerte a pályadíjat, de részletesen m ár nem dolgozhatta ki a könyv többi ré s z é t. . .
Á sványleírásainak jó részét — halála u tá n — m u n k atársa és hivatali utóda, Zimányi K ároly rendezte sajtó alá, így jelen h e te tt m eg a nem zetközi szakirodalom ban.
S aját m egfigyelései m ellett, a nagyközönség szám ára érdekes ánványtani, geológiai m egfigyeléseit a Természettudományi Közlönyben te tte közzé. (1887- ig 34 közlem énye jelen t meg ebben a tém akörben.)
K re n n er legfőbb érdem e ta lá n az, hogy m egnyerte a hazai term észettudo
m ányos k u tatás és ok tatás tám ogatására Sem sey A ndort. Segítségével te tte a Nemzeti M úzeum ásványgyűjtem ényét világhírűvé és k ét tanszékének m űszer- felszerelését korszerűvé. M ásik nagy érdem e az em lített ásványok felfedezése és leírása . . .
Dr. Bidló Gábor
Irodalom:
K re n n e r A ndor: K ren n er Jó zsef élete. K ézirat, a T erm észettudom ányi M úzeum Á s
v á n y tá rá b a n (letét). ,
M auritz B éla: K ren n er Jó zsef em lékezete. — Az MTA e lh u n y t ta g ja i fölött ta rto tt em lékbeszédek. MTA, 1933. X XI. kötet, 18. sz.
Lambrecht Kálmán
(Pancsova, 1889. m áju s 1. — Pécs, 1936. ja n u á r 7.)
Lambrecht K álm án a XX. század első harm ad án ak nem zetközi h írű őslény- k u tató ja volt, a k i nagy szolgálatot te tt néprajzi tevékenységével is. A ’’Búvár”
című népszerű lap m egindításával és nagyközönségnek írt könyveivel a h a
zai tudom ányos ism eretterjesztés ú ttö rője és m egalapozója volt.
1907-ben iratk o zo tt be a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti k arára , ahol term észetrajz-kém ia ta n á ri szakon végzett. 1913-ban d oktorrá avatták,
’’Magyarország fossilis madarai” című disszertációja alapján. M ár egyetem is
ta k é n t is dolgozott a Magyar Ornitho- lógiai Központban. 1917-ben Lóczy Lajos ja v a sla tá ra a Magyar Királyi Földtani Intézetbe került, ahonnan az 1919. évi Tanácsköztársaság idején ki
fe jte tt tevékenysége m ia tt 1920-ban tá voznia kellett. 1925-ben m ag án tan ári kinevezést n y e rt a pécsi Tudomány- egyetemre, ahol ősföldrajzot tan íto tt.
1926-ban Nopcsa Ferenc igazgató visz- szahívta a F öldtani Intézetbe, s a
k önyvtár vezetését bízta rá, am it 1934-ig tu d o tt ellátni. E kkor ú jra Pécsre k e rü lt: rendkívüli ta n á rk é n t nép rajzo t és őslénytant o k tato tt haláláig.
Máig ható tudom ányos tevékenységét főleg az ősm adarak k u tatásá b an fe jte tte ki. Közel félszáz tém akörben m egírt dolgozata u tá n 1933-ban jelent m eg fő műve, az 1024 oldalas ’’Handbuch dér Paleoornithologie”. (Az első, berlini kiadás u tá n 1964-ben A m szterdam ban hasonm ás kiadásban ism ét m eg
jelentették.) Ez a szokatlan esem ény m éltán jelzi könyve pótolhatatlanságát, magas színvonalát és m áig ta rtó ak tu alitását.
N éprajzi tanu lm án y ai főleg fiatalkori érdeklődését tükrözik. K özülük is kiem elkedő ”A magyar szélmalom” (1911) című könyve és a ’’Magyar malmok könyve” (1915). Érdeklődése, szakirodalm i tevékenysége sosem szű n t m eg a n ép rajz e te rü le te felé.
Gazdag tudom ányos ism eretterjesztő m u n k á já ra a jó íráskészség és a széles nem zetközi tudom ányos ism eret a jellemző. Népszerűsítő könyvei közül a legsikeresebb az 1926-ban m egjelent ”Az ősember” volt. 1935-ben in d íto tta meg m áig híres népszerű tudom ányos és társadalm i havi folyóiratát, a Búvárt.
Kordos László
l I A N b B n ’í! H A N D H i C H
?>KH !M H
{'A! ,A W >1; X ITi )< M A X í I K j >A {,A j* >RN!T i U >1XXMK
K Á U Í Á S J.A MlííttitíU'f
yu '¿¿r- *<«•* * J'ftWí»
%..v > * <* ***** * **>.*«** *m> t. wsttt f <attí vv'^>
t-»-* t
Lambrecht Kálm án főbb irodalm i munkái:
A m a g ya r m a lm o k könyve. B udapest, 1915.
F ossilium C atalogus-Aves. W. Junk., B erlin, 1921.
A z Ő sem ber. D ante, B udapest, 1926.
H a ndbuch dér. Paleoornithologie. B o rntraeger, B erlin, 1933.
F ossilium C atalogus-Paleontologi. C atalogus bio-biobliographicus. W. Ju n k , G raven- hage, 1938.
Irodalom:
Já n o ssy D. (1987): K á lm á n L a m b re ch t (1889—1936). A nnals. Hist. H ung. Geol. Spec.
Issue., B udapest, 1987.
K á d á r Z. (1986): L a m b re ch t K álm án. T erm észet V ilága, 6.
P o n g rácz S. (1936): L a m b re ch t K álm án, a tudós. B úvár, 201.
S p ik u t K. (1985): L a m b re ch t K álm án, a tudós és könyvtáros. Földt. Int. É v ijei. 1983- ról, (teljes irodalom ).
T asn ád i K u b acsk a A .: N agy m agyar term észettu d ó so k. (Budapest, 1958.)