vét, a közbékét zavarja, másokat életében, javai-ban, becsületében megsért, személyére való tekin-tet nélkül, törvényszék elé állitassék és megbüntekin-tet- megbüntet-tessék. A scholasticusok e j o g r a annyi súlyt fek-tettek, hogy azt az országok alapja gyanánt magasz-talták : j u s t i t i a regnorum fundamentum. A sz. Ta-másnak tulajdonított könyvecske: „De regimine Principum" a római birodalom nagyszerűségének főokát épen a római nép igazságszeretetében találja, s idézi sz. Ágostont: igazság nélkül, mik egyebek a birodalmak, mint l a t o r s á g o k ?
2) A „ j u s t i t i á " - t pedig sz. Tamás akként határozza m e g : hogy az ál-landó és folytonos (perpetua) akarat, megadni min-denkinek azt, a mi őt illeti. Különben ismerték, tárgyalták ők és indokolták a kivételeket is, pél-dául a privilégiumokat, a mennyiben azok haszna és észszerüsége bebizonyítható. Igazság-szolgáltatás
') S. Thomas, i. m. quaest. X C I V . art. I V . V .
2) Lib. I I I . cap. V .
2 7
dolgában mily óvatosak voltak ők, kitűnik a kellékekből, melyekhez az itélet érvényességét kötötték : hogy tudnillik az itélet alapuljon törvényen, hogy illetékes birótól szár-mazzék , és kimondásában az ész-okossági tekintetek is figyelembe vétessenek (aequitas). Különben a kellékek va-lamelyikének hiánya esetén az itélet majd igazságtalan, m a j g bitorolt, m a j d vagy gyanús vagy vakmerő. ') Össze-vetve mindazt, a mit eddigelé a scholasticusok jogtani el-veiről előadni szerencsém volt, világos, hogy lia a közép-korban akár önkény, akár ököljog uralkodott ; ez a scholas ticusok jogtani elveinek semmi esetre sem volt és lehetett kifolyása. A jelenkor tudósai mi jobbat sem t u d t a k előálli-tani, azért helyesen mondja W a l t e r , hogy aquinói szent Tamás a jogtudomány alapelveit századokra kihatólag ha-tározta meg. A legújabb kor mindazon jogtudósai, kik a kereszténységnek végkép még nem forditottak hátat, és hiszem, hogy ezek az első és legfőbb rangot foglalják el a tudomány ezen szakában, mint Bürke, Montesquieu, Gui-zot, Thiers, Laboulaye, Bluntschli, Mohi, Escher, P u c h t a , Stahl, Schilling, Ahrens, stb. stb. jogtani elveiket, tudva, nem tudva, mind a scholasticusok által lerakott alapokból fejtették ki. Igaz, hogy mint úttörők Plató, Aristoteles és Cicero megelőzték őket, a legfőbbet, a bibliát, még nem is emlitve.
I X .
Mellőzve a jog különféle megkülönböztetéseit, a mint az természetire és ténylegesre, a tényleges istenire és embe-rire, az isteni ó- és u j szövetségire, az emberi polgárira és egyházira, mind kettő nyilvános vagy is köz- és magánjo-gira osztatik fel, még csak a nemzetközi jogról kivánok néhány sorban megemlékezni. Voltak, kik a nemzetközi jogot a természeti joggal egynek tartották, mert a jog, mely minden népeknél közös, vagy is mindnyája által elfo-g a d t a t i k , csak is természeti vaelfo-gyis azon joelfo-g lehet, mely mint Cicero mondá, nem lehet más Athenben, és más Kó mában, ma más és holnap más. Sz. Tamás a kettő közt különbséget tesz,') mert a természeti jog fogalma tágasabb, mint a nemzetközi jogé : a nemzetközi jog az emberiség viszonyaira alkalmazott természeti jog. A természeti okos-ság, vagy is a józan ész, mert oktalan volna, ki megvetné a hasznost: a természeti justitia, mert a mit nem akarsz, hogy neked tegyenek mások, azt te se tedd nekik ; a humanitás érzete, mely közös az egész emberiséggel ; ugyan azon egy égitestre szoritott domicilium, melyből ki nem léphetünk ; folyók, melyek több ország területén vágtatnak keresztül ; tengerek, melyek nem csak több ország, de egész világ-részek p a r t j a i t mossák ; közös anyagi és szellemi szükségek, tud- és ismeret-vágy; közös eredet, s ugyanazon végczél és rendeltetés : kell, hogy a világ népei és nemzetei közt mégis némi közösséget hoztak legyen létre. A scholasticusok erre vonatkozó nézeteit igen szép foglalatban adja elő Suarez, kinek szavait ez okból méltóknak tartom, hogy azokat t.
hallgatóimmal közöljem. „Az emberi nem, ugy mond, bár különféle népekre és országokra oszolva, bir mégis némi egységgel, mely a kölcsönös szeretet és könyörületesség
érzel-') S. Thomas. Summa 2-a 2-ae quaest. LX. art. 2-o,
2) Sec. 2-ae. qi.aest. LVII. art. 3-o.
meiben még külföldiek és idegenek irányában is nyilatkozik.
Minden ország, legyen az köztársaság vagy királyság, né-mileg az egész emberi nemhez tartozik (átalános testvériség).
Bizonyos az is, hogy az egyes országok soha sem elégsége-sek m a g u k maguknak annyira, hogy anyagi és szellemi jobblét, nagyobb haszon tekintetében, más országokra, ezek-kel való érintkezésre és közlekedésre ne szoruljanak.1) Ezen okból van szükségök valami jogra, mely zsinórmértékül szolgáljon nekik ezen érintkezés, közlekedés módját és felté-teleit illetőleg. E s habár ebben legnagyobb részt mindig a józan ész volt és lesz a legjobb eligazitó ; e formális elv azonban még nem elegendő ; nem ád, nem is adhat irányt közvetlenül minden egyes t á r g y a t illetőleg.2) í g y történt, hogy egyes részletesebb jogok gyakorlat és szokás által hozattak be. Mert valamint az egyes államokban a szokás jogot állapit meg, azonképen történhetett meg az a nemze-tek közéletében is, annyival is inkább, mert a jogok, me-lyekre a nemzetközi kiterjed, csekély számmal vannak, és oly természetűek, hogy a természeti jogból rokonságuknál fogva könnyen lehozhatok, és annyira hasznosak és a t e r -mészettel egyezők, hogy azokat mindenki kész, habár nem is teljességgel szükségesekül, de mégis kiváuatosokul fo-gadni 3)."
Többiben a nemzetközi jog állása még befejezetlen (imperfect) ; nincs sem törvényszéke, sem executora. A kö-zépkorban a biró tiszte a pápárá volt bizva, ki a végrehaj-táshoz szükséges k a r h a t a l m a t az egyes államoktól, vagy azok összegétől vehette igénybe. Napjainkban a n a g y h a t a l -mak tanácsa, ritkább esetekben az összállamok congressusa lépett a pápa helyébe, de a háborút és vérontást megszüntetni, s a békét állandósítani ő sem volt képes. Esik b a r b á r -ság még ma is elég. Történt kisérlet választott bíró-ságok- bíróságok-kal is, a miben legújabban Nagybritánnia és az éjszak-ame-rikai államok igen szép példával mentek elő az Alabama ügyben, — de ezek létrehozása mindig az illető felek bele-egyezésétől függ, s csak is az elébe terjesztett kérdésekben itél. A béke az örök természeti törvény postulatuma, mert a béke végett van a hatalom és állam. Állandó, jogosult és kellő tekintélylyel biró nemzetközi fórumra volna tehát szükség, melynek döntvényei a világ összes hatalmasságait köteleznék. E forumot még nem találták fel, s valamig a keresztény világban a hitszakadás tart, nem is t a l á l j á k fel.
A d d i g be kell érnünk a kisegitő módokkal, melyeket az is-teni gondviselés alkalmilag épen kezünkbe ad, s Istenbe vetett resignatióval viselnünk az irtóztató csapásokat, m e -lyekkel a hadviselés j á r .
') Például a termény-, ipar- műczikkek, ismeretek, tudomány köl-csönös kicserélése.
2) Például tenger, folyók, csatornák, kikötök és raktárak, — s tekintettel a legújabb fejleményekre, a gőzhajózás, vaspályák, távirdák, metereologiai észleldék stb. ügyében, melyek ha pár század multával az egész földtekén szabályosan lesznek rendszerezve s villanysodronyokkal összekötve, rávezethetnek oly eszköz apparatus feltalálására, inelylyel a lég-, melegség- és villamosság áramlására az ember bizonyos irányadó befolyást fog gyakorolhatni ; a föld állapota megváltozik, — s ezekhez adva a telephont az egész emberiség szinte együttes lesz. í g y növekszik
s z á z a d r ó l századra az emberben az isteni képmás, a mint az elválasztó tér- és időkorlát mindinkább kisebbre szállíttatik, s a m i n d e n ü t t
jelen-l e v é s , ezen isteni adtributum, habár csak hatásképen, mind nagyobb és nagyobb mérvben megközelittetik.
a) Tractatus de legibus, edit. Yeiiet. 1710. t. 5. 1. II. cap. XIX.
á *
É s z r e v é t e l e k
Philemonnak, Molnár L. Kempis-Pázmány átdolgozott kiadásáról, az „Irodalmi Szemle" április 1-i számában közlött
kritikájára-Menjünk most már át Philemon második főállitására.
B) „Mondám — irja P h . — hogy M. sok helyütt változtatott P . forditásán, a hol kár volt változtatnia."
S most P h . szembesít ,néhányat' (26-ot) M. módosí-tásaiból P . fordításával.
H a d d lássuk !
A szíves olvasót arra kérem, hogy ne feledje fönnebb t e t t azon nyilatkozatomat, hogy Phil, mindezen, most követ-kező helyeken, nagyon elveti a sulykot.
Bebizonyítom, hogy a P h i l , által szembesített he-lyeken M. fordítása jobb, értelmesebb, szabatosabb, ha
nem mindenütt magyarosabb, de ép oly magyaros és a mo-dern, kifejlődött magyar nyelvtani s szóköté-i szabályoknak sokkal inkább megfelelő, szóval mindenütt helyesebb vagy ép oly helyes mint P á z m á n y fordítása. Tehát nem volt kár,
sőt kellett változtatnia.
1) I. könyv 2. fej. — Sed ignorantiam tuam magis (az í r o d . Szemlében sajtó hiba: magni) fatere. P . szerint: Hanem inkább tudatlanságodat megvalljad. M. szerint: Inkább valld be tudatlanságodat. Azt mondja P h i l . : a magyar ember be-vallja adóját, de vétkeit vagy h i b á j á t megbe-vallja. Felelet:
Czuczor 636 1. bevall =r 1) valamit igaz gyanánt be-mond, nem tagad. A vádlott bevallja elkövetett bűnét. A töredelmes gyónó bevallja vétkeit.
Nem különben Czuczor : „Megvall = valamiről elis-meri és nyilvánítja, hogy ugy van, hogy nincs különben, nem tagadja, meggyón. A töredelmes lelkű keresztény
meg-vallja bűneit."
Tehát megvall = bevall. Sőt itt, mivel nem bűnről, hanem tudatlanságról van szó, hogy az ember ne t a g a d j a el, igaz gyanánt bemondja tudatlanságát, még Phil, értelme-zése szerint is talán jobb a bevall, mint a megvall. Nagy hűhó semmiért !
2) Ad I . 8. — P . szerint: „Sokszor történik, hogy az is-meretlen személynek jó híre, neve futamodik, de az ő jelen-léte elcserélteti az emberek ítéletét." M. szerint: „Akárhány-szor történik, hogy az ismeretlen személynek jó hire neve ragyog, de az ő jelenléte megváltoztatja az emberek ítéle-tét." I t t kérdi P h i l . Melyik jobb ? s azt mondja, hogy „igaz, hogy a latinban ,lucescit' van, de magyarban valakinek vagy valaminek a híre csakugyan futamodik. S ha már ,ra-gyog'-tatta M. a birt, akkor az antithesis ,offuscat'-ját ,el-homályositással' illett volna magyarosítania." Felelet.
Melyik jobb ? De gustibus non est disputandum ! Nekem a ,ragyog' jobban ,lucescit' (eredeti szöveg) mint a f u -tamodik'.
Tehát jó és jobb, mert 1-ör a ragyog közelebb áll az eredetihez; 2) a ragyogás a hirhez nagyon szépen illik s ma-gyaros is; 3) mert igaz, hogy a magyar ember hire ,jár' is , f u t ' is, de nem ,futamodik' már jelenleg, a mennyiben a f u tamodik = futásnak ered, folytonosan f u t (Czuczor), == f u -gitat, procurrit (Kresmerics.) S lia ,futamodnék' is a magyar ember hire, az is igaz, hogy ,ragyog' is. K á r volt tehát de
lana caprina oly nagy lármát csapni . . . A d j u k meg a ma-g y a r fordítónak is azt a szabadsáma-got, melyre a német for-dítóknál lépten nyomon akadunk. A ,lucescit'-et ők is ép ugy fordítják mint M., Müllert kivéve, de egy sem ugy, mint P . s nagyon helyesen, mert hermeneutika! szabályr, hogy a meddig az eredeti szöveg mellett maradhatunk, a nélkül, hogy azon nyelvnek, melyre forditunk, szelleme és sajátsá-gai ellen vétenénk, az eredetit, a mennyire lehet, híven vagy legalábbb meo-közelitően kell visszaadnunk. E n nem kivá-o O nom, hogy P h i l , megengedje, hogy kell, csak azt kegyesked-jék megengedni, hogy szabad (s ezt meg kell engednie), et ecce már világossá lesz, hogy nem állott jogában M.-nak hű és magvaros .hire ragyog'-ját megtámadni.
Nézzük csak a németeket. Moshammer : ,Es geschieht bisweilen, dass eine unbekannte Person einen glänzenden R u f geniesst, deren Gegenwart aber die Augen jenigen be-leidigt, die sie anschauen.' Sailer : O f t leuchtet eine ungekannte Person in der Ferne durch das L i c h t des guten R u -fes, sehr helle ; aber wenn sie vor dir steht, verliert sich der Glanz in deinen Augen. Müller; Es geschieht nicht selten, dass einer in der F e r n e einen guten Ruf hat, in der Nähe aber unwerth erscheint. P . F . U . : Zuweilen glänzt ein Unbekannter durch guten Ruf, verdunckelt sich aber durch seine A n -wesenheit vor Jenen, die ihn näher kennen lernen.
P h . azon észrvételére pedig, hogy : ha már ,ragyog'-t a ,ragyog'-t ,ragyog'-t a (Mólnál1) a hirt, akkor az antithesis ,ofFuscat'-ját ,el-homályositással' illett volna magyarosítania, azt mondom hogy az nem áll ; mert lévén a latin szöveg igy : Quandoque accidit, ut persona ignota ex bona fama lucescat : cuius tarnen praesentia oculos intuentum obfuscat', lia M. az a n t i -thesis ,offuscat,-ját ,elhomályositással' akarta volna magya-rosítani, vagy igy kellett volna tennie : „de az ő jelenléte elhomályosítja az emberek szemeit, Ítéletét . . . ami képtelen-ség; vagy pedig Pázmánytól e helyütt egészen eltérnie, amit Phil, megrótt volna ( ! ) mert hát ebben kedve telik. Azért hát csak maradjon a mint M. irta : ,megváltoztatja az em-berek Ítéletét' ami híven kifejezi Kempis gondolatát is, ma-gyaros is, meg közel áll P.-hoz ,elcserélteti', de világosabb, inert az ,elcserélteti az embernek ítéletét' manapság vajmi kevesen értenék. Dr Kanyurszky Gy.
(Folyt, köv.)
E G Y H Á Z I T U D Ó S Í T Á S O K .
Budapest, jul. 9. A választások után. — A képviselő-választások befejeztettek, a zaj és lárma, leszámítva egyes pótválasztásokat, megszűnt, a csend és béke ismét elfoglal-ják helyüket és folynak a dolgok a megszokott rendben. E
pillanatot használjuk mi fel arra, hogy visszatekintsünk a lefolyt választásokra, mert vissza nem tekinteni, abból t a -núságot le nem vonni, nagy, igen nagy hiba volna, melyet elkövetni nem szeretnénk, bár mily szerények volnának is soraink, bár mily csekély, vagy épen semmi nyomatékkal ne bírjanak is szavaink. H a politikai lapok a választások befejeztével szemlét tartanak a nyeresség vesztesség felett, lia mérlegelik a kormány és saját p á r t j u k megmaradt, vagy szaporodott hatalmát: illő, hogy a felmerült, vagy jobban mondva, fel nem merült tünetekről mi is megemlékezzünk;
mert, fájdalom, épen az utóbbiak azok, melyek figyelmünket, tekintettel a lefolyt képviselőválasztásokra, igénybe vették.
29 A képviselőválasztásoknál felmerült, vagy k i m a r a d t tünetek képezik azon jelleget, mely magának az alakuló képviselő háznak is jellege lesz. Az irány, a szellem, mely a képviselő választásokban nyilatkozott, lesz iránya és szel leme a képviselőháznak is. A tapasztalat legalább mindez ideig azt tanitja, hogy olyan lett képviselőházunk, a minő volt képviselőválasztásunk. Hogy az előbbit már most megha-tározhassuk, azért kisértük különös figyelemmel az utóbbit, és ha Ítéletünket m á r most kimondjuk, be kell vallanunk, hogy mi a szeptemberben összeülő képviselőházat nem lát-j u k azon magaslaton, melyen látni szeretnők hazánk
érde-kében. Olvastunk ugyanis választási beszédeket, olvastunk minden pártból, olvastuk főleg azok beszédeit, kik valamely pártnak első rangú tekintélyeiként tiszteltetnek, és mi elis-merjük szivesen, hogy ezt megédemlik ; de, nem tehetünk róla, ki kell mondanunk, hogy azt, mit ezekben a beszédek-ben kerestünk, ott nem találtuk, — nem t a l á l t u k meg azt, mi az államférfit a keresztény államférfi magaslatára emeli, és igy t a r t u n k tőle, hogy képviselőházunk sem fogja magán viselni a keresztény jelleget, a mint a nemzet n a g y k á r á r a és veszedelmére, e jelleget mindez ideig nem viselte ön-magán.
A jövő országgyűlést ugyanis mi úgy szerettük kép-zelni, mint regeneráló országyülést, és erre nézve abban vél-t ü n k némi, mondjuk némi vél-támaszvél-t vél-találni, de vél-távolról sem vérmes reményt táplálni, hogy a liigadtabb, a komolyabb megfontolásnak némi látszatát véltük felfedezhetni, daczára egyes felmerült törekvéseknek, melyek e látszattal ellentét-ben voltak ; azt véltük, hogy immár egyes nagyobb szelle-mek, kik a dolgok mélyére szoktak tekinteni, felfedezik azon veszélyes férget, mely a nemzet testén rágódik és gon-doskodnak a kellő orvosságról ; hogy meg fogják mondani nyiltan a nemzetnek, mi képezi az ő baját, elő fogják adni az orvosság azon nemét, melynek használása mellett bajából kigyógyulhat ; meg fogják Ígérni, hogy ők minden alkalom-mal r a j t a lesznek, hogy a nemzet regeneráltassék. D e m i na-gyon csalatkoztunk ! Még nagyjaink is, kiktől ezt minden-esetre meg lehetett volna várni, távol vannak a szellemi ébredéstől, távol vannak a létező b a j felismerésétől, és azon gyógyszer ajánlásától, melynek egyedül van nemzetregene-ráló hatása. Ezt kell legalább következtetnük azon mély hallgatásból, mely beszédeiken átvonul, mert különben nem tehető fel felőlük, legalább mi nem a k a r j u k feltenni, hogy
h a l l g a t t a k volna.
Nem akarnánk félreértetni. Képviselőjelöltjeink be-széltek a nemzet bajairól, az ipar, a kereskedelem pangásá-ról, szólottak a bosniai expeditio költségéről, beszéltek az adó behajtásáról, az uzsoráról stb., szóval az anyagi baj felsorolásával beszédeik telve voltak, sőt még corruptióról is beszéltek, és valljuk meg, hogy, nevezetesen ez utób-bira nézve, sok megszívlelni valót mondtak, és e tekintetek-ben mi csak elismeréssel viseltetünk irántuk ; de mindezek-nél sem hatottak a b a j forrásáig és nem jelelték meg az el-lenszert. B a j az mind, mit itt elősoroltunk, de a fő b a j ott van, hogy a keresztény szellem hiányzik, hogy az ki van zárva a politikában mindenünnen. Ez a bajok baja, innen szár-mazik minden veszedelem a nemzetre. Mig ez a b a j nem lesz elhárítva, czéltalan minden panasz a corruptióról. A
corrup-tiót sem akinevezés, sem a hivatalnokok választása nem fogja megszüntetni. Morális czélt csak morális eszközökkel lehet elérni, immorális b a j t csak morális szer használásával lehet meggyógyítani. Hiányzik a keresztény szellem; azt kell kö-zölni, felébreszteni épen ott. hol az mellőztetik. Es i t t nem t e h e t j ü k , hogy ne utaljunk arra, mit vártunk volna mi első sorban képviselőjelöltjeinktől. T u d j u k , hogy a demorali-satió első rohama a tanodákban kezdett pusztítani; a tanodá-kat fosztották meg mindenekelőtt keresztény jellegöktől, a többi önmagától következett. Vannak számos felekezetnél-küli tanodáink, a vágy, ezek szaporítására szintén megvan, a keresztény szellem száműzésére minél nagyobb terjede-lemben az alkalom megvan: van-e csak egy is képviselője-löltjeink, most már képviselőink közt, ki e közös iskolák beszüntetését beszédjébe felvette volna? Vagy, hogy maga-sabbra emelkedjünk, van-e csak egyetlen egy is képviselőink közt, ki kijelentette volna, hogy ő a felsőbb tanodákban az ifjúság vallásos neveltetését fogja követelni ; hogy akadé-miai és egyetemi i f j ú s á g u n k a t nem fogja a vallástalanság-nak martalékul oda dobatni engedni, az által, hogy minden vallásos kötelesség teljesítésétől fel mentve m a r a d j a n a k to-vább is ? Nincsen t u d t u n k k a l egyetlen egy sem ; pedig, mig iskoláink nem csak mellőzni fogják a ker. szellem táplálását ifjúságiinkban, hanem positive az ellen működnek, addig semmiféle létező b a j orvoslására még csak gondolni sem lehet, addig a corruptio megszüntetésére gondolni nem egyéb, mint chimaera, mint agyrém.
Hogy ezen az egy ponton kívül még számtalan más pont van, említenünk is felesleges. Azt az egyet csak például emiitettük fel, hogy ehhez hasonlók létezését jeleljük, me-lyeket felemlítve ó h a j t o t t u k volna hallani képviselőjelöltje-inktől, hogy örömmel constatálhattuk volna képviselőházunk magas, mert keresztény szinvonalon levő állását és reményt meríthettünk volna a nemzet regenerálására. Erről azonban le kell mondanunk, a lejtőn ezentúl is haladni fog a nemzet lefelé, mig . . . De ezt nem t u d j u k , nem a k a r j u k kimondani, mert hisszük, hogy a jó Isten nem fogja e nemes tulajdo-nokkal megáldott nemzet megsemmisítését megengedni. Q
E g e r . A szent gyermekség társulata. (A Népiskolai Tanügy"-bői.) — A lelkész és tanitó urak különös figyel-mébe ajánlom e szerény czikk t a r t a l m á t . A nagy szünidő alatt elmélkedjenek fölötte.
Szentegyházunknak keletkezése óta egyik csodálatos és jellemző szokása, hogy óriási föladatok megoldására cse-kély eszközöket vesz igénybe. A keresztény élet folytonos incarnatiója emez apostoli szózatnak: „a gyöngéket választja ki Isten, hogy az erőseket megszégyenítse."
Ebben áll a kath. egyház isteniségének egyik feltűnő bizonyítéka.
Ilyen csekély, igénytelen eszköznek látszik a F o r b i n Janson, franczia püspök találmánya is : a szent gyermekség társulata, melyet legújabban X I I I . Leo ő szentsége a k a t h . világ hathatós pártfogásába ajánlott, s melynek I X . P i u s többrendbeli bucsut engedélyezett.
Fönséges gondolat, minőt csak k a t h . elme szülhet.
Amellett paedagogiai oldala is van. A kath. gyerme-kek valláserkölcsi képzésére hatalmasabb, könnyebb, ko-runkban szükségesebb és áldásosabb eszközt nem lehetne k i *
találni, mint e t á r s u l a t ; amit más alkalommal szándékozom bővebben kifejteni. Most tekintsük azt csupán anyagias ko-runk szemüvegén, a haszon szempontjából. Melyik részvény-társaság, melyik bankintézet, vagy takarékpénztár biztosit tagjainak annyi előnyt, oly nagy kamatot, mint a szentgyer-mekség t á r s u l a t a ? T a g j á v á lehet ennek minden kath. ember, minden k a t h . gyermek. Es mennyi kamatot kap a befektete-tett összegért ? Százszorosát. „Centuplum accipietis Sőt annál is többet, mert ezen intézet legfőbb igazgatója maga J é z u s Krisztus, ki irgalmának végtelen kincseit a szó igaz értelme szerint pazarolni szokta; ki egyetlen fillérért is mennyországot ad.
Miért nem iparkodik hát minden ember, minden ka-tholikus fölhasználni, kiaknázni e rendkívül előnyös pénz-ügyi k í n á l a t o t ? Miért nem virágzik e társulat minden kath.
községben és elemi iskolában ?
Felelet : mert nem ismerik. Az ismeretlen iránt nincs érdeklődés. Ignoti nulla cupido.
P e d i g be könnyű lenne megismertetni ! — Sok uri embert és j ó leik Li nőt láttam már, aki rakásra gyüjtögeté a szivar-végeket és az elhasznált postabélyegeket. Mi czélból?
H a l l o t t a k valamit afelől, hogy e csip-csup dolgokért egy sinai gyermeket lehet megmenteni. Mily szivesen léptek volna e nemes szivü egyének oly társulatba, mely e föladatot tűzte ki czélul, ha tudomással birnak vala arról ! Es ki az oka, hogy a magyarhoni katholikusok, néhány dicsérete
H a l l o t t a k valamit afelől, hogy e csip-csup dolgokért egy sinai gyermeket lehet megmenteni. Mily szivesen léptek volna e nemes szivü egyének oly társulatba, mely e föladatot tűzte ki czélul, ha tudomással birnak vala arról ! Es ki az oka, hogy a magyarhoni katholikusok, néhány dicsérete