Egy kassa egyházmegyei áldozár.
É s z r e v é t e l e k
Philemonnak, Molnár L. Kempis-Pázmány átdolgozott
kiadásáról, az „Irodalmi Szemle" április 1-iszámában közlöttkritikájára.
19) Ad u. o. P . szerint : „Mindazonáltal il ki ily sokképen gyötrődik, vigasztalás könnyebbsége nélkül nin-csen. (Non est sine levamine consolationis.) M. szerint : a vi-gasztalás balzsamirja (!) nélkül.
H á t ,balzsamir' — kérdem — nem jó magyar illetve magyarrá lett szó, nem szép kifejezés ? Nézzük
1) Bebalzsamoz már P . prédikáczióiban is előfordul. 2) használják: balzsamfa balzsamfű, balzsamolaj, . . . m i é r t rosz balzsamir ? 3) Czuczor szerint : ,balzsam, átv. ét. eny-hülést, vigasztalást jelent. A jó barát vigasztaló szava a szivnek balzsama. 4) Az ír se bántsa Phil.-t, mert az gyó-gyító kenőcsöt, .flastrom'-ot jelent. Használja első magyar népies költőnk Arany : Toldi Est. I I . Én. Seböket kimossák tiszta forrásvízzel, bekötötték szépen drága balzsamirral.
Tehát csak maradjon ! Licuit semperque licebit signatum praesente nota producere nomen. Horatius.
20) Ad u. o. „Ha magadra tekintesz, semmit effélét nem cselekedhetek (Nihil huiusmodi ex te poteris.) M. sze-r i n t : ilyensze-re nincs tesze-rmettséged. Ehhez tán még több szó is férne," — mond kihivólag P h i l .
De mennyi ! Először is az, hogy itt vetette el Phil, leginkább a sulykot, midőn e kifejezést : ,ilyenre nincs ter-mettséged', és épen e szakaszban, megrója, vagy magyar-nak vagy helyesnek nem t a r t j a ! Elemezzük :
Kreznerics „Terem = ereseit, nascitur. Terem az em-ber. Reá termett — aptus, accomodatus, genium liabens."
Tehát képes, arra való, alkalmas ; tehát ,termettség' = ké-pesség, alkalmatosság. Előfordul a régieknél még ezen érte-ményben : ubertas, feracitas (Kreznerics), tehát termékeny-ség. Czuczor (3) „Termett = Atv. bizonyos czélra alkal-matosnak fejlődött, vagy képességgel bír valamire. Nagyra termett i f j u . " II. o. (Czuczor.) „Termettség = ügyesség, képesség, melyet valaki mintegy természeténél fogva bír.
Nagyra termettség."
Tehát magadtól ilyenre nincs képességed, termettsé-ged — magadtól ilyenre nincs képessétermettsé-ged, természetedből erre képtelen vagy. U g y a n igaz-e?
Mire nincs magadtól vagy magadból képességed, azaz mire nem birsz magadtól, természetednél fogva, természeti erőddel képességet? Arra, a miről egy pár szóval előbb azt jnondja Kempis : Non est istud hominis virtus, sed gratia
X t i . (Nem emberi erő ez, hanem Krisztus malasztja) és egy pár sorral később : Non est secundum hominem (nem telik ki embertől.) Ugyan mi ez ? Czuczor : portare, crucem amare, corpus castigare . . .contu melias libenter sustinere, seipsum despicere et despici optare, adversa quaeque cum damais perpeti. Már pedig szent igaz az, hogy nemcsak ily nehéz s az örökké való életre czélzó, Krisztust oly töké-letesen utánzó cselekedetekre, hanem még a legparányibb természetfölötti cselekményre nézve is olyanok vagyunk magunktól, mintha meg se születtünk volna. V a g y mint Perronne (Vol. I I . de gratia et sacramentis 16. Ip. Viennae) mondja: Nos in ordine ad aeternam salutem comparari rebus non existentibus, quae scilicet ex nihilo educuntar, ut sint, subsistant et agant. V. ö. Cone. Arausicanum I I . (an 529 c.
VII.) Si quis per naturae vigorem bonum aliquid, cpiod ad salutem pertinet vitae aeternae, cogitare, ut expedit, aut eli-gere . . . posse confirmât absque illuminatione et inspiratione Spiritus Sancti, . . . haeretico fallitur spiritu.
Tehát termettség = természet, természeti erő. Tehát ,termettség', ,nincs rá magadtól termettséged' éles theologiai érzékre mutató kifejezés, melynél Kempis e helyének szaba-tos lefordítására Phil, ha velem együtt megszakad, szebbet, jobbat, magyarabbat ki nem talál. — Vivat Molnár !
dr. Kanyurszky Gy.
(Folyt, köv )
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, aug. 6. Az olasz garantia-'örvény. — Alig mult néhány éve, hogy a piemonti hadsereg Rómát elfog-lalta, alig telt el néhány éve, hogy a magát ,olasz'-nak ne-vezett kormány az egyház fejének függetlenségét ünnepé-lyesen biztositotta a világ szine előtt az úgynevezett garan-tia-törvények által, és már is fokonkint azon ocsmány és un-dort keltő eseménynek volt a világ tanuja, melyet I X . Pius temetésén Róma utczáin a felbérelt nem római eredetű tömeg a kormány elnézése mellett elkövetett. Már maga e tény is, hogy előbbiekről ne szóljunk, kézzelfoghatólag bizonyítja, hogy mily értéktelen, mily erőtlen az a garantiatörvény a pápa szabadságának és függetlenségének biztositásáta, mint azt I X . Pius és X I I I . Leo nem egy izben ünnepélyen kifejezték, De hogy még kézzelfoghatóbb legyen, hogy ez a garantia-Iörvény semmit sem garantiroz, hogy a garantiának még ár-nyéka se zavarja a ,jó' olaszokat a pápa függetlensége és sza-badsága ellen intézett törekvéseikben, és igy még azok is, kik eddig hittek az olasz kormány biztosításában, meggyőződ-jenek, hogy a pápa függetlenségének biztosítása nem egyéb mint a modern szédelgések egyike, igen mondjuk e meggyő-ződés megszerezhetésére most már megindult a mozgalom a garantia-törvény eltörlésére.
Bennünket ez a mozgalom sem meg nem lep, sem meg nem zavar. U g y tekintjük mi azt. mint oly eseményt, mely-nek a modern uralkodó nézetek mellett bekövetkeznie kel-lett, és hogy bekövetkezett, abban csak a helyzet tisztázását látjuk. Mig a garantia-törvényeket az ,olasz1 kormány legalább látszatra tisztelni látszott a világ előtt; mig nem indult meg mozgalom e törvény eltörlésére : addig, bár a pápák bebizonyították hazug voltát e törvénynek, a kor-mány legalább kiilsziuré mégis utalhatott e törvény
létezé-sere, hivatkozhatott arra, hogy az országban nem létezik p á r t , mely e törvényt tiszteletben nem t a r t a n á , mely annak eltörlését követelné, és e hivatkozással, a római sz. szék f ü g -getlensége iránt érdeklődő hatalmakat, mint az napjaink-ban történni szokott, ha a pápa helyzetéről van szó, meg-n y u g t a t t a . E z az állapot azomeg-nbameg-n mai meg-nap már megválto-zott. Az olasz kormánynak már e menedéke sem létezik, ma már nem mondhatja hogy a pápa nyugodtan végezheti és szabadon magasztos hivatását, mert a garantia-törvény biz-tosítja ; nem mondhatja, mert immár, e törvény is megtá m a d t a t o t t és követelik annak eltörlését.
Az eddig szemfényvesztősködött szabadkőművesek álarcza e követeléssel lehullott és nem csak azt t á r t á k fel a világ előtt, hogy mi a czéljuk a pápasággal szemben jövőre, hanem azt is, hogy mikép értelmezték és igy mikép gyako-rolták a garanti a-tör vényből kifolyó kötelességeiket a múltban-, kitűnik e követelésből, hogy mindazon állitások, melyekkel az olasz kormányok a pápa függetlenségét biztosítottnak hirdették, nem egyebek voltak hazugságnál. N a -gyon felfogható tehát, hogy a pápa államtitkára, már köz-vetlenül a I X . P i u s testének áttétele után, a nuntiusokhoz intézett jelentésben a garantia-törvényre is hivatkozván ki-m u t a t t a , hogy e garantia-törvény épen seki-mki-mi biztositékot nem nyújt a pápának, mely, a tényekből kifolyó állítást, ugyancsak tényekkel, t. i. a garantia-törvény eltörlésének követelésével, nyomban igazoltak az olasz pártlapok, hogy azok, kik a pápa á l l a m t i t k á r á n a k hiszemében ne talán két-kednének, higyjenek az ellenfél bizonyika miatt.
U g y is látszik, hogy a mi kormányunk bizonyos fél-hivatalos figyelmet tanúsít a Rómában történt események és a pápa államtitkárának jelentése iránt, figyelmezteti t. ifél hivatalos lapja által az olaszokat a szerződés, a g a r a n t i a -törvény tiszteletben tartására; hanem és ezt sajnáljuk, oly módon teszi, hogy avval ugyan a katholikusok megelégedve nem lehetnek; nem lehetnek megelégedve azért, mert a g a -rantia-törvény ez ideig is meg volt és mégis a pápa nem gyakorolhatta függetlenül hatalmát; ily utálásnak a garan-tia-törvény tiszteletben t a r t á s á r a nincsen más értelme mint az, hogy hagyjatok békét annak a törvénynek állított sem-minek, ne bolygassátok annak eltörlését, különben pedig ezen-t ü l is ugy j á r h a ezen-t ezen-t o k el a pápával minezen-t eddig eljárezen-taezen-tok. A fél_
hivatalos figyelmeztetés elég ujmutatással szolgál e tekin-tetben, midőn mondja, hogy „a fennálló és érvényben levő szerződések biztosítják Olaszországban a két külön souve-rain egyidejű létezését, 1) a pápáét a mint létezik de j u r e és amint gyakoroltatik ,de facto', azon arányra leszállítva mint az ma van és 2) az olasz király sonveraimitását." U g y biztositják a pápa souverainitását e szerződések amint az de facto gyakoroltatik, azon arányra leszállitva amint az ma van. Mit jelentenek e szavak ? Azt amit fennebb mondtunk. Ami külügyi kormányunk, a kath. A u s z t r i a M a g y a r -ország külügyi kormánya a dolgok jelenlegi állapotával, a mint az a garantia-törvény mellett kifejlett, nagyon meg van elégedve : ő tehát a pápát szabadnak és függetlennek t a r t j a a jelenlegi állapotban is és azért az olasz politikusok-tól sem kiván egyebet, mint azt, hogy ők becsüljék meg a pápa souverainitását, ugy a mint az ma van a garantia tör-vények mellett ; nem kiván egyebet, ámbár a csak most
Rómában lefolyt események is eléggé bizonyítják, hogy a pápa helyzete a garantia-törvény mellett, az ő souveraini-tása ugy, amint de facto létezik, továbbra is t a r t h a t a t l a n .
Az ilyen figyelmeztetésre kétszeresen meg kell döb-bennünk, ha elménkbe visszaidézzük a pápának legközelebb kiadott köriratát, melyben oly meggyőzőleg adja elő az ösz-szefüggést, mely az egyház isteni tekintélye és a fejedelmek hatalma, illetőleg tekintélye közt létezik. Nekünk ugy lát-szik, hogy a pápa köriratára, bár az mindenhol sulylyal bir ha valahol, ugy monarchicus országokban kellene nagy súlyt fektetni ; azonban mind ez ideig ily magasra államfér-fiaink még nem emelkedtek, még mindig azon meggyőző-désben látszanak élni, hogy a pápa tekintélyének lejárása mellett is képesek ők a tekintélyt az államokban fenntar-tani. Azt hiszik, hogy ugyanazon szabadkőműves liberalis-mus, mely minden garantia-törvény mellett is a pápa és vele az egyház tekintélyének aláásásán törekszik, az állami, ille-tőleg monarchicus tekintélyt garantirozza ; nem l á t j á k , ami felfoghatatlan, hogy mivé sülyedt alá minden tekintély már csak azóta is, hogy a pápa függetlenségét garautirozó (?) törvény őt fogolyá tette ; nem l á t j á k be, hogy mily szük-ségszerű. logikai következménynek kell annak lenni, ha a jelen helyzet Rómában még továbbra is fenntartatik. Mi az á l l a -mok érdekében is nem azt követeljük, hogy az olasz kormány a garantia-törvény megtartására szorittassék, hanem azt, hogy a pápa függetlensége, a jelenlegi módnál másféleképen biz-tosittassék, mely mód lehetetlenné tegye a I X . P i u s teme-tésén történt esemény ismétlését.
E g e r . A IX. Pius végtisztességekor elkövetett merénylet alkalmából főpásztori szózat a papsághoz és felirat X I I I . Leo pápához. — Cognovisse vos, reor, igy szól az érsek, e publicis actis, quam nefanda spectacula édita fuerint R o m a e in translatione cinerum P i i I X Pontificis Maximi e V a t i c a -na basilica ad s. Laurentium extra muros. Capitales videlicet et nefarii homines inaudita crudelitatis rabié in commeatum funebrem clamantes et frendentes per vim irruebant, probris et maledictis insectabantur, saxis impetebant, Pontificis ca-daveri illudebant, parati idem in fluvium abiicere ; — neque in tempore cohibiti, vel dispersi in pompám funeris identi-dem incurrebant. F e r i t a s haec atque agrestis immanitas uni-versum civit orbem omniumque bonorum vituperationem in se conflavit. Indignationis huius, nomine etiam curae meae creditae Archi-Dioecesis interpretem egi in Uteris meis ad B.
P a t r e m die 25. m. 1. datis, ad quem eo promptiores nos advo-lare oportet, quo acerbiori nisu inimici S. Sedem adgrediun-tur, effusis abundanter precibus ad Deum, ut E u m contra conatum hostium suorum defendat ac gloriosa victoria or-net et augeat. En argumentum literarum :
„Beatissime P a t e r ! De rebus, quae Romae nuper, dum iusta funeri P i i I X . Summi Pontificis solenni solverentur ritu, acciderunt, in universo orbe atroces voces percrebue-runt. E t merito. Quis enim tota mente non cohorrescat, au-diens, scelestam hominum catervam tanti odii acerbitate, vel etiam ferocitate effervescere, ut non vereatur per vim pompám funebrem invadere, saxis adoriri, insultando Ponti-fici, cui saltim mortuo parcere, pietatis erat officium. Pene acerbus et luctuosus populo Romano dies, ex quo eruperunt homines Gothis et Yandalis ipsis immanitate crudeliores,
9 5 quorum praesente saltim Pontifice fracta concidit ferocitas et effera barbaries. Spectata iam hac audacia, quae et sce-lus anhelat, et, opportune non superata, etiam perpetrat, in-fidae apparent promissiones de obsequio et honore Summo Pontifici reddendo. Hinc luctus noster acerbes, liinc cor no-strum anxie pavens, atque iugis nostra oratio, ut mittat Dominus Augelum suum, qui Te Beatissime P a t e r , salvum faciat et soletur. Suscipe Beatissime P a t e r , haec animi sensa, quae tota Dioecesis curae meae crédita una mecum in signum pignusque intemeratae fidei, inconcussae fidelitatis, amoris et obedientiae Tibi devotissime defert. Quod reli-quum est, Tuis affusus genibus apostolicam benedictionem enixe oro. Agriae, die 25. mensis J u l i i 1881. etc."
D a t u m Agriae, die 25. J u l i i 1881.
Gyöngyös. E i t k a derék papot s lelkipásztort veszitett az egri megye és városunk Sebők László esperes plébános-ban. Erdemeit legilletékesebben méltányolta kegyelmes fő-pásztorunk, midőn az elhunytról legutóbbi főp. körlevelében imigy emlékezett meg : „Luctuoso moerens perfungor officio annun'tiandi mortem Ladislai Sebők V.-A.-Diaconi Distri-ctus Pataensis Medii et parohi Super. Gyöngyösiensis, olim mihi chari discipuli, qui sacramentis munitus acerba et im-matura morte die 20. mensis curr. raptus est. Y i x i t annos 41., in sacerdotio 19. Quodnam fuerit erga illum fidelium suorum S t u d i u m , quaeve voluntas, apertissime cognosceba-t u r in funere eius, quod ornacognosceba-tissimum ecognosceba-t amplissimum duce-batur, quove cives et pietatis in illum, et doloris, quem iis dem mors ipsius obiecit, maxime luculentas significationes dederunt. Oremus, Deum, ut concédât ei requiem aeternam et resurrectionem cum iustis."
Sebők László született 1840. jan. 25. Gyöngyösön.
1856-ban lépett a növendékpapok sorába ; theologiai tanul-mányait 1859-től kezdve a budapesti papnevelő intézetben, illetve az egyetemen végezte. 1862. szept. 6án bold. B a r t a -kovics érsek az egri papnevelő intézet tanulmányi felügyelő-jévé nevezte ki s ugyan azon év okt. 28-án pappá szentelte.
1864. dec. 30-án főegyházi helyettes hitszónok,- 1866. aug.
11. képezdei tanár, elemi isk. hitoktató s főegyházi rendes hitszónok lett ; 1868. jul. 4. a theologiai tanfolyamon a szentírási értelmezéstan s a héber nyelv-, a bölcsészeti osz-tályokban pedig a görög nyelv tanításával bízatott meg.
1873. julius 6án synodalis vizsgálóvá neveztetett ki. 1875 j u -nius 22-én szülővárosa óhajára a f. gyöngyösi lelkészséget fo-g a d t a el s ufo-gyazon évi aufo-g. 14-től az ottani fo-gymnasiumban mint érseki biztos működött. A főpásztori elismerés folytán 1877 okt. 30-án közpatai alesperessé neveztett s ugyanazon év nov. 16-án kapta meg a plébániai investiturát. Sok oldalú műveltség ékesité az elhunytat, ki több irányú, f á r a d -hatatlan, hasznos tevékenysége mellett egyházi-, i f j ú s á g i - s különösen népirodalmunknak is buzgó munkása volt. Az egri Népújságba 11 és fél év óta Nótarus Levelei czimen kitűnően sikerült népszerű leveleket irt. M a g y a r r a fordította ,Jézus életét' Veuilot L . után és ,Madeleine' irány -regényt Sandeau után. Gyermekek részére ,Ivis világ' *%zim alatt verses könyvet adott ki. I r t egy értekezést a ,polgári házasságról'. Utósó nagyobb dolgozata ,Gyöngyös város és vidéke története' volt. Hogy mily érzékeny a veszteség, mely halálával az egyházmegyét érte, í r j a az ,E. E. K.',
kitűnik az megilletődött kegyelmes főpásztorunk szavaiból, melyekkel elhunytát legközelebbi körlevelében t u d a t j a . A szeretet s ragaszkodás nagyságát pedig, melylyel hivei s egész Gyöngyös városa iránta viseltetett, m u t a t t a az imposans me-net, s ebben paptársai közül 29 vettek részt, — mely a szeretett s megsiratott pásztor hűlt tetemeit a nyugalom helyére kisérte. Az u j sir fölött Taposi Márton ur által mondott beszédből a „Gyöngyös" után a következőket kö-zöljük : „Mélyen tisztelt gyászoló közönség ! Meghatottan állunk mindannyian itt, — meghatottan, mert egy nagy lélek költözött el közülünk, egy nemes, minden szép, min-den jó és magasztosért példányként feldobogni tudott sziv megszűnt dobogni. Nagy halottunk van, nagy halottja a nemzet szellemi munkásainak, nagy halottja különösen e sokat sújtott város szegényeinek, nagy halottja a méltán szo-morkodó és siró katholikus hiveknek. Sebők László, az i f j ú , munkás, szenvedélyment, mindig és mindenkinek jó példával előljáró szeretett plébánosunk nincs többé, . . . meghalt, hogy emlékünkben, e város emlékében örökké éljen. A balkéz nála sohasem tudta, hogy mit tesz a jobb, — de városunk szegé-nyei, nyomorultjai, betegei sirva m u t a t j á k nekünk nagy-veszteségüket. Eletének azon idejét, melyet f á r a d a l m a i ki-pihenésére fordíthatott volna, a kisdedek között az iskolá-ban töltötte el, fáradva, hatva, cselekedve itt is minden irányban ; — ki ne ismerte volna őt az utczán, kedves, meg-nyerő modorával, hol a vele találkozó mindenike részére volt nyájas, szükség esetében vigasztaló szava. E s e nagy lélek, e csupa szivjóság, — a földi tökély e kerete itt fekszik e koporsóba zártan, i f j a n , letarolva, csupán emléket hagyva hátra. Sokat, nagyon sokat vesztettünk ! — De vigasztaljon á tudat, hogy ez a Mindenható akarata volt ! Legyen az áldva s k é r j ü k , hogy adjon kedves halottunknak örök n y u -godalmat. Béke porainak."
IE0DAL0I.
-{- A kereszténység és korunk. Irta Bougaud Emil orléansi püspöki helynök. F o r d í t o t t á k : Dobos Lajos és Spett Cryula 1. szert, nagyvárad-megyei áldozárok. N a g y v á r a d , 1881. I. köt. 532 lap. Á r a 1 f r t 50 kr.
„E győzelmes magyarázat, az melyről egy mély be-látásu bölcsész beszél s melyet Isten nem emberi kéz, hanem az események elutasithatatlan keze által fog megírni." Né-melyek (a jelen viszonyokban) a csudálatos politikai fejleményeket nézik annak ; mások a társadalmi roppant v a j ú d á -sokból v á r j á k ; én egy igen egyszerű hittani következmény-ben látom : A tények az ember bukásának bebizonyításához készülnek. A többi jöhet azután.
Meglátjuk majd, hogy az emberi természetben van a baj. P e d i g inkább az a kérdés: honnét származik. E z á t a l a -kulás teljesen végrehajtja majd, mire valamennyi bölcsész, valamennyi törvényhozó és tudós sem lett volna képes soha;
a kereszténység bevezetését a közéletbe. Lelki átalakulás-hoz közeledünk, milyen nem volt a kereszténység óta.1)
Es ez átalakulás „ez ú j r a egyesülés a tudományban és hitben (az ébredés másik jellege) szellemi eredményeiben sokkal hatályosabb lesz — mondja egy történetbölcsész
—-l) S'.únt-Bounet. Les Tempsprésents, XXV.
mint háromszáz év előtt egy u j féltekének, vagy a valódi világrendszernek fölfedezése, vagy bármely más valaha tör-tént fölfedezés lehetett volna."2)
„ A kereszténység — i r j a Chateaubriand — sirba dőltnek látszék : lesz föltámadása, s egy vagy két század múlva a most bomladozó vén társadalom a kereszténység alapján fog ú j r a épülni." s)
Bizonyára, ha valaha erkölcsi, értelmi vallási és tár-sadalmi válságot megjósoltak, előre láttak, ezt igen. De ki mondhatja meg, meg mikép fog lefolyni ? Talán élesebb fájdalom, élénkebb följajdulás behatása alatt magától fog ú j r a éledni a hit. Talán az egyháznak és társadalomnak ugyanazon áldozatban kell egyesüiniök s ugyanazon gyalázat szenvedésében egymást elismerniök. Az előitéletek talán nem enyésznek el előbb, mint midőn az egyház megszen-ved a társadalomért, testével fódözve azt ; vagy midőn a haldokló társadalom kényszerülve lesz az egyház k a r j a i b a menekülni. L e h e t az is, hogy Isten meg akarván menteni a társadalmat, hirtelen ragyogó fénybe helyezi a vallást. O, ki a katakombák három fájdalmas sötét századára fólvi-rasztá a I V . századot, az Athanázok, Chrysostomok és Ágostonok ragyogó s z á z a d á t ; ő, ki a hitujitás véres vitái után, romlása szélén állitá meg Európát, összegyűjtve a tri-denti zsinatot, s annak előkészítésére és megtartására Bor-romei Károlyokat, Ignáczokat, Teréziákat, Salesi Feren-czeket támasztott ; ő, ki — különös irgalmába vévén a fran-czia nemzetet, ezáltal adta meg a világnak legdicsőbb val-lási és irodalmi századát, a Bossuet-k, Pascal-ok, Male-branche-ok, Fénélon-ok, Corneille-k líacine-ok, Condé-k, P a u l a i Vinczék századát, minden dicsőséget egyesítve ugyanazon hitben : mért ne készítene számunkra, iszonyú bajainknak megfelelő gyógyszert ? A franczia szellem any-nyira kihalt már, hogy föl sem t á m a d h a t ? szive nem dobog többé ? Isten mért ne gyújtaná megint lángra, ismét ragyo-góvá tevén egyházát, kebléből embereket támasztva, kikre a társadalomnak szüksége van s kik egyedül menthetik meg a z t ? (Folyt, köv.)
= Ajánljuk t. olvasóink figyelmébe a l e g i i j a b b m a g y a r i m a k ö n y v e t , melyről a nt. szerkesztő ur következő értesítést és kérelmet küldött be lapunknak t. olvasóinkkal való közlés végett ; mit ezennel szives örömest teszünk, nagy elterjedést kívánva a dicséretes ügybuzgalommal szerkesztett műnek : Főtisztelendő ur ! H a b á r magyar katholikus irodalmunk imakönyvekben nem szegény, én mégis egy imakönyv kia-dására vállalkoztam.
Könyvem létjogát annak szerkezete és berendezésére alapítottam s arra, hogy benne a lélek minden szükségeinek kielégítését szem előtt t a r t o t t a m . Kiváltkép a férfiközönség-nek igényeit vettem figyelembe.
Négy részre van osztva a könyv. Az I. rész (1—100.
magában foglalja az otthoni ájtatosságot : a reggeli s esti, több napközben mondható imákat, Ivempisből elmélkedéseket, litániákat. M á r i a tiszteletét, az élet különböző k ö r ü l -ményei és szükségeire vonatkozó imákat, élőkérti imákat, betegek imáit, betegekért s holtakért való imákat. E rész-ben van a virasztási ájtatosság is.
A I I . rész czime : „Templomi ájtatosság" (101—182.) I t t vannak a miseimák, gyászmisére való imák, az oltári szentség látogatása, gyónás, áldozás s a teljes bucsu alkal-mával végzendő ájtatosság. Az oltári szentség látogatásánál lélekemelő, két, francziából fordított elmélkedés ily czim a l a t t : Elmélkedés a szeretet titkáról. A bizalom szózata. A gyónási, áldozási s bucsuájtatosságnál bevezető értelmezések és intelmek.
') Ranke.
2) Mémoires d'outre-tombe.
A I I I . rész (183—298. 1.) a kath. egyház ünnepeivel foglalkozik ; az egyes ünnepeknek rövid magyarázatát adja, az ünnepek értelmezéseit lelki épüléssel köti össze ; az ün-nepekhez csatolja azok egyházi imáit. Gyertyaszentelő, Vi-rágvasárnap, Buzaszentelésnél stb., ezen napiszertartások kivonatos egyházi imáit.
Az év végére és Halottak napjára pedig azon imákat
Az év végére és Halottak napjára pedig azon imákat