százados jubilaeumának fénypontját képezi, mely annak jövőjébe, mint világitó torony a sötét oczeán ölébe, tájékozó s irányzó fénynyel világit b e : az főm. és ft. Simor János bibornok és herczeg primás ö eminentiájának apostoli ihletű levele, melyet az egylet elnökéhez intézett, s melyet, mint a magyar ipar és iparos osztály regeneratiójának keresztény-eulturalis programmját, van szerencsénk egész ter-jedelmében imitt közölni:
Főt. Schiffer Ferencz urnák a katli. legényegylet elnökének
Budapesten.
Egyike talán a legszebb pillanatoknak a halandó éle-tében az, midőn egy jól és becsületesen befutott pályára visz-szatekintve tiszta és nyugodt lelkiismerettel fogadhatja ba-rátai és jóakaróinak üdvözletét, mert számos éven át keresz-tényi s polgári kötelmeit mindig hiven teljesité, a társada-lom nemesb érdekeit saját körében buzgón szolgálta s egész magaviselete által közbecsülést vivott ki magának.
H a kedves, ha szép, ha lélekemelő e pillanat akkor, midőn a pálya végét jelzi, s az ünnepelt, j u t a l m a főrészéül immár csak a jól kiérdemelt nyugalmat v á r j a és ó h a j t j a — mennyivel szebb, mennyivel lélekemelőbb kell hogy legyen e pillanat, midőn csak fordulót jelez, mintegy nevezetes em-lékkövet egy még sokkal hosszabbra terjedő pályán, eszmé-nyi, nemes czél felé, melyen a mai naptól fogva megifjult, megujult, kettőztetett erővel haladnunk, előre törekednünk kell, haladnunk váltvetett iparkodással, nemes versenyben előretörekednünk határozott szándékunk, de erőnk is van.
Ily helyzetben van a pesti kath. legényegylet : egy negyedszázad óta a derék honpolgárok hosszú sorát vezeté be a közéletbe, kik onnan biztosan kalauzoló iránytű g y a -nánt magokkal viszik ama keresztény elveket, melyek a tisz-tes iparnak minnenha egyik főékességét, de az élet viharai-ban megtörhetlen fennállásának is zálogát képezék s me-lyeknek férfias érvényesítése rég letűnt időkben épen a pol-gári ipart ildomosán szervezett az egyháznak is védnöksége alatt álló testületekben, erőssé, tiszteltté sőt oly hatalommá tevék; melyben a társadalom nem csak biztos alapját, ha-nem egyik legmegbízhatóbb, gyakran döntő tényezőjét is l á t t a .
Ma ez fájdalom máskép vau ! De talán több mint a vé-letlennek puszta találkozása, hogy a tisztes, azaz keresztény iparnak hanyatlása felett épen akkor kell leginkább keser-reguünk, midőn a keresztény hitelv, tüzetesen a katholika anyaszentegyház több helyütt rég látott üldözéseknek ki-téve, a keresztény világnézet a közéletnek nem egy terén vég-leges leszorittatás veszélvében forog. E világosan szóló O O J O Ö tünemény u j j mutatásul szolgálhat az iparnak, hol keresse
163
egy merőben megváltozott világhelyzet közepette, beteges tengődés helyett az njbóli megerősödés, emelkedés s
felvi-rágzásnak eszközeit s biztositékát : abban ugyanis, hogy a dicső mult századok nemzedékének nyomdokait felkeresve, nemes szövetségben az egyházzal, a vallással, kétségbe-esett munkások zilált tömegéből ismét keresztény ala-pokon szervezkedett, öntudatosan haladó polgári osztálylyá legyen s ezen az iparra nézve életkérdést képező törekvésnek előmozditása s szerencsés czélhozvezetése az, mi a kath. le-gényegylet egyik főfeladatát képezi.
Önök egylete eddig derekasan s üdvös eredménynyel iparkodott e czél felé ; múltjában megvan adva az irány, de megvan a biztositék is a jövőre nézve, melyet csak a t á r -sadalomnak keresztény szellembeni újjászületése tehet bol-doggá az ipar számára is. Nincs kétség benne, hogy a kor ez intő szózatát Önök is kellőleg felfogták s egy negyedszázad tapasztalatait hasznositva, lelkes vezetőik tapintatos ú t m u -tatása mellett az eddigi kitartással fognak ezentúl is a tisz-tes iparnak újbóli felvirágozásáért küzdeni. E reményben, e meggyőződésben kérem a Mindenható áldását s adom e mai emlékezetes napon főpásztori áldásomat mindazokra, kik mint az egyletnek tagjai, munkásai, vezérei és pértfogói az egyház és haza körül egyaránt nemes érdemeket szereztek.
Kelt Bajcson 1881. augusztus 30-án.
hgprimás Simor János.
esztergomi érsek s. k.
A p á p a é s a i e s i d ó l c .
E czim alatt a bécsi „Vaterland." egy czikket közölt, mely a sebtében időszerűvé lett „zsidó kérdést" sajátszerű oldaláról világítja meg. E lap i r j a : A Dél-öroszországban önkénytes népösztönből származott, sajnálatra méltó za-vargások, melyeket szabadelvű kolompos sajtónk hiába ipar-kodik nihilistikus bujtogatásokra vezetni vissza, hogy az európai fejedelemségek érdekeit a zsidóság érdekeivel pár-huzamba állitsa, az „Alliance israelite" fellépésére sajátsá-gos fordulatot idéztek elő. Még rövid idő előtt a világ
urai-o urai-o urai-o ként viselvén magukat, ajkaikon e büszke mondással : „A
zsidó korunk királya" — győzelemittasan tekintettek a ber-lini congressusra, hol a nagyhatalmak képviselői abban verse-nyeztek, miszerint Cremieux buzgó képviselőinek bizonyít-sák be m a g u k a t : most a felfuvalkodás helyet engedett a fé-lelemnek. Csak Bécsben nem. Nálunk a zsidó sajtó a keresz-tény nép tántorithatlan türelmébeni szilárd bizalma folytán a gunyolás ganajlevével elönt mindent ; ugy szólván műremek-léssel hat oda, hogy minden keresztény és nemzeti öntudatnak felébredését agyonkiáltsa. Mi az, mi ezen bujtogatóknak gaz bátorságot ad, hogy az elbizkodott győzők szerepét tovább játszák, holott keleten a fellázadt népdüh elől tömegesen á t f u t n a k a határon, és — ha igaz az, mit a napilapok Ír-nak — ezrekkint menedéket keresnek a távol Spanyolor-szágban ? T u d j á k , hogy ha az orosz állami hatalom, az ösz-szes rendőrség és katonaság nem képes őket egy nép fékte-len ösztöne elfékte-len megvédeni: katholikus népnél mindig a keresztény erkölcstörvény biztos ótalma alatt állanak, s hogy az egyház isteni meghagyása folytán őket, — kik min-dennemű szégyent, üldözést és igazságtalanságot követnek el ellene, mégis a tulajdonképi gonosztettek következményei
ellen ótalmába veszi. Azért f u t n a k az orosz zsidók a schis-matikus keletről a katholikus Spanyolországba, azért érez-tetik velünk zsidóink biztonsági érzetök teljes dölyfét.
Ezen állítást Mires, az ismert franczia zsidó, f a j á n a k ama sajátságos éles elméjével igazolta, mindenesetre na-gyobb ravaszsággal s ugyanazért nana-gyobb Hiedelemmel,, mint ez jelenlegi zsidóink sajátsága. Mires tudvalevőleg egy-ideig tulajdonosa volt a „Presse" czimmü franczia hírlap-nak. Eme hírlap minden adandó alkommal igen jó indulatu-nak m u t a t t a magát a pápa iránt. Ez által meglepetve kérdé valaki Mir est, váljon mi oka s czélja eme magatartásának?
A felelet v o l t : „Ez azért történik, mert zsidó vagyok." Még inkább elcsodálkozva eme nyilatkozatán, kéri az interpelláló, magyarázná meg világosabben szavait, s ime Mires igen ta-, lálóan ezeket mondá :
„Az érvényesített társadalmi rend és az uralkodó gaz-dálkodási módszer természetszerűleg magával hozzák, hogy 80 legfeljebb 100 év múlva minden arany, Európának összes gazdagsága a mi, zsidók tulajdona lészen. De viszont ép oly természetszerű, hogy akkor a keresztények hajlamot éreznek majd, hogy minket agyonüssenek és kifosszanak, ha nincs pápa, ki elismert tekintélyével megtiltsa az idegen jószág eltulajdonítását."
A mennyire tiszteljük Mires zsidónak éles látását annyira kell roszszalnunk a mostani zsidó sajtónak bárgyú dölyfét, mely elfűrészeli az ágat, melyen épen ül. Mert két-ségtelen, hogy ugyanazon mértékben, melyben ők minden-nemű erkölcstelenséget, minden tekintélynek megvetését — nevezetesen az egyháziakét — a néptömeg közé hintik, ná-lunk is biztonságukat mindinkább csökkentik.
Dr. Ott Ádám.
E G Y H Á Z I T U D Ó S Í T Á S O K .
Budapest, szept. 7. A ,Hon' kulturharczi reflexiói.
Mii'ita Poroszországban kedvezőbb irány kezd utat törni magának az egyházzal való kiegyezkedésre nézve, habár annak végeredménye még egyáltalában nem mondható biz-tosítottnak, azóta ami lapjaink is nem egy izben emlékeztek meg a küszöbön álló változásokról oly formán, hogy ma már nem dicsőitik oly föltétlenül a kulturharczot, mint tették ezt évekkel ezelőtt. Ezek a liberális u j s á g -irók, kik nem meggyőződés, nem elv után indulnak, kik nem morális belbecse után helyeselnek, vagy vetnek el va-lamit, hanem hódolatukat birja már előlegesen mindaz a mi sikert képes felmutatni, a kulturharcz kezdetén is csak Bismarck hatalmát vették tekintetbe, és látva azt, hogy a brutális erőszaknak sikerült védtelen szerzeteseket, papokat püspököket bebörtönözni, száműzni, javaikat lefoglalni, már biztosnak hitték az ököljog diadalát az egyház felett és e biztostosnak vett siker felett már ujjongtak örömükben, nem fontolva meg mennyi jogtalanság és igy mennyi er-kölcstelenség alapján lenne e siker kivíva.
Ma azonban, hogy látják, mily közel van az általuk örömmel üdvözölt siker a fiacscohoz, egy ,kissé' másképen kezdenek gondolkozni, ma már még a ,Hon' előtt is ugy t ű -nik fel, hogy Bismarck az egyházpolitikai kérdésben kudarczot vallott. E l m o n d j a e l a p , hogy mit mindent akart a , k u l t u r -harcz' által a birodalmi kanczellár elérni ; de habár sok fenn
2 1 *
is áll még a bismarcki intézkedésekből, sokban mégis en-gedni volt kénytelen : ami ugy látszik, hogy a ,IIon'-nak nem igen tetszik, mert Bismarckot most is védelme alá ve-szi, a mennyiben kimondja, hogy az engedékenység még nem jelent annyit, mintha B. Canossába ment volna ; csak-hogy, ha ez igy van, akkor meg nem lehet megérteni amit a ,Hon' fennebb mondott, hogy B. az egyházpolitikában ku-darczot vallott ; a kettő közül t. i. csak egy lehet igaz : vagy csakugyan kudarczot vallott B. és a k k ç r Canossába ment?
vagy nem ment Canossába és akkor kudarczot sem vallott.
A mi logicánk legalább nekünk ezt dictálja ; a ,Hon' fele logika, az igaz, mindig más volt és most is más; — a követ-kezetesség nem tartozik erényéhez.
De nem tépelődünk a .Hon' logicája felett, annál ke-vésbé pedig, minthogy ő a porosz kulturharczczal összefüg-gésbe hoz bizonyos ,néhai' magyar kulturharczi velleitáso-kat, melyekre nézve ő a következőket mondja : „Voltak ná-lunk is — úgymond — sokan, kik az egyházpolitikai kér-délt radikal isan megoldani és egy kis kulturkampfot meg-indítani szerettek volna. Mikor a székesfehérvári püspök ad audiendum verbum idéztetett volt, ilyen gondolatok és kö-vetelések felmerültek ; de szerencsénkre visszhangra nem találtak. Mi a megoldandó kérdéseket több tapasztalással és kevesebb túlzással fogjuk megoldhatni — Bismarck ta-pasztalatai után."
Bég elmúlt szomorú napok emlékét idézi vissza a ,Hon' fennebbi szavaival, melyekre keserű igazságokat t u d -nánk el mondani, ha a némileg csendesebb viszonyokra te-kintettel nem lennénk, de e keserű multat bolygatni nem a k a r j u k , nem a k a r j u k a szemrehányást megkezdeni, mert bizo-nyára első sorban a ,Hon'-on kellene azt kezdenünk, melynek legkevésbé érdeme a többi érdemtelen közt, hogy a k u l t u r h a r -czi velléitások oly mértékben, oly módon és oly nyiltan nem valósultak meg, mint az Oroszországban történt. Élénken emlékezetünkbe vannak vésve ama napok és t u d j u k , hogy lia egy fensőbb hatalom vissza nem t a r t j a a culturharczos liberális velleitásokat, a liberálisok önmagukat bizonyára nem korlátozták volna. Azok, kik képesek voltak előidézni egy kath. püspök megidéztetését, nem t u d h a t j á k be érdemül önmaguknak, hogy a kuiturharcz Magyarországon, a nem-zet anyagi és erkölcsi k á r á r a nem dult ugy, mint kül-földön.
Mindez azonban csak mellékesen legyeu mondva. A mult mögöttünk, a jövő előttünk áll, és erre a jövőre is n y ú j t nekünk a ,Hon' némi, habár csak homályos perspec-tivát, „mi — már t. i. a liberálisok — mondja a ,Hon', — több tapasztalással és kevesebb túlzással fogjuk megoldhatni a megoldandó kérdéseket — Bismarck tapasztalatai után.
H o g y mit akar a ,IIon' voltaképen mondani idézett szavai-val, azt nagyon bajos volna megmondani, mert lia szavait analysáljuk ugy találjuk, hogy azokban még most is van kulturharczi velleitás, daczára annak hogy fennebb szeren-csének állítja, hogy egy időben a kulturharczi törekvések viszliangra nem találtak. Aki mások tapasztalatai után akar indulni, az hasznára fordítja annak botlásait olyfor-mán, hogy azokat nem követi el : a ,IIon'-nak tehát felfo-gásunk szerint ezt kellett volna mondani : minthogy B. a legvastagabb hibát követte el a kulturharczczal, ennélfogva
mi ellenszegülünk minden kultulkarczi törekvésnek és az egyházi kérdéseket mi oly módon ó h a j t j u k megoldatni, hogy e megoldás a történeti contiruitás, az egyházak elvi ál-láspontjának megfeleljen. E helyett azonban ő ámbár hivat-kozik a ,tapasztalatra' mégis csak azt mondja, hogy .keve-sebb' túlzással fogjuk akarni az egyházi kérdéseket megol-dani, mi által bevallja, hogy túlzást mégis akarnak elkö-vetni. Mi ebből csak azt látjuk, hogy ámbár a ,Hoii' elis-meri B. kudarczát az egyházpolitikai kérdésekben és ,vala-m i t ' tanult, de ne,vala-m tanult ,vala-még annyit, a,vala-menyi szükséges ily fonlos kérdéseknek, minden megrázkódtatás nélküli megol-dására.
Végtelenül sajnálnánk, lia a ,Hou' e nyilatkozatának értelme csakugyan ez lenne, sajnálnánk főleg akkor, lia e nyilatkozat fensőbb sugallat folytán látott volna napilágot.
Ami felfogásunk a kulturharczi velleitásokkal szemben folyton változatlan : azaz félre meg csak gondolatával is a kulturharcznak, akár mint a ,Hon' mondja ,kissebb,' akár mint B. tette, nagyobb túlzásokkal. Nem azt a k a r j u k mi evvel mondani, hogy nincsenek egyházpolitikai kérdések, melyek megoldásra várnak, ezek létezését mi elismerjük, de midőn elismerjük, midőn ó h a j t j u k , hogyr azok szabályr oz-tassanak, nem h a g y h a t j u k figyelmen kivül annak hathatós ajánlását, hogy e kérdések csak az egyházzal egyetértöleg oldassanak meg ; e módon azután, minden túlzás, minden sé-relem és igy a k u i t u r h a r c z is elkerülhető. Államférfiunak, a kinek szivén fekszik nemzetének jóléte, a ki látja, hogy az egyoldalulag és erőszakosan megoldottnak állított egy-házj>olitikai kérdések csak zavart képesek előidézni, mond-j u k , államférfiunak be kell látnia azt is, hogy állam- és háznak karöltve kell járniok, hogy azokat nem szabad egy-mástól elválasztaniok és egyházi kérdéseket egyoldalulag elintézni. H a tehát komoly a szándék — amint hinni szeret-j ü k — nálunk a kulturharczot elkerülni, ugy az
egyház-politikai kérdések megoldására a fennebb emiitett módot a j á n l j u k mégegyszer, mert czélhoz csak az vezet.
Solymos. Arany-mise. — Mult hó 20-án egy gyöngy merült fel a tengerből, hogy megérdemlett arany keretbe foglaltassék. E napon, nemzetünk s egyházunk e dicső ün-nepén végezte V a v r i k János, solymosi plébános és cz. kano-nok jubiláris miséjét ; *) kit méltán hasonlíthatni gyöngyhöz tiszta, szép jelleméért, s inert valamint a gyöngy a tenger mélyén rejtezik, ugy ő rendszerint remetei magányának mélyére van rejtőzve. Az ünnepély megnyíltát m á r h a j n a l -ban több helyt megszólalt s meg-megujuló mozsár-durro-gása jelezték. Az ünnepeltet teljes papi segédlet kisérte az egészen megtelt, tágas templomba, melyet a rokoni szeretet s a hivek kegyelete meglepő szép diszbe öltöztetett ez al-kalomra. A bemenettel megzendőlt orgona s „Bemegvek szent templomodba" kezdetű ének lelkesült dobogásba hozta a sziveket ; a mint pedig a jubiláns a „Te D e u m " - o t még mindig zengzetes hangján megkezdte, a kebleket átrezgő meghatottság, egybehangzó nyilatkozatok szerint, legfőbb fokra emelkedett. Evangelium végeztével Mérhelyi Lajos t a r j á n y i lelkész és h. alesperes, lépett szószékre, szép ké-szültségével köztetszés közt adott kifejezést a mai ünnep többszörös jelentőségének. A manuductori tisztet, az
ünne-*) Ad multos annos Sserlc.
165
pelt óhajtására, a kerület legidősb t a g j a Mraeskó Antal saári plébános teljesítette ; diaconus pedig Pazsiczky F . sz.
f. r. volt provinczialis vala. Mise után a jubiláns hiveihez, könyekre, sőt zokogásra inditó pár szót intézvén, a jelenlevő-ket megáldotta. A templomból kijövet a hi vek sorfalat képezve éljenzéssél üdvözölték közszeretetű lelkipásztorukat majd a parochián a nagy számban begyült lakosság és ven-dégek jelenlétében a helybeli jegyző gyönyörű szavakkal ecsetelte a község tiszteletét, szeretetét és h á l á j á t az iránt, kinek atyai gondviseletét, feddhetetlen élettel párosult buz-g a l m á t övéi ebuz-gyetemlebuz-g buz-gyermeki vonzalommal s kebuz-gyelet- kegyelet-tel'viszonozzák. Nem volt, ugy mond, egyetlen szenvedő, kinek könyeit áldozatával f e l s z á n t v a kész ne lett volna ; a község ügyeiért kitette magát megvetésnek ; tettekben nyi-latkozó ügyszeretetével az iskolákat a mintaszerűség
szin-O*/ O
vonalára emelte ; a tanitókat tetemes állandó segélyben ré-szesiti, az iskolásokat mindennemű tanszerekkel ő l á t j a el ; neki köszöni jobbára az „Önmivelő"-kör olvasmányait ; s hibája is nemeslelkületének vonása, elengedvén a megszorult kérelmezőknek párbér s egyéb tartozásaikat. V é g ü l a jegyző igen szép koszorút nyújtott át a jubilansnak a község nevé-ben. A vendégségben a kerületi összes papság, sz. f. r. atyák, szép hirnevű rokonai, a községi tisztviselők és a jubilansnak számos más tisztelői vettek részt. Ennek folyama alatt a köszöntőt Mérhelyi Lajos kezdette meg üdvözölvén az aranymisést, mint a ki bölcs tapasztalataival és szép múlt-jával disze ugy a kerületnek, mint a megyének, tudományos olvasottságával s i f j ú kedélyével fényt s derűt hinte min-denkor környezőire, egykor pedig mint esperes tapiutatával s áldozat-készségével paptársait majd a kellemetlenségektől óvta meg, majd számukra kedvező helyzetet eszközölt. A jubiláns átvéve a szót elsőben megyénk főpásztorát és saját egyházának kegyurát üdvözölte, megindultsága közt emel-vén ki a lángelmű s buzgalmu főpap lankadatlan működé-sét ; ki a nemzetet sújtó szomorú emlékekből nagylelkűsé-gével a dicsőség emlékeit alkotja magának ; ki a hazai ipar emelése körül ép jelenleg is ő felsége fogadtatásánál érde_
meiliez egy ujabb tényt csatolt ; kinek főp. levelei páratlan classicitástól ragyognak. A vendégek lelkesülten viszhan-gozták az érsek ő nagy méltóságára kifejezett üdvkivánato-kat. Ezután számosabb köszöntők váltattak még, melyeket mellőzve, jelen sorok befejezéséül még annyit akarok megje-gyezni, hogy e napot a jelenvoltak bizonyára igen kedves emlékeik közé fogják számitani. E. e. K.
B e l g i u m . XHl. Leo pápa levele a belga püspökökhöz és ezeknek válasza. — Bár specialis belga ügyről szól a szent atya levele, de mivel általános érdekű elveket részint fej-teget részint érint, közöljük azt azon levéllel együtt, mely-lyel a belga püspöki kar reá válaszolt.
A pápa levele :
Dilecto Filio Nostro Victori Augusto S. R. E. Card.
Dechanips Archiepiscopo Mechliniensi et omnibus venera-bilibus f r a t r i b u s Belgii episcopis.
" L E O P P . X I I I .
Dilecte F i l i Noster et Venerabiles Fratres, salutem et Apostolicam Benedictionem.
Licet multa postremis liisce temporibus in Belgio con-tigerint rei catholicae perniciosa, quae animum Nostrum
magno dolore aftecerunt, solatium tarnen consolationemque percepimu8 ex multis eonstantis amoris fideique testimoniis a catholicis Belgii viris Nobis exhibitis, quoties opportuna se se offerret occasio. In primis autem Nos recreavit et ré-créât egregia vestra in Nos voluntas, studiumque a Vobis impensum, ut christianus populus vobis commissus in fidei catholicae sinceritate et unitate persistât, et jimore in Eccle-siam Christique Vicarium in dies crescat. Placet autem id Vobis maxime laudi tribuere, quod optimae iuventutis insti-tution! omni iudustria studetis, providentes ut in primis lit—
terarum scholis de religione doctrina large adolescentibus t r a d a t u r . Nec minore cura contenditis ut christianae educa-tioni euncta benevertant in Gymnasiis etiam et Lyceis, et in ipsa Lovaniensi studiorum Universitate.
Nihilominus hac in re quieto aut securo Nos animo esse non sinunt quae catholicorum hominum concordiae pe-riculum creare penes Belgas videntur, eosque in contraria studia distrahere. Supervacaneum porro est hic memorare quae fuerint veteres recentesque dissidiorum caussae, occa-siones, incitamenta, inde etiam profecta, unde minus expectandum esse videbatur : ea vos, dilecte Fili Noster et V e -nerabiles Frates, prae ceteris intelligitis et Nobiscum deplo-ratis, cum probe noveritis nullo unquam tempore tantam fuisse concordiae inter omnes catholicos viros consiliandae et servandae necessitatem, quantam hoc nostro, quo christi-ani nominis hostes unchristi-animi impetu Ecclesiam undique ado-riuntur.
Itaque de ea tuenda solliciti, monemus, minus eidem favere nonnullas de iure publico cotroversias, quae soient animos apud vos maxime commovere: versantur autem circa necessitatem vel opportunitatem exigendi ad catholicae do-ctrinae normam recentes rei publicae formas, iuris novi, ut aiunt, principiis innixas. — Profecto Nos ipsi ante omnes summopere cupimus ut liumana societas christiano more componatur, atque omnes civitatis ordines divina Christi virtus penetret ac pervadat. I d Nobis propositum esse statim ostendimus a Pontificatus Nostri exordiis, publicis editis documentis ; potissimum autem Litteris Encyciclis, quas adversus socialismi errores, et nuper de politico principatu evulgavimus. A t t a m e n catholici viri omnes, si utiliter in commune bonum elaborare velint, prae oculis habeant et fideliter sequantur oportet consultam agendi rationem, quam in his rebus adhibero solet Ecclesia : quae licet cae-lestium doctrinarum integritatem iustitiaequae principia inviolabili firmitate tueatur, maximeque enitatur ut priva-tis actibus publicisque institupriva-tis et moribus eadem principia moderentur ; aequam tarnen habet rerum, locorum, tempo-rumque rationem ; et saepe ut in humanis rebus assolet, quaedam aliquamdiu tolerare cogitur mala, quaere moveri vix aut ne vix quidem possunt, quin gravioribus malis et perturbationibus aditus aperiatur.
Illud insuper in controversiis agitandis cavendum est,
Illud insuper in controversiis agitandis cavendum est,