4) I I . 12.-t Pliil. még mindig első állitásának, hogy t. i.
M. ahol elkelt volna, nem változtatott, igazolására hozza fel
*) S. Thomas id. m. quae it. XCVII. art. 1. et 2-o.
**) Ugyanő i. m. quaest. XCVI. art. 5.
(mert hiszen alább következik : „A 2-ikra. Mondám, M. sok helyütt változtatott P . fordításán, hol k á r volt változtat-nia," — a második állitás s annak igazolására a rengeteg sok hely); pedig itt változtatott M. P . fordításán, mint P h i l , is feltünteti, csakhogy a szerinte jobb: ,bizonnyal t u d j a d ' - o t elcserélte a rosszabb : ,győzd meg magad'-dal. Nem eszme-zavar ez P h i l , uram ? ! Ön itt kilépett a hámból, ugy lát-szik, mire e helyhez ért m á r elfeledte első állítását s nem tudta, mit is akar voltaképén bizonyítani. Összezavarodott ! Majd én kihúzom a hínárból, ügyeljen csak : a felhozott helynek I I . 12, 14. p. latinul igy vau : „scias pro certo, quia morientem te oportet ducere vitám."
P . mint P h i l , isfóljegyezte, igy fordítván :,Bizonynyal t u d j a d , hogy életedben meg kell halnod,' M. pedig igy : ,Győzd meg magad a felől, hogy még életedben meg kell halnod', nyilván való, hogy e szakasz első részét M. P . for-dításában módosította, a másodikát pedig kivéve, hogy e szócskát ,még' beszőtte, nem.
Phil.-nak tehát igy kellett volna okoskodnia : M. P . fordításának második részét, noha elkelt volna, nem módosí-totta (t. i.. hogy életedben meg kell halnod) s ezt, ha sike-rülne kimutatnia, felhasználhatta volna első A) főállitásá-nak támogatására. Az első részt pedig (,bizonnyal t u d j a d ' kár volt erre változtatnia : ,győzd meg magad a felől', s ezt érvül használhatta volna alább következő második B) álli-tásának bizonyítására. Lehet, hogy P h i l , magában igy okos-kodott, de ezt meg kellett "volna mondania, hogy az olvasó t u d j a hányadán van ; mert a kritikának amint magvasnak s azért rövidnek, de mindamellett értelmesnek kell lennie.
Szép a rövidség, ha nincs az értelmesség rovására. Brevis esse laborasti, et obscurus factus es, Philemon !
Lássuk azonban, hogy igaz-e az, hogy a) az első rész forditása (,bizonnyal t u d j a d ' ) nyilván hivebb is, magyarabb is P.-nál, mint M.-nál a ,győzd meg magad', scias pro certo.' E z t nem t a r t j a P h i l , szükségesnek bizonyítani, sze-rinte ez nyilván való dolog. Könnyű, de haszontalan munka igy kritikát irni. V a g y nem tudta, vagy nem merte ezt megvitatni, félvén talán, hogy érveinek elevenére tapintunk.
V a g y az is lehet, hogy önhittségében, elbizakodottságában elégségesnek t a r t o t t a , minden érvelés nélkül saját tekin-télyének súlyát vetve a latba eldönteni, hogy a ,bizonnyal t u d j a d , jobb itt, mint a ,győzd meg magad.'
Felelet :
1) Bizonyos vagyok benne, hogy, lia M. a P.-féle ,bi-zonnyal t u d j a d ' kifejezést meghagyja, P h i l , megrója, hogy e latinismuson nem segített : certo scire = pro certo scire.
2) Czuczor szerint meggyőz = erkölcsileg kényszerit valakit, hogy bizonyos állítást igaznak ismerjen, vagy rá-álljon valamire. F i a t applicatio. Mily szépen illik e fölszó-litás ,győzd meg magad a felől', az ott következőre, hogy t.
i. ,még életedben meg kell halnod' ! (már t. i. a hogyan a morientem ducere vitám' frázist Kempis s utána P . és M.
de nem mint P h i l . Nogáll és I n t a y értették.)
Mindenki t u d j a , mily nehezére esik az embernek a kereszt utján járni.
Mit ajánl hát Kempis ezzel : ,certo scias' M. pedig a ,győzd meg magad a felől'-féle kitétellel? Azt, hogy imád-kozzál, gondolkozzál róla, kényszerítsd indító okokkal
értei-2 1
medet s szivedet arra, hogy meggyőződjék a következő állí-tás igazságáról : „hogy még az életben meg kell halnod."
,Vis inferenda memoriae, intellectui, voluntati, ut serio applicentur. Yincenda enim est socoi'dia naturalis et acedia illa, qua homo plerumque a seriis huiusmodi minime iucun-dis obiectis contemplaniucun-dis (tegyük hozzá: opere perficieniucun-dis) abhorret, mondá egy nagy aszkéta, sz. Ignácz exercitiumos könyvéhez adott jegyzeteiben (Exercitia spiritualia edit. 7.
Romae 14 lapon.)
3) Lássuk a németeket ; Müller : Sei darüber ausser allen Zweifel (dass Sterben dein Leben sein muss). P . F . U : L a s halte f ü r sicher und gewiss (dass du, während du lebst, fortwährend sterben musst). Sailer : Lass es dir doch einmal recht gewiss und helle werden (dass Sterben dein Eigentliches Leben sein soll). Moshammer : H a l t e dich f ü r überzeugt (du musst ein Leben führen, das immer stirbt.)
Lássuk továbbá igaz-e b) hogy, mint P h i l , mondja :
„A másik rész (t. i. hogy még az életben meg kell halnod) érthetetlen, hisz kiki tudja, nem szükség a felől magát meg-győznie, hogy életében, hogy még ez életben kell meghalnia, holta után már nem halhat meg senki."
Dehogy ! Dehogy t u d j a kiki ! Millió embernek esze ágába sem j u t , hogy életében, még életében kell meghalnia, (latinban morientem ducere vitám). Mert hisz' nem a testi halálról szól itt Kempis s utána Pázmány és Molnár. A z egész fejezetnek a czime : De regia via sanctae crucis (No-gáll szerint : a szent kereszt országutjáról ! ? Oly könnyii volna az a szent kereszt utja, hogy oly sokan j á r j á k , hogy egész országútja van ? P e d i g Krisztus mondja Máté 7, 13.
„Intrate per angustam portám. Quam augusta porta !) Nem olvasta P h i l , ugyanazon (II. 12.) fejezetben a 3-ik pont a l a t t : „Esse in cruce totum constat, et in moriendo totum iacet"; s mintha érezné Kempis, hogy nem mindenki t u d j a , hozzá teszi: „et non est alia via ad vitám et ad veram inter-n a m pacem, inter-nisi via sainter-nctae crucis et quotidiainter-nae mortifica-tionis." Ez parallelismus membrorum. Kempis szerint a most idézett helyen a moriendo és mortificationis synonymák:
a halál alatt tehát a quotidiana mortificatiót érti ; miként ez a Phil, által is felhozott helyen a 14 pontból: „győzd meg
magad a felől, hogy még ez életben meg kell halnod", v i l á -gos, mert m i n d j á r t következik : et quanto quisque plus sibi moritur tanto m agis Deo vivere incipit. M.-nál : „és minél inkább meghal valaki magának, annál inkább kezd Isten-nek élni."
Hasonlítsuk össze a fónnebb, (azon végből, hogy lás -sék, hogy M.-nak ,győzd meg m a g a d ' - j a helyes,) idézett né-met fordításokat, hogyan a d j á k azok vissza a latin ,mo rientem ducere vitam'-ot. M ü l l e r : dass Sterben dein Leben sein muss ; tehát Müller szerint az egész élet folytonos h a l á j
— öldöklés — mortificatio legyen. P . F . U.: dass du während du lebst, fortwährend sterben musst ; hogyan érthetné itt a testi halált ? Sailer, dass das Sterben dein eigentliches L e -ben sein soll. H a P . F . U . és Sailer a testi halált értenék^
Írnának . . . forthwährend stirbst és . . . eigentliches Leben ist, nem pedig sterben musst és sein soll. S ha nem a morti-ficatiót értenék itt a morientem alatt hanem a testi halált, a ,certo scias'-t bizonyára nem fordították volna a M.-féle ,győzd meg magad'-nak megfelelően, mert mint P h i l , is,
mondja : kiki t u d j a , nem szükség magát a felől meggyőznie, hogy életében . . . meg kell halnia.
H a l l j a csak P h i l , ur, hogy magyarázza Sailer e feje-zetnek (12) 3-ik pontját, meg akarván győzni az embereket az e pontban foglalt állítás igazságáról, fontosságáról :
„Sieh hier ist das Kreuz, sieh hier ist das Sterben. Im Kreuze liegt alles Heil, am Sterben liegts. H i e r zeigt sich der tiefe, reine Sinn. Es f ü h r t kein anderer "Weg zum wah-ren, inneren Frieden, als der W e g des heiligen Kreuzes, des täglichen Sterbens."
E p igy maga Kempis is megmagyarázza, hogy miben áll az a halál (e fej. 9 pont): corpus castigare, servituti sub-iicere etc.
S nem emlékezik P h i l . sz. P á l szavaira Coloss. 3, 5.
Mortificate ergo membra vestra, azaz haljatok meg a benne-tek lakó rossz hajlamoknak és kívánságoknak. Rom. 6, 6.
„Tudván azt, hogy a mi régi emberünk vele együtt megfe-szíttetett, hogy elrontassák a bün teste és többé ne szolgál-junk a bűnnek. 7 Mert a ki meghalt, megigazult a bűntől."
Rom. 6, 11 I g y tartsátok ti is magatokat megholtakul a bűnnek.
Egyébiránt oly általánosan ismert elv az az aszkézis-ben, hogy a szerzeteseket mundo mortui-nak nevezik. Innen a jezsuiták devise : „Homines mundo crucifixos et quibus mundus ipse sit crucifixus, . . . sibi mortuos." U g y látom, Phil, nem igen ismeri a szerzetes életnek, különösen J é z u s Társaságának lényegét, abc-jét !
Hogy pedig nem oly könyü dolog sibi mori, quotidie mori, corpus castigare, mortificationi subiicere, redigere, azt mindenki érzi ; azért helyesen mondja M. (ugy a német fordí-tások is), hogy,győzd meg magad a felől, hogy még életedben meg kell halnod'. Vagyis M. fordítása, ugy az első rész, me-lyet P.-ban javitott, mint a második rész, meme-lyet megha-gyott, helyes. J o g g a l alkalmazhatom tehát M. fordítására P h i l , szavait : mily pompás és praegnans ! S mert itt nem tösti halálról, hanem, mint kimutattam, a test, a bün öldök-léséről, a mortificatióról van szó : igaz-e, hogy jobb I n t a y :
„Tartsd bizonyosnak, hogy mintegy haldokolva kell élned,"
vagy Nogáll : „Bizonyos lehetsz benne, hogy halandó életet kell élned" ? Hiszen, ha a morientem ducere vitám alatt azt kellene érteni, amit Intay és Nogáll értenek, akkor a ,tartsd bizonyosnak' meg a ,bizonyos lehetsz benne' ép oly fölösle-ges volna, mint M. ,győzd meg magad'-ja és mint az eredeti ,scias pro certo'; minthogy „kiki tudja, hogy az életben meg kell halnia (physice) s „hogy holta után nem halhat meg sen-ki." Sujánszky forditása : Légy megyőződve, hogy halálban rejlik az élet', bár kissé homályos magában, de mert lehet ugy értelmezni mint Molnárét, Nogáll és Intayénál sokkal ,pompásabb'és ,praegnansabb' és szabatosabb. Vájjon megér-demli-e M. azon szemrehányást, hogy „ha P . uj kiadására vállalkozott (noha ezt csak P h i l , képzeli, szerintem M. nem P . u j kiadására, hanem annak átdolgozására, javítására vál-lalkozott) ne változtatott vagy legalább ne rontott volna rajta." N a g y hűhó semmiért ! Dr Kanyurszhy Gy.
(Folyt, köv.)
Budapest, j u l . , Prot estons házasság — polgári házas-ság. — A mostani unalmas idényben, midőn lapjaink több-nyire csak pattogtatott kukoriczával szolgálnak olvasóik-nak, feltűnt előttünk a budapesti ,Prot. egyh. és isk. Lap' jul. 2-iki vezérczikke a fent kiirt czim alatt. Érdekessé e czikket az egészséges és csürt-csavart észjárás sajátságos keveréke teszi és azon határozott nyilatkozat, melyet, — ak-korra, ha majd a polgári házasság ú j r a kisérteni fog kez-deni az ország házában, — mint a protestantismus votumát a polgári házasság ellen, publicistái kötelességünknek t a r t j u k feljegyezni.
A protestánsoknak, ha e czikknek hitelt adhatunk, nem kell a polgári házasság. Ez a tétel. — A bizonyitás következő : Polgári házasság = felbonthatóság ; ámde a protestáns házasság felbontható : ergo protestáns házasság = polgári házasság : tehát a protestánsoknak nem kell polgári házasság, mert az ő házasságuk máris polgári azaz felbont-ható. — Mit mondunk erre az okoskodásra ? Azt, hogy va-leat, quantum valere potest. Mi megelégszünk annak con-statálásával, hogy a protestánsoknak, és pedig nemcsak az orthodoxoknak, hanem a szabadelvűeknek is, kiknek irányát a fent nevezett laj) képviseli, a polgári házasság nem kell.
Nehogy mégis valakinek eszébe jusson azt gondolni mintha mi, azért, mert az iménti protestáns okoskodás eredményét örömmel fogadtuk, osztoznánk a prot. czikkiró azon vélemé-nyében, hogy „a házasságok polgári természete azok felbont-hatóságában áll", kénytelenek vagyunk figyelmeztetni őt, hogy a polgári házasság természete szorosan véve nem a felbontha-tóságban áll, mert p. Francziaországban 1816. óta a házas-s á g felbonthatatlan volt éházas-s felbonthatatlanházas-sága daczára mégis egyúttal polgári vala. T e h á t felbonthatóság nem = polgári házasság ; valamint azt is tévesen látszik hinni czikkiró, hogy a házasság ,sacramentumi volta' = ,felold-hatatlanság.' ,Sacramentumi volt' és ,felbonthatatlanság' a keresztény házasság két külön sajátsága. Amaz alapszik Krisztus rendeletén, melylyel a házasságot szentségi méltó-ságra emelte ; emezt a Teremtő Isten még a paradicsomban állapitotta meg, midőn megmásitatlanul egy férfit és egy nőt alkotott házastársul. A házasság sacramentumi volta tehát evangeliumi törvény, felbonthatlansága pedig természeti törvény, melyet a szentségi jelleg nem megalapít, mintegy azonosítva vele magát, hanem a természeti jogrendből ma-gába fölvesz, megszentel és megerősít. No de jelen leve-lünknek nem az a czélja, hogy tudatlanokat tanítsunk, ha-nem hogy a ,Prot. e. és isk. L.'-ból m e g t u d j u k és consta-t á l j u k azconsta-t, hogy a proconsta-tesconsta-tánsoknak a ,polgári házasság' nem kell. Elég azt tudni, hogy nem kell ; az már más kérdés, hogy miért nem kell.
Czikkiró nagyra van a protestáns házasság felbontha-tóságával, ellenben nem tud elég rosszat mondani a kath.
hásasság sacramentumi voltáról, azaz szerinte felbonthatat-ságáról. Azt mondja erről, hogy az az embereket ,földi pokolra kárhoztatja.' „Tagadhatatlan is, ugy mond, hogy az a szerencsétlen, a ki életét tudatlanságból valamely erkölcs-telen és kegyetlen természetű, javíthatatlan élettárssal ta-lálta összekötni, még pedig a saeramentum kötele és pecséte által örökre, feloldhatatlanul, — végképen eltévesztette
éle-czaiból szabadulni nem lesz képes soha." Hogy ezt a ,földi poklot' czikkiró a legtágabb értelembevette, oly értelemben, hogy abból, mint forrásból, még ,földi menyország', azaz a válni akaró házastársak boldogsága is fakadhat, bevallja maga, midőn alább saját tapasztalásából merítve örömmel elismeri, hogy de bizony mégis csak legjobb az, ha a válni akaró házastársak összetörődnek és szépen kibékülnek.
„Sokan köszönik nekem már, úgymond, híveim szép család-életüket ; pedig mikor neki gubakodtak, égre-földre eskü-döztek, hogy inkább kútba, Dunába ölik magokat, mint többé visszatérjenek a megutált élettárs mellé, s pár nap múlva mentek szépen dolgozni, maguk is csodálkoztak r a j t a , hogy hogy lehettek olyan bolondok !" „IIa az oldozkodó házastársat kellő időben rendre téritik, később eszére tér s megköszöni." íme, kell-e szebb protestáns vallomás a házas-sági kötelék katholikus szellemű felfogásának igazolására^
mely szerint arra kell törekedni, hogy e köteléket nem fel-bontani, hanem inkább, ha lazul, kellő időben, kellő módon megerősíteni legyen szabály és törvény ? Tehát nem téved-tünk, midőn jeleztük, hogy van e czikkben az egészséges észjárásnak is nyoma ; csakhogy az — ezt is constatáljuk — a katholikus állásponthoz vezet, melynek eszménye, az érvényesen kötött házasság kötelékének épen tartása.
Abban is következetlen önmagához czikkiró, hogy erősen kardoskodik a ,családok tisztasága és jövendője' mellett és mind a mellett büszke önérzettel vallja, hogy „a házasságok polgári természete azok felbonthatóságában áll-ván, elmondhatjuk bátran, hogy nálunk semmi szükség sincs polgári házasságra, mert a magyarországi protestánsok:
között meg van az már negyedfélszázad óta." Más szóval czikkiró a családok tisztaságát és jövendőjét a házasság fel-bonthatósága mellett biztosítva látja. Sőt abban a hitben látszik lenni, hogy a vinculum felbonthatósága, szemben a a katholikus vallás felbonthatatlansági elvével, a boldogság emeltyűje. Azonban a józan elvekhez szokott ész és a ta-pasztalás épen az ellenkezőről t a n ú s k o d i k . Az erkölcsi kötelékek lazítása az erkölcsök lazulását oly bizonyosan vonja maga után, mint egyszer egy az egy. Az a gondolatr hogy hiszen elválhatok, nem hogy fékezné a romlásnak in-dul házastársat, sőt még inkább ösztökéli a kicsapongásra.
H a nekünk nem hiszi ezt a prot. czikkiró, bizonyára el fogja hinni Stier superintendensnek Hamburgból, ki őszintén bevallotta a protestáns solubilitás elvét sehogysem ajánló-azon tényt, hogy : „Es kommt sehr häufig vor, das L e u t e nur darum geflissentlich ehebrechen, damit sie geschieden werden."
Száz szónak is az a vége, hogy nem kell polgári házasság ! Ebben velünk prot. atyánkfiai egyetértenek ; legalább azt mondják. M a j d eljő még az az idő is, és adja Isten, hogy mennél előbb itt legyen, midőn abban is egyet értelemre jövünk, hogy a házasság Isten rendeletéből felbonthatatlan.Ez akkor lesz majd, midőn protestáns atyánk-fiai nem azt fogják keresni, hogy mi valamely kérdésben a protestáns álláspont, hanem hogy mi benne az igazság. =
P a r i s . Guibert bibornok levele a senatorokhoz az egyhá-ziak hadmentessége ügyében. — Paris, 1881, jun. 6. Senator urak ! Mult január-hóban, midőn értesültem róla, hogy a
2 3
képviselőház több törvényjavaslattal foglalkozik, melyeknek czélja az egyháziakat katonai szolgálat alá vetni, kötelessé-gemnek t a r t o t t a m a képviselő urakhoz levelet intézni, mely-ben jeleztem ezen rendszabály ellenkezését az egyház törvé-nyeivel és azon bajokat, melyeket a papság sorai kiegészité-nek (recrutement) megakadályozása által okoz akkor, midőn az már a nélkül is sok nehézséggel j á r . Tiszttársaimnak csatlakozása az ezen levélben kifejtett tekintetekhez eléggé bizonyítja, hogy a püspöki k a r véleménye e pontban egy-hangú. A képviselőház mégis, számba sem véve felszólalá-sunkat, megszavazta ama törvényt, melynek szomorú követ-kezményeit jeleztük. Midőn most a senatus van hivatva e uagyérdekü kérdésben határozni, bátorkodom önökkel a kép-viselő urakhoz intézett levelemet közölni, azon reményben,
hogy a benne foglalt okok jobb méltánylásban fognak része-sülni a felső kamra előtt. Ezen okok semmit sem vesztet-tek bizonyitó erejökből a képviselő ház szavazata által j mert a dolog természetében gyökereznek, mert minden idők tapasztalata igazolja, mert mindenki, a ki a papi tiszt szük-ségleteit, az egyház szellemét és törvényhozását ismeri, el-ismerésével szentesíti.
H a a képviselőház szavazata megerősítést nyerne a senatus részéről, a papnövendékek nevelését egy évi katonai szolgálat szakítaná félben, az egyházi hivatást a tábori élet compromittálná, s az áldozárok száma lassankint a papság teljes megsemmisüléseig lefogyna.
A lehető, legidegenszerübb dolgoknak lennénk tanúi : nemcsak növendékek, hanem fölszentelt áldozárok is béke idején évenkint beszólittatnának a tartalék és területi kato-naság gyakorlataira ; háború idején pedig kénytelenek len-nének fegyverrel menni az ellenség elé. Első esetben a lelki-pásztorkodás az év tetemes részén át meg lenne szakitva, a templomok zárva, s az isteni tisztelet, sz. beszédek, szentsé-gek kiszolgáltatása felfüggesztve lennének. Második esetben a papok az egyház egyik legjelentősebb törvényének egyenes áthágása elé lennének állitva. Visszatérvén a háborúból, a kánoni irregularitás súlya alatt lennének ; nem léphetnének többé oltárhoz, s nem végezhetnék más tisztjöket, az apostoli szent szék különös engedélye nélkül ; a hivek bizalma tőlük távoznék és hivatásukat hitelvesztettség bénítaná meg.
Mind az által, senator urak, bölcseségök és méltányos ságuknak nem felelne meg eléggé, ha csak azt kerülnék ki, a mit a törvényjavaslat erőszakos részének nevezek, azt, melyet a kormány is megkisérlett ellenezni. A z első rész, bár a mérséklet látszatával bir, nem kevésbbé elfogadha-tatlan. Kimondatik, hogy a papnövendékekre kivételes tör-vényt nem akarnak szabni, hanem egy rangba a k a r j á k őket sorolni azokkal, kik sajátszerű tanulmányaiknál fogva szel-lemi életpályára, névszerint a tanügyire készülnek. Ez a hasonlítás téves. A tanitó- s tanár-jelölteknek nincs másra tanulmányaik végett szükségök mint csakis időre, egyéb iránt pedig ugy élnek mint más emberek. E g y év katonai szolgálatban, bár szerintem nem óhajtandó, mégis tanulmányaikra és hivatás szerinti kiképeztetésökre nézve nagy h á t -ránynyal nem j á r . Egészen máskép áll a dolog az egyházi rendre készülővel. Állásának betöltésére szükséges ismere-tek megszerzése csak egyik részét képezi novitiatusának. A papi hivatal által kivánt szigorú kötelmek, hogy jól
meg-értse valaki és híven legyen képes egész életén át gyako-rolni, okvetlenül megkívánják azt, mit az egyház a szent könyvek nyelvén szólva uj ember képzésének nevez. Elválás a világtól, huzamosabb ideig tartó bevezetés a magába szálás-és imába nélkülözhetlen föltételei a papi pályára való kszálás-észü- készü-lésnek ; és e föltételek nem találhatók fel a kaszárnyában.
Csak oly ember képzelheti az ellenkezőt, kinek a keresztény papi hivatalról egy csepp fogalma sincs.
í m e ez az, mit félreismertek a törvényjavaslat azon részében, melyet imént mérsékletes részének neveztem. Azért is kérve kérem a senatust, ne fogadjon el semmit abból a törvényjavaslatból, melyben minden egyiránt veszélyes, ugy azon czikkelyek, melyek a közlelkiismeretet nyiltan sértik, kötelezvén a papot vért ontani, valamint azon mások is, me-lyeknek éle közvetlve ugyan de biztosan találja az egyhá-zát, megfosztván azt azon eszközöktől, melyek szükségesek arra, hogy szent hivatásukra méltó papokat neveljen.
Senator urak ! önök fel fogják tudni fogni ily k ö r ü l -mények közt a püspökök nyugtalanságát s aggodalmát. K é t év óta, Francziaország minden pontján, sok fájó rendszabály alkalmaztatott különféle hatóságok részéről az egyház ellen, vagy egyenesen saját initiotivájokra és helyeslésökkel vagy legalább elnézésökkel. Mind az által eddig némi enyhítések-kel éltek. Midőn mind ama, vallásunkra nézve sérelmes tet-tek előfordultak, igyekeztet-tek azokat kimagyarázni, mente-getni, kicsinyiteni. Mindig tiltakoztak az ellen, mintha az egyház ellen akarnának valamit tenni. E z ú t t a l minden csa-lódás lehetlen részünkről : a mit a kamra kezdeményezett, a mit a senatus elé terjesztettek befejezés végett, az egyenes tájnadás az egyház ellen; az eltörlése egyik legszentebb tör-vényeinek, az egyúttal határozott megsértése a Concordatumnak, mely a k a t h . vallásnak szabadságot biztosit. V á j -jon lehetne-e majd, ha e törvény megszavaztatnék, őszintén állítani, hogy a vallást szabadon lehet gyakorolni Fränczia-országban, a midőn ez a törvény elháríthatatlan a k a d á l y t gördit a papok képeztetése elé, kötelezvén őket oly szolgálat-ra, melynek következtében elvesztenék a jogot szent hivatásuk
Senator urak ! önök fel fogják tudni fogni ily k ö r ü l -mények közt a püspökök nyugtalanságát s aggodalmát. K é t év óta, Francziaország minden pontján, sok fájó rendszabály alkalmaztatott különféle hatóságok részéről az egyház ellen, vagy egyenesen saját initiotivájokra és helyeslésökkel vagy legalább elnézésökkel. Mind az által eddig némi enyhítések-kel éltek. Midőn mind ama, vallásunkra nézve sérelmes tet-tek előfordultak, igyekeztet-tek azokat kimagyarázni, mente-getni, kicsinyiteni. Mindig tiltakoztak az ellen, mintha az egyház ellen akarnának valamit tenni. E z ú t t a l minden csa-lódás lehetlen részünkről : a mit a kamra kezdeményezett, a mit a senatus elé terjesztettek befejezés végett, az egyenes tájnadás az egyház ellen; az eltörlése egyik legszentebb tör-vényeinek, az egyúttal határozott megsértése a Concordatumnak, mely a k a t h . vallásnak szabadságot biztosit. V á j -jon lehetne-e majd, ha e törvény megszavaztatnék, őszintén állítani, hogy a vallást szabadon lehet gyakorolni Fränczia-országban, a midőn ez a törvény elháríthatatlan a k a d á l y t gördit a papok képeztetése elé, kötelezvén őket oly szolgálat-ra, melynek következtében elvesztenék a jogot szent hivatásuk