Budapest, jul. 13. Az nthe!stir,us állam. — L a s s a n l a s -san, de mind világosabban kitűnik, hogy a franczia nemzet uralmon levő államférfiai hova vezetik az állam hajóját. Az a név, mely e nagy, de szerencsétlen nemzetre, legalább annak nagy részére gyakorolja varázshatását, Gambetta neve t. i. eddig is kezesség volt arra nézve, tettei is igazol-ták már, hogy a franczia államot az atheismus azon korsza-kába a k a r j á k államférfiai visszavezetni, midőn maga az Isten is dethronisáltatott; ma azonban, midőn az iskolai törvény megalkotása van napirenden és csak az van hátra, hogy a képviselő kamra határozatát a senatus is szentesitse hozzájárulásával, kézzel foghatólag nyilvánvaló lett, hogy a franczia nemzetet annak államférfiai az atheismus karjai-ba a k a r j á k dobni.
Jellemzőbbet e tekintetben alig lehetne idézni, mint azon tényt, hogy a franczia senatus kötelességévé tette a tanítóknak, hogy a gyermekeket Isten szeretetére is oktatni kötelesek. A képviselő kamra ugyanis, hol Gambetta ma-melukjai vannak többségben, saját hitetlenségét akarván beoltani a nemzet fiaiba, az iskolatörvény alkotásánál mel-lőzött mindent, mi Istenre vonatkozik, már t. i. a keresz-tény hi vek Istenére, és a törvénybe csak azt vette be, mi a liberalismus istenét, az államot illeti, melyen kivül ő nem ismer más Istent. A senatus többségének azonban sikerült a törvényszövegébe beigtatni a következő mondatot : „a ta-nitó köteles a gyermekeket a r r a oktatni, hogy az Istent és a hazát szeretni kell"; sikerült mondjuk e szavakat beigtatni daczára annak, hogy F e r r y miniszter kijelentette, miszerint erre szükség nincsen, azon bölcs, az atheisticus állameszmé-nek megfelelő nyilatkozattal támogatván saját nézetét, hogy
3 7 ,államerkölcs' egymaga is elegendő, minden vallási bele ke-verése nélkül.
Ez az egyetlen kis episod a f'ranczia senatus t á r g y a -lásai közben egymaga elegendő annak igazolására, hogy a franczia államférfiak sietnek az atheismust uralkodóvá tenni az államban. Mily megdöbbentő már maga a tény, hogy egy Simon Gyula kényszerítve érezte magát ily indít-vány megtételére. Simon G y u l á n a k bizonyára elegendő oká-nak kellett lenni, hogy indítványát megtegye, neki jól kel-lett ismerni az uralmon levő franczia államférfiak szándé-kát, midőn inditványát megtegye. Istent szeretni, a tanítónak tanítványait Isten szeretetére oktatni oly természetes min-den józan eszű ember előtt, hogy annak törvénybe is igta-tása feleslegesnek tűnhetnék, és Simon Gyula mégis meg-tette inditványát, a senatus többsége pedig ezen indítványt elfogadta, világos jeléül annak, hogy indítványozó és több-ség jól tudták, hogy ha e kötelezetttöbb-ség a törvényben ki nem mondatik, a modern államférfiak, modern észjárással, a törvényre támaszkodva, mely nem parancsolja a tanítóknak tanítványaikat Isten szeretetére oktatni, ezeket, e természetes kötelesség teljesítésétől el fogják tiltani s magában a tör-vényben fogják féltalálni az eszközt, melynek segítségével a nemzetet atheussá tegyék.
Ilogy Simon Gyula és a senatus többségének Ítélete a kormány szándéka felől nem volt alaptalan gyanúsítás, ha-nem igenis alapos meggyőződés, ezt legjobban bebizonyítja F e r r y minister válasza. Elegendő úgymond az államerkölcs, nem kell a vallásit belekeverni. í m e hogy fél F e r r y még Istennek nevétől is a törvényben ; hogy óvakodik tőle, ne-hogy a franczia nemzet Istennek nevével a törvényben talál-kozzék és ugy természetes hajlamával, mint eddigi vallásos neveltetésénél fogva azon kötelességekre is gondoljon, me-lyekkel Isten iránt tartozik és igy megakadályoztassék az atheus kormány szándéka ; fél Isten nevétől a törvényben, nehogy a nemzet felébredve a mámorból, melyben hitetlen vezetői r i n g a t j á k , megemlékezzék a sz. írás szavairól, opor-tet Deo magis obedire, quam hominibus és ennek alapján el-lenálljon mindazon törvényeknek, melyek Isten törvényeivel ellekeznek. Mindenestre nagyellenmondás midőn a jelen f r a n -czia kormány egyrészt azt állítja, hogy ő nem vallástalan, nem hitetlen, másrészt pedig Isten nevét is ki a k a r j a zárni a törvényből és azt mondja, hogy a törvénybe nem kell a val-lási erkölcsöt belekeverni. Miért fél Isten nevétől, ha nem vallástalan, és megfordítva, hogy mondhatja, hogy ő nem vallástalan, ha még Istennek nevétől is f é l ? F e r r y miniszter nyilatkozatát, nem lesz józan eszű ember, ki bizonyítékul hozná fel az ő vallásossága mellett, hanem igenis, minden ember vallástalanságának bizonyítékát fogja szavaiban látni és meggyőződni arról, hogy iskolatörvénye is egy eszköz lenne kezében az állami atheismus terjesztésére.
E z t bizonyítja különben F e r r y miniszter azon nyilat-kozata is, hogy az ,államerkölcs' szerinte elegendő. Milyen különös ! Mi az az államerkölcs? Hova, minő forrásra vezet-hető e kifejezés vissza? Y a j j o n a z t tauusitja e kifejezés, hogy F e r r y ur a franczia államot vallásos, vagy hitetlen uton a k a r j a e kormányozni? vájjon az-e e szónak az értelme, hogy F e r r y ur a keresztények Istenben, vagy a modern istenjében hisz-e? Mindenkétség-et kizárólag azt kell határozottan mon-ts o
dánunk, hogy F e r r y istene olyan mint erkölcse, és erkölcse az ő istenétől származik : ha tehát ő államerkölcsről beszél, ugy az istene is csak az állam, és csak az az ember eléged-hetik meg az államerkölcscsel, a kinek istene is az állam. D e akkor k é r d j ü k hol van F e r r y urnák az a vallásossága, mely-ről a keresztények beszélnek ? É s ismét hova lesz az erköl-csösség, mely nélkül az állam atheussá lesz ? Az az államis-ten, mely az államerkölcs törvényeit dictálja, nem képes azt a vallásosságot nyújtani a nemzetnek, melyet a keresztények Istene nyújt, és igy maga a nemzet, maga az állam is azon atheus folyamban evezne, melyben F e r r y ur már nyakig úszik, mert csak államerkölcsöt ismer és evvel megelégszik.
Vegyük tehát F e r r y urnák bármely nyilatkozatát, bonczûljuk bármelyik kifejezését, mindig csak oda j u t u n k , hogy a franczia kormány a nemzetet teljesen hitetlenné a k a r j a tenni. A franczia senatust illeti meg a dicsőség, hogy e czélt a szabadkőműves kormány nem képes oly gyorsan, mint azt óhajtaná, végrehajtani. G a m b e t t a és társainak tö-rekvése, a nemzetet hitétől és vallásától megfosztani, hála érte az isteni gondviselésnek, a franczia senatus többségé-nél még nem talál viszhangra ; a nemzet még mindig büsz-kén betekinthet e testület többségére, mely nem engedi az állam h a j ó j á t az atheismus mindent felforgatással fenyegető örvényébe vezetni. E senatus magasztos feladatának magas-latán állva, kütelességének becsülettel megfelelt. Mily szép, mily nemes dolog volna, ha a hozzá feladatra, befolyásra, tekintélyre hasonló testület, máshol is, nem mondjuk hogy hol, hasonlóképen megfelelne feladatának !
Róma. jun. 6. A szlávok zarándoklatáról, ma, midőn az már be van fejezve, teljes képet rajzolhatok, természetesen csak néhány alapvonásban, feltüntetve ennek, az egyház és szlávság történetében korszakot alkotni hivatott eseménynek főbb mozzanatait.
Megnyitotta a szlávok római zarándoklatának ünne-pélyeit a jubileumi ájtatosság, melyet a zarándokok tömege-sen a vatikáni bazilikában t a r t o t t a k . J u l . 1. és 2-án Borro-meo bibornok termeiben zeneestélvek voltak. A zarándoklat főbbjeinek tiszteletére lakomát adtak Howard és Jacobini bibornokok. Az Accademia di Heligione Cattolira szintén ünnepélyt rendezett, melyen Pressutti abbé értekezett sz.
Cyrill és Method érdemeiről a szlávok körül. Midőn ér-tekezése fonalán a szlávok két apostolának a szláv nemzeti-ség érdekei iránt tett szolgálatait emlité, mint az ,Osserva-tore Romano' tudósítója megjegyzé, „szerencsés gondolatai és fényes nyelvezete, mondhatnók, hallgatóinak majdnem fanatismusát keltette fel." Ez értekezés után Racki zágrábi kanonok beszélt s örömében megölelte P r e s s u t t i t s kérte, hogy értekezését a zágrábi tudós akadémia évkönyveiben közölhesse, Strossmayer püspök pedig indítványozta, hogy az minden szláv nyelvre lefordíttassák s a szláv lapokban közöltessék.
A zarándoklat legfőbb, s legfényesebb ünnepélyei sz.
Kelemen bazilikájában és a Vatikánban folytak le.
Amott sz. Cyrill és Method tiszteletére jul. 3, 4, és 5-ikén triduum t a r t a t o t t következő rendben. Az ünnep első napján reggeli 8 órakor Sembratovicz lembergi ruthén érsek ruthén-szláv nyelvű sz. misét mondott, mely után az érsek i f j ú unoka-testvére, ki már évek óta nagybátyjának
segéd-püspöke, Sembratovicz Sylvester") ruthén nyelven homiliát t a r t o t t . Este 6 órakor Semenenko, a lengyel collegium főnöke, dicsbeszédett mondott lengyel nyelven s m g r Janisewski, Eedochwski bibornok segédpüspöke latin vesperást t a r t o t t . Az ünnep második napján bolgár-szláv nyelveu pontiticalis misét mondott mgr Isvorov Milus, macedóniai bolgár püspöki administrator, Slotta György, pápai káplán és puszta-vogye-rádi plébános pedig az esztergomi fómegyéből, ,szlovák' (slovacca) azaz tót homiliát tartott. Délután Stulz, a prágai visegrádi káptalan prépostja t a r t o t t a a dicsbeszédet cseh nyelven ; a vesperás ismét latin volt. H a r m a d i k napon, sz.
Cyrill és Method napján, mgr Strossmayer ünnepélyes sz.
misét mondott latin nyelven és homiliát t a r t o t t horvát nyelven, mely után audientiára mentek a zarándokok a Vatikánba. Délután mgr Scliiaffoni nissai fölsz. püspök t a r -totta olasz nyelven a harmadik dicsbeszédet a szlávok két apostola tiszteletére. Ezután ismét latin vesperás volt. Vé-gül következett Te Deum, kíséretében, di P i e t r o bibornok, a szent collegium dékánja tartott. Ezzel a triduum befejezte-tett. A szlavóniaiak kérésére megengedtetett hogy jul. 6-án még egy ünnepélyes sz. mise tartassék záradékul. E z t mgr otossmayer rumén szlávon (glagolit) nyelven mondotta.
A Vatikánban a szlávok kettős fogadtatásban része-sültek. Először jul. ő-iken, ünnepélyes audientiában, melyen 1400—1600 (határozottan megtudni a zarándokok számát eddig nem lehetett) szláv, és vagy ugyanannyi római, olasz es idegen volt jelen. I t t először is mgr Strossmayer az összes zarándokok nevében mondott latin beszédet,**) melyre a szent atya szintén latinul válaszolt hangsúlyozva a hiteyységd. A szent atya válasza után Ledochowski bib. előhivta a páfíai trón elé egyenkint a zarándoklatnak nemzetiség szerint so-rakozott csoportjait, melyek külön-külön felirat és szeretet-adomány átnyújtása mellett hódoltak a szent atyának. Vé-g ü l ő szentséVé-ge minden jelenvolt áldozárnak enVé-gedélyt adott, hogy otthon, főpásztoraik beleegyezésével, pápai áldást ad-hassanak.
J u l . 6-án volt a Vatikánban a szent atya jelenlétében polyglott szépirodalmi énekes ünnepély, melyen 3 latin, 5 olasz, 3 lengyel, 2 horvát, 1 cseh, 1 ruthén, 1 szlovén és 1 tót költeményt szavalt el az illető szerző. Ezzel a zarándok-lati ünnepélyek befejeztettek.
A szent atya beszéde a szláv zarándokokhoz : Dilecti Filü !
Expectatos optatosque U r b s princeps Catholici nomi-nis vos liodie Roma complectitur : paternusque animus No-ster adeo liac vestra frequentia triumpliat et gaudet, ut quod olim P a u l u s Apostolus de Tito suo, idem Nos vere de vobis videamur esse dicturi, consolatus est nos Deus in ad-ventu vestro. — Inde ab exordio Pontificatus Nostri cum Ecclesiam videmus apud proximas gentes graviter multis de eaussis laborantem, in eoque spectaculo nimium inesset acer-bitatis, respicere ad Orientera libuit, si quam illic praeteri-tae res consolationem Nobis recordando afferrent, si quam
*) A bécsi sz. Borbáláról nevezett ruthén-román seminarium volt
növendéke s nekünk iskolatársunk. Szerk.
**) Jövőre közöljük eredeti szövegben. Most a sz. atya részéről
ráadott választ adjuk. Szerk.
in reliquum tempus laetam spem portenderent. Nunc autem Dei beneficio contingit, ut eius solatii, quod quaerere apud vos tunc instituebamus, partem aliquam hodiernus dies nec sane minimam afférat. Perspicimus enim étudia vestra, di-lecti filii; intueniur iusteque aestimamus pie tatéin ac fidem quae vos animis concordibus iunctos hue perduxere humili-tati Nostrae excelsihumili-tatique Apostolicae Sedis honorem ha-bituros. — Qua ex re non solum uniuscuiusque vestrum egregia voluntas, sed documentum etiani apparet admirabi-lis divinaeque Ecclesiae unitatis, de qua modo pl ura a te sunt, Venerabilis F r á t e r , vere copioseque dicta. Conciliavit enim Iesus Christus suoque Sanguine sanxit f r a t e r n a m om-nium hominum inter se coniunetioncm : et qui credituri erant in Eum, in unam veluti familiam congregavit, quae est Ecclesia, cunctorum mentibus ac voluntatibus ad tantam concordiam vocatis, ut unum esse debeaut sicut Ipse et P a -ter unuin sunt. H u i u s autem tuendae caussa concordiae pri-matum pontificium beato Principi Apostolorum contulit, et ad Romanos Pontifices successores Eius transmitti iussit, videlicet ut ad conspieuum Ecclesiae caput cohaerentibus membris, per Universum christianae reipublicae corpus vita dirt'underetur. Cuius vitae salutisque beneficium proximo et secundum Deum Cyrillus ac Methodius comunes Apostoli vestri Vobis, dilecti filii, pepererunt.
Revera saeculo nono, quo tempore Slavoruni nomen percrebruit, cum illi se totos excolendis maiorum vestrorum incredibili caritate dedidisent eos haud longo intervallo in Christo Iesu per evangelium ipsi genuerunt. I t a iis gentibus contigit, ut ad haue Apostolicam Sedem adiungerentur, hoc est ad petram, quam Christus Dominus esse voluit Ecclesiae suae fundamentum, et adversus quoslibet vel hominum vel inferorum impetus invictissimum propugnaculum. Coepit ex eo tempore inter slavos et banc Beati P e t r i Sedem ea con-suetudo vicissitudoque officiorum, cuius ipsa memoria, hoc praesetim die, vobisque praesentibus, vehementer est ad re-cordationem iueunda. Hie enim in Urbe Roma tratres san-ctissimi de ratione muneris a se gesti retulerunt : hic inte-gritatem fidei suae ad sepulcra Principum Apostolorum iu-reiurando confirmarunt : hic dignitatem episcopalem conse-crationemque adepti sunt. Perhonorificis litteris commenda-tus est Methodius a Pontifice Romano : cuius ipsius auetori-täte et auspieiis reversus est in Moravia in, una cum sacer-dotibus et episcopis, quorum opera in administratione rei christianae per vestras regiones uteretur. — Cyrillus aposto-licum muuus tunc auspicari visus est, cum Clementis I De-cessoris Nostri ignoratos a Chersonensibus cinerea ipse repe-rit : quos reliquo tempore pie saneteque asservatos Romam usque sibi comitari voluit. Nec fortuito factum putamus, quod tibi etiam, Venerabilis F r a t e r , mox piacúit recordari, ut ille in U r b e moreretur, atque is Romae lionos continge-ret, ut cum Cyrilli tum Clementis sacras exuvias complexu suo una teneret. Propagatores fidei christianae nobilissimi, alter prope alterum tot iam saecula in pace Christi conquie-scentes, serara posteritatem docere velle videntur, Slavorum cum Ecclesia Romana concordiam intimam esse oportere perpetuoque mansuram.
H u i u s necessitudinis coniunctionisque fruetus cum iu cunimuuem utilitatem, tum in Apostolos vestros confestim
3 9 redundarimt. Cum enim ipsis usuvenisset, quod saepe sólet grandia audentibus usuvenire, ut in difficultates variasque reprehensiones incurrerent, liuius Apostolicae Sedis oblatum sibi praesidium sensere: nomiuatim Nicolai I. Hadriani I I . Joannis V I I I . gratiam et patrocinium experti sunt. •— Ac posteriores Pontifices Decessores Nostri benevolentem Slavis animum perpetuo probaverunt. Herum vestrarum monu-menta testantur quantum, operae Pontificatus Komamis apud vos contulerit ad tuendam non religionem solum, sed etiam publieam prosperitatem. Hoc enim quod semper fie-ri sólet, cum religionis vim in vita mofie-ribusque gentium ne-cesse sit plurimum posse, in maioribus vestris magis aperte luculenteque perspectum est ; qui non modo fidem christi-anam, quamquam hoc est maximum, sed etiam urbanos mo-res civilemque vitae consuetudinem Cyrilli Methodiique laboribus aeceperunt. Quibus Apostolis vestris hoc etiam nomine multum debetis, quod litterarum vestrarum notas primi invenerint; quod divinos libros maximam partem po-pulari sermone converterint; quod ritus sanctissimos con-venienter gentis igenio ordinaverint. His de caussis Cyrilli ac Methodii nomen omnis posteritas celebrabit apud Mora vos, Bohemos, Bulgaros, Liburnos, Polonos, Butenos, cun-ctosque Slavos ah ora Adriatici maris ad extremam Novo-a'odriam.
s
Quoniam igitur in communione cum Ecclesia Romana, omnium ecclesiarum matre, tanta spes incolumitatis tan-torumque bonorum expectatio continetur, date operant, di-lecti filii, ut ista conjunctio apud vos conservetur, et stabi-liora quotidie incrementa capiat. A Cyrillo et Methodio communi prece contendamus, ut volentes propitii Slavonium nomen e coelis tueantur, impetrata a Deo alteris perseve-rantia, alteris sanitate studioque mutuae caritatis in om-nium animos iniecto, inimicitias, contentiones, simultates ab hereditate Domini prohibeant. Earn in primis commendent Deo gentem, quae numero, potentia, opibusque maxime va-let, quaeque ipsis lionorem habet tarnquam Apostolis suis, vincula tamen abrupit, quibus earn iidem Apostoli sui B.
P e t r o Romanaeque Ecclesiae alligaverant.
Restituta fidei concordia ac salvis singularum civita-t u m juribus civita-tum denique plurimum confidere licebicivita-t operae virtutique vestrae ad regnum Dei in terris propagandum ; quandoquidem divino quodam consilio Slavorum genus ad singularia munera expectatum videtur.
Ceterum, dilecti Filii, faustus felix esto vester in patriam reditus. Quae in U r b e Roma vidistis, quaeque audistis, haec nuntiate fratribus vestris. Yobis testibus ipsi cognoscant gentes Slavi nominis generosas ac magnas pa-terna caritate Nostra universas esse comprehensas ; de qui-bus nihil magis optamus quam ut Ecclesiae catholicae summo studio, invicta fide adhaerescant, ac nemo unus ex hac Area sanctissima aberret, in qua qui non fuerit, ut I l i e -ronymi vestratis sententia utamur, peribit regnante diluvio.
Iisdem nunciate Apostolicam Benedictionem. quam illis vobisque singulis et universis peramanter in Domino im-pertimus.
IRODALOM.
A kereszténység és korunk. Irta Bougaitd Emil
orléansi püspöki helynök. F o r d i t o t t á k : Dobos Lajos és Spett Gyula 1. szert, nagyvárad-megyei áldozárok. N a g y v á r a d , 1881. I. köt. 532 lap. Á r a 1 f r t 50 kr.
E mű jellemzését szerző saját szavaival adjuk. „ A kereszténység uj tárgyalásának megírására válalkozom, úgy-mond a Bevezetésben, korunk szempontjából.11 S hogy jól megértsük, e rövid jellemzést következő magyarázatban fejti ki : „Tárgyalást mondok s nem vádiratot. Vájjon néni legjobb védelme-e a vallásnak : olyanul tüntetni föl azt>
minőnek Isten alkotá, tiszta tökéletes szépségben, teljes ösz-hangjában az emberi természettel. S épen ez az, mire száza-dunknak legnagyobb szüksége van. Mert nem annyira ül-dözi, mint nem ismeri az igazságot ; sőt azok is, kik azt pil-lanatra megtámadni látszanak, bensejökben epednek utána."
E szerint tehát szerző, mellőzve a theologia polemika és apologetika vitatkozó s csatárzó szellemét, a keresztény-séget irenicus, békéltető hangon, a tévelyekben vergődő kor-szellemmel mint olyat igyekszik megismertetni, mely után maga is eped, melyre épen legégetőbb szüksége van, — bár idegenkedik tőle, sőt üldözi. És a kereszténységnek azon ol-dalát, melyről korunk szellemével legal kalmasabbau meg lehet őt ismertetni s kedveltetni, Bougaud a keresztény vallásnak az emberi természettel való teljes összhangjában t a -lálja. Helyesen. Vele csaknem egyidejűleg Németországban ugyanezen irányban és szellemben kezdett közzé tenni aqui-nói sz. Tamás rendjének, a dömés rendnek egyik kiváló t a g j a , Weisz Albert, irenicus védiratot a kereszténységről, tekintve különösen annak az erkölcsiségre vonatkozó olda-lát. És Weisz, művének „Apologie des Christenthums, vom Standpunkte der Sittenlehre" előszavában, csaknem ugyan azon szavakkal jelezte álláspontját, mint Bougaud, kiemelve annak szükségességét, hogy a kereszténységnek legbensőbb viszonya s öszhangja az ember természete, annak vágyai, aspiratiói, örömei s bajaival feltüntettessék, mert ez ko-runknak egyik legnagyobb szükséglete. „Die christliche Religion, úgymond, ist die Religion der Natürlichkeit, der Menschlichkeit. Alles was w a h r h a f t natürlich, w a h r h a f t menschlich ist, ist eben d a r u m auch w a h r h a f t christlich.
Christlicher Glaube, christliche Frömmigkeit, christliche Tugend verlangt von Ihnen vor allererst, dass Sie wahre, ächte, natürliche Menschen werden. D a f ü r aber verspricht Ihnen unsere Religion, wenn Sie unter dieser Voraussetzung ihr treu in allern folgen, Sie zu ganzen Menschen ohne Falsch und F e h l zu machen." í m e tehát Bougaud nem áll egyedül azon törekvésével, hogy be kell hozni apologiai irodalmunkba az irenicus szellemet korunk felvilágosítása, biztosítása és megnyugtatására az iránt, mennyire megfelel a kereszténység minden szükségletének s mily csodás össz-hangban van az emberiség egészséges aspiratióival.
(Folytatjuk.)
= A magyarországi r. k. egyházszónoklati iroda-lom mennél teljesebb megismertethetése czéljából teljes tisz-telettel kérem mind azon nagyon tisztelt czimü egyházi iró urakat, a kiknek már jelent meg nyomtatásban egyházi szó-noklatuk (akár csak egy is) de életrajzuk még egyik iro-dalmi történeti munkában sincs ismertetve és tudomásuk szerint velem sincs kéziratban közölve: legyenek szívesek becses életrajzukat lehetőleg még a folyó hóban közölni
ve-lem. Az életrajzban súlyt csak arra kérek fektetni : hol szü-lettek ? hol működtek az egyházi téren ? minő irodalmi mű-veket adtak már ki a sajtó terén ? és minő irodalmi műveik vannak még készen kéziratban ?
A szerkesztésem alatt megjelenő „ Válogatott magyar katholikus egyházi beszédek gyűjteménye" czimü mű, mely-nek czélom szerint irodalmi szemlei és irodalmi történeti jellege is leszen, annyira meglepően van (Istennek legyen hála !) országszerte felkarolva, hogy én morális kötelességem-nek tartom a szives pártolás viszonzásául müvemben többet adni, mint a mennyit kezdetleg szándékoztam és Ígértem.
Szerénység se álszerénység se tartoztasson vissza a közle-ménytől senkit se ; mert én egyszerűen csak száraz statisti-kai adatokat kérek és bizonyosan vissza tartanám magamat e kéréstől, ha nem volnék arról meggyőződve, hogy egyház-szónoklati irodalmunk emelése szempontjából nem fölösle-ges az efféle adatoknak mennél szélesebb körből és mennél nagyobb mértékben való összegyűjtése. Tiszteletteljes
Szerénység se álszerénység se tartoztasson vissza a közle-ménytől senkit se ; mert én egyszerűen csak száraz statisti-kai adatokat kérek és bizonyosan vissza tartanám magamat e kéréstől, ha nem volnék arról meggyőződve, hogy egyház-szónoklati irodalmunk emelése szempontjából nem fölösle-ges az efféle adatoknak mennél szélesebb körből és mennél nagyobb mértékben való összegyűjtése. Tiszteletteljes