egyes helyein található. De a képes beszéd az emberi nyelv legtökéletesebb formája, mert legközelebb j á r a módhoz, melyben az isteni gondolat kifejezésre ju-tott, a teremtés nyel véhez, melyben a végtelen ideákat, vagyis a végtelen ideáit a töméntelen jegyek véges határok közt kifejezik. (Folyt, kör.)
l) Nisard, Irodalomtört. I . köt. 26. 1.
6 7
É s z r e v é t e l e k
Philemonnak, Molnár L. Kempis-Pázmány átdolgozott kiadásáról, az „Irodalmi Szemle" április 1-i számában közlött
kritikájára-8) Ad I. 21. „Mirum est, quod homo potest unquam perfeete in hac vita laetavi, qui suum exilium et tarn multa pericula animae suae considérât et pensât. P . szerint : N a g y csuda, hogy ember valaha vigadhat e világon, a ki számki-vetésben létét és lelkének sok veszedelmét meggondollya és jól megrostállya. A ,vigadni' magában több mint az ,örülni', épen megfelelhet a ,perfeete laetari'-nak. M. szerint: N a g y csuda, hogy az ember valaha tökéletesen (miért nem húzta alá Phil, e szót .tökéletesen', hisz ez szúrja szemét?) vigad-hat e világon, ha (qui ?) számkivetésben létét és lelkének sok veszedelmét meggondolja és szivéhez veszi. Elég sok a latinismus, mire valók meg az ily germanismusok ? ,Zu Herzen nehmen'. E d d i g Philemon.
Szerinte a ,vigadni- több mint az ,örülni', épen megfe-lelhet a ,perfeete laetari'-nak. Nagyon értem, miért á l l i t j a ezt P h i l . Azért t. i. hogy fölöslegesnek jelezze M.-nál a ,tö-kéletesen' vigadhat kitételt habár a latinban ,perfeete lae-tari' áll.
Csakhogy P h i l , nem mond igazat. U g y a n i s
1) Krezueries: V i g = laetus, hilaris, hilarus, vig kedv-vel alaeri animo. Vigabban folynak napjaink, laetiores eunt dies nobis. Vigad laetatur. Megvigad exhilaratur. V i d í t laetificat.
Szó sincs tehát arról, hogy vig, vigad = perfeete lae-tus, perfeete laetari. A hol tehát mint Kempisben ,perfeete laetari- van ott nem elégséges a ,vigad, vagyis nem fölösle-ges M.-nál a ,tökéletesen'.
2) Nézzük a helyeket Kempisnél ahol ,laetus' van (perfeete nélkül) s látni fogjuk, hogy magát a ,laetus'-t ,vig'-gal a d j á k vissza nemcsak P . és M. hanem Intay is, meg Nogáll is. De csak egy helyet vegyünk rövidség okáért. I.
20. Laetus exitus tristem saepe reditum parit, laeta vigilia serotina triste mane facit.
I n t a y : vig kimenés . . . vig virrasztás, Nogáll : vig kimenetel . . . vig virradály, P á z m . vig kimenetel . . . estvéli vigaság, Moln. vig. kimenetel . . . esti vigadás.
Hol itt a ,perfeete' laetus ? M á r pedig vig vagyok = vigadok ; tehát ,vigadni' nem ,perfeete laetari.'
3) A r r a vonatkozólag, hogy ,vigadni' magában több, mint az ,örülni', azt jegyzem meg csak, hogy a ,vigadni' és ,örülni' nem tartozván egy kategóriába, nem is hasonlítha-tók össze. Ugyanis: a vigadás, vigadás, vigság nem egyéb, mint az örömnek az örülésnek külső cselekvés által való nyilvauitása. Az ,örönr, a ,gaudium' ,sokkal bensőbb, mint a ,laetitia' és ,hilaritas" és csupán az érző lélek benső élveze-tére vonatkozik, mig ,laetitia;, és ,hilaritas' inkább külsőleg nyilatkoznak, s a laetitia vigság vidámság mindig valami külső ok következményei. H a b á r néha latinban a laetor és gaudeo folcsereltetnek. V . ö. Forcellini-Fornasari, Totius latinitatis lexicon I I . köt. Szintúgy : ,gaudere' ,örülni' in-kább bensőkép; ,laetari' ,vigadni' inin-kább külsőkép lép föl.
Igy tanultam ezt már gymnasista koromban, Phil, is ki
ol-vashatná pl. Schulz latin synonymikájából. V. ö. még e kti-lömbözetet Adelung, W ö r t e r b u c h , e szavaknál ,Freude és ,Fröhlichkeit'. (E mű ma nagyon ritka; de ha nincs P h i l , bir-tokában, hogy meggyőződjék, nagyon szivesen szolgálok vele én is meg dr W o l a f k a temesvári hittanár ur is, kinek könyvtárában tudtommal föllelhető.)
Nagyon furcsa tehát Phil, azon állítása, hogy ,vigadni' magában több, mint ,örülni'.
a) mert, mint láttuk, vehetők egy kalap alá ; b) lia le-hetne is e kettőt össze hasonlitni, már csak azt hiszem, a benső öröm több magában, mint a külső ; annál is inkább, mert nem egy embert láttam széles magyar kedvben (lae-t u m , midőn bor melle(lae-t(lae-t húza(lae-t(lae-ta a csendes(lae-t, ki pedig józa-non, de akkor is, bensőkép nagyon szomorú volt mindig, részint zilált anyagi viszonyai, részint családjával és önm-agával való meghasonlása m i a t t ; c) mert szerintem a foko-zás igy állitható csak egybe : vigad, vigadoz ; — örül ör-vend, örvendez.
Egyébiránt mit feszegetjük ezt még tovább, mikor P h i l , ur maga se veszi komolyan ; mert nem mondja h a t á -rozottan a ,vigadni' épen megfelel a perfeete laetari-nak, hanem csak ,megfelelhet'. Hogy pedig P h i l , megütközik M . forditásában a ha kötöszócskán (azt aláhúzza és a latin qui kérdőjellel, mint egy man hu ! zárjelbe teszi,) arra is van szavam. Minden deák gyereknek tudnia kell, hogy qui sok-szor = et is, quum is, si is ; hogy pl. qui quum hoc fecisset, n e m : ,ki midőn ezt tette', hanem ,midőn ezt tette.' E p ugy Kempisnél. Minden jó deák t u d j a ezt és a kritikus P h i l , nem t u d j a . 0 tempóra, o mores ! Lapis panis ! E s miért nem rótta meg Pázmányt, hogy mint l á t t u k fönnebb I. 20 (lásd fön-nebb e) alatt), a ,nemo secure gaudet, nisi qui bonae consci-entiae testimonium habet' igy fordította, Senki . . . ha a jó lelkiismeretnek bizonyságát stb. ? No de nemcsak P . hanem Nogáll is igy f o r d í t o t t . . . ,hacsak elhagyván a ,ki'-t, és na-gyon helyesen ! H a g y j u k e naiv gyerekséget és javitsuk ki a tollhibát, a melyre Phil, ur ((piléio .') oly nagy szeretet-figyelmeztet s í r j u k ,szivéhez veszi' helyett ,szivére veszi'.
Minthogy azonban P h i l , a ,szivéhez veszi'-ben nem-csak a , hez'-t vonta alá, hanem az egész kitételt, ugy látszik, hogy az egészet, még a .szivére veszi' is germanismusnak t a r t j a , ,zu Herzen nehmen'.
No akkor tul lőtt a czélponton ; mert lia ez germanis-mus, akkor, uram Isten, ezer meg ezer szebbnél szebb, még Á r p á d idejéből való tősgyökeres magyar frázist ki kell nyelvünkből küszöbölnünk, csak azért mert azokhoz hason-lók vagy épen olyanok a németben, francziában, angolban, latinban stb. megvannak. De ugyanakkor ezer meg ezer né-met, f'ranczia, angol, latin stb. szólásmódoknak is ki kell küszöböltetniök az illető nyelvekből, mert ugyanolyanok más nyelvekben is használatosak.
Nem t u d j a Phil, ur, hogy vannak egyes szólásmódok, kitételek, mondatszerkezetek stb. melyek az általában egyenlő emberi alapgondolkozás- és érzés-módnak — szülöt-tei lévén, minden vagy legalább sok és egymástól egészen különböző pl. arab és franczia nyelvekben megvannak ? E x e m p l a essentodiosa !
9) Ad I . 23. P : Az embernek élete mint egy árnyék hirtelen elmúlik. M. szerint : Az ember élete mint az árnyék
9 *
hirtelen elrepül. ,Elrepül' ? M á r csak magyarosabb a .mú-lik'." I g y Philemon.
M á r engedelmet kérek, a magyarnak amint ,múlik' az ideje és az élete, ugy ,repül' is ,elreppen' is ,elrepül' is. any-nyival is inkább, mert az élet az időszak, melyet élve töl-tünk (Czuczor).
Nem zengette-e el már Berzsenyiuk is régen : „Oh a szárnyas idő hírtelen elrepül" ?
I t t kár volna több szót vesztegetni.
10) Ad u. o. „P. szerint : mig időd vagyon addig g y ű j t s állandó gazdagságot. M. szerint halhatatlan kincse-ket. Igaz — mond P h i l . — hogy a latinban ,divitias immor-tales' van ; de magyarul — melyik magyarabb ?"
Fölösleges volna erre felelnem. Phil, maga megen-gedi, hogy a M. forclitása jobban vissza adja a latint, mint P.-é. Dunába nem öntök vizet, sem nem küldök baglyot Athénébe Csakis annyit jegyzek meg, hogy a ,halhatat lan kincseket' nem kevésbé ,magyarul' és magyarán, meg magyarosan van m o n d v a , mint .állandó gazdagságot'.
De lia emez Pliil. kivánságára magyarabb volna is, mint amaz, mégsem jobb forditás e helyt, mint ,halhatatlan kincseket' ; mert Kempis oly kincseknek, oly gazdagság-nak gyűjtésére buzditja az olvasót, melyek nemcsak állan-dóak, és bármily hosszú ideig állandó jólétet — testit vagy lelkit — szereznek, érdemelnek, hanem oly kincseket kell Kempis buzdítására gyűjtenünk, szereznünk, melyek elévül-hetetlen érdemüek, és a léleknek halhatatlanságát (tudvalévőt hogy nem physikailag értve) örök boldogságát érdemlik, esz-közlik, tehát — ,halliatatlan kincseket'.
Dr Kanyurszky Gy.
(Folyt, köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, jul. 27. Államgymnasium és kereszténység.
— Mióta a szerencsétlen gondolat megszülemlett, hogy az államot az egyháztól el kell választani, mind jobban és kéz-zelfoghatóbban tűnik ki, hogy mit jelent ez az elválasztás.
Kétféle felfogás uralkodik e tekintetben. A z egyik azt vi-t a vi-t j a , hogy ez az elválaszvi-tás a kereszvi-ténység iránvi-ti gyűlö-letből szármázik és az ellen irányul, a másik pedig tagadva e felfogás helyességét, azt á l l í t j a , hogy az elválasztás csak biztositéka az állam jogainak az egyház ellenében.
A tapasztalat azonban kétségbevonhatatlan bizonyítékokat szolgáltat az első felfogás helyessége mellett. Az állam elválasztásának az egyháztól köszönhető, hogy az ál-lamtörvényhozásában, eltekintvén a kereszténység elveitől, törvényeit a kereszténységet homlokegyenest ellenkező szel-lemben alkotja; ennek tulajdonitható, hogy az állani min-den oly törekvést pártfogásába vesz, melynek czélja a ke-resztény szellem hatását megbénítani, azt egyik, vagy má-sik térről leszoritani, ennek az elválasztásnak tulajdonít-ható, hogy az állam vagy beszüntet minden oly oktatás, hol a ker. szellem ápoltatik és az egész oktatást, önmaga kezeli, vagy, ha ezt nem teheti, mert még kellő számú tanárokkal vagy pénzzel nem rendelkezik, legalább egyes intézeteket emel saját védnöksége alatt, melyek a ker. szellemű tanodák irányát vannak hivatva ellensúlyozni.
A törvényhozással jelenleg nem foglalkozunk, hanem
igen is foglalkozunk az ugynevetett államgynásiumnial, hogy belássuk ennek keresztényellenes irányát. Az oktatás terén, fájdalom, ma már ugy van berendezve nálunk is min-den, hogy mire a felnőtt ifjú tanulmányait befejezi, mint a kereszténység kész ellensége, mint ugyanannyi Renán lép-het ki az iskolából az életbe. Vannak elemi közös iskoláink, hol az alap a hitetlenségre létetik; vannak államgymnasiuma-ink, melyek szelleme egy és ugyanaz az elemi közös iskolák szel-lemével, melyek tehát a letett alapon f o l y t a t h a t j á k a keresz-tény ellenes szellem fejlesztését; s végül ott vaunak legfel-sőbb tanodáink, az egyetemek, melyek egyike de facto kivétetett már a ker. szellem befolyása alól, másika pedig egyenesen állami intézet, hol már betetőzni lehet, mi az alsóbb tanodákban elkezdetett és a mennyire lehetett fejlesz-tetett, t, i. a keresztényellenes irányú oktatást és nevelést.
De ne m a r a d j u n k a puszta állitás terén, hanem bizo-nyítsuk be, hogy az államgymnasiumok csakugyan keresz-tényellenes irányban működnek. E tekintetben hivatkozunk a nagyszebeni államgymnásium iskolai értesítőjére, azután ex uno disce omnes. Ebben az értesítőben dr. T ó t h Sándor nagy-szebeni 111. k. államgymnasiumi tanár egészen feltárja lel-kületét és evvel feltünteti, mi minden történhetik egy ilyen állarngymnasiümban a kereszténység ellen. Ez előtt a tudós ( ? ) uri ember előtt ugyanis a sz. írás nem egyéb mint költői alkotás. János pedig (hol maradt a ,szent' jelző ?) a keresztény mytlius ( ? ) egvik leggenialisabb feldolgozója, mint Mózes a zsidóénak, Iíoméros a görögének stb. Az igen tudós ( ? ) tanár ú r r a l mi természetesen vesződni nem fogunk, mert szemünk előtt nem a személy, hanem a dolog lebeg, és nem az, hanem ez nyom a latban; és azért rá kell mutatnunk az államgymnasiumokra, mint oly intézetekre, melyek a nemzetből a ker. hitet, a ker. érzületet töreked-nek kiirtani és hogy törekednék annak nyilvánvaló tanúsága a nagyszebeni államgymnasium értesitvénye.
A sz. irás mythos, költői alkotás, ugy ó- mint újszö-vetségi részeiben. E z t hirdetik egy államgymnasiumi érte-sitvényben. De ha ezt szabad az értesitvénvben igy hirdetni, nem szabad e ugyanazt az iskolában, előadásban hirdetni?
Es lia szabad, mit jelent az mást. mint azt, hogy az ily gym-nasiumok fészkei a keresztényellenes szellemnek, ellensesjei a kereszténységnek ? H a a sz. irás mythos: ugy csalók mindazok, kik a sz. Írásra hivatkoznak, mert egy okmány hazugságaival a k a r j á k igazolni ámításaikat : akkor csak fictio, vagy is hazugság mindaz az intézmény a keresztény-ténységben, melynek eredete isteni forrásra vitetik vissza és igazsuguk többek közt a sz. Írásból is bizonyittatik; szóval ha a sz. irás mythos, ugy a kereszténység maga is ámitás és hogy ez ámitást meg lehessen szüntetni, legelső és legfőbb gondnak kell lenni arra, hogy irtóháboru intéztessék a sz.
irás millió és millió példányai ellen, hogy letiltassék annak nyomtatása is. Sőt tovább is kell menni, ha a sz. irás my-thosz. A sz. irás ugyanis a ker. erkölcs codexe i s ; de ha az mind csak hazugság és ámitás a mi benne foglaltatik, ugy nem tartozik senki törvényei szerint élni, akik pedig sze-rinte élnek, mint másokát is tévútra vezetők szigorúan megbüntetendők, s az iskolákból a ker. erkölcstan tanitása száműzendő. í m e hova vezeti az államgymnasium az ő ke-resztény hallgatóit. Sem ker. hit, sem ker. erkölcs, hanem
6 9
csak államgymnasiumi hit és államgymnásiumi erkölcs és az ilyen államgymnasiumi hit és erkölcscsel ellátott i f j a k (vajh, hogy nézhetnek ők ki ?) a leöfobb timodâkbâiii bcto tőzve hitüket, mely nincsen, erkölcsüket, melylyel nem bir-nak, egykor hivatva lesznek az állami hivatalokra, az igazság-szolgáltatásra stb. és ők szolgálni fognak m a j d nem keresz-tény, hanem állami lelkiismeretük szerint, azaz oly lelkiis-meret szerint, mely a sz. irás erkölcsi törvényeit csak my-thoszon alapulónak, tehát nem kötelezőnek tatja, melytől te-hát önmagát tökéletesen feloldottnak tekinti. Nem
bor-zasztó kilátás ez a jövőre?
R á m u t a t v á n a veszedelemre, mely a nemzetet keresz-tény hitében és érzületében fenyegeti az államgvmnasumok részéről, nem kérdezzük, ha vájjon in specie a nagyszebeni ál-lamgymnásium szellemének megviszgálása végett fog-e küldöttség megbízatni, — hiszen az államgymnasium, — ha-nem igenis más valamit mondani fogunk, azt t. i. hogy közép-tanodáink túlnyomó része keresztény, illetőleg katholikus kezekben van: a fennebb jelzett irányai szemben tehát a ka-tholikus középtanodák kaka-tholikus tanáraira, szerzeteseire papjaira várakozik a keresztény lelkiismeretbeli feladat, hogy minden módot és eszköszt felhasználjanak az államgymná-siumi szellem ellensúlyozására, hogy ők tanitváuyaikat alaposan képezzék a ker. vallás ismeretében, nem csak a h i t -tani úgyis elenyésző számú órát használva fel e czélra, ha-nem vállvetve, közösen a többi tantárgyak előadásakor is, képezzék őket gyakorlatilag is keresztényekké mind fokozot-tabb buzgósággal, mert csak e fokozott buzgóság biztosit-h a t j a a nemzetnek a ker. szellemet az államgymnasiumi ke-resztényellenes szellem törekvésével szemben.
Szatmár, jul. 23. Ismét egy jelentős mondat Kempis Tamás-ból. Teljesen osztozom f t . szerkesztő urnák azon véleményében, melynél fogva a Kempis T.-ban előforduló :
„Dati sunt in exemplum omnibus, et plus provocare nos de-bent ad bene proficiendum, quam tepidorum numerus ad relaxandum" mondatnak forditását sem Pázmánynál, sem Molnárnál nem találja kifogástalannak. Engemet sem elé-gített ki ama forditások egyike sem ; nem csak azért, mivel terpedtek, hanem azért is, mivel az eredetitől eltérnek,
ho-lott a jó fordításnak lehetőleg hűnek és rövidnek kell len-nie. Lássuk tehát s vessük egybe az eredeti szöveget mind-két fordítással. D a t i sunt in exemplum omnibus. Ezt Pázmány igy adja : „Okét, a szent atyákat, az U r Isten példájul ve-tette minden istenes életű embereknek eleibe ;" M o l n á r:
„Okét az U r Isten például állította minden istenes életű ember elé." Mindkét forditás ki van nyújtva, sok olyasmi foglaltatván azokban, a mik az eredeti szövegben nincsenek meg s nem csak fölöslegesek, de hibásak is. Nevezetesen : az eredetiben „omnibus" áll. E z t mind a két fordító „istenes életű ember" kifejezéssel adja, holott Kempis T . nem ezt mondja. A szent a t y á k példája bizonyára nem csupán az is-tenes életű embereknek szolgál utánzandó például, de mind-azoknak is, a kik istenes életet élni óhajtanak, szándékoz-nak : qui pie volunt vivere ; tehát mindenkinek, omnibus.
-— D a t i sunt. Miért épen : „állitotta elé,u dargestellt, M.
szerint ? Miért nem egyszerűen : például adattak ? Yagy ha már clarificalni a k a r j u k a d o l g o t : „Követendő például adattak mindenkinek" ? — „Et plus provocare nos debent ad
bene proficiendum." P . szerint : „méltó is, hogy az ő példa-jolc foganatosb legyen mi bennünk a lelki jókban való elő-menetelre" ; M. szerint : „méltó is, hogy az ő szavok jobban fogjon mi r a j t u n k a jó haladásra." Az előbbi nekem ugyan határozottan jobbnak látszik az utóbbinál, de egyik sem elégit ki. Lássuk. „Proficere" annyi, m i n t : „zunehmen, gyarapodni" ; provocare = ausfordern, anreitzen : a „méltó is" fölösleges : Kempis szerint ne szavok (mint M. mondja), hanem példájok (a szent atyáké t. i.) foqjnn rajtunk. Szerin-tem tehát e mondatrész igy állana : s inkáb, vagy, ha ugy tetszik : hathatósabban, vagy P . szerint : foganatosabban ösztönözzenek is, vagy szolgáljanak ösztönül (a szent atyák t. i. példájokkal) a jóban való gyarapodásra, vagy P . sze-rint : előmenetelre, mely főnevek bármelyike az erkölcsös-ség u t j á n haladó tökéletesbülés eszméjének is inkább felel meg, mint a puszta „jó haladás" M. szerint; és P . fordítá-sával is inkáb egyez.
Következik : „quam tepidorum numerus ad relaxan-dum." Relaxare =• alábbhagyni, ablassen, ellentéte az elő-menetelnek, a gyarapodásnak; erkölcsi értelemben: tespedés.
Ezt az állapotot még inkább jelzi e mondatrészben a tepidus elnevezés. Tepidus = laulicht, faul, t r a g , lanyha, (nem : lankadt, mint P . forditja). E mondat t e h á t : „quam tepido-rum numerus ad relaxandum" a magyarban igy hangzanék : mint a lanyhák száma a tespedésre. Még a „numerus"-t sem adom paraphrasissal ekkép: számos volta, nehogy az eredeti szöveg ez által is veszítsen hatásából a magyarban, empha-ticusabbnak t a r t v á n az egyszerűt, mint a magyarázatost. A latin szerző ugyanis a multorum numerus kifejezéssel azon számot tevő sokakra czéloz, kikről a szentírás mondja : lata et spatiosa est via, quae ducit ad perditionem et multi sunt, qui intrant per earn ; ellentétben azon kevesekkel, kikhez a szentek is tartoznak s kikről azt mondja szent P á l oly korsze-rűen : Si decern millia paedagogorum habeatis, -— sed non multos patres. A multorum numerus-ban, kiket Kempis T . uem-utánzandóknak javall, a jelen kor megítélve találja ma-gát, mely kor a numerus-t, a számokat, a többséget, a köz-véleményt t a r t j a mindenben és mindenütt irányadónak, döntőnek.
Az egész mondat tehát igy szólna a magyarban : P é l -dául adattak (a szent atyák t. i.) mindenkinek ; s inkább ösztönözzenek is, vagy : szolgáljanak ösztönül a jóban való gyarapodásra, mint a lanyhák száma a tespedésre. — E z rövid is, hű is, magyaros is és nem szokatlan.
Irsik Ferencz/') Szombathelyi egyházmegyéből. Huszonöt éves papi pibilaeum. — A szombathelyi, még mindig árva püspöki megye hat következő áldozára : P e r g e r Ferencz, gyanafalvi pleb. és szentgotthard-kerületi esperes, Lendl A n t a l rába-szentmártoni plébános, Rőthy István papnöveldei aligazgató Szombathelyen, Czigler József rábakereszturi pleb., F a r k a s Sándor háshágyi és Dergovics József miilei plébános u r a k elhatározták f. hó 15. letelt 25 éves áldozári jubilaeumukat
*) Tökéletesen eltalálta ngod minden gondolatomat, mely lelkem előtt lebegett, midőn a kifogásolt s már ngod által remekül megvilágított helyre nézve kifogást tettem. Fogadja nagybecsű érdeklődéseért köszö-netemet. Kempis hibátlan fordításáról van szó ; ezt óhajtjuk elősegíteni.
Legyen kegyes ngod tovább is közreműködni. Szerk.
e hó 19. Gyanafalván megünnepelni. A határozat ténynyé vált. Azonban ezen magán jellegű ünnepély a két szomszéd gyanafalvi és szentmártoni plébánia hivei, a kerületi pap-ság és tanitói kar szeretete és kegyelete folytán feltűnően érdekes, dicséretes nyilvános jelleget öltött. Ugyanis a 19-t megelőző este mozsarozás és fáklyás zene volt szónoklattal : az előbb megnevezett két plébánia hadastyánainak tisztel-gése, a két plébánia iskolás gyermekeinek szép énekei, a gyönyörű transparentek, melyek a hat jubiláris pap nevét tüntették ki. az önkénytes kivilágítás, mindezek bizonyára kitörölhetetlen benyomás gyakoroltak mind az ünneplőkre mind az örömben velők osztozókra. P a u l a i szent Vineze napján, ki az önfeláldozó pap remeke volt, a plébánia lakból az e czélra külön feldíszített, csak tavai belül egészen meg-ú j í t o t t csinos templomba vonult karingben az öt jubiláns, a hatodik, a háziúr, miseruhában, a segédkező lelkészekkel, és kilenez órakor m u t a t t a t o t t be a dologtévő nap daczára szép számban egybesereglett hívek jelenlétében a hálaáldo-zat. Non nobis, Domine, non nobis, sed nomini tuo da gló-riám ! 25 éve mult, hogy ezen derék hat hős Krisztus urunk mint mennyei király szent zászlaja alá esküdött, hogy a földi király katonáihoz hasonlólag feltétlen odaadással és személyes akaratuk meg érdekök tökéletes feláldozásával szolgálják Krisztus ügyét, és e szolgálatban nemcsak pár evet töltsenek, hanem ennek egész éltóket. sőt annak minden éjjelét nappálát felszenteljék azon készséges lelkülettel, mi-szerint a földi fejedelem katonáihoz hasonlóan ők is — ha kell — véröket is ontandják Krisztus urunk ügyének elő-mozdítása ban. Krisztusnak ezen hat katonája nemcsak szen-tül megtartotta 25 év előtt fogadott esküjét, hanem julius 15-ig epen 9131 nap terhét és hőségét viselte hősi módon.
Ezer hála legyen ezekért az élet Urának azon forró esede-zéssel : engedje ezen hat föt. lelkész urnák az 50 éves
Ezer hála legyen ezekért az élet Urának azon forró esede-zéssel : engedje ezen hat föt. lelkész urnák az 50 éves