s az egymással versengő genuaiakat és pizaiakat kibékéltesse. E fáradozásai közepette érte utói a halál 1216 jul. 16-án Perugiában, életének 56-ik.
dicsőséges pápaságának 19-ik évében. Fényes te-hetségei, ragyogó lelki tulajdonai, meginghatatlan igazságszeretete, mély világ- és emberismerete min-den dicséreten felül állanak; a mi pedig széles the-ologiai és jogi ismereteit illeti, a pápák diszes so-rában is alig talál hasonmására. Méltán nevezték
„a világ tanitójának és a királyok atyjának^, ki
„tetteinek dicsőségével Rómát és az egész világot betöltötte".
É s z r e v é t e l e k
Philemonnak, Molnár L. Kempis-Pázmány átdolgozott
kiadásáról, az „Irodalmi Szemle" április 1-i számában közlöttkritikájára-(Vége.)
25) Ad I I I . 9. „Si recte sapis. P . szerint : H a igaz okossággal birsz, esak egyedül én bennem örvendesz, egye-dül én bennem reménylesz, mert nincs senki jó, hanem csak
') Mansi, T. X X I I . 982 sqq. Hefele, V. p. 7 8 3 - 8 0 4 .
1 1 5
egyedül az Isten, kit mindenek felett dicsérni és mindenek felett kell áldani. M. szerint : ha van eszed, egyedül csak.
Legalább is furcsa forditás. H a g y j á n , ha ,eszeden jársz' volna."
,IIa van eszed' ; bizony csak az, sem több sem keve-sebb. Mert a puszta ész elégséges arra, hogy az ember belássa, hogy Istenben kell biznia stb. ,Józan ész' kopott f r á -zis, ,eszeden jársz', mit P h i l , ajánl, nem ,sapis' hanem ,consi-deratus, circumspectus es' (Kreznerics). M. is használja a 187. lapon : ,eszeden j á r j ' , ámde ,cautus esto' érteményben.' Phil, kákán csomót keresett !
26) Ad I I I . 11. „P. szerint: Azon kell szorgalmatos-kodni, hogy (a test) kedve ellen is a lélek birtokában ma-radjon. Subiecta sit (caro) etiam nolens spiritui. M. szerint:
hogy . . . a léleknek szolgáljon. Melyik találóbb, meg prae-gnansabb ?"
H a Phil, urnák a ,lélek birtokában maradjon' féle ki-fejezés tetszik, jól van, tartsa meg, ha majd kedve lesz P . - t kiadni „eredeti alakjában, szóról-szóra" ; „ennek nyelvészeti és irodalomtörténeti jelentősége lesz." E n jobbnak tartom, hogy ,a test szolgáljon a léleknek', mert e kifejezés, 1) a közéletben ismert, 2) világos, 3) szabatos (subiecta sit), 4) mert ,birtokában lenni'mai nap nem divatos már, 5)1. P é t e r I I . 13. subiecti igitur estote . . . T á r k á n y i szerint: .Enge-delmesek legyetek'. M á s u t t ,subiecti' T á r k . szerint alá-vetett. 6) mert a test csakugyan a lélek szolgája.
Száz szónak is egy a vége : végezzünk ! P h i l , k r i t i k á j a végén kihivólag kérdi : Folytassam ? s felel : ,Nem f o l y t a -tom, ha nem lesz, ki erőszakolja. íme, P h i l , ur ! akadt, a ki ,erőszakolja', csak ki vele! Éppenséggel nem merem állitani, hogy Phil, nem találhat M. forditásában hibákat, a melye-ket én szorgos keresésem daczára már nem birtam föllelni és a melyeket mint valóságos hibákat kellene elfogadnom ; hi-szen nevetséges volna akár M. müvét most már hibátlannak akár az én kutatásomat kimeritőnek, csalhatatlannak t a r t a -nom. Ámde ha nem tud erősebbeket felhozni, mint azokat melyekkel oly könnyedén elbántam s melyek megczáfolásá-val M. műve annál sikerültebbnek tűnt föl, nem ,erőszako-lom', hagyjon békét a tollnak és papirnak. Magam sem igen nagy kedvvel „folytatom." Nem is hiszem, hogy P h i l . J o b -bakat ,erősebbeket' tudna felhozni, mert azt hiszem, nem hagyta volna ki azokat .jóakaró" kritikájából. Hozhat ugyan fel még olyanokat, melyeket én is jeleztem kritikámban ; de csodálatos, hogy azon hibákat egy kivételével nem vette észre Phil, vagy talán azért nem t a r t o t t a hibáknak, mivel nem ő találta fél ; vagy mellőzte, mivel m á r úgyis ,sokat' föl tudott mutatni. Es ha elmenne kedve Phil.-nak a „foly-tatásból" ajánlok én hálásabb munkakört. í m e nem sokára megjelenik M. fordításának részint önmaga által részint fi-gyelmeztetéseim (de meg tagadhatlan, egy-két helyütt P h i l , útbaigazítása) folytán és szerint javított I l - i k kiadása : Ír-jon róla ismét kritikát, talán m a j d egy kissé elismerőbben
fog nyilatkozni M. irodalmi fellépéséről.
Azon megjegyzésére Phil.-nak, hogy épen Kalocsáról ogy Rosty K á l m á n irói fényt vet előre, idézem egyik jó asz-taltársam kedvencz mondását : Meghiszem azt atyafi. No meg egy T ó t h Mikétől több-több szépet és j ó t nemcsak ,vá-runk' hanem kaptunk is már. M. sem ,lépett ki' ugy
hűbe-lebalázs módjára, hanem ugy, hogy becsületére válik fordí-tása nemcsak Kalocsának, hanem Egernek is, Nagyváradnak is, meg az egész kath. országnak. E g y tekintélytől ki vala-mint a régi, ugy az u j magyar irodalomban j á r t a s , azt a gyanitást hallotta P h i l , hogy az „nem is P . P é t e r fordítása!"
Persze, hogy nem P . P é t e r fordítása, hanem M.-é, P . alapján, mint m á r jóval fönebb is igyjegyeztem. Az a ,te-kintély' vagy olvasta mindkettőt (P.-ét és M.-ét), vagy nem olvasta. I I a nem olvasta, furcsa, hogy még gyanítani m e r ; ha olvasta, furcsa, hogy csak gyanit ! Furcsa ám az is a mit Phil, mond, hogy : „ha már M. változtatott P.-on, jelezte volna és igazolta volna a változtatásokat."
No hiszen az kellett volna még ! A d quid ? M. csak lelki olvasmányt akart a nép s az ifjúság kezébe adni, nem pedig correcturát. Pliil. avval fejezi be kritikáját, hogy :
„Yolt elég jó fordításunk. — É s N.-nak igéretét birtuk, hogy még javitani és ú j r a átdolgozni és nemsokára kiadni fogja. Az „írod. Szemle' már jelezte közel megjelenését*); el-várjuk, és azt is össze fogjuk vetni. — M. kiadványánál,
igazán megvallva, jóval jobbat várunk Nogálltól."
Quasi vero mivel már ,elég jó' fordításunk van, fölös-leges voltt M.-nak arra vállalkozni, hogy j o b b a t ' adjon. S mivel N. u j kiadást rendez s mivel P h i l , jóval jobbat bár N.-tól, következik-e hogy M.-nak nem szabad versenyeznie?
H o g y a nagytudományu s gyönyörű magyar tollú, köztisz-teletben álló főpap második kiadása jobb lesz-e mint M.-é (legalább M.-nak még helylyel-közzel javitandó kiadása), most még nem tudhatom, én nem nyilatkozom blindre, mint Philemon.
I I a jobb lesz ő méltóságának, a tudós főpapnak ujabb kiadványa, a legőszintébb és legmélyebb hódolattal hajlok meg a sikernek ; hiszen az egyház és a m a g y a r kath. iroda-lom érdekét tartván szem előtt, csak örülnöm keilend, hogy Kempisnek ,még jobb' fordításával gyarapodott úgyis sze-gény kath. litteraturánk. Legkevésbé sem áll érdekemben, hogy Molnárnak műve tartassék legjobbnak, hanem csak azé, a ki-é valóban a legjobb.**) Annál is inkább fognék örül-ni, mert N. a m a g y a r asketikus irodalom megteremtője s mindig hiv, áldozatkész és jeles ápolója, müvelője. M a g a m éivá teszem ugyan a ,Havi Közlöny' avatott tollú k r i t i k u -sának (N. ,Vezérkönyv'-éről. Májusi füzet.) szavait a meny-nyiben N.-ról is elmondhatjuk. „Váltig azt a gigászt nézik, magyar egyházi irodalmunkban azt a fénylő oszlopot, han-goztatják az ő nevét, j á r t á t — haladtát fürkészik, hogy nyomdokaiba lépjenek s tegyenek szert — irályra, mely erőteljes, magvas s igazán magyaros, meg pázmányos legyen ám ! J ó l van ez igy ; van okunk ennek örülni. Vezér itt N., a tollforgatásban megőszült magyar egyházi író !" Ámde, ha nem lesz jobb ő méltóságának ujabb kiadványa M.-énál
— a mint, hogy nem jobb a régi, mely 1864-ben megjelent : (ne vegye kérem senki szerénytelenségnek e bátor, de mind-amellett alázattal teljes s csakis az ügy érdekében kimon-dott magán nyilatkozatomat,) nem látom be annak okát, hogy miért hallgassuk — vagy üssük agyon M. müvét,
*) Azóta megjelent s ismertettük is. Szeri.
**) Ez a ,Religio' álláspontja ebben az egész kérdésben. Előbbre ohajtottuk vinni K. T. magyar fordításának ügyét. Bár terünk többet engedne meg ! Ezután is szívesen közlünk minden alapos hozzászólást.
Szerk.
15*
csak azért, mert az egy szegény s az irodalom terén még eddig föl nem tünt kalocsai jezsuitáé. Nem lehetséges-e, hogy habár N., az irodalom e jeles veteránja, jóval fölül-múlja általában véve M.-t és az előre törekvő ifjabb írói nemzedéket, egyik-másik irodalmi vállalatban az i f j a b b írói nemzedék egy igénytelen t a g j a fölülmúlja őt ? H a ez nem volna lehetséges, ha ez nem volna kilátásba helyezhető : magy. kath. irodalmunk mindig csak a régi stadiumbau maradna, pangana, stagnálna. Mi lelkesitené az i f j a b b nem-zedéket az irói tevékenységre s mint közelednék litteratu-ránk a mindnagyobb tökéletesedés felé? Amicus P l a t o , amicus Aristoteles, sed magis arnica veritas !
Igaz, hogy néhol keményebben irtam, mint talán kel-lett volna, de sértőn sehol. S bármit irtam, minthogy ,Phile-mon' álnév, mely alatt nem tudom s nem is akarom tudni, ki rejtőzik : személyeskedésről szó nem lehet, arról nem vádolhat senki. Dixi et salvavi animam ! Iustitia et pax osculatae sunt ! dr. Kanyurszky Gry.
E G Y H Á Z I T U D Ó S Í T Á S O K .
Budapest, aug. 17. Az augusztus 4-iki pápai allocutio.
— Amint az máskép nem is történhetett, a pápa nem elé-gedett meg avval, hogy a I X . P i u s holttestének áthelye-zése alkalmával végbement gyalázatosságok ellen csak ál-lamtitkára által tiltakozók a fejedelmek előtt az ily módon sérelmezett pápai méltóság, szabadság és függetlenség érde-kében, hanem ugyan ezen ügyben, ő szentsége X I I I . Leo, a legelső kinálkozó alkalmat megragadta és az augusztus 4-én t a r t o t t consistoriumbau szavát emelte. Az allocutio ide vo-natkozó része mindenki előtt ismeretes levén, azt analysálni nem szándékunk, elég lesz arra nézve egyszerűen constatál-nunk, hogy az, a mint egyrészt minden mesterkéltségtől ment hű története a végbe ment gyalázatos tetteknek, me-lyeknek ódiuma az olasz ( ? ) kormányra háramlik, ugy egy-szersmind erélyes felszólalást foglal önmagában a pápai méltóság szabadságának és függetlenségének érdekében és mindenkinek, ki a pápa allocutioját elfogulatlanul olvasta, be kell látnia, hogy abban épen semmi sem foglaltatik, ami akár a pápai szék méltóságát sértené, a k á r pedig lemondást foglalna magában a pápaság világi biztokáról.
Botor, mindenből tőkét kovácsoló liberális újságírók még sem h a g y h a t t á k szó nélkül a pápa allocutioját és hogy elfedjék a világ előtt a valót, oly magyarázatot fűznek hozzá, melyei az allocutio nem bir és nem is bírhat. Még a pápa allocutio járói a világ semmi értesüléssel sem birt, még azt sem t u d h a t t a , vájjon a pápa a legközelebbi consisto-riumban fel fogja-e emliteni a julius 12 — 13-iki éjjeli ocs-mány tetteket és már is a kath. sajtó ugy fogta fel az egész világon a helyzetet, hogy az az élö pápa szabadságát és f ü g -getlenségét még jobban veszélyezteti, mint eddig veszélyez-tetve volt, a kath. sajtó a megholt pápa ellen elkövetett tetteket összefüggésben látta azon tettekkel, melyek az élő pápa ellen elkövettetnének, ha ő Ilóma utczáin megjelennék;
és mégis a liberális sajtó visszatetszését fejezi ki a felett, hogy a pápa hasonló nézetben van és e nézetének kifejezést adott, azt mondják, hogy az allocutio méltóságának rová-sára esik, hogy a saját személyét, a saját testét érhető b a j eshetőségén tépelődik, hogy ez nem illik a lelkiekben való
fejedelmi hatalom keretébe, szóval az allocutio ide vonat-kozó részét ugy tüntetik fel, mint személyes önző félelmet.
Alig szükséges mondanunk, hogy a liberális sajtó itt szándékosan tévútra vezetni törekszik olvasóit, hogy azok a valót fel ne ismerjék. Mert bár a pápa beszél saját f á j d a l -máról, saját személyéről, hogy mi történhetnék vele, ha Kóma utczáin méltóságának megfelelőleg keresztül vonulna, de azért a fájdalom hangjai nem azon szenvedésekre vonat-koznak, melyeket neki testében kellene érezui. hanem azon sé-relemre, melyet a pápai méltóság szenvedne az ő személyé-ben, mint ki jelenleg a pápai méltóságot viseli. Hogy a pápa szavainak ez az értelmök, kitűnik a beszéd egész t a r t a l -mából és a kinek csak eg^v kis józan esze van, beláthatja, hogy a sérelem, melv X I I I . Leo ellen bármi módon elkö-vettetnék, az pápaság sérelme lenne, a mely méltóságot X I I I . Leó személyétől elválasztani nem lehet, a ki tehát sérti X I I I . Leót, az sérti a pápaságot. Hiszen a diplomatiai világban, a fejedelmi méltóság nem csak akkor sértetik meg, lia a fejedelem valamelyik követe megsértetik. Vájjon e felfogást nem kell e szükségképen a pápa személyére is alkalmaznunk ? Annál inkább pedig, mert a pápa világosan hivatkozik pápai méltóságára, midőn kimondja, hogy sérelem követtetlietnék el ellene, hogy a gonosztevők az ő nyilvános megjelenésekor okot a támadásra keresnének abban, ha, úgy-mond, minket hivatalunk késztetne a Róma városában adott igaztalan törvényeket kárhoztatni, vagy más igazságtalansá-got nyilvánosan roszalni. K i mondhatja, hogy itt a pápa sze-mélyéről van szó és nem inkább a pápai méltóságról? K i mond-hatja, hogy itt a pápa saját személyének és nem inkább ál-lásának méltóságáról beszél ? Hiszen nem az ő személyének, hanem állásának, mely személyéhez van fűzve, kárhozta-tásától félnek a római u j kormányzók. X I I I . Leo, nem személyének, hanem állásának tekintélyével kárhoztatná, az igaztalan törvényeket és más igazságtalanságot. Ebből azon-ban nviltan ki is tűnik, hogy az allocutio ide vonatkozó sza-vai mit sem vonnak le a beszéd méltóságából, mert azok nem a személy, hanem a pápai méltóság érdekében mondattak és X I I I . Leo a személyt bizonyára áldozatul aduá, lia csak a személyes feláldozás árán menthetné megaz állás méltó-ságát.
De hogy tovább menjünk, fel kell még emlitenünk, hogy liberális ujságirók abból is argumentumot kovácsol-nak a maguk részére, lio^v X I I I . Leo beszédében nincsen o " o.
meg a világi hatalomnak elvétele miatt az az ünnepélyes tiltakozás, a mihez a világ I X . Pius életében hozzászokott, l i a a liberális újságírókat ez a hallgatás megnyugtatja, le-gyenek vele boldogok, ámbár mi ugy t a r t j u k , hogy ily hall-gatásból, erre a következtetésre jutni, minden logikai ösz-szefüggést nélkülöz — nélkülöz annál inkább, minthogy X I I I . Leo e tekintetben már nem egyszer elég világosan nyi-latkozott és megmondta, hogy ő e tekintetben is egyetért az ő szent elődjével I X . Piussal. Hanem a liberális ujságirók ugy vannak vele, hogy mikor a pápa felszólal a világi hatalom el-foglalása ellen, akkor megtámadják uralkodási vágya miatt, megtámadják mint olyat, ki az olasz nemzet testét széttépni akarja; ha pedig történetesen hallgat, nem azért mert a hely-zetben megnyugszik, hanem mivel az alkalmat nem itéli arra valónak, hogy most is ünnepélyesen tiltakozzék, akkor azt
1 1 7 mondják, a pápa nem törődik világi birtokának elvételével.
Holott, ha liberális ujsugiróknak természetük lenne a gon-dolkozás, akkor a pápának éjjen szóban forrgó allocutiójá-ból is kiolvashatnák, hogy a pápa nem adta fel a világi ha-talmat. Nem adta fel először azért, mert Rómát most is sa-j á t városának mondsa-ja, de nem adta fel azért sem, mert azt mondja, a pápa semmiféle más módon nem m a r a d h a t meg Rómában, hacsak nem mint fogoly. I I a valakiben a logiká-nak csak egy cseppnyi érzéke van is, beláthatja, hogy a pápa ily kifejezésekkel csak azon esetben élhetett, helyzetét ily módon csak azon esetben foghatta fel, ha a pápaság vi-lági hatalmát fel nem adta. Az allocutio valóban minden tekintetben oly világos, oly minden kétértelműséget kizáró»
hogy azt csak a roszakarat magyarázhatja félre és csak azok csalathatnak meg, kik mindent elhisznek, amit l i b e r á -lis újságírók saját érdekükben félrevezetés végett irnak.
• ,
Yáczi m e g y e . A kecskeméti egyházkerület folyó hó 6-án t a r t o t t találkozása és tanácskozása alkalmával abban állapodott meg, hogy a vallásos érzület és lelkiismereti sza_
badság érdekében, ama minden isteni jogot mélyen sértő szabadelvű üzelmek ellen, melyek államunkban a társadalom békés fennállása s annak boldogsága ellen intéztetnek, a többi egyházmegyék kerületi gyűléseinek fényes példájára ünnepélyesen tiltakozik. És pedig
1. tiltakozik a jó erkölcsöket, elméket és sziveket tel-jesen megmetélyező polgári házasság ellen, mely merényle-tet képez, ugy az egyház egyik fő hitigazságával, mint a magyar államban lakó túlnyomó róm. kath. hivek hitmeg-győződésével szemben, s mely csakis a hitetlenség és erkölcs-telenség magvainak elhintője volna.
2. A szentségek kiszolgáltatására csakis az egyedül hivatott Jézus egyház ^birván a joggal, mind a honpolgárok lelkiismereti szabadságának megóvása, mind a szülőknek gyermekeik vallásbeli nevelését illető természetes jogaik biztositása s épségbentartása tekintetéből tiltakozik az el-len, hogy a hirhedt 53. §., a szentségek kiszolgálását s a családok kath. nevelését megszorítsa, vagy korlátozza.
3. A z egyház vallási, egyetemi és tanulmányi alapit-ványainak vagyonát, mint kizárólag saját, elidegenithetlen tulajdonát b i r t o k o l j a ; azért a szent emlékű ájtatos alapitók nevében tiltakozik ama vagyonnak, rendeltetési czéljai elle-nére, bármily czim alatt, más czélokra való fordítása, vagy mások általi kezelése ellen.
Egvházkerületem ezen tiltakozását, mint isteni és fele-O J 7
baráti szeretete sugallatát, oly meggyőződéssel teszi közzé, hogy ezáltal leglelkiismeretesebb kötelességének tett eleget.
Kecskemét, 1881. aug. 7.
A kerület megbizásából Bogyó Pál s. k.,
apát-esp. plébános.
L o u r d e s , A magyar zarándoklatról. — Engedje meg, ft. ur, hogy becses lapjában én is néhány sort szentelhessek hazánk vallási élete emez enyészhetetlen fénypontjának. K e z -dem a megérkezésnél és a basilikába való bevonulásnál. Ne-hogy öntetszelgést kövessek el, beszéltetem a lourdesi lap erre vonatkozó sorait. „ A nap (aug. 4.) nagy eseménye vala, úgymond, a magyar zarándokok megérkezése. M á r nehánv nap óta látható volt utczáinkon több egyházi férfiú,
kik-nek idegenszerű öltözetéből következtettem, hogy azoknak Magyarországból kell lenniök. Ez az előőrs vala. A zarán-doklat zöme (körülbelül százan) most csütörtökön érkezett meg esti 5 órakor. Csaknem azonnal, hat órakor, körmenet-ben a basilikába vonultak. Ez szép látvány volt. E l ü l , öt férfiú vitte óriási, nagyszerű zászlójokat. Két praelatus t a r -totta szalagjait. Oldalukon jobbról balról, a zarándoklat két fő embere (Apponvi György és Cziráky János g rőf) Ma-gyarország nemzeti zászlóit vitték kezökben. A többi zarándokok párosával következtek szép hosszú sorban, égő g y e r -tyával kezökben, lassú léptekkel, magukba zárkozottan és magyar énekeket zengedezve. I g y vonultak be a basilikába, melyet a nagv orgona hangjai betöltöttek s mely az alko-nyodó nap fényében úszott. Meghatottság volt olvasható minden arczon. Többen zokogásban törtek ki. A nézők sem t a r t h a t t á k vissza könnyeiket." I g y nyilatkozott a helybeli lap a magyar zarándoklatról. Tanúságához arról, hogy za-rándoklatunk becsületére vált hazánknak s tiszteletére nem-zetünknek, gyanú nem fér.
A zarándoklat fő ünnepe Ilaviboldogasszony n a p j a (aug. 5-ike), s mintegy másodnapja aug. 6-ika volt. Az előbbi napon reggeli 9 órakor nm. és ft. dr Kovács Zs. vesz-prémi püspök ur ő exclja, ki kegyes Ígérete szerint e napra a biaritzi fürdőkből rándult ide, fényes segédlettel meg-kezdte a sz. mise áldozat ünnepélyes bemutatását. Credo titán a basilika főoltárának emelvényére lépett mgs és f t . dr Nogáll János fölsz. püspök ur, a zarándoklat halhatatlan emlékű vezére, és elsőben franczia, azután magyar nyelven rendkivül hatásos szónoklatot t a r t o t t . A modern hitetlenség elé állította a lourdesi csodákat, és a tények kérlelhetetlen logikájával vonta le belőlük századunk számára a tanulsá-gokat.
Kell lenni az anyagi, jjhysicai világrenden kívül és felül egy magasabb szellemi, erkölcsi világrendnek, melyet tehát sem egyesnek sem nemzetnek ignorálnia nem lehet, nem szabad. Eleven színekkel festé a katholicismus újjászületésé-nek szükségét a nemzetek sziveiben. Hangsúlyozta, hogy a nemzetek sorából, melyek élén a kath. Francziaország áll, ki nem maradhat a magyar. S hogy ki nem maradhat, hogy nem is szándékozik kimaradni, tanusitja a magyar zászló és az az ezüst sziv, melylyel szivünk örök, osztatlan szeretetét ajánlj u k fel az egyház, Isten és a bold. Szűz iránt. Ezután i m á d -ságszerüleg hangzottak fel ajkain azon örökre emlékezetes szavak, melyek hogy szive izzó tűzhelyéről jöttek, tanusitja az a láng, mely mindnyájunk szivét szeretetre, imádságra gyulasztotta, s melyrnek hevében mindnyájan éreztük, hogy
„él bennünk Krisztus"! T. i. most következett a szintén ő mga által szerkesztett s lángoló áhítattól ihletett fogadalmi imád-ság, mely után a sz. mise szokott módon folytattatott és be-fejeztetett. Megjegyzendő, hogy ez ünnepélyes actusok alatt a fogadalmi zászló körül, a szentélyben, a nagynevű két za rándok gróf állt, az ország szivét jelképező ezüst szivet pe-dig özv. Szapáry Béláné és B a t t h i á n y i grófnők t a r t o t t á k .
U g y a n a z n a p délután 3 órakor a basilikában litania volt, mely után a zarándoklat mgs és ft. apostoli lelkű ve-zére ismét sz. beszédet mondott. Ennek végeztével a lorettói;
litania zengedezése mellett a jelenések g r o t t á j a elé vonul-tunk, hol elvégezvén a sz. olvasó imát, ismét lelki vezérünk
p á r a t l a n u l kenetes buzdításaiban részesültünk. Szent énekek zengése közt tértünk vissza a bazilikába. o
Másnap, mint emlitém, mintegy másodnapja volt a zarándoklati ünnepnek. Miután a zarándokok előtte való napon a sz. gyónást valamennyien elvégezték, ma j á r u l t a k az ő mga által t a r t o t t csöndes sz. mise alatt az U r asztalához.
Ezt megelőzőleg történt, mise közben, g y ú j t ó hatású beszéd kiséretében, a keresztségi fogadalomnak megújítása és a szentséges atya, király ő felsége és primás ő emjá-hoz inté-zendő hódolatok közohaj szerinti mintegy megszavazása. Mise után pápai áldás. Sz. mise után előbb hallhatatlan érdemű vezérünket kerestük fel, azután Kovács ő exlja előtt, majd a zarándoklat kiváló világi tagjainál t e t t ü k hódoló, hálás tiszteletünket. Délután 4 órakor ismét összegyültünk a ba-zilikában litaniára és sz. beszédre.
Aug. 7-én reggel, kik még el nem utaztak, 8 órakor a
Aug. 7-én reggel, kik még el nem utaztak, 8 órakor a