az isteni szivnek tiszteletére Magyarországbau tud-t u n k k a l először, és pedig Budapestud-ten, a Felső Vízivá-rosban, a sz. Annáról nevezett plebaniatemplomban 1764. decz. 1-én felállított oltáron szemlélhető.
3) Eszméje ez: a kép közepét sugarak által környezve a legszentebb sziv foglalja el, melyet tövisek övez-nek. Belőle felcsapó lángok között kereszt emelke-dik, e felett sugárzó napban Jézus legszentebb ne-vének jelvénye ragyog. A sziv körül tizenöt angyal a legélénkebben rebdes. Izlésdus elhelyezéssel felül lebegnek az angyali fejecskék, a középrészben a legkedvesebb gyermeki alakok csoportosulnak, mig a kép alsó részét füstölőt lóbáló nagyobb angyalok foglalják el. Az angyalok kedves arczairól gyer-mekded ártatlanság, áhitat és boldog dicsőültség ér-zete tükröződik vissza. A t á r g y remek fogalmazása mellett a szinek kellemes vegyülete az élet mele-gét kölcsönzi a képnek, azért e kedves kép megte-kintésénél bárki a legszentebb sziv iránti szeretet fokozását fogja tapasztalni szivében. Szerzője Maul-persch Antal bécsi festő.
') Ezen album megvan az országos levéltár kamarai kincstári osztályában.
s) E társulatról vesd össze: „ A Sz.-László-Társulat jegyzőkönyvét 1877-re, 62. 1. U j M a g y a r Sión 1868. 193. 1.
Zádori, Jézus szive. 322. 1.
3) Ezen oltárképről lásd : U j M a g y a r Sión 1868. 25. 1.
Zádori, Jézus szive 324. 1. Kögl Á d á m életrajza 6. 1. A festészet Budapesten a X V I I . és X V I I I . századokban.
szerint Geiszler festett szerintünk e nemben leg-szebb szivet, hatalmas hullámzó lángokban. Kiadta Mayer Nürnbergben. Néhány év előtt hátimával is
megjelent.
(Végeto v.)
É s z r e v é t e l e k
Pliilemonnak, Molnár L. Kempis-Pázmány átdolgozott kiadásáról, az „Irodalmi Szemle" április 1-i számában közlött
kritikájára.
5) Ad I . 19. I r j a P h i l . „ P . Mindazonáltal u g y a n min-denkor valami bizonyost kell előttünk viselnünk. (Aliquid certi proponendum est. Germanismus : Etwas bestimmtes vornehmen). M. szerint : Magunkban feltennünk. Melyik ma-gyarosabb ? Feltenni : supponere, feltétel : conditionem pro-ponere, propositum". E d d i g Philemon.
Melyik jobb ? Megmondjam ? Csudálom, hogy P h i l , finom nyelvérzéke ezt ki nem leste ! De segitek r a j t a . H a t á -rozottan azt felelem, hogy a latin ,proponendum est'-et M.
sokkal jobban forditotta igy : ,magunkban feltennünk', mint P . ,előttünk viselnünk'.
Ivreznerics szótár. Feltenni = proponit, destinât. Czu-czor. Feltesz == valamire elhatározza magát, fogadást tesz.
Föltette, hogy megjobbítja m a g á t . Föltette magában, hogy bosszút áll.
Tehát Molnáré 1) magyaros, s ez elég volna ! De 2) még magyarosabb is .föltenni', mint ,előttünk viselnünk'.
Mert próbálja csak. P h i l , ur s beszéljen amúgy ,magyaro-sabban' szolgájával : Te öcsém, minden este viseld magad előtt, hogy szorgalmatosabban, hűségesebben szolgálsz gaz-dádnak ! Viseld magad előtt, hogy húsvét táján töredelme-sen meggyónsz ! H a megértené is szolgája, de nagyon rá nézne Phil, úrra, gondolva magában, h e j de czifrán beszél az én gazdám magvarnl !
Hogy mit a k a r zárjelek közt Phil, avval : „Aliquid certi proponendum est: germanismus," — nem értem! Ha azt gondolja, hogy ama latin szólásmód germanismus, nagyon téved, . . . mert azt már Caesar és Cicero is, kik pedig amúgy Isten igazában tősgyökeres rómaiak voltak, a vornehmen O O -érteményébén használják. Aliquid animo proponere. Caes.
Q u u m mihi proposuissem, ut animos commoverem. Cic. P r o -positum est mihi facere. Cic. lásd D r . K . E . G e o r g e s , Aus-führliches lateinisch-deutsches Handwörterb. I I . Bd. 1116.
Még furcsább Phil, oktatása, hogy „Feltenni : suppo-nere, feltétel : conditionem proposuppo-nere, propositum". Mit is tesz feltenni ? Nézzük Ivreznerics I I . 255 lapon. Fölteszi, apponit. Föltette az Orbán süvegét km. Fölteszi magában, proponit, destinât. Nézzük Czuezort. Feltesz = valamit fölhelyez valahová. Fölteszem tulipántos ládámat, furulyá-mat, dudámat. A könyvet felteszi a szekrény tetejére. 2) A fejre valót fejére teszi. Fölteszi a kalapot, sipkát. 3) Feltűz, felszúr. Feltenni a kalpag mellé a kócsagtollat. 4) Valamely fogalmazást, gondolatot, ügyet, levelet stb. irásba foglal.
Föltenni a körlevelet 5) Valamire elhatározza magát, foga-dást tesz. Felteszi, hogy megjobbítja magát. 6) Valamit képzeletileg valónak állit. Tegyük fel, hogy a nap forog a
föld körül . . . 8) Valakiről, valaki felől gyanit, gondol, hisz valamit. Hogy tehetsz fel rólam olyasmit".
,Feltenni' tehát alapjelentésében nem suppono, mint P h i l , apodictice állítja ; hanem impono, appono. Mert mit tesz suppono ? Üssük fel a szótárt. Suppono = unterlegen, untersetzen, unterstellen, unterwerfen, unten an etwas legen, darunter anführen, unterordnen, an die Stelle Jemandens setzen, fälschlich (betrüglich) unterschieben. T e h á t supposi-tum és suppono alapjelentése : alátesz, alávet, nem pedig : föltesz, fölvet s habár a ,föltenni'-nek alapjelentése imponit, apponit, mégis mint Czuczornál az 5) illetve 8) alatt láttuk, a proponit a konyhalatin supponit érteményben is haszná-latos. Miért is, minthogy én nem tudnám be hibául ha Phil, a 8) szerint a ,feltenni' igét ,supponit' érteményben használná, ő sem hibáztathatja Mt., hogy ugyanazon ,fel-tenni, igét az 5) szerint a ,proponit' ,vornehmen' értemény-ben használja, igy : ,tegyük fel magunkban.'
Mit jelentsen pedig Phil.-nak a következő klasszikus ki-t é ki-t e l e : „felki-téki-tel: condiki-tionem proponere ! ! ! proposiki-tum", se-hogy sem értem. Hisz itt ismét maga alatt vágja a fát, M.
malmára h a j t j a a vizet, habár P h i l , vizére M.-nak, a kalo-csai molnárnak, már alig lesz szüksége. Előbb (közvetlenül előbb) azt mondja : feltenni = supponere ; most feltétel (egyszerre ! quae mutatio rerum !) = conditionem proponere, propositum (mint M.-nál ,magunkban feltennünk', propo-nendum). De különben is miscet quadrata rotundis : tehát conditionem proponere és propositum synonymák ? ! Nem oda Buda. P h i l , tán azt véli, mert i r j a : ,feltétel : conditio-nem proponere, propositum' — nála e két fogalom egymás mellett van.
Szerintem azonban conditio = Bedingung, propositum
= Vorsatz. Nem lehet e két szót egy kalap alá venni. J e -lenti mindenesetre e szó ,feltétel' mindakettőt (conditio és propositum), de e kettő nem synonyma. Miudakettő, u g y mint még más jelentétek a ,feltétel'-ben bennfoglaltatnak ugyan, mint :
Feltétel = 1) A szerződésnek, egyezkedésnek, alkunak stb. azon pontja, melyhez a végrehajtást, teljesítést kötjük.
A várat azon föltétel alatt adni fel (ea lege. ea conditione tradere.) 2) Fogadott szándék valaminek teljesítésére. Erős eltökéltett föltétel. 3) Valaminek magasabb helyre fölállí-tása feltűzése. Czuczor. — K i mondaná mégis, hogy mivel ,feltétel' mind a h á r m a t jelenti, e három hasonérteményű, Synonyma ?! Bocsánat e szőrszálhasogatásért ; de kénytelen az ember vele. Phil, kakán csomót keres, meg kell mutatnunk, hogy ahol ő keres, nincs.
6) Ad u. o. (I. 19.) „Etiam pro temporis congruentia diversa placent exercitia. P . szerint „Az időnek alkalmatos-sága szerint. M. időkörönkint(!)" — P h i l , csak ennyit !
Az a fölkiáltó jel alkalmasint azt jelenti, hogy, me-lyik jobb', meme-lyik ,magyarosabb', ez is ,jobb volna' ,hát ez jobb' (ezek Phil.-nak legdöntőbb érvei). Csak gondolkodott volna P h i l , e szóról, elemezte, vagy nézte volna meg Czu-czor szótárát s látta volna, hogy időkör = időszak ; időkö-rönkint tehát annyi, mint időszak szerint, ami tehát rövi-debben, praecisebben annyi, mint amit P . mond. Nagy hűhó semmiért ! Dr Kanyurszhy Gy.
(Folytatása köv.)
EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Budapest, jul. 16. A pápa legújabb körirata. — A ke-reszténységet megelőzött korszak tévely-eire visszatekintve és azokat korunk tévelyeivel összehasonlitva, ugy t a l á l j u k , hogy napjaink aberratiói nem egyebek, mint megújítása a már egyszer létezett pogány tévelyeknek ; a különbség leg-fellebb talán csak abban létezik, hogy korunk azon téve-lyeket, melyek a pogány korban a bölcsészek által, hogy ugy mondjuk, magvukban hirdettettek, rendszerbe szedi, azo-kat jobban mint egykor kifejti. Innen fejthető meg a hason-latosság is korunk és pogány kor bűnei közt. Érzi is a sii-lyedést és az emberi társadalmat ebből veszélylyel fenye-gető aggodalmas helyzetet minden komolyan gondolkozó ember; módok és eszközök felett gondolkoznak, hogy a bekö-vetkezhető csapást elháritsák, de az elmék elszokva a ke-resztény gondolkozásmódtól, elszokva egyáltalában a törté-nelmi reflexiók és összehasonlításoktól, minden törekvés mellett sem képesek feltalálni az eszközöket, melyek által a helyzet bajain segiteni képesek lennének. É s ez nagyon ter-mészetes, mert tévelyt tévelylyel megszüntetni nem lehet, hanem csak igazsággal ; a tévely orvosssága egyedül csak igazság.
Mint a kereszténység hajnalában az apostolok élükön az egyházfejével r á m u t a t t a k a b a j forrására, mely a pogány társadalom testén rágódott és hirdetve a keresztény hit igazságait, azok által a társadalmat u j élet kifejtésére segí-tették : ugy tesznek napjainkban is a pápák, rámutatnak a bajra, de egyúttal kijelelik az orvosszert is, mely a b a j t megszüntetheti. Az elhunyt I X . Pius ugy mint X I I I . Leo, ugy látsztk, kifáradhatatlanok abban, hogy apostoli missió-jukat az emberiség boldogitására az irányban is teljesitsék, a nagy tévelyekkel, azoknak kézzelfogható vészes követ-kezményeivel szemben a keresztény igazságokra hívják fel a világ figyelmét, bebizonyítva, hogy a világ üdvét csak ezekben t a l á l h a t j a fel és hogy addig nem lehet szó rend és nyugalomról, mig a kereszténység elvei érvényre nem emel-tetnek.
Nagyszerű és örökre emlékezetes mit e tekintetben dicsőén uralkodó pápánk X I I I . Leo tesz. Mélyre ható éles látásával mindazon tévelyeket szemeli ki, azoknak követ-kezményeit m u t a t j a be, melyek a társadalmat létalapjában t á m a d j á k meg, hogy annál nagyobb fényben tüntethesse fel a kereszténység ellentétes elveit, áldásos következményeivel a társadalomra. Alig hangzottak szavai el, melyeket a házasság szentségi jellege mellett felemelt, hogy elitélje a polgári házasságot, és már ismét az államfők tekintélye érdekében emeli fel szavát és közli azon keresztény alapelveket, me-lyek az államfők és alattvalóik közti viszonyt mindkettő javára szabályozzák, czáfolva tényekkel is az uralkodó né-zeteket, melyek annyi vészt és rombolást okoztak a nemze-teknek. Korszerűbb és fontosabb tételt a pápa nem is vá-laszthatott volna, mint e viszony fejtegetését, mert a libe-ralismus által megzavart e viszony7 következményeként lát-ják, mily számtalan merénylet intéztetik napjainkban az ál-lamfők élete ellen.
Non est potestas nisi a Deo, quae autem, sunt a Deo ordinatae sunt, mondja a kereszténység : vagyis az államfő h a .
t a l m á t felülről, az Istentől származtatja ; a liberalismu el-lenben a népfelség elvét vallja és t a g a d j a a hatalom szár-mazását Istentől, azt hirdetve, hogy az államfő hatalmát a néptől nyeri, tehát alulról. K é t egymással ellentétes állitás.
de azért a józan emberi ész önmagától belátja, hogy melyik lehet a kettő közül igaz és igy a társadalomra. Es lidvos is a történet a józan ész felfogását kézzelfoghatólag igazolja, azaz igazolja, hogy egyedül helyes tan csakis a keresztény-ség tana. H a az államfő hatalma csakugyan az Istentől van, ugy ő igyekezni fog e hatalmat Isten a k a r a t j a szerint, azaz népének ideig és örökké tartó boldogsága érdeke szerint kezelni ; viszont a nép tudva, hogy az a fejedelmi hatalom Istentől nyert hatalom, annak engedelmeskedni fog és tisz-telni fogja a hatalmat kezelő személyét : minek következté-ben egyrészt távol lesz a fejedelemtől a zsarnokság, más-részt távol lesz a népektől az államfő személye elleni me-rénylet, mindkettő lelkismeretbeu érezvén kötve magát, ál-' lamfő és alattvaló. Mily végtelen ellentét evvel a liberalis-mus tana, mely a fejedelem hatalmát a néptől származtatja ! E rendszerben a fejedelem, az államfő többé nem az, a minek lenni kellene, hanem a népek, illetőleg parlamentek játék-bábja, kinek akarata, melynek teljesitésére a nép m a g á t lelkismeretbeu kötelezve érezné, nem létezik, 0 nem oly fe-jedelem, ki Isten parancsa szerint kormányoz, hanem csak a nép, illetőleg a parlament a k a r a t j á n a k végrehajtója, me-lyet ha végrehajtani nem akar, a nép elűzhet, ki ellen jogos a lázadás, sőt minthogy a néptől nyerte hatalmát, ugyan-ez a nép őt halálra is Ítélheti stb. H o g y ily rendszer mellett az államfőknek folyton retteguiök kell életük m i a t t , hogy ily rendszer mellett az állami életben biztosítottnak semmi sem tekinthető, az kézzelfogható. Ott hol az államfő lelkiis-meretlen nem kötelezhet senkit, ott hol senkisem tartozik, inert nem tartozhatik lelkiismeretben az államfő rendeleteit, parancsait, törvényeit végrehajtani, ott minden inog, min-den csak mától holnapig létezik, nem él, csak vegetál, mert nem lehet tudni, hogy melyik perczben forgattatik fél erő-szakosan a létező rend, mely lelkiismeretben senkit sem köthet.
A kereszténységnek ezen nagy és a társadalmat alap-jában mélyen érdeklő igazságát kifejtve szentséges atyánk
legújabb pápai köriratában, a társadalomnak a legnagyobb szolgálatot tette, mert a figyelmet e nagy igazságra irá-nyozva, alkalmat nyújt a komoly megfontolásra nemcsak az állami rend és béke tekintetében, hanem alkalmat nyújt a megfontolásra a kereszténység elveit illetőleg általában és igy kézhez adja a módot, melyen a társadalom bajain segi-teni lehet. ívem t u d j u k , csak Isten mondhatná meg, hogy a kereszténység, hogy a katholicismus üldözésével elfoglalt államférfiak fognak-e egy komoly pillanatot szentelni a pápa iiltal felemiitett és kifejtett igazság megfontolására; de azt tudjuk, hogy lia az államfők hatalma vissza nem vezettetik azon forrásra, melyet a pápa megjelelt, hogy ők ismét,Isten kegyelméből' uralkodjanak, hanem a h a t a l m a t még tovább is a néptől fogják származtatni, más evvel kapcsolatos tanok következtében csakugyan nem lesz a világon államférfiú, ki-nek életeért minden pillanatban remegnie nem kellene. A feje-delmek jól felfogott érdeke, de maga az állami rend is meg-követeli, hogy az eddig követett liberális elv elhagyassák
és visszatérjen a világ e tekintetben is a kereszténység el-veihez. Mi végezetül csak azt mondjuk : et nunc reges intel-ligite, erudimini, qui iudicatis terrain.
Szatniár jul. 14. 1881. Meleg érdeklődéssel olvasom e becses lapban, a Philemon által Molnár L . ellen, és dr Iva-nyurszky Gy. által Philemon ellen Molnár védelmére tá-masztott s „De iinitatione Christi" czimű mű magyar for-dítására vonatkozó kritikát. K i t is ne érdekelne ezen a szentírás után első helyen tündöklő s minden nép és nemzet nyelvére már leforditotf oly nagy jelességü könyvecskének m a g y a r r a való hű, és szabatos fordítása ! . . . Leginkább pedig magára vonta figyelmemet a I I . 12, 14. p. mély ér-telmű mondata : „scias pro certo, quia morientem te oportet ducere vitám." — A mily hő vágygyal, ép oly nagy lelki élvezettel olvastam e mélységes mondatnak mind a magyar-ban, mind a németben szebbnél szebb és meghatóbb fordítá-sait ; minő Mülleré : Sei darüber ausser allen Zweifel, dass Sterben dein Leben sein m u s s ; Saileré: L a s s e s dir doch einmal recht gewiss und helle werden, dass Sterben dein eigentliches Leben sein soll; Moshammeré: H a l t e dich über-zeigt, du musst ein Leben fuhren, das immer stirbt ; — a magyarban Intayé : T a r t s d bizonyosnak, hogy mintegy hal-dokolva kell élned ; Nogállé : Bizonyos lehetsz benne, hogy halandó életet kell élned ; Sujánszkyé : Légy meggyőződve, hogy halálban rejlik az élet : vagy végül Molnáré : Győzd meg magad a felől, hogy még életedben meg kell halnod.
Nem vagyok eminenter asceta ; habár szerintem min-den papnak, sőt minmin-den buzgó kath. embernek bizonyos mértékben annak kell lennie. Hisz, mi egyéb az ascesis, minden jóban s istenességben az emberileg elérhető legma-gasb fokig való folytonos öngyakorlat. Ez pedig hivatása minden igaz katholikusnak : sanctificatio vestra. Maga a helyesen gyakorolt imádság szintén nem egy nem-e az asce-sisuak ? Aquinói Tamás a breviárium recitálásánál s követ-kezőképen minden ima elmondásánál e h á r m a t mondja szük-ségesnek : hogy az imádkozó minden szót tisztán kiejtsen (semmit el ne hadarjon), mididen szó érteménvére ügyeljen (ne csupán gépiesen darálja el) s végre az ima szerzőjének gondolatait, érzelmeit felfogni, átérezni iparkodjék. Nem ascesis-e ez a szó i°;azi értelmében ?
De érzem, mi mély és fönséges igazság rejlik ama mondatban : scias pro certo, quia morientem te oportet du-cere vitám. Mi gyönyörűen, meghatóan van ez mondva !
A sok forditó közül már most melyik találta el leg-jobban? Legyen szabad igénytelen véleményemet koczkáztat nom. A mondat két részből áll : scias pro certo és : quia mo-rientem te oportet ducere vitám. Első részét a németben szerintem P . T . U . : „Das halte für sicher und gewiss" ; a magyarban pedig I n t a y : „tartsd bizonyosnak" — adta leg-helyesebben, legszabatosabban s egyúttal leghívebben is. A mi pedig a második mondatot illeti, őszintén vallom meg, egyik sem elégit ki teljesen ; valamennyi fordítás a fenteb-biek közül a természetes halál gondolatát költi fel bennem ; egyik sem vezeti elmémet a mortificatio eszméjének magas-latára, a melylyel pedig a könyv szerzője voltaképen foglal-kozott, miként az az alább következőkből határozottan ki-tűnik : non est, — ugy mond — alia via ad vitám et ad ve-ram internam pacem, nisi via sanctae crucis et quotidianae
5 5
mortificationis. Elvezeti pedig a gondolatot a mortificatio eszméjétől valamint a magyar, ugy a német fordításokban is egytől egyig az azokban használt „kell" és „meghalni",
„muss" és „sterben" : még pedig annyival inkább, mivel bár mennyire igaz, hogy az ember élete folytonos haldoklás, sokan mégis ugy élnek, mintha azzal nem gondolnának, nem törődnének, mintha nem is hinnék, nem tudnák. Ezekre nézve, a t e r -mészetes halált tekintve, nem fölösleges az intelem, mely bi-zonyossá tegye az embert arról, hogy mintegy haldokolva kell élnie (Intay), halandó — és nem örökkétartó — életet kell élnie (Nogáll), hogy éltébeii kell meghalnia, vagyis az élet-ből költöznie át a halálba (Molnár), a mi után örök élet de-rül, mely a halálban rejlett (Sujánszky). Ámde Ivempis T . nem ezt, hanem a mortificatiót t a r t o t t a szem előtt, midőn ama mysteriosus intelmet leirta. U g y kell tehát azt a ma-gyarban, vagy bármely fordításban adnunk, amint azt a szerző gondolta, hogy az olvasó önként vezettessék a szerző eszméjének felfogására. Pedig a „meghalnod", „halandó életet kell élned", „haldokolva kell élned", ugy szintén a német fordítások is mind inkább elterelik a gondolatot a mortificatio eszméjétől, mintsem hogy azt rávezessék.
Alázatos véleményem szerint tehát, — ha nem tévedek -— ekkép óhajtanám ama famosus mondatot a magyarban hangoztatni : „bizonyosnak tudd, vagy bizonyosnak tartsd, hogy elhalva (absterbend) szükséges élned ; vagy : bizonyos-nak tudd, vagy tartsd, hogy elható életet szükséges élned ; vagy, ha ugy tetszik, kissé enyhébben (miután az oportet ennek is megfelel) : bizonyosnak tartsd, hogy elható életet kívánatos élned". Mert, valamint a természetes életből nol-le-velle mindinkább közeledünk, kell közelednünk a halál-hoz, ugy szükséges a mi erkölcsi életünknek is, velle, vo-Jendo, az érzékiséget, a testet leigázó, megtörő, egyik vétkes hajlamot és gonosz indulatot a másik után kiirtó, tehát foly-tonosan elhaló, mortificált életnek lennie. Ugyanazért a kikerülhetetlen természetes halált eszünkbe j u t t a t ó „meg-halni" szót a folytonos és önkéntes mortificatióra emlékez-tető „elhalni" szóval, a külső kénytelenséget induló „kell"
szót a belső, önelhatározásunktól függő, önkéntes morális kényszert kifejező s az „elhalni" igének szándékolt értemé-nyét még inkább határozó „sziikséges"-sel, oportet, vagy a szelídebb „kívánatos"-sal véltem fölcserélendőnek. Helye-sen-e, ítéljék meg mások.*) Irsik Ferencz.
IR0DAL01.
-f- A kereszténység és korunk. Irta Bougaud Emil orléansi püspöki helynök. F o r d i t o t t á k : Dobos Lajos és Spett Gyula 1. szert, nagyvárad-megyei áldozárok. Nagyvárad, 1881. I. köt. 532 lap. Á r a 1 f r t 50 kr.
De nemcsak e fontos és egyszersmind fájdalmas indok az egyedüli, —- ig-y f o l y t a t j a szerző müvének és módszerének indokolását, — melynél fogva korunkban számtalan lélek bizo-nyítja a valláshoz visszatérés szükségét ; más, még rögösebb uton j u t o t t a k idáig. Századunk ugyanis áldozat. A megelő-zőnek őrjöngéseit nyögi. Amaz elvetette a szelet ; mi, mi
*) Örömmel tapasztaljuk, hogy mily érdeklődést keltett a .Religio' Kempis T. magyar fordításai iránt országszerte. Vajha kifogástalan
for-dítás legyen az eredménye. Szerk.
a r a t j u k ' a vihart. Oh ember, ki egykor utánunk jösz, ha műveink gyarlósága meglep, el ne feledd : mily talajon kel-lett építenünk. Midőn a X I X . század a l á t h a t á r fölé emel-kedett, minden intézmény legmélyebb alapjában ingott.
Azon ü r ü g y alatt, hogy majd ők helyreállítják, holmi áb-rándozok veték rájok esetlen kezeiket, ama szegény vadak balgaságával, kik kiássák a fa törzsét, hogy megtudják mikép nőttek gyökerei, vagy kik széttörik az órát, hogy j á r á -sát vizsgálják. Ma minden társadalmi alap inog. Mi sem ál-landó, mit azokra építünk.
Á m vizsgáljátok meg valamennyit, s mondjátok meg : összeomlással melyik nem fenyeget ?
Politikai alapok. Sem absolut királyság, sem alkot mánvos monarchia, sem császárság, sem köztársaság, sem független nemzetgyűlés, sem általános népszavazat nincs, mely biztosságban volna — az állam-csíny, a golyó, a gyi-lok és őrült megtámadások ellen. Minden inog, hánykódik, fölfordul, mint a vihar-vert hajó födélzetén. K i jósolhatná meg közölünk, hogy rövid nyugtalan pályája alatt, hány kormány-férfit fog túlélni még ? Hisz m á r utálunk a politi-kában valamihez ragaszkodni. És e közöny, mely valóban a legjobb polgárokat is elfogja, végre minden kormány-formát átmenetivé, lehetetlenné tesz.
Társadalmi alapok. A m a z ős, tiszteletreméltó alapok, melyek époly nélkülözlietlen föltételei a köz-rendnek, mint a föld-talaj a r a j t a nyugvó épületeknek ; a jog és örök mo-rál amaz elvei, melyeket Isten kivonni látszék a vitatás alól, midőn önmagukban világos, sark-igazságok méltóságára emelé azokat : a tulajdon, örökség, család, tekintély két-ségbe vonvák, vitatvák, vakmerően tagadvák. Bitorlásnak t a r t j á k . E l kell törölni. S mit eddig minden nép törvény-ho-zása, erkölcstana, vallása megbélyegzett, bűnnek nyilvánított : ugy állítják az izganyilvánított, szenvedő tömeg elé, mint h a -ladást. Csodálkozzatok aztán, ha mindig kész eltiporni, lán-gokba borítani azt a társadalmat, melyet mint mostohát és
Társadalmi alapok. A m a z ős, tiszteletreméltó alapok, melyek époly nélkülözlietlen föltételei a köz-rendnek, mint a föld-talaj a r a j t a nyugvó épületeknek ; a jog és örök mo-rál amaz elvei, melyeket Isten kivonni látszék a vitatás alól, midőn önmagukban világos, sark-igazságok méltóságára emelé azokat : a tulajdon, örökség, család, tekintély két-ségbe vonvák, vitatvák, vakmerően tagadvák. Bitorlásnak t a r t j á k . E l kell törölni. S mit eddig minden nép törvény-ho-zása, erkölcstana, vallása megbélyegzett, bűnnek nyilvánított : ugy állítják az izganyilvánított, szenvedő tömeg elé, mint h a -ladást. Csodálkozzatok aztán, ha mindig kész eltiporni, lán-gokba borítani azt a társadalmat, melyet mint mostohát és