(4 „Germania" után közli dr. Ott Adám.)
A pápa ellenni legújabb merényletek egész sora döntő bizonyitvánva annak, hogy a garantia-törvény, tagadása inkább a pápa függetlenségének, mint annak biztositása, s hogy az nem egyéb nyomorult bohózatnál, melyet I X . P i u s találóan az engedmények hazugságának nevezett el.
A garantia-törvény :
I . czikke : „A pápa személye szent és sérthetetlen."
I I . czikke : „A pápa személye elleni megtámadások, ingerlések, azok végrehajtására, ép ugy büntettetnek, mint a király személye elleni megtámadások. A pápa személyének sértése, annak nyilvános gvalázása beszédek vagy tettek által, továbbá a sajtótörvény I. czikkében emiitett módokon ugyanazon törvény 19. czikke szerint büntettetnek. Nevezett bűntények a biróság (Assissrnhof) előtt tárgyaltatnak. A vallásos kérdések szabadelvű taglalása megengedtetik."
Mindeddig az olasz kormány, daczára a szabadsajtó ocsmány magaviseletének, nem gondolt az emiitett czikkekre, s ha jelenleg valóban felszólal, meg a k a r j u k várni, váljon van-e határozott akarata és bátorsága, a további izgatások-nak ú t j á t állani.
Nyilvánvaló, hogy az olasz kormány fellépése a forra-dalmi társaság ellen nem önkénytes elhatározás müve. A külföldi követek kétségkivül figyelmeztették az olasz mi-nisztériumot kötelességére. Váljon a „Journal de Bruxelles"
jelentése, nogy K e u d e l a német követ, és vele e g y ü t t az összes diplomatiai kar M a n c i n i miniszternek előterjesz-téseket tettek, alapos-e, nem a k a r j u k vitatni, minden esetre a diplomatiának elég oka van, az utóbbi időben történtek után — ide értve különösen a botrányos m e e t i n -g e t — komolyabban mint eddi-g a római kérdéssel fo-glal- foglal-kozni. Gyenge vigasz az olasz kormányra nézve az, ha őt a spanyol kormány ujabban — barátságáról biztosítja, holott a többi h a t a l m a k ' a Rómában történteket s az olasz kormány magaviseletét növekedő megütközéssel kisérik. Az európai hatalmak a történtek iránt nemcsak azért viseltetnek érdek-kel, mivel a katholicus világ fejedelmének népjogilag bizto-sított védelméről van szó, hanem azért is, mert a pápaság elleni meggyökerezett izgatás egyszersmind az államokat is veszélyezteti, és nyilván elárulja nemzetközi jellegét. H a va-laha a szent atya kényszeríttetnék R ó m á t elhagyni, akkor elsősorban bűnös Olaszország, mely a pápaság világbirtokát elrabolta, s a pápát védtelenül forradalmi zendülők dühének
tette ki, másodízben pedig az európai hatalmak, kik a rab-lást megtűrték s a bitorrab-lást elismerték. Még van idő, a leg-rosszabbat elhárítani. Reményleni a k a r j u k , hogy a sz. atya szavai nemfognak eredménytelenül elhangzani. Kétségbe kel-lene esnünk az európai hatalmak igazságán ép ugy, mint eszélvességén, lia a pápaság igazságos ügye mellett egy k a -tholikus fejedelem sem kelne védelemre. Hisz csak saját ügyüket védenék ez által. A pápa örökké pápa marad, akár Olaszországban székeljen, a k á r Málta szigeten ; a katholikus népek mindig engedelmeskedni fognak az egyház látható feje szavainak, a pápaság elleni merényletek megingatják a feje-delmek trónusait, az olasz radicalismus bűnös kivánságainak teljesítése a monarchia s a társadalmi rend elleni á l t a -lános vihart csak siettetni fogja.
E G Y H Á Z I T U D Ó S Í T Á S O K .
B u d a p e s t , aug. 20. Az czidei sz. István-napi budai beszéd.
(Vége.)
I I .
Szent Istváu megismerte az igazságot ; megismerte az U r Jézust, ki „az ut, az igazság s az élet" ; (János ev. 14. 6.) mint szent foglalt foglalt helyet a magyar királyi trónon, szent keze viselte a jogart, szent fejét diszité a királyi ko-rona. S mint szent király nagy volt ő nemzete iránti szere-tetében, nagy országának kormányzásában, nagv a béke s a hábou idejében, nagy a szerencse s a.balsors óráiban!
Szent István fejedelmi gondjainak elseje volt : nemzetét szabaddá és boldoggá tenni ! Az előtte feltárt isteni kinyilat-koztatásnak szent könvvében találta az útbaigazítást : Az
Ur lélek; a hol pedig az Ur lelke, ott a szabadság." (II. Kor.
3.17.) s továbbá: „a ki a iiuban hiszen, örök élete vagyon ; a ki pedig nem hiszen a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta." (János ev. 3. 36.
Nemzete a pogányság homályában tespedett. A nem-zete élet-viszonyaival összeforrt pogány tévhitet és szokásokat leküzdeni, nemzetét Jézus isteni tanának megnyerni, s igy megalkotni azon erkölcsi rendnek alapját, a melyen országá-nak fenállása és nemzetének boldogsága biztosan nyugodha-tik : ez volt magasztos és nehéz feladata !
A magyar nemzetnek a keresztény hitre való téritése annak regeneratiója volt ; miért is mint fejedelem az apos-toli buzgalomnak azon erélyével, mely a fáradalmaktól és veszélyektől vissza nem riad, utat tört a keresztény hittéri-tők üdvös működésének, ő mago bejárván az országot szóval és példával hirdette az isteni hitet. Sok évig tartó fáradal-dalmas apostoli m u n k á j á t fényes siker koronázta : a magyar nemzet a civilisait keresztény nemzetek sorába lépett !
Tekintve azonban a népnek állhatatlanságát és rajongó hajlamát azokhoz, kik az igazság helyett a szenvedélyeknek s az önérdeknek hizelgő hamis tanokat hirdetni szoktak.
szükséges volt e nagyszerű térítési műnek megszilárdítása és biztositása. Nemzete keresztény regeneratiójának virágzását a káros befolyás ellen megóvni óhajtván az apostoli buzgalom-tól áthatott szent király bölcs törvényeket hozott s nagy-lelkű alapitványai által arról gondoskodott, hogy a nem-zetnek mindig legyenek főpásztorai, lelkészei és tanitói.
1 3 3 püspökségeket, monostorokat és tanodákat alapított, székes-egyházakat építtetett s ugy intézkedett, hogy 10 községnek legyen legalább egy temploma és lelkésze. S hogy a népet a hitközöny veszedelmes bajától megóvja, törvénynyel ren-delé az ünnep- és vasárnapoknak megszentelését.
I g y szabályozta maga a szent király az egyház és állam közti viszonyt, ezt apostoli tekintélyével szentesitvén ; mert jól tudta a bölcs király, hogy azon ország ingadoz, melynek alapköve, az Istentől rendelt egyházi és állami hatalom közti jó viszony, megreudittetik.
Szent István az evangeliumi bölcs ember példájára kősziklára építette országát.
S ime ! jött eső, folyó viz, dúltak a viharok . . . jöttek a balsors csapásai . . . és szent István országa a boldogságos Szűznek öröksége szerencsésen megküzdött a századok viha-raival, s fenáll az mai napig folytatván pályáját, melyet az isteni gondviselés számára kimért !
Méltán tüntette ki az egyháznak feje, Sylvester pápa, a szent királynak apostoli működését ; s a nemzetek U r a , a királyok K i r á l y a meghallgatta azon hő imát, melylyel Krisztusnak helytartója szent Istvánnak alkotását áldotta ;
„ K é r j ü k a mindenható Istent, hogy országodnak zsenge plán-táit áldásának bőségével áraszsza el ; hogy az országot a te számodra és téged az ország számára sértetlenül megóvjon s a látható s láthatlan ellenséggel szemben megvédjen !"
(Katona. H . Crit. I. p. 32.)
Tekintsük továbbá szent királyunknak nyilvános életét, melyben vezéreszméje az apostoli intelem volt : „a
tiszta és szeplőtelen isteni tisztelet az Isten és az atya előtt : meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ö szorongatásaikban és magát szeplőtelenül megőrizni a világtól." ( J a k . 1. 27.) A szegények, betegek és utazók sorsát atyai figyelemmel ki-sérte, nem csupán az országban, de annak határain t ú l is menhelyeket alapitván. (L. K a t o n a : Hierosolymis templum et coenobium, Constantinopoli templum, Ravennae templum et coenobium pro I l u n g a r i s extruxit). A szegényekben isteni
Üdvözítőjét ismervén fel, a ki örök jutalmat igér azoknak, kik egynek a legkisebbek közül eg y pohár hideg vizet nyújtanak
italul (Máté, 10. 42.), övén arany erszényt viselt, mely telve volt ezüst pénzzel, hogy a szegényeket, kiket meglátott, saját kezével segélyezze (Katona : I. p. 464) ; miért is áldást terjesztő jobbkeze még most is legdrágább ereklyéje a magyar nemzetnek !
Szent Istvánnak fenséges jelleméről, benső vallásos meggyőződéséről, isteni félelméről, a kath. egyházhoz való fiúi ragaszkodásáról, annak feje s a főpásztorok iránti tisz-teletéről tanúskodnak szent I m r e herczeghez, vélt királyi utódjához, a végrendelet komoly hangján irt és intézett a t y a i intelmei és bölcs tanácsai !
Sent István a balsors óráiban is hősiesen viselte a fel-vett keresztet.
Az isteni gondviselés úgy rendelte, hogy édes fiának ravatalán halványodjanak el legszebb reményei, s itt kelet-kezzenek az atyai gyásznak keservei s országának jövőjé mi-a t t i mi-aggodmi-almmi-ai, melyek ugymi-an megtörték testi erejét, de nem ingatták meg hitét és Istenbe vetett bizalmát !
S kövessük most a szent királyt a magán élet szenté-lyébe, a királyi palotának csendes imahelyére, hol a kormány
gondjaitól kipihenni szokott : ott is Istennek liii szolgáját találjuk ! Visszavonultan a világ zajától letéve a koronát s Isteni megváltójának lábaihoz borulva buzgó imába merült.
A szent király maga hangsúlyozza végrendeletében az imának szükséges voltát a királyok számára, kik bölcsen a k a r j á k kormányozni országaikat : „a régi királyok — úgy-mond — gyakorolták az imádságot!" K a t o n a : I . p. 380.)
A nagy tömeg, mely a mindennapi eredményekkel fog-lalkozván a sikernek magasztalója, közönyösen nézi, ha a királyok imádkoznak, s érdekkel kiséri a hatalmasoknak fényes estélyeit; de a keresztény érzület épül az ilv királyi példán !
Nem a csaták véres jeleneteiben, nem a győzelmek zajában, nem a diadalok mámorában : hanem a jó cselekede-tekben, alattvalóinak boldogságában, a hálakönnyek csilla-mában lelte fel szent királyunk örömét.
Azon komoly órában, midőn a béke angyala hivja az embert az igazságos hirónak itélő széke elé, vajmi vigasz-taló annak tudata, hogy életében az isteni igének cselekvője volt, hogy jó tettek s az emberek áldása kisérik őt az örök életbe. S ily boldogitó öntudatban, hogy nemzetének szere-tete és imája közt válhat meg e világtól, nem eshetett nehe-zére még a haláltusa sem ; a boldog örökéletnek előérzetében rebegheték haldokló ajkai e végimát : „Menyországnak ki-rálynéja ! a Te védnökségedre bizom az országot, annak nagy-jait és népét." ( K a t o n a : I . pag. 451.)
Lelki szemeink előtt vonult el szent királyunknak nagy szelleme !
Büszkén hivatkozik nemzetünk szent Istvánra, kiben nagy fiát,édes atyját, szent királyát egyaránt tiszteli.De a leg-lelkesebb hivatkozás is még nem tisztelet, mert a zsidó nemzet is hivatkozott Ábrahám törzsatyjára, s az U r azt viszonozta :
„Ha Ábrahám fiai vagytok, Ábrahám tetteit cselekedjétek."
(János a. 8. 39.) Szent István nemzete vagyunk : köztünk tündökölnek nagy müvének nagy emlékei ; köztünk őriztetik romlástól ment jobb keze. De köztünk van-e szent István-nak szelleme ? !
Magyarok és keresztények vagyunk-e szent István és dicső őseink példáját követve, nemes tetteiket cselekedve)?
Oh ! t. hallgatóim, azon szellem mely a hitetlenség emlőjén szivta be a legveszedelmesebb elveket s mely nálunk is uralomra tör, nem szent Istvánnak szelleme, nem azon hagyományos szellem, mely a magyar törvényeket áthatotta valaha !
A keresztény hit- és erkölcsi igazságoknak megvetése
—- ki t a g a d h a t j a ? — körutat tesz a nemzetek közt, olyanok által terjesztve, kik megfeledkezve nagyszerű hivatásukról az isteni bölcseség székéről leszállottak a „mirigynek szé-kébe" (cathedra pestilentiae). (Zsoltár: 1. 1.) A nemzetek a jelen társadalmi bajok átka alatt nyögve a szabadság után vágyódnak ; ők elhagyták a szabadságnak anyját, a keresz-tény egyházat s annak tanait, s most az emberi kiséletek veszedelmes hullámaitól hányatnak. Boldog azon nemzet, mely az igazság megismerésében tántorithatlan s mely
„nem hajtatja magát ide s tova a tudomány minden szélétől az emberek gonoszsága s a tévedésbe ejtő álnokság által" ! (Eféz. 4. 14.) Nemzetünknek megbecsülhetetlen kincse, szent Istvánnak öröksége, az isteni keresztény hit, mely a
meny-országnak kapuit nyitja meg az örök boldogság után vágyó hivőknek. Azon nép, mely a hitet s a menyországot elveszté, feldúlván a fenálló rendet reclamálja a földet s annak élveit !
Igenis ! az isteni kitnek megvetése tönkre teszi az orszá-gokat ! (Lecointre, a francia konventben 1794.)
Óvja meg a mindenható Isten országunkat és nemze-tünket azon közös vésztől, melyre a szent atya, X I I I . Leo pápa, ez évi szellemdús körlevelében utal :
„Az egyház isteni tekintélye ellen indított hosszas és leg-gy iilöletesebb harez eljutott oda, ahová törekedett: közös ve-szélylyel fenyegeti az emberi társadalmat s különösen az ural-kodók hatalmat, a melyen a közjóiét leginkább alapszik."
Bárcsak megismernék mindannyian, kik állásuk és hivatá-suknál fogva nemzetünk sorsa felett határoznak, a szent atyának intelmét: „I'gyelmezteSsétek gyakrabban a népeket,
hogy kerüljék a tiltott társulatokat, óvakodjanak az összeeskü-véstől s mitse tegyenek lázadólag ; magyarázzátok meg a né-peknek, hogy a kik Isten miatt engedelmeskednek az
uralko-dóknak, azok hódolata észszerű és engedelmessége lélekemelő, minthogy „Isten adja a királyoknak az üdvöt" (Zsolt. 143*
11.) és megengedi a népeknek, hogy „a béke szépségében lak-janak s a biztosság hajlékaiban és hűséges nyuyalomban.u
(Izaiás, 32. 18.)
Igaz : változnak az emberek . . . az élet haladás . . . u j eszmék és rendszerek váltják fel a régieket! De mi soha-sem változik, az : az igazsag ; az igazság pedig a szabad-ságnak s a jóllétnek sarkköve !
Lehet-e csodálni, ha annyi nemes lélek az igazság megismerése után vágyódik, s lia azt az élet tömkelegében fel nem lelvén felsóhajt : „mi az igazság?" (János ev. 18.
38.) P e d i g az Isten kinyilatkoztatta az igazságot ; az Isten F i a az emberek közt tanitott, az apostolok hirdették, millió vértanú hitvalló vallották az igazságot ! Boldog az ember, ki, habár életének utolsó perczeiben, megismerte az igazsá-got s egyházának kebelében lelkének és szivének nyugal-mát ismét fellelte !
« « *
Szent István ! hazánknak s nemzetünknek védszelleme, ki sokat imádkozol a nemzetért, védelmezd nagy müvedet imáiddal, kérjed a Mindenhatót, hogy legyen irgalmas e gyakran megpróbált nemzettel !
Boldogságos szűz Mária, Istennek szent Anyja, Ma-gyarország P a t r ó n á j a ! őrizd örökségedet, melyet szent Ist-ván királyunk végimájábau védszárnyaid alá helyezett, vidd Isten trónja elé buzgó imánkat :
Üdv szeretett apostoli királyunknak, bölcsesség a kor-mánynak, békesség a nemzetnek, áldás a, hazára s boldogság mindnyájunknak ! Amen !
B u d a p e s t , aug. 20. Hivatalos védelmezés. — Deák F e -rencz az egész sajtó-ügyi törvényt egyetlen-egy §-ba sze-rette volna önteni, mely e szavakat tartalmazta volna : hazudni nem szabad. Mi ily törvényt nem elleneztünk volna, a sajtótól sem kivánunk egyebet mint hogy e tilalmat meg-tartsa, mert akkor sok, igen sok bajnak elejét lehetne venni.
Azonban, mi e törvényt nemcsak a hivatásbeli sajtóra, ha-nem a diplomatiára is szeretnénk kiterjesztve látni, mely
saját, az erkölcsi törvények szerint semmi képen sem igazolható tetteit, védelmezni, szépítgetni, simitgatni szokta.
A diplomatiai sajtó az mely valamely kormány fekete tet-teit fehérre mosni, mások tettet-teit pedig befeketiteni szokta, ugy hogy a diplomatiai hivatalos sajtó védelmezéséről, száz-esetben 99-ről bátran elmondhatni, hogy épen az ellenkező igaz, mint mit a védelem önmagában foglal. O ' o c
Ez az állítás igazolt kormányzók és kormányokk;il szemben is, mert ha a politikában Bismarck szerint nincsen erkölcs, ugy e principimuk ( ? ) szerint j á r n a k el kormányok kormányokkal szemben akkor is midőn önigazolásukat a sajtó utján a k a r j á k eszközölni ; de ha ily módon j á r n a k el világi kormányok egymással szemben, mennyivel inkább félretesznek minden tisztességi tekintetet akkor, lia vádlott-ként szerepelnek az egyházzal szemben ? Mennyi fogáshoz nyúlnak, hogy tisztázzák magukat a világ előtt ? A számta-lan példa közül mi csak egy tényre hivatkozunk, egy tényre, mely méltó felháborodást ébresztett az egész kath. világon ez az a példátlan esemény, mely Rómában a julius 12—13-a közti éjjelen történt. Tény, hogy a nevezett éjjelen a leg-ocsmányabb eset követett el Rómában ; tény, hogy az a kor-mány elnézésével történt: logikai következése e ténynek, hogy az olasz kormány a garantia-törvényt nem t a r t j a meg, azaz nem védi a pápát, hanem a pápának ugy függet-lensége, mint személye folyton veszélynek van kitéve. És e miatt, e kézzelfogható tény miatt a pápa az európai feje-delmeknél felszólal, az olasz kormány sugalmazott külföldi lapjaiban hivatalosan védelmezi magát, azt állitva, hogy ő nemzetközi kötelezettségeinek, melyeket a nemzetközi szer-ződés jellegével biró garantia-törvény reá ró „eleget tesz, még pedig lelkiismeretesen tesz eleget.
í m e ilyen a hivatalos öüvédelmezés. Tények ellen sza-vakat állit, azaz igazság ellen hazugságot, vagyis lia lefor-dítjuk azt a hivatalos önvédelmet és annak igazi értelmét a d j u k vissza, ugy, a mint annak a tények megfelelnek, az nem jelent mást, mint hogy az olasz kormány a g a r a n t i a -törvényben önmagára vállalt- kötelezettségnek nem felel meg. A ki ugyanis komolyan veszi a garantia-törvényt, annak az olasz kormánytól azt kell követelnie, hogy tények-kel bizonyitsa be, miszerint ő a garantia-törvényt megtar-totta, a pápa függetlenségét, szabadságát, személyét megol-talmazta. A hivatalos védekezésnek értelme, érdeke és igy hitele, csak akkor lehetne, ha hivatkozni tudna egyes ese-tekre és azt mondhatná, nemcsak, hanem bebizonyithatná és, hogy én ebben és ebben az esetben, ekkor és ekkor, mikor a pápai méltóság, függetlenség és szabadság megsértetett, ennek tekintélyt szereztem, a megkisérlett megsértést meg-akadályoztam. Ilyen bebizonyított beszéddel szemben, az ,ultramontánok' természetesen kénytelenek lennének hall-gatni, és liberális papok előtt is, kik még mindig elégnek t a r t j á k a pápa szabadságát, kénytelenek lennének meg h u -nyászkodni. Az olasz kormány azonban csak beszél, de nem bizonyít, tényekre nem hivatkozik, nem is hivatkozhatik, mert olyanok nem léteznek és ha hivatkoznék, az ultrainon-tánok s a tények hazugságát azonnal bebizonyítanák, mert az ultramonátnokuak olyan természetök van, hogy a m i t á l l i t a n a k azt azonnal bebizonyítják is. Az olasz kormány védelme tehát mintha ő a garantia-törvénynek érvényt szerezne és
J 35 liogv az abból reá háramló nemzetközi kötelességének meg-O O felelne, minden józan eszű ember előtt alaptalan és csak olyan szédelgő beszéd; beszél, hogy valamit önvédelmi szem-pontból mondani látszassék, de nem hizonyit.
Szintén halljuk, hogy ilyen beszéd miatt mennyire r á -zúdulnak a liberálisok az ultramontánokra, mennyire vádol-j á k ezeket rágalmazással és ferdítéssel, hiszen az olasz
kor-mány önvédelmére nemcsak beszél hanem kétségbevonhat-• o
lau tényeket felmutatni, melyeket még az u l t r a m o u t á n o k sem t a g a d h a t n a k és igy el kell ismerniök, hogy az olasz kormány a garantia-törvénvben önmagára vállalt kötele-O J O
zettségnek a pápa iránt eleget tesz. í m e , mondja a hivatalos önvédelem, az olasz kormány azokat a lapokat, melyek a g a r a n t i a - t ö r vény ellen t a r t o t t gyűléseken mondott beszéde-ket, a pápa ellen t a r t o t t gyűléseken mondott beszédebeszéde-ket, a pápa elleni kifakadásokat hozták, lefoglaltatta, sőt tovább is ment, hogy megmutassa a világ előtt, mennyire szent és sérthetetlennek t a r t j a a pápa személyét, mert nemcsak a liberális lapokat, hanem a pápa hivatalos o r g á n u m á t is le-foglaltatta a pápa személyének megsértése miatt. A ki ily tényekre hivatkozhatik, arról csak nem lehet mondani, hogy önmagára vállalt kötelezettségének meg nem felel, miből önkényt következik, hogy az ultramontánok az olasz kor-m á n y t csak r á g a l kor-m a z z á k , hogy annak kellekor-metlenséget okozzanak.
Igazán ily tényekkel, ily védelemmel szemben mégis csak el kell ismerni az olasz kormány á r t a t l a n s á g á t ( ? ) és az ultramontánok gonoszságát ( ? ), hanem, ha ennek az ön-delemnek egy kissé jobban szemébe nézünk, egy ,kis' hibát mégis csak találunk benne, azt t. i. hogy az az egész lefogl a lefogl t a t á s csak ravaszság. A z olefoglasz kormány, a g a r a n t i a t ö r -vény iránti tiszteletét csak akkor bizonyíthatná be a jelen esetben, lia a g a r a n t i a - f ö r v é n y ellen összehitt gyűlést nem engedte volna m e g t a r t a t n i . Annak, hogy alapokat lefoglal-t a lefoglal-t lefoglal-t a , m i u lefoglal-t á n m á r a gyűlés m e g lefoglal-t a r lefoglal-t a lefoglal-t o lefoglal-t lefoglal-t semmi érlefoglal-telme sincsen és az olasz kormány védélmére nem alkalmas, hiszen a lapok lefoglalása á l t a l nem tétetett meg nem történtté a megtörtént gyűlés, a g a r a n t i a - t ö r v é n y ellen elmondott be-szédek, a pápát sértő és gyalázó kifejezések, egy a kormány engedélyével összehívott gyűlésen, nem lettek el nem mondot-tak és kifejezettek, a lefoglalás által nem akadályoztatott meg, hogy azok kik a gyűlésen jelenvoltak, az ott mondot-t a k a mondot-t és h a l l o mondot-t mondot-t a k a mondot-t szémondot-t ne vigyék az egész országba. Mi é r t é k ü k van tehát a lefoglalásoknak ? M i t bizonyítanak az ilyen tények ? Epen semmit, legalább semmit a kormány mellett, hanem igen is bizonyítanak ellene és éjien azért okosabb lett volna az ilyen tényekre nem is hivatkozni, és mindaddig, mig az olasz kormány csak ilyen tényekkel ké-pes önmagát védelmezni, hivatalos védelme a józan izlés előtt t a r t h a t a t l a n , miért is az igazság csak az marad, hogy az olasz kormány lelkiismeretlenül j á r el, daczára minden garantia-törvénynek, a pápával szemben és nem mond igazat a védelem, midőn á l l i t j a hogy a garantia-törvény lelkiisme-tesen m e g t a r t a t i k .
E s z t e r g o m . O eminentiája következő sorok kíséreté-ben közié X I V . sz. főp. körlevelékíséreté-ben az igazságügyminister azon rendeletét, mely az egyháziak végrendelete és h a g y a -téka iránt intézkedett.
E x c . D . Reg. Minister J u s t i t i a e omnia per r e g n u m 1 ae instantiae J u d i c i a eo inviavit, ut testamenta clericorum decedentium mox ut publicata f u e r i n t in autenthica copia O r d i n a r i a t i b u s ecclesiasticis cummuuicent, ut i 11L circa de-sumendas e posthuma massa pro titulis officiosis q u o t t a s sive legátus sive vigore statutorum ecclesiasticorum compé-tentes invigilare possint : una autem testament! executores eo inviandos disponit, ut illi legata clericorum pro causis piis, q u a r u m superinspectio in sensu legum p a t r i a r u m ad reg. Directionem f u n d o r u m publicorum pertinet, uti sunt
E x c . D . Reg. Minister J u s t i t i a e omnia per r e g n u m 1 ae instantiae J u d i c i a eo inviavit, ut testamenta clericorum decedentium mox ut publicata f u e r i n t in autenthica copia O r d i n a r i a t i b u s ecclesiasticis cummuuicent, ut i 11L circa de-sumendas e posthuma massa pro titulis officiosis q u o t t a s sive legátus sive vigore statutorum ecclesiasticorum compé-tentes invigilare possint : una autem testament! executores eo inviandos disponit, ut illi legata clericorum pro causis piis, q u a r u m superinspectio in sensu legum p a t r i a r u m ad reg. Directionem f u n d o r u m publicorum pertinet, uti sunt