A Leader program id ő közi értékelése

A program jelenleg is zajlik, az időközi éves beszámolók alapján eddigi eredményként említhető, hogy 2007-ben, a Helyi Akciócsoportok kiválasztását követően már mintegy 2802 települést fedett le a Leader program területileg, amely az ország településeinek 88 %-a. Az AVOP LEADER+ programban elért 31%-hoz képest ez az arány szignifikáns előrelépést

jelent. Az ország egyre nagyobb részén ismerkedhettek meg a helyi szereplők a Leader- alapelvekkel és az alulról építkező tervezés módszerével.

A program előző szakaszában létrejött partnerségi együttműködések nem vesztek el, a helyi szereplők megtartották a sikeres kapcsolataikat. A korábbi akciócsoportok szinte mindegyike bővítette működési területét, nem egy esetben megyehatáron, több esetben pedig még régióhatáron átnyúló együttműködések révén is, amely jelentősen növelte a partnerségben kialakított projektek számát és a csoportok által lefedett területeket.

Véleményem szerint a program egyik legfontosabb vívmánya a vidéki szereplők szempontjából, hogy a korábbi gyakorlattól eltérően nem egységes összegű az akciócsoportokra jutó támogatás, hanem figyelembe veszi a népességi adatokat, a csoportot alkotó településszámot és hátrányos helyzetet. Egy csoport akár 800-900 millió Ft összegű támogatáshoz is hozzájuthat, amely összeg ténylegesen elősegítheti egy térség integrált módon történő, együttműködéseken alapuló helyi vidékfejlesztési stratégia mentén haladó, komplex fejlesztését, a Leader gyakorlatnak megfelelően. Az első támogatási időszakban a program teljes támogatási igénye 16,9 milliárd Ft, amelyre összesen 4205 db támogatási kérelem érkezett. Ez jelenleg még csak a töredéke a pályázható összegnek, így a végső kedvezményezettek várják a második kiírási fordulót.

A 2007-2013-as EMVA források fogadásának nagy várakozásokkal teli reménye azonban-, miszerint a pályázati eljárások egyszerűsödnek, az elbírálás objektívabbá válik és preferálják az alulról induló kezdeményezéseket - hamar szertefoszlott. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Terv részeként a Leader program hazánkban késedelmesen indult el, rendkívül bonyolult kiválasztás és helyi tervezési folyamat előzte meg, mindezek következményeként a Leader tengelyből az akciócsoportok 2009-ig nem tudtak forrást lehívni. A pályázatok bírálata rendkívül hosszadalmasnak, a stratégiai tervezést támogató elektronikus program használata nehézkesnek bizonyult. A pályázók túlbürokratizált eljárásrend szerint, indokolatlanul hosszú döntési folyamat után tudják csak megvalósítani elképzeléseiket.

Fenti problémákon túl az ÚMVP Irányító hatósága 2009 februárjában közrebocsátott egy rendelet tervezetet, amely messzemenően nem találkozott a helyi közösségek egyhangú lelkesedésével és támogatásával. (141/2008 FVM rendelet). Számos olyan alapkérdés nem

került benne véglegesítésre, amelyek jelentősen befolyásolhatják, illetve meghatározhatják a program sikerességét. Ilyen alapkérdésnek tekinthető a jogi szabályozás terjedelme és mélysége, az alkalmazott eljárási szabályok és az eljárási szabályoknak megfelelően kialakítandó intézményrendszer megválasztása.

Finta (2009) szerint léteznek bizonyos elvek és jogszabályi rendelkezések, amelyek követése akkor sem mellőzhető, ha a helyi akciócsoportok által megfogalmazott célkitűzések megvalósítását a tárca központi szabályozás formájában kívánja elősegíteni. Ilyen alapvető rendelkezés az „alulról felfelé építkező megközelítés a helyi akciócsoportok helyi fejlesztési stratégiák kidolgozására és megvalósítására vonatkozó döntéshozatali hatáskörével”

(1698/2005/EK tanácsi rendelet 61. cikk c) pont), a helyileg megfogalmazott célkitűzések prioritása, szupremáciája a központi elképzelésekkel szemben. Mindemellett létezik a támogathatóság, elszámoltathatóság, nyomon követés egységességének igénye is, azonban fontos hangsúlyozni, hogy ez utóbbi követelmény – mely érthető és akceptálható központi igény – nem szoríthatja háttérbe a LEADER jellegű megközelítés – jogszabályban rögzített – alapvető rendelkezéseit. Ez azt jelenti, hogy – amennyiben központi szabályozásra kerül sor – az adott jogszabályok nem sérthetik a helyi közösségek által megfogalmazott olyan célkitűzések megvalósítását, amelyek összhangban vannak a közösségi és hazai normákkal, tervezési dokumentumokkal. Ha ez a követelmény nem teljesül, akkor a központi szabályozás átveszi a helyi kezdeményezések szerepét és helyette határoz meg célokat, melyek következtében a helyben meghatározott célok csak részben, módosult formában, esetleg semmilyen módon nem teljesülhetnek.

Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a helyi akciócsoportok terveinek miniszteri rendeleti szintre történő emelésével duplikálódik az a döntési mechanizmus, amely eredetileg csak a helyi szintet illeti (miniszteri döntés is szükséges). A jogszabályi szintre történő emelésnek így nagy hátránya a rugalmasság elveszítése, hiszen a terv módosításához már nem lesz elegendő a helyi szint döntése, mert a változtatáshoz elkerülhetetlen a miniszteri rendelet módosítása is. A miniszteri szintű döntéshozás akár hatáskörelvonásként is értékelhető.

A LEADER program megköveteli a helyi akciócsoportok viszonylagos önállóságát, mely természetesen nem kerülhet ellentétbe azzal az igénnyel, hogy az egyes projektek pénzügyi, számviteli szempontú támogathatósága megfeleljen a hazai és közösségi jogszabályoknak.

Ugyanakkor semmiképpen nem fogadható el, hogy a LEADER program áldozatul essen olyan

szervezeti működésnek és eljárásrendnek, amely – függetlenül a helyi akciócsoportok célkitűzéseitől – autentikus módon meghatározza, hogy a kifizető szerv mely költséget hajlandó elismerni és melyet nem. Ilyen esetben a helyi akciócsoportok csak részlegesen, a hatóság által meghatározott feltételek mellett – vagyis felülről irányítottan – valósíthatják meg programjaikat. Szükséges rámutatni, hogy nem azért hoztak létre egy intézményt (pl.:

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal), hogy ahhoz illesszék a LEADER programot, hanem egy adott program megvalósításához szokás egy annak megfelelően kialakított intézményrendszert rendelni. Amennyiben az adott intézményrendszer képtelen a LEADER program adminisztrációjának ellátására, akkor vagy a program végrehajtását kell felfüggeszteni az intézményrendszer alkalmatlansága miatt, vagy át kell alakítani, esetleg új intézményre kell bízni a program végrehajtását.

A jól kidolgozott eljárási szabályok, az egyes szervezetek kompetenciájának, egymáshoz való viszonyának világos, egyértelmű rendezése, végül, de korántsem utolsó sorban, a partneri viszony tudatosítása és érvényesítése esélyt teremthet arra, hogy a helyi közösségek által kidolgozott célok eredményesen megvalósulhassanak. (Finta, 2009)

2009 áprilisától a LEADER Helyi Akciócsoportokat nem csak a Helyi Vidékfejlesztési Stratégiák újratervezése foglalkoztatta, hanem legalább annyira az egymással való együttműködés, a közös érdekek védelmének megszervezése, hiszen április hónaptól kezdődően minden helyi akciócsoport kötelező feladata volt a Helyi Vidékfejlesztési Stratégiák (HVS) felülvizsgálata. Az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program Irányító Hatósága, egyrészt lehetőséget adott, másrészt kötelezte az összes helyi akciócsoportot, hogy az előkészületben lévő „LEADER-rendelet” kapcsán vizsgálják felül a stratégiákat. Az Irányító Hatóság véleménye alapján a HVS-ekben található megoldási javaslatok kidolgozottsága nem megfelelő arra, hogy azok alapján rendeletet lehessen alkotni, ezért felkértek minden Helyi Akciócsoportot, hogy elszámolható költségtípusokkal egészítsék ki a IV. tengelyre vonatkozó megoldási javaslataikat.

A feladat megosztotta az akciócsoportokat, egyesek örültek, hogy lehetőséget kaptak a HVS módosítására, mások ezt felesleges tehernek érezték, hiszen néhány hónap leforgása alatt nem voltak olyan változások, melyek indokolták volna a stratégiai irányokban való változásokat.

Tehát összességében ellentmondó nézetekkel, de minden Helyi Akciócsoport elvégezte a stratégiák felülvizsgálatát.

A Helyi Akciócsoportok túlnyomó többségének alapvető gondot jelentett a működés előfinanszírozása, azaz az el nem számolható kamatköltségek fizetése. A működési költségek előfinanszírozása más uniós országokban megoldott. Problémát jelentett az is, hogy az akciócsoportok 2009 októberéig nem tudtak lehívni támogatást az előlegen kívül. A finanszírozás rendkívül lassan indult el a tervezést követően.

A Helyi Vidékfejlesztési Irodák feladata szerteágazónak mondható, ugyanakkor nézőpontom szerint felveti a helyi akciócsoportok jogainak korlátozási kérdéskörét. A HVI-k elláttak olyan feladatokat is, amelyekben ők hozták meg a végső döntést, nem pedig a helyi közösség. Ha pl.

egy azonos vidéki település lakói, civil, vagy önkormányzati szereplői más-más helyi közösségbe regisztrálták magukat még a regisztrációs időszakban, úgy a HVI kezdett egyeztetéseket és végül ez a szervezet tett javaslatot, hogy a település végül mely helyi közösség tagjává váljon. Az összes szervezet így abba a közösségbe került, ahová a HVI javasolta. Így végül nem az érintettek döntöttek a hovatartozásukról, hanem a fejük felett egy intézmény. A Leader alulról építkező megközelítésének, a szubszidiaritás elvének a HVI-k működése nem felelt meg, hiszen az újonnan létrehozott irodák döntöttek a Helyi Közösségek helyett több, a közösséget érintő kérdésben.

A HVI intézményrendszer finanszírozása 2010.06.30.-án felfüggesztésre került. Az ÚMVP Irányító Hatóságának 42/2010. (VI. 29.) közleménye alapján 2010. július 1. napjától további intézkedésig felfüggesztette az ÚMVP „5.3.3.4. Készségek elsajátítása, ösztönzés és végrehajtás” című intézkedés végrehajtását, azaz a HVI címbirtokos szervezetek az irodák működtetéséhez ettől az időponttól kezdődően támogatás igénybe vételére már nem jogosultak. A HVI-k szubjektív kiválasztása, majd azok nem szakemberekkel ellátott működése sok akadályt gördített a helyi tervezés elé, szükségessé vált azok működésének felülvizsgálata, majd felfüggesztése.

Számos problémával kellett tehát szembenéznie a program megvalósítóinak, mind hatósági-irányítói, mind helyi döntéshozói szinten. Véleményem szerint valóban szükségessé vált az eddigi eljárásrend elementáris átalakítása.