A Leader megközelítés

Szintén a "hagyományos" fejlesztési politika átalakítása érdekében született meg 1991-ben az Európai Unió LEADER programja. A rövidítés a program francia elnevezésének kezdőbetűiből származik: Liasion Entre Actions pour le Development de Economie Rurale.

Magyarul: Közösségi Kezdeményezés a vidék gazdasági fejlesztése érdekében.

Labbancz (2003) szerint a LEADER támogatási arányát tekintve nem nagy összegű, mivel a Strukturális Alapok mindössze 1 %-át teszi ki, jelentősége a vidékfejlesztés újszerű megközelítésében van.

Az újszerűségét az adja, hogy a program az adott területen élő helyi szereplőket bevonja saját lakóhelyük fejlesztésébe, valamint, hogy erősíti kezdeményező és együttműködő képességüket az adott lehetőségek jobb kihasználása érdekében. A programok olyan vidékfejlesztési projekteket támogatnak, amit helyi szereplők kezdeményeztek, és amelyben külön hangsúlyt kap a tevékenységek innovatív és átültethető (demonstratív) jellege. (Ray, 2000)

Az európai mezőgazdasági modell kialakításával összhangban a LEADER Közösségi kezdeményezés célja a vidéki szereplők ösztönzése és támogatása a térségük hosszú távú lehetőségeiről történő együttgondolkodásban és a térség fenntartható fejlődésének integrált, innovatív stratégiák mentén történő megvalósításában, amely új utakat tár fel az alábbi kulcsterületeken:

- a természeti és a kulturális adottságok gazdagítása, - a gazdasági környezet megerősítése,

- a közösségek önszervező képességének javítása és - az együttműködések ösztönzése. (FVM VPF, 2004)

Meglátásom szerint a program új alapokra helyezi a vidékfejlesztést. Egy terület fejlesztési stratégiáját, az abban részt vevő önkormányzatokból, a térség vállalkozóiból és civil szerveződéseiből megalakult Helyi Akciócsoport az ott élők bevonásával állítja össze. Az elkészült stratégia alapján, a döntéshozó egy keretösszeget határoz meg az Akciócsoport számára. A keretösszeget helyi pályáztatás útján kell a végső kedvezményezettek számára biztosítani, az elfogadott program megvalósítása érdekében. A helyi pályáztatás lebonyolításáért, a helyi vidékfejlesztési terv elkészítéséért, a helyi pályázati rendszer

működtetéséért a Helyi Akciócsoport felelős. Valamennyi projektnek hozzá kell járulnia a csoport átfogó stratégiai céljainak eléréséhez, úgy, ahogy azt a helyi vidékfejlesztési tervben közösen rögzítették. A projektek kisméretűek, innovatívak és pozitív hatással vannak a térségre a társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóság jegyében. A LEADER nagy hangsúlyt fektet a partnerségre és a helyi akciócsoportokat összekapcsoló hálózat működtetésére, melynek célja a tapasztalatcsere és a gyakorlati tudás minél szélesebb körben történő megosztása.

A Helyi Vidékfejlesztési Programok a hét Leader alapelvet szem előtt tartva készülnek, amelyeket Krolopp A. - Marticsek J. - Petri M. - Szuda Z. - Francia R.(2005) így foglalnak össze:

1. A terület-alapú megközelítés: A LEADER-térség olyan terület, amelynek lakói a „helyi identitást” - otthonérzetet - közösen élik meg, szívükön viselik településük sorsát, érzelmileg kötődnek a tájhoz és azzal összhangban igyekeznek a fejlesztéseket megvalósítani. Ahhoz, hogy a fejlesztés hosszú távon életképes legyen (megfelelő emberi, pénzügyi és gazdasági erőforrások álljanak rendelkezésre), a területnek összefüggőnek és megfelelő méretűnek kell lennie. A területalapú megközelítés révén azok az emberek dolgoznak együtt, akik közös otthonuknak érzik az adott térséget, és ez az érzés biztosítja a motivációt, mely lendületben tartja a projekteket.

2. Az alulról építkező megközelítés: A helyiek részt vesznek a döntéshozatalban a térséget érintő fejlesztési programok kidolgozása és megvalósítása terén. A helyi szereplők közvetlenül bekapcsolódnak a saját mindennapi életüket meghatározó fejlesztési folyamatokba. Az alulról építkező tervezéssel és megvalósítással bizonyítottan együtt jár az erőforrások felhasználásának fokozott hatékonysága.

3. Sajátos irányítási és finanszírozási módszerek: A jól összeállított, helyi vidékfejlesztési munkacsoportokban az üzleti élet és a civil társadalom képviselőinek ugyanannyi szavazati joguk van, mint a közszférának. A finanszírozásban a helyi bankok és hitelintézmények is részt vesznek. Az irányítási és finanszírozási módszerek lényege, hogy kiegyenlítsék a megszilárdult hatalmi pozíciókat, és erősítsék a kiegyensúlyozott hatalomelosztást.

4. Háromoldalú partnerség: A fejlesztésben megvalósuló partnerség azt jelenti, hogy a közszféra, az üzleti élet és a civil társadalom között önkéntes, kölcsönösen gyümölcsöző, innovatív kapcsolatok vannak, és ezek révén együtt dolgoznak a közös társadalmi célkitűzések megvalósítása érdekében.

5. Innovativitás - A tevékenységek újító jellege: Az újító jellegre, az új tevékenységekre azért van szükség, mert a vidéki emberek ma már nem tudnak pusztán a mezőgazdaságból megélni, ezért létkérdés, hogy a mezőgazdaság mellett új vagy legalább kiegészítő megélhetési lehetőségeket találjanak. Fontos, hogy az innovatív tevékenység helyi erőforrásokon alapuljon, eredeti ötlet legyen és illeszkedjék a térség jellegéhez. Az újításra azért is van szükség, mert vidéken is adódhatnak olyan problémás élethelyzetek, amelyeket a városokra, agglomerációkra kidolgozott eljárásokkal nem lehet kezelni, megoldani.

6. Integrált, ágazatközi megközelítés - A tevékenységek közötti kapcsolatok: A LEADER ágazatközi megközelítése a vidéki gazdaság fejlesztésére irányuló tevékenységek közötti kapcsolatot jelenti. Ahhoz, hogy sikeresen összekapcsoljuk a különböző ágazatokat, legalább két feltételnek kell teljesülnie, az erős szándékon, elhatározáson túl:

– helyi szinten: az integrált megközelítést értő irányítás

– nemzeti szinten: a különböző ágazatok közötti horizontális, szakmapolitikai egybehangolás

7. Hálózatépítés, térségek közötti és nemzetközi együttműködés: A LEADER csoportok közötti hálózatépítés célja, hogy a helyben szerzett tapasztalatokat és eredményeket terjessze, így segítve a többi vidékfejlesztési munkacsoportot. A jól működő hálózatok révén a csoportok ötleteket meríthetnek egymás programjaiból, és a munkamódszereket illetően is jelentős segítséget kaphatnak egymástól. A LEADER csoportok nemcsak egymással, de más hálózatokkal, egyetemekkel, kutatóintézetekkel is együttműködhetnek. A LEADER sikertörténetében nagy szerepet játszanak ezek a többoldalú együttműködési kapcsolatok.

Labbancz (2003) inkább az Irányító Hatóság szemszögéből fogalmazza meg az alapelvek szerint történő működés feltételeit: A LEADER különböző fejlődési szakaszainak tapasztalatai alapján fogalmazhatók meg mindazok az alapelvek, amelyeket a vidékfejlesztésben eredményesen lehet alkalmazni:

• A helyi együttműködés megvalósítóinak egy olyan kis létszámú, állandó csoportjának létrehozása, amely felelős a helyi fejlesztési elképzelés kialakításáért és megvalósításáért, bevonva a helyi társadalom különböző szereplőit is.

• A fejlesztési elképzelések meghatározásakor az adott térség központi problémájából kell kiindulni, s e köré kell csoportosítani a különféle tevékenységeket, projekteket.

• A program nemcsak egy ágazatot érinthet, hanem többet is. Területi, és nem ágazati szemléletnek kell érvényesülnie a programok megvalósításakor, ezért folyamatosan figyelemmel kell kísérni, hogy a tevékenységek miként kapcsolódnak egymáshoz.

• A helyi programok európai, nemzeti és/vagy regionális források társfinanszírozásával valósulnak meg, ennek során egy keretösszeg áll rendelkezésre, amelyet nem bontanak le ágazati költségvetési sorok szerint.

• A vidéki térségek fejlesztése során nyert tapasztalatokat mások számára is hasznosíthatóvá kell tenni. Ennek érdekében létrejött a LEADER-programban részt vevő térségek európai hálózata.

Az általános alapelvek nagyfokú szabadságot biztosítanak a helyi fejlesztés szereplői számára, hiszen szabadon – anélkül, hogy ragaszkodnának a már kialakított adminisztratív határokhoz – határolhatják le működési területüket, ahol a természeti és a kulturális erőforrások szerves egységet alkotnak. Meghatározhatják a helyi munkacsoport összetételét, amely alapjában véve mindig a helyi társadalmat reprezentálja. A helyi igények és lehetőségek alapján meghatározzák a fejlesztési stratégiát, és kialakítják az ehhez szükséges pályázati rendszert.

Az efféle rugalmasság többfajta kedvező eredményt hozhat: erősödik a helyi identitás, helyi értékteremtő közösségek jönnek létre, kialakulnak az együttműködés és a helyi menedzsment struktúrái. Ilyen módon akár az addig „elhanyagolt”, fel nem tárt helyi erőforrások, lehetőségek is megnyílhatnak, ami ösztönözheti a helyi közélet különféle szerveződéseinek létrejöttét, illetve erősítheti működésüket.

A Magyarországi Leader Központ által készített Leader Zöld Könyv (2007) szerint a stratégiára és a tengely megvalósítására egyaránt kihat az, hogy a LEADER alapelveinek a tagállam mekkora fontosságot tulajdonít. Ezért fontos feladatként, tanácsként fogalmazza meg a programban résztvevő szervezetek számára megfontolásra az alábbiakat:

Belső helyi fejlesztések élénkítése: Az alulról jövő kezdeményezések egyik legfőbb előnye, hogy több helyi erőforrást képesek mozgósítani a helyi fejlesztések érdekében. A LEADER-rel kapcsolatos tapasztalatok mára megmutatták, hogy az alulról jövő kezdeményezések nem a fentről lefelé mutató kezdeményezések versenytársai, hanem azok kiegészítői.

A vidéki közösségek kormányzásának szervezeti kapacitásépítése: Az akciócsoportok helyi szinten együttműködésre késztették a helyi civileket, vállalkozókat és az önkormányzatokat, kidolgozták a közös célokért való közös munka módszereit, és felhalmozták az ehhez szükséges tudást. A LEADER a helyi azonosságtudat erősödéséhez is hozzájárult, mely a település határai helyett az akciócsoportok határain belül alakult már ki. Sok helyi kormányzati szolgáltatás ugyancsak átszervezésre került, hogy a LEADER akciócsoportok által kialakított területnek megfeleljen. A program fő célja a vidéki közösségek szervezeti kapacitásának fejlesztése, amihez az kell, hogy a vidéki közösségek meglehetősen nagy területet fedjenek le. Ehhez hitre, hosszú távú struktúrákra, tapasztalatra és szakértelemre is szükség van. Mindez nagyban kihat az akciócsoportok kiválasztásának folyamatára is.

Az innováció elősegítése: Az innovációval kapcsolatban nagy szerepe van a LEADER tengelynek, már csak azért is, mert az akciócsoportok nagyon szabadon és rugalmasan dönthetik el, hogy mit kívánnak támogatni. Ez nagyban kihat a programokban a kiválasztás szempontjaira is. Sok új projektötlet akkor születik, ha az akciócsoport nem csak szűken meghatározott intézkedések fix menüjében mozoghat.

Az innovációt tágan kell értelmezni. Ami innovatív, az nem csak a legmodernebb technológiával lehet kapcsolatos: egyszerűen helyben legyen újszerű a dolog, pl. egy új termék, folyamat, szervezet vagy piac. Sok vidéki térségnek nincs kapcsolata kutatás-fejlesztéssel foglalkozó központokkal, de ez nem lehet akadály, legfeljebb a fejekben.

Az innováció valójában:

a máshol kifejlesztett innovációk áthelyezését és adaptálását;

a hagyományos know-how modernizációját;

az akut vidéki problémák új megoldásait

jelenti. Segítségével új válaszok születhetnek a vidéki térségek specifikus gondjaira.

Egy centralizált, felülről lefelé kiépülő támogatási rendszerben a döntéshozók távol vannak a kedvezményezettektől, nem ismerik jól a helyi problémákat, elképzeléseket és lehetőségeket.

A vidéki térségek szükségleteit egy előre meghatározott minta szerint határozzák meg. A döntéshozatal lassú, a támogatásokat nem a pályázók számára legmegfelelőbb időben nyújtják. A LEADER- program keretében arra törekednek, hogy a döntéshozók és a pályázók között szorosabb kapcsolat alakuljon ki, és a program menedzsmentjét közvetlenül összekapcsolják a helyi szereplőkkel. Így lerövidülhet a döntéshozatalhoz szükséges idő, és lehetőség nyílik arra, hogy a pályázók személyre szabott segítséget kapjanak pályázatuk elkészítéséhez.

A „klasszikus” támogatási politika alapján ágazatonként, földrajzi elhelyezkedés szerint, elkülönülten támogatták a különböző szolgáltatásokat, célcsoportokat. A LEADER- program keretében létrehozott helyi munkacsoport által – a helyi önkormányzatok, az üzleti és a civil szféra részvételével – újfajta együttműködéseket lehet ösztönözni. A helyi fejlesztés érdekében a térség komplex igényeit veszik figyelembe, s így a program módot ad a szektorok, a tevékenységek, a résztvevők és a vidéki térségek közötti tartalmas kapcsolat kialakítására. A helyi fejlesztés általában ott a legsikeresebb, ahol annak szereplői képesek mind a személyes kapcsolatrendszer, együttműködés megteremtésére, mind pedig a komplex térségi szükségletek figyelembevételére tevékenységük során. (Labbancz, 2003)

Véleményem szerint a LEADER program rendkívül hatékony eszköz a vidékfejlesztésben, mert:

• térségi alapú, multiszektorális, integrált stratégián alapul,

• igyekszik a helyi gazdasági potenciál egészét hasznosítani,

• felkarolja az alulról jövő kezdeményezéseket,

• aktivizálja a helyi lakosságot és bevonja a közösséget a fejlesztési folyamatokba,

• élő kapcsolatrendszert és együttműködést alakít ki a vidéki térségek között tapasztalatcsere céljából,

• támogatja az innovációt,

• megteremti és erősíti a helyi partnerséget.

Simon (2008) arra kereste a választ, hogy mik az alapvető okai annak, hogy a vidékre kerülő fejlesztési források hasznosulása a Leader program megjelenése előtti időszakban rosszabb, mint a más szférákba irányuló forrásoké?

Szerinte az első alapvető probléma, hogy hiányoztak a helyi partnerségek az összefogott helyi közösségek a településeken belül, de különösen a települések között, akik fogadták és célirányosan felhasználták volna a fejlesztési forrásokat.

Véleményem szerint éppen a közösségek ereje és a vidéken élők egymásra utaltsága, jószomszédi viszonyai mutatkoztak meg a falvak nagyarányú népességcsökkenése, elnéptelenedése előtti időszakban. A falusi közösségek kizárólag együtt és egymással léteztek, a korábban önellátó településeken sokkal magasabb szintű közösségi összefogás valósult meg, mint a mai ún. „alvó falvakban”, ahol nincsenek helyi munkalehetőségek és a betelepülők nem vesznek részt a közösségi életben. A források fogadására pedig a Leader program indulása előtt is léteztek önkéntes alapon szerveződött vidékfejlesztési önkormányzati társulások, amelyek több település összefogásával közös projekteket valósítottak meg, pályázatíró vidékfejlesztési menedzsereket alkalmaztak. Tény, hogy a rendszerváltástól az ezredfordulóig a térségi összefogás gyerekcipőben járt, és egy jogi személyiséggel rendelkező társulási formában az egyes települések közötti bizalmatlanság, versengés volt inkább jellemző, mint a nyugodt, gyümölcsöző partneri viszonyok.

Simon (2008) szerint a források hatékony felhasználását akadályozta az is, hogy a helyi vidéki ötletek nem épültek be a különféle fejlesztési tervekbe, így azok nem váltak támogathatóvá és megvalósíthatóvá. Ugyanakkor a centralizáltan megjelölt irányok viszont sokszor tévútra terelték a térségeket, mert azok a pályázati felhívásokra és a kényszerű forrásszerzésre összpontosítottak ahelyett, hogy saját adottságaikat próbálták volna előtérbe helyezni. Sok egyedi projekt született, sokszor úgy, hogy az egy településen élő projektgazdák nem is egyeztettek egymással, vagy akár versenytársnak tekintették egymást, ahelyett, hogy egymást erősítették volna.

Szeretném megjegyezni, hogy ez a jelenség ma is létezik. A településeken - munkámból eredően- a Leader program 6 éves működése után is tapasztaltam, hogy egy-egy térség, vagy település lakói, vállalkozói vagy akár önkormányzatai versenyeznek egymással is a forrásokért, az összefogás helyett a magasabb támogatási arányt választják magasabb kockázattal. Jó példa erre a termálfürdők nagyarányú építése Zala megyében, sokszor egymással szomszédos településeken is.

Továbbá az is kiderült- véli Simon (2008) -, hogy a centralizált döntéshozatali mechanizmus nem alkalmas arra, hogy kiválassza és kezelje a jó vidéki elképzeléseket. Döntéshozatali jogokkal felruházva indokolt bevonni a helyi szereplőket. Megfigyelhető az is, hogy a statisztikailag kijelölt határok gyakran választották el egymástól gazdaságilag, kulturálisan, földrajzilag összetartozó térségeket. Ezért vált szükségessé a Leader program, amely ezeket a problémákat képes orvosolni. A Leader biztosítja, hogy a helyi közösségek a helyi partnerség szellemében dönthessenek helyi fejlesztési stratégiákról, és becsatlakozzanak az őket érintő uniós és nemzeti pályázatokba.

A statisztikailag kijelölt határok sok esetben gondot okoztak egyes fejlesztések megvalósításában, például egy-egy közútfejlesztésnél, de ez a probléma a 90-es évek végén a vidékfejlesztési kistérségi társulások létrehozását egyáltalán nem érintette, hiszen azok határai semmilyen statisztikai határhoz nem igazodtak. Jelen értekezésben a későbbiekben szeretném a térségi összefogás határokon átnyúló jó példájaként bemutatni a Göcsej- Hegyhát Leader csoportot, amely Zala és Vas megye településeinek összefogásával valósította meg 2007-13-as Leader programját.