PANNON EGYETEM
GEORGIKON KAR
GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI TANSZÉK
GAZDÁLKODÁS - ÉS SZERVEZÉSTUDOMÁNYOK DOKTORI ISKOLA
Doktori Iskola vezet ő je: Prof. Dr. Török Ádám akadémikus
DOKTORI (PhD) ÉRTEKEZÉS
LEADER PROGRAM TAPASZTALATAI A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN
Témavezet ő : Dr. Kocsondi József CSc, egyetemi tanár
Készítette:
Szili-Fodor Dóra
Keszthely
2011.
LEADER PROGRAM TAPASZTALATAI A NYUGAT-DUNÁNTÚLI RÉGIÓBAN
Értekezés doktori (PhD) fokozat elnyerése érdekében Írta:
SZILI-FODOR DÓRA
Készült a Pannon Egyetem Gazdálkodás- és Szervezéstudományok Doktori Iskolája keretében
Témavezető: Dr. Kocsondi József CSc, egyetemi tanár
Elfogadásra javaslom (igen / nem) ……….
(aláírás) A jelölt a doktori szigorlaton ...%-ot ért el,
Az értekezést bírálóként elfogadásra javaslom:
Bíráló neve: …... …... igen /nem
……….
(aláírás) Bíráló neve: …... …... igen /nem
……….
(aláírás) ***Bíráló neve: …... …... igen /nem
……….
(aláírás)
A jelölt az értekezés nyilvános vitáján …...%-ot ért el.
Keszthely, ……….
a Bíráló Bizottság elnöke A doktori (PhD) oklevél minősítése…...
………
Az EDHT elnöke
TARTALOMJEGYZÉK
Oldal
KIVONAT 7
ABSTRACT 8
AUSZUG 9
1. BEVEZETÉS 10
1.1. A téma aktualitása, jelentősége 10
1.2. A témaválasztás indoklása 12
2.CÉLKITŰZÉSEK, HIPOTÉZISEK 13
2.1. A kutatás célja 13
2.2. A cél elérése érdekében elvégzendő feladatok, vizsgálati eszközök 13
2.3. Hipotézisek 14
3. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS 15
3.1. Vidékfejlesztés, mint a KAP II. pillére 15
3.1.1. Új kihívások napjainkban 21
3.1.2. A 2007–2013 közötti közösségi vidékfejlesztési prioritások 25
3.2. A közösségi kezdeményezések megjelenése 27
3.2.1. A Leader megközelítés 29
3.2.2. LEADER generációk az Európai Unióban 36
3.3. Pénzügyi eszközök 2007-2013 között 41
3.4. A KAP jövője 2020-ig: a 2014- 2020 közötti tervezési időszakot
érintő reformok 43
4. ANYAG ÉS MÓDSZER 48
4.1. Primer adatgyűjtés 48
4.1.1. Személyes tapasztalatok, tevékenységek 48
4.1.2. Külföldi tanulmányutak 50
4.1.3. Személyes interjúk 51
4.1.4. Kérdőíves lekérdezés 52
4.2. Szekunder adatgyűjtés 54
5. KUTATÁSI EREDMÉNYEK 56 5.1. Leader program tapasztalatai Magyarországon, a Nyugat-Dunántúlon 56
5.1.1. Leader-típusú Kísérleti Program 56
5.1.2. LEADER+ 68
5.1.3. LEADER 2007-2013 88
5.1.3.1.A Leader program időközi értékelése 108 5.1.3.2. A Leader program átalakításának társadalmi vitája 113 5.1.3.3. A Nyugat-dunántúli Régió Leader Helyi
Akciócsoportjainak véleménye a vitaanyagról 119
5.1.3.4. A vita összegzése 122
5.2. A Göcsej térség Leader tevékenysége 123
5.2.1. Göcsej bemutatása 123
5.2.2. „Élhető Göcsej” Kísérleti Program 124
5.2.3. „Az Örökség, mint erőforrás” az élhető Göcsej-
Közép- Zaláért LEADER+ program 126
5.2.3.1. Göcsej Védjegyrendszer kialakítása- kulcsprojekt 134 5.2.4. „Összefogással a Göcsej-Hegyhát megújulásáért”
Leader program 2007-2013 136
5.3. A Vasi-Hegyhát térség Leader tevékenysége 139
5.3.1. A Vasi-Hegyhát térség bemutatása 139
5.3.2. A Vasi-Hegyhát LEADER+ program 140
5.4. A Pannontáj – Sokoró Natúrpark Leader tevékenysége 145
5.4.1. A Pannontáj – Sokoró térség bemutatása 145
5.4.2. A Pannontáj – Sokoró Natúrpark LEADER+ program 146
5.5. Kérdőíves megkérdezés eredménye 150
5.5.1. A vizsgált minta jellemzése és elemzése 152
5.5.1.1. H1 hipotézis vizsgálata 152
5.5.1.2. H2 hipotézis vizsgálata 173
5.5.1.3. H3 hipotézis vizsgálata 189
5.5.1.4. H4 hipotézis vizsgálata 192
6. MEGÁLLAPÍTÁSOK, KÖVETKEZTETÉSEK ÉS JAVASLATOK 197
7. ÚJ ÉS ÚJSZERŰ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK 202
8. THE MAIN POINTS OF THE THESIS 205
9. ÖSSZEFOGLALÁS 208
10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS 210
11. IRODALOMJEGYZÉK 211
MELLÉKLETEK 227
MELLÉKLETEK JEGYZÉKE 247
RÖVIDÍTÉSEK JEGYZÉKE 248
TÁBLÁZATOK JEGYZÉKE 250
ÁBRÁK JEGYZÉKE 252
TÉRKÉPEK JEGYZÉKE 253
KIVONAT
A Leader program az Európai Unióban jelenleg negyedik generációját éli. 2007-től a Leader megközelítés beépült az EU általános vidékfejlesztési politikájába, azaz az EU által támogatott nemzeti és regionális általános vidékfejlesztési programok részét képezi egy sor egyéb vidékfejlesztési tengely mellett. Az EU 2020-ig tartó tervezési időszaka dokumentumai szerint az új Közösségi Agrárpolitikába a jelenleginél is meghatározóbban beépül majd a LEADER-megközelítés, így a program még nagyobb hangsúlyt kap.
Jelen kutatás célja a hazai, megvalósult Leader programok tapasztalatainak feltárása és a program operatív működésének, hatékonyságának javítását szolgáló javaslatok megfogalmazása.
Magyarországon a csatlakozást megelőzően hazai forrásból megvalósult egy pilot project, azzal a céllal, hogy az uniós Leader program fogadására készítse fel a döntéshozókat és a helyi szereplőket. Az uniós tagságunkkal egyidőben indult el az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív Program intézkedéseként a Leader+, amely még szintén „laboratóriumi”
körülmények között működött. A két program tapasztalatainak összegzése elősegítheti a jelenleg futó és jövőbeni Leader programok forrásainak felkészültebb fogadását. A Nyugat- dunántúli Régió helyi közösségei aktívan vettek részt a programozásban, az elemzésre kiválasztott három térség – Göcsej, Vasi-Hegyhát, Pannontáj-Sokoró - pedig a Leader időszakokban tudatosan fogalmazta meg helyi fejlesztési céljait.
Az értekezés a tapasztalatok elemzése és a három térségben lefolytatott kvantitatív kutatás alapján következtetéseket von le és javaslatokat fogalmaz meg az elkövetkezendő időszakok Leader programjaiban részt vevő helyi szereplők és központi döntéshozó szervek számára:
1. A Leader program elindítása és lebonyolítása hazánkban nem hatékonyan történt. A helyi döntéshozatal, az alulról építkező tervezés elve nem érvényesült.
2. A Nyugat-dunántúli Régióban a térségi szereplők információ gyűjtése céljából elsősorban a helyi és térségi kapcsolataikat preferálják a tömegmédiák használata helyett. A vidéki vállalkozások aktivitása a Nyugat-dunántúli Régióban alacsony szinten maradt.
3. A Nyugat-dunántúli Régióban a helyi termékek, turisztikai szolgáltatások marketingjére fordított arány a Leader programból alacsony mértékű maradt.
4. A térségi védjegytől használói a következő előnyöket várják: egységes arculatot teremt, piaci elismertséget hoz, minőségi garanciát nyújt a helyi termékeknek és turisztikai szolgáltatásoknak.
ABSTRACT
The LEADER Programme is operating its fourth programming period in the EU. The aim of the research is to explore the major experiences of the programmes implemented in Hungary and to suggest ways to improve programme efficiency.
On the grounds of the analysis of experiences and the application of qualitative and quantitative questioning methods in the selected three micro-regions – Göcsej, Vasi-Hegyhát, Pannontáj-Sokoró – of the West-Pannon Region, the following facts have been revealed:
The launching and implementation of the Leader Plus programme in Hungary was not effective. The local decision-making and the ”bottom-up approach” have not been adopted.
The territorial actors of the West-Pannon Region prefer using their local and micro-regional contacts to the mass media for obtaining information about applications. The activity of local enterprises in applications has stayed at a low level. The share of the amount appropriated for the marketing of local products and touristic services from the funds of Leader Plus programme has also remained low in the region. According to the users of the regional trademark system, it creates a unified image, market recognition and offers quality guarantee for the local products and touristic services.
AUSZUG
Das LEADER Programm hat derzeit ihre vierte Generation in der Europäischen Union. Das Ziel meiner Forschungsarbeit ist die Erschließung der Erfahrungen von bereits umgesetzten, heimischen Leader Programmen und die Konzipierung von Vorschlägen für die Verbesserung der Projekteffizienz.
Anhand Analyse der Erfahrungen bzw. quantitativer und qualitativer Befragung in den drei ausgewählten Gebieten der West-Transdanubischen Region – wie Göcsej, Vasi-Hegyhát, Pannontáj-Sokoró – zog ich die Folgerung, wie folgt:
Die Einleitung und Abwicklung des Leader Plus Programms in Ungarn erfolgte ineffizient, die lokale Entscheidungen und der „Bottom-Up Absatz” konnten nicht durchgesetzt werden.
Die Akteure in der West-Transdanubischen Region bevorzugen für Sammeln von Informationen der Ausschreibungen ihre lokalen und regionalen Beziehungen anstatt Massenmedien. Die Aktivität der ländlichen Unternehmen blieb auf äußerst niedrigem Niveau. Der Anteil der Marketingaktivitäten bezüglich örtlicher Produkte bzw. touristischer Dienstleistungen im Leader Plus Programm ist gering in der Region. Das Markenzeichen trägt laut Benutzern zu folgenden Vorteilen bei: es schafft ein einheitliches Image, wird am Markt anerkannt, bietet eine qualitative Garantie für örtliche Produkte und touristische Dienstleistungen.
1. BEVEZETÉS
Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!”
„Mivel oly sok, az AGENDA XXI által megfogalmazott probléma és megoldás helyi tevékenységekben gyökerezik, a helyi partnerség és együttműködés meghatározó tényezője
lesz a kijelölt célok teljesítésének.”
(az Agenda XXI, az 1992. Rio de Janeiroban megtartott „Föld Konferencia”
záródokumentumának 25. fejezete: a „Local Agenda XXI”)
1.1. A téma aktualitása, jelentősége
A természeti erőforrások megőrzése, az azokkal való fenntartható gazdálkodás, a mezőgazdaság és a vidék fejlesztése a XXI. században egyre inkább felértékelődő, egymással szorosan összefüggő, stratégiai feladatok. A jó minőségű, biztonságos élelemmel történő élelmiszerellátás, a tájfenntartás, az ivóvízbázisok, a talajok, az élővilág, a jó környezeti állapot megőrzése valamint a vidéki élet, a helyi közszolgáltatások előfeltételeinek megteremtése egész Európában a legfontosabb célok között szerepel.
Az EU költségvetésének 44%-át kitevő Közös Agrárpolitika támogatási rendszere a közpénzek hatékony felhasználása és annak vidéki természeti, társadalmi környezetre gyakorolt hatásai tekintetében vitathatóan működik. Folyamatosan erősödik ezért az a felfogás, hogy a mezőgazdaság csak akkor tarthat igényt (legalábbis ilyen mértékű) közösségi forrásokra, ha a termelési feladatok mellett környezeti és társadalmi, foglalkoztatási, összefoglalóan ún. ökoszociális feladatokat is magára vállal. Ezek olyan – termeléssel egyenrangú, az egész társadalom és a helyi közösségek számára egyaránt fontos, „nem importálható közjavak”, amelyek helyben keletkeznek, és amelyek biztosításáért a mezőgazdaságot, a gazdálkodót közpénzekből nyújtott támogatás illeti meg.
Világossá vált, hogy a harmonikus fejlődés érdekében a Közös Agrárpolitika (KAP) és a vidékfejlesztési politika viszonyát szorosabbra kell fűzni. A 2007-2013-as programozási időszak egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy az új Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtott támogatást a növekedés, a munkahelyek és a fenntarthatóság felé irányítsák át.
A Közösségi Kezdeményezések olyan új elképzelések és új módszerek kialakítását, megvalósítását támogatják az Európai Unió országaiban, amelyek hozzájárulnak a tagállamok közötti együttműködés erősítéséhez a közösségi politikákhoz kapcsolódó különböző területeken. A LEADER (Liasion Entre Actions pour le Development de Economie Rurale – Közösségi Kezdeményezés a vidék gazdasági fejlesztése érdekében) közösségi kezdeményezés célja az Európai Unió vidékfejlesztési politikájának formálása és kiegészítése.
A vidéki területek gazdasági, foglalkoztatási, ökológiai, táj-és környezetvédelmi, kulturális és turisztikai funkcióit komplex módon, egy fenntartható egészként szükséges kezelni. A program segítségével a vidéki térségek integrált módon fejleszthetők, bevonva a helyi közösségeket a fejlesztési folyamatba.
Magyarország Uniós tagságával a Közös Agrárpolitika része lett, azaz részesülhet az abban foglalt támogatásokból és köteles annak szabályai betartására. A LEADER programra való felkészülés már a csatlakozás előtt elindult hazánkban, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) által hazai forrásból finanszírozott Kísérleti-jellegű Leader programmal.
A csatlakozást követően a Nemzeti Fejlesztési Terv Agrár-és Vidékfejlesztési Operatív Programjának (AVOP) részeként valósult meg a Leader+ program. Jelenleg pedig az EMVA negyedik tengelyét képező Leader program nyújt a vidéki szereplők számára elérhető forrásokat. Mivel ez a programozási időszak a Leader alulról jövő fejlesztési módszerére a korábbinál is nagyobb hangsúlyt fektet, és több forrást juttat, ezért a témával való foglalkozás, jelen kutatás segítheti a források eredményesebb hasznosulását és a lebonyolítás egyszerűsítését.
A Nyugat-dunántúli Régió mindhárom, hazánkban eddig megvalósuló program aktív szereplőjeként valósította meg terveit. A Göcsej Térség már a hazai pilot projectben is részt vett helyi vidékfejlesztési tervével, később egyre nagyobb területi összefogással valósította meg egyre célzottabb fejlesztési elképzeléseket tartalmazó Leader helyi vidékfejlesztési programjait. A jelen kutatásban vizsgált, három különböző megyében található térség - Göcsej, Vasi-Hegyhát, Pannontáj-Sokoró - innovatív és széleskörű partnerségben megvalósított tervei a Nyugat-dunántúli Régió sajátosságait tükrözik.
1.2. A témaválasztás indoklása
A vidékfejlesztésben kifejtett szakmai tevékenységem, munkám során több alkalommal találkoztam a Leader programmal, a Göcsej térségben részt is vehettem benne. Göcseji lakosként lehetőségeimhez mérten megtettem, amit csak lehetett a tájegység turisztikai felvirágoztatása érdekében, hogy ez a máig kihasználatlan turisztikai és néprajzi adottságokkal rendelkező ősi terület ismert és elismert legyen. Tettem ezt vidékfejlesztési menedzserként pályázatokkal, tanácsadással, fejlesztések generálásával, tettem ezt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Regionális Vidékfejlesztési Irodájában pályázatok befogadásával és tanácsadással, a vidékfejlesztési menedzserek folyamatos képzésével, pályázati tájékoztatóival, agrárstruktúra- és vidékfejlesztési terv készítésével, koordinálásával, a Kísérleti jellegű Leader program koordinálásával és gyakorlati megvalósításában való részvétellel, az akciócsoportok segítésével. A zalaegerszegi kistérségben a munkám során szembesültem az aprófalvak mindennapi problémáival és megőrzött, rejtett értékeivel. Ez motivált abban, hogy kutassam azokat a lehetőségeket, amelyek a vidéki térségek felemelkedését segíthetik elő.
A különböző pályázati mechanizmusok megismerése után a Leader-t, mint programozási módszert tartottam és tartom ma is az egyik leghatékonyabb eszköznek arra, hogy a vidéki térségek élhetőbbé és szerethetőbbé váljanak. Szükségesnek tartottam, hogy ezt a módszert a saját térségem és a Nyugat-dunántúli Régió térségei egyaránt megismerjék és hatékonyan alkalmazzák. Mégis úgy gondolom, hogy a program hazai megvalósítása nem teljesen az eredeti, uniós Leader alapelvek mentén történt, így a térségben élők - rajtuk kívül álló okok miatt – nem teljesen részesülhettek azokban az előnyökben, amelyet egy Leader program helyben történő megvalósítása egy térségnek nyújthat. Kutatásom témaválasztását a Leader program hazai sikerei és nehézségei generálták, annak igénye, hogy a program hazai döntéshozói más szemmel nézzék a benne rejlő lehetőségeket.
Az értekezésben a Göcsej térséget, a Vasi- Hegyhát térséget és a Pannontáj-Sokoró térséget emeltem ki, mint gyakorlati példát és Leader kutatásaim nyugat-dunántúli helyszínét.
Jelenlegi munkám során társulásunk magában foglalja a teljes göcseji tájat. A Vasi-Hegyhát és a Pannontáj Sokoró térségekkel pedig a korábbi munkáim során kerültem kapcsolatba.
Mindhárom térségben kiemelt fejlesztési célként fogalmazódik meg a helyi termékek fejlesztése, ezért választottam ezt a három, különböző megyéket képviselő mikrorégiót.
2. CÉLKITŰZÉSEK, HIPOTÉZISEK
2.1. A kutatás célja
A kutatásom kezdetén a következő célt tűztem ki:
A hazai, megvalósult Leader programok tapasztalatainak feltárása és a program operatív működésének, hatékonyságának javítását szolgáló javaslatok megfogalmazása.
2.2. A cél elérése érdekében elvégzendő feladatok, vizsgálati eszközök:
1. A vidékfejlesztés és a Leader-programmal kapcsolatos szakirodalom áttekintése abból a szempontból, hogy melyek a Leader program formálódásának főbb állomásai.
2. A Kísérleti jellegű Leader Program és a Leader+ program hazánkban hasznosítható tapasztalatainak a vizsgálata a következő Leader időszakokra nézve.
3. A 2007-2013 közötti Leader időszak új kihívásainak és változásainak áttekintése, annak vizsgálata, hogy a korábbi tapasztalatok hasznosultak-e Magyarországon, és az eljárásrend egyszerűsödött-e az új periódusban.
4. A Nyugat-dunántúli Régió forrásszerzési képességének vizsgálata a Leader programidőszakok során.
5. Három kiválasztott Nyugat-dunántúli, kifejezetten aprófalvas térség, a Göcsej, a Vasi- Hegyhát és a Pannontáj-Sokoró térség Leader programjainak a megismerése, elemzése, a térségek kitörési pontjának, a helyi termékfejlesztés Leader támogatásának a vizsgálata. A védjegyrendszer bevezetési lehetőségének a vizsgálata. A három különböző megye térségeiben lefolytatott kérdőíves kutatás eredményeinek elemzése.
6. Az egyes programidőszakokban a programok szervezetrendszerének megismerésén keresztül az alulról építkezés, a szubszidiaritás és a decentralizáció elve megvalósulásainak elemzése.
2.3. Hipotézisek:
A témához kapcsolódó szakirodalom elemzését és személyes tapasztalatok gyűjtését követően felállítottam az empirikus vizsgálat kiinduló hipotéziseit.
H1:
A Leader program elindítása és lebonyolítása hazánkban nem hatékonyan történt. A hazai hatóságok a Leader programban nem segítették a pályázatok megvalósulását, a pályázati kiírások, adatlapok és elszámolás bonyolult, az elbírálás hosszadalmas volt. Ezen tényezők miatt Magyarországon a Leader programban a helyi döntéshozatal, az alulról építkező tervezés elve nem érvényesült.
H2:
A részhipotézis:
A Nyugat-dunántúli régióban a térségi szereplők és vállalkozások a Leader programmal kapcsolatos információ gyűjtése céljából elsősorban a helyi és térségi kapcsolataikat preferálják a tömegmédiák használata helyett.
B részhipotézis:
A vidéki vállalkozások aktivitása a Nyugat-dunántúli Régióban alacsony szinten maradt.
Ennek okai: A Leader program lehetőségeiről szóló országos szintű tájékoztatás a program indításakor nem volt elegendő mennyiségű, a vállalkozásoknak más szektoroknál alacsonyabb mértékű a támogatási aránya és az önkormányzati szektor a pályázati jogcímekre jutó források jelentős részét felhasználta turisztikai, környezetvédelmi, életminőség javítását, örökségvédelmet és információáramlást szolgáló célokra.
H3:
A Nyugat-dunántúli Régióban a helyi termékek, turisztikai szolgáltatások marketingjére fordított arány a Leader programban alacsony szinten maradt.
H4:
A védjegytől használói az alábbi előnyöket várják: egységes arculatot teremt, piaci elismertséget hoz, minőségi garanciát nyújt a helyi termékeknek és turisztikai szolgáltatásoknak.
3. SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS
Az Európai Unió mezőgazdasági politikája, a Közös Agrárpolitika 1957 óta folyamatos átalakuláson megy keresztül. A munkahelyek és a megfelelő mennyiségű élelmiszer biztosításán túl egyre inkább előtérbe került a környezet védelme, az élelmiszeripari termékek iránti minőségi igény, a vidéki táj képének, és az adott vidéki térség kulturális identitásának, értékeinek és örökségének a megőrzése is.
A vidéki térségek fejlesztése érdekében készült különböző programok a '80-as évek végéig elkülönült, ágazatonkénti (mezőgazdasági, oktatási, kulturális, egészségügyi, infrastrukturális, vállalkozás-fejlesztési stb.) támogatásra koncentráltak, s nem jelentek meg koncentráltan, egymást segítve a kistérségekben. E programok keretein belül a helyi támogatottak kiválasztása egy felülről lefelé irányuló rendszerben, az adott elképzelés integrált környezetéből kiszakítva történt. Nem ösztönözték a helyi fejlesztés közreműködőit arra sem, hogy megszerezzék a térségek fejlesztési elképzeléseinek kidolgozásához és azok megvalósításához szükséges készségeket.( FVM VPF, 2004.)
Az 1990-es évektől kezdve felismerték a növekedés helyett a fenntartható helyi fejlődés jelentőségét, figyelembe véve a vidéki térségek környezeti, gazdasági, szociális és kulturális dimenzióit is. Új, innovatív fejlesztési módszerek kidolgozására került sor, bevonva a helyi közösségeket is a megoldások keresésébe. A vidéki térségek problémáinak lehetséges kezelésére, a téma megvitatására számos tanácskozást és konferenciát rendeztek Európa- szerte. A következőkben azt mutatom be, hogy hogyan vált a vidékfejlesztés a Közös Agrárpolitika második pillérévé.
3.1. Vidékfejlesztés, mint a KAP II. pillére
1991-ben született meg a „Közös Agrárpolitika fejlődése és jövője” című dokumentum, amely már tartalmazza az átfogó vidékfejlesztési intézkedések igényét, és hangsúlyozza, hogy a vidéki térségek felemelkedése nemcsak az agrárpolitika függvénye, hanem egyéb gazdasági tevékenységeknek is hozzá kell járulnia a lakosság megtartásához, a gazdaság megerősítéséhez a vidéki területeken. (Miskó, 2006)
1995-ben az Európa Tanács létrehozta a „Vidéki Térségek Európai Kartája” című dokumentumot, amely a vidéki térségek szerepét az alábbi három pontban jelöli meg:
1. Gazdasági funkció: elősegíti a gazdasági tevékenységek és álláslehetőségek sokoldalú fejlődését, biztosítja az életképes mezőgazdasági szektor fenntartását, támogatja a megújuló energiaforrások, energiahordozók előállítását, ipari felhasználását, teret ad a kis- és középvállalatoknak, megteremti a falusi turizmus fejlesztési lehetőségeit, megőrzi a genetikai erőforrásokat, amelyek a mezőgazdaság és a biotechnológia alapját képezik.
2. Ökológiai funkció: megőrzi az élet alapjait képező természeti tényezőket, fenntartható módon használva azokat, megőrzi a biológiai sokféleséget, megőrzi és fenntartja a tájakat és azok sokszínűségét, a vadon élő állatok és növények ökológiai feltételeit biztosítja 3. Társadalmi és kulturális funkció: törekszik az évszázadok folyamán kialakult vidéki életforma, közösségi és kulturális értékek megőrzésére, támogatja helyi kulturális egyesületek létrehozását, kapcsolatépítés a falusi és városi lakosok között, vidéki pihenési és üdülési lehetőségek biztosítása
A Karta reformértékű, hiszen szakít a hagyományos ágazati szemlélettel és piaci megközelítéssel. Kinyilatkoztatja, hogy a három funkció szorosan összefügg egymással ezért fenntartható egészként való kezelését javasolja, illetve a területi hatékonyság komplex javítását hirdeti a regionális politikában. (Kovács T., 2003)
Kiemelt lépést jelentett a Közös Agrárpolitika fejlődésében az 1996 novemberében az Európai Bizottság által Corkban, Írországban megrendezett Európai Vidékfejlesztési Konferencia. Itt merült el először, hogy a fenntartható vidékfejlesztési politika a KAP részét képezze és kerüljön előtérbe a piacszabályozási rendelkezésekkel szemben.
A konferencia végén a résztvevők az alábbi közös nyilatkozatot fogalmazták meg, amelyet Corki Nyilatkozat néven adtak ki 1996-ban:
1. A vidék előnyben részesítendő: A fenntartható vidékfejlesztésnek az Európai Unió programjában elsők közt kell szerepelnie, és olyan alapvető elvvé kell válnia, amely minden vidékpolitikát alátámaszt a közvetlen jövőben csakúgy, mint a bővítés után. A vidéki környezet minőségének megőrzése és javítása minden vidékfejlesztéshez kapcsolódó EU- politikának szerves része kell, hogy legyen.
2. Integrált megközelítés: A vidékfejlesztési politika koncepciója legyen multi-diszciplináris, alkalmazása multi-szektorális, területi dimenziója világos. Az Unió minden vidéki területére ki kell terjednie.
3. Diverzifikáció: A gazdasági és szociális tevékenység diverzifikációja érdekében nyújtott támogatás fő célja a keretek biztosítása az önfenntartó magán- és közösségre alapozó kezdeményezések részére.
4. Fenntarthatóság: A vidékfejlesztésnek olyan formája támogatandó, amely fenntartja az európai vidéki tájak minőségét. Globális felelősségünk tudatában kell lokálisan cselekednünk.
5. Kiegészítő jelleg: Az Unió vidéki területeinek sokfélesége következtében a vidékfejlesztési politikának a kiegészítő jelleg elvét kell követnie. A részvételre és a "lentről felfelé" történő megközelítésre kell helyezni a hangsúlyt, amely kihasználja a vidéki közösségek kreativitását és szolidaritását.
6. Egyszerűsítés: A törvénykezés tekintetében a vidékfejlesztési politikának, nevezetesen mezőgazdasági elemének radikális egyszerűsítésen kell átesnie. Egymást kiegészítő döntésekre, a program megvalósításának decentralizációjára és általában nagyobb rugalmasságra van szükség.
7. Programok: A vidékfejlesztési programok alkalmazásának alapja a koherens és átlátható eljárásmód: azoknak minden régió esetében egyetlen vidékfejlesztési program részeként kell megvalósulniuk.
8. Pénzügyek: A helyi vidékfejlesztési projektek elősegítése érdekében ösztönözni kell a helyi pénzügyi erőforrások felhasználását. A vidéknek nyújtott hiteltechnikák területén jobban ösztönözni kell a pénzügyi manőverezést, csökkenteni kell a kis- és középvállalkozások pénzügyi kötöttségeit, elő kell segíteni a produktív befektetéseket.
9. Igazgatás: A regionális és helyi önkormányzatok, valamint a közösségre alapuló csoportok adminisztratív képességét és hatékonyságát fokozni kell. A hálózatok segítségével szükség van a régiók és rurális közösségek közötti tapasztalatcserére, a kutatások és az információk megosztására Európa-szerte.
10. Értékelés, kutatás: Az eljárások átláthatóságának, a közpénzek jó felhasználásának érdekében meg kell erősíteni a monitorozást, az értékelést, ideértve a haszonélvezők szempontjából történő értékelést.
A résztvevők Európa politikájának alakítóihoz pedig a következő négy ajánlást intézték:
1. a vidékfejlesztés politikájában szükséges újrakezdés jelentőségét ültessék el a köztudatban;
2. tegyék vonzóbbá a vidéki területeket lakhatóság és munka szempontjából, hogy azok az értelmesebb élet központjaivá válhassanak a legkülönfélébb életkorú emberek számára;
3. támogassák a tízpontos programot és partnerként működjenek közre a jelen nyilatkozatban foglalt minden egyes cél megvalósítása érdekében;
4. nemzetközi kontextusban is játsszanak aktív szerepet a fenntartható rurális fejlődés elősegítése érdekében (Cork Declaration, 1997.)
A Salzburgi Konferencia volt a Cork-i Konferencia folytatása a vidékfejlesztés témájában. A konferencia sorsdöntő időben zajlott: a 2006-ot követő, vidéki területekre vonatkozó EU politikákra való előkészületek és a 3. Kohéziós Jelentés publikálására való előkészületek idején, 2003 végén. A vidéki politikának fejlődnie kellett, hogy megfeleljen az új kihívásoknak a kibővült Európai Unióban. (VÁTI - RKK – DLG – IAC, 2005)
A konferencia következtetései a következők voltak:
• Az élő vidék nemcsak a vidéki társadalom érdeke, hanem az egész társadalomé. A fenntartható fejlődésnek a különböző területek konkrét szükségletein és a helyi vidéki területek és közösségek teljes szükségletein kell alapulnia. A helyi vidéki területek és közösségek teljes skálájú potenciáljára kell épülnie.
• Európa vidéki tája sokszínűségének megőrzése, valamint a multifunkcionális mezőgazdaság által biztosított szolgáltatások ösztönzése egyre nagyobb fontossággal bír.
• A fő célnak a mezőgazdasági ágazat versenyképességének kell lennie, figyelembe véve a különböző vidéki területek mezőgazdasági potenciáljának sokszínűségét, valamint a diverzifikáció, az innováció és a fogyasztók által keresett értéknövelt termékek növekvő fontosságát.
• A kibővült Európai Unióban (EU) a vidékfejlesztési politikának minden vidéki területre vonatkoznia kell, hogy a gazdák és egyéb vidéki szereplők meg tudjanak felelni a mezőgazdasági szektor folyamatban lévő újrastrukturálása kihívásainak, a KAP reform hatásainak és a mezőgazdasági kereskedelem változó mintáinak.
• A vidékfejlesztési politika szolgálja a szélesebb körű társadalom szükségleteit a vidéki területeken, és járuljon hozzá a kohézióhoz.
• A vidékfejlesztési politikát magán- és közszervezetek, valamint a polgári társadalom együttműködésén keresztül kell végrehajtani a szubszidiaritás elvének megfelelően. A vidéki területeknek szánt EU támogatás legyen elérhető lentről fölfelé irányuló helyi partnerségeken keresztül a LEADER megközelítésből nyert tanulságokra épülve.
• Nagyobb felelősséget kell biztosítani a programtársulások számára, hogy azok egyértelműen meghatározott célkitűzésekre és eredményekre alapuló átfogó stratégiákat határozhassanak meg és készíthessenek el. A helyi kapacitásnövelés, a helyi hálózatok fejlesztése és a legjobb példák megosztása létfontosságú.
• Az EU vidékfejlesztési politikájának jelentős egyszerűsítése mind szükséges, mind sürgős intézkedés.
Az Agenda 2000 elnevezésű dokumentum hozta meg végül a KAP szükséges reformját, amelyet hosszú vita után 1999. március 25-én, a berlini csúcson fogadták el az Unió állam- és kormányfői. A dokumentum a XXI. századba átlépő Unió képét vázolja fel, amelynek választ kell adnia olyan új kihívásokra, mint a bővítés, a globalizáció, a versenyképesség javítása, a munkanélküliség magas szintjének mérséklése, a negatív demográfiai perspektíva kezelésének igénye, a külkapcsolati rendszer fokozottabb összehangolása és hatékonyságának növelése.
Az Agenda 2000 az EU strukturális politikájában is változást hozott, hiszen egyszerűsödött a Strukturális Alapok rendszere, a célkitűzések száma a 2000-2006 közötti időszakra mindösszesen háromra csökkent:
1. célkitűzés: a fejlődésben elmaradt régiók strukturális átalakulásának elősegítése
2. célkitűzés: a strukturális nehézségekkel sújtott régiók gazdasági-társadalmi átalakulásának támogatása
3. célkitűzés: oktatási, képzési és foglalkoztatási rendszerek korszerűsítésének támogatása (European Commission, 1997 a)
Az Agenda kiemelten kezeli a vidékfejlesztési politika fontosságát. Az Európai Unió Bizottságának Mezőgazdasági Főosztálya egy szakértői csoportot bízott meg, hogy értékelje a KAP pozitív és negatív oldalait. A szakértői csoport azt javasolta, hogy a harmonikus fejlődés érdekében a KAP és a vidékfejlesztési politika viszonyát szorosabbra kell fűzni. Véleményük szerint olyan integrált, regionális programok kidolgozására van szükség, amelyek a legszegényebb vidéki térségeket támogatják, hiszen eddig a Strukturális Alapok nagy részét az unió viszonylag fejlettebb régiói használhatták fel. (Buckwell, 1998)
Nagy előrelépést jelentett, hogy a berlini csúcstalálkozón megszületett a döntés az egységes vidékfejlesztési rendelet megalkotásáról. Az 1257/ 1999 EK Rendelet első alkalommal fekteti le a következetes vidékfejlesztési politika alapjait, amely így a KAP második pillérévé vált.
(Velikovszky, 2001)
Az új vidékfejlesztési politika legfőbb jellemzői a rendelet alapján:
• a közösség összes vidéki területét lefedi
• a vidékfejlesztési politika támogatási eszközeit összehangolja
• az alulról jövő (bottom-up) kezdeményezések fontosságát hangsúlyozza
• a források megszerzéséhez a legmegfelelőbb földrajzi szinten egy hétéves periódusra szóló tervet kell készíteni
• a tagállamoknak éves előrehaladási jelentést kell készíteniük (Miskó, 2006)
Az Agenda 2000 dokumentum egyértelműen kijelölte az új vidékfejlesztési rendelet irányait és bevezette a KAP egyes és kettes pillérjeinek fogalmát. A Közös Agrárpolitika azóta azonban további módosításokon esett át, amelyek például a közvetlen kifizetések termeléstől történő részbeni függetlenítésére és egy részük második pillérre történő átcsoportosítására irányulnak. A közösségi agrár- és vidékpolitikának nagyobb szerepet kell tulajdonítani az EU gazdasági és szociális kohéziójában. Az 1257/1999 EK Rendelet gyakran hangoztatott hibája, hogy erősen a mezőgazdasági szektorra koncentrál, és a vidékfejlesztés kérdéseit marginális jelleggel kezeli. El kell ismerni azonban, hogy a vidéki térségek integrált és multifunkcionális fejlesztésére mégis jó kiindulási alapul szolgál. (Kölcsei, 2004.)
3.1.1. Új kihívások napjainkban
A vidéki területek helyzete nagyon sokféle lehet, a távoli, elnéptelenedő és hanyatlásnak induló területektől kezdve a városközpontok terjeszkedésének nyomására városi peremterületekké váló területekig.
Az OECD népsűrűségen alapuló 2004. évi meghatározása szerint a vidéki régiók - ahol az egy négyzetkilométerre eső lakosok száma 150-nél kevesebb - az EU területének 92 %-át teszik ki. Ezen túlmenően a népesség 19 %-a túlnyomóan vidéki régiókban és 37 %-a kiemelkedően vidéki régiókban él. Az EU-ban e régiók a bruttó hozzáadott érték 45 %-át állítják elő és a munkahelyek 53 %-át biztosítják, de a nem vidéki területekhez képest egy sor társadalmi- gazdasági mutató- beleértve a szerkezeti mutatókat- tekintetében egyre inkább lemaradnak. A vidéki területeken az egy lakosra jutó jövedelem körülbelül egyharmadával kevesebb (vásárlóerő- paritáson számított GDP-ben mérve), a nők foglalkoztatási aránya alacsonyabb, a szolgáltatási ágazat kevésbé fejlett, általában kevesebb a felsőoktatási végzettséggel rendelkező lakos, és a háztartások kisebb százaléka rendelkezik széles sávú internet hozzáféréssel. Néhány vidéki régióban a távoli és periférikus fekvés hatalmas problémát jelent. A hátrányok a túlnyomóan vidéki régiókban általában még jelentősebbek, bár az EU- szintű általános kép tagállamonként jelentős eltéréseket mutat. A lehetőségek, a kapcsolatok és a képzési infrastruktúra hiánya különösen nagy problémát okoz a távoli vidéki területeken élő nők és fiatalok esetében.
Az EU bővítése megváltoztatta a mezőgazdasági térképet. A régi tagállamokban a mezőgazdaság a GDP 2 %-át, az új tagállamokban 3 %-át, Romániában és Bulgáriában pedig több, mint 10 %-át teszi ki. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma az új tagállamokban háromszor olyan magas (12 %), mint a régi tagállamokban (4 %). Bulgáriában és Romániában a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma ennél jóval magasabb. A mezőgazdasági és az élelmiszeripari ágazat együttesen jelentős részét teszi ki az EU gazdaságának, és 15 millió munkahelyet biztosítanak (az összes munkahely 8,3 %-a), és a GDP 4,4 %-át termelik meg.
Az EU a világ legnagyobb élelmiszer- és italelőállítója, amelyek együttes termelésének értéke becslések szerint eléri a 675 milliárd EUR-t.
Ugyanakkor az ágazat méret szempontjából továbbra is rendkívül polarizált és széttagolt, ami az ágazatban működő társaságok számára nagy lehetőséget, de egyúttal nagy veszélyt is jelent. Az erdőgazdálkodás és a kapcsolódó iparágak körülbelül 3,4 millió főt foglalkoztatnak
350 milliárd eurós forgalommal, de jelenleg az erdők éves növekedésének csak 60 %-át termelik ki.
A mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás az EU-ban a földhasználat 77 %-át teszi ki. A mezőgazdaság környezetvédelmi teljesítménye a természeti erőforrások megóvása és javítása területén az elmúlt években vegyesnek mondható. A vízminőség tekintetében a teljes nitrogén többlet 1990 óta a legtöbb régi tagállamban kis mértékben csökkent, jóllehet egyes országokban és régiókban még mindig jelentős tápanyag-bemosódási terhelés tapasztalható.
Az ammóniakibocsátás, az eutrofizáció, a talajerózió és a biológiai sokféleség csökkenésének problémája továbbra is jelen van sok területen. Ugyanakkor a mezőgazdasági terület egyre nagyobb részét használják biogazdálkodásra (5,4 millió hektár az EU-ban) és megújuló erőforrásokként (2004-ben bioenergia termelésére a becslések szerint 1,4 millió hektárt használtak, ebből 0,3 millió hektárt az energiatermelési célú kultúrákra vonatkozó támogatáshoz tartozóan, és 0,6 millió hektárt pihentetett földeken). Az éghajlatváltozás hosszú távú tendenciái egyre nagyobb mértékben formálják a gazdálkodás és az erdőgazdálkodás jellemzőit.
A Natura 2000 végrehajtásának köszönhetően a biológiai sokféleség védelme szempontjából fontos előrelépések történtek – a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási célra használt területek mintegy 12–13 %-át jelölték ki. A jelentős természeti értéket képviselő gazdálkodási rendszerek fontos szerepet játszanak a biológiai sokféleség és az élőhelyek megóvásában, valamint a táj- és talajvédelemben. A legtöbb tagállamban az említett gazdálkodási rendszerek a mezőgazdasági területek 10–30 %-át teszik ki. Egyes területeken a gazdálkodással való felhagyás súlyos környezeti kockázatokkal járhat.
A vidéki területeknek ezért a növekedés, a munkahelyek és a fenntarthatóság tekintetében különleges kihívásokkal kell szembenézniük az elkövetkezendő években. Ugyanakkor a vidéki területek valós lehetőségeket nyújtanak az új ágazatokban meglévő növekedési tartalékok, a vidéki szálláshelyek biztosítása és a turizmus, a vonzó lakó- és munkakörnyezet tekintetében, valamint fontos szerepet játszanak a természeti erőforrások és a nagy értékű tájak gyűjtőterületeként.
A mezőgazdasági és az élelmiszeripari ágazatnak meg kell ragadnia az új megközelítések, technológiák és az innováció által nyújtott lehetőségeket mind az Európában, mind pedig a világszerte jelentkező fejlődő piaci kereslet kielégítésére. Mindenekfelett a kulcsfontosságú
erőforrást jelentő humántőkébe való befektetés teszi lehetővé a vidéki területek és az élelmiszeripari ágazat számára, hogy bizakodással tekinthessenek a jövőbe.
A lisszaboni stratégia újraindításának alkalmából az Európai Tanács megerősítette, hogy a lisszaboni stratégiát a fenntartható fejlődés szélesebb összefüggésében kell szemlélni, amelynek értelmében a jelenlegi szükségleteket úgy kell kielégíteni, hogy az ne veszélyeztesse a jövő nemzedékek saját szükségleteinek kielégítésére való képességét (Council of the European Union, 2005 a)
A 2007-2013-as programozási időszak egyedülálló lehetőséget kínál arra, hogy az új EMVA- ból nyújtott támogatást a növekedés, a munkahelyek és a fenntarthatóság felé irányítsák át.
Ebben a vonatkozásban teljes az összhang a fenntartható fejlődés irányadó elveiről szóló nyilatkozattal és a megújult lisszaboni cselekvési programmal, amely a forrásokat arra összpontosítja, hogy Európát vonzóbb befektetési célponttá és munkahellyé tegye, előmozdítsa a növekedés motorjának számító tudást és innovációt, valamint több és jobb munkahelyet teremtsen.
A vidékfejlesztési politikának segítséget kell nyújtania a vidéki területeknek abban, hogy az említett célkitűzéseket a 2007–2013 közötti időszakban meg tudják valósítani. Ez fokozott stratégiai megközelítést igényel a versenyképesség, a munkahelyteremtés és a vidéki területeken megvalósított innováció vonatkozásában, valamint jobb irányítást a programok végrehajtásában. Nagyobb hangsúlyt kell helyezni az előrelátó – humán erőforrás, know-how és tőke –, befektetésekre a gazdálkodási és erdőgazdálkodási ágazatban, a minden szempontból előnyös környezetvédelmi szolgáltatások nyújtásának új módjaira, és a diverzifikáción keresztül – különösen a nők és a fiatalok számára – a több és jobb munkahely teremtésére. Annak elősegítésével, hogy az EU vidéki területei ki tudják használni a bennük rejlő lehetőségeket, mint befektetésre, munkára és életre alkalmas helyek, a vidékfejlesztési politika megfelelően hozzájárulhat az európai területek fenntartható fejlődéséhez (2006/144/EK).
A változás lényege tehát, hogy 2005. szeptember 20-án a Tanács által elfogadott új irányelv, az 1698/2005/EK tanácsi rendelet nagyobb hangsúlyt fektet a Leader- típusú megközelítésre.
Ebben az időszakban minden vidékfejlesztési programnak tartalmaznia kell a Leader- megközelítés valamely elemét a lentről felfelé építkező helyi fejlesztési stratégiák végrehajtásához. Minden egyes program EU finanszírozásának legalább 5 %-át fenntartják a
Leader számára programokon belüli, különálló „Leader-tengely”-ként. Ezt a százalékarányt kell bevezetni az EU 2004-ben csatlakozott 10 tagállamában, amelyek a 2007–2013-as időszakban átlagosan 2,5 %-os Leader- megközelítést alkalmaznak, tekintettel a megközelítésben való jártasságuk korlátozott mivoltára. A tagállamok vagy régiók a javasolt helyi fejlesztési stratégiák alapján választják ki a Helyi Akciócsoportokat. Minden program alkalmazási körébe tartozik e helyi stratégiák előkészítéséhez szükséges képességek kialakítása és ösztönzése, az Akciócsoport-struktúrák működési költségeinek, továbbá a helyi fejlesztési stratégiák végrehajtásának és az Akciócsoportok közötti együttműködési projekteknek a finanszírozása. Az Európai Vidékfejlesztési Hálózat létrejöttével pedig a hálózati struktúrák is megerősödnek.
A mezőgazdasági tevékenységek különösen fontos szerepet játszanak az EU új tagállamai és a csatlakozni kívánó országok vidékfejlesztésében. A mezőgazdasági ágazat intézményi és strukturális változásai az elmúlt évtizedben magasabb szintű és hosszú távú munkanélküliséget, bizonyos területeken népességelvándorlást, valamint a szolgáltatások és az infrastruktúra-ellátottság gyengülését eredményezték. A Leader lentről felfelé építkező megközelítésének erősödése, amely a helyi szükségletek kielégítése érdekében nagyobb hangsúlyt biztosít a helyi hatóságoknak és közösségeknek a programkijelölésben és – végrehajtásban, és amely a vidéki területeket egységes körzetekként kezeli, nem pedig egyedül a mezőgazdasági ágazatra összpontosít, fontos az EU-tagságra pályázó országokban.
A 2004. május 1-ji csatlakozásuk óta az EU–10 tagállamoknak már lehetőségük nyílt az EMOGA orientációs alapja által támogatott, beépült Leader- típusú intézkedésre való jelentkezésre. A tíz tagállamból hat az „1. célkitűzés”programjába illesztette a Leader-típusú intézkedést. Nagy hangsúly került a közigazgatási kapacitás növelésére többek között a Helyi Akciócsoportok létrejöttének elősegítése és támogatása érdekében. (European Commission, 2006)
A 2007-2013-as időszakban a vidékfejlesztési politika a költségvetésben végleg elválik a strukturális alaptól és szervesen az új, megreformált Közös Agrárpolitikához kapcsolódik.
Megszűnik tehát az a kétlakiság, ami a vidékfejlesztést egyrészt a regionális politikához (a strukturális alapokhoz), másfelől a KAP-hoz kötötte. Az új Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap és a hozzá kapcsolódó egységes szabályrendszer bevezetése következtében nagymértékben egyszerűsödik a finanszírozás, az elszámolás és a programozás.
Az eddiginél kevésbé részletes szabályok és jogosultsági feltételek nagyobb mozgásteret adnak majd a tagállamoknak a programok végrehajtásában, és a döntési szintek alacsonyabbra helyezése biztosítja a vidékfejlesztési programok helyi szükségletekhez való hozzáigazítását.
3.1.2. A 2007–2013 közötti közösségi vidékfejlesztési prioritások
A 2007-2013 közötti vidékfejlesztési politika három kiemelt területre összpontosul:
- élelmiszergazdaság, - környezet,
- valamint a szélesebb értelemben vett vidéki gazdaság és vidéki népesség. (European Commission, 2006)
A vidékfejlesztési stratégiák és programok új generációja négy tengely mentén épül fel, a tengelyek elhelyezkedését az 1. ábra mutatja. Az egyes tengelyek tartalmához a 2006/144/EK tanácsi határozat ad iránymutatást.
1. ábra: A vidékfejlesztés négy tengelye közti kapcsolat
Forrás: Európai Bizottság, 2004.
1. Az agrártermelők és az erdőgazdálkodási ágazat versenyképességének javítása: Az európai mezőgazdasági, erdészeti és élelmiszer-feldolgozó ágazatban jelentős tartalékok vannak olyan jó minőségű és magas hozzáadott értékkel rendelkező termékek továbbfejlesztésére, amelyek megfelelnek az európai fogyasztók és a világpiacok változatos és egyre növekvő igényeinek.
Az 1. tengelyhez előirányzott forrásoknak elő kell segíteniük egy erős és dinamikus európai élelmiszeripari ágazat kialakulását az élelmiszerláncban megvalósított ismeretátadás, korszerűsítés, innováció és minőség prioritásaira, valamint a fizikai és humántőke-befektetés szempontjából prioritást élvező ágazatokra koncentrálva.
2. A környezet és a termőföld minőségének javítása: Az EU vidéki területeken található természeti erőforrásainak és tájainak védelme és minőségüknek javítása érdekében a tengelyre előirányzott forrásokkal három EU-szintű prioritási területet kell előmozdítani: biológiai sokféleség és a jelentős természeti értéket képviselő gazdálkodási és erdőgazdálkodási rendszerek és a hagyományos mezőgazdasági vidékek megóvása és fejlesztése, valamint víz és éghajlatváltozás. A tengely keretében foganatosítható intézkedéseknek az említett környezetvédelmi célkitűzések integrálására kell szolgálniuk, és hozzá kell járulniuk a mezőgazdasági és erdészeti Natura 2000 hálózat megvalósításához és az éghajlatváltozás enyhítésével kapcsolatos célok megvalósításához.
3. A vidéki élet minőségének javítása és a vidéki gazdaság diverzifikálása: A vidéki gazdaság diverzifikációjának és a vidéki területek életminőségének területére szánt források segítségével elő kell mozdítani a foglalkoztatási lehetőségek és a növekedési feltételek megteremtésének mindenekfelett álló prioritását. A tengely keretében foganatosítható intézkedéseket különösen kapacitásépítésre, szakismeretszerzésre és a helyi stratégia fejlesztésének megszervezésére, valamint annak biztosítására kell fordítani, hogy a vidéki területek a jövő nemzedékek számára is vonzóak maradjanak. A képzés, a tájékoztatás és a vállalkozói szellem előmozdítása során figyelembe kell venni a nők, a fiatalok és az idősebb dolgozók különleges igényeit.
4. Leader - A helyi kapacitás kiépítése a foglalkoztatottság és a diverzifikáció érdekében: A Leader program során gyűjtött tapasztalatokra épülő 4. tengely a vidékfejlesztéssel kapcsolatos helyi, alulról építkező megközelítéssel lehetőségeket biztosít az innovatív irányításra. A tengely keretében rendelkezésre álló forrásoknak az 1. és a 2., valamint különösen a 3. tengelybe tartozó prioritások megvalósításához kell hozzájárulniuk, de fontos
szerepet játszanak az irányítás javítását célzó horizontális prioritás megvalósításában és a vidéki területek endogén fejlődési potenciáljának mozgósításában is. A 4. tengely alapján nyújtható támogatás lehetőséget nyújt a helyi igényekre és erősségekre építő, az adott közösség szintjén irányított helyi fejlesztési stratégia keretében mindhárom célkitűzés – versenyképesség, környezet és életminőség/ diverzifikáció – kombinálására. A gazdálkodókat, az erdőgazdálkodással foglalkozókat és más vidéki szereplőket bevonó integrált megközelítések segítségével megóvható és javítható a helyi természeti és kulturális örökség, növelhető a környezettudatosság, beruházások valósíthatók meg és hirdethetők a különleges termékek, a turizmus, a megújuló erőforrások és -energia. (2006/144/EK)
3.2. A közösségi kezdeményezések megjelenése
Az Európai Unió céljainak elérése érdekében pénzügyi támogatásokat nyújt az úgynevezett Strukturális Alapok forrásaiból. Az alapok támogatási rendszere folyamatosan változott, és a módosítások előkészítése érdekében úgynevezett közösségi kezdeményezéseket hoztak létre.
A 2000-2006 közötti programozási időszakban az unió négy programot támogatott. A határokon átnyúló, a nemzetek és a régiók közötti programokat az ún. INTERREG finanszírozta, az EQUAL a munkaerőpiacon jelentkező diszkrimináció leküzdését segítette, az URBAN a válságban lévő városi területek helyi kezdeményezéseit támogatja, a vidékfejlesztési célok megvalósulását pedig a LEADER+ segíti elő.
A közösségi kezdeményezések Labbancz (2003) szerint:
• olyan problémák megoldását célozzák, amelyek az Európai Unió területén élő emberek nagy számát érintik;
• kísérleti szerepet játszanak azokon a területeken, ahol a későbbiekben új megoldásokat kell találni;
• a kísérletezés önmaga tapasztalatszerzés, amely egy hálózat kialakításával az új módszerek átadására és az együttműködésre ösztönzi a résztvevőket.
A közösségi kezdeményezések gondolata a Strukturális Alapok 1989-es reformjának kapcsán merült föl. Valamennyi Közösségi kezdeményezés legfőbb célja éppen az, hogy új elképzeléseket és új módszereket kísérletezzen ki az Európai Unió országait érintő kulcsfontosságú témákat illetően annak érdekében, hogy ezt követően kiigazítsa, vagy
gazdagítsa az általános politikákat. Olyan területeket támogat, amelyeket nem fednek le a tagállamok fejlesztési tervei, viszont fejlesztésük az Unió érdekében áll.
Magyar (2003) szerint a Kezdeményezések a vidékfejlesztési politika főáramának, az ún.
„mainstreaming”-nek - KAP, strukturális politika - kiegészítésére jöttek létre, tehát olyan projekteket támogatnak, amelyek az előző kettőben nem valósultak meg.
A kezdeményezések lehetőséget nyújtanak a Bizottságnak arra, hogy speciális eszközöket mozgósítsanak a Közösség számára rendkívüli jelentőségű tevékenységek megvalósításához.
A Közösségi kezdeményezések kapcsán a fejlesztések olyan hozzáadott értékekkel lesznek gazdagabbak, mint:
• nemzetek közötti, határokon átnyúló és régiók közötti együttműködések fejlesztése,
• az innováció erősítése,
• a fejlesztések alulról jövő kezdeményezése és végrehajtása. (FVM VPF, 2004.)
A Közösségi Kezdeményezések főbb jellemvonásai az alábbiakban foglalhatók össze Dingenen (2004) szerint:
• a tagállamok többségét érintő, közösségi szintű problémákra irányulnak
• kísérleti szerepet töltenek be, mivel olyan területekre összpontosítanak, ahol új megoldások szükségesek
• az általuk ösztönzött kísérletezés tapasztalatcserét, a szakismeret átadását, együttműködést és hálózatépítést feltételez
• nemzetek közötti, határonátnyúló és régiók közötti együttműködéseket támogat
• az alulról felfelé, ún. „bottom-up” típusú végrehajtás módszerét alkalmazza
• végrehajtása partnerségen alapul
A legfontosabb vívmányuk véleményem szerint mégis az, hogy a Közösségi Kezdeményezések függetlenek az eddigi, jól bevált fejlesztési politikáktól és egy merően új gondolkodásmódot tesznek lehetővé a kedvezményezettek számára. A kezdeményezések az új igényekhez formálódnak, nincsenek kötött, előre lefektetett követelmények, gyakorlatilag az alulról jövő, társadalmi igények alakítják a kitűzött célokat.
3.2.1. A Leader megközelítés
Szintén a "hagyományos" fejlesztési politika átalakítása érdekében született meg 1991-ben az Európai Unió LEADER programja. A rövidítés a program francia elnevezésének kezdőbetűiből származik: Liasion Entre Actions pour le Development de Economie Rurale.
Magyarul: Közösségi Kezdeményezés a vidék gazdasági fejlesztése érdekében.
Labbancz (2003) szerint a LEADER támogatási arányát tekintve nem nagy összegű, mivel a Strukturális Alapok mindössze 1 %-át teszi ki, jelentősége a vidékfejlesztés újszerű megközelítésében van.
Az újszerűségét az adja, hogy a program az adott területen élő helyi szereplőket bevonja saját lakóhelyük fejlesztésébe, valamint, hogy erősíti kezdeményező és együttműködő képességüket az adott lehetőségek jobb kihasználása érdekében. A programok olyan vidékfejlesztési projekteket támogatnak, amit helyi szereplők kezdeményeztek, és amelyben külön hangsúlyt kap a tevékenységek innovatív és átültethető (demonstratív) jellege. (Ray, 2000)
Az európai mezőgazdasági modell kialakításával összhangban a LEADER Közösségi kezdeményezés célja a vidéki szereplők ösztönzése és támogatása a térségük hosszú távú lehetőségeiről történő együttgondolkodásban és a térség fenntartható fejlődésének integrált, innovatív stratégiák mentén történő megvalósításában, amely új utakat tár fel az alábbi kulcsterületeken:
- a természeti és a kulturális adottságok gazdagítása, - a gazdasági környezet megerősítése,
- a közösségek önszervező képességének javítása és - az együttműködések ösztönzése. (FVM VPF, 2004)
Meglátásom szerint a program új alapokra helyezi a vidékfejlesztést. Egy terület fejlesztési stratégiáját, az abban részt vevő önkormányzatokból, a térség vállalkozóiból és civil szerveződéseiből megalakult Helyi Akciócsoport az ott élők bevonásával állítja össze. Az elkészült stratégia alapján, a döntéshozó egy keretösszeget határoz meg az Akciócsoport számára. A keretösszeget helyi pályáztatás útján kell a végső kedvezményezettek számára biztosítani, az elfogadott program megvalósítása érdekében. A helyi pályáztatás lebonyolításáért, a helyi vidékfejlesztési terv elkészítéséért, a helyi pályázati rendszer
működtetéséért a Helyi Akciócsoport felelős. Valamennyi projektnek hozzá kell járulnia a csoport átfogó stratégiai céljainak eléréséhez, úgy, ahogy azt a helyi vidékfejlesztési tervben közösen rögzítették. A projektek kisméretűek, innovatívak és pozitív hatással vannak a térségre a társadalmi, gazdasági és környezeti fenntarthatóság jegyében. A LEADER nagy hangsúlyt fektet a partnerségre és a helyi akciócsoportokat összekapcsoló hálózat működtetésére, melynek célja a tapasztalatcsere és a gyakorlati tudás minél szélesebb körben történő megosztása.
A Helyi Vidékfejlesztési Programok a hét Leader alapelvet szem előtt tartva készülnek, amelyeket Krolopp A. - Marticsek J. - Petri M. - Szuda Z. - Francia R.(2005) így foglalnak össze:
1. A terület-alapú megközelítés: A LEADER-térség olyan terület, amelynek lakói a „helyi identitást” - otthonérzetet - közösen élik meg, szívükön viselik településük sorsát, érzelmileg kötődnek a tájhoz és azzal összhangban igyekeznek a fejlesztéseket megvalósítani. Ahhoz, hogy a fejlesztés hosszú távon életképes legyen (megfelelő emberi, pénzügyi és gazdasági erőforrások álljanak rendelkezésre), a területnek összefüggőnek és megfelelő méretűnek kell lennie. A területalapú megközelítés révén azok az emberek dolgoznak együtt, akik közös otthonuknak érzik az adott térséget, és ez az érzés biztosítja a motivációt, mely lendületben tartja a projekteket.
2. Az alulról építkező megközelítés: A helyiek részt vesznek a döntéshozatalban a térséget érintő fejlesztési programok kidolgozása és megvalósítása terén. A helyi szereplők közvetlenül bekapcsolódnak a saját mindennapi életüket meghatározó fejlesztési folyamatokba. Az alulról építkező tervezéssel és megvalósítással bizonyítottan együtt jár az erőforrások felhasználásának fokozott hatékonysága.
3. Sajátos irányítási és finanszírozási módszerek: A jól összeállított, helyi vidékfejlesztési munkacsoportokban az üzleti élet és a civil társadalom képviselőinek ugyanannyi szavazati joguk van, mint a közszférának. A finanszírozásban a helyi bankok és hitelintézmények is részt vesznek. Az irányítási és finanszírozási módszerek lényege, hogy kiegyenlítsék a megszilárdult hatalmi pozíciókat, és erősítsék a kiegyensúlyozott hatalomelosztást.
4. Háromoldalú partnerség: A fejlesztésben megvalósuló partnerség azt jelenti, hogy a közszféra, az üzleti élet és a civil társadalom között önkéntes, kölcsönösen gyümölcsöző, innovatív kapcsolatok vannak, és ezek révén együtt dolgoznak a közös társadalmi célkitűzések megvalósítása érdekében.
5. Innovativitás - A tevékenységek újító jellege: Az újító jellegre, az új tevékenységekre azért van szükség, mert a vidéki emberek ma már nem tudnak pusztán a mezőgazdaságból megélni, ezért létkérdés, hogy a mezőgazdaság mellett új vagy legalább kiegészítő megélhetési lehetőségeket találjanak. Fontos, hogy az innovatív tevékenység helyi erőforrásokon alapuljon, eredeti ötlet legyen és illeszkedjék a térség jellegéhez. Az újításra azért is van szükség, mert vidéken is adódhatnak olyan problémás élethelyzetek, amelyeket a városokra, agglomerációkra kidolgozott eljárásokkal nem lehet kezelni, megoldani.
6. Integrált, ágazatközi megközelítés - A tevékenységek közötti kapcsolatok: A LEADER ágazatközi megközelítése a vidéki gazdaság fejlesztésére irányuló tevékenységek közötti kapcsolatot jelenti. Ahhoz, hogy sikeresen összekapcsoljuk a különböző ágazatokat, legalább két feltételnek kell teljesülnie, az erős szándékon, elhatározáson túl:
– helyi szinten: az integrált megközelítést értő irányítás
– nemzeti szinten: a különböző ágazatok közötti horizontális, szakmapolitikai egybehangolás
7. Hálózatépítés, térségek közötti és nemzetközi együttműködés: A LEADER csoportok közötti hálózatépítés célja, hogy a helyben szerzett tapasztalatokat és eredményeket terjessze, így segítve a többi vidékfejlesztési munkacsoportot. A jól működő hálózatok révén a csoportok ötleteket meríthetnek egymás programjaiból, és a munkamódszereket illetően is jelentős segítséget kaphatnak egymástól. A LEADER csoportok nemcsak egymással, de más hálózatokkal, egyetemekkel, kutatóintézetekkel is együttműködhetnek. A LEADER sikertörténetében nagy szerepet játszanak ezek a többoldalú együttműködési kapcsolatok.
Labbancz (2003) inkább az Irányító Hatóság szemszögéből fogalmazza meg az alapelvek szerint történő működés feltételeit: A LEADER különböző fejlődési szakaszainak tapasztalatai alapján fogalmazhatók meg mindazok az alapelvek, amelyeket a vidékfejlesztésben eredményesen lehet alkalmazni:
• A helyi együttműködés megvalósítóinak egy olyan kis létszámú, állandó csoportjának létrehozása, amely felelős a helyi fejlesztési elképzelés kialakításáért és megvalósításáért, bevonva a helyi társadalom különböző szereplőit is.
• A fejlesztési elképzelések meghatározásakor az adott térség központi problémájából kell kiindulni, s e köré kell csoportosítani a különféle tevékenységeket, projekteket.
• A program nemcsak egy ágazatot érinthet, hanem többet is. Területi, és nem ágazati szemléletnek kell érvényesülnie a programok megvalósításakor, ezért folyamatosan figyelemmel kell kísérni, hogy a tevékenységek miként kapcsolódnak egymáshoz.
• A helyi programok európai, nemzeti és/vagy regionális források társfinanszírozásával valósulnak meg, ennek során egy keretösszeg áll rendelkezésre, amelyet nem bontanak le ágazati költségvetési sorok szerint.
• A vidéki térségek fejlesztése során nyert tapasztalatokat mások számára is hasznosíthatóvá kell tenni. Ennek érdekében létrejött a LEADER-programban részt vevő térségek európai hálózata.
Az általános alapelvek nagyfokú szabadságot biztosítanak a helyi fejlesztés szereplői számára, hiszen szabadon – anélkül, hogy ragaszkodnának a már kialakított adminisztratív határokhoz – határolhatják le működési területüket, ahol a természeti és a kulturális erőforrások szerves egységet alkotnak. Meghatározhatják a helyi munkacsoport összetételét, amely alapjában véve mindig a helyi társadalmat reprezentálja. A helyi igények és lehetőségek alapján meghatározzák a fejlesztési stratégiát, és kialakítják az ehhez szükséges pályázati rendszert.
Az efféle rugalmasság többfajta kedvező eredményt hozhat: erősödik a helyi identitás, helyi értékteremtő közösségek jönnek létre, kialakulnak az együttműködés és a helyi menedzsment struktúrái. Ilyen módon akár az addig „elhanyagolt”, fel nem tárt helyi erőforrások, lehetőségek is megnyílhatnak, ami ösztönözheti a helyi közélet különféle szerveződéseinek létrejöttét, illetve erősítheti működésüket.
A Magyarországi Leader Központ által készített Leader Zöld Könyv (2007) szerint a stratégiára és a tengely megvalósítására egyaránt kihat az, hogy a LEADER alapelveinek a tagállam mekkora fontosságot tulajdonít. Ezért fontos feladatként, tanácsként fogalmazza meg a programban résztvevő szervezetek számára megfontolásra az alábbiakat:
