46 LATIN NTELVÜ LITTERATURA

papoktól eredő), hogy ily helyeken Attila járt egykor s ő tette tönkre az előbb virágsó városokat. Kézai szorgalmasan össze' szedte a szülőföldje körüli s esetleg távolabbi utazásai közben megismert efféle helyi mondákat, voltakép egyszerű találgatásom kát, az illető helyek latin nevét felkutatta, vagy latin nevet adott nekik s jó rendbe szedve őket, megkonstruálta Attila pannoniai harcainak a menetét. Küveaszóa: a váli völgy, mivel ott egy római út mentén nagy kőbálvány állott: a harcok elesettéinek nagy húmtemetője lett: még a Cesummaurnál elesett 40.000 embert is ott temetteti el Kézai! A Szent Mártonról (Martinus) elevenen élő dunántúli hagyomány, úgy látszik, Macrinus alak' jának a kiképzésébe játszott bele. S ugyancsak az imént körül' határolt darab'földre esik Zirc, meg Pilis, a cisztercitáknak, Bojót és Nyeredszeg, a Martinsdorfi spanyol családnak, Szőny, a Zo' várd'családnak egyik újabb birtoka, székhelye.

Mindezen kívül a hún történet német vonatkozású személy' és helynevein (Detricus, Krumhelt, Aladár, Cezumaur) meglát' szik, hogy a gesta szerzőjének a német hősmondákról is tudó' mása volt, bár mondái anyagot nem merített belőlük.

M agyar hagyományból merített monda csak egy van hún gestájában: a nőrablás mondája. Más, ezelőtt még szintén mon' dai eredetűnek tartott részletei az újabb kutatások világánál tudós szerkesztményeknek bizonyultak, vagy egykorú tények vissza' vetítésének. A csodaszarvas „m ondáját" e szerint (bár maga a

„csodaszarvas" képzete lehet keleti örökség) írott kútfőkből kom' pilálta Kézai: az ősgestának Géza és Lászlóra vonatkozó részéből és Jordanesből. Az ú. n. Csaba'mondát szintén ő szerkesztette össze különálló, egymástól független adatokból és motívumokból s ruházta rá az Aba nemzetségnek Csaba nevű ősére. (Érdekes is, hogy Anonymusnak még nem jutott eszébe, hogy a „sobamo' gera" nevű népet „Csaba magyarénak" értelmezze; nyilván mit' sem tudott valamely Csaba nevű A ttiláéiról). A „Chiglemező

mondája’' sem monda; mikor u. i. Kézai Attila birodalmának összeomlása után a megmaradt hunokat székely nevezet alatt vala' mely Chigle^mezőn vonultatja meg, voltakép saját korabeli érte' süléseket vetít vissza a hún korszak végére; Cigié nevű, a határ' védelemnek uralkodó, erős őrhelyeit jelző helynevekkel u. i. tele vannak mindazon gyepű'vonalak, melyeken az Árpádkorban székelység teljesített szolgálatot; cigled, ciglemezei székelyeket maga Kézai is ismerhetett s jóhiszemüleg kombinálhatta ki

„Chigle'mezőt" az ő hajdani megbúvó helyökűl. *

A nőrablás mondája szerint Hunor és Magor a Maeotis in' goványai közül embereikkel először kalandozván ki a pusztába, Belar fiainak feleségeire bukkantak s elragadták őket. A nők közt véletlen ott volt Dulának, az alánok fejedelmének két leánya is, egyiket Hunor, másikat Magor vette feleségül.

A Hunor név lehetne Kézai gyártmánya a Magor mintájára, bár, mint már érintettem, újabban a bolgár „h un dri" ( = hún ember) szóból eredeteztetik. De a Belar és Dula név s az alánok említése oly ősi (V — IX. századi) kapcsolatokra utal, miket Kézai semmi írott kútfőből nem ismerhetett meg, s utólag, a XIII. sz.

végén senki ki nem találhatott. A nőrablás is a nővétel szokásánál ősibb társadalmi fázisra mutat.

Anonymus — mint láttuk — nem ismerte, vagy mellőzte e mondát. Kézai viszont a turulmondát mellőzi, bár vannak nyomai, hogy ismerte. A turulmonda, e tiszta mondái fictio, nehezen volt összeegyeztethető a történeti hitelre számot tartó Attila'genealogiá' val, a nőrablás mondája azonban semmi olyat sem tartalmazott, mi azt zavarhatta volna, sőt Hóman szerint egyenest annak történeti alapjait őrizte meg elhomályosítva. Alkalmasan pótolhatta egy' szersmind Kézai constructiójában a hónoknak azt a Jordanesben olvasott gyalázkodó származtatását, mely ellen, mint közönséges német rágalom ellen műve ajánlásában tiltakozik. Nála is, mint

48 LATIH NYELVŰ LITTERATURA

Jordanesnél, a csodaszarvas regéjével társul a húneredet nász­

mondája.

A zt az állítást, hogy a nőrablás mondája már az ősgestában benne lett volna, nem tekinthetjük bebizonyítottalak s így nem tudjuk megjelölni Kézai közvetlen forrását. Itt époly nevezetes ponton vész el lábunk alól a talaj, mint az ősgestában s Anony- musóban az Attila-genealogia forrásproblémájánál.

M ai ismereteink szerint Kézai a most kimutatott elemekből s azonkívül saját, többnyire nevekből kikövetkeztetett fictióiból szerkesztette össze húntörténetét. Ennek anyaga már csak jelen­

téktelen mértékben módosult vagy gyarapodott idők folyamán a későbbi krónikákban. Legfeltűnőbb, hogy a hunoknak egyetlen igazi, már Priscosból igazolható saját mondája: az Isten-kardja, mely Kézainál nincs meg, csak Thuróczy, Bonfini és Oláh Miklós műveivel jut be a hazai húntörténetbe.

Húntörténetét, mint láttuk, részben a magyarnak a rovására szerkesztette meg Kézai. M agyar története azért is soványodott meg annyira. A fehérló mondájának csak kopáncsa maradt meg benne („az U ng mellől ajándékokkal áltatták Szvatoplukot” ) s ezzel a honfoglalás mondái megalapozásának, mely zavarta volna az öröklés magában-elégséges jogcímét, utolsó nyoma is eltörölte­

tett. A magyar rész vázlatos ürességéből csak a Sz. István halálá­

tól Sz. Lászlóig vezető szakasz emelkedik ki tartalmasabban, az ősgesta jóvoltából, a Kún Lászlóról szóló fejezet érthető okokból, meg a Botond-monda, melyet, bár más helyen ő is fitymálja a fabulákat, bizonyára fontos okból (mely tisztázandó volna) rész­

letesen elbeszél s ezzel Anonymus fentebb idézett állítását töké­

letesen igazolja.

Gestája *két részét időben is közelebb (700.-ra és 872.-re) szorította egymáshoz, úgyhogy a Krimhild csatájában részt vett vitézek némely unokái már ott vitézkednek az Árpád-féle „vissza- jövetelben'’, mely elsősorban azt célozza, hogy bosszút álljon a

németeken. Német'ellenes felfogása máshol is megnyilatkozik, főkép a Péterről szóló részben, ki igazi „furore teutonico” bánt a magyarokkal.

Kézai húntörténete a szépirodalmias gesták módjára meg' szerkesztett elbeszélés. M ai fogalmaink szerint nem történet, nem is monda, hanem a középkori gestadrodalomban korántsem pél' dátlan módszerű tudós fictio. A z Attila'genealogia következmé' nyei benne érvényesülnek mindent áthatólag a magyar gestadro' dalom során, alig 10— 15 évvel a geniális és nagy múltú uralkodó család kihalása előtt. Nem szabadulhatni a gondolattól, hogy az Attila'genealogiának: a hún előzményeknek a nemzeti történet rovására menő ily mérvű túlnövesztését a dinasztia nemrég még erős keresztyén szellemének Kun Lászlóban jelentkező dekaden' ciája tette időszerűvé. IV . Bélának még nagy önmegtagadásába került beleegyeznie, hogy fia, V . István kun nőt vegyen feleségül, s a pápához írt levelében A ttilát és hunjait a tatárokkal tette pár' huzamba. A kun anyától származott IV . László és kún atyafi' sága már máskép gondolkoztak s ha e gyanítás nem alaptalan, akkor talán némely kún'hagyományok is odatartozhattak Kézai forrásai közé, sőt a hún'kún („chun” ) 'rokonság gyanítása is egyik ösztönzője lehetett egy „primus introitus"’ (első bejövetel) meg' szerkesztésének.

M eg kell azonban vallani, hogy Kézai húntörténete, noha sem történeti, sem mondái hitele nem igazolható, kombinációnak logikus, elbeszélő szerkezetnek jeles teljesítmény. Elől a nép ere' dete, azután a 6 kapitány honfoglaló harcai, azok befejeztével a két testvér, Buda és Attila előtérbe lépése, Buda megölése, Attila egyedülmaradása, diadalmas hadjáratai, végül pedig a világ meg' hódítását célba vevő nagy terveire rögtöni halála, fiai viszálya, birodalma összeomlása: ez tagadhatatlanul érdekes, célja felé ÍZ' gatva haladó conceptio, az elképzelés figyelemre méltó műve s tragikus költői sugalmak rejtekeznek benne. Hogy ily értelemben

Horváth: Kezdetek ⁴