118 A KOLOSTORI IRODALOM

azonban utóbb maguk is sokat szenvedtek) ,1 5 1 5 "ben tartott budai közgyűlésükön újból kiegészítették anélkül is szoros szabályaikat s növendékeik kiképzésére újabb intézkedéseket tettek; elrendelték, hogy a jobb tehetségüeket minden rendházuk a budai és eszter*

gomi iskolákba küldje s ezek mindegyikében 3— 3 lector oktassa őket.

A tudományos foglalkozást hivatásszerűleg űző domonkos^

rend magyar tartománya a ferencrenddel egyidőben szintén átment egy hivatása teljesítését még jobban elősegítő fegyelmi reformon.

E rend a XIII. században, Boldog N agy Albert és Aquinói Szent Tam ás részvételével állapította meg tanulmányi szervezetét. E szerint minden zárdában van egy helyi jellegű iskola, melyben a kolostor doctora magyarázza a szentírást s az azsal kapcsolatos hittudományi kérdéseket; nagyobb zárdák két doctorral s néhány baccalaureussal tartatnak rendszeres előadásokat (studium so"

lemne) s két hetenként vitatkozásokat; néhány főiskolát (studium generale) is tart fent a rend (Párizs, Oxford, Köln, Montpellier, stb.). Ez utóbbiak többször az egyetem kiegészítő (theologiai) facultásául ismertettek el s az egyháztól elismert akadémiai foko"

zatokat adhattak, úgymint: a mai doctora tussal körülbelül egy"

értékű lectoratust; annak megszerzése, hét évi tanítás és újabb vizsga letétele után baccalaureus — , további hat évi tanári műkő"

dés után, legnagyobb kitüntetésként magister címet. A z említett két kimagasló rendtagnak, a skolasztika voltaképeni megalapítói"

nak befolyása alatt az addig kizárólag theologiai jellegű főisko"

Iákba bevonultak a „filozófia"’ néven összefoglalt világi tudomá"

nyok (studium artium és — naturalium). Ezek alapja Aristoteles, a theologiai tudományoké hovatovább Sz. Tamás Summa theolo"

gicáqa lett.

A rendalapító Szent Domonkos halála évében, 1221 "ben tar"

tott rendi nagygyűlés külön provinciává jelölte ki Magyarorszá"

got s Boldog M agyar Pál és társai csakhamar nagy eredményeket értek el a rend meghonosítása körül. A XIII. század végére már 30 férfi' s 2 apáca'zárdája volt a rendnek hazánkban, s ezek száma még a következő másfél században, a szerzetesség hanyatlása korá' bán is emelkedett. A Hunyadiak kora e rend számára is meg' hozta az újabb felemelkedés és megszilárdulás feltételeit. Egyházi és világi előkelők, de főkép Hunyadi János kívánságára indult meg 1452'ben a magyar provincia reformja, mi épúgy, mint a ferencrendnél, a szabályokhoz s a fegyelemhez való szigorú vissza' térést célozta s adatokkal igazolható sikereket ért el, bár — mint a testvérszerzetnél — itt sem az egész területen. E fegyelmi meg' újítást a rend részéről Brixenthali (Huntpichler) Lénáit bécsi egyetemi tanár vezette, a bázeli Riech Jakab s helyettese, Hűm' bért, kassai domonkosrendi tanár folytatta. A reformált, szigorí' tott zárdák közül különösen a legelső, a Sz. Miklósról nevezett budai vált ki, melyet M átyás király is kitüntetett bizalmával. Itt már rég működött egy jeles főiskola (studium generale), még pedig mint hivatalos fórumok (1500'as évek körüli) nyilatkozaté' ból kitetszik, a bolognai egyetem mintájára; gyakran „universitas"' nak is nevezték, így maga a rend római generálisa már 1477'ben.

Ugyanitt magisteri fokozatot is szerezhettek a tanítványok. T ör' ténetéből, sajnos, csak kevés mozzanatra van hiteles adatunk.

1481'ben M átyás és Beatrix kivánságára a nagyhírű Niger Péter lett az iskola regense; 1495'ben Nicolaus de Mirabilibus magyar provincialis szerkesztett számára új statútumokat; 1507'ben a rendi generale capitulum nyolc párizsi professzorral egészíti ki tanári karát; 1511'ben a budai rendház tagjain kívül mintegy száz hallgatója volt a többi magyar rendházból. 1539 után nincs többé adatunk róla. A rend különben is igen komolyan gondos' kodott tagjai tudós kiképzéséről; sokat kiküldött külföldi egyete' meire, leginkább az olasz studium generale'kra. E részben is tá' mogatta őket M átyás király.

n o A KOLOSTORI IRODALOM

E vázlatos áttekintés nyilvánvalóvá teszi, hogy kódex-irodal- műnk fellendülésének közvetlen okát e két szerzetesrendnek a Hunyadiak korában végbement s részben megismételt fegyelmi reformjában kell látnunk. Az ab ovo szigorúbb felfogású obser­

vans ferencesek példájára az elvilágiasodás visszaszorítása; sze*

génység, szoros rendtartás, testi-lelki disciplina által a szerzetes- és apáca-kolostoroknak eredeti hivatásukra utalása, sőt kényszerí­

tése: rövid egy-két évtized alatt megérlelték gyümölcseiket, s köz*

tűk a mi ú. n. kódex-irodalmunkat.

Mert mi hát e kézirat-tömeg voltakép? A z igaz szerzetesség nevelő eszköze; eszköz azon vezetők kezében és akaratából, kik a szerzetesi hivatást teljes szigorral fogva fel, szent kötelességüknek tartották hatáskörük egész területén megvalósítani eszményüket.

Succrescentia nevelésével, latinul nem tudó apácáknak magyar ol­

vasmányok útján való tanításával s fegyelmezésével bizonyára nem az elvilágiasodott, hanyatló szerzetesség törődött, — nem azok a kényelmesebbek, kik a szigorúbb felfogást átvevő kolostorok fe­

gyelme elől a még meg nem reformáltak lanyhább légkörébe szök- döstek át, hanem az eltökéltek, az idealisták: akik ott maradtak.

Kolostorok fegyelmi reformja, meg kolostori irodalom: történetileg egymásba kapcsolt láncszemek.

Egyéniakarat és kezdemény nélkül ily nagy dolgok — bár- mint vélekedjünk a „korszellem" mivoltáról és hatóerejéről — nem létesülhetnek. A szerzetesség szigorítása specificus egyházi jelenség ugyan, de nálunk magyar történeti aktualitások — húsz*

szita eretnekség, török veszedelem tették égetően szükségessé. S hogy orthodoxiának és hitnek fanatikusai mit tehetnek, s hogy a szerzetességben mily erőtartalék rejlett, azt megmutatta az obser­

vans Marchiai Jakab a husszitákkal — , az observans Capistrano János a törökkel szemben. (Ez utóbbinak boldoggá avatását már M átyás szorgalmazta.) A Hunyadi-ház nem hiába volt oly nagy

barátja az observans ferenceseknek; Hunyadi János nem ok nélkül sürgette 1452-ben a domonkosrend szigorítását, mit aztán csak­

hamar követnie kellett a ferencrend régibb, marianus ágának is, ha a magyar földről végkép kiszoríttatni nem kívánt. A z állam, az udvar, mely századok folyamán annyi szeretettel támogatta a szerzetesrendeket, most, a veszély idején számítani akart rájuk s követelte regenerálásukat.

Ami a kérdés irodalmi vonatkozását illeti, itt nem tudunk egyetlen személyre, mint energia-forrásra rámutatni, mégis meg­

állapíthatunk egyet-mást, aminthogy Pelbárt és Laskai személyével kapcsolatban bizonyos sejtelmeknek már kifejezést adtunk.

A korai elszigeteltségben álló s így külön magyarázatot kí­

vánó kódexeket (a Jókait, meg a Bécsi-, Müncheni- és Apor-t) immár nem számítva, s az 1493— 94-beli Festetics-kódexet, mint nem kolostori használatra készült könyvet figyelmen kívül hagyva:

a X V . századból a szigorítás után csak egy kódex-emlék, a szerze­

tesi regulát tartalmazó Birk-kódex néhány lapja maradt reánk, melyet Váczi Pál fordított a margitszigeti domonkosrendi apácák számára 1474-ben. Valamennyi többi kódexünk, mind a ferenc-, mind a ^omonkosrendiek, már 1500 utáni másolatok. Mindkét rend kódex-emlékei az 1510-es, majd még inkább az 1520-a»

években tüntetnek fel nagyobb szaporulatot. Minthogy a legko­

rábbiak (a X V I. század-elejiek) is másolati példányok, kétségkívül jogosan tesszük fel, hogy a kódexirodalom terén a X V . század utolsó évtizedében indulhatott meg élénkebb tevékenység. Sokkal korábbi időpont feltevése indokolatlan lenne. A „kódex-irodalom korá” -t ezek alapján az 1590 és 1530 közé eső négy évtizedben jelölhetjük ki. A lendítő erőket, a kezdeményező egyéniségeket pedig az 1480-as és 90-es évek szerzetvezérei sorában kereshetjük.

Igali Fábián reformjának ennélfogva csak előkészítő jelleget tulajdoníthatunk, legalább is nem tudunk közvetlen irodalmi kö­

vetkezményéről. Halála (1474) után, mint láttuk a mariánus