144 A KOLOSTORI IRODALOM

mely igön jó az Sz. Jeronimusnak alázatossággal szolgálnia” . Ritka a mai értelemben vett cím, amely u. i. a szövegnek állandó tartó- zéka, neve, pl. „Urunk Jézusnak kegyességéről való imádság” . Egyetlen kódexünk, melynek külön címlapja van, a Sz. Krisztina élete; arra is latinul van ráírva a cím. Van rá eset, hogy a kódex első szövegegységének a címe mintegy az egész kódex számára címlapul szolgál. így a Gömöry'kódex Sz. Brigitta 15 imádságával kezdődik s ennek a címével („Orationes beatae Brigidae Virginis X V . . . Oratio prima” ) tölti ki címlapját. A cím fogalomra külön' ben nem is igen lehetett még közkeletű magyar szó ekkor; mutatja az, hogy a Weszprémy'kódex a megfelelő latin szót vagylagosan fordítja: „Hogy penéglen kenyvedben meglelhessed, amit keressz, ez kenyvben annak okáért minden capitulomnak avagy részének címerét avagy jegyét előlvetettem” . A Jordánszky'kódex pedig többször neVnek mondja („ilyen név alatt” ). Természetes, hogy a cím'Utalást is magyarázó közlés módjára intézik el, ha arra kerül a sor: „Úrnak nevébe kezdetik az írás és hívattatik Szüzeknek coronájának” ; „és vagyon megírván (Vilhelmosnak) bűnről szer' zett könyvébe” .

Utoljára hagytam a megrendelők (tulajdonosok, olvasók) csoportjára vonatkozó gyér adatokat. A legtöbb kódex valamely apácakolostor köztulajdona, de egynéhányról megállapíthatni, hogy magánszemélyé volt. Alig van kódexünk, melybe az első tulajdonos neve félreérthetetlenül be volna jegyezve; azét is rend' szerint a másolótól tudjuk meg, ha megtudjuk; imádságos kódexek' ben olykor az árulja el a tulajdonos kilétét, hogy egy'egy imádság, neve beszövésével, egészen az ő személyéhez van alkalmazva (pl.

„szabadíts meg engemet Simont” ) ; van rá eset, hogy valaki más írta be a tulajdonos nevét. Azt pedig, hogy melyik kolostoré volt valamely kódex, a legtöbb esetben csak nagyon sok szempontú hozsá vetés döntheti el s nem mindig egész bizonyossággal.

Hogy előbb a magánszemélyek, s köztük is első sorban a világiak kódexeit említsem: Kinizsi Pálné M agyar Benigna szá- mára írtak a nagyvázsonyi pálos kolostorban egy díszes kiállítású

„kis breviáriumot” : a Festetics- (1493— 4 ), meg egy imádságos könyvet: a Czech-kódexet (1513). Valószínűleg ugyancsak a nagyvázsonyi pálosok írták a Peer-kódex néven ismeretes imád­

ságos könyvet, 1526 körül, egy Simon nevű világi ember, — alighanem Chepeli Simon részére, ki kolostoruk birtokait gyara­

pította. A kis terjedelmű, ugyancsak ekkortájt készült Gyöngyösi­

kódex pedig azé a Pál bíróé (vagy Biró Pálé ?) lehetett, kinek maga nevében szóló vallástétele is olvasható benne.

Világiak tulajdonában, mint látni, csak imádságos kódexeket találunk.

Egyes apácák könyvei voltak a következők: Krisztina, mar­

gitszigeti apácáé a Gömöry-kódex nevű imádságos könyv, mely­

nek nagy részét a fentebb említett, betegeskedő Katalin írta, ki­

sebb részét pedigTétémi Pál nagyvázsonyi vikárius; soror Jusztina, valószínűleg szintén margitszigeti apácáé volt a túlnyomólag imádságokat tartalmazó Thewrewk-kódex (1531); egy Katalin nevű, marosvásárhelyi begináé a bizonytalan keletű Lázár-kódex;

Nyujtódy Judit tövisi begináé a Székelyudvarhelyi-kódex, s ez az egyetlen, melyben egyenest meg van mondva, kié a könyv: „ez könyv szíz leány Judit asszonyé, 1528 esztendőben írták Tövis- sön” ; a határozatlan keltű, klarissza-eredetű Weszprémy-kódex- nek egyik lapjára így van feljegyezve a tulajdonos neve: „A z Somodi néném könyve ez” ; kérdés, mikor volt az övé. Mindhárom utóbb említett kódex vegyes tartalmú.

Mint látni, még ekkor nem igen volt szokásban, hogy a tulajdonos beírja nevét a maga kódexébe. Lehetett egyébként a sörorok (kódex-tulajdonosok) közt olyan, aki el tudta olvasni az írást, maga azonban írni nem tudott.

Horváth : Kezdetek ¹⁰

146 A KOLOSTORI IRODALOM

Áttérve most már egyes kolostorok kódex'készletének a meg' határozására, a jelzett fenntartással a következőkben ismertetem azok megoszlását, egy'egy kolostor kódexei közé odavaló apácák magántulajdonát is beiktatva.

A Ferencrend kódexei részben klarissza^apácák, részben ,,har' madszerzetbeli húgok” , beginák számára készültek. A z óbudai klarissza'kolostor kódexei ezek: a X V I. század elejéről való Guary' és Simor', továbbá a N ádor' (1508), Nagyszombati' (1512, 13), LobkowitZ' (1514) és Debreceni'kódex (1519). Bizonytalan, mely klarissza^kolostoré volt a X V I. század első negyedéből való Weszprémy'kódex. Bizonytalan a Kazinczy' (1526, 27) Tihanyi' (1530— 32) és Vitkovics'kódex (1525) hovatartozása: egyaránt lehettek klarissza'szűzek, vagy beginák tulajdonai. Valószínűleg marosvásárhelyi beginák tulajdona volt a Lázár' (1525 után ?), bizonyosan a Teleki' (1225— 31), tövisi begináé a Székelyudvar' helyi' (1528), valamely dunántúli begina'kolostoré a Keszthelyi'

(1522), az ozorai begináké a Kulcsár'kódex (1539).

A Domonkosrend kódexei csaknem kivétel nélkül a mar' gitszigeti apácakolostor, vagy ottani egyes apácák számára írattak.

Csak az 1532,'i Kriza'kódex nem nyújt semmi fogódzót, hogy odasoroztassék. Bizonyosan margitszigetiek a következők: Váczi Pál írásában a Birk'kódex (1474); Ráskai Lea írásában a M argit' (1510) és a Domonkos'legenda (1517), a Példák könyve (1510), a Cornides' (1514— 19), meg a Horvát'kódex (1522); ismeretlen kéz írásában a Könyvecse a sz. apostolok méltóságáról (1521);

Sövényházi M árta írásában az Érsekújvári' (1529, 1530, 31), meg a Thewrewk'kódex egy része (1531). Margitszigetinek tartják a többi domonkosrendi, vagy annak látszó kódexet is, névszerint a keltezetlen Virginia', a W inkler' (1506), nagy részében a G ö' möry' (1516), egészében a Jordánszky' (1516, 19) és Sándor' kódexet (1521 ?), meg a keltezetlen, s talán a Horvát'kódexből kiszakadt Sz. Krisztinadegendát.

A premontreieknek egyetlen bizonyos tulajdonuk ebből a korból a somlóvásárhelyi apácák számára készült Lányi'kódex (1519). Vitatják a Döbrentei' (1508) s a Pozsonyi'kódex (1520) premontrei eredetét.

Karthausi eredetű kódex az egyetlen Érdy (1524— 27), de, mint láttuk, szerzője azt nem egy valamely kolostornak, hanem általában szerzetesek és apácák használatára írta. Szintén nem kolostorok, hanem egyes világiak számára írták fentebb elősorolt imádságos kódexeiket a nagyvázsonyi pálos szerzetesek.

A mindössze egy'két levélnyi kódex'töredékek közül ferences eredetű a „Máriabesnyői (vagy Nagyszombati) Töredék” , meg a „Piry'hártya” , melyek valamikor egyazon kódexbe tartoztak;

talán domonkosrendi eredetű a „Thaly'nyelvemlék” , meghatáro' zatlan a X V . századvégi „Breviariumi mutató tábla” eredete.

Ahhoz épen semmi fogódzónk nincsen eleddig, hogy a kolosto' rókát is egyenként kijelölhetnők, melyek számára e töredékek kódexeit írták.

Ismétlem, az egyes kolostorok közötti megoszlásnak ez a képe nem tekinthető véglegesnek. További kutatások változtat' hatnak még rajta. Szerzetesrendek szerint (néhány vitás eset ki' vételével) eléggé világos a kódexek hovátartozása; kolostorok sze' rinti megoszlásuk nem oly nyilvánvaló. Klarissza'kolostornak tulaj' donított kódex lehetett esetleg beginaházé is, központi (óbudai, szv geti, budai) kolostornak tulajdonított lehetett némely esetben vidékié is. A központiak meghatározásához szilárd támasztékot a kétségtelenül margitszigeti eredetüekben keresnek; ha valamely ferences'kódexben egy margitszigetivel párhuzamos szöveget talál' nak, ebből azt következtetik, hogy az a ferences'kódex a margit' szigetihez legközelebb fekvő (tehát óbudai) klarissza'kolostoré volt, mivel csak ily szomszédos, közeli kolostorok adhatták kölcsön egymásnak, lemásolás végett, kódexeiket. Ha a párhuzamos sző' vegek betű szerint egyezők, akkor meg is van e feltevésnek a

10’