K é t vagy három tánczot j á r t a k azok u t á n .
]) T. i. csemege, nyalánkság, édesség.
8) A. »posztpásztot« helyett itt először »gyümölcsöt« irt. s aztán kihúzta s javította.
118
BR. A P O R P É T E R : METAMORPIIOSIS TRANSYLYAXIAE.
Azornba Menyasszont v i t t é k külön házban, Ott f e l ö l t ö z t e t t é k szép f e j é r ruhában, Vagy ha fejérben volt, zöld materiában, H a r m a d i k köntössé a j á n d é k adásban.1) H a j a f o n a d é k á t szépen kioldották, Fényes p á n t l i k á k k a l aztot felczifrázták, H a j á t az vállára hosszan bocsátották, Szélyesen állani azt az h á t á n h a t t á k . Elébb köves, gyöngyös vala koronája, Most virágból vala csak az koszorúja,
Így felöltöztetvén, hozták palotára, Es így felöltözve az helyiben álla.
Az menyasszony tánczát csakhamar már vonták, Menyasszont Násznagynak elsőbben osztották.
Csak sétálván járván, az tánczot nem j á r t á k , K é t - h á r o m fordulást midőn elfordultak, Násznagy az Menyasszont hol állott az apja, Mert az a p j a mellett áll vala az anyja, Azok mellett megint sok szép attyafia, Oda érvén, szépen mind elbúcsúztatta.
Nímelykor, de ritkán, az az rend is v a l a : Az menyegző napján el nem búcsúztatta, Hanem hogy eljőve az h a r m a d i k napja, Midőn az nász népe i n d u l t el az ú t r a . Az midőn az Násznagy így elbúcsúztatta, A p j a s a n y j a előtt az Menyasszony álla, Térdre o t t a t y j á n a k lábához borúla, A z u t á n a n y j á n a k lábához fordúla,
Kezeket lábakot szépen megcsókolta,
Násznagy míg felkölté, addig mind ott álla, Apja, a n y j a előtt keservesen síra,
Néhányszor előttök földig leborúla.2)
») T. i. midőn később ajándékot osztott, megint más (harma-dik) ruhát vett fel.
s) Ez a versszak oldalt van írva.
1SR. APOR P É T E R I METAMORPHOSIS TRANSYLVANIAE, 7 1
Násznagy szüleinek o t t megköszöntette, Hogy édes szüléje jó g o n d j á t viselte, Tisztességes módon m á r fel is nevelte, Es tisztességes l e t t terhez menetele.
Mind a p j a s mind anyja leányát csókolta.
Az Menyasszonyt Násznagy Vőfély kézre a d t a K e t t ő t h á r m a t Vőfély akkor fordúl vala, H a t forgós ifiat előre állíta.
Égő szövétnekek azoknak kezekbe, Azok tánczolának Vőfélynek előtte, Noszolyó s Kisnoszolyó utánnok mene, U t á n n o k tánczolni edgy néhánynak kelle.
Az h a r m a d i k tánczot midőn j á r t á k volna, A z F ő g a z d a akkor nekik jelt adata, Az szövétnekekkel ifiság indúla,
Es nagy serénységgel csaknem éppen f u t v a , Az mint az a j t ó volt a r r a kezdtek menni, Menyasszont Vőfélynek után kellett vinni, A z k é t Noszolyónak kezét kellett fogni, Es úgy kellett k e t t e n Menyasszont késérni.
í g y vivék Menyasszonyt Vőlegény házába.
Vőlegénynek Vőfély o t t a n praesentalta, Es m i n d k e t t ő t Vőfély szépen feláldotta.
A z u t á n az Vőfély az k a r d j á t kivonta.
K a r d d a l Menyasszonnak fejiről levágta Azon koszorúját, mely az fejin vala, A z t á n l e t e t t e mezítelen kardba, Melyet lebocsátott k a r d m a r o k l a t j á b a . Ez cselekedetnek az vala az oka,
Hogy megemlékezzék az Menyasszony a r r a , H o g y szüzességinek jelit kard levágta, A z é r t úgy viselje m a g á t házasságba, A z szent házasságot hogy ha megmocskolja, P a r á s z n a életre hogy ha magát adja, K a r d lesz életének az utolsó vége, Koszorú levágás az melyet jelente.
100 BR. APOR P É T E R : METAMORPIIOSIS TRANSYLYAXIAE.
Az ú j házasoknak jó éjjet kévánván.
Az Kisnoszolyónak Vőfély kézit fogván.
Mezítelen k a r d b a n az koszorút t a r t v á n . Az szevendékeket előttök hordozván.
L a k a d a l m a s helyre többi visszamene, Menyasszont Noszolyó asszony vetkeztette.
Szép tisztességesen o t t le is fektette, Az Noszolyó asszony azután kijőve.
Az Kisnoszolyóval Vőfély tánczot kezde, K a r d b ó l az koszorút földre levetette, Másoknak l á t t á r a v á g t a el azt négyre J e l e n t v é n menyasszony szüzessége vége.
Az leányelkapás h a j n a l felé vala.
Az Örömatyának hogy ha volt álgyúja.
Avagy kastélyában hosszú szakállosa, Erőssen lőttenek, mikor Vőfély kapta.
Ezek így meglevén jó éczczakát vettek Egymástól, s mindnyájon szállásokra mentek.
Éjjeli nyugvásra mind lefeküttenek.
Reggel, mikor teczczett, a k k o r felköltenek.
Megvirradván, mikor Noszolyó gondolta.
Az ú j házasokot ágyban nem találja, Felment, az menyecskét maga felruházta.
Azon öltözetet az Vőlegény adta.
Az f e j i t jóféle gyöngyös főkötőben, D r á g a k ö v e s p á r t á t meg t e t t e k fejiben.
Öltözött edgy szóval czifra öltözetben.
Az f é r j i n e k elébb hozták elejében.
Az régi magyarok ifiasszont hítták, A z t o t menyecskének mindnyájon mondották.
K i s meny — jó feleség, igazán t a r t o t t á k . P o k o l n a k egy gonosz asszont, állították.
A z u t á n a p j á n a k s a n y j á n a k m u t a t t a , A z o k n a k líj asszony kezeit csókolta.
De f e l k ö l t ü k előtt az musikás vonta, Melyet mondottanak hogy hajnali nóta.
63 Uli. APOR P É T E R : METAMORPHOSIS TRANSJTLVANIAE. 24
Az h a j n a l i n ó t á t ugyan az Násznagynak.
V o n t á k Kisnoszolyó s Noszolyó asszonnak.
Ugy hasonlóképpen az Vőfély úrfinak.
Ezeken kül penig sokaknak másoknak.
Más nap Vőlegénynek legént nem t a r t o t t á k . D e Menyasszonynak is az t á r s á t nem mondták.
H a n e m új házasok m i n d n y á j a n úgy h i t t á k . Násznagy Noszolyóknak neveket m e g h a d t á k . Az Vőfélylyel e d g y ü t t azon nevezetben Mind addig voltának ezen tisztségekben.
Mig menyasszony vala lakadalmas helyben.
Es az lakadalom egészlen ment végben.
Másnap a menyecskét, ha volt catholica, A n n a k rendi szerént az pap beavatta.
M á r penig ez napon Vőfély volt az Grazda.
K i azonnal üle fel szerszámos lóra.
Vendéget házanként p a r i p á n eljárta, Úgy m a r a s z t o t t a meg vendéget az n a p r a Ebédre, s tánczot is az Vőfély osztotta.
Az felestökömöt h a m a r f e l a d a t t a . Az felestököm is az míg készül vala.
Palota, s szín előtt hosszú fa felásva.
K e t t ő is némelykor vala eszszetoldva, Azon fa is h á j j a l volt megkenve, s h á n t v a . Azon felásott fa volt sima fenyőfa.
A n n a k az t e t e j i n éppen f ú r á s vala, Fúráson keresztül t é t e t e t t még más f a . Az ki f e l h á g h a t o t t , ülve nyugszik vala.
F a tetein három vagy négy arany vala.
Négy öt sing posztót is tesznek vala oda.
J ó b o r t is t e t t e k fel o t t a n edgy palaczkba, Sokan megpróbálták, ki felhághat a r r a . Az u r a k azt nézvén, magokot m u l a t t á k . H o g y hághassanak fel m e r t sokan p r ó b á l t á k , E d g y e t az sok közül hogy felhágott, lássák.
Hogy váljon ki hág fel, csak alig v á r h a t t á k .
100 BR. APOR P É T E R : METAMORPIIOSIS TRANSYLYAXIAE.
Az ki f e l h á g h a t o t t , iile k e r e s z t f á r a .
Az b o r t az palaczkból m i n d j á r t kezdé innya, Az arany és posztó éppen övé vala,
Szép h a l k k a l azután az f á r ó l leszálla.
[Az felestöjkömöt hogy elkészitette, Az vendéget Yőfél o t t a n l e ü l t e t t e , Az vendégek közé maga is leüle, Es az vendégekkel vígan lenni kezde.
Elsőbben melegen az mézes b o r t hozták.
Az ú j házasokkal azt rendiben i t t á k , Azt csókos pohárnak az időben hítták, I t a l közben edgymást r e n d r e megcsókolták.
Az u t á n az Vőfély étket elhozatta, Eelestököm a l a t t voltak vígasságba, De az felestököm sokáig nem t a r t a ,
Felkelvén, i n d ú l t a k m i n d j á r t r e n d r e tánczba.
A d d i g mind tánczoltak, míg ebéd készűle, De az ebéd vala szintén éppen estve, Ebéd előtt mintedgy órával elmene Az asszonyság, osztán ebédre kijőve.
Az ebéden immár Násznagy volt az Gazda, Az Noszolyó asszony Násznagy gazdasszonya, Az ebédet azért Násznagy elhozatta,
Az vendéget elébb, mind feljebb, mosdatta.
Az Noszolyó bélest ott a n n y i t s ü t t e t e t t Valahány asztal volt, a r r a mennyi kellett, Noszolyóbélesnek azt vendég nevezett, Az Vőfély számára különöst s ü t t e t e t t . M i n t az többi bélest szintén úgy sütötték.
De belől az hová az r i s k á s á t t e t t é k , Tenérni r u h á k o t ott elegyítettek, Körös és keresztül vas d r ó t o k o t tettek, A z t felyűl tésztával mind b é b o r í t o t t á k , Több bélessel edgyütt az asztalhoz hozták.
Vőfély eleiben azt m i n d j á r t b é a d t á k , Hogy Vőfély felbontsa, előtte o t t hadták.
HR. APOR P É T E R l M E T A M O R P H O S E TR ANSYLVANIAE.
75
Hogy ha tanólatlan, ifi vőfély vala.M i n d j á r t elkezdette késsel liogy felbontsa.
Nem tudván, hogy bontsa, m a r a d t gyalázatba, F e l b o n t a n i bélest m e r t nem is t u d h a t t a . H a penig expertus, t a n ó l t Vőfély vala,
Villájával elébb azt megnyomogatta, V i l l á j á t bélesben felyűl beszurkálta, H o g y micsodás béles, akkor k i t a n o l t a . A z u t á n villával az gyolcsot kiszedte, Az vas drótokot is abból mind kivette.
Kiszedvén t á n g y é r r a szép rendivel t e t t e . Noszolyó asszonnak gazdálkodott vélle.
A z Noszolyóasszony aztot neheztelte, Hogy Vőfél m e g t u d t a , mi volt mestersége.
De az Vőfélyt azért kiki megdicsírte.
Az tepsiát penig asztaltól k i t e t t e . Mindenik nap kalács bővön elég vala.
De az gazdasszonyok azt megkérdik v a l a : Váljon az vendégek ettek-e kalácsba ? Szomorkodtak r a j t a , ha nem ettek volna.
Az köz gazdasszony is azért h a r a g u d o t t . Megsütvén, vendége ha nem ett kalácsot.
Gyönyörködött penig ha vendég jól l a k o t t . Kalács sütésiről dicsíretet kapott.
Az Főgazdasszony is nagy úrasszony vala.
A n n a k is feles volt úri gazdasszonya, Az nímet éteknek még híre sem vala, M a g y a r étek vala, kiben volt szalonna.
Az nímet Erdélyben az mikor bejöve, Nímetnek mely magyar ebédire mene.
Rendszerént elcsapta hasát nímet étke.
H o g y hasa megálljon, alig vitte végbe.
Tudom sokak, kiken volt szoros kólika.
Vajas é t k e t enni m e n t nímet asztalra, Hogy a vajas étek h a s á t megindítsa, Magam is ismertem, ki azt p r a c t i k á l t a .
63 Uli. APOR P É T E R : METAMORPHOSIS TRANSJTLVANIAE. 24
H a tekenyős békát valaki e t t volna.
Egy pohárból véle más nem i v u t t volna,
H a mostani módon silgrottmondtad volna, Hogy szíj-drótot te kérsz, más azt t u d t a volna.
Vígan evén s iván. asztaltól felköltek.
Efélig s tovább is tánezokot követtek, Azután edgymástól meg búcsúkot vettek, Es az szállásokra rendre mind elmentek.
Lakadalomnak hogy volt harmad napja (így!).
Midőn ú j házasok indúltanak ú t r a , Már annak előtte az két cancellista Az p a r a f e r n u m o t2) egészlen leírta.
Az menyecske anyja akkor az Násznagynak, Az Násznagygyal edgyütt Noszolyó asszonnak, Az Vőfély úrfinak és Kis-noszolyónak.
Az nász népe közül az elévalóknak A j á n d é k o t k ü l d ö t t : inget az Násznagynak, Selyemből k i t szőttek és megczifráztanak, Csipke3) k e r í t e t t e széljit varrásának, Szkofiummal v a r r o t t keszkenyőt másoknak.
Az leányos háztól hogy násznép elmene.
Az Gazdákot leány apja vendégelte Es mindenik Gazda ajándékát vette, Aranyát, tallérát tőllök nem kimílte.
Nímelyiknek adott angliai posztót.
Másoknak elosztott úri paripákot, Nímelyiknek adott válogatott nusztot.
H í v a t a l j a szerént kinek-kinek osztott.
I t t kegyes olvasó kérlek vedd eszedbe, Hogy ú r i menyegzőt irtam én i t t csak le, Az alábbvaló is illyen vala szinte,
Csakhogy az nagy pompát éppen nem üthette.
) T. i. Schildkrot — teknősbéka.
I T. i. kelengyét.
) A fogalmazványban csipe áll.
100 BR. APOR P É T E R : METAMORPIIOSIS TRANSYLYAXIAE.
Hogy az menyecskével haza érkezte nek.
H a r m a d n a p i g megint ott vendégeskedtenek, (így!) Azután vendégek házokhoz mentenek,
U j házasok is, mint lehetett, éltenek.
Keresztelőben is az régi magyarok.
Mint lakadalomban, voltanak pompások, Szintén úgy voltanak gazdák s gazdasszonyok, Noha nem valának éppen oly módosok.
Emlékezetes lakadalomról való toldalék, az mely volt Gyalu várában az 1702. esztendőben.
Az ki gyönyörködöl régi raritasban.
Nézz szorgalmatosan ezen írásomban, Azon lakadalmat az Gyalu várában, í r t a m , mely volt ezer hétszáz másodikban.
E r d é l y gubernátor gróf Bánffi György vala.
Kedves felesége kinek Bethlen K l á r a , A d j á k leányokot, kinek neve Anna, Gróf Székely Ádámnak az lakadalomba.
Ez lakodalomban Apor István vala Az ú j házasoknak az szokott násznagya, Noszolyó volt Haller Györgyné, K o m i s Anna, M e r t A p o r Istvánné mind beteges vala.
Apor István megyszín bársony dolományba, Az mentéje ugyanolyan bársony vala,
Mind mentén, dolmányon az gomb arany vala, D r á g a kövek voltak az arany gombokba.
Az mentéje vala nuszt-háttal bérelve, K i t ezer tallérral muszkáknál vette, (így!) Es ezen pompára mind felbéreitette,
Csudálkozott r a j t a , ki azt jól megnézte.
Kolosvár várából indult az násznépe, De az míg Gyaluban az násznépe menne, Az gróf Bánfíi György is Gyaluban készűle Es gróf Rabutinnak eleiben mene.
118 BR. APOR P É T E R : METAMORPIIOSIS TRANSYLYAXIAE.
Mert Leopold császárt az lakadalomba Nagy alázatosan elhívatta vala, Leopold k ö v e t j e gróf R a b u t i n vala, K i császár személyit o t t viseli vala.
D r á g a szerszámokban czifrán öltöztettek, H é t úri p a r i p á t , kiket is vezettek.
Szép fényes seregek vélle e d g y ü t t mentek.
Mikor R a b u t i n n a l osztán szemben lettek : Mint császárt, R a b u t i n t Bánffi úgy fogadta,
Alázatosságát éppen úgy m u t a t t a , És szépen köszöntvén, a l á z a t t a l h í t t a , Hogy már méltóztatnék eljöni Gryaluba.
R a b u t i n n a k noha ott volt felesége.
De az császárnénak k é p i t nem viselte, Asztalhoz leülvén, nem is volt az képe.
Hanem R a b u t i n n a k csak m i n t felesége.
Gyalui v á r a l a t t nagy hosszú szín vala, Benne közönséges ötven asztal vala.
De az M a j e s t a s n a k külön helye vala.
H á r o m fok grádicson k e l l e t t menni arra.
És hosszú volt az hely, m i n t e d g y három ölni, A szélyessége is éppen vala annyi.
Az p a d i m e n t u m á t sálya posztó fedi.
Az grádicsát is olyan ékesíti (így!).
Az M a j e s t a s helyin vala csak edgy asztal, P o r t a i szőnyeg volt v a r r o t t szkófiummal.
Kivel leterítve vala azon asztal.
Az székek valának borítva bársonynyal.
Felyűl az asztalon, az m i n t asztal álla.
Szép veres bársonynyal mind be vala vonva, Fél singnire köröskörül lefügg vala,
Szélyes a r a n y csipke kerűlle felvarrva.
M á r midőn R a b u t i n elérkezett volna.
H á r o m triumphalis, szín előtt volt, porta.
Lévén az szín előtt, ott m i n d j á r t leszálla, Az kalap mindenkor az fejiben vala.
1SR. APOR P É T E R I METAMORPHOSIS T R A N S Y L V A N I A E , 119
Igen nagy pompával az színbe bejöve, Majestas helyire edgyedűl felméne, Az maga székiben o t t m i n d j á r t leüle.
Sok álgyúlövés közt ez pompa m e n t végbe, M a j e s t a s helyire nem m e n t R a b u t i n n é . H a n e m mint erdélyi főgenerálisné, Alla az több úri asszonyoknak mellé.
Másként, mint főbb vendég ő m a g á t viselé.
A z u t á n érkezék m i n d j á r t az násznépe, Násznagy noszolyókkal, vőlegénynyel mene, Nagy t é r d h a j t á s o k k a l vőfél is kisérte.
Hol az Majestasban R a b u t i n vót ülve.
Az grádics véginél B e t h l e n Miklós állván.
Násznagy társaival oda fel eljutván.
M i n d n y á j o n féltérdre i t t borúiván (így!).
Nagy alázatoson magokot m u t a t v á n . Násznagy társaival császárt köszöntötte,
Bethlen Miklós felelt azon köszöntésre, R a b u t i n csak üle k a l a p j a feltéve, A z u t á n az násznagy térdiről felkele.
Felkelvén, magokot az földig m e g h a j t v á n . H á t t a l visszafelé innét elindúlván,
Az császár képivel mind szemben fordúlván, Az szín közepéig osztánon (így!) e l j u t v á n . O t t legelsőbben is az g u b e r n á t o r n a k
Kézit fogták, után (így!) meg R a b u t i n n é n a k . H a r m a d i k meg ugyan g u b e r n á t o r n é n a k .
Köszönetet mondtak elébb ez háromnak.
Az több vendégeknek, s elsőbben u r a k n a k . Az kezeket fogták osztán asszonyoknak.
A z akkori szokás szerént leányoknak.
A z leánt kikérték, m i n t volt rendi annak.
Elsőbben az étket császár asztalára V i t t é k aranyos szélű ezüst tálakba, Gróf P e k r i Lőrincz vala főasztalnokja.
Gróf Bethlen Sámuel az innyaadója.
118 BR. APOR P É T E R : METAMORPIIOSIS TRANSYLYAXIAE.
Egyedül R a b u t i n az a s z t a l n á l üle, Fejibe k a l a p j a mindenkor feltéve,
Hogy m á r enni kezde az császárnak képe, Az ötven asztalhoz az vendég leüle.
Az liavas-alföldi v a j d á n a k k ö v e t j e Az magyarok között legelöl az üle, Az egész asztal volt nagyon csendességbe, Suttogva az szindben (így!) mindennek beszéde.
Míg megittasodtak, mind csendesen voltak, A z u t á n eleget nagyon z a j g o t t a n a k ,
K i k hogy halgassanak nagyon csitoltanak, I n t e t t e k , császárra hogy ők vigyázzanak.
K i v á l t az fennforgó, és udvarló szolgák Hogy megrészegedtek az császárt is szidták, Nem volt semmi haszna a k á r m i n t csitolták.
Hogy nem esitolhatták, azután elhadták.
Rabutin az császár képe csak hallgatott.
H a más étek kellett, akkor csak m u t a t o t t . Melyet főasztalnok m i n d j á r t elhozatott, Mikor innya kellett, a k k o r is jelt adott.
H a j n a l i g vendégség és míg az táncz t a r t o t t , Az Majestas helyben egyedül l á t t a t o t t . P a t i e n t i á v a l nagygyal o t t m u l a t o t t , Melyet ő maga is másnapon megvallott.
Hosszan benn az színben az pohárszék vala, Az első pohárszék volt császár számára, Az melyen sokféle ivó-edény vala, Császárhoz királyhoz mely illendő vala.
Tiszta arany vala annak nímelyike, Gyémánt, r u b i n t , smaragd volt ékesítése, Tengeri gyöngyházból csudaforma képe, Le nem lehet írni, volt valahányféle.
Kilencz pohárszék volt ezen k ü l az színben, Aranyas, virágos k u p á k az edgyiken, L á t t a t t a k mind edgyik azok fedelesen, Csak aranyas csészék másik pohárszéken.
100 BR. APOR P É T E R : M E T A M O R P I I O S I S T R A N S Y L Y A X I A E .
H a r m a d i k o n ezüst aranyas poharok, Negyediken kannák, mind pompára valók.
Szép fejér sellegek ötödiken állók,
Teli hogy töltötték, volt elegendő borok.1) E d g y olyan selleget nyolcz vendégnek adták, H o g y asztalhoz adták, aztot k e t t e n fogták, F e j é r poharokot h a t o d i k r a r a k t á k ,
E d g y , két, s edgy fél ejteleseknek mondották.
H e t e d i k e n ejtel, s fél, gömbölyeg forma,2) A r a n y a s poharok, ezüst vala csupa,
Nyolczad, s kilenczedik pohárszéken vala K ü l ö m b kiilömbféle kristály, drága, s r i t k a . Az széj) válogatott étkek sokaságát
Nem lehet leírni, r i t k a , s d r á g a voltát, H a n e m csak írom le azok r a r i t á s s á t , E z lakadalomnak hogy lássák p o m p á j á t . F r i pástétomok külömb külömbfélék, K i k e t megfestettek sok drága festékek, N a g y ezüst t á l a k b a n asztalhoz felvitték, Mindenik asztalra szép rendivel t e t t é k . Alma, körtvély, czitrom, n a r r a n c s n a k formája Azokon szintén úgy zöld levéllel vala, Szarvasok, és őzek rendesen csinálva, (jrölicze és galamb edgymás mellé álla.
Az m i n t áll Fogaras, ki vala csinálva N í m e t silbokokkal mindenik bástyája, A z nímetnek h á t á n fenn vala az puska, E s avval áll vala az vár k a p u j á b a . A z álgyúk bástyákon á l l o t t a n a k rendre, K i v ű l az á r k á b a víz vala eresztve, A p r ó halak frissen firkoltanak benne, Mindenik fogásra más újság efféle.
x) Eddig első, javított, fogalmazvány-példányban van meg, innen tisztázott példányban is. A tisztázott felett: H. Folium octavum.
2) A fogalmazványban így van ez a sor :
Hetedikben ejtel, s félejteles és gömböljed forma.
Megjegyzendő, hogy az író az »s« előtt mindig vonást tesz, ezt a sajátosságát a kiadásban megtartottam.
I5R. APOR P É T E R VERSES M Ü V E I .
118 BR. APOR P É T E R : METAMORPIIOSIS TRANSYLYAXIAE.
Berzenczei Márton ezek csinálója, Az ki marosszéki főrend ember vala.
A p a f i i Mihálynak ez n a g y h í r ű vala Főkonyhamestere, s nem is vala mássá.
Az oda fel leírt szerszámos h é t lovak Egész m a j d hajnalig szín előtt állottak.
Míg t a r t o t t menyegző, m i n d a d d i g o t t voltak, A z u t á n v i t t é k el, midőn eloszlottak.
H o g y p o h á r t köszöntek császár, s császárnéért, J ó s e p h az akkori koronás királyért.
Es az mostan megholt császár Carolusért.
Az h a d i fővezér E u g e n i u s é r t : Az várbeli álgyúk erőssen szóllottak.
Színnek is előtte három álgyúk voltak.
Azokkal is olyan erős t ü z e t a d t a k . Az v á r b a n ablakok mind eszszeromlottak.
A z lakadalomnak hogy volt első napja.
G u b e r n á t o r vala hammuszín bársonyba.
Egyféle bársony volt mentéje, dolmánya, N u s z t t a l az mentéje megbérelve vala, Gyémántos medály volt nusztos süvegibe, Az melljin másfelől, az m i n t állott szíve, Gyémántos medálját oda is feltette, Azt az császár adta, m i k o r j á r a Bécsbe.
Violaszín bársony m e n t é j e dolmánya.
H o g y lakadalomnak vala másik napja, J ó f é l e gyöngyökből csinált virágokra Az gombok valának ékesen felvarrva.
Az m e n t é j e vala hiúzzál bérelve, Az t e g n a p i medály megint süvegibe.
Ugyanazon medály r a g a s z t v a melljére.
F e j e d e l m i módon éppen volt öltözve.
Az g u b e r n á t o r n é volt h a j s z í n bársonyba Első n a p öltözve oly czifra szoknyába, Az a l j á t ó l fogva, az m i n t volt dereka, Orientális drága gyöngygyei volt r a k v a .
BR. APOR P É T E R : METAMORPHOSIS TRANSYLVANIAE. 8 3
Az szoknyán az gyöngyök valának czifrázva, Köröskörül szépen r a k t á k virágokra.
Aranyfonálból szőtt másnap az szoknyája.
Az mely is volt igen drága matéria.
Köves és aranyból pereczek az kezin, Gyémántos medályok nyakán és az melljin.
A r a n y drágaköves reszkető-tők fejin, Sokféle drága gyöngy vala fűzve övin.
Edgyszóval az testin volt kénes annyi drága.
Hogy az ki azt nézte, csudálkozva l á t t a , Az asszonyság is volt mindnyájon*) oly czifra K i r á l y i menyegző, az nímet azt mondta.
A z szín előtt tele k á d a k borral voltak, Az ki mint szerette, mindnyájon úgy i t t a k . Senkit az italtól o t t nem tilalmaztak,
H o g y lia az elfogyott, megint több b o r t hoztak.
Bor és mindenféle étek annyi vala, Noha számtalanúl oda gyűltek volna, A z t o t elkölteni mégsem győzik vala, Noha o t t tilalma semminek nem vala.
M á r megittasodván, asztaltól felköltek, M a j d éppen hajnalig r e n d r e tánezba mentek.
Az menyasszonyt v á r b a nímelyek bevitték, A z t o t ú j köntösben o t t a n öltöztették.
Az jó szokás szerént h a j á t lebocsátván.
Fényes p á n t l i k á k k a l rendesen megrakván.
Í g y felöltöztetvén az színben kihozván.
O t t régi helyiben megintlen beállván.
De minek előtte elkezdették vonni
Az menyasszony t á n c z á t : fel kelletett menni Majestas helyire, s k e l l e t t t é r d r e esni, Maga mellé násznagy az t á r s a i t venni.
Násznagy mindnyájoknak nevivel köszönte Császár g r a t i á j á t , liáladással vette, M é l t ó z t a t o t t jelen hogy i t t volt az képe, Felkelvén, h a j t o t t á k magokot az földre.
M Az író írásmódja szerint: minyájon.
6 *
118 BR. APOR P É T E R : METAMORPIIOSIS T R A N S Y L Y A X I A E .
A z m i n t mentek vala, j ö t t e k h á t t a l vissza, Azután kezdődött az menyasszony táncza, K e t t ő t avagy h á r m a t az násznagy fordúla, Az menyasszony kezeit kezihen t a r t o t t a . A z gubernátorhoz azután felvitte, Onnét az anyjához megint elkésérte, O t t mind az kettőtől búcsúját v é t e t t e , A z u t á n úgy a d t a az vőfély kezire.
A z vőfély az háló helyre elvezette,
Nagy álgyúlövés volt mindaddig, míg vitte, Nagy pompával osztán az császárnak képe Leszáll Majestásról, s az várba beméne.
< )ttan nagy pompáson ház volt felöltözve, Az melyben éczaka hált az császár képe, Vendég is szállásra h a j n a l b a mind inéne, Ks az első napnak ekképen lőn vége.
M á s n a p Majestásnak nem volt készülete, Lovak sem voltanak akkor felöltözve, í t a b u t i n sem vala az császárnak képe, H a n e m az asztalnál az többivel üle.
Ma nagyobb vígasság és vendégség vala, R a b u t i n is igen vígan, s részeg v a l a : Nem vagyok ma császár! g y a k r a n kiáltotta, M i t t e g n a p mulattam, azt mind kitöltőm ma.
D e mind az vendég is olyan részeg vala, Hogy asztaltól kidőlt imide amoda, A z mikor kell vala indulni már tánczba, A l i g vala férfi, az ki tánczolhatna.
Paszamántos köntös az lakadalomban
Nem volt, sem porozott h a j kötve zacskóban, (Irak és asszonyok rég magyar r u h á b a n
M a g y a r tánczot vontak, s mentek magyar tánczban.
Mennyi paszamántos köntös van Erdélyben, A v a g y porozott h a j zacskó kötésiben, Azokot edgy helyre mind g y ű t e n é k egyben.
Vennék fel m i t érne minden b ö c s ü j i b e n :
ISII. APOR P É T E R : METAMORPHOSIS TRANS Y L V A N I A E . 8 5
Azon drága köntöst nem hiszem felérné.
Melyben gubernátor, és gubernátorné E z lakadalomban valának öltözve, S az h é t p a r i p á r a melyek voltak téve.
A z szín és vár között nagy magos fenyőfa.
H á n t v a s zsíros h á j j a l kenve, volt felásva.
T e t e i n tíz arany, s A n g l i a posztója E s edgy ezüst pohár feltétetve vala.
A z t m e g k i á l t o t t á k : az ki felhághatna, Azokot veheti el m a g a számára.
Sokan megpróbálták, az ki felmászhatna.
Nímelyik csak félig m e n t és visszaszálla.
Nímelyik t e t e i t1) midőn szinte érte,
Nímelyik t e t e i t1) midőn szinte érte,