E r d é l y i ne kaczagd, ha az francziáknak Az feleségeket m o n d j á k úrasszonynak, Mely is annyit teszen, hogy ők uralkodnak És az férfiaknak azok parancsolnak.
M e r t gondolom én is, hogy igazat írok : H o g y ma Erdélyben is u r a k az asszonyok, A hol parancsolják, ott t o p p a n t az urok, A z é r t asszonyokról elébb írni fogok.
Nem értem, hallottam, hogy régi időben Geleznábim j á r t to asszonyság Erdélyben.
K i k i azt viselte az maga rendiben.
Nuszt, nest, petymet volt belől béllésiben (így !) P e t y m e t b ő l nagyanyám geleznáját láttam.
Hogy másnak is megvolt én gyermek hallottam.
Micsodás volt, hogy most leírni nem t u d t a m , Nem emlékezem jól, igen gyermek voltam.
Az nyak szirin2) felyűl az főleányoknak, Az tetejin alól az koponyájoknak Halcsontból, és szőrből k ö t ö t t koronának F o r m á j á t díszesen f e j e k r e r a k t a n a k .
1) A prózában így van: De miért vakarjuk fel a beforrott sebnek az ő túrját. (340. 1.)
2) A prózában : »nyak szirtin feljűl.«
100
BR. APOR P É T E R : METAMORPIIOSIS T R A N S Y L Y A X I A E .
Nézd meg, az mint í r j á k , az régi szűzeket M i n t ékesitette korona f e j e k e t :
Szintén olyanformán képezzed ezeket.
Diszes öltözet volt, illetvén szenteket.
Az korona meg volt igen szépen rakva Veres kláris, avagy jóféle gyöngy vala.
Az kitől m i n t tölt ki, úgy volt az rakása.
Azon vala igen szép d r á g a p á n t l i k a . Az k a r j o k o n feljebb bővebb ingek vala, Az könyökök alatt ránczos szűk síp forma, A z inneplő olyan tábla f o r m a vala,
A r a n y n y a l megvarrva, vagy gyöngygyei megrakva.
Azon t á b l á t osztán az s . . . . re tettek,1) F e h é r selyem k ö t ö t t [keztyűjköt viseltek, Közepiben arany | ezüst czérjnát, szőttek, Alsóbb r e n d czérnából [keztyűt kész]ítettek.
Az öt ú j j o k hegye azokból [kilátszott], Csecs-kínállással nem [árúlták ma]gokot.
H a n e m m i n t az ingre t e t t e k [oda gyolcsot].
Avval befedezték melljeket, nyako[kot].2) Asszonyok, s leányok viseltek régenten Sok islőgot külső és belső ingeken, A p r ó volt m i n t lencse, azokot egészlen F e l r a k t á k , voltanak két-három ezeren.
Ránczban szedett egész melljű ing nem vala.
Meg vala hasítva, eszszekötik vala.
Az ingek éppen fel az nyakokig vala, Az csecsekből semmi ki nem látszik vala.
Nem bocsátják vala akkor zsibvásárra A z csecseket éppen szemtelenül, mint ma, F é l i g mezítelen kiáll csecsek, m i n t h a Csecs-mutogatással férfiat kénálna.
*) A prózában így: »az melyet azon ránczos síp forma ing újjára tettek«. (341. 1.)
•) A kipontozott és zárjelbe tett szavakat az egér kirágta.
100 BR. APOR P É T E R : METAMORPIIOSIS T R A N S Y L Y A X I A E .
Még főasszonyok is csizmát nem viseltek, Ránczos szárú sarut, mint az szásznék, vettek, R i t k a volt, az k i n e k csizmát készítettek, A r r a szőrből k ö t ö t t botosokot t e t t e k . M i n t ma, úgy öltözött akkor is menyecske.
D e nem volt többinek annyi sávos feje, H a n e m az f e j e k e t az szép fátyol fedte.
A z t lebocsátották s vonszolódott messze.
Hogy házoknál voltak, mentét viseltenek, A z merrevalóra palástot vettenek, Templomba, temetés, vagy ú t r a mentenek, Mindnyájan p a l á s t b a akkor öltöztenek.
Az téli palástot, m i n t volt tehetsége, Vagy az maga rendi miképpen engedte, P e t y m e t t e l , nuszt, nesttel vala megbérelve, F e k e t e bíborból, bársonyból készítve, Nyári palástot is n y á r b a n viseltenek, Sima bársonyt, bíbort annak is vettenek, Más m a t e r i á t is r i t k á n szerzettenek, Mindenkor nem k e l l e t t lenni feketének.
Bojtos selyem vala annak két eleje, D e bojtos bársonynyal galléra prémezve, K a r ma sin, zöld, veres, az ki mint szerette, Olyan volt bársonynak akkor maga színe.
A z öreg főrenden levő asszonyoknak F e k e t e táborból n y á r i palástjoknak K e l l e t t lenni szélje és az gallérának, Melléje fekete csipkét v a r r o t t a n a k . A z csipke fekete szép selyemből vala, A z csipke edgy ú j n i g alól. felyűl álla, Az mint palást széle és galléra vala, A b b a n az főasszony igen díszes vala.
Kis subajok is volt az kisasszonyoknak E s az elévaló nemes leányoknak, T. i. mellrevalóra.
63
Uli. APOR P É T E R : METAMORPHOSIS TRANSJTLVANIAE. 24
Veres, megyszín, zöld, és más színű bársonnak, A n n a k k e l l e t t lenni, nem m a t e r i á n a k .
Az suba bőv, széljes, de csak rövid vala, A z derekán alól mert az nem ér vala ; Az m i n t az palástnak béllése úgy vala, P e t y m e t , nest, nuszt szélje és egész galléra.
.Kis subán is, úgy mint szintén az paláston, A r a n y ezüst [kötést] vagy csipkét sokszoron, Az k i t ő l m[int k i t j ö l t , v a r r o t t a k olymódon.
H a r m a d [részében i]s alig volt az bársony.
A z jófól [e verejs kláris öv volt r i t k a , Az [főasszony]oknak viselte csak nagyja, [Nyaka körűi] nestből. nusztból volt galléra.
[Hozzá] n y a k r a k a r ó fekete fátyola.
[Nusztos] l) avagy nestes az kozák süvege, Kisasszony homlokán vala leeresztve,
K é t felöl szép strucz-toll, az mely volt megfestve Sokféle festékkel, s díszes vala véle.
H a j o k o t kétfelől szépen felczifrázták.
Grombolyag hév vassal megfodoritották, A z álhajivák a k k o r h í r i t sem hallották.
Jóféle gyöngyöt is hajók közi f o n t á k . A z úri leányok hogy ú t r a mentenek.
Szép f e k e t e f á t y o l t nyakokra t e t t e n e k , Melyet elől osztán leeresztettenek.
Az melljeken penig keresztül t e t t e n e k . Az melljin keresztül, az mint fátyol álla.
A n n a k az közepin drága gyűrű vala,
Az czomjokon (így!) feljel megakasztják vala.
Az f á t y o l két szárnya az mint lefiigg vala.
Mind kesentyü vala melljén az szásznéknak.
Az f o r m á j a vala éppen az medálynak.2) A r a n y , drága köves, úri asszonyoknak.
Ezüst, ón, pléh, csinált kő, falusiaknak.
A zárjelbe tett helyeket az egér kirágta; a próza szövege után egészítettem ki.
Máig is viselik ezeket a nagy »mell-boglárokat« (morsus)
ISII. APOR P É T E R : METAMORPHOSIS TRANS YLVANIAE. 87
A k k o r rása szoknyát nemes, s főasszonyok Minden n a p viseltek magok és leányok.
Öveknek t a r t a t t a k fekete klárisok.
Solennitásokban csak volt czifrázatjok.
Nézd meg ez mostani felfordult világban.
E d g y lotyó szolgálót híj szolgálatodban.
Paraszt, jobbágy leányt, nézd. mi r u h á z a t b a n Vagyon, és öltözik nem maga sorsában.
Ezek között is már köz az rása szoknya.
Ha penig fogadni akarsz szolgálatra.
Reá sem figyelmez brassai posztóra.
Mente, szoknya legyen mind jóféle rása.
Három renddel kivűl legyen ezüst massa.
Mente prémezetje legyen éppen róka, A r r a selyem gombok legyenek felvarrva.
H á r o m f o r i n t érő pántlikás az p á r t a . Mentéjek volt ugyan nemes asszonyoknak.
De értem, az mikor az falusiaknak E l i g volt m e n t é j e kettőnek, háromnak.
Csak báránybőr vala béllése azoknak.
Az többi, k i k voltak alább való rendben.
Az templomban télbe fekete zekében Mentenek, de osztán az nyári időben Az f e j e k r e tévén abrosz vagy kendőben.