A kutatási terület körülhatárolására szükség van mindenekelőtt azért, mi

vel olyan kérdéseket kívánunk tárgyalni, amelyeket eddig különböző tudomány­

ágak keretében vizsgáltak. E szétszórtan elemzett kérdések összevonása önma­

gában is szükségessé tenné a vizsgálandó terület határvonalainak a megvonását.

De szükség van erre azért is, mivel a címben használt kifejezés korántsem egyértelmű. A legáltalánosabbnak mondható felfogás szerint a büntetés tana a büntetőjogtudomány ama része, amely a büntetés jogi szabályozásával foglalko­

zik.⁵ A büntetés tanának ilyetén történő értelmezése kizárná tehát a vizsgálódás köréből a büntetés hatásosságára vonatkozó kriminológiai fejtegetéseket éppúgy, mint a bűnelkövetők nevelésével kapcsolatos pedagógiai, vagy az elkövetők sze­

mélyiségének feltárására törekvő pszichológiai kutatásokat.

Mi viszont, ahogy az előzőekben már jeleztük, mindezeket a kérdéseket

egy-3 Igazságügyi Közlöny 1966., 11. sz. 241. old.

4 Vermes Miklós: A kriminológiai kutatások határkérdései, Állam- és Jogtudomány 1966., 121. old.

5V ö . : Szabó András: i. m. 480. old.

séges rendszerbe foglaltan kívánjuk tárgyalni. Nem korlátozódunk tehát a bün­

tetés normatív vonatkozásaira, hanem ezekhez kapcsoljuk a büntetés krimino­

lógiai, pedagógiai és pszichológiai vonatkozásait is.

Közismert, hogy a büntetéssel meghatározott szempontból foglalkoznak a fel­

sorolt tudományágak is. Annak ugyanis tudományelméleti szempontból sincs semmi akadálya, hogy ugyanazzal az ismerettárggyal különböző tudományágak is foglalkozzanak. Sőt, ez teljességgel elkerülhetetlen is. Mindegyik tudományág különböző oldalról, eltérő szempontok alapján, más és más módszerrel közelít a vizsgálat tárgyát képező jelenséghez és elemzi annak különböző vonatkozásait.

A kutatási eredmények szintézise biztosítja azonban a vizsgálati tárgy valósághű megismerését.⁶

És erre, a „valósághű megismerésre" témánk vonatkozásában is szükség van.

A büntetés mibenlétének feltárása, hatásfokának növelése, alkalmazása céljának elérése érdekében nem mellőzhető e jelenség egyetlen lényeges vonatkozásának a tisztázása sem. Szerintünk szükség van arra, hogy a szűkebb értelemben vett büntetés tanát - a büntetés jogi szabályozásával foglalkozó diszciplínát - ki­

egészítsük a büntetés reális vonatkozásait tárgyaló és eddig pönológiának neve­

zett tudományággál. A magunk részéről az így kialakított ismeretrendszert értjük a tágabb értelemben vett büntetés tanán.⁷

Van-e azonban lehetőség arra, hogy a különböző tudományok idevágó ered­

ményeit szintetizáljuk, és egyetlen munka keretei közé szorítsuk? S a másik, nem kevésbé lényeges kérdés: e szintetizálás eredményeképpen kialakul-e egy új, ön­

álló tudományág, és ha igen, milyen? A következőkben e kérdéseket kívánjuk megválaszolni.

Az első kérdés megválaszolása nem tűnik nehéz feladatnak. A kutatási tárgy azonossága önmagában is megalapozza az ismeretek összefoglalását. Hiszen ez­

által érjük el célunkat: a valóság teljesebb feltárását.

Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a szintézisnek nem lehet akadálya az sem, hogy az egyes tudományágak kutatásainak célja eltérő. A cél azonossága nem feltétele az eredmények összegezésének, az legfeljebb a tudományágak közötti kapcsola­

tot teszi szorosabbá. Minden tudományág művelésének megvannak a speciális céljai, amelyek természetesen befolyásolják művelésének irányait, mélységét és

6 A bűnügyi tudományok művelői körében ma már szinte közhelyként hat a különböző tudomány­

ágak komplex és egymás eredményeinek alapulvételével történő művelésének hangoztatása.

A kérdés egyébként gazdag hazai irodalmából csak az alábbiakra hivatkozunk: Horváth Tibor:

A marxista-leninista büntetőjogtudomány tárgya és módszertanának alapvonásai, Az Állam- és Jogtudományi Intézet Értesítője 1961., 461. old., Szabó András: A kriminológiai alapkutatások elvi kérdései, Állam- és Jogtudomány 1963., 323. old., Vermes Miklós: A kriminológia rend­

szerének és módszerének néhány kérdése, Jogtudományi Közlöny 1960., 1-2. sz. 43. old.. Föld­

vári ]ózseí-Vígb József: Kriminológia, Egyetemi jegyzet, 1966., 39. old.

7V ö . : Horváth Tibor: A szocialista állam büntetőpoiitikájának alkotó tényezői, Az Állam- és Jogtudományi Intézet Értesítője 1960., 419. old., Szabó András: Kriminológia és kriminálpe-dagógia, i. m. 480. old.

2* 19

terjedelmét egyaránt. Eredményeinek más tudományágak által történő felhasz­

nálhatóságát azonban nem. Sajátos céljainak elérése közben is eljuthat mindegyik tudományág - mondhatjuk: kell, hogy eljusson - olyan eredményekhez, amelyek­

nek felhasználhatósága meghaladja az adott tudományág körét.

2. Ami már most az önállóság kérdését illeti, a válaszadás jóval nehezebb fel­

adatot képez. Magától értetődik, hogy arra a kérdésre, beszélhetünk-e önálló tudományágról, és ha igen: milyen tárggyal és területtel, csak a tudományok ön­

állóságának általános kritériumaira tekintettel tudunk válaszolni. Evonatkozás-ban azonEvonatkozás-ban azt kell mondanunk - és ez talán kissé meglepőnek tűnik - , hogy kevés tudományos munka foglalkozik e probléma materialista szellemű megol­

dásával. E tényt annál inkább meglepőnek kell tartanunk, mivel idealisztikus és metafizikus eszmefuttatásokkal bőven találkozunk a tudományok osztályozá­

sára tett kísérletek között.

a) A marxizmus a maga álláspontját Engels alábbi tételére alapozza: „A tu­

dományok osztályozása, amelyek közül mindegyik egy bizonyos mozgásformát vagy az összetartozó és egymásba átmenő mozgásformák egy-egy sorát elemzi;

így ezeknek a mozgásformáknak inhaerens (belső) sorrendjükben való osztályo­

zása, elrendezése és ebben van a fontossága."⁸

Mivel minden tudomány az anyag egy bizonyos mozgásformájának vagy egyes mozgásformák összefüggéseinek a visszatükröződése gyanánt fogható fel, elméle­

tileg csak a tudomány egységességének elvét hirdető felfogás fogadható el he­

lyesnek. Ennek megfelelően a tudományok csak tárgyukra nézve különböznek egymástól, mert, amint Fogarasi Béla írja: „a valóság különböző területeivel foglalkoznak. De a különbözőségek nem abszolút, hanem viszonylagos jelle­

gűek".⁹

A tudományok osztályozásának a kérdését sem lehet azonban egyetlen idő­

pontban sem végérvényesen lezárni, azt megoldottnak tekinteni. Az emberi tu­

dat fejlődésével, ismereteink gyarapodásával bővülnek az egyes tudományágak keretei is, amelynek eredményeképpen módosulnak a tudományágak határai.

Kiválnak egyes tudományágak köréből és önállósulnak olyan ismeretrendszerek, amelyek eddig valamely más tudományág alkotórészei voltak, más részről pe­

dig különböző tudományágak kereteiben szerzett ismeretek egységesítésére is sor kerülhet. Ma is figyelmet érdemlő Fogarasi Béla alábbi megállapítása: ,,A tu­

dományok osztályozásában tekintetbe kell vennünk az utolsó évtizedek eredmé­

nyeit. Közös vonás e téren: a tudományok közötti merev elhatárolások, az egyes tudományok éles elhatároltságának feloldására irányuló tendencia. Ennek mate­

riális alapja abban áll, hogy az anyagi világban állandóan új összefüggéseket fe­

dezünk fel. A jelenségek tanulmányozásához ma már nem elég egy tudomány, hanem a tudományok összeműködése szükséges. Ennek többféle formája van.

Egyrészt megmaradnak a szigorúan elhatárolt egyes szaktudományok, de

össze-8 Engels: A természet dialektikája, Budapest, 1950., 82. old.

9 Fogarasi Béla: Logika, Budapest, 1953., 368. old.

működésük fokozott mértékben nyilvánul meg, másrészt egészen új komplex tu­

dományos diszciplínák, tudományágak alakulnak ki."^{1 0}

Az elmúlt évtized a büntetőjoggal foglalkozó tudományágak helyzetében is jelentős változásokat hozott. Kivált a büntetőjogtudomány „melléktudományai"

közül és önálló tudományági „rangra" emelkedett előbb a kriminalisztika, majd a kriminológia. Ezeknek a tudományágaknak az önállóságát e tudományágak művelői a marxizmus fent vázolt alaptételével indokolták: olyan kutatási terüle­

ten folytatnak vizsgálatokat, amelyeken más tudományágak nem végeznek ku­

tatásokat, kutatási tárgyuk olyan vonatkozásait teszik vizsgálódásaik és elemzé­

sük tárgyává, amely vonatkozások egyéb tudományágak kutatásain kívül állanak.

Horváth Tibor, Szabó András, Vermes Miklós, Vígh József és Viski László tudományos működésére hivatkozunk elsősorban, amelynek eredményeképpen hazánkban ma már szinte egységes a vélemény a kriminalisztika és a kriminoló­

gia önállóságának kérdésében.^{1 1}

E tudományok önállósulásának egyik alapja kétségtelenül ismereteink gyara­

podása. Emellett azonban rá kell mutatnunk egy másik körülményre is, amely­

nek nem kisebb szerepe volt abban, hogy mind a kriminalisztika, mind a krimi­

nológia önálló tudománnyá vált: e körülmény a társadalmi szükséglet. A szocia­

lizmus teljes felépítése hazánkban, az emberek tudatának, erkölcsi és világnéze­

tének átformálására vonatkozó igény volt az egyik legerősebb ösztönzője e tudo­

mányágak kibontakoztatásának, önállósodásának. Helyesen foglalja össze Ver­

mes Miklós e folyamat mozgatórugóit az alábbi megállapításával: „. . . az egyes tudományágakon belül a kutatási tapasztalatok gyarapodásának következménye­

képpen a megismerés határai kiterjednek, másfelől a társadalmi gyakorlat újabb követelményei jelentkeznek. E körülmények kölcsönhatással vannak egymásra és azzal az igénnyel járnak, hogy bizonyos jelenségeket speciális elemzésnek ves­

sünk alá. így az egyes tudományágak szárnyai alól új tudományágak bontakoz­

nak ki, amelyek új nézőpontból sajátos módszerekkel végzik megismerési tevé­

kenységüket. Ilyenkor szemtanúi vagyunk az új felfogások harcának a régiekkel, a konzervatív és az újító erők összecsapásának".¹²

Ilyen elméleti premisszák alapján jutottak a Kriminológia egyetemi jegyzeté­

nek szerzői az alábbi megállapításhoz: „Álláspontunk szerint önálló tudomány­

nak kell tekinteni azt az ismeretrendszert, amelynek van olyan saját kutatási

ie-10 Fogarasi Béla: A tudományok osztályozásának elméleti és gyakorlati kérdései, Akadémiai Ér­

tesítő 1954., 82. old.

1 1 Mindegyik szerző több tanulmányában is foglalkozott az itt tárgyalt kérdéssel, mégis csak az alábbi munkákat emeljük ki: Horváth Tibor: A marxista-leninista büntetőjogtudomány tár­

gya . . . 462. old., Szabó András: A kriminológiai alapkutatások elvi kérdései, 422. old., Ver­

mes Miklós: A kriminológiai kutatások módszertani kérdései, Az Állam- és Jogtudományi In­

tézet Értesítője 1961., 1-2. sz. 76-77. old., Viski László: A kriminalisztika rendszeréről, Az Állam- és Jogtudományi Intézet Értesítője 1960., 1. sz. 64-65. old., Vígh József: A fiatalkori társadalom és a bűnözés, Budapest, 1964.

12 Vermes Miklós: A kriminológiai kutatások határkérdései, i. m. 121. old.

rülete, amely nem tartozik egyetlen másik tudomány működési körébe sem, és ezen felül van kutatási tárgyából fakadó sajátos módszere is."¹³

b) A büntetéssel összefüggő kérdéseket tárgyaló tudományág önállóságának és határvonalai megvonásának a kérdésében különböző körülmények nehezítik az állásfoglalást. így mindenek előtt az, hogy szinte évszázados múltra tekinthet vissza egy e körbe tartozó tudományág, a büntetésvégrehajtási tudomány. Kér­

dés tehát, hogy megelégedhetünk-e ma ennek a szűknek tűnő tudományágnak a művelésével, nem lenne-e célszerűbb a keretek tágításával némileg másfajta tudományág kialakítása és művelése. Mi a magunk részéről ez utóbbi megoldás mellett vagyunk. Ma már kevésnek tartjuk egy olyan körű tudományág művelé­

sét, amelyet a múlt század társadalmi szükségletei hívtak életre.

A múlt század második felében végbement nagyarányú szellemi előrehaladás egyik eredményeképpen létrejött a tudományok - a fcüntetőjogtudomány - dif­

ferenciálódása, az anyatudományból új hajtások kisarjadása. Ebben az időben alakult ki és a jelen század első évtizedeiben uralkodóvá vált a büntetőjog há­

rom főrészre történő tagolása.^{1 4} Ez az álláspont vitathatatlanul érvényesül ma is, szocialista és burzsoá államokban egyaránt. Hazai büntetőjogi egyetemi jegy­

zetünk is úgy határozza meg a büntetőjog fogalmát, mint „azoknak a jogszabá­

lyoknak a rendszere, amelyek meghatározzák, hogy milyen társadalmi viszonyok­

ban kifejeződő érdekeket sértő vagy veszélyeztető magatartásokat kell bűncse­

lekményeknek tekinteni, azok elkövetőire milyen büntetéseket vagy egyéb rep­

ressziókat és milyen eljárásban kell kiszabni, illetőleg, hogy a kiszabott jogerős büntetéseket (egyéb repressziókat) hol és hogyan kell az elítélteken

végrehaj-.__•>» 15

tani .

A jogszabályanyag ily módon történő hármas felosztásának megfelelően beszé­

lünk anyagi büntetőjogról, eljárási büntetőjogról és büntetésvégrehajtási jogról.

E felosztással egybevágóan jött létre a bűnügyi tudományoknak olyan tagolása, amelynek értelmében pönológia címen lényegében a büntetésvégrehajtással ösz-szefüggő kérdéseket tárgyalták.

13 Földvári-Vígb: Kriminológia, i. m. 38. old.

14 Angyal Pál még azt írja, hogy „többen . . . a büntetőjog harmadik ágaként megkülönböztetik a büntetésvégrehajtási jogot, mely alatt börtönügy néven azoknak a szabályoknak összességét értik, amelyek a bíróilag kiszabott büntetések . . . végrehajtására vonatkoznak . . . valószínű, hogy gyakorlati okokból a jövőben az anyagi és alaki büntetőjogból ki fog válni a büntetőjogi következményekre vonatkozó szabályösszesség . . ." (L.: A magyar büntetőjog tankönyve, Bu­

dapest, 1920., 4. old.) Finkey Ferenc is céloz arra, hogy a büntetésvégrehajtást még nem min­

denki tekinti a büntetőjog külön ágának. Szerinte azonban „a büntetésvégrehajtás annyira spe­

ciális szakma, s annak elvei és szabályai oly fontosak és oly anyagot képeznek, hogy a bün­

tető eljárásnak ez az ága ma teljes joggal követelheti magának az önállóságot". (A magyar büntetőjog tankönyve, 2. old.) lrk Albert már magától értetődő természetességgel osztja fel a büntetőjogot a ma is követett módon három főrészre. (A magyar anyagi büntetőjog, Pécs, 1933., 7. old.)

15 Kádár Miklós szerk.: Büntetőjog, Általános rész, Egyetemi jegyzet, Budapest, 1964., 17. old.

A büntetés végrehajtási jog tudományaként felfogott pönológia elég nagy múlt­

ra tekinthet vissza. Kialakulása szinte egybeesik a klasszikus irányzatot a krimi­

nológiai irányzatok részéről érő támadások felélénkülésével. „A reformmozgalom képviselői a bűnözési folyamat szociológiai értékeléséből egységesen azt a követ­

keztetést vonják le, hogy a klasszikus büntetőjog büntetési rendszere csődöt mon­

dott" - írja Szabó András A fiatalkorúak és a büntetőjog című könyvében.¹⁰ A célszerűbb és eredményesebb büntetési rendszer kiépítése érdekében gyarapo­

dott a büntetés kérdésével foglalkozó tudományos munkák száma is, ami szin­

tén hozzájárult e tudományág fejlődéséhez.

A pönológia tudományának a fejlődését, önállósodási tendenciáit nagy mérték­

ben erősítették azok a XVIII. század végén megjelent írások, amelyek a szabad­

ságvesztés-büntetések humánusabb végrehajtása érdekében íródtak. Itt csak Ho-ward híres művére gondolunk, az 1777-ben megjelent The state of the prisons in England and Wales, wiih preliminary observations and an account of somé foreign prisons and hospitals című könyve, amelynek jelentőségét Finkey Bc-ccariának 1764-ben megjelent Dei delitti e delle pene című munkájával mérte.^{1 7}

A szabadságvesztés-büntetések végrehajtása nem véletlenül került ekkor a tu­

dományos érdeklődés előterébe. A XVI., XVII. században vált ugyanis a sza­

badságtól való megfosztás az eddigi felelősségre vonást biztosító intézkedésbői uralkodó büntetési nemmé. Tömeges alkalmazásával szöges ellentétben állottak e kor által nyújtott objektív feltételek és váltak a polgári társadalom kialakítá­

sáért küzdők politikai fegyvertárának is egyik eszközévé.

A fent vázolt körülmények hatására kezdett kialakulni a büntető jogtudomány rendszerén belül egy tudományág, amely abban az időben még csak a szabad­

ságvesztés végrehajtásának a módjával foglalkozott.

Ezen kialakulóban levő diszciplína kutatási területének bővülése azonban rö­

vid időn belül megtörtént. Mivel a szabadságvesztés csak egy volt az alkalmaz­

ható büntetések között, a figyelem ráterelődött az egyes büntetési nemek egy­

máshoz való viszonyára, a büntetési rendszerre. Most már nemcsak a szabadság­

vesztés végrehajtásának módját tették vizsgálat tárgyává, hanem a többi 'bünte­

tésfajta végrehajtásával összefüggő kérdések elemzésére is sort kerítettek. Ezt az új tudományágat, Finkey szerint Lieber amerikai börtönügyi író nevezte el bün­

tetéstannak, pönológidnak.^tó

Az itt vázolt fejlődést összefoglalva megállapíthatjuk azt, hogy a büntetőjog­

tudománynak a XIX. század második felében végbement nagyarányú fejlődése és az e tudományon belül történt nagyfokú differenciálódás egy olyan tudomá­

nyos diszciplína kialakulását is eredményezte, amely a büntetési rendszerre, az egyes büntetések végrehajtásának módjára vonatkozó kérdések tárgyalását fog­

lalta magában. E tudományág elnevezésére használták ugyan egyesek a pönológia

16 Szabó András: A fiatalkorúak és a büntetőjog, Budapest, 1961., 15. old.

17 Finkey Ferenc: A börtönügy jelen állapota és reformkérdései, Budapest, 1904., 9. old.

1 8 Finkey Ferenc: A börtönügy . . . i. m. 6. old.

kifejezést is, elterjedtebb volt a büntetésvégrehajtási jog tudománya, vagy még inkább a börtönügy kifejezés használata, nyilvánvalóan azon az alapon, hogy a leggyakrabban alkalmazott büntetés a börtönbüntetés. Ezért elsősorban ennek a legcélszerűbb és filozófiailag, világnézetileg is alátámasztott végrehajtási formá­

ját kell tudományosan kidolgozni. Ennek a tudományágnak az önállóságát már a múlt század végén kezdték hangoztatni és bevonult az egyetemi oktatás tan­

tervébe is. Hacker Ervin szerint Rómában kapott először a börtönügy, mint ön­

álló tudományág az egyetemen önálló tanszéket, 1882-ben.¹³

Az előzőekben már utaltunk arra, hogy napjaink társadalmi szükségleteinek kielégítésére nem alkalmasak a múlt század igényeinek megfelelően kialakult formák. Arra van szükség, hogy a tudományok tagozódásának, az egyes tudo­

mányok határainak a meghatározásánál a társadalmi igényekre és az egyes tu­

dományágak fejlődési eredményeire tekintettel járjunk el.

Hazai szocialista büntető jogtudományunkban Horváth Tibor fejtette ki első­

nek azt a nézetét, hogy napjainkban „nem a büntetőjogtudomány és segéd-, il­

letve melléktudományainak rendszeréről kell beszélni, hanem a bűnügyi tudo­

mányok rendszeréről, amelynek keretében teljes önállósággal helyezkedik el a büntető jogtudomány, a kriminológia, a kriminalisztika stb."^{2 0}

Meg kell jegyeznünk, hogy nemcsak a büntető jogtudomány fejlődésére jel­

lemző az a folyamat, amelynek eredményeképpen több önálló tudomány sarjad ki az anyatudományból. Fogarasi Béla már 1954-ben állapította meg, hogy „ . . .a fejlődés folyamán egy-egy eredetileg többé-kevésbé egységes tudomány tudomá­

nyok csoportjává alakul át, amelyek egy bizonyos egységet alkotnak, de ugyan­

akkor a tudomány differenciáltsága olyan fokot ér el, hogy egy bizonyos viszony­

lagos tárgyi önállósulás alapján külön tudományokról beszélhetünk a fenti ér­

telemben."^{2 1}

Nem lehet tehát kifogásolni a bűnügyi tudományok rendszerének hirdetését, kérdés azonban, hogy hol helyezkedik el ebben a rendszerben az az ismeretanyag, amely a büntetés vonatkozásában halmozódott fel?

3 . Korábban már utaltunk arra, hogy a büntetéssel különböző tudományok foglalkoznak. Ennek megfelelően ma még nem beszélhetünk olyan bűnügyi tu­

dományról, amely a büntetéssel összefüggő kérdéseket önálló rendszerbe foglal­

ná. Jelenleg intenzíven foglalkozik a büntetéssel a büntetőjogtudomány és a kri­

minológia, érintőlegesen a pedagógia, a pszichológia és a szociológia.

A büntető jogtudomány feladatkörébe tartozik az egyes büntetések jogi szabá­

lyozásának az elemzése. Vizsgálják a büntetési nemek alkalmazásának feltételeit, céljait és módjait, és elemzik e körülmények mikénti szabályozását. A krimino­

lógia kutatási tárgyát képezte és képezi a büntetés, mint reális jelenség. E tudo­

mányág művelője vizsgálja a büntetések végrehajtási módját és azoknak az

el-Hacker Ervin: A börtönügy, Pécs, 37. old.

Horváth Tibor: A szocialista állam büntetőpolitikája . . . i. m. 424. old.

Fogarasi Béla: A tudományok osztályozása . . . i. m. 83. old.

ítéltekre, valamint az elítélésről tudomást szerző személyekre gyakorolt hatását.

Keresi a legcélszerűbbnek bizonyuló büntetési nemeket és ezek végrehajtásának leghatásosabb módjait. A pedagógia tudománya mint a nevelés egyik eszközét vizsgálja a büntetést. A büntetés e körben szereplő értelmezése és elemzése mel­

lett van a pedagógiának - napjainkban még eléggé kialakulatlan, kiforratlan stá­

diumban - egy olyan ága is, amely kifejezetten a büntetőjogi büntetés pedagó­

giai vonatkozásait kutatja.

E tudományág - a kriminálpedagógia - művelése során a büntetőjogi bünte­

tés nevelő jellegével, az optimális nevelési eredmények elérésének módjaival foglalkoznak a kutatók.

A büntetőjogi büntetéssel kapcsolatban végeznek vizsgálatokat a pszichológia és a szociológia területén is. Az előbbi szoros összefüggésben a pedagógiával -az aszociális és -az antiszociális személyiségű egyedek személyiségformálásának a lehetőségeit, a deformált személyiségű individuumok személyiségének kiigazítá­

sát kutatja.

Végül a szociológia érdeklődési köréhez, kutatási területéhez tartozik a bün­

tetésüket - elsősorban szabadságvesztés-büntetésüket - kitöltött személyek re-szocializálásával, a társadalomba való beillesztésükkel összefüggő kérdések bi­

zonyos szempontú vizsgálata.

Természetes, hogy az itt említett öt tudományágon kívül egyéb tudományágak

Természetes, hogy az itt említett öt tudományágon kívül egyéb tudományágak

In document A büntetés tana (Pldal 22-36)