A büntetés jogi szabályozása
5. Ami már most a javító-nevelő munka alkalmazásának törvényi előfeltételeit illeti, megállapíthatjuk, hogy kiszabására két esetben kerülhet sor: először ak
kor, ha a megvalósult bűntett törvényi tényállása kifejezetten javító-nevelő mun
ka kiszabását helyezte kilátásba, másodszor egyéb esetekben, a törvény 68. vagy a 69. §-ában biztosított lehetőség felhasználásával.
A Különös rész rendelkezései az alábbi bűntettek megvalósítása esetére tették lehetővé e büntetési nem alkalmazását:
zugirászat [188. § (1) bek.]; járművezetés ittas állapotban (194. §); az ártal
mas közfogyasztási cikkel elkövetett bűntett gondatlan alakzata [196. § (3) bek.]; járványszabályok megszegése [199. § (1), (2) és (3) bek.]; statisztikai bűntett (213. §); a gazdálkodással kapcsolatos kötelességek gondatlan megsze
gése [224. § (4) bek.]; a pazarló gazdálkodás gondatlan alakzata [225. § (3) bek.]; a gazdasági ellenőrzés és adatgyűjtés akadályozása [227. § (1) és (2) bek.]; rossz minőségű ipari termék gondatlan forgalombahozatala [230. § (4) bek., 231. §]; minőség hamis tanúsítása gondatlanságból [233. § (2) bek.]; hamis jelzéssel ellátott termék (termény) forgalomba hozatala (234. §); a jogosulatlan külkereskedelmi tevékenység gondatlan alakzata [237. § (3) bek.]; pénzhamisí
tásra irányuló előkészület (243. §); könnyű testi sértés [257. § (1) bek.]; súlyos testi sértés gondatlan elkövetése [257. § (5) bek.]; magántitok megsértése [264.
§ (1) bek.]; levéltitok megsértése, távközlési titok kifürkészése [265. § (1) bek.];
rágalmazás [266. § (1) bek.]; becsületsértés minősített esete [267. § (2) bek.];
családi állás elleni bűntett gondatlan alakzata [272. § (3) bek.]; tartási kötele
zettség elmulasztása [275. § (1) bek.]; jogtalan elsajátítás. (297. §); a személyek javait sértő hanyag kezelés [298. § (3) bek.]; a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett gondatlan rongálás [302. § (4) bek.]; kisebb súlyú bűntettek [303. § (1) és (2) bek.]; jogtalan használat (304. §); önbíráskodás (305. §).
A Btk. 68. § (2) bekezdésének d) alpontja alapján alkalmazható javító-nevelő mur*ka minden olyan bűntett elkövetése esetében, amelyre a törvény minimum
ként 6 hónapi szabadságvesztést; ugyanezen bekezdés e) alpontja alapján olyan bűntettek miatt, amelyre a törvény 6 hónapnál rövidebb szabadságvesztésben ál
lapította meg a legkisebb mértéket. Amennyiben kísérlet vagy bűnsegély miatt történik a felelősségre vonás, javító-nevelő munka alkalmazható olyan bűncselek
mények elkövetése miatt is, amelyek speciális minimuma 2 évi szabadságvesztés.
Végül a 69. § alkalmazásával sor kerülhet javító-nevelő munka alkalmazására bármely bűncselekmény elkövetése miatt az alábbi esetekben: alkalmatlan tár
gyon vagy alkalmatlan eszközzel megkísérelt bűntett, korlátozott beszámítási ké
pesség esetében, ha a kényszer vagy a fenyegetés korlátozta az elkövetőt az aka
ratának megfelelő magatartásban, ha az ijedtség vagy a menthető felindulás kor
látozta az elkövetőt a védekezés szükséges mértékének a felismerésében, a bör-tönzendülésnek minősülő ellenszegülés abbahagyása esetében, a közveszély meg
szüntetése közveszélyökozás esetében, házasságkötés erőszakos nemi közösülés és szemérem elleni erőszak esetében.
6. A javító-nevelő munka szabályozását a törvényhozó ezen büntetési nem
lé-nyegének körvonalazásával vezeti be. A 42. § szerint: „(1) A javító-nevelő mun
kára ítélt köteles a bíróság által meghatározott természetű munkát végezni, sze
mélyi szabadsága egyébként nem korlátozható. (2) Az elítélt munkabéréből -a bíróság rendelkezésének megfelelően - öt száz-aléktól húsz száz-alékig terjedő
részt az állam javára le kell vonni. A munkaviszonyban álló dolgozó részére biz
tosított mindazok a jogok, amelyek a büntetés céljával nincsenek ellentétben, az elítéltet is megilletik."
Az idézett rendelkezés alapján a javító-nevelő munkát olyan büntetési nem
nek tekinthetjük, amely szabadságelvonás nélkül döntően a munkavégzés által kívánja a büntetési célokat megvalósítani.
a) A munkavégzés helyét és természetét a bíróság határozza meg. Evonatko-zásban a Btké. 16. §-a tartalmaz rendelkezést: „A javító-nevelő munkára ítélt
a bíróság által meghatározott természetű munkát a) ha az ítélet meghozatalának időpontjában munkaviszonyban áll, rendszerint az eddigi munkahelyén, b) egyéb esetekben - ha a végrehajtás feltételei az ítélethozatalkor a terhelt lakóhelyén vagy annak környékén biztosíthatók - a kijelölt munkahelyen végzi."
A javító-nevelő munka helyének kijelölése nem jelent problémát olyan esetek
ben, amikor az elítélt állami szervvel, szövetkezettel állt munkaviszonyban és munkaköre ellátásának körülményei, munkaköri kötelezettségei nem teszik lehe
tetlenné vagy célszerűtlenné ilyen büntetés végrehajtását. Bármelyik körülmény módosulása az elítélt munkakörülményeinek kényszerű megváltoztatását teheti szükségessé.
Az alábbi esetek fordulhatnak elő:
1. az elítélt állami szervvel, szövetkezettel áll munkaviszonyban és munkaköri kötelezettségei nem állanak ellentétben a javító-nevelő munka célkitűzéseivel.
Ebben az esetben a büntetést jelenlegi munkahelyén, a jelenlegi beosztásában kell végrehajtani;
2. az elítélt állami szervvel, szövetkezettel áll ugyan munkaviszonyban, azon
ban munkakörénél fogva nem lenne célszerű büntetését eddigi beosztásában vég
rehajtani. Ebben az esetben az elítélt munkahelyén belül egyéb beosztásba áthe
lyezhető, a bíróság számára más természetű munkakört jelölhet ki;
3. az előbbi feltételek fennforgása esetében sor kerülhet arra is, hogy a bíró
ság más munkahelyet jelöl ki az elítélt számára és megszabja az itt végzendő munka természetét is;
4. amennyiben az elítélt sem állami szervvel, sem szövetkezettel nem áll mun
kaviszonyban, a javító-nevelő munkára ítélés feltétele az, hogy az elítélt lakó
helyén vagy annak környékén legyen olyan munkahely, ahol a büntetés végre
hajtására sor kerülhet. Ebben az esetben a bíróság jelöli ki a végrehajtás helyéül
•szolgáló munkahelyet és a végzendő munka természetét egyaránt.
Az itt idézett lehetőségek törvényi szabályozását a 7/1962. (VI. 28.) IM szá
mú rendeletének az 1. §-ában találjuk. Eszerint: „(1) Azt az állami szervet (Btk.
114. §), illetve szövetkezetet (Btké. 39. §) - a továbbiakban: vállalat - , ahol a javító-nevelő munkát végre kell hajtani, a bíróság határozza meg. (2) Ha az
elítélt az ítélethozatal időpontjában munkaviszonyban, illetve szövetkezeti tag
sági viszonyban áll, a javító-nevelő munka yégrehajtásának helyéül rendszerint azt a vállalatot kell meghatározni, ahol eddig dolgozott és itt olyan természetű munka végzésére kell kötelezni, mint amilyet az ítélethozatalkor végzett. (3) A bíróság a (2) bekezdés rendelkezésétől kivételesen eltérhet és a (4) bekezdés
ben foglaltak megfelelő alkalmazásával a javító-nevelő munka végrehajtásának helyéül más vállalatot is kijelölhet s más természetű munka végzését is elrendel
heti, ha a munkafegyelem biztosítása, a társadalmi tulajdon védelme vagy az el
ítélt nevelése ezt feltétlenül indokolttá teszi. (4) Amennyiben az elítélt az ítélet
hozatal időpontjában nem áll munkaviszonyban, illetve szövetkezeti tagsági vi
szonyban, javító-nevelő munka kiszabásának csak akkor van helye, ha a 2. § (1) és(2) bekezdésében foglaltaknak megfelelő vállalat kijelölhető. Az elítélt e vál
lalatnál a bíróság által meghatározott természetű munkát köteles végezni."
A hivatkozott 2. § az alábbi rendelkezést tartalmazza: „(1) A vállalat kijelö
lésénél - a javító-nevelő munka alkalmazásának célját is tekintve - figyelembe kell venni az elítélt szakmai képzettségét, testi alkalmasságát, szellemi képessé
gét, életkorát és egészségi állapotát. (2) A javító-nevelő munka végrehajtásának helyét olyan vállalatnál kell kijelölni, amelynek székhelye az elítélt lakóhelyén
— vagy ha erre nincs mód - olyan helységben van, amely nem teszi szükségessé, hogy családjától külön éljen. (3) Az elítélt munkabérét, javadalmazását az érvé
nyes bértételek, illetve rendelkezések alapján az állami szerv (Btk. 114. §) ve
zetője, a szövetkezet (Btké. 39. §) vezetősége (a továbbiakban: vállalat igazga
tósága) állapítja meg."
A fentiekből kitűnik, hogy a javító-nevelő munka kiszabásánál akkor állanak elő nehézségek, ha a büntetés végrehajtása az elítélt jelenlegi munkahelyén vagy jelenlegi beosztásában nem látszik célszerűnek, vagy ha az elítéltnek nincs meg
felelő szervvel munkaviszonya.
A jelenlegi munkahely alkalmatlan lehet a büntetés végrehajtására olyan ese
tekben, amikor a bűnelkövetés a munkahelyi körülményekkel állt összefüggés
ben és az eddigi munkahely szűkreszabott volta miatt egyéb munkakör kijelölése nem biztosítható. Kis létszámú vállalatnál nehezen lehetne megoldani a vállala
ton belül új munkakörbe helyezést, különösen olyan esetben, amikor több munka
vállaló közös egyetértésben, munkabeosztásukkal összefüggésben követte el bűn
cselekményét. Ilyen esetekben tehát célszerű új munkahelyet kijelölni és a mun
kahely kijelöléssel egyidejűleg a végzendő munka természetét is meg kell a bíró
ságnak határoznia.
Az új munkahely kijelölésénél - és a munkaviszony hiányában történő mun-ikahely kijelölésnél - döntően az elítélt lakóhelyére figyelemmel kell eljárni. Nem
kényszeríthető az elítélt arra, hogy munkáját családjától távol végezze. A csa
ládjából való kiszakításnak - az anyagi megterhelésen túlmenően - hátrányos kihatásai lehetnének saját és családtagjai, elsősorban gyermekei erkölcsi fejlődé
sére, személyiségük alakulására.
A vállalaton belüli munkakör megváltoztatásának a kívánalma gyakrabban
merülhet fel, mint a munkahely megváltoztatásáé. Evonatkozásban szintén a cél
szerűség szempontjai határozzák meg a bíróság állásfoglalását.
Célszerű lehet új munkakör, az eddig végzett murikától eltérő természetű munka kijelölése pusztán az elítélt jelenlegi beosztására figyelemmel is. Vezető, bizalmi jellegű munkakörben javító-nevelő munka végrehajtása nem lenne cél
szerű. Az elítélt nevelése, de általában a munkafegyelem, az elöljárók tekintélyé
nek a biztosítása is megkívánja ilyen esetekben az eddigitől eltérő természetű munka kijelölését.
Mai bírói gyakorlatunkban egységesnek mondható a felfogás, amely a vezető állásban kizártnak tartja a javító-nevelő munka végrehajtását. E felfogás szerint a büntetés céljai elsősorban az elkövető nevelése, de a genetálprevenció is -aligha érhetők el a büntetésnek vezető állásban történő végrehajtása esetében.8
Ugyanez vonatkozik egyébként a bizalmi jellegű, vagy az olyan állásokra is, mely állások betöltésénél előfeltétel a büntetlen előélet. A Legfelsőbb Bíróság B. törv. V. 186/1967. sz. döntésében helyesen szögezte le evonatkozásban az alábbiakat: „Olyan munkaköröket, amelyekben való alkalmaztatásnak jogszabá
lyi rendelkezés folytán előfeltétele a büntetlen előélet, nem tölthet be büntetett előéletű vagy büntetés hatálya alatt álló személy, különösképpen nem büntetés végrehajtásaként."9
De a munkafegyelem biztosítása, a társadalmi tulajdon védelme, vagy az el
ítélt nevelése olyan esetekben is indokolttá teheti az eddigitől eltérő természetű munka előírását, amikor az elítélt sem vezető, sem bizalmi jellegű munkakört nem töltött be. Kívánatos lehet pl. olyan természetű munka kijelölése, amelyet kollektívában végezhet az elítélt és ily módon biztosítható munkatársainak po
zitív irányú ráhatása. Önmagában az a körülmény, hogy az elítélt eddig szellemi vagy adminisztratív munkát végzett, nem teszi szükségessé új munkakör kijelö
lését.
A bíróság eddig elemzett kijelölési joga kétségtelenül beavatkozást jelent a vállalat belső életébe, az igazgató, a vállalatvezető jogkörébe is. A közérdeket szolgáló vállalati érdek szenvedne csorbát abban az esetben, ha a vállalat életét csak kívülről ismerő bíróság döntése nemcsak az elítélt által végzendő munka természetét, hanem az elítélt munkabeosztását is konkrétan meghatározná. He
lyesen állapítja meg ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság B. törv. V.
1190/1965. sz. döntése, hogy „a bíróság a javító-nevelő munkára ítélt által vég
zendő munka természetét, a munkakört jelölheti meg (pl.: segédmunkás, szerelő, gépkocsivezető stb.), de ezen belül már munkabeosztást nem határozhat meg."1 (' Jogszabályaink ezért lehetőséget biztosítanak a vállalat igazgatója számára is arra, hogy az elítélt neveléséhez és a vállalat érdekeihez egyaránt igazodó
vál-8 Ez a felfogás fejeződik ki a Legfelsőbb Bíróság 100/1964. számú törvényességi határozatában is, Bírósági Határozatok 1964. 4010. sz.
9 Bírósági Határozatok 1967. 5371. sz.
1 0 Bírósági Határozatok 1966. 2. sz. 4739. sz.
toztatást eszközölhessen az elítélt munkakötelezettségeinek kijelölésénél. A 7/1962. (VI. 28.) IM sz. rendelet 4. §-a értelmében: „A vállalat igazgatója az elítéltet a bíróság által meghatározott természetű munka keretében más munká
val is foglalkoztathatja, ha ezt a) a munkafegyelem biztosítása, b) az elítélt ne
velése vagy c) a személyi, illetve családi viszonyaiban utólag bekövetkezett kü
lönös méltánylást érdemlő változás indokolja."
Az igazgatónak e módosítási joga ellen kifogást nehéz lenne emelni, mivel a törvényhozó e jogot csak meghatározott feltételek fennforgása esetében engedi érvényesíteni. E feltételek elegendő garanciát biztosítanak a bíróság ítéletének kijátszásával szemben is. E tekintetben különösen azt tartjuk jelentősnek, hogy a vállalat igazgatója csak „a bíróság által meghatározott természetű munka ke
retében" foglalkoztathatja az elítéltet más munkával.
b) Az eddig tárgyalt rendelkezések, amelyek egyébként a Btk. 42. § (1) be
kezdéséhez kapcsolódnak, a javító-nevelő munka céljával állanak öszefüggésben.
Ugyanezen § (2) bekezdésében találjuk viszont azt a rendelkezést, amely a ja
vító-nevelő munka mint büntetés hátrány-elemére utal.
Az elítélt munkabéréből öt százaléktól húsz százalékig terjedő rész levonását írhatja elő a bíróság. Ez kétségtelenül hátrány az elítélt szemszögéből, azonban nem szabad e büntetési nem lényegét ebben a hátrányhan látni. Ebben az eset
ben a javító-nevelő munka valóban egyenlő lenne a részletekben fizetett pénz
büntetéssel. Erre alapozták korábban egyes szovjet büntetőjogászok - így pl.
Menysagin - azt a véleményüket, hogy a javító-nevelő munkát törölni kell a bün
tetési nemek közül.1 1
A szocialista irodalomban a javító-nevelő munka létjogosultsága tekintetében a vita ugyan még folyik, pedig a gyakorlat igazolta e büntetési nem szükségessé
gét hirdető felfogások helyességét. Szükség van az elítélt munkabérének a csök
kentésére is, hogy ezzel is éreztessük a bűnelkövetővel a cselekményéről alkotott társadalmi helytelenítést. De semmiképpen sem merülhet ki ennyiben a javító
nevelő munka: ehhez feltétlenül kapcsolódniuk kell a kollektíva fokozott törő
désének, az elítélt gondolkodásmódja átalakítására irányuló erőfeszítéseknek.
Az elítélt munkabérére vonatkozólag a 7/1962. (VI. 28.) IM sz. r. tartalmaz további rendelkezéseket. A 9. § szerint: „A munkaibérnek a jogerős ítéletben megállapított arányú csökkentése a családi pótlékra, az újítási díjra, a kikülde
tési ós külszolgálati illetményekre, a költözköcjési illetményre, a különélési díjra, valamint a természetbeni juttatásokra nem terjed ki."
Ugyanezen § (2) bekezdése írja elő azt, hogy a termelőszövetkezeti tag vonat
kozásában a zárszámadás során részére kifizetésre kerülő összegből kell levonni a megítélt hányadot. „A termelőszövetkezeti tagot a javító-nevelő munka végre
hajtása alatt is megilleti a háztáji gazdaság és a közgyűlés határozata szerint járó földjáradék."
c) Büntető törvénykönyvünkre általában jellemző humanitás példáját találjuk
1 1 A szovjet jogirodalomban lefolyt vitát ismerteti Sargorodszkij: i. m. II. k. 142-143. old.
az elemzés tárgyát képező 42. § (2) bekezdésében, ahol a törvényhozó arról ren
delkezik, hogy a javító-nevelő munkára ítéltet is megilletik a munkaviszonyban álló dolgozó részére biztosított mindazok a jogok, amelyek a büntetés céljávaf nincsenek ellentétben.
E rendelkezéshez kapcsolódik a 7/1962. (VI. 28.) IM sz. r. 11. és 12. §-a:
„11. §. (1) Az elítélt a javító-nevelő munka végrehajtása alatt nem részesülhet:
a) évi rendes vagy rendkívüli szabadságban - kivéve a 12. § (1) bekezdésében foglaltakat, - b) fizetés nélküli szabadságban. (2) Az elítéltet a javító-nevelő munka tartama alatt végzett munkája alapján jutalomban vagy más jutalom jel
legű juttatásban részesíteni nem lehet."
A 12. § értelmében megilletik a javító-nevelő munkára ítéltet „a szülési és a fiatalkor vagy az egészségre ártalmas munka alapján járó szabadság, illetve pót
szabadság".
Ugyanezen § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „a betegség esetében járó juttatások tekintetében a 71/1955. (XII. 31.) MT számú rendelet 110. §-ának (1) bekezdésében . . . foglalt rendelkezést kell alkalmazni".
A hivatkozott jogszabály szerint a betegség esetén járó táppénzt a bírói ítélet
ben megállapított csökkentés nélküli összegben kell figyelembe venni, a táppénz százalékos mértéke tekintetében azonban a jogszabály rendelkezést nem tartal
maz. Ezek után felmerül a kérdés: az ítéletben megállapított csökkentés nélküli összeg hány százaléka fizethető ki a javító-nevelő munkára ítélt személynek be
tegsége esetén táppénz címen ?
Az SZTK ügyviteli utasítás 127. §-a szerint „a javító-nevelő munkára ítélt dolgozónak kizárólag 65%-os táppénz jár".
Ha az SZTK ügyviteli utasítás idézett rendelkezését összevetjük a Btk. 42.
§-ának itt tárgyalt előírásával, úgy látjuk, nincs meg közöttük minden szempont
ból az összhang. Mi indokolhatja ugyanis a táppénz nagyságát korlátozó SZTK ügyviteli utasítás rendelkezését abban az esetben, ha az elítélt már korábban megszerezte a 75%-os táppénzre való jogosultságot? A táppénzes állományban töltött idő ugyanis nem számít be a javító-nevelő munkára ítélés időtartamába.
Ezért is kell a csökkentés nélküli összeg alapján fizetni a táppénzt. Ha tehát ez az idő a büntetés időtartamába nem számít be, nem eredményezheti a táppénz összegének a csökkentését semmiféle címen sem. Az elítélt felgyógyulása után a javító-nevelő munka végrehajtása tovább folyik, a bíróság által megállapított bércsökkentés teljes egészében megvalósul. A táppénz csökkentése ezért olyan többlet-hátrányt jelentene az elítélt számára, amelyre őt a bíróság nem ítélte.
Merülhetnék fel problémák egyéb juttatások vonatkozásában is. Az előbb ugyan idéztük már azt a rendelkezést, amely szerint az elítéltet munkája alapján jutalomban vagy jutalom jellegű szolgáltatásban nem lehet részesíteni, bizonyta
lanság tapasztalható a nyereségrészesedés, a prémium, a jubileumi és a hűség
jutalom kifizetése körül.
Véleményünk szerint a nyereségrészesedés és a prémium olyan jutalomjellegű szolgáltatás, amelyet a dolgozók munkájuk alapján, munkájuk eredményére
te-kintettel kapnak. Ezért a javító-nevelő munkára ítélt személy az elítélés idő
tartama alatt, illetőleg az elítélés ideje alatti munkája alapján utólag sem nyere
ségrészesedésben, sem prémiumban nem részesíthető.
Jubileumi jutalomban részesülnek azok a dolgozók, akik ugyanannál a vál
lalatnál, intézménynél 25, 40 vagy 50 éves folyamatos munkaviszonnyal rendel
keznek. Mivel a javító-nevelő munkán töltött idő nem tekinthető munkaviszony
nak, a jubileumi jutalomhoz szükséges időbe nem lehet beszámítani a javító
nevelő munkán töltött időt. A büntetés lejárta után azonban tovább folytatódik az idő múlása és amint a 25, 40 vagy 50 év ily módon eltelik, a dolgozó jogo
sult jubileumi jutalomra.
A hűségjutalom tekintetében hasonló állásponton vagyunk: a javító-nevelő munka időtartamát a hűségjutalom összegének a megállapításánál nem lehet fi
gyelembe venni. A munkaviszony ez alatt az idő alatt szünetel és ezt az időt a büntetés kiállása után sem lehet visszamenőleg munkaviszonyban töltött időnek tekinteni.
d) A Btk. 43. §-a a javító-nevelő munka időtartamával kapcsolatos rendelke
zéseket tartalmazza: „(1) A javító-nevelő munka legrövidebb tartama három hó
nap, leghosszabb tartama egy év és hat hónap, halmazati és összbüntetés eseté
ben két év. (2) Ahol e törvény Különös Része a javító-nevelő munka leghosz-szabb tartamát nem határozza meg, a javító-nevelő munka egy év és hat hóna
pig terjedhet. (3) A javító-nevelő munka tartamába nem lehet beszámítani azt az időt, amely alatt az elítélt a munkát nem végzi."
Az idézett rendelkezések mindenekelőtt meghatározzák a javító-nevelő munka generális minimumát és maximumát. Fentebb már összefoglaltuk azokat a bűn
tetteket, amelyek megvalósítása esetére a törvény Különös Része lehetővé teszi javító-nevelő munka alkalmazását. Az itt szereplő szankciók átvizsgálása után megállapíthatjuk, hogy speciális minimumot a törvény sehol sem határoz meg;
a speciális minimum ezek szerint egybe esik a generális minimummal. A speciális maximum azonban gyakran eltér a generális maximumtól.
A törvény Különös Része a javító-nevelő munkát egyéb büntetéssel vagylago
san az alábbi időtartamban rendeli kiszabni:
hat hónapig terjedő javító-nevelő munka vagy pénzbüntetés (2 esetben), spe
ciális minimum hiányában a generális minimum irányadó;
egy évig terjedő javító-nevelő munka vagy pénzbüntetés (1 esetben), a speciá
lis minimum azonos a generális minimummal;
hat hónapig terjedő szabadságvesztés vagy egy évig terjedő javító-nevelő mun
ka (7 esetben), speciális minimum itt is három hónap;
egy évig terjedő szabadságvesztés vagy javító-nevelő munka (21 esetben), mind a minimum, mind a maximum tekintetében a generális időtartamok irány
adóak.
A javító-nevelő munka időtartamára vonatkozólag tartalmaz rendelkezést a 66. § (3) bekezdése is: „Két vagy több olyan bűntett találkozása esetében, amely
re a törvény súlyosabb büntetésként javító-nevelő munkát rendel, a (2) bekezdés
ben foglalt rendelkezést kell megfelelően alkalmazni azzal, hogy a halmazati bün
tetésként kiszabott javító-nevelő mun'ka tartama nem haladhat meg két évet."
Az itt meghatározott maximum irányadó még abban az esetben is, ha az el
követőt több javító-nevelő munkára ítélték és az ítéletekben kiszabott bünteté
seket összbüntetésbe foglalják (72. §).
Az előbb láttuk, hogy a javító-nevelő munka tartamába nem lehet beszámítani azt az időt, amely alatt az elítélt a munkát nem végzi. A törvény e határozott rendelkezését a 7/1962. (VI. 28.) IM sz. rendelete némileg hajlékonyabbá - és így alkalmazhatóbbá, méltányosabbá - teszi az alábbi rendelkezésével: ,,5. §. (1) Ha a munka végzése az elítélt hibáján kívül szünetel, ez az idő a javító-nevelő munka tartamába általában beszámít. Az üzemi balesetből, illetve foglalkozás
ból származó betegség folytán betegállományban töltött időt minden esetben be kell számítani. (2) Nem számít be a javító-nevelő munka tartamába: a) az (1) bekezdésben nem említett betegség folytán betegállományban töltött idő; b) az az idő, amely alatt az üzem működése szünetel; c) a 12. § (1) bekezdésben fog
lalt rendelkezés alapján szabadságon töltött idő."
A hivatkozott 12. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezést fentebb már idéz
tük (szülési, valamint a fiatalkor vagy az egészségre ártalmas munka alapján
tük (szülési, valamint a fiatalkor vagy az egészségre ártalmas munka alapján