A kérdés irodalmi gazdagságát magyarázza és érthetővé teszi a világnézeti, politikai nézetekkel való szoros kapcsolata. A büntetés jogalapjára vonatkozó

kérdést sem lehet „semleges" ideológiai, világnézeti alapról megválaszolni. Az ál­

lásfoglalás tisztán és viszonylag közvetlenül feltárja a szerző ideológiai alap­

állását, vilégnézeti koncepcióját is. A büntető jogtudomány önállóságára annyira kényes burzsoá jogtudomány képviselői sem tagadták az erős világnézeti színe­

ződés tényét és ennek megfelelően hirdették azt, hogy „az állami büntetőhata­

lom megindokolására a jogfilozófia illetékes".²

A burzsoá jogfilozófusok éltek is „illetékességükkel" és filozófiai, világnézeti felfogásukat jellemző kisebb-nagyobb eltéréseknek megfelelően dolgozták ki a büntetés jogalapjára vonatkozó tanításukat. Az első időkben még sok energiát fektettek annak a kérdésnek a megválaszolásába, hogy milyen jogon büntet az állam? A jus puniundi közel sem volt még ekkor magától értetődő.

A büntetés jogalapjára vonatkozó kezdeti felfogásokat az államalakulásra vonatkozó teóriákkal való összefüggés jellemezte. Különösen áll ez az újkor ele­

jén működött természetjogászok koncepciójára, amelyekben az államhatalom ki­

alakulásának a magyarázata alig különíthető el az állam büntetési jogának indo­

kolásától.

1 Edmund Mezger: Strafzweck und Strafzumessungsregeln, Matériáién zur Strafrechtsreform, Bonn, 1954. I. Band, 1. old.

2 így Andreas Henrid: Die Begründung des Strafrechts, i. m. 9. old. ís.

A természet jogászok individualisztikus államelméletei az egyének akaratára vezették vissza az állam kialakulását. Ebből következett az a felfogás, amely az állam minden jogosultságának alapját szintén az egyének, az egyes állampolgá­

rok akaratában jelölte meg. Grotius, a természetjogi iskola egyik megalapítója De )ure belli ac pacis című művében „lehetetlennek" véli azt, hogy a súlyos bűncselekményt ne büntessék.³ A bűnelkövető e természeti törvény ismeretében követi el cselekményét és így önként aláveti magát a büntetésnek.

A francia felvilágosodás bölcsészeinek, elsősorban Montesquieu-nek a műkö­

désével veszi kezdetét az az irány, amely a jogot tételes jognak tekinti és nem tartja szükségesnek a bűnelkövető beleegyezését, a büntetésnek való önkéntes alávetését ahhoz, hogy az állami büntető hatalmat megalapozza. Montesquieu-nek a hatalom megoszlására vonatkozó híressé vált tana óta nem annyira a büntetési jog vajonját és miértjét tárgyalták, hanem e joggal való élés igazságos és célszerű kereteit. Itt kezd összeolvadni a büntetés jogalapjára irányuló kérdés a büntetés céljára vonatkozó problémával. Az itt megindult fejlődés olyan fázi­

sában élünk, amikor már egyáltalán fel sem vetjük azt a kérdést, honnan van és miért van az államnak joga polgárainak megbüntetésére. Ha nagy ritkán fel is teszi napjaink egyik vagy másik jogbölcsésze e kérdést, kultúrértékeink védel­

mének, a társadalmi együttélés rendje biztosításának a szükségességére történő rövid utalással megválaszoltalak tekinti azt.⁴

2. Kétségtelen, hogy a büntetés jogalapját napjainkban gyakorlati szükségessé­

gében, hasznosságában látjuk. Az államnak nemcsak joga, hanem egyenesen kö­

telessége a társadalmi együttélést zavaró, az együttélés rendjét nagyobb mérték­

ben veszélyeztető vagy sértő személyek megbüntetése. A modern államok büntető törvényei az állam e jogát - és egyben kötelességét - vitathatatlanná teszik, esetleg meg is indokolják, de mindenképpen precizírozzák használatának felté­

teleit. Így váltotta fel az évszázados fejlődés során a büntetés jogalapjára vonat­

kozó kérdést a büntetőjogi felelősség mibenlétének és feltételeinek a megálla­

pítására irányuló törekvés.

3 . A büntetőjogi érdeklődésnek a büntetés jogalapjától történt elfordulása és a felelősség kérdései felé fordulása logikus következménye az államhatalom ki­

alakulása modern magyarázatának. A XX. század uralkodó osztályainak és réte­

geinek már nincs szükségük arra, hogy hatalmukat „társadalmi szerződésből"

vagy felsőbbrendű lények átruházásából vezessék le. A civilizált társadalmak léte parancsolólag megköveteli egy egységes hatalom fennállását és ennek az em­

berek életébe a közösség érdekében történő beavatkozását. Most már nem a be­

avatkozás ténye, hanem a beavatkozás feltételei és terjedelme igényel elvi

meg-3 Crimen grave non potest esse punibile - írja.

* Werner Petrzilka írta még 1930-ban, hogy kultúrértékeink, amelyek a jogbiztonság függvényei, teljesen igazolnak minden intézkedést, amelyek a jogrendszer védelméhez szükségesek. (Vö.:

Persönlichkeitsforschung und Differenzierung in Strafvollzug, Hamburg, 1930. 13. old.)

alapozást. És kialakul a tétel: „Az állam büntető hatalmi igénye csakis a fele­

lősség etikai alapján érvényesülhet."⁵

A vázolt szemléleti változás következményeképpen élénkültek meg a felelős­

ség egyes vonatkozásainak tisztázására irányuló kutatások. A legkülönbözőbb világnézetű és politikai koncepciójú szerzők törekedtek arra, hogy egy egységes felelősségi rendszert építsenek fel és ennek keretében tisztázzák a büntetőjogi felelősség lényegére vonatkozó kérdéseket is.⁶

a) A felelősség lényegében nem más, mint a tanúsított magatartásokról alko­

tott értékítélet következményeinek viselése. Mivel az ember magatartása külön­

böző szabályrendszerek tárgya lehet, a felelősségnek is különböző fajai vannak.

A jogi felelősség a magatartás jogi szabályozásából eredő következmények elvi­

selésének a szükségességét jelenti. A jogi szabályozás sokrétűségének megfelelően beszélünk büntetőjogi, polgári jogi, munkajogi stb. felelősségről.

Hazai jogirodalmunkban Eörsi Gyula tett kísérletet arra, hogy „felvázolja a jogi felelősség egységes alapjainak és a jogi felelősség egyes alakzatai differen­

ciálódásának és specifikus jellegzetességeinek a körvonalait."

Eörsi koncepciója szerint „a jogi felelősségnek két feltétele van: a) olyan magatartásfajta, amely a jogi felelősség kivételes represszív eszközeivel való javításra szorul, és b) ilyen eszközökkel általában javítható is."⁸ Javításra viszont a társadalomra veszélyes magatartások szorulnak, és ezek akkor javíthatók, ha alanyuk meghatározott pszichikai sajátosságokkal rendelkezik. Ily módon egye­

sül a felelősség intézményében a kauzális és a finális elem és válik mindkettő a felelősség egyenértékű tagjává.

A 'magunk részéről egyetértünk azzal a tétellel, hogy a jogi felelősségnek egy­

séges alapja van. A büntetőjogi felelősség alapjainak a vázolásánál is azokból a vonásokból kell kiindulni, amelyek a jogi felelősséget általában jellemzik:

javításra szorultság - javíthatóság. A büntetőjogi felelősség specifikumai e két alapfeltétel büntetőjogi vetületében rejlenek. A büntetőjogi felelősségnek ezek szerint arra a kérdésre kell választ adnia, milyen magatartások szorulnak arra, hogy büntetőjogi eszközökkel történjék meg a javításuk, és milyen feltételek fennforgása esetében képesek e büntetőjogi eszközök erre.

Ujabban if j . Bolya Lajos vitatja a vázolt álláspont 'helyességét és az alábbiakat írja: „ . . . az általános jogi felelősség kategóriáját nem fogadhatjuk el, mint

kiin-5 lrk Albert: A magyar anyagi büntetőjog, Pécs, 1933., 118. old.

6 Messze vezetne témánktól a felelősség kérdéseinek részletes vizsgálata. Ha csak az erkölcsi és a jogi felelősség kettősségére, a felelősség területén felmerülő jogi, etikai és pszichológiai vo­

natkozások sokaságára utalunk, láthatjuk milyen sokirányú vizsgálatokra lenne szükség akkor is, ha csak az alapkérdéseket igyekeznénk feltárni. Meg kell elégednünk ezért azzal, hogy csak a büntetés lényegének megértéséhez feltétlenül szükséges kérdéseket tekintsük át.

7 Eörsi Gyula: A jogi felelősség alapproblémái. A polgári jogi felelősség, Budapest, 1961»

16. old.

8 Eörsi Gyula: i. m. 41. old.

duló alapot, mert a büntetőjogi felelősség társadalmi szerepénél fogva magasabb­

rendű, minőségileg különáll a többi felelősségfajtától, legalábbis olyan mérték­

ben, hogy közös felelősségi alapról nem beszélhetünk." Indokolása: „Önmagá­

ban a jog mint előírás nem hoz létre felelősséget, azonban, ha ezeket megszegik, akkor lép elő a felelősség. A felelősség nem a jog absztrakt (vagy hasonló értel­

mű paradoxonnal: az absztrakt jog) megsértése, hanem a konkrét - a megfelelő jogág által szabályozott - jogszabály megsértése váltja ki."⁹

Ifj. Bolya érvélését nem tartjuk meggyőzőnek. A fogalomalkotás ugyanis absztrakció útján megy végbe és ha eltekintünk a konkrét jogszabálysértésektől, eljutunk egy olyan felelősség-fogalomhoz, amely mindenfajta jogi felelősséget magában foglal. Vannak ugyanis a jogágazatok által létrehozott felelősségeknek közös vonásaik is, amelyek alapját képezhetik egy egységes és általános jogi fe­

lelősség-fogalomnak.

Ifj. Bolyának annyiban igaza van, hogy a felelősség megnyilvánulása csak konkrét lehet. „Jogi felelősségre" vonni senkit sem lehet, csak büntetőjogi, pol­

gári jogi, munkajogi felelősségre. Ez azonban nem akadályozza az általános fe­

lelősség-fogálom megalkotását, mint ahogy a konkrét bűncselekmény-elkövetések sem zárják ki egy általános bűncselekmény-fogalom megalkotását.

A vázolt nézeteltérés alapja tehát végső soron a felelősség és a felelősség re­

alizálása, a felelősségre vonás közötti különbségben van. Ha a felelősség „vala­

mely cselekményről alkotott erkölcsi értékítélet következményeinek a cselekvő által való viselése", ettől megkülönböztethető a felelőssé-tevés, azaz „az a szel­

lemi művelet, amellyel a cselekményről alkotott erkölcsi értékítéletünket átvisz-szük a cselekvő személyre. Végül felelősségre vonás az ugyanebből az értékítéle­

tünkből folyó következményeknek az illető személyre való alkalmazása."^{1 0} b) Ügy véljük, a fogalmak nem kellő tisztázottsága szerepet játszik abban is, hogy a büntetőjogi felelősség vonatkozásában némi bizonytalanság tapasztalható.

A jogirodalomban még napjainkban is keverednek az ilyen fogalmak, mint pl. fe­

lelősség - büntethetőség, felelősség - bűnösség, a felelősség alapjai - a felelősség feltételei, stb. Mivel elképzelésünk szerint a büntetés jogalapját a felelősség te­

rületén kell keresnünk, indokolt röviden foglalkozni az említett fogalmakkal és egymáshoz való viszonyukkal.

Fentebb már adtunk egy meghatározást a felelősségről általában: a magatar­

tásról alkotott értékítélet következményeinek a viselése. A büntetőjogi felelősség ezek szerint a magatartásról alkotott büntetőjogi értékelés következményeinek a viselése lenne. E következmények elviselését a társadalom igényli és ennek az igénynek a kielégítését az államhatalom biztosítja. Az ember büntetőjogi felelős­

sége a társadalom jogi értékítéletének kifejezésére illetékes államhatalommal

ifj. Bolya Lajos: A büntetőjogi felelősség alapjainak kérdései, Jogtudományi Közlöny 1966.

12. sz. 654-655. old.

Geller Erik: A magyar büntetőjog tankönyve, Szeged, 1931. 66-67. old.

szemben áll fenn. Lényegét az a kötelesség adja, hogy magatartásának tanúsítá­

sánál figyelemmel kell lennie a törvényhozó akaratára, a társadalmi elvárásokra.

A törvényhozó akaratát - parancsait és tilalmait - a jogszabályok juttatják kifejezésre. A törvényhozó foglalja össze azokat a feltételeket is, amelyek fenn­

forgása esetében az elkövető büntethető - más szóval: felelősségre vonható. Te­

hát míg a büntethetőség a bűnelkövető megbüntetésének a feltételeit foglalja ma­

gában, addig a felelősség az elkövetőnek a társadálommái szemben fennálló és az államhatálom áltál realizálható kötelességét jelenti.

A mondottakból kitűnik, hogy a büntethetőség nem azonosítható a büntető­

jogi felelősséggel. Az egyik jogi feltételek összességét, a másik meghatározott kötelességet jelent. Közöttük azonban kétségtelenül szoros összefüggés áll fenn:

a jogi feltételek fennforgása szükséges az említett kötelesség realizálásához.

Még gyakrabban találkozunk olyan írásokkal, amelyekben a felelősség intéz­

ménye a bűnösség kategóriájában oldódik fel, anélkül, hogy e két jelenség egy­

máshoz való viszonyát a szerzők megnyugtatóan tisztáznák.

A bűnösség - napjaink uralkodónak mondható meghatározása szerint - „az elkövetőt az általa véghezvitt társadalomra veszélyes cselekményhez fűző - szán­

dékosság vagy gondatlanság formájában kifejezésre jutó - pszichikus viszony, amely miatt neki cselekménye felróható."^{1 1}

Ha a felelősségről adott meghatározásunkat e bűnösségfogalommal összevet­

jük, azonnal látjuk a közöttük levő különbséget. Ennek lényegét abban foglalhat­

juk össze, - és ez egyben e két jelenség közötti viszonyt is jellemzi, hogy az em­

lített pszichikai viszony is az egyik feltétele annak, hogy az elkövető kénytelen legyen elviselni tettének következményeit. Mivel a bűnösség a büntethetőségnek is egyik feltétele, a felelősséggel való azonosítás még kevésbé indokolt, mint a büntethetőségé.

c) Ügy gondoljuk, az eddig vizsgált két összefüggés tisztázása nem sok ellenve­

tést válthat ki. A büntetőjogi felelősség alapjai és feltételei vonatkozásában azon­

ban több vitára számíthatunk.

Előre kell bocsátanunk, hogy a szocialista jogirodalomban sem szokásos a büntető felelősség alapjai és feltételei közötti megkülönböztetés. Ennek az a kö­

vetkezménye, hogy gyakran olvashatunk olyan fejtegetéseket a büntetőjogi fele­

lősség címszó alatt, amelyek lényegében e felelősség feltótelére vonatkoznak. Te­

kintettel azonban a feltételek nagy számára, az irodalmi megnyilvánulások néha bizonytalanságban hagyják az olvasót.

Nyikiforov a bűnösség és a felelősség kérdéseiről tartott egyik konferencián helyesnek tartotta „a bűnösség fogalmának, mint a büntetőjogi felelősség általá­

nos alapjának a meghatározását."^{1 2} Kurljandszkij szerint viszont „ . . . valamely

így Kádár-Kálmán: i. m. 416. old.

1 8 L.: A bűnösség és felelősség kérdése a szovjet büntetőjogban, Szovjetjogi Cikkgyűjtemény, 1951. 5. sz. 77. old.

bűncselekmény tényálladéki ismérveinek megléte a személy cselekményében je­

lenti a büntetőjogi felelősség alapját".^{1 3} Ugyanezt a felfogást vallja Cereteli és Makasvili is: a szovjet büntetőjog a bűncselekmény törvényi tényállását nyilvánította a felelősség alapjául."¹'* És végül idézzük Cshikvadze általánosító megállapítását, mely szerint: „ . . . az összes szovjet büntetőjogászok általánosan elismerik azt az igen fontos tételt, hogy a bűncselekmény törvényi tényállásának fennforgása valamely személy cselekményeiben (mulasztásában) az egyetlen alap­

ja az illető személy büntetőjogi felelősségre vonásának."^{1 5}

Az idézett nézetek összevetése alapján az alábbiakat állapítjuk meg:

Igaz ugyan, hogy egyesek a bűnösséget, mások a törvényi tényállást tekintették a büntetőjogi felelősség alapjának, ez az eltérés azonban csak látszólagos. Látszó­

lagos azért, mivel e szerzők elsődlegesen a bűnösséggel, illetőleg a törvényi tény­

állással összefüggő kérdéseket vizsgálták és csak ezzdl kapcsolatban érintették a büntetőjogi felelősség kérdését. Véleményüket ezért úgy kell értékelnünk, hogy a szerzők témájúik vizsgálata során jutottak olyan felismeréshez, mely szerint az általuk vizsgált jelenség a büntetőjogi felelősség alapjaként fogható fel. Vizsgála­

tuk viszont nem terjedt ki arra a kérdésre, hogy egyéb jelenségek nem tekinthe­

tők-e szintén a felelősség alapjának. Látszólagos az eltérés másodszor azért, mi­

vel a törvényi tényállás az idézett szerzők szerint is magában foglalja a bűnössé­

get, vagy legalább is annak két megnyilvánulási alakját.

Véleményünk szerint azok a jelenségek, - bűnösség, törvényi tényállás - ame­

lyeket az idézett szerzők a büntetőjogi felelősség alapjaként említettek, vitatha­

tatlanul a büntetőjogi felelősség feltételeinek tekinthetők. Mind a bűnösség, mind a törvényi tényállás nélkülözhetetlen a büntetőjogi felelősségre vonáshoz. Alap­

nak azonban legfeljebb abban az értelemben nevezhetők, hogy csak meglétük esetében, rájuk figyelemmel mehet végbe a felelősségre vonás.

Mi a büntetőjogi felelősség feltételének tekintjük azokat a jelenségeket, ame­

lyek megléte vagy hiánya nélkül büntetőjogi felelősségre vonásra nem kerülhet sor.

Vannak tehát a felelősségre vonásnak pozitív feltételei - amelyek fennfor­

gása szükséges a felelősségre vonáshoz - és vannak negatív feltételei - amelyek­

nek viszont hiányozniuk kell a felelősségre vonás lehetőségéhez. Az előbbi felté­

tel-csoportba tartoznak pl. a beszámítási képesség, a bűnösség, de a magatartás, a társadalomra veszélyesség is, az utóbbiba a jogos védelem, a végszükség stb.

5 V. L. Kurljandszkij: A bűncselekmény tényálladékáról szóló tanítás egyes kérdései a szovjet büntetőjog elméletében, Szovjetjogi Cikkgyűjtemény 1962. 190. old.

1 T. V. Cereteli és V. G. Makasvili: A bűncselekmény törvényi tényállása mint a büntető fele­

lősség alapja, Szovjetjogi Cikkgyűjtemény 1955. 215. old.

5 V. M. Cshikvadze: A bűncselekmény törvényi tényállásának fogalma és jelentősége a szovjet büntetőjogban, Szovjetjogi Cikkgyűjtemény 1955. 380. old.

5 A büntetés tana

Mind a pozitív, mind a negatív feltételek kapcsolódhatnak az elkövető személyé­

hez vagy cselekményéhez, és ennek megfelelően beszélhetünk szubjektív és ob­

jektív feltótelekről. A bűnösség tehát a büntetőjogi felelősségre vonás szubjektív pozitív feltétele, a szűkebb értelemben vett törvényi tényállás viszont a felelős­

ségre vonás objektív pozitív feltétele.

Az elmondottakat abban összegezhetjük, hogy egy bűncselekmény elkövetése (értve ezen a büntethetőség objektív és szubjektív, pozitív és negatív feltételei­

nek az összességét) a feltétele a büntetőjogi felelősségnek. Feltétele és nem az alapja.

A büntetőjogi felelősség feltételei szemmel láthatóan jogi természetűek. A tör­

vényhozó állítja fel ezeket, a tudomány előrehaladásának, eredményeinek és a gyakorlat igényeinek messzemenő figyelembevételével.

A büntetőjogi felelősség alapjai ezzel szemben világnézeti, filozófiai jellegűek.

Olyan jelenségek tartoznak ide, amelyek választ adnak arra a kérdésre, miért tehető felelőssé adott személy a fenti feltételek fennforgása esetében? A büntető­

jogi felelősség rendszere tehát filozófiai, világnézeti alapokon nyugszik és ezek az alapok magyarázzák végső soron az államhatalom büntetési jogát is.

4 . De milyen filozófiai alapokon építhető fel olyan büntetőjogi felelősségi rend­

szer, amely a társadalmi igényeknek úgy felel meg, hogy összhangban áll az em­

berrel foglalkozó tudományok eredményeivel is?

A büntető jogtudomány fejlődése során kidolgozott felelősségi koncepciók két főcsoportba sorolhatók: a korábbi nézetekre az indeterminizmus, az újabbakra a determinizmus elvének az elfogadása jellemző. Ennek megfelelően beszélünk in-determinista és in-determinista felelősségi rendszerekről.

a) Az indeterminizmus tételein felépített felelősségi koncepció elsősorban az ún. klasszikus irányzat követőire jellemző. Kiindulási tételük a különböző csele­

kedetek közötti választási lehetőség. A bűnelkövető megbüntetését azzal indokol­

ták, hogy az máiképpen is cselekedhetett volna. Akarata szabadon alakult ki, kialakulását sem külső, sem személyében rejlő körülmények nem határozták meg döntő mértékben. Ha el is ismerik az indeterminizmus talaján álló szerzők a kö­

rülmények hatását az akarat kialakulására, ezt csak befolyásolónak, motiválónak, de nem meghatározó jellegűnek, determinálónak tartják. Az indeterminizmus hívei kivonták az ember akaratát az oksági törvények uralma alól és azt úgy ér­

tékelték, mintha az az indítóokoktól függetlenül, sőt azokkal szemben is kiala­

kulhatna. A büntetés jogalapja tehát a szabadakaratban van: erkölcstelen és méltánytalan lenne bárkit is megbüntetni abban az esetben, ha ő nem akarhatott mást, csak a bűncselekmény elkövetését. A bűncselekmény elkövetésének az oka ezek szerint az ember szabad akarata, a büntetés célja a megtorlás. A büntetés­

nek nem lehet jövőre irányuló célja, hiszen az akarat szabadsága kizárja annak lehetőségét, hogy az elkövető vagy bárki más jövőbeli magatartására hassunk, jövőbeli akaratát determináljuk.

Az indeterminista felelősségi tan felületes szemlélő számára igen tetszetősnek és erkölcsileg meggyőzőnek tűnik és megfelel a mindennapi életet jellemző

„sza-badságérzet" illúziójának is.^{1 6} Helyesen állapítja meg Eörsi, hogy „ez a felfogás erkölcsileg megalapozottnak tűnik, de kérdéses, hogy megáll-e, ha az emberi aka­

rat és tevékenység mibenlétéből indulunk ki."^{1 7}

Kétségtelen, hogy az ilyen kiindulás és az út végigjárása nem könnyű feladat.

Az sem vitatható, hogy az emberrel foglalkozó tudományok még nem képesek minden részletre kiterjedő választ adni a tudati működés mechanizmusára.

Ugyanakkor elfogadható az a megállapítás, hogy az eddigi eredmények elégsé­

gesek az indeterminista felfogások megalapozatlanságának és tarthatatlanságának a bebizonyítására. A tudományok eddig elért eredményei lehetővé teszik az em­

beri magatartások determinista magyarázatát és a determinizmus tételein felépü­

lő felelősségi rendszer felépítését.

b) A büntetőjogi felelősségi rendszerek másik nagy csoportját tehát a determi­

nizmuson alapuló koncepciók alkotják. Alapgondolatuk: az okozatosság törvényei érvényesek az emberi akarat kialakulására is. Mint a világ minden jelensége, az akarat is okilag meghatározott, kialakulásának meghatározott okai és feltételei vannak.

„A fiziológia és pszichológia feltárta az emberi akaratnak, mint tudati jelen­

ségnek a helyét, jellegét, rendeltetését, rávilágított arra, hogy az akarat az em­

beri tevékenység fiziológiai és pszichológiai előkészítő folyamatában intellektuá­

lis-racionális és emocionális tudati folyamatok, s ez ezek fiziológiai alapját képe­

ző feltételes reflektorikus folyamatok során alakul ki, mint olyan pszichés álla­

pot, mely a cselekvésben jut kifejezésre" - írja Katonáné Soltész Márta egyik tanulmányában.¹⁸

Ez a „cselekvésben kifejezésre jutó pszichés állapot", az akarat, nem „szaba­

don", Ok nélkül alakul ki, hanem meghatározott körülmények hatására. E körül­

mények azonban nemcsak társadalmiak, nemcsak külvilágiak: ide sorolandók a cselekvő személyében rejlő sajátosságok, tudati, idegrendszeri állapota, érzelmi, hangulati élete, temperamentuma, egy szóval: személyisége is. Földesi Tamás ír­

mények azonban nemcsak társadalmiak, nemcsak külvilágiak: ide sorolandók a cselekvő személyében rejlő sajátosságok, tudati, idegrendszeri állapota, érzelmi, hangulati élete, temperamentuma, egy szóval: személyisége is. Földesi Tamás ír­

In document A büntetés tana (Pldal 64-99)