A történelmi, társadalmi tapasztalat és a megfeleld tudományos vizsgálatok eredményei egyaránt azt mutatják, hogy egy társadalom fej
lődési lehetőségeinek valóra váltása korántsem csupán az anyagi és szervezeti feltételek meglététől függ, hanem igen nagymértékben a tu
dati tényezőtől is. Ma már tudjuk, hogy az emberek viselkedését - ak
tív és passziv értelemben egyaránt: tehát cselekvésüket és reagálásukat - nem közvetlenül határozzák meg létfeltételeik, érdekeik, hanem kultú
rájuk közvetítésével. A kultúra fogalmát itt a legtágabb értelemben használjuk: jelenti mindazon ismeretelemek, értékek, reflexek, szelle
mi és érzelmi beidegződések, viselkedési modellek és sémák, szokások és hiedelmek összességét, amelyeket a személyiség az őt felnevelő kö
zegben, a szocializáció (társádalmiasulás - szerk.) folyamán magába pziv. Az igy értelmezett kultúrának a munkaerkölcs ugyanúgy része, mint "a pénzzel való bánni tudás; az, hogy betartja-e valaki az eiemi higiéniai szabályokat, ugyanúgy beletartozik, mint az, hogy betartja-e a korrektség elemi szabályait az emberekkel való érintkezésben; az,hogy az emberek hogyan tudnak bánni korunk mindennapi berendezéseivel, ugyanolyan szerves eleme, mint az esztétikai alkotásokhoz való viszony vagy mint a közügyekhez való viszony.
Világos: az, hogy egy társadalom különböző rétegei hogyan reagál
nak a változásokra, mennyiben képesek kivenni részüket a pozitív irányú folyamatokból, mennyiben tudnak esetleges objektív determinációk elle
nére is fenntartani vagy éppenséggel elindítani ilyen folyamatokat, tehát mennyiben képesek aktívan befolyásolni a fejlődést, uj erőforrásokat nyitni stb. - mindez igen nagy mértékben függ a fenti értelemben vett kultúrájuktól. Korunkban, amelyet a viszonyok; szakadatlan átalakulása és a fejlődés oly sokat emlegetett gyorsulása jellemez, minél szegé
nyebb, passzívabb, mozgásképtelenebb, lehatároltabb egy réteg kulturá- lisaa, annál kevésbé számíthat rá a társadalom. S minél számottevőb
bek az ilyen rétegek, annál inkább tartani kell attól, hogy az illető tár
sadalom nem tudja kiaknázni, realizálni önnön fejlődési lehetőségeit, vagyis annál nagyobb a veszélye annak, hogy - valamely adott, egész
ben véve determinált helyzetben - a mindenkori több továbbalakulási perspektíva közül a több " lehetséges jövő" közül valamilyen kevésbé elő
nyös, negatív változat valósul meg. Annál nagyobb a veszélye annak,hogy előre nem látható szituációkban ez a társadalom nem állja meg a helyét.
Korunkban a döntő kérdés a tömegek önrendelkezése, önaffirmációs
ké-pessége. S amint azt például a munkásmozgalom története is, munkás- mozgalommal kapcsolatos szociológiai vizsgálatok serege is bizonyitja, társadalmi önaffirmáció - egyszerű nyelven szólva: osztályöntudat - nincs kultúra nélkül. A munkásosztály leginkább kizsákmányolható, legvédtele
nebb rétegei mindig a legszegényebb, s legkulturálatlanabb rétegek voltak, mint például napjainkban a nyugat-európai országok vendégmunkásai.
A kultúra korántsem csak ismeretekből áll, hanem jelentős ré sz ben értékekből, normákból, szabályokból, modellekből is. Minél bonyo- lultabbak a társadalmi viszonyok, annál boi^olultabb, kifinomuitabbPsok
rét übBTeagálásFr end szerre van szüksége az egyénnek ahhoz, hogy lé
tezni tudjon bennük. Néhány száz évvel ezelőtt, a zárt, tradicionális, patriaf cfiStis-- viszonyok között az egyén - különösen a dolgozó ember - életútja meg volt szabva, s szinte minden lehetséges élethelyzetre elő volt Írva, mit kell tennie, hogyan kell állást foglalnia és viselkednie.
Ma ez az állapot már elképzelhetetlen számunkra. A tradicionális szer
kezetben a kultúra (a fogalom általunk itt használt értelmében) azt je lentette, hogy az egyének ismerik a viselkedést szabályozó előírások ösz- szességét, és belsőleg azonosulnak velük. Itt tehát a kultúra a rendin- teriorizációja (bensővé tevése, elsajátítása - szerk.) volt. Term észe
tesen a mi világunkban is vannak szabályok, de ezek - hol robbanássze
rűen, hol hosszabb időre elhuzódóan, hol szinte észrevétlenül - mindun
talan érvényüket vesztik, átalakulnak. Ráadásul mind tartósság, mind fontosság tekintetében még különböznek is egymástól. S ebben az állapot
ban a kultúra azt a képességet jelenti, hogy a mindennapi viszonyok szö
vevényében eligazodjunk, hogy az élethelyzetek sokaságát a régi értelem
ben vett szabályozás nélkül meg tudjuk oldani. Ehhez viszont belsőleg el kell sajátítanunk azokat az értékeket, amelyekhez igazodni lehet. Ezért ennek a civilizációnak a kultúrája - a fenti szempontból - az értékek in- teriorizációja.
Többek között ennek a kultúrának, képességnek, ennek a szuveré
nül működő belső értékrendszernek a kifejlesztésében van óriási szerepe az esztétikai termékeknek, a könyvnek, a mozinak, a színháznak, nem utolsósorban a festménynek és a zenének is. De mi szükséges ahhoz, hogy az egyén úgy érezze - Shakespeare-rel, Bachhal, Brueghellel vagy Kafkával, Kleevel, Schönberggel szembesülve -, hogy "róla szól a mese” ? Először, hogy olyan legyen a társadalmi praxisa, amely e mü
vek közléseit aktuálissá, lényegivé teszi a számára; másodszor, hogy felism erje, mi közük van e müveknek ehhez a praxishoz; harmadszor:
hogy értse a müvek nyelvét, hiszen enélkül lehetetlen a második feltétel teljesülése.
Józsa Péter: Társadalm i kommuni
káció és kultúra. = Valóság, 1976.
6. sz.
Mindebből kiviláglik, hogy a kultúra, a művelődés nem "luxus
cikk", ami jó ha van, de nélküle is megvagyunk; hanem az em
berhez méltó életnek (amikor az egyén nemcsak passziv elszen
vedő, hanehi a társadalmi folyamatok aktiv alaki tó ja) és az egész társadalom fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele. E rre utal Lenin 1923-ból való figyelmeztetése is: "csak azt szabad elértnek tekin
tenünk, ami meggyökeresedett a kultúrában, a mindennapi életben, a szokásokban." (Lenin Válogatott müvei, 3. kötet. Kossuth K ., 1967. 472.1.)
Ha a kultúrának, a kulturális aktivitásnak a társadalmi em
ber létmódjában ilyen fontos szerepe van, akkor előbb-utóbb szük
ségszerűvé válik annak tudományos feltárása és folyamatos meg
figyelése is, hogy a fenti értelemben vett kultúra hogyan hatol be a különböző társadalmi rétegekbe, milyen formákat ölt a hétköz
napok társadalmi gyakorlatában. E kérdések vizsgálatával a műve
lődés kutatás különböző - elsősorban szociológiai - ágazatai foglal
koznak.
Kérdések, feladatok
1. Egyes szerzők szerint a kultúra mindaz, amit az ember létrehozott,, ami nem természet. Hasonlitsa össze ezt a meghatározást Józsa Pé
terével!
2. Milyen tipusu kultúrának tartja a cigányok, a szekták, a nemzetiségek és a katonaság kultúráját Magyarországon?
3. Mit ért Józsa Péter ezen: "olyan legyen az egyén társadalmi praxisa, amely e müvek közléseit aktuálissá, lényegivé teszi számára'*? Idéz
zen fel eseteket tapasztalataiból, amikor hiányzott valakinél a mü közlését aktuálissá tevő társadalmi praxis! Elemezze az eseteket!
4. Vizsgálja meg a lenini elv alapján munkahelye vagy lakhelye műve
lődéspolitikai gyakorlatát és keressen példákat a lenini elv nem egé
szen következetes alkalmazására!