A művek befogadását befolyásoló olvasói beállítódások Először is tisztázni kell a beállítódás (attitűd) fogalmát

A személyiségben hitszerüen, meggyőződésszerüen élő olyan ér­

zelmekkel átszőtt vélekedéseket, tudattartalmakat, reakciósémákat nevezzük beállítódásnak, amelyeket a személyiség észlelései, Íté­

letei és viselkedése során alaptételként alkalmaz. A beállítódás az egyéni élettörténet terméke, ugyanakkor nyitva áll a változó vi­

lág módosító hatásai előtt is. Az alábbi szemelvény az attitűd egyik speciális válfaját, az olvasói beállítódást elemzi, egyben előlegezi az olvasmányok befogadásának problematikáját is.

Elöljáróban le kell szögezni, hogy nemcsak az ezután tárgyalandó olvasói beállítódás határozza meg a mü és az olvasó találkozásának eredményét: ez a meghatározottság erősen viszonylagos. Amennyiben mérni tudnánk valamiképpen az olvasói beállítódást, ennek ismeretében, a befogadás tárgyának alapos ismerete mellett is, csak eléggé nagy hi­

baszázalékkal tudnánk a mii- olvasó találkozás kimenetelét meg­

határozni.

Az olvasói beállitődás az olvasói viselkedésnél is tartózkodóbb természetű. Az olvasók viszonylag ritkán mesélik el, hogy miről szólt a könyv, még ritkábban, hogy miért tetszett, de egészen ritkán valla­

nak arról, hogy mit keresnek az irodalmi müvekben, miért akarnak еёУ~еёУ müvet elolvasni, milyen értékek alapján választanak ki egy-egy olvasmányt. Sok esetben az irodalommal kapcsolatos igényre, értékelő magatartásra, beállítódásra csak a konkrét olvasmányokkal kapcsolatos megnyilatkozásokból, a konkrét viselkedésekből következtethetünk.

Ha halljuk, olvassuk az általánosság szintjén mozgó sematikus ki­

jelentéseket ("azért olvasok regényeket, hogy szórakozzak", "érdekes könyveket szeretek olvasni", "szeretem a megrázó regényeket" " a ta­

nulságos könyveket keresem") felmerülhet bennünk az, hogy talán nem is létezik általában irodalmi müvekkel kapcsolatos általános olvasói be­

állítódás (attitűd). Ugyanezt gondoljuk, amikor azonos olvasók "egészen hasonló" müvekkel kapcsolatos "egészen különböző" viselkedését tapasz­

taljuk.

Az egyes irodalmi müvekkel kapcsolatos beállítódások nyalábokat alkotnak, és az ilyen beállítódás-nyalábok eredője ("közös nevezője") az irodalmi müvei kapcsolatos "általános" beállitődás.

Ennek rendezőelve azonban nem elsősorban az egyes müvekkel kap­

csolatos beállítódásokban keresendő. Ezek csak levelei annak a fának, amelynek szerteágazó gyökérzete a személyiség rendszere, törzse az értékrendszer, a vastagabb és vékonyabb ágak a kultúrával, illetve a kul­

túra különböző objektivációival kapcsolatos beállítódás. A hasonlatban szereplő fa a helyi mikroklíma által módosított éghajlati viszonyok kö­

zött él: a személyiség-gyökerekbe a társadalmi helyzet felhőiből lehulló csapadék szivárog, és a talaj, az éghajlati viszonyok, a szomszédos fák, az élőlények és a gyárkémények határozzák meg fánk életmódját, mely meghatározza gyökérzetét, törzse egyenességét és vastagságát, ágainak rendszerét, lombja sűrűségét.

A társadalom különböző szférái által különböző áttételességgel meg­

határozott olvasói beállítódásnak különböző elemeit, oldalait különíthetjük el. Függ a befogadás attól, hogy az olvasó előzőleg milyen műfajú, ér­

tékű, témájú, formájú müveket ismert meg. Az információkészletnek a nagysága is jellemzi valamelyest az olvasói beállítódást, sőt az olvasó egyik-másik személyiséggyökerére is következtethetünk (például az ol­

vasmányok sokféleségéből a személyiség nyitottságára való érzékeny­

ségre). Még többet árul el az olvasmányok rendszere, az olvasmány­

szerkezet az olvasói beállítódásról, különösen akkor, ha megtaláljuk az érzelmi hangsúlyokat is, ha megtudjuk, hogy az "elfogyasztott" értékek közül melyeket kedveli inkább, melyeket kevéssé.

Csupán egyes müvek, irók, olvasmánytipusok kedvelése vagy el- \ utasítása alapján - azaz a kedvelés vagy elutasítás okának ismerete nélkül - még nem tájolható be az olvasói beállítódás. A " miért?* kér-

j

désre adott válaszok azonban már kivül esnek az olvasói beállítódás felségterületein: az utak az olvasó értékvilágába vezetnek, amelynek

j

kapuja csak az életmód alapos ismeretével megszerezhető varázssza- |

vakkal nyitható meg. j

A " m iért?"-re kapott válaszok között vannak olyanok is, amelyek az olvasói beállítódás felségjelvényeit viselik. Ezek sok segítséget ad- j hatnak az adott müvei kapcsolatos olvasói viselkedés előrejelzéséhez és

I

a mindig "fu rcsa viselkedés" megfejtéséhez. Van tehát az olvasói beál- | litódásnak az ismereti és érzelmi eleme mellett egy viselkedési ele- \ me iSj van az olvasónak egy viszonylag állandó viselkedési stratégiája is. Az állandóság viszonylagosságát hangsúlyozni kell, hiszen a külön­

böző vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy az olvasmányszerkezet - vi­

szonylag változékony érzelmi hangsúlyaival együtt - szilárdabb a visel­

kedési stratégiánál. Az olvasói viselkedési stratégia, az adott olvas­

mányokkal kapcsolatos viselkedési taktika következtében minden befoga­

dás-esetnél szükségszerűen módosul.

"Csodálatos módon" az olvasóknak az irodalom általában azt nyújt­

ja, amit várnak tőle, aminek átélésére az olvasónak lehetősége, képes­

sége van. Ezek a "csodák!1 úgy következnek be, hogy az olvasói beálli- tódással " szabályozott” vágya és a müvek jelentette valóság közötti, lel­

ki sérüléseket előidézhető feszültségeket az olvasó a viselkedési takti­

kával csökkenti a minimálisra. (Olyan módon például, hogy a szöveg bizonyos elemeit notóriusan nem észleli, vagy stratégiájának megfelelő szellemben "belelát?' bizonyos dolgokat a műbe, stb.) Van természete­

sen olyan olvasói viselkedési stratégia, mely eléggé tudatosan vállalja a vágy-valóság távolság okozta feszültséget, azaz "nem zárja rövidre"

ezt a motiváló erőt. A különböző viselkedési stratégiák legfontosabb osz­

tályozási szempontja éppen az ilyenfajta feszültséget tudatosan vállalók és elkerülök elkülönítésére szolgáló aktiv-passziv olvasás.

Elég jól elkülöníthető az olvasóknak az a csoportja, akik számára az olvasás a mindennapi élet gondjai elől való menekülés, a feszültség­

oldás eszköze, akik a szélcsendes öblök tükörsima vizéhez, vagy a ga­

rantáltan örvény-mentes hullámokhoz hasonlítható, megnyugtatva-zson- gitó, vagy kellemesen felizgató olvasmányokat kedvelik. Elkülöníthető azoknak az olvasóknak az előbbieknél ma még jóval kisebb rétege, amely tudatosan vállalja a feszültséget, a szellemi munkavégzést, az irodalmi mü összefüggésrendszerében való eltévedés kockázatát, önmaga pályá­

jának a mü által nyújtott társadalmi kontroli-lehetőség alapján való mó­

dosítását. A kikapcsolódó és a szellemi munkavégzést vállaló rétegek azonban csak kisebbik felét ölelik fel az olvasóknak. Nem elégedhetünk meg avval, hogy a többiek valahol e két végpont között helyezkednek el

az aktiv-passziv skálán. Jellemzésükhöz újabb szempontokat kell fel­

vennünk, illetve az őket jellemző tapasztalati anyagban újabb szempon­

tokat kell keresnünk. Elég jól elkülöníthető az olvasóknak az a csoport­

ja, amely az irodalmi müveket hasonlóan olvassa, mint az ism eretter­

jesztő müveket: elsősorban információ-forrásnak használja őket. E cso­

port tagjai vagy olyan müveket olvasnak, amelyeknek szerzői nem is nagyon akarnak mást, mint szórakoztatóan tájékoztatni különböző korok­

ról, népekről, vidékekről és foglalkozásokról; vagy pedig a valóságot összetettebben ábrázoló müvek összefüggésrendszeréből emelnek ki szá­

mukra érdekes információkat. Sok esetben - tudva, hogy nagyrészben kitalált müvekről van szó - az irodalmi müvek információit összevetik saját tapasztalataikkal. Ezek az olvasók már nem vitetik magukat a mü hullámai hátán, nem hiszen el mindent naivan a regényekben ábrázolt világról, hanem bizonyos elemző munkát, bizonyos szellemi erőfeszitést végeznek, ez azonban általában csak részekhez kapcsolódik. A kikap­

csolódó-menekülő olvasóknál eléggé ritka az ilyen típus. (Legalábbis ed­

dig, mert újabban bizonyos lektürirók egyszerre próbálnak épiteni a ki­

kapcsolódó-menekülő és az érdekes információkra számitó igényekre, méghozzá nem is csak az olvasmányos utleirások szerzői, hanem az áltársadalmi regények irói is.) Amennyiben azonban előfordul a kikapcso­

lódó- menekülő csoportjánál ilyenfajta viselkedési stratégia-elem, nem­

igen fedezhető fel a valóság-fikció arányt firtató, elemző magatartás.

Az azonosulás is csoportképző szempont lehet a különböző visel­

kedési stratégiák osztályozásánál. A hasonló vagy éppen vágyott sorsú, tulajdonságú szereplőkkel való teljes azonosulás, felfogható a szenvte­

len, információszerző viselkedés ellentéteként is, de több mint valószí­

nű, hogy ezek nincsenek azonos dimenzióban. Inkább a szereplőkkel és a részletekkel való azonosulás, valamint a problémával, a lényeggel va­

ló azonosulás képezik a skála két végpontját. A szereplőkkel való naiv azonosulás a kikapcsolódó-menekülő stratégiájú olvasóknál gyakori, a ritkább távolságtartó, elemző-azonosuló magatartás a *’ nembeli-szin-*~

ten*’ olvasók, és a **partikuláris szinten** olvasó "informálódóknáf* ta­

lálható.

Az olvasó viselkedési stratégiák nem jellemezhetők egyetlen "vegy- jellef*, hanem csak a különböző viselkedés-elemek vegyjeleiből alkotott képlettel. Az esztétikum befogadásával járó sajátos szellemi aktivitás vállalása szerint - hangsúlyozva a kategorizálás durva jellegét, és az elnevezések " döcögő*’ voltát - az olvasói viselkedési stratégiák három fő típusát különíthetjük el: a kikapcsolódó-menekülő, a köznapi-informálódó és a lényegi-esztétikai típust. Ha ezt a három típust a szereplőkkel és problémákkal való azonosulás, valamint a részinformációs gyűjtés és összefüggéskeresés viselkedésimenziók szerint is jellemezzük, akkor a következő képet kapjuk:

Kikapcsolódó» menekülő típus:

domináns: naiv azonosulás a szereplőkkel;

szubdomináns: elemző azonosulás a szereplőkkel, naiv információgylijtögetés;

Köznapi-informálódó típus:

domináns: naiv információgylijtögetés, kritikus információ­

szelektálás;

szubdomináns: elemző azonosulás a szereplőkkel, problémákkal azonosulás, összefllggéskeresés;

Lényegi-esztétikai típus:

domináns: problémákkal azonosulás, összefllggéskeresés;

szubdomináns: naiv azonosulás a szereplőkkel, elemző azonosulás a szereplőkkel, kritikus információgyűjtés.

Fontosnak tartom a lényegi-esztétikai típusnál a naiv azonosulás szubdomináns meglétét. Véleményem szerint enélkül irodalmi mü élve­

zete elképzelhetetlen. Ugyancsak fontosnak tartom ennek hiányát hangsú­

lyozni a köznapi-informálódó típusnál. E különbség ellenére is nagyobb az értékes irodalmi müvek esélye a köznapi-informálódó típusnál, mint a kikapcsolódó-menekülőknél, mert a köznapi-informálódóknál domináns- az elemző azonosulás, és szubdomináns (a kikapcsolódó-menekülő típus­

nál hiányzó) problémákkal való azonosulás és összefüggéskeresés is.

Természetesen a különböző fajta irodalmi müveknél az, alapvető vi­

selkedési stratégiának különböző variánsai (különböző taktikák) képződnek.

Azoknál az olvasóknál, akiknél a naiv azonosulás domináns, az áttéte­

lesebben közlő modern müvek esetében - ahol a sajátos művészi megfor­

málás megnehezíti a beleélést - fel kellene adni vagy módosítani kellene stratégiájukat. |A stratégia feladása nagyon ritka, gyakoribb a mü olva­

sásának abbahagyása, de leggyakoribb a stratégia sajátos taktikaként va­

ló megjelenése: például a rokonszenves, de rendkívül összetett szereplő- helyett a talán kevésbé rokonszenves, de áttekinthetőbb, egyszerűbb sze­

replővel azonosul az olvasó, f

Az olvasói beállítódás belső szerkezetében éppen a viszonylag leg­

változékonyabbnak tűnő elemet, a viselkedési stratégiát tartjuk a legfon­

tosabbnak, mivel ez az elem szorosabb kapcsolatban van, szinte egy tő­

ről fakad az irodalmi, zenei, képzőművészeti és a filmalkotásokkal kap­

csolatos befogadói beállítódással, mint az irodalmi információskészlet a zenei vagy képzőművészeti információskészlettel.

Az olvasói beállítódás és az olvasó élettervei (és bizonyára a_

terveket " vezérlő’ értékrend és életmódi) között összefüggést kereső- hetünk. Nem tarthatjuk véletlennek, hogy a "Hábetler életformát?* vá­

lasztó húsipari szakmunkástanuló a kikapcsolódó-menekülő, az üzem­

mérnöki diploma és képzőművészeti alkotómunka után vágyódó eszter­

gályos pedig a lényegi-esztétikai típusba sorolható.

Ugyanigy azt sem tartjuk véletlennek, hogy a K.Józsefhez hason­

lóan lényegi-esztétikai típusba sorolt, magának sikeres filmrendezői pályát jósoló és elsősorban értékes müveket kedvelő B. Agnes az aktív- passziv skálán a nagyon aktív, a még lektűr olvasó K. József pedig csak a középső lépcsőfokot érte el.

Nem tarthatjuk véletlennek, hogy a kikapcsolódó-menekülő típus­

hoz tartozók között legnagyobb azoknak az aránya, akik 2000-ig sem számítanak arra, hogy felemelkedjenek a társadalmi "ranglétrán". Akik két lépcsőt is előrelépnek, azok viszont nem a lényegi-esztétikai, ha­

nem a köznapi-informálódó rétegben találhatók a legnagyobb arányban.

Az elképzelt munkahelyváltoztatásnál az érdekesebb, alkotóbb jel­

legű munka a lényegi-esztétikai típushoz tartozók 50 %-ánál volt szem­

pont, a köznapi informálődóknak 40, a kikapcsolódó-menekülőknek pedig csak 20 %-ánál. Hasonló a kép a tanulás tervezésénél is: az olvasással szellemi munkavégzést is vállalók és a környező világról információt gyűjtő müveltséggyarapitók 70-70 %-a nem tudja jövendő életét tanulás nélkül elképzelni, a kikapcsolódó-menekülőknek viszont csak 40 %*a . A jövő társadalma a köznapi-informálódókat érdekli a legjobban, a

kikapcsolódó-menekülőket elsősorban azok a gazdasági-technikai válto­

zások, amelyek hatására az életszínvonal növekedhet. A legfantáziadu- sabb jövőleirásókat is a köznapi-informálódó típushoz tartozók adták, de a leírások sok esetben kevéssé lényeges részleteikkel tűntek ki.

Az olvasói beállítódás és az olvasói élettervek (a fiktív önéletraj­

zok vezető értékei) között összefüggést a következő ábra szemlélte­

ti:

tanulás A jövő társadalma

is érdekli fantáziadus jövőkép

gyerekekkel kapcsolatos elképzelések

kikapcsolódó- - menekülő

29 %

köznapi - informálódó

16 %

lényegi - esztétikai

16 %

lassú társadalmi felemelkedés

gyors társadalmi felemelkedés

család azonos munkahely

érdekesebb munka

átlagosnál erősebb kapcsolat

átlagosnál gyengébb kapcsolat

Kamarás István: Az irodalmi érték esélye lektürolvasóknál. Bp.NPI. 1974. 15-20. és

51-52.l.

Kérdések, feladatok

1. Milyen kapcsolatot érez az igény, az inditék, az Ízlés és a beállí­

tódás között?

2. Gyűjtsön minél több választ a "M iért olvas Ön irodalmi müveket?"

kérdésre és a válaszok alapján próbáljon meg Ön is olvasó-tipuso- kat elkülöníteni!

3. Nem vállalhatja-e a könyvekhez menekülő ember az olvasással járó szellemi munkavégzést?

4. Milyen fajta akadályai vannak az irodalmi müvek különböző típusainál a naiv azonosulásnak?

5. Melyik olvasói beállítódást érzi a magáénak? Milyen fajta sajátosságok­

kal rendelkezik az Ön olvasói beállítódása?

6. Magyarázza meg a 4 .1 .2 fejezet végén szereplő ábrát! Hasonlítsa össze ism erősei életterveit olvasói beállítódásukkal!

In document (Olvasásszociológia, olvasáslélektan, olvasáspedagógia) OLVASÁSISMERET i ; (Pldal 167-174)