2. Az olvasmányok beszerzése
2.2 Könyvtárhasználat
2.2.2 Kik járnak könyvtárba - országos adatok
I
Tekintsük át a KTTK 1964-es, az ország felnőtt (15 éven felüli) népességét reprezentáló felmérésének vonatkozó eredményeit.
A mintasokaság tagjainak 19,8 %-a, az olvasóknak kb. 1/3-a volt könyvtári tag; a rendszeres olvasóknak 46 %-a, az időnkénti olvasóknak 23 %-a.
A könyvtári tagok aránya a megkérdezettek (olvasók és nem olva- só$ között Budapesten a legmagasabb (24,0 %), és a kisközségekben a legalacsonyabb (15,3 %).
A fiatalok között jóval több a könyvtári tag, mint az idősebbek kö
zött, a 20 éven aluliak 40,9 %-os aránya fokozatosan csökken a 60 év felettiek 8,9 %-ig.
A foglalkozási csoportok között a tanulók kimagaslóan vezetnek, utánuk az értelmiségiek és alkalmazottak következnek, a többi foglalko
zási csoport jelentősen lemarad mögöttük.
Könyvtártagság Ö sszesen
Iskolai végzettség
8 általánosnál kevesebb
8 általános Érettségi Egyetem, főiskola
Tag 19,8 10,4 28,0 42,9 34,4
Nem tag 80,2 89,6 72,0 57,1 65,6
Ö sszesen: 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
%
Könyvtártagság
A család múlt évi könyvvásárlása
nem vá
sárolt
-50 51-100 101-200 201-500 5011000 10012000 2001
-forint
Tag 8,0 20,7 25,3 32,9 37,7 38,3 26,4 30,8
Nem tag 92,0 79,3 74,7 67,1 62,3 61,7 73,6 69,2
Ö sszesen: 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Ha iskolai végzettség szerint csoportositjuk a válaszokat, a leg
nagyobb arányt - 42,9 %-ot - az érettségizetteknél találjuk (ld: táb
lázat) I
Érdekes, hogy a könyvvásárlás és a köles önkönyvtári tagság pár
huzamosságot mutat: a legalacsonyabb arányszámot a nem vásárló csa
ládokban élók között találjuk - 8 % - és a vásárlás összegének növe
kedésével az évi 500 - 1000 Ft-os kategóriáig bezárólag emelkedik a könyvtári tagok aránya (38,3 %). (Ld: táblázat.)
Ezek az összefüggések határozottan mutatják, hogy a könyvtárak és a könyvvásárlás között nem konkurrencia áll fenn, hanem kölcsönö
sen elősegítik egymás tevékenységét. Nyilvánvaló, hogy az alapvető in- diték az olvasási kedv, s a többet olvasó rétegek tagjai nemcsak többet ; vásárolnak, hanem ugyanakkor a könyvtárakba is nagyobb hányaduk irat
kozik be.
Mándi Péter: Könyvolvasás és könyv- vásárlás Magyarországon Bp.KTTK.
1965. 50-51. 1.; valamint Függelék XIII/1-2. táblázat.
Érdemes még egyszer szemügyre vennünk a fenti két táblá
zatot. Világosan kitűnik - mint ahogy a 2 .1 .6-os fejezetben is utaltunk rá - hogy az iskolázottság szintjének emelkedésével pár
huzamosan jelentősen nő a könyvtári tagok aránya - de csak a kö
zépiskolai végzettség fokozatáig: a diplomások rétegében némi visz*
szaesés tapasztalható. (A diplomásoknak azonban igy is nagyobb hányada könyvtári tag, mint a 8 általánost végzetteknek.) Hasonló ehhez a másik táblázat tanulsága: a könyvvásárlás intenzitásának növekedése ugyan fokozza a könyvtártagság esélyét (erre a jelen
ségre még a későbbiekben is látunk példát), de a legnagyobb ösz- szegü vásárlási kategóriában - további emelkedés helyett - csök
ken a tagok aránya.
A két tendencia mögött minden bizonnyal ugyanaz a réteg:
a sok könyvet vásárló értelmiségiek bizonyos hányada áll, akik számára a könyvesbolt már nem kiegésziti, hanem helyettesíti a könyvtárt. Hogy e jelenséget mennyiben magyarázza e csoport (sznobizmustól sem mentes) magatartása; és mennyiben a könyv
tári szolgáltatások, valamint a társadalmi köztudatban élő könyv
tár - kép hiányosságai: egzakt módon egyelőre nem tudjuk megvá
laszolni. Annyi bizonyos, hogy nemcsak egy tényezőben kell ke
resnünk a jelenség okát, s hogy - amint azt az előző fejezetben is olvashattuk - a könyvtári tagság megléte vagy hiánya a konkrét kö
rülményektől függően sokféleképpen értelmezhető.
Az alábbiakban egyes rétegfelmérések könyvtári vonatkozású eredményeit ismertetjük. A kép több szempontból hiányos lesz:
igy pl. az értelmiséget a vidéki értelmiség fogja képviselni, a munkásoknak csak az üzemi könyvtárhoz fűződő kapcsolatáról tu
dunk országos adatokat közölni stb.
2.2.3 Értelmiség
A KMK 1970-es rétegvizsgálata csak a vidéki (falusi és vá
rosi) értelmiségre terjedt ki, és mintavétele nem volt szoros é r
telemben véve reprezentatív. Ezért nem annyira az egyes arány
számok, mint inkább az általuk kirajzolódó tendenciák általános érvényűek.
A vidéki értelmiség vizsgált sokaságában a könyvtári tagok 53 %-os részarányt képviselnek. Ettől az átlagos arányszámtól településtípusonként mindkét irányban mindössze 2-3 %-os eltérést tapasztalunk, ami arra mutat, hogy a könyvtár használatára a lakóhelynek csak a jelentéktelen mértékben, inkább csak más jellemzők kíséretében van befolyása.
Az arányszámok átlagtól való eltérése a foglalkozás szerinti is mérveknél a legerősebb, vagyis a ’könyvtári tagság alakulása szempont
jából - az értelmiségiek esetében - ezt lehet a legfontosabb megkülön
böztető jegynek tekinteni. Természetesen a foglalkozás sok egyéb jellem
ző ^ foglalata lehet: szorosan összefügg az iskolai végzettséggel, de még a jövedelem, a lakóhely, sőt a nemi hovatartozás is kifejeződik benne valamelyest. Az emlitett ismérvek közül azonban egyiknek sincs átütő, minden más jellemzőt maga alá rendelő ereje. Azok a különbségek, ame
lyek a könyvtári tagság terén pl. egyaránt egyetemet végzett orvosok, mérnökök, pedagógusok között mutatkoznak, sokkal nagyobbak, mint azok, amelyek az egyetemi végzettségűeket a főiskolai, vagy annál alacsonyabb végzettségüektől elválasztják. A könyvtári tagok aránya a középiskolai ta
nárok körében a legmagasabb (72 %)., és az orvosok körében a legala
csonyabb (29 %).
Az azonos foglalkozásúak között, aszerint, hogy hol élnek, sok esetben nagyobb a különbség, mint az ugyanott élő, de különböző fog
lalkozásúak között. A községek és a városok általános iskolai tanárai pl. mintha nem is egy céhhez tartoznának. Tagsági arányukat tekintve falun a legaktívabbak, városon a legpasszivabbak közé tartoznak.
A legegységesebb, de egyszersmind a legalacsonyabb átlagszintü magatartást a kisközségek értelmisége képviseli.
A teljes mezőny legjobb eredményét a nagyvárosi középiskolai ta
nárok 95 %-os képviselete jelzi. A második helyen a kisvárosi tanárok (75 %), a harmadikon a kisvárosban élő műszaki értelmiségiek állnak.
Az utolsó helyet valamennyi településtípusban az orvosok foglalják el.
Alkalmazott ismérveink rangsorában a tanuláshoz való viszony ke
rült a második helyre, mint olyan jellemző, amely a könyvtárral való
kapcsolat terén fennálló különbségeket a foglalkozás után a legérzéke
nyebben jelzi. A legmélyebb árok nem is a tanulók - nem tanulók, ha
nem a különböző tanulási formákhoz kapcsolódók csoportjait választja el. Úgy tűnik, hógy az egyetemi tanulmányokat folytatók nem nélkülöz
hetik a könyvtárakat, mig pl. az ideológiai és egyéb továbbképzésen résztvevők viszonylag nagy része boldogul nélkülük is.
A jellemzők " érzékenye égi" rangsorában a harmadik helyet elfog
laló " társadalmi aktivitás” , azaz a társadalmi és szakmai tisztségvise
lés szerint szintén érdekes különbségek rajzolódnak ki. Ezek arra vet
nek fényt, hogy a közéleti tevékenység, különösen a funkció-viselés, amely ugyancsak időigényes elfoglaltság, nemhogy nem vonja el az ér
telmiségieket a könyvtártól, hanem éppenséggel a közelükbe viszi.
A jövedelem szerint is jelentős különbségeket regisztrálhatunk.
A legkisebb (1500 F t alatti) jövedelműek körében mindenütt magasabb a könyvtári tagok aránya, mint a legmagasabb (3000 F t feletti) jöve
delműek kategóriájában.
Megkülönböztetett figyelmet érdemel az életkor.
A könyvtári tagok a legfiatalabbak, a 20-29 évesek korcsoportjá
ban 55 %-ot, mig a legidősebbeknél, az 50 év felettiek kategóriájában 46 %-ot képviselnek. Ez a jövőre nézve is biztató jelenség.
Párhuzamot látunk az iskolai végzettség szintjének emelkedése és a könyvtári tagság átlagos arányszámának növekedése között, de ennek a párhuzamnak a vonalai foglalkozásonként olykor nagyon is éles szög
be törnek. Vizsgálatunk negativ tanulsága a tanítóképzőt végzettek könyv
tári képviseletének az átlagszint alatti aránya.
Kamarás István - Polónyi Péter:
Értelmiség, olvasás, könyvtár.
Bp. NPI 1970. (1971) 35-41.1.
2.2.4 Munkások
A munkások könyvtárhasználatáról sem tudunk átfogó képet rajzolni, néhány felmérési részeredmény egymás mellé állításá
val próbáljuk a képet minél teljesebbé tenni.
A KMK 1968-as országosan reprezentatív munkásfelmérésének könyvtárra-könyvtárosra vonatkozó információival kezdjük a sort.
A könyvtári tagság kérdését csak az üzem területén működő (fő
képpen szakszervezeti) könyvtárak használatával kapcsolatban érintettük.
Csaknem mindegyik interjuhelyen működött legalább letéti kölcsönzőhely, mégis a megkérdezett munkásoknak csak 86,1 %-a tudott létezésükről.
Könyvállományukat 34,0 %-uk használta legalább egy alkalommal. Ez a 34,0 % sok is, kevés is. Sok lenne, ha intenzív használatot fedne,
kevés, ha csak valamilyen kampány vagy egyszeri nekibuzdulás hatá
sára történd beiratkozást, s egyszeri kölcsönzést. A valóságos helyzet valahol a sok és kevés között van.
A használatban a különböző szakképzettségüeknél és iskolai vég
zettségűeknél a már tapasztalt arányú eltéréseket figyelhettük meg.
iskolai végzettség nem tud a könyv
tár létezéséről
használja a könyvtárat
% %
8 általánosnál kevesebb 18,5 20,2
8 általános 12,6 38,6
érettségi 10,4 47,0
Az olvasás és gyakorisága és a munkahelyi könyvtár használata között az alábbi összefüggések tapasztalhatók:
nem tud a könyv
tár létezéséről
• %
használja a könyvtárat
%
rendszeres olvasó 11,9 49,3
alkalomszerű olvasó 14,3 31,7
nem olvasó 18,2
-A rendszeres olvasók meglehetősen nagy százaléka nem rendelke
zik információval a hozzá térben talán legközelebb eső könyvtárról, s ez a könyvtárnak a munkások életében betöltött, az olvasás arányához képest csekélyebb jelentőségéről tanúskodik.
A könyvtáros személyével kapcsolatban is végeztünk egy próbafú
rást, a könyvtáros társadalmi megbecsüléséről. Felsoroltunk 12 foglal
kozást, részint értelmiségi foglalkozásokat, részint olyanokat, amelyek formális vagy tartalmi kapcsolatban állnak a könyvtáros foglalkozással, s az interjúalanyokat arra kértük, rangsorolja ezeket a foglalkozásokat aszerint, hogy ő milyen társadalmi fontosságot tulajdonit munkájuknak.
486 válasz alapján a következő átlagos sorrend alakult ki az egyes meg
adott foglalkozások között: 1. körzeti orvos; 2. egyetemi tanár;
3. tani tó; 4. üzemi mérnök; 5. tanácsi VB titkár; 6. ujságiró; 7. re
gényíró; 8. KÖZÉRT boltvezető; 9. kulturház igazgató; 10. bérelszá
moló; 11. könyvtáros; 12. raktáros.
A fenti sorrend messzebbmenő következtetésekre nem alkalmas, hiszen az ilyenfajta rangsorolások ellen jogos az elvi tiltakozás, mond
ván, hogy a maga nemében mindegyik foglalkozás fontos (közel száz munkás ilyen álláspontra is helyezkedett). Érdekesebb megvizsgálni a műveltség és az olvasás különböző szintjein állóknak a könyvtáros fog
lalkozás iránti "érzékenységét” . E téren meglepően jelentéktelen kü
lönbségeket kapunk. Sem a különböző iskolai végzettségűek, sem az ol
vasók és nem olvasók között nem volt fél helyezési foknál nagyobb kü
lönbség. Ez a kis vizsgálat ismét a könyvtár kultúra viszonylag alacsony szintjére mutat a munkások között.
Kamarás István: A munkások és az olvasás. Bp. NPI 1969. 69-71.1.
A KTTK 1966-os, a Ganz-Mávag munkásai (843 fős repre- zentativ mintasokaság) körében végzett felmérése a könyvtárhasz
nálat szélesebb körét (nemcsak az üzemi könyvtár használatát) vizsgálta, de eredményei nem általánosithatóak országos mére
tekben.
Mintánk 25,7 %-a volt könyvtári tag. Ez tekintélyes arányszám, jóval meghaladja a húsz százalék körüli országos átlagot. A könyvtári tagok közül az üzemi szakszervezeti könyvtárt látogatják legtöbben (69,8 %), az üzemi műszaki könyvtárt csak nagyon kevesen (6,5 %),és ezek is mind szakmunkások. A könyvtári tagok 26,7 %-a területi könyv
tárak beiratkozott olvasója. (Kettős könyvtári tagság csak szórványosan fordul elő.)
Az életkor és a könyvtári tagság összefüggése jól tükrözi a fia
talabbak intenzivebb olvasását, 40 év alatt kb. minden harmadik mun
kás jár könyvtárba, 40 év felett kb. minden ötödik.
A rendszeresen olvasóknak csaknem a fele, az időnkéntieknek csal közel harmada könyvtári tag. Érdekes, hogy a nem-olvasók 5,4 %-a könyvtári tagnak mondta magát, - őket többnyire olvasó családtagjaik Íratják be a kerületi fiókkönyvtárakba, hogy több könyvet kölcsönözhes
senek.
A rra a kérdésre, hogy milyen könyveket szoktak kölcsönözni, a megkérdezettek fele egy, másik fele két műfajt nevezett meg. A szép- irodalmat valamilyen formában mindenki megemlítette. Sajnálatos vi
szont, hogy ism eretterjesztő könyvekről csak 5,6 % tett említést
Mándi Péter: A munkások és a könyv Bp. KTTK. 1968. 20.1.
2.2.5 Falusi lakosok
Nézzük meg, hogy az 1971-es, 1000 falusi családra kiterje
dő MKKE-vizsgálat a különböző falusi rétegek körében a könyvtár- használat milyen mértékét és formáit tapasztalta.
A vizsgálatba bevont 3177 tiz éven felüli falusi lakosnak 30 %-a /olt tagja valamilyen (az esetek többségében: községi) könyvtárnak. A könyvtártagok aránya a mezőgazdasági fizikai dolgozók rétegében (15 %), ás a falun élő (nem mezőgazdasági) munkások körében (17 %) volt a leg
alacsonyabb; s az értelmiségi-vezetők (54 %), valamint a tanulók rétegé
ben (63 %) a legmagasabb. Az iskoláozottság szintjének emelkedésével - aémileg eltérve az országos tendenciától (ld, 2.2 .2 fejezetet) - falun egyértelműen nő a könyvtári tagság esélye. A könyvtári tagoknak 61 %-a, a. könyvtárt nem használóknak pedig csak 18 %-a volt rendszeres (havon
ta átlagosan egy könyvet) olvasó. Könyvtártagság és intenziv olvasás te
hát falun is szorosan együttjáró jelenségek. (Azért kell itt együttjárás- ról beszélnünk, mert nem csak arról van szó, hogy a könyvtár gyako
ribb olvasásra ösztönző: a beiratkozás egyben fejlettebb olvasói érdek
lődést is feltételez. Ezért fontos, hogy minél fiatalabb korban kialakít
suk azt az érdeklődési szintet, mely nagy eséllyel képes kiváltani a köny tárhasználat igényét.)
A család átlagos olvasásgyakorisági mutatójának növekedésével egy
értelműen csökken a könyvtárba egyáltalán nem járó családok aránya. A leggyakrabban olvasó családoknak csak 15 %-ában nem találtunk egyetlen könyvtár tagot sem, és háromnegyed részüknél általános, vagy legalább a 18 éven felüli generációkra is kiterjedő volt a könyvtárhasználat.
Azok a családok, amelyek csak fiatal generációikkal képviseltetik magukat a könyvtárakban, összteljesítményüket tekintve általában ala
csony olvasásintenzitási szintet érnek el. Ez egyfelől azt jelenti, hogy a könyvvel szemben meglehetősen közömbös családokban is felnövekvőben van egy könyv iránt érdeklődő és könyvtárhasználó fiatal réteg, ami pers pektivikusan kétségtelenül pozitív jelenség. Másfelől viszont azt jelenti, hogy a család egészének olvasáskulturája szempontjából nem elég, ha csak a fiatalok járnak el a könyvtárba: az általuk hazavitt könyv - álta
lánosságban - nem tudja jelentősebb mértékben emelni a család olvasá
si szintjét.
A nem saját választású (családtag által kölcsönzött) könyvtári köny
vek olvasásának legfőbb bázisát azoknak a rétegeknek (alkalmazottak, 8 á talánost és középiskolát végzettek, középkorosztályok) gyakrabban olvasó csoportjaiban kell megjelölnünk, amelyekben a könyvtár iránti érdeklődés közepes mértékű: könyvszeretetük elérte azt a fokot, hogy éljenek egy viszonylag könnyű (mondhatnánk kényelmes) olvasmánybeszerzési lehető
séggel, de olvasmányaik megválasztásában még nem elég igényesek.
Ugyanakkor nem szabad lebecsülnünk a család által "tovább ol
vasott” könyvtári könyv kulturális jelentőségét. Különösen falun nem, s ott is főleg azoknak a családoknak és családtagoknak esetében, ahol sem fizikailag, sem szemléletileg nem teremtődött még " könyvközeli"
állapot. Ebből a szempontból jelentős vívmánynak kell tartanunk, hogy azon családok 62 %-ában, ahová csak a gyerekek viszik el a könyvtári könyveket, ezt mások is elolvassák, s hogy a könyvtárt elkerülő falusi lakosok majdnem egyötödét - ha közvetve is - mégis csak utoléri a könyvtár.
Arra a kérdésünkre, hogy vitás kérdések eldöntése, rejtvények megoldása stb. érdekében fordultak-e adatokért, információkért a könyv
tárhoz, könyvtárral kapcsolatban álló családok 30 %-a válaszolt igennel, elsősorban az értelmiségi (41 %) és az alkalmazotti (40 %); családok.
A kölcsönzésen kivüli könyvtári szolgáltatásokat (helybenolvasás, rendezvények stb.) a könyvtárhasználó családok 49 %-a szokta igénybe venni. Ezen a téren is az értelmiségi (70 %) és az alkalmazotti (56 %) családok vezettek. Minél általánosabb volt a családon belül a könyvtár- használat, s minél magasabb az olvasásintenzitás szintje, annál jobban előtérbe került a könyvtár többfunkciójú használata. A könyvtár kölcsön
ző funkciója leginkább á mezőgazdasági fizikai munkát végző családok könyvtárhasználói gyakorlatában maradt kizárólagos.
Felm érési adatok visszatérően bizonyítják, hogy a könyvtárhasz
nálat és a könyvvásárlás alapjában véve egymást támogató, párhuzamos jelenségek. Vizsgálatunk falusi közegben hasonló tendenciát észlelt:
a könyvet egy év alatt
0 Ft-ért vásárló családok
az 1 - 200 Ft-ért vásárolt családok a 201 - 500 Ft-ért vásárló családok és az 500 F t felett vásárló családok találtunk legalább egy könyvtári tagot.
Gereben Ferenc: Falusi lakosok és a könyvtár. = Könyvtári Figyelő, 1974.
1. sz.
38 %-ában 62 %-ában 73 %-ában 81 %-ában
2.2.6 Fiatalok
Az alábbiakban összefoglaljuk a fiatalok és a könyvtár kap
csolatát dokumentáló hazai felmérési tapasztalatokat.
A csaknem 500 fővárosi 10-14 éves általános iskolai tanuló körében végzett felmérés (V .Kulcsár Julia: A könyv és a 10-14 éves gyermek. MKKE, 1975.) tapasztalata szerint a gyerekek
35 %-a semmilyen könyvtárnak nem volt beiratkozott olvasója, 18 % csak az iskolai könyvtárat látogatta, s 47 % közművelődé
si könyvtárba (is) járt. (I.m .87.1.) Örvendetes, hogy a felsőbb osztályok felé haladva valamelyest nőtt a könyvtárba járó gyere
kek aránya. A családi olvasási kultúra szintjét vizsgálva, a fel
mérés szerint e szint növekedésével elsősorban a közművelődési könyvtárba (is) járó gyerekek aránya növekedett; a hátrányos hely
zetű gyerekek viszont az átlagosnál nagyobb arányban használják az iskolai könyvtárakat. Ebből a szerző azt a következtetést von
ja le, hogy " az iskolai könyvtárak az alacsonyabb kulturális csa
ládi környezetben élő gyermekek szamára fokozott jelentéségüek^1:
a fejlett olvas ás kultúra és a könyvtárhasználat hatékony előisko- lái lehetnek. (I.m . 88.1.)
Egy 1968-ban, budapesti középiskolai tanulókat reprezentá
ló (800 fős) mintán végzett felmérés (Gazsó Ferenc - Pataki F e renc - Vásárhelyi György: Diákéletmód Budapesten. Bp. Gondolat K. 1971.) a tanulók 57 %-át találta valamilyen könyvtár tagjának.
A kutatók tapasztalata szerint a könyvtári tagság általában fejlet
tebb olvasói magatartással párosul: a könyvtárhasználó diákok 38 %-a, a könyvtárba nem járók 19 %-a volt rendszeres olvasó (I.m . 136-137.1.)
Egy másik, 1967/68-ban végzett felmérés (Tánczos Gábor:
Mit olvasnak a fiatalok? Bp.Tankönyvkiadó 1970.) a dolgozók esti gimnáziumának 30 évnél fiatalabb beiratkozó hallgatóiról, és 35 évnél fiatalabb, egy évvel korábban végzett egykori tanulóiról gyűj
tött olvasási adatokat. A beiratkozók csoportjában a könyvtári ta
gok aránya 52 %-os volt, a végzettek csoportjában már csak 43%-os.
Nemcsak a könyvtári tagok aránya, hanem a könyvtárhasználat in
tenzitása is jelentősen csökkent az esti gimnázium elvégzése után, ami azt tanusitja, hogy az esti iskolának (de mint látni fogjuk, ez a nappali középiskolásokra is áll!) nem sikerült eddig kellő hatás
fokkal kialaki tani egy olyan magatartásmódot, amely a könyvtárra is támaszkodó önmüvelődési igényt az életvitel szerves részévé avatná.
Három budapesti középiskola 630 (utolsó éves, illetve 3 év
vel a vizsgálat előtt végzett) tanulójára kiterjedő felmérés (Gere
ben Ferenc: A középiskolás fiatalok és a könyv. Bp. KTTK 1968.) Az előbbi vizsgálatok adatához nagyon hasonlóan a fiatalok 53 %*át találta könyvtári tagnak (iskolai könyvtár nélkül).
Az adatgyűjtés azonban meghaladta a leegyszerüsitett "ta g - nem tag" alternatívát.
A három középiskola végzős, illetve végzett tanulói közül:
- egy vagy több könyvtárnak folyamatosan, a felmérés idején
is tagja volt; 41 %
- kimaradt egy vagy több könyvtárból, de tag maradt, illetve átiratkozott egy vagy több más könyv
tárba: 12 % j
- egykor könyvtári tag volt, de már nem az: 22 % j - soha nem volt tagja könyvtárnak: 25 % j E vizsgálat tapasztalata szerint is á könyvtári tagság érez
hetően pozitiv kapcsolatban állt az olvasás rendszerességével: a leggyakoribb olvasóknak azonban nem a folyamatos könyvtári ta
gok, hanem az átiratkozók bizonyultak,
A három középiskola utolsó éves tanulóinál a folyamatos könyvtári tagság, a végzetteknél az átiratkozás és a végleges ki
maradás volt a nagyobb arányú, középiskola befejezése után külö
nösen az átiratkozás üteme gyorsult meg.
S itt szólnunk kell az un. könyvtári "lem orzsolódásról".
A lemorzsolódók egy része, amint a fentiekből látható, egyszerűen átiratkozik másik könyvtárba, mégpedig elsősorban közművelődé
si könyvtárból tudományos könyvtárba, s főként a középiskola be
fejezése után. A végleg kimaradók is elsősorban a közművelődési könyvtárakat hagyják ott. Vajon miért?
A vizsgálat tapasztalata szerint a kerületi közművelődési köny tárakhoz egykori tagjaik közül a - középiskola befejezése után - az erősen szépirodalmi érdeklődésű fiatalok voltak a "leghűségesebbek"
Legkönnyebben (s átiratkozás nélkül) a legalacsonyabb izlésszintü kölcsönzők váltak meg tőle; s a szépirodalmon túlterjedő fokozot
tabb érdeklődés pedig a tudományos könyvtárakba való átiratkozást mozdította elő (i.m . 71-74.1.).