Az ízlést meghatározó tényezők

Melyek az ízlésnek, ennek a dinamikus, válogató, szűrő szerke­

zetnek összetevői, eredői? Hogyan alakul, formálódik? E rre vonatko­

zóan kevés vizsgálatot ismerünk, s ezért inkább a mindennapi tapasz­

talatot összegezve mondhatjuk el, hogy eredői: a) bizonyos fiziológiai adottságok; b) a család, a nevelés, az iskola; c) az illető közösség, nép művészeti hagyománya, öröksége, felhalmozott eszközkészlete;

d) ezt az alapdiszpoziciót formálják az utóbb szerzett benyomások, él­

mények, éspedig mind' a spontánul vagy látszólag spontánul szerzett él­

mények (pl. a környezet esztétikai minősége), mind a tudatosan elsajá­

tított, tanult művészi minőségek, az esztétikai ideálok, valamint nem esztétikai, hanem világnézeti követelményrendszer által értelmezett, rendszerezett benyomások (ezen a téren nagy s egyre növekvő szerepet játszanak a tömegkommunikációs eszközök); e) formálja, alakítja az ízlést a társadalmi környezet, a presztízstényezők, a " hatalmon levők"

véleménye, a kultúrát közvetítő " mikromiliő"; f) jelentős szerepet ját­

szik az ízlés formálásában a mindenkori divat, amely egyrészt a mű­

vészi-környezetformáló stb. tárgyak sokaságából egynéhányat kiemel, ref­

lektorfénybe állít és így befolyásolja a választást, m ásrészt a " presz­

tízs” - tényezőnél fogva hat; g) végül: szociológiai vizsgálatok mutattak rá arra, hogy az ízlést erősen befolyásolja az egyénnek a munkameg­

osztásban elfoglalt helye, anyagi színvonala, életkörülményei, lakáshely­

zete.

A fentiekből az is következik, hogy azi Ízlés inkább az un. köz­

napi tudat szférájába tartozik és kevésbé a teoretikus tudat körébe - úgy is megfogalmazhatnám, hogy a tudatos s ezen belül az ideológia-világ­

nézeti tényező csupán egyik összetevője az ízlés alakulásának -, csak ritkán érvényesül közvetlenül, legtöbbször közvetve, bonyolult áttételek utján (s ez áttételek között nagy fontosságú éppen az életmód, társadal­

mi környezet).

Szabolcsi Miklós: Szocialista közízlés - szocialista tudat. = ízlés és kultúra.

Bp. 1974. 115-116.1.

I

Az ízlést meghatározó tényezők sémája Szerdahelyi István szerint:

anyagi életkörülmények fizikum-temperamentum és neveltetés-nevelődés

világnézet-világkép

I

I közérzet, fiziológiailag

, ^У

^„ meghatározott érzelmek

c l c l c i Z c S

ízlés

Szerdahelyi István: Az Ízlés sajátos­

ságai. = ízlés és kultúra. Bp.1974.

71.1.

A következőkben egy 1971-ben, fővárosi könyvesbolti vásár­

lók körében végzett felmérés konkrét eredményein mérhetjük le, hogy bizonyos társadalmi (demográfiai) tényezők milyen irányban befolyásolják az Ízlést - egyben az irodalmi ízlés mérésével, ti­

pizálásával kapcsolatos problémákba is bepillantást nyerünk.

Amikor a válaszadók (1056 fővárosi könyvesbolti vásárló) legked­

veltebb irói, legmaradandóbb olvasmányélményei alapján irodalmi ízlé­

süket igyekeztünk meghatározni, tisztában voltunk azzal, hogy az álta­

lunk mérhetővé tett izlésfogalom korántsem meríti ki az ízlés teljes tar­

talmát.

E fogyatékosságokat úgy kívántuk mérsékelni, hogy az egyéni irodalmi Ízlés körülhatárolására nem egy-egy szerzőt vagy müvet,

hanem az egyes válaszadók által leginkább kedvelt szerző- és mü- együtteseket - az uralkodó, lényegi elemet kutató mérlegelés után - a maguk összhatásában minősítettük. így ugyanaz a szerző vagy cim, a müvek különböző szintű befogadhatóságának elve alapján, más-más környezetben más és más izléskategóriáknak lehetett szerves alkotója illetve kiegészítője.

Az egyes irodalmi ízlés kategóriákat - képviselőik százalékos ará­

nyával együtt - az alábbiakban ismertetjük:

"Modern" szint (a mai értékes, s általában a nem hagyományos eszközökkel élő X X .sz .- i irodalom

szinte kizárólagos dominanciája): 20,6 %

"Klasszikus" szint (a klasszikus realista iroda­

lom, s a XX. század első felében, hagyományo­

sabb formákban Íródott müvek dominanciája, illet­

ve az előbbieknek - nem domináns szerepű - mo­

dern irodalommal való együttese): 18,4 %

"Romantikus" szint (a XIX. századi romantika do­

minál, esetleg kiegészülve - elsősorban X IX .szá­

zadi - realizmussal, illetve ifjúsági irodalommal): 13,6 %

"Bestseller" szint, (fő alkotója a "nagy irodalom"

látszatát keltő félmüvészi, illetve álmüvészi iro­

dalom, fő vonulatát az olvasmány-irodalom indirek- tebb formái: az ilyen szellemben irt történelmi,

háborús, "lélektani", életrajzi stb. regények alkot­

ják): 28,9 %

"Romantika + mai lektűr" szint (a XIX. és XX.

századi szórakoztató irodalom együttese, tipikus

előfordulás: romantika és mai lektűr): 4,6 %

"Mai lektűr" (a XX.századi - elsősorban mai kelet­

kezésű olvasmány-irodalom direkt műfajainak - kri­

mi kalandregény, kémregény stb. - dominanciája): 5,3 %

Ismeretlen, illetve megállapíthatatlan 8,6 %

Összesen: 100,0% =

= 1056 fő

Az egyes izlésszintek képviselőinek százalékos megoszlását szem ­ ügyre véve feltűnhet, hogy a megkérdezetteknek az irodalmi ízlés két

lektűr szintjébe összesen mintegy egytizede sorolódik. Ez a pozitiv- * nak mondható arányszám természetesen nem jellemző társadalmi mé­

retekben, s a főváros könyvesboltjainak közönségére is csak fenntar­

tással általánosítható.

Tendenciaszerű érvénnyel mégis elmondható, hogy e kulturális szempontból fontos rétegnek - összevonva " modern” és "klasszikus"

szinteket - kb. bő egyharmada rendelkezik viszonylag fejlett, esztéti­

kai értékhez kötődő irodalmi Ízléssel.

Az iskolázottság szintjének emelkedésével meggyőzően növekszik az irodalmi ízlés esztétikai fogékonyságának foka: a lektűr szintek a 8 általánost vagy ennél kisebb végzettséget, az esztétikailag értékes szintek ("modern", "klasszikus") a megkezdett és a befejezett főiskola fokozatait vonzzák legerősebben. A "romantikus" szint - a lektűr szin­

tekhez közelítve - elsősorban alacsony végzettséghez kötődik, mig a kö­

zépiskolai végzettség leginkább a "bestseller" kategóriával mutat meg­

felelést.

Közbevetőleg megjegyezzük, hogy az ízlés minősége és isko­

lai végzettség között tapasztalt "egyenes arányossági" kapcsolat nem jelenti azt, hogy az alacsony végzettségüekhez - tömegesebb méretekben is - ne jutna el értékes irodalom.

Egy 1968-as városi könyvesboltokban végzett felmérés tapasz­

talata szerint a végzettség csökkenésével párhuzamosan az alábbi szerzők népszerűsége - kedvenc szerzőként való említése - csök­

ken: Jókai, Berkesi, Petőfi, Szilvási, Dumas, Gárdonyi, Mikszáth.

Tehát nemcsak lektűr szerzőkről, hanem értékes nemzeti klasszi­

kusokról is állíthatjuk, hogy elsősorban alacsonyabb (konkrétan: 8 általános) végzettségűek kedvelik őket.

Még az iskolázottság emelkedésével együttjáró legfőbb tenden cia az értékes modern irodalom népszerűségének növekedése; ad­

dig a végzettség csökkenést - az értékbeli devalválódás mellett - a multbaforduló szemlélet erősödése kiséri. Tehát az irodalmi ér­

ték az alacsonyabb végzettségüekhez is eljut, de főleg csak a ha­

gyományosabb építkezésű, multszázadi irodalom képében. Az me­

gint más kérdés, hogy ezt a szívesen fogadott, olvasmányosabb irodalmat milyen szinten fogadják be. (Szerk.)

Az esztétikailag legszínvonalasabb Ízlés - az alábbi tábla tanulsága szerint - a* 18-30 éves korcsoportokat, azon belül is elsősorban a 21-25 éveseket jellemzi. A 30. életév körül számottevően csökken a " modern"szii jelentősége, majd a csökkenő tendencia - szelidebb formában - az életkor előrehaladásával tovább folytatódik. Ugyanakkor 30 év felett a "romantikus szint emelkedő irányzatot mutat, és a 30. életév körül erősödik a lektűr szil tek jelentősége is. A "bestseller" izléstipus előfordulása leginkább a közé korosztályok (40 év fölött) körében jellemző.

Az izlésnivó nemcsak 30 éves kor felett,hanem 18 év alatt is megle­

hetősen alacsony. Ez azt bizonyítja, hogy a fejlettebb ízlés kialakulásához szükség van bizonyos időre, s ezzel együttjáróan az élettapasztalatok és ne velési hatások felhalmozódására, megérlelődéséré.

114

Irodalmi

izlésszintek -17 18-20 21-25 26-30 31-35 36-40 41-55 56 év

"Modern" 9,7 32,0 33,7 24,1 12,0 10,1 7 ,0 3,5

"K la sszik u s" 17,1 20,6 19,3 13,6 20,0 22,8 20,1 14,0

"Romantikus" 31,8 6,8 7,2 9 ,4 14,0 10,0 18,6 30,8

"B estseller" 18,3 23,1 24,7 33,5 32,0 31,6 38,8 30,9

"Romantika és

mai lektűr" 6,1 4,6 3 ,6 4,1 8,0 8,9 2,3 3,5

"M ai lektűr" 9,7 1,5 4,3 5,9 6,0 3,8 7,0 7,0

Ismeretlen 7,3 11,4 7,2 9 ,4 8,0 12,7 6,2 9,3

Ö sszesen: 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0

A kulturális szintek a 30. életév körül bekövetkező csökkenése minden könyvvásárló társadalmi rétegben érezteti hatását: " modern” iz- lésszinttel a huszonéves könyvvásár ló munkásoknak 30, a harmincéves munkásoknak csak 7 %-a rendelkezett, a beosztott alkalmazottaknál ugyanezek a mutatók 30 %-ról 10 %-ra, a "menedzser-értelmiségnél"

33 %-ról 17 %-ra csökkentek. Ugyanakkor - 30 év felett - a munká­

sok körében "romantikus" és a "romantika + lektűr"; a beosztott al­

kalmazottak rétegében a "klasszikus" és a romantika -f lektűr"; a menedzserek és a humán értelmiségiek között a "klasszikus" és a

"bestseller" szintek képviselőinek aránya nőtt meg elsősorban az adott rétegek huszonéves korcsoportjaihoz képest - tehát az olvasói érdeklő­

dés a könnyebb munkavégzést, a kevesebb energiaráforditást követelő olvasmányok felé tolódott el. (Hozzátehetjük, hogy a 30 éves életkor tájékán az olvasás gyakorisága - és általában a művelődés aktivitása - is jelentősen csökken.)

A tapasztalt jelenséget nem tulajdoníthatjuk a húszon- és harminc­

éves megkérdezettek eltérő iskolázottsági szintjének, mert az érettsé­

gizettek aránya alig, a diplomásoké pedig semmit se csökkent a 31- 35 éves korosztályban a 26-30 évesekhez képest. Mindez azt jelenti, hogy a változások okát a különböző korcsoportok eltérő életmódbeli jel­

lemzőiben kell keresnünk. így pl. - feltevéseink szerint - a 30. élet­

év körül észlelhető olyan tényezőkben, mint a társadalmi munkameg­

osztásba való beilleszkedés viszonylagos befejeződése, az ezzel járó szakmai specializálódás, a családalapi tás és a gyerekek fogadása, a lakásszerzéshez szükséges anyagiak előteremtése (illetve házépités) stb.

A befogadók neme - tapasztalataink szerint - az izlésszint ala­

kulásában viszonylag szerény szerepet játszik. A férfiak ugyan vala­

mivel nagyobb arányban sorolódtak be a legnívósabb izléskategóriákba, mint a nők, de ez nem jelenti azt, hogy a férfiak - azonos feltételek mellett - a nőkét meghaladó izlésszinttel rendelkeznek. A mintánkban szereplő férfiaknak ugyanis magasabb volt az átlagos végzettségi szint­

je, mint a nőké (ez országos viszonylatban is igy van), s az Ízlésbeli szintkülönbségben egyszerűen kvalifikációs különbségek fejeződnek ki.

Nem ilyen egyértelmű a helyzet a "bestseller" szint esetében, amelybe a nőknek mintegy 10 %-kal nagyobb hányada sorolódott, mint a férfiaknak. Ez a különbség csökkent ugyan az iskolázottság növeke­

désével, de teljesen az egyetemi végzettség fokán sem szűnt meg.

Az olvasásintenk^tás növekedése következetes izlésszint-növekedés- sel jár együtt: a befogadási gyakoriság növekedésével a "modern" és a "klasszikus" szintek képviselőinek aránya egyenletesen nő, a "roman­

tikus" és a két lektűr szint jelentősége viszont csökken. A "bestseller**

izlésszint láthatóan elsősorban a közepes olvasásgyakorisági fokozatok­

hoz kapcsolódik, de a nagyon gyakori könyvolvasók körében is jelentős szerepet kap.

Az a tény, hogy a "modern1' szintlinket alkotó, korunkat általában összetettebb, bonyolultabb jelrendszerrel kifejező müvek kedveléséig szinte kizárólag a rendszeres olvasók jutottak el, azt jelzi, hogy a magasabb befogadási szint eléréséhez szinte nélkülözhetetlen a "tr é ­ ning": a gyakori olvasás.

Gereben Ferenc: Olvasásgyakoriság, irodalmi Ízlés. = A Könyv, 1973.2.

Az olvasó réteghovatartozása, a társadalmi munkamegosz­

tásban betöltött helye szintén nagyon fontos meghatározója az Íz­

lésnek, igy az olvasói Ízlésnek is.

Az alábbiakban több (elsősorban egy 1968-ban és egy 1971- ben városi könyvesbolti vásárlók, valamint egy 1971-ben 1000 fa­

lusi család körében végzett) felmérés vizsgálati tapasztalatait ösz- szegezve ismertetjük az egyes társadalmi rétegek olvasói Ízlésé­

nek legfőbb jellemzőit, s az időbeli változás; valamint lakóhely szerinti tagozódás néhány tendenciáját.

A 60-as évek első felében és végén végzett olvasásvizsgálatok eredményeinek összevetéséből egyértelműen megállapítható, hogy né­

hány év alatt jelentősen megváltozott az irodalmi érdeklődés iránya: a 60-as évek elején olyannyira népszerű romantikus és klasszikus re alis­

ta irodalom (különösen az utóbbi) az évtized végére jelentős pozíciókat

juk be, szembeállítva az értelmiségiek 1962-ben mért olvasottsági rang­

sorával.

Sor- Értelmiségiek népszerűségi Értelmiségiek olvasottsági

szám rangsora 1968-ban rangsora 1962-ből

(Mit olvasunk? KSH. 1965. 24.1.) 1 2 3 4 5 6

Sor- Értelmiségiek népszerűségi

vetjük az 1968-as névsorral, megállapíthatjuk, hogy az olvasói érdek­

lődésnek és Ízlésnek a 60-as évek folyamán bekövetkező, már említett áthangolódása a régiről a mai irodalomra az értelmiségi rétegen belül is kimutatható.

A klasszikusok iránti érdeklődés valamelyest megcsappant, s na­

gyobb szerep jutott a mai irodalomnak, mégpedig - e réteg sajátos jegyeként - szinte kizárólag az értékes mai irodalomnak. Kitűnik ez abból is, hogy többek között Illyés Gyula, Németh László, Sartre és F e jes Endre azok az irók, akiket az értelmiségiek minden más foglal­

kozási csoportnál nagyobb arányban említettek.

Joggal állapíthatjuk meg tehát, hogy az értelmiségi réteg legsajá­

tosabb ízlésbeli jegyének a mai értékes irodalom kedvelése mondható.

Az értelmiségiek 1968-as népszerűségi listájának élmezőnyében a mai, vagy XX. századi alkotók mellett ott találjuk a múlt század és a századforduló (elsősorban realista) irodalmának reprezentánsait is.

Azt mondhatjuk tehát, hogy a (városi) értelmiség Ízlésén belül a klasz- szikus és modern irodalom viszonylag egészséges aránya alakult ki, amely egyaránt tartalmazza a múlt értékei iránti ragaszkodás és az uj iránti fogékonyság motívumát.

Egészítsük ki a képet azoknak az íróknak felsorolásával, akiket minden más foglalkozási rétegnél alacsonyabb arányban említettek:

Jókai Mór, Berkesi András, Dumas pere, Petőfi Sándor, Gárdonyi Géza.

Legegyértelműbb az értelmiségieknek Jókai említésétől való tartózkodá­

sa. (Egytizedük említette legkedveltebb írói között, szemben az alkal­

mazottak és munkások egyharmados arányával.) Megállapítható, hogy a romantika és a mai lektűr-bestseller irodalom adja a szépirodalmi ol­

vasmányoknak azt a területét, amely az értelmiségi réteg ízlésétől áll a legtávolabb az összes foglalkozási csoport közül.

A fenti képnek van szépséghibája is: Petőfi emlitésaránya is az értelmiségieknél volt a legkisebb (7,2 %-os). A jelenség arra enged következtetni, hogy a legerősebben és a legkövetkezetesebben ugyan az értelmiségiek kötődnek az esztétikai értékhez, de ha ez az érték köz­

keletűbb, népszerűbb köntösben áll eléjük, hajlamosak lemondani a ta­

lálkozás lehetőségéről.

Egy másik (1971-ben, 1056 fővárosi könyvesbolti vásárló köré­

ben végzett) vizsgálatunkban az értelmiségen bellii további két - le- egyszerüsitett, de mégis jellegzetesen elkülönülő - kategóriát hoztuk létre: az un. humán értelmiségiek és a menedzser-értelmiségiek cso­

portját. (Az előbbibe a pedagógusokat, jogászokat, orvosokat, tudomá­

nyos kutatókat, újságírókat stb. soroltuk, az utóbbiba az ipar, keres­

kedelem, közigazgatás stb. területén dolgozó vezető, illetve magasabb végzettségű szakemberek kerültek). Ez a felmérés már iz lés behatároló módszerrel dolgozott: a kedvelt Íróknak nem csak korlátozott információs értékű élmezőnyét, hanem teljes választékát vette figyelembe. (Ld. az e fejezet elején ismertetett izléskategóriákat - Szerk.)

E felmerés tanulságai szerint a fentebb vázolt izlésmodell szinte teljes egészében illik a fővárosi "humán értelm iségre". A "mened­

zser-értelm iség" körében azonban már a "bestseller" szint a domináns (egyharmaduk volt ide sorolható, szemben a humán értelmiség egyne- gyedes arányával). Ebben, valamint a "modern" és a "klasszikus" szint alacsonyabb arányában inkább az alkalmazottak, semmint a másik ér­

telmiségi réteg ízlésbeli arculatához hasonlítanak.

A falusi értelmiség láthatóan szintén a "bestseller" szintet jelen­

tő irodalomhoz vonzódik leginkább, s egyben minden más falusi ré ­ tegnél erősebben. A modern irodalom ("tisztán" és a klasszikusokkal ötvözve egyaránt) azonban falun is az értelmiséghez áll a legközelebb

Sor- Alkalmazottak népszerűségi Az "egyéb szellemi dolgozók' szám rangsora 1968-ban olvasottsági rangsora 1962 -bői

(Mit olvasunk? KSH, 1965. 24. 1.) 1

Az 1962-es lista szinte kizárólag romantikusokból és klassziku­

sokból, mégpedig elsősorban a múlt század vagy a századfordulóalkotói­

ból áll.

Az azóta bekövetkezett változást - elsősorban a városi alkalma­

zottakat illetően - három főbb tendenciával jellemezhetjük:

1. V isszaszorult körükben az irodalomtörténeti értelemben vett romantikus irodalom.

2. Előre lépett a közelmúlt értékes (de nem okvetlenül a legma­

gasabb szinten befogadott) irodalma (Hemingway, Thomas Mann).

3. Nagymértékben megnövekedett a jelenkori (elsősorban a magyar) irodalom jelentősége.

Az alkalmazotti rétegnek a kortárs irodalom iránti megnövekedett érdeklődése azonban nem párosult kellő értékszelekcióval. Mutatják ezt az 1968-as listán található legnépszerűbb mai szerzők, s még inkább az a tény, hogy az alkalmazottak elsősorban Szilvási Lajost és Passuth Lász lót kedvelik minden más rétegnél nagyobb arányban. Összefügg ezzel má­

sik vizsgálatunk tapasztalata is: az alkalmazottak legsajátabb izlésszint- jének a ttbestseller,> szint mutatkozik.

ízlésük az értelmiség Ízlésétől ma már elsősorban nem abban tér el, hogy ez utóbbival ellentétben kevéssé igényli a mai irodalmat, ha­

nem abban, hogy mig az értelmiség főképp a mai problémák magas mű­

vészi szintű ábrázolása felé fordul, addig az alkalmazottak inkább haj­

lamosak arra, hogy a jelen iránti megnövekedett érdeklődésüket felszí­

nesebb, olvasmányosabb müvekből elégítsék ki.

Mindez nem jelenti azonban azt, hogy a 60-as évek elején az al­

kalmazotti ízlés okvetlenül színvonalasabb - inkább csak azt, hogy más volt, mint a mai. Nem tudjuk ugyanis, hogy a klasszikusok akkori nagy­

mérvű olvasása milyen mélységű volt: milyen mértékben jelentette az ol­

vasmányosságigény "szublimált" kielégítését (elsősorban a romantiku­

sok esetében), s milyen mértékben művészi értékek befogadását.

A városi alkalmazotti réteg vers-izlését a fentiektől eltérő voná­

sok jellemzik. Ezt a réteget meglehetősen erős szálak fűzik a lírához.

Versizlésük színvonalasabb, mint próza-izlésük: nemcsak Passuthékat, hanem Adyt, József Attilát, Radnótit is ők említették meg "kedvenceik"

között a legnagyobb arányban az összes réteg közül; mig az értelmisé­

giek Illyés Gyula, Juhász Ferenc, Nagy László,W eöres Sándor említésé­

ben szereztek előnyt.

A falusi alkalmazotti réteg irodalmi izlésszint tekintetében egy fokozattal elmarad a várositól. Körükben már nem a b e stse lle r*', ha­

nem a "lektűr" szint dominál - a valódi irodalomnak legalább látszatára való törekvés helyett a burkolatlanabb, direktebb szórakozás-igény. A falusi rétegek közül ők érték el a legnagyobb arányszámot a "romantika- lektűr" ötvözet kategóriájában - de a " klasszikus realista" szint teljesí­

tésében is.

c) Munkásság

Könyvesbolti adatfelvétellel dolgozó felméréseink a munkásoknak csak erősen válogatott, a könyvvel szorosabb kapcsolatban álló rétegét tudták elérni. Módunkban áll azonban, hogy a Könyvtártudományi Mód­

szertani Központ országosan reprezentatív munkásfelmérése(Kamarás István: A munkások és az olvasás. Bp. Népművelési és Propaganda Iroda. 1969.) alapján képet adjunk az átlagos munkás Ízléséről is.

1962-ben a szak- és betanított munkások által legolvasottabb szer­

zők (az említés csökkenő sorrendjében) a következők voltak: Jókai Mór, Móricz Zsigmond, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza, Verne, Dumas pere, L.Tolsztoj, V.Hugo, Móra Ferenc, E.Zola. (Mit olvasunk? 24.1.) Az irócsoport valamennyi tagja "régi" szerző, többnyire a múlt század és a századforduló romantikus vagy realista (elsősorban magyar) irodalmá­

nak alakja.

Az 1964-es KTTK-felmérés szerint is a munkások utolsó olvasmá­

nyai közül kb. négyszer annyinak volt a szerzője nem élő, mint élő iró (lásd: Mándi Péter: A könyv és közönsége. 91.1.24. tábla). Ezzel szem­

ben az 1968-as KMK-felmérésben a kurrens olvasmányok között a mai és a régi irodalom kb. egyenlő arányban szerepelt.

Az ízlésre közvetlenebbül utaló legemlékezetesebb olvasmányélmé­

nyek listáján - ugyancsak az 1968-as KMK-felmérés szerint - a "régi"

müvek 2:1 arányban előzték m ega mai irodalom alkotásait. A munkások ízlését tehát még korántsem itatta át olyan mértékben az irodalmi újdon­

ságok igénye, mint ahogy az olvasói érdeklődésükben megjelent. Kitűnik ez legkedvesebb olvasmányaik élmezőnyéből is: (Kamarás: I.m . 125.1.

alapján):

Gárdonyi Géza: Egri csillagok

Jókai Mór: A kőszívű ember fiai

jókai Mór: Az aranyember

V.Hugo: A nyomorultak

Dumas pere: Gróf Monte Christo

Berkesi András: Sellő a pecsétgyűrűn

I.Shaw: Oroszlánkölykök

L. Tolsztoj: Háború és béke

A.Solohov: Csendes Don

Jókai Mór: Fekete gyémántok

L. Tolsztoj: Anna Karenina

M. Mitchell: Elfujta a szél

F ejes Endre: Rozsdatemető

E. Hemingway: Az öreg halász és a tenger

Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán

Dumas pere: A három testőr

Berkesi András: Húszévesek

Dold-Mihajlik: Ordasok között

A lista alapján a munkások (s ezen most az egész munkásságot értjük) ízléséhez legközelebb állónak még a romantika mutatkozik - amelyet közvetlenül egy nem egyenletes fajsúlyú jelenkori lektűr «bestseller vo­

nulat követ. Az 1962-es adatokhoz viszonyítva a klasszikus realista iro­

dalom jelentősége csökkent. Tehát a 60-as évek elejéhez képest a mun­

kások izlésrendszerében is érezhető bizonyos eltolódás a mai irodalom irányában, de ez a jelek szerint elsősorban a régi irodalom értékesebb részének a mai irodalom értéktelenebb vonulatával való felváltását je­

lentette.

A kép kiegészítésére azonban meg kell jegyezni, hogy a KMK fel­

mérése szerint a munkás-olvasók legemlékezetesebb olvasmányainak egy- harmada klasszikus realista és modern mü, s hogy ezeket a kategóriá­

kat legkedveltebb olvasmányaik fenti listáján is olyan szerzők képvise­

lik, mint L.Tolsztoj, Solohov, F e jes Endre és Hemingway.

d) Parasztság

A 60-as évek első felében a paraszti Ízlés elsősorban a "régi" j irodalom, azon belül is főképp a magyar klasszikusok népszerűségével j volt jellemezhető. A KSH 1962-es vizsgálata szerint legolvasottabb Íróik (az említés csökkenő sorrendjében): Jókai, Móricz, Mikszáth, Gárdonyi, Verne, Solohov, Móra, Dumas pere, L.Tolsztoj, Berkesi. (Mit olva­

sunk? 24.1.)

1964-ben szépirodalmi olvasmányaik mintegy 60 %-a nem élő ma- \ gyár írótól (s kb. 80 %-a nem élő írótól) származott. (V.ö. Mándi: A I könyv és közönsége. 92-93. és 101-103.1.) Ezzel szemben 1971-es falu- i si vizsgálatunk a parasztok olvasmányainak 50 %-át találta csak régi ;

1964-ben szépirodalmi olvasmányaik mintegy 60 %-a nem élő ma- \ gyár írótól (s kb. 80 %-a nem élő írótól) származott. (V.ö. Mándi: A I könyv és közönsége. 92-93. és 101-103.1.) Ezzel szemben 1971-es falu- i si vizsgálatunk a parasztok olvasmányainak 50 %-át találta csak régi ;

In document (Olvasásszociológia, olvasáslélektan, olvasáspedagógia) OLVASÁSISMERET i ; (Pldal 118-130)