Kreatív viselkedés tolmácsolás közben

MacRae szerint kreativitás szempontjából a gondolkodás a tolmácsolási folyamat legfontosabb része (MacRae 1989). Noha a tolmácsok viselkedésében vitathatatla-nul fontos szerep jut a kreatív kognitív stratégiáknak, a kreativitást nem lehet ilyen szűken értelmezni.

A  tolmácsok viselkedésének tanulmányozásához meg kell vizsgálnunk a tolmácsolási folyamatot és a kommunikációs alaphelyzetet, amelyben az előbbi végbe megy. A kizárólag kognitív stratégiákra fókuszáló nézőponttal szemben a helyzetelemző szemlélet tágabb összefüggéseiben vizsgálja a  témát: többek közt figyelembe veszi a kontextust, az időkeretet, valamint a kommunikációban résztvevőket. Emiatt Cho kreatív fordításról alkotott véleménye a tolmácsolás esetében nem bizonyul teljesen igaznak. Meglátása szerint ugyanis nincs szükség kreativitásra a fordítás minden egyes szakaszában, mivel a forrásszöveg témájának megszokottságától, tapasztalattól és képességektől függően a fordítási folyamat jelentős része automatikussá válik a hivatásos fordítók számára (Cho 2006). Noha a mentális folyamatok nagy része a gyakorlott tolmácsoknál is automatikus, az adott kommunikációs helyzet jellemzői (helyszín, résztvevők, témakör, tárgyalt kérdések stb.) megbízásonként változnak, így a tolmács mindig szembesül valami újdonsággal. Ezért szükséges a tolmács kreativitása, hiszen a tolmácsolási folyamat során nem csupán alkalmazkodnia kell a fennálló és új helyzethez, hanem hozzá is kell járulnia, méghozzá építő jelleggel (Torrance 1988). E válaszreakció miatt kell a tolmácsnak kreatívnak lennie. Ebben az értelemben a kreativitás egyenértékű a rugalmassággal és a spontaneitással.

Tehát nemcsak a forrásszöveg téma- és kultúra-specifikus jellemzői, hanem a kommunikációs alaphelyzet sajátosságai is kreativitásra késztetik a tolmácsot.

A tolmácsok jelenléte miatt némiképp természetellenessé válik a kommuniká-ció. Bár részt vesznek benne, nem ők az üzenet adói vagy vevői, és nem a saját

kommunikációs igényeiknek tesznek eleget. Noha részesei a helyzetnek, mégsem válnak partnerré, sem bennfentessé (lásd 1. fejezet). A hozzáértő viselkedés és a kom -munikáció megkönnyítése érdekében folyamatosan alkalmazkodniuk és reagál-niuk kell a helyzetre és a résztvevőkre, ami – ahogyan arról már korábban is szó esett – nagyfokú kreativitást igényel. Ilyen értelemben a kreativitás a tolmácsok spontán és rugalmas válaszát jelenti a felek céljaira, a kommunikáció keretére és egyéb olyan tényezőkre, mint a személyiség, motiváció, hozzáállás, érzelmek stb., amelyekhez alkalmazkodniuk kell. A helyzetre érkező válaszreakció alapja az, hogy mennyire sikerül a különböző összetevőkhöz egyszerre idomulniuk. Ez igaz lehet egy adott megbízásra, azonban nem szabad elfeledkeznünk arról sem, hogy a különböző tolmácsolási alaphelyzetek és módszerek száma végtelen, vagyis az alkalmazkodóképességet és a rugalmasságot általánosabban, a viselkedés szintjén kell értelmeznünk.

A tolmácsolás folyamán nemcsak nyelvi és kulturális, hanem gyakorlati és az adott helyzetre jellemző (deiktikus) következtetéseket is levonunk. Ezért a kreatív tolmácsolást nem lehet leszűkíteni a kiszámíthatatlan, nem intézményesített nyelvi megfeleltetésre (Wilss 1988 in Cho 2006) vagy olyan nyelvi közvetítésre, ahol a fordítandó szöveg nem kötött (Alexieva 1990). Írásos fordításnál egyedül a nyelv-használat nem látható előre, tolmácsolás esetén viszont jóval több olyan tényező létezik, amely nehezen kiszámítható, még akkor is, ha a tolmács alaposan felkészül a megbízásra: a résztvevők személyisége, napirend, nem várt események. Ez az a szempont, amely megkülönbözteti egymástól a kreatív fordítást és tolmácsolást.

A kreatív tolmácsolás ezen aspektusát a szakirodalom még nem tárgyalta.

A kreatív tolmácsolás tehát három különböző minőségben vizsgálható: a vég-eredmény, a stratégia és a tolmács viselkedésének szintjén. Ez utóbbi szempont a legfontosabb, hiszen minden körülmények között érvényesül. Bár bizonyos stratégiák automatikussá válnak, minden tolmácsolási helyzet rejt magában vala-milyen új kihívást, amelyet a tolmácsnak kreatívan kell megoldania: rugalmasan, ösztönösen kell reagálnia vagy alkalmazkodnia. A folyamatosan változó helyzet ezért kiemelten fontos, ugyanis a kontextus és a kommunikáció résztvevői alap-vetően meghatározzák a tolmács teljesítményét, hiszen visszajelzésük hozzájárul a tolmácsolási készségek fejlesztéséhez. Ahhoz is szükség van kreativitásra, hogy a tolmács fel tudja használni az efféle visszacsatolást az adott kommunikációs helyzetben.

3. Konklúzió és javaslatok további kutatáshoz

E fejezetben azt jártunk körbe, hogy kreatív tevékenységnek tekinthető-e a tolmá-csolás, vagyis elvárható-e a tolmácsoktól, hogy kreatívak legyenek. A kreativitás pszichológiai szakirodalma alapján úgy vélem, hogy a kreativitás a tolmácsolás lényegi eleme, méghozzá három különböző szinten: mint produktum, mint kog-nitív stratégiákban megnyilvánuló mentális folyamat és mint hivatásos viselkedés az adott helyzetben. Mi teszi a tolmácsolást a kreativitás témájának különleges kutatási területévé? Egyrészt a nyelvi közvetítés során lejátszódó mentális folyama-tok kreatív volta, de leginkább az, hogy a kommunikációs alaphelyzet – amelyben a tolmács ugyan jelen van, de nem természetes szereplő – szakmai kreativitást feltételez. Ez a nézőpont nemcsak a tolmácsolást kutatók, de a pszichológusok számára is érdekes lehet.

Adott kommunikációs helyzetben több lehetséges megoldás közül kell választa-nunk, tehát a tolmácsolás döntéshozatali folyamat. Ráadásul nem egyszerű, kontex-tustól független nyelvi kódolás-dekódolásról van szó. A tolmácsolás a kommuniká-ciót megkönnyítő folyamat, emiatt a nyelvi mellett a kulturális és az adott helyzetre jellemző tényezőknek is figyelmet kell szentelni. A megfelelő megoldást nyelvi és gyakorlati megfontolásoktól, valamint helyzettől függően célszerű kiválasztani.

A  tolmácsolás folyamatos egyensúlyozás a  közvetítendő kommunikációs helyzetben. A tolmácsnak meg kell találnia az ideális állapotot, amelyben elősegíti a kommunikációt, de nem válik természetes résztvevőjévé, ehhez pedig rengeteg kreativitásra, rugalmasságra és alkalmazkodóképességre van szüksége.

Tapasztalataink szerint a gyakorló tolmácsok sem látják át teljes egészében a problémát. Itt kell említést tennünk a tolmácsképzés fontosságáról, hiszen a jól képzett tolmács ismeri és megérti a tolmácsolás háttérfolyamatait és jobban tudja végezni munkáját. Éppen ezért érdemes az ilyen képzéseken résztvevőkben tuda-tosítani, hogy a tolmácsolás kreatív folyamat.

Természetesen még nagyon sok kutatási szempontot fel kell tárnunk ahhoz, hogy elmondhassunk: megértettük, milyen szerepet tölt be a kreativitás a tolmá-csolásban. Vannak olyan alapvető témák, például a kreatív tolmácsolás tesztekkel mérhető megnyilvánulásai, amelyek alaposabb vizsgálatot igényelnének. A kutatás lehetséges jövőbeni irányai szerteágazóak. Automatikusan fejlődik-e a kreativitás a  gyarapodó szakmai tapasztalat hatására? Fejleszthető-e tudatos gyakorlás-sal? Amennyiben igen, mely tényezők járulnak hozzá a fejlődéshez? Képesek-e a kreativitást felmérő vizsgálatok előre jelezni, kiből lesz jó tolmács? Érdemes-e

tolmácsképző intézetekben készségvizsgálattal mérni a kreativitást? Mennyiben járul hozzá a kreativitás a szakmai sikerekhez, például a szabadúszó tolmácsok esetében, akiknek önmagukról kell gondoskodniuk a szabadpiacon? A tolmácsok ideális alanyai lehetnének a feszültségtűrés vagy stressz és kreativitás, valamint az észlelés és kreativitás viszonyát feltáró kutatásoknak, mivel ezek mind hozzátar-toznak mindennapos munkájukhoz. Változik-e nyelvpártól függően a tolmácsok-tól elvárt kreativitás mértéke? Hogyan befolyásolják a különböző szövegtípusok a tolmácsoktól elvárt kreativitás mértékét? E kérdések számos jövőbeni kutatás kiindulópontját jelenthetik a kreatív tolmácsolás témájában.

Stressz és tolmácsolás

A sport és a tolmácsolás összekapcsolása első pillantásra túlzó, vagy legalábbis meglepő lehet, de a továbbiakban láthatjuk majd, hogy a stressz és a stresszkezelés szempont-jából valójában nagyon is közel állnak egymáshoz. A sportpszichológia sokat segíthet mind a tolmácsolásban, mind a tolmácsolás oktatásában, mivel a tolmács szakmájá-ban is a stressz az egyik legfontosabb pszichológiai tényező. Egy versenysportbeli helyzet hasonló a tolmácsolási eseményhez, mivel mindkét helyzet magas szintű teljesítményét követeli meg. A sportoló vagy a tolmács nem menekülhet el a helyzetből, teljesíteniük kell az elvállalt feladatot. Az adott napi teljesítményük olyan külső és belső ténye-zőktől függ, amelyeket hatékonyan kell szabályozniuk. Elsőként a sportpszichológia és a stresszpszichológia szakirodalmát tekintem át. Ezután a tolmácsolás kontextusában végzett, stresszel kapcsolatos kutatások eredményét összegzem. Végezetül pedig mind-ezeknek a professzionális tolmácsolás terén való alkalmazhatóságát vizsgálom.