A tolmács és a kommunikáció kontextusa

A tolmács feladata a vele megegyező kommunikációs funkciót betöltő adó üze-netének közvetítése. Ennek folyamán a  tolmács kommunikációs viselkedését nagymértékben befolyásolja annak a kommunikációs folyamatnak a kontextusa, amelynek megkönnyítésén dolgozik. Egy tolmácsolt kommunikációs helyzet kon-textusa igen összetett, s minden alkotóeleme hozzáad valamit a szituáció globális kontextusához. A kommunikációs esemény sohasem légüres térben zajlik, sokkal inkább intertextuális környezetben: vannak más események, amelyek előkészítik, és vannak, amelyek ennek köszönhetően jönnek létre. Feltehetően voltak korábbi konferenciák vagy előkészítő ülések, az esemény pedig valószínűleg további ülések, műveletek vagy egy írásos beszámoló alapjául szolgál majd. Sőt mi több, lehetnek

akár párhuzamos események is. A tolmácsnak szüksége lesz minden lehetséges információra erre a szélesebb intertextuális kontextusra vonatkozóan, amelybe a konkrét kommunikációs esemény beágyazódik. Ezek az információk tartalmaz-zák ugyanis azokat a nyelvi és nem nyelvi elemeket, amelyek hozzájárulnak az üzenet jelentésének, és ezzel együtt az egy adott beszédközösségben zajló kommu-nikációnak a megértéséhez és tolmácsolásához.

3.4.1. Tolmácsolás és a beszédközösség mint kontextus

A beszédközösség fogalma egy másik lényeges kérdéséhez vezet bennünket a tolmács kommunikációs viselkedésének megvitatásakor. A tolmács feladata a kommunikáció elősegítése különböző nyelveket beszélő és eltérő kultúrához tartozó emberek között.

A tolmácsolási esemény résztvevői ugyanakkor bizonyos szempontból ugyanahhoz a közösséghez tartoznak. A köztük lévő kapocs lehet szakmai, mint például a fogor-vosok nemzetközi szövetségének esetében; szabadidős, mint például a sporthorgászok nemzetközi szövetségének esetében; vagy például politikai, hogy csak egy párat említsünk. Ezek mind olyan közösségek, amelyeknek megvannak a saját jelei, szim-bólumai, szokásai, jellegzetes egyéni konnotációkat tartalmazó kifejezései, szabályai, közös tapasztalatai, alapító tagjai és vezetői. Ezek az elemek mind jelentenek valamit a közösség tagjai számára, vagy legalábbis hatással vannak a jelentés közvetítésére.

A tolmács nem tagja a közösségnek, mivel nincsen velük közös élménye, nem játszik aktív szerepet a közösség életében, és nem gyarapítja azt úgy, ahogy azt a közösség tagjai teszik. A tolmácsnak azonban tisztában kell lennie a közösség működésével és a csoport életét meghatározó részletes szabályokkal. Az ülés ideje alatt nyelvi és viselkedési szinten is alkalmazkodnia kell a környezethez, amelyen a tagok kommunikációjának elősegítése céljából vesz részt.

3.4.2. Tolmácsolás és a nyelvi kontextus

A tolmácsot segíti a nyelvi kontextus, közvetlen támpontot nyújtva nemcsak a nyelvi formára, hanem az üzenet jelentésétére vonatkozóan is. Ez azt jelenti, hogy például amikor a tolmács meghallja az „egyrészről” formulát, már számítani fog a „más-részről” formula elhangzására. Ez az előfeltételezés sokat segít a jelentés velejének meg értésében, mivel logikai kapcsolatot hoz létre az elhangzott gondolatok között.

3.4.3. Tolmácsolás és a szituációs kontextus

A kommunikációs esemény (ülés, szeminárium, konferencia, díjátadó ünnepség, köszöntő stb.) szituációs kontextusának ismerete lehetővé teszi, hogy a jelentés közvetítése még teljesebb legyen. A szituációs kontextus elemei közé tartozik

a helyszín, a bútorok elrendezése a konferenciateremben, a tolmács és a tolmács-kabin elhelyezkedése, valamint az esemény ideje és helye.

A résztvevők egyértelműen egyikei a szituációs kontextus azon elemeinek, amelyek a legnagyobb hatással vannak a tolmács kommunikációs viselkedésére.

A résztvevők, a vezérszónokok, a szónokok és a hallgatóság tagjai azok, akik meg-határozzák a kommunikációs esemény általános légkörét és hangulatát. Szerepük, státuszuk és céljaik meghatározzák, milyen helyet foglalnak el saját maguk, kol-légáik és a tolmács szemszögéből nézve (felvett pozíció). Mivel a kommunikáció interakció, a hivatásos kommunikátoroknak munkájuk során – amely az értelem kereséséből áll – muszáj észrevenniük a  felvett pozíciók (footing) változásait.

Ebben támpont lehet például a kód, a hangszín és a nyelvi regiszter megváltozása.

A  szituációs kontextus információt szolgáltat emellett az esemény forma-litásáról is, amely segíti a tolmács kommunikációs viselkedését. Egy közvetített kommunikációs helyzet általában formális. Ugyanakkor ebből a szempontból van némi mozgástér, amellyel a tolmácsnak tisztában kell lennie. Egy miniszteri talál-kozó ritkán olyan informális, mint két közeli barát vagy családtag összejövetele, ugyanakkor lehet könnyedebb hangvételű. A tolmács kommunikációs viselkedé-sének alkalmazkodnia kell a szituációs kontextushoz, ugyanakkor függ is tőle.

A résztvevők, valamint a résztvevők és a tolmács közötti kapcsolat meghatározza az utóbbi kommunikációs viselkedését, mivel előfordulhat olyan helyzet, amely-ben felszabadultan, könnyeden kell tolmácsolnia, viselkedésének azonban mindig alkalmazkodnia kell a szituációs kontextus sajátosságaihoz.

3.4.4. Tolmácsolás és eseménytípusok

Az olyan kommunikációs helyzeteknek, amelyek során tolmácsolásra van szükség, általában megvan a maguk forgatókönyve: vagyis az eseményt bizonyos proce-durális szabályok irányítják. A konferenciákon, szemináriumokon, két állami képviselő közötti bilaterális tárgyalásokon, bírósági meghallgatásokon, orvosi konzultációkon stb. az eseményeknek kötött sorrendje, a résztvevőknek pedig tipi-kus szerepei vannak. Egy konferencia például mindig nyitóbeszéddel kezdődik és záróbeszéddel végződik, és kávé-, illetve ebédszünetek szakítják meg. A szóátadást általában moderátor koordinálja, és vannak vezérszónokok, vendégelőadók stb.

Egy konferencia általában plenáris ülésekből, műhelybeszélgetésekből, panelbe-szélgetésekből és kérdés-felelet szekciókból áll. Ahhoz, hogy egy hivatásos tolmács elő tudja segíteni a kommunikációt ezeken a típusú eseményeken, tisztában kell lennie a fenti szabályokkal, valamint a főbb ülésfajták esetében irányadó protokol-lal, sőt, bizonyos esetekben a vonatkozó öltözködési előírásokkal is.

3.4.5. Tolmácsolás és a kultúra mint kontextus

A kommunikációs esemény kulturális kontextusa, amelybe a tolmács belecsöp-pen, a kontextus egy másik alapvető eleme. A kultúra két szinten játszik szerepet:

a nagybetűs kultúra (’Big C’ culture), valamint a kisbetűs kultúra (’little C’ culture) szintjén. A tolmácsoknak ismerniük kell a főbb (irodalmi, művészi és egyéb) vív-mányokat, a történelmet, valamint a nyelvkombinációjuk szempontjából releváns országok nagybetűs kultúráját gazdagító egyéneket, mivel ezek az adott kultúra tagjai számára meghatározó jelentéssel bírnak. Ez a jelentés időnként nyelvi szinten is jelentkezik, de kívülállók számára sokszor rejtett, és a tolmácsnak kell az értelmét magyarázatokkal explicitálnia.

A kisbetűs kultúra nem feltétlenül nyelvhez, inkább közösséghez kötődik.

Egyfajta norma, értékrend, viselkedésforma vagy életmód, amely időnként a nyelvhasználat során nyilvánul meg. A nagybetűs kultúrához viszonyítva, amely állandó és változatlan, a kisbetűs kultúra az idők során formálódik. Egy tolmácsolt kommunikációs esemény résztvevői műveltségük és kultúrájuk alkotóelemeit az ülés részévé teszik. Építenek és támaszkodnak rá, sőt, egy bizonyos szintig függe-nek is tőle. A tolmács feladata, hogy nemcsak bizonyos alkalmakkor, hanem egész pályafutása alatt biztonsággal kezelje ezeket a kulturális alkotóelemeket. Fontos, hogy a tolmácsok általában véve biztos kulturális kompetenciával és széles látó-körrel rendelkezzenek. Ezenkívül tudniuk kell követni a kulturális változásokat, és képesnek kell lenniük objektívnek maradni. Ez utóbbi különösen fontos, mivel a tolmácsok nem keveredhetnek bele túlságosan a kommunikációs helyzetbe, és ennek kommunikációs viselkedésükben is tükröződnie kell.

3.4.6. Tolmácsolás és relevancia

Gutt (2000) alapján kijelenthetjük, hogy a legszembeszökőbb, a forrás- és célnyelv között megfigyelhető nyelvi különbségeken kívül a kontextuális háttérbeli különb-ségek is problémát okozhatnak a fordítónak (tolmácsnak). Ez azért van így, mert

bármit is tesz a fordító (tolmács) a fordított szöveggel, a kontextus, melyben a célközönség feldolgozza azt, nagymértékben meghatározza a megértést. Ez a kontextusfüggőség az emberi természet része, és legalább annyira meghatározza a fordítást, mint az emberi kommunikációt (Gutt 2000: 230).

Tehát mint az emberi kommunikáció bármely más formája, a fordítás (tolmácso-lás) is csak akkor lehet sikeres, ha a beszélő szándékainak megfelelő kontextusban értelmezik. Ezt bizonyítja, hogy a relevancián alapuló fordítás a kontextuális hatás

megőrzésére, valamint „a különböző értelmezések összevetésére törekszik, nem pedig a szavak, nyelvi szerkezetek vagy szövegszerkezeti jellemzők visszaadására” (idem 233).