Kreatív folyamatok a tolmácsolásban

A tolmácsolás kreatív folyamatait két csoportba oszthatjuk: problémamegoldásra és mentális tolmácsolási stratégiákra.

2.2.1. A tolmácsolás mint problémamegoldás és döntéshozatal

Általánosságban véve a kreatív folyamatot a döntéshozatalhoz szorosan kapcso-lódó problémamegoldásnak tekintjük. Amikor Walter a nyelvi közvetítésről beszél, azt állítja, hogy a nyelvi közvetítő kompetenciája nagyobb jelentőséggel bír, mint a nyelvtudása és az általa ismert nyelvek közötti kapcsolat. Ennek következtében meglehetősen nagyok az elvárások a fordítókkal kapcsolatban, akiknek a lehető legtöbb féle szöveggel kell dolgozniuk. A fordítónak rendelkeznie kell nyelven kívüli tudással, készséggel, intelligenciával, és képesnek kell lennie fordítási prob-lémák megoldására. Éppen ezért egy nyelvi közvetítőnek nagyon nagy mértékű kreativitásra van szüksége (Walter 1988).

A szelekció fogalma jelen esetben nagyon fontos. Walter szerint a kreativitás a problémák megoldásának keresésében és megtalálásában rejlik. Walter elmagya-rázza, hogy a célnyelvi szövegek megalkotásakor a célnyelven elérhető eszközök közül végül a nyelvi közvetítő választ a célnyelvi szöveg megalkotása érdekében.

Különbséget tesz szabályozott és nem szabályozott kiválasztási tevékenységek között. Míg az előbbi automatikus, „egy az egyhez” megfelelőkre utal, addig a nem korlátozott kiválasztás kevésbé előre látható, ezáltal több kreativitást igényel a nyelvi közvetítő részéről. Walter arra a következtetésre jut, hogy a szabályozott döntések leginkább a szabványos szövegek szabványos kommunikációs körülmé-nyek között történő fordításakor fordulnak elő (Walter 1988).

Kussmaul Wallas négy lépésből álló kreatív gondolkodásra irányuló pszi-chológiai modelljét használta a fordítási folyamatok empirikus kutatása során.

A hangos gondolkodás protokoll (TAP – Think Aloud Protocol) alapján Kussmaul azt állította, hogy a kreatív folyamat [Wallas által leírt] következő négy lépése vagy szakasza valóban jelen volt a fordítási folyamatban. Ezek az előkészítés (beleértve a szöveg elemzését és értelmezését, amely magába foglalja a kreatív megértést), a lappangás (gondolkodás folyamatossága, divergens gondolkodás (mely magába

foglalja az érzelmeket), a megvilágosodás (divergens előállítás, változtatások/átala-kítások) és az értékelés (konvergens gondolkodást von maga után) (Niska 1998).

Azonban a tolmácsolás esetében két különböző folyamatról beszélhetünk: van egy hosszabb, amely magába foglalja a feladatra való felkészülés fázisait, a feladat tényleges elvégzését és az az utáni értékelését, és van egy rövidebb, ahova csak a valódi tolmácsolási folyamat tartozik. Az előbbi esetében két fázist vagy lépést különböztethetünk meg a  folyamat során, azonban a  feladat közbeni valódi tolmácsolást illetően osztom azon kutatók nézetét, akik szerint a kreatív gondol-kodás folyamata beépített gondolatmenet, amely nem alkalmazkodik a modell lépéseiből következő szegmentáláshoz (Plsek 1996). Ez még inkább igaz a tolmá-csolásra, amely folyamat közben számtalan nyelvi és nyelven kívüli tényezőt kell egyidejűleg figyelembe venni meglehetősen szűk időkorláton belül. Wilss fordítási kreativitásáról alkotott nézete – miszerint ez dinamikus fogalom – itt is megállja a helyét. A fordítás [és a tolmácsolás] dinamikus aspektusa nem az eredeti szöveg létrehozásában mutatkozik meg, hanem a fordító létrehozó készségében, miköz-ben egyidejűleg találja magát szembe a forrásszöveggel és a célnyelvi kóddal, illetve a kódolási és dekódolási stratégiákkal (Wilss 1996).

2.2.2. Kreatív mentális folyamatok tolmácsolás közben

Riccardi (1998) szerint a tolmácsolás kreatív folyamat, hiszen egy nagyobb folyamat része, vagyis ha a tolmácsolást problémamegoldásnak, ezen belül a forrásnyelvi szöveget feladatnak, a célnyelvit pedig megoldásnak tekintjük, abból egyértelműen következik, hogy a tolmácsolás módja az, ami a tolmácsolást kreatív folyamattá teszi. A tolmácsnak mindössze néhány apró utalásból vagy a lassanként kibonta-kozó részletekből kell azonnal, esetleg néhány másodperces gondolkodási idővel helyes következtetéseket levonnia és előre látnia a mondanivalót, hogy a végered-mény nyelvileg is helytálló legyen. Mindeközben nemcsak egyszerűen megismétli azt, amit valaki más mond, hanem kreatív folyamatot él át, valami újat hoz létre (Riccardi 1998).

Riccardi egyik fontos gondolata az anticipáció, egy alapvető tolmácsolási stra-tégia, amely arra utal, hogy a tolmács megpróbálja kitalálni, hogyan fog zárulni egy nyitott gondolat vagy mondatszerkezet. Ehhez képzelőerőre van szüksége, amely abból táplálkozik, hogy mi történt az előzőekben a tolmácsolandó kommunikációs helyzetben. Az anticipáció nem más, mint előre látni vagy kikövetkeztetni, mi hangzik el vagy mi történik következőnek. Ezért a tolmácsnak talpraesettnek és leleményesnek kell lennie, de szüksége van némi kreativitással párosuló empátiára és minőség iránti igényre is.

Riccardi szerint a helyes végkövetkeztetés levonása is a tolmácsolási folyamat kiemelten fontos része, mivel konvergens és divergens gondolkodásmód egya-ránt szükségeltetik hozzá. Érdemes újra megemlítenünk, hogy Guilford miként különbözteti meg e két gondolkodásmódot. Ha divergensen gondolkodunk, több megoldási lehetőséget keresünk, amelyek egyformán jó választásnak bizonyul-nak, vagyis esetünkben ugyanolyan jól fejezik ki a forrásszöveg mondanivalóját.

Konvergensen gondolkodva több célnyelvi lehetőség közül egyet választanunk, ami kevésbé kreatív megoldás. A két különböző gondolkodásmód között adott helyzetben megfelelően dönteni szintén a kreativitás jele (lásd Gabora 2002).

A Riccardi által lehető legalacsonyabb szintű elköteleződésként (strategy of least commitment) említett stratégia remek példa arra, mit is jelent tolmácsolás közben divergensen gondolkodni: még formálódik a mondanivaló, miközben fel-fedezzük a nyelvi lehetőségek tárházát egy megoldásra váró feladat miatt. Riccardi kutatása kimutatta, hogy e főként szinkrontolmácsolásban fontos eljárás segítsé-gével a tolmács úgy fejezheti be mondatait, hogy közben egyetlen megoldás mellett sem köteleződik el. Így többféle nyelvi megoldást biztosít saját maga számára.

A stratégia jellemzője, hogy a tolmács alárendelt mellékmondattá alakítja az erede-tit, hogy egyszerűbben helyesbíthessen, vagy megváltoztatja a mondatszerkezetet, például feldarabol egy hosszabb mondatot (Riccardi 1998).

MacRae kreatív mentális folyamatnak tekinti az absztrahálást, az irányított visz-szaemlékezést, a képzelőerőt/találékonyságot és az asszociációt. Hangsúlyozza azon-ban, hogy a felsorolás nem teljes körű, különösképpen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a kreatív személyiség mindig előáll valami újjal. A képzelőerő/találékonyság teszi eredetivé, értékessé és különbözteti meg a megszokottól a kreatív mentális folyamatot. A tolmács találékonysága a megfelelő szavak és képek kiválasztásában nyilvánul meg. A tolmács képzelőerejét az teszi leginkább próbára, hogy képes-e egy viccet egyik nyelvről vagy kulturális kontextusról a másikra átültetni (MacRae 1989).

MacRae listájában az asszociáció a  negyedik kreatív mentális folyamat.

A harcedzett tolmács nyelvi közvetítés közben is hagyja, hogy a háttérben sza-badon szárnyaljanak a  gondolatai, társítani tudja a  különböző időpontokban vagy különböző előadóktól elhangzott gondolatokat (összefüggéseket), így képes hirtelen megérteni a lényeget, vagy a már korábban elhangzottakkal és régebbi tapasztalataival összekapcsolni a beszédet (MacRae 1989).

A tolmácsolást szűk időkorlát jellemzi: a folyamatban lévő kommunikáció közben a nyelvi közvetítőnek nincs ideje hosszasan gondolkodni, elemezni. Ez azonban azt feltételezi, hogy az információkat rugalmasan, folyamatosan és eredetien dolgozza fel. Ezek mind olyan tulajdonságok, amelyek szorosan kötődnek a kreativitáshoz.

2.2.3. Kreatív értelmezés fordítás/tolmácsolás közben

A tolmácsolás problémamegoldás, amely során több célnyelvi lehetőség közül választunk. Vagyis olyan döntéshozatali folyamatról van szó, amelynek kiinduló-pontja a szövegértés. Bastin a fordítás kapcsán elismeri: az értelmezés valóban lehet kreatív, amennyiben a fordító sikeresen magáévá teszi a szöveget, hogy valami újat hozhasson létre belőle (Bastin 2003). A műfordításról írt tanulmányában Vinonen kiemeli, hogy a kreatív szövegértés elengedhetetlen a fordító számára ahhoz, hogy megértse a forrásszöveg logikáját. A forrásszöveg alapos elolvasása a fordító kreatív tevékenységének első lépése (Vinonen 1997). Kussmaul részletesebben szól a kre-atív értelmezésről, kijelenti, hogy a megértést nemcsak a hallottak és olvasottak befolyásolják, hanem személyes tudásunk és tapasztalataink is. A megértés nem egyszerű befogadás, hanem munkát, erőfeszítést igényel (Kussmaul 1995). Fontanet is ír a forrásszöveg kreatív értelmezéséről. Szerinte a forrásszöveg megértésének záloga az, ha nem bízunk az egyértelműnek tűnő megoldásokban, megkérdője-lezzük saját meggyőződéseinket és odafigyelünk a szöveg belső ellentmondásaira (Fontanet 2005).

Balacescu és Stefanink kreatív értelmezéshez fűzött magyarázatában kifejti, hogy a szöveg megértésének mértéke felülről lefelé haladó (top down), valamint alulról felfelé építkező (bottom up) folyamatok egymásra hatásának következ-ménye. Az előbbi élettapasztalatainkhoz és agyunk emlékek lenyomataira épülő szerkezetéhez kötődik és keretet ad az értelmezésnek, az utóbbira Lederer (1994)

„kognitív kontextusként” hivatkozik, amely a szöveg olvasásakor összegyűjtött, rövidtávú memóriában elraktározott és a következő mondatok nyelvi megfelelte-tése során alkalmazott információkból áll. Lederer lineáris megközelítésben tekint a kognitív kontextusra, ami Balacescu és Stefanink szerint ezzel szemben arra is alkalmas lehet, hogy utólagosan helyesbítsük a szöveg elsőkörös megértése során elkövetett hibákat. Ebben az értelmezésben, az alulról felfelé építkező értelmezési folyamat körkörös művelet, amely a szöveg egymással összekapcsolódó részeiből indul ki (Balacescu és Stefanink 2005).

A kreatív gondolkodásnak tehát meghatározó szerep jut a tolmácsolásban, méghozzá olyan mentális folyamatok révén, mint az értelmezés, anticipáció és rögtönzés. Ezek a tolmácsolás alapstratégiái, vagyis olyan műveletek, amelyek tudatos munkán és döntésen alapulnak. A tolmácsolás állandó kódolás-dekódolás, ezért folyamatosan döntés elé állítja a tolmácsot, akinek több lehetséges célnyelvi megoldás közül egyet kell kiválasztania, mint a forrásszöveg megfelelőjét. Torrance meghatározása a kreatív gondolkodásról a tolmácsolásra nézve is igaznak bizonyul, hiszen olyan folyamat, amelynek folyamán észleljük a nehézségeket, problémákat,

információbeli hiányosságokat, hiányzó elemeket, oda nem illő gondolatokat, találgatunk, feltételezéseket fogalmazunk meg velük kapcsolatban, esetleg tesztel-jük és felülbíráljuk e feltevések érvényességét, majd kimondjuk a végső megoldást (Torrance 1988).

Ez azonban már elvezet minket a kreatív tolmácsolásról folytatott gondolatme-net következő állomásához, ahol átfogó kép tárul elénk arról, miként viselkednek a tolmácsok nyelvi közvetítés folyamán.