_ [Nagyvárad, 1909. ápr. 23.?]
Edes Bandim,
látod azért ragaszkodtam kedves anyádhoz mindig úgy, egy megmagyaráz-hatatlan vonzalommal, mert éreztem, hogy kívülem olyan érdektelenül - csak az szeret Téged.
Lehet, <...> |:sőt bizonyosarı:| vannak fanatikusaid, bámulóid - én túl ezen szeretlek, amely csak talán nagy megértés, jobban megérzésen keresztül lehetséges. - Majd meggyőződsz még róla, ha még eddig nem látod is egészen.
Bebeszélheted még magadnak is, az őrült zaklatások nyomása alatt -hogy rossz vagy; hiheti rólad az egész világ: én egy pillanatra sem tudtam kételkedni a Te nemességedben, emberi nagyságodban. Ismerem az életet -S az emberek indulatokon alapuló ítélkezését; lehet hogy ők a feddhetetlenek, a vitézlők, és te vagy az őrült - de én mindig Messiásnak, -többnek láttalak.
Ha érzed szükségét- küldj Adéli`iak kötetet Szabadkára Kölcsey út 255 - de édes Bandiin, legyél hű magadhoz, és ne tegyél udvariasságból konces-siókat.
Írtam már - most másodszor Kemény Miksa kiadónak, hogy neked 100 koronát sürgönyileg küldjön, első levelemre egy megbízottja válaszolt, hogy fˇónöke beteg, de pár nap múlva egészséges lesz s akkor elintézi. Ma megsür-gettem. - Nagyon messze menő engedményeket tettem neki így reménylem hamaijában küldeni fogja.
Bizony, azt hiszem őszire teljesen megérik a talaj egy új, modem lap megalapítására. De csak a Te vezetésed alatt - Pénzt, hiszem, hogy lehet rá összehozni.
Minden esetre érdemes lesz ezt a dolgot jobban megbeszélni.
A fiuk jobban szeretnek Téged mint valaha, büszkén vallanak vezérük-nek, mert az utánzás vádja megszíínt - nincs ok a féltékenységre. - Kicsinyes irigykedés pedig már a gyengébbek sajátja - ha van is - nem árt.
Te biztos voltál mirıdig magad felől.
Hogy a sok líra csömörre vezet? - én is azt hiszem, de annál szebben, a maga nagy fönségében majd fel, - kiemelkedik a Te hatalmas poézi-sed, a sallang ami nyomában sarjad, ugy is eltűnik. Igy maradnak fenn min-dig a klasszikusok.
Mi jön azután? a fene bánja!
Azt hiszem a télen megírom esztétikárnat - amivel véglegesen tisztá-zom az egész szép kultuszt. - Előttem már tel`esen lezártan és világosan áll, nem is lesz armyira esztétika, mint- tudja az Ördög mi? - Nem tudom miféle műfajba sorolni.
Május 1-től kezdve cíniem: <Nagylehóta>
Nagylehóta, u.p. Privigye.
Nyitra megye.
Adél szeretetének és ragaszkodásának is tolmácsa vagyok Ölel
Kollányi A fiukra vonatkozó megjegyzéseidet teljesen osztom; Eredeti, Babicssal[!]
soha sem tudtam megbarátkozrıi. Hidegen hagy - haragszik is érte Juhász rám, de hát nem tudok egyikükért se nagyon lelkesedni. Tetszenek, tetszenek - de hol maradnak a Te izzó egyéniségedtől? Juhász írt hozzád egy verset a Füg-getlenségibe. Emőd határozottan a legkedvesebb és legőszintébb az egész tár-saságban. Mindazonáltal a társaság kezd valami felelmetes-fonna tekintélyt kapni, ami egyáltáljári[!] nem árt az Eletnek - de semmi köze a művészethez.
Pá
770. SCHÖPFLIN ALADÁR - ADY ENDRÉNEK
[Budapest, 1909. ápr. 24.]
Budapest, 1909 IV/24 Kedves Ady úr,
egy furcsa ügyben írok Önnek: figyeljen egy kicsit ide.
A fővárosnál most van az u. n. milleniumi díjra való pályázat, mely tud-valevőleg egyebek közt ezuttal költőnek is szól. Ugy tudom, a díj 1000 forint.
Tegnap egy-két városházi emberel[!] e dologról beszélgetve, hirtelen felötlött bennem, hogy mi volna, ha Ön is pályázrıa? (Mert pályázni okvetle-nül kell, csak olyannak adhatják a díjat, a ki pályázik). A hogy én látom a helyzetet, nincs okvetlenül kizárva, hogy megnyerje a díjat. Az eljárás ez:
a közgyűlés kiküld egy bizottságot, a melynek előadója tudtommal dr. Wild-ner Ödön tanácsjegyző lesz. A bizottság választ a pályázók közül sjelentését a közgyűlés elé terjeszti, a mely elfogadja a jelölést vagy nem fogadja el.
Most már mi történhetik? Vagy megkapja a díjat, vagy nem. Ha meg-kapja, talált ezer pengőt, a melyet senki se vesztett el. Ha nem kapja is meg, gondoskodni leheme róla, hogy dicsőséggel ne kapja meg. Biztosan leheme fölbérelni egy-két városi képviselőt (pl. Bródy Emőt vagy Szalay Mihályt), a ki - ha a bizottság Ön ellen foglalna állást - a közgyűlésen fölszólal mel-lette, a Polónyi-bandából meg akadna bizonyára contra felszólaló (pl. Andre-ánszky), szóval vita volna. Ady-vita a főváros közgyűlésén - nem volna a leg-roszabb viccz, mit szól hozzá?
Megjegyzem, a bizottság többsége bizonyosan Vázsonyiék embereiből fog alakulni S ezekre, valamint Wildnere[!] leheme hatni a Társadalomtud.
társaság emberei által. Szóval a dolog csöppet sem kilátástalan.
Mondom, ez hirtelen ötlet és nem kapaczitálás. Ha azonban rászánná magát, akkor azomial kell eljárni, mert a pályázati határidő május 1. Csak egy rövid kérvény kell, melyben hivatkozik eddig megjelent könyveire. Nem kell mellékehii egyebet, csak keresztlevelet, ha van; ha nincs keresztlevele, akkor meztelenül is be lehet adni a kérvényt s a keresztlevelet utólagosan
pótolni. (igazolni kell, t. i., hogy még nem töltötte be 40-ik évét.) A kér-vény[t] Budapest székesfőváros tekintetes közgyűléséhez kell intézni. Leg-jobb leime, ha a kérvényt azomial elküldené nekem, én ráragasztanám az 1
ko-ronás bélyeget és beadnám.
Szeretriém tudni, mit szól ehhez a tervhez; volria-e kedve belemenni vagy ostobaságnak tartja? Kérjem[!], írja meg egész őszintén, abban az eset-ben is, ha nem megy bele.
Az én életemben, illetőleg helyzetemben különben lényeges változás készül beállani. T. i. beszegődtem Tamóczára bojtámak, vagyis a Franklin-társulathoz irodalmi titkámak a Rózsa Miklós üressé vált helyére. Hogy jól tettem-e, azt nem tudom, <de> kisülhet belőle az is, hogy ez a legnagyobb szaınársága, az is, hogy szerencsés fordulata életemnek. Qui vivra veıra. Má-jus 1-én már elfoglalom a helyemet. A fővárosi Muzeunmál elfoglalt, úgyis csak ideiglenes jellegű és embrióbarı levő állásomat elhagyom, ellenben a V. U.-nál való pozícziómban megmaradok, sőt erre helyezem a fősulyt.
Zubolylyal beszéltem az Ön pályázása ügyéről, ő neki is nagyon tetszik az ötlet.
Egyik versét e heti számunkban adjuk.
Szeretettel üdvözli igaz barátja
Schöpflin Aladár _771. ADY _ENDRE __ _ _
- BUDAPEST SZEKESFOVAROS KÖZGYULESENEK
[Párizs, 1909. ápr. 24.]
Tekintetes Közgyűlés!
Tisztelettel pályázom Budapest székesfőváros millenniumi írói díj ára. Debre-cenben „Versek” címmel jelent meg legelső verses könyvem. E könyvemet kö-vette Nagyváradon a ,,Még egyszer” című kötetem. Az ,,Uj Versek”, „Vér és Arany”, „Az Illés szekerén” című verses könyveiınet Pallas, Franklin és Sirıger-Wolfner könyvkiadó cégek hozták a közönség elé. A nagyváradi ,,Holnap” iro-dalmi társaság két kötetében nagy részem van. Jelentek meg könyv-alakban apró novellisztikııs munkáirn. A lapokbarı, napiakban és időszakiakban, tizemiégy év óta állandóan versben, prózában, publicisztikában avagy egészen esztétikai uton a magyar intellektuális művelődés gyarapítását igyekeztem szolgálni. Apellálok tehát pályázatomrıál Budapest székesfőváros közgyűlésének ismert, magas szem-pontú kritikájára és kultur-lelkiismeretére. Pályázó írásomhoz keresztlevele-met mellékelem, hogy kor tekintetében is igazoljarn jogosultságomat a pálya-díjra. A tekintetes Közgyűlésnek döntésében egyébként eleve megbízok
nagy tisztelettel Ady Endre Paris 92 Rue de Levis
1909 ápr. 24
772. ADY ENDRE - HATVANY LAJOSNAK
_ [Párizs, 1909. ápr. 25.]
Edes jó Lajosom,
borzasztó napok voltak, egy kicsit már tulestem rajtuk. Tényleg nem utaztam el (egy kicsit a te leveled is szuggerált.) Hat év után talán maga a halál: igy távozni egy összetépett embemek. Ki se tudom beszélni, hogy e tébolyos napok alatt a te hideg, fa-lelkünek látszó öcséd milyen jó, meleg és vigasztaló volt hoz-zám. Neki nem mondom meg soha, talán nem is kell ez neki. Egyelőre mara-dok. Ha igy, most rögtön mentem volrıa haza, a bizonytalanságba, nagy baj lett volna. A siettetett vég. Dolgozni nem tudok, ellenben nyomorult személyem golyózáporban áll otthon. Borzasztóan érzékeny vagyok. Biztos katasztrófa várt reám. Halasszuk el két-három héttel. Dühvel, daccal s kétségbeeséssel nem szabad nekem Párisból s az asszonyomtól most elszakadnom. Szép vol-na, ha addig, amig itt vagyok, te bekukkantanál Párisba. Pláne, ugy tudom, nővéred és sógorod is itt lesznek. Es a Feri társasága is elég kedves és furcsa.
En mégis szeretriék hazamenrii. Szeretnék verekedni. Csak egy kicsi erőm jön-ne. Avagy otthon változrıának a dolgok. (Sub rosa: téged félt a familiád. Feri ilyes leveleket kapott. Félt, hogy valami nagy halálugrásra készülsz. Ké_szülsz, anélkül, hogy tudnád. Ezt megint nem kell elárulnod, hogy tőlem tudod. En nem hiszem, mint ahogy nem hiszek semmi jót vagy rosszat. Ellenben örülök, ha egy csöpp-csöpp extázis kicsurran gyér soraidból. Szerencsésebb voltál mint én, fiatalabbnak maradtál.) A Nyugatot másfél hónap óta nem láttam. Pardon: két hónap óta. A Nyugat urai valószirıüleg szakítani akarnak velem. Amilyen des-perált vagyok, esetleg megkönnyitem nekik ezt a processzust. Olellek, édes testvérem, jó, szegény, lírikus, csak egy kicsit boldogabb Lajosom
-Adyd 15 Rue de Constantinople
Vasámap.
773. ADY ENDRE - ADY LAJOSNAK
_ [Párizs, 1909. ápr. 26.]
Edes Lajoskám, _ _
mi van veled? Nagyon nyugtalanít a hallgatásod. Irj. En a te dolgodban me-gint próbáltam valami ujat. Nyavalyás és tehetetlen vagyok. Ezért nem merek egyelőre haza se mermi. Barátairnat ölelem. Téged csókol
Endre.
[Címzés:]
Ady Lajos tanár umak Zilah.
Hongrie
774. ADY ENDRE - ADY LÖRINCNÉNEK
_ [Párizs, 1909. ápr. 26.]
Edes jó Anyám,
nagyon nyugtalan vagyok, hogy semmi levelet se kapok. Ugy volt, hogy ha-zamegyek. De otthon csak izgatottság váma. S egyelőre nem bímám ki. La-jos dolgában lelkiismeretes vagyok. De tőle se kapok hírt. Kérek azonnal le-velet. Ezer csók
Endre.
[Címzés:]
Nagys.
Aajz Lőrincné iı_rnőnek Ermindszent (Szilágy-vm.) Hongrie