[Budapest, 1908. nov. 19.]
Kedves Ady!
Sürgönyödet megkaptam S leveledet be se várva írok neked. Nem tudom, hogy mit fogsz nekem ími S nem is tudom, hogy mentegetődzés nélküli le-veled mit tartalmaz. Jobb is szeretek most ími, mikor e nevezetes epistola nincs kezeim közt.
Verseidről ez országban Ignotus, /:Schöpflinz/[,] Fenyő, Kéri, Lukács írtak figyelerrrre méltót (tudtonunal) minthogy én is nagyon Szeretem Vér és arany köteted, sőt Petőfi és Arany kötetein kívül Senunit Se Szeretek
jobban, én is írtam rólad. Mindannyian kik rólad írtak constatálták azt, hogy magyarabb vagy magyarg/űlöletedben, mint akárrnilyen márczius <tizento>
tizenötödiki versvezérczikkíró, mindnyájan constatáltuk azt, hogy tényleg a Balassák, Csokonaiak, Petőfiek fajából vagy - - de nem hallgathattuk el, hogy föllépésed igenis szakítás sok hagyománnyal, Szóval irodalmi forrada-lom. Hisz - S <e> ez az a mit neked nem kell bizonyitanom - ebben ép annyi öntudatlanság, mint szerencsés művészi Számítas[!], Rippl-Rónaismus van a te részedről - Szóval ez az a mit nem csak akartál elémi, te hál` Istennek el is értél.
Már most odaállsz az Uj Idők publicuma elé S magadat mint a hagyo-mány hív őrét tünteted fel S kijelented, hogy „utálod azokat a kik dicSémek”, hogy semmi közöd azokhoz, kik pár német könyv olvasása után meg akarják váltani a magyar irodalmat, hogy senkik kapaszkodnak beléd stb. stb.
Erre megírtam neked, hogy ezentúl is maradok verseid tisztelője, érde-kes Személyed iránt - <érdeklődő> igaz vonzalonmıal viseltető barátod - de rólad nyilvánosság előtt soha többé egy Szót nem fogok szólni. Erre neked senmıi szükséged nem volt, ezt belátom, hisz jó vers érvényesül magától is -apró sakkhu_záSaidban pedig tán zavart. A mi engem illet nekem se volt szük-ségem reá. En úgy <er> éreztem, hogy rajtam könnyít ha rólad, <éS> illetve arról a mi verseidben oly intensíve foglalkoztatott, írhatok is. Ezentúl erről le kell mondanom.
Te azt Sürgönyzöd, hogy levelem gonosz volt. De hiszen csak nem hit-ted, hogy megköszönöm, ha nyilvánosan kijelenhit-ted, hogy utálsz.
Sürgönyöd szerint rám nem gondoltál. De minthogy a <mi> czikk min-den olvasója reám S a förmebb említett urakra nyilvánvaló czélzást látott ben-ne, muszáj, hogy a fogalmazásban lett légyen valami kétértelműség. A Hu-szadik Század urai ugyanígy gondolkodnak.
Nékem az egész dolog igen hasznos. Német és magyar írói vacillálá-somnak véget vet. Megyek Szépen Berlinbe.
S ha oda-küldik a Nyugatot rendkívül fogok örülni, ha e folyóiratban ismét oly szép verseidet látom, mint a legutóbbiak. Ott aztán örülhetek nekik - senkise fogja reám fogni, hogy ez által érvényesülni akarok.
Sok üdv
Hatvany Lajos
621. ADY ENDRE - HATVANY LAJOSNAK
[Énnindszent, 1908. nov. 19.]
Kedves, jó barátom, Lajosom,
emberséged, kiválóságod, okosságod, nobilisságod - valamemryit hálával ta-pasztaltam, - parancsolják nekem, hogy válaszoljak a leveledre. Táviratban már megtettem S voltaképpen ezt a pár szavas táviratot köll most fölereszte-nem. Gonosz, beteg órádban írhattad azt a levelet, mely külömben engem
rettenetes szituációban, Zilahon, egy váratlan családi tragédia elintézése, illetve elcsittítása közben talált. Ez se volt szerencsés óra s nyilván nem Szerencsés órában íródott az Uj Idők cikke is. Mindegy: el kell hinned, hogy talán éppen csak te voltál az, akire nem gondoltam S gondoltatni nem akartam. Annyira beteg és furcsa - Sajnos - nem tudok lemri, hogy éppen Hatvany Lajost vá-lasszam ki annak a demonstrálására, hogy mindenféle morálon tulvagyok.
Hogy miattam nevetségessé tetted magadat? Ugy-e bánod, hogy ilyet leírtál S talán jobban bánod, mint én azt a Szenteltvízcikket, külömben helyes -szamár cikket. Hatvany Lajosnak nem szabad csupán csak azért megsértődnie, hogy Wolfrıer Pálnak ez jól essék. Az én forradalmiságom, melyet íme -szerinted - eljátszottam és kompromittáltam? Nem akartam Soha csak azért forradalmár lenni, hogy ez a címem legyen.
Furcsa, ez már igazán furcsa és megríkató, helyzet amelyben én most vagyok. Minden szóval, a legforróbbal és legőszintébbel is gyanut kelthetek.
Te - látom - érzékenyebb s poétább vagy Ady Endrénél is. Ha bejelentem, hogy nagyon fáj a neked ok és szándék nélkül okozott fájdalom, majd még azt hiszed, hogy ezután is íratni akarok veled magamról. Holott ez is jól esik, de mennyire! Jobban, mint akárki írása. De büszkének is illik lenni, muszáj, amennyire -jaj - tehetem. En Istenem, te egy csomó emberi dolgot, siralma-sat, nyomorut nem ismersz. Én megtehetem azt, hogy az Istennél, akárme-lyiknél, többnek hirdetem magam, de nem tehetem meg, hogy a kenyérről, cigarettáról és spriccerről lemondjak - sírba dőlvén. Talán holnap, ma még az idegeim tudnak éltetni. Azt hiszem nem sokáig. Egyről akarlak legbecsü-letesebb és legszamarabb őszinteséggel, egyébként is reménytelen állapotban S minden cél nélkül biztosítani. Önmagadért S csak magadért téged még Senki se becsült, talán önmagad Se, mint én. Viszont ne hogy azt találd hinni, hogy vissza akarlak hódítani. Szép, szép, hogy emberként S barátként megmarad-nál nekem. Köszönöm: én Hatvany Lajost ugy szerettem S ugy akarom, ami-lyen volt, másként nem. Bomlottságomban próbáltam uj, konzervatív minő-ségernhez illő értelmet tenni e Sorokba. Lehet, hogy uj félreértés lesz belőle, de téged haragosan és messziről is szeretni foglak. Sok és halálos nyavalyám van, de még komikus részleteket is észrevettem. Hát kell-e neked, előttem bi-zonyítani, hogy neked más talentumod is van, mint Ady Endrét kidicsémi?
Nem irok többet, lehet S ha akarod, soha. De ennyit ugy-e meg volt szabad ímom? Aludnom kellene egy kicsit végre s ezt a levelet mívelem a külömben bizonytalan alvás helyett. A végső mondat? Talán Ady Endre is nagyon le-alacsonyította magát, de Hatvany Lajos is ezt tette. Ady Endrénél is szomoru ez, de Hatvany Lajosnál még Szomorubb. En csak rossz cikket írhattam, de rossz senkihez se voltam, legkevésbbé hozzád. Ahogy akarod: a viszontlátásra vag/ /:egy:/ örök viszont nem látásra, de mindig híved lesz, hálás, jó, igaz híved:
Ady.
622. FENYŐ MIKSA - ADY ENDRÉNEK
[Budapest, 1908. nov. 20.]
Budapesten, 1908 nov. 20.
Igen tisztelt uram.
A napokban találkoztam Gárdossal a Franklin<n> igazgatójával S említettem neki, hogy okos dolog volna, ha az ön verses kötetjét (esetleg hozzávéve a Pallasnál megjelent Uj verseket is) a Magyar könyvtárban kiadná. Gárdos haj-landónak mutatkozott erre; ha tehát önnek is van kedve a dologhoz, lépjen vele közvetlen érintkezésbe.
Az Uj Idők-beli czikkét olvastam S hiába titkolnám: be kell vallanom egy kissé kényelmetlenül éreztem magamat. Ugy éreztem: hogy hibámon kí-vül nevetségessé váltam, hogy egy kissé figura vagyok mindazok előtt, a ki-k<et>/:nek:/ érdeklődését- akár rokonszenvesen, akár ellenszenvesen - fel tudtam kelteni az ön költészete iránt. Nem mintha az ön czikke jó czikk lett volna, - tagadhatatlanul hazug és ostoba czikk volt (szépen körül tudtam volna ezeket a jelzőket ími, de most így Seggberugottan Senuni kedvem a stylizá-láshoz), hanem mert nem lehet vele vitatkozni. Mert úgy van megcsinálva, hogy az utolsó szó az öné. Csak nem állhatok oda S nem mondhatom, hogy én nem lármáztam, nem túloztarn, mikor a leginkább érdekelt fél azt mondja, igenis utálnivalóan tele szedted a Szájadat. Csak nem tiltakozhatok az ellen a vád ellen Sem, hogy az ön czizınaszárára[!] kúszva igyekeztem magamat észrevétetni. Csak nem mondhatom, hogy te derék, baráti érzületű Ady Endre te tévedsz, te nem utálsz engemet, és nem keveredik a gyornrod a látásomra, mikor Ady Endre az ellerıkezőj ét állítja.
De hát mért, uram? Ha azt látnám, hogy a barátainak ebből a felrúgásá-ból önnek haszna van, akkor azt mondanám: ez ugyan perfidia a mit tett, de hát ő genie, a genienek Schopenhauer barátom szerint sok minden szabad, ha ez érvényesüléséhez szükséges; szóval okosan tette, jól tette. A költészete most diadalmaskodni fog S ő az eddigi 400 kor. helyett havonként ugyanany-nyit fog keresni. Okosan tette. Egy szemrehányó szót sem szóltam volna. De így... minden ok és okosság nélkül beugrani Herczeg Ferencznek, kijelenteni, hogy ön bennünket még Herczegnél is jobban utál, hogy az mit jelenthet ön-nek: nem igen tudom belátni.
<Most> Egyébként azonban örülhet, uram, a czild<éről beszéltek.
Versei nagyon szépek voltak; a most küldöttek még szebbek és én - da-czára az ön czikkének - nagyon tudok örülni nekik. Szóval ön csak írjon szép verseket S küldje a Nyugatnak: a solidaritását elengedjük.
Isten önnel uram. Ne nehezteljen levelem őszinteségeért (vagy nehez-teljen, ahogy jól esik); ha kifelé nem is, önnel szemben - úgy éreztem - tisz-tázni kell e dolgot. <Bár ön az ön...> Jó egésSéget[!] és jó kedvet kíván önnek
igaz tisztelettel Fenyő Miksa
623. ADY ENDRE - OSVAT ERNŐNEK
[Ermim1r.z6m, 1908. nov. 21.]
Kedves Emőm, itt van megint két vers, hogy versbélileg legalább meg legyen nyugtatva a lelkiismeretem. Most már, ha kell, igazán írok mást is. Remélem sem Ignotus, sem Fenyő, sem te nem éreztek ugy irántam, mint Hatvany. Azt a Szamár Uj Idők-cikket egy olyan /:privát:/ levéllel kommentálta, hogy ig_a-zán most is remegek a meglepődéstől és dühtől. Talán elmondta nektek. En válaszoltam neki S most kíváncsi vagyok, érzi-e, hogy neki azt a levelet jóvá kell tennie? En nem tudom, mit vámak tőlem a legjobb embereim is. En le-gyek az Isten, a tökéletesség. Pénzem nincs, aludni nem tudok, ingerült, be-teg vagyok. De még Se vagyok talán haszontalan Senki, akit lehet földhöz rugdosni S fölemelrıi tetszés szerint. A kis novella kimaradt megint. Mindegy, már magamért is küldeni fogok egy vagy két kis figyelőt a jövő számra.
A többi a ti dolgotok. Olel mindőtöket
Ady E [Címzés:]
Nagyságos Osvát Emő umak a ,,Nyugat” szerkesztője Budapest.
Sajó-u. 5/a földsz. 2.
624. HATVANY LAJOS - ADY ENDRÉNEK
[Budapest, 1908. nov. 21-22.]
Kedves Adyrn!
Mikor czikkedet annak idején elolvastam <...> éreztem ugyan, hogy éle amaz emberkör ellen irányul, mely téged ez országban legirıkább elismer, Szeret és bámul - de azt gondoltam magamban, hogy lyrikusok és tenoristák elmélke-dései nem föltétlenül komolyan veendők. Erre apám, ki a mint képzelheted nem nézi örömmel, hogy én Szemlegyerekből Nyugatlegény lettem s ki meg-kezdett utamon egyetemi katedrát látott előttem, melyet egy év óta magyar és német nyelven kifejtett működésemmel örökre eljátszottam, Szóval apám jő haza egy társaságból, hol egy W. P. által felbujtogatott hölgy olvastatta el vele czikkedet. En hiába próbáltam mosolyogni, hiába próbáltalak védeni, oly fausse positiont teremtettél magadnak S magamnak is, hogy bizony hagy-nom kellett apámat kidühöngenie. „Ti őt felmagasztaltátok, a míg az úgyne-vezett hivatalos irodalom se ignorálhatja őt többé S most ott hagy a faképnél.
Ez egy közönséges, ordirráré s a fináncvilágban ismert trükk - de én az ilyen urakkal megszakítom az összeköttetést.” Mondtam az öregnek, hogy mi más világot élünk, hogy írott Szó nem komoly dolog, hogy akármi vagy is, mint
privátember, te írod ez országban ötven év óta a legjobb verseket S ez a fől...
az ő józan fejébe ezek az argumentumok nem fértek bele. S lehet, hogy mert ennek a józan, okos embemek fia vagyok, nem volt bennem elég bohém könnyűség, hogy felejtsem a mit mondott. Bennem maradt az ék!
Hát még mikor más nap a collegák még mélyebbre verték. A czikket védeni nem lehetett többé'... S a mi írásműben a legszomorúbb, az enunciá-ciód formája volt hozzád méltatlan, olcsó croquisszeríi. Te nem vagy oly hí-res ember mint Szomaházy István - a publicum csak harangozni hallott rólad - hallottak valamit, hogy ez az uj Petőfi S íme így ismerkednek meg veled.
Nem csoda, ha ezentúl még nagyobb bizalmatlansággal néznek majd reád.
<Lu>
De ne beszéljünk erről többé. Te azt írod nekem, hogy csak reám nem gondoltál S hogy ezt higyjem el. De engedd meg - én teljesen solidarisnak érzem magam a többiekkel, kild(el a te irásaid cultusa fijz egybe. Neked az volt a hallatlan szerencséd, hogy ez országban, hol minden: kijárás, p<t>ro-tekczió, reklám, föltétlenül jóhiszemű és önzetlen körre talál<a>tál. Lehet, hogy nem a legtehetségesebb emberek, de bizonyára a legfogékonyabbak. S te-hetséged van magadnak elég S e tisztességes „fogékony” bandával lassan ér-vénysültél volna. Tennészetes, hogy most b. nyájad megriadt. S valami mó-don ujra össze kell őket kolompolnod.
Hát Ignotusra vagy akár Fenyőre szabad volt czélozgatnod? Ignotus a maga körében (a Hét körében Ambrus, Heltai, Molnar[!] stb) ép úgy expo-nálja magát érted, mint jó magam az akademikusok S Fenyő mester, a „gyá-rosok” között kik ily ,,secesSióS” titkárt némi döbbenéssel néznek. Képzel-heted, hogy czikked után ez urakat mennyi mosolygó arcz fogadta. Szóval én evvel a körrel teljesen identikusnak érzem magam.
Czikked tehát köztünk elfizledhető, de nem excusálható. <. . .> Feledjük el!
A nyilvánosság persze nem feled ily gyorsan. Ezért kérlek tekintsd for-malitásnak, ha <egyidőre> pl.[.] a Társadalomtudományi Társaságban rólad szóló előadásaimat e czikkre hivatkozással lemondani S ha <ezen> ezentúl amolyan Bányai-Zuboly-féle kérelmeknek hasonló okból eleget nem tehetek.
Különben ,,NichtS für ungut”. Mikor látlak Pesten?
Igaz tisztelőd és baráti híved
HLajos.
625. ADY ENDRE - SCHÖPFLIN ALADARNAK
_ [Emmrz1sz6m, 1908. rr6v. 21.]
Edes jó Schöpflirr ur, írja meg nékem (én összetöröttebb és összezavartabb vagyok, mintsem még kérdezni iS tudjak) vétkeztem én, milyen vétket kö-vettem el S Ön is a Catók között van[?]. Hű
Adyja
[Cín1zés:]
Nagys. Dr. Schöpflin Aladár umak Budapest Vasámapi Ujság, Reáltanoda-u.