' [Érmindszent, 1908. márc. közepe körül]
Edes Drágám, jóm, Mindenem,
nem tudtam még annyit se aludni az éjjel, mint máskor. Ugy rémlett, azjutott eszembe, hogy félreérted a levelemet. Nem látod meg, hogy valósággal a ki-vett szívemet viszem elébed. S mint annyiszor, mint csaknem mindig, alvás
helyett jajgattam a te nevedet. Volt egy rövid álmom s az is az volt, hogy mi kétszer bucsuztunk el egymástól sírva. Ez rettenetes s 'még rettenetesebb vol-na, ha a te idegességed uj tápot kapna a keserüségre. En nem tudtam megírni mindent, mely e rettenetes hetekben kínozott, de ennyit meg kellett ímom.
Csak éppen az kell ehhez, hogy te lásd, miért írtam meg. Avval vádolsz, hogy én untalal<. Nem lehetett másképen válaszolnom, mint megími egy kis részét annak, ami engem belül már régen s mindig gyötör. De mindezenfölül, holott most nem is akamék kimondottan „kutya” lenni, a valóság az, hogy ugy szeretlek, ahogy manapság egyetlen asszonyt se szerethet senki. Szeret-lek, szeretnék általad, benned, megháborodottan, boldogan meghalni vagy élni is, ha te akarod. Egyebek között azt sem tudtam értelmesen megími, hogy nekünk szeretnünk kell egymást. Nekünk már jaj volna minden dacos kísérletezés s csak egyrnás végét siettetnők. Szeress csak ugy, ahogy én sze-retlek, ilyen irnpertinensül beteg, őrült módon. Ha akarod. Ha nem, légy bol-dog. De ugy-e szeretsz, ugy-e szeretsz? En mindenem, életem, csókollak, csókollak.
Péntek d.u.
499. ADY ENDRE - NAGY MIHÁLYNAK
[Érmindszent, 1908. márc. 15.]
Kedves Nagy Mihály,
én hétfőn, vagy kedden elutaztam volna, de most már az istennek sem. Nagy szeretettel kérlek s várlak benneteket. Legföljebb annyi kifogásom van, hogy kevés időt tölthetünk együtt. Nem jöhetnétek a tizenegyes személyvonattal?
Akkor már korán reggel itt lennétek. Szeretnék kocsikat küldeni, de csak egyet tudnék s erre nem fémétek. Mindenesetre vigyázzatok s alkudjatok a fıakkeresekkel a nagykárolyi állomásnál. Két kocsinak nyolc, maximum ki-lenc forint már nagyon megfizetett ár. En 4-4,50-et szoktam fizetni. Ez fon-tos dolog, nehogy becsapjanak benneteket. Nem lehetetlen, hogy visszamenet veletek tartok. Szeretettel várunk benneteket édes apámmal s anyámmal együtt.
Add át Laszkyéknek[!] szíves üdvözletemet.
Üdvözöl szeretettel
Ady Endre.
[Címzés:]
Nagys. '
Nagy Mihály Umak Nagyvárad
a Szabadság szerkesztősége
500. ADY ENDRE, REvEsz BÉLA - ELEK ARTÚRNAK
[Énnindszent, 1908. márc. 15.]
Kedves Uram,
Révész Béla itt volt, megnézett engem szomoru remeteségemben. Nagyon sokszor és nagy szeretettel emlegettük Önt.
Ady Endre Szeretettel üdvözli Révész Béla
[Címzés:]
Nagys. Elek Arthur umak, az „Ujság”
szerkesztőségébe Budapest.
501. HATVANY LAJOS - ADY ENDRÉNEK
[Berlin, 1908. márc. 15.]
Kedves költő és barát!
Köszönöm levelét, melyből én is tudom, hogy mit kell a puszta udvariasság számára levonnom. De a mi marad - az is elég nekem. Köszönöm felajánlt barátságát - bár volna minél gyakoribb alkalmam Onnel személyesen talál-kozhatni! Utazik-e idén Párizsba? S ha igen - mikor? Nekem itt könyvem jelenik meg - remélem 3-4 hét mulva. Mielőtt verést kapnék - utazom, me-nekszem Párizsba. Juniusban Hatvanban leszek s rendkívül örülnék, ha ott láthatnám. Fölösleges mondanom, hogy minél továbbra jő, annál jobb. Ott
<...> ápoljuk - ha úgy tetszik - s békébe is hagyjuk, ha úgy még jobban tet-szenék. Irhat ott a valamikor márványtáblával megielölendő szobában - sen-ki se fogja zavami. Ugy-e nem kéreti magát és eljő?
A mi a hozzám intézett levélben kifejezett gyanuját illeti, hogy én ba-rátságból, illetve személyes vonzalomtól vezettetve írtam a mit írtarn, arról bizony szó sincs. Czikkem, mint <az> /:amaz:/ éjjel be is jelentettem Önnek, már akkor Jászinál feküdt, amikor mi lgnotuséknal[!] találkoztunk.
Ismeri azt a bizonyos anekdotát a sultánról, ki saját háremhölgyeit el-csábítja, álszakált s álruhát öltve magára? A sikerült csábítás után férfiúi önér-zete, mely magának ömnagáért való becsülését kívánja, kielégült - de csorba esett a szultánon s fölszisszen a fejedelmi gőg.
Félek Ön is úgy jár, ha én azt mondom, hogy magasztalásom nem Ady-nak az embemek, hanem AdyAdy-nak a költőnek szól. Csupán neki. Nyomtatott betű nem arra való, hogy hirdesse mily kedves nekem Ady az ember is!
Berlinben Ignotussal vagyok; sokat vagyunk együtt s gyakran említjük, idézzük Önt.
Igaz barátsággal, személyének és múzsáj ának egyaránt híve
Dr. Hatvany Lajos [Címzés:]
Nagyságos
Ady Endre író úmak Er-Mindszent Ungarn!
502. ErRó LAJOS _ ADY ENDRENEK
[Berlin, 1908. márc. 17. és 24. között]
Kedves Bandikám,
napok óta készülök rá, hogy neked írjak. De egy hét óta nagy vendégjárás van nálunk, itt voltak Vágóék, itt van a nagymama és itthon van Gyula.
A leveledet szomorusággal és örömmel olvastam. Szomorkodtam a rossz dolgokon és örültem annak, hogy esetleg kijössz Berlinbe. Az öreg azt üzeni neked, hogy erre az esetre meg vagy híva hozzánk vendégnek. Ha Gyula visszamegy Göttingába, akkor felszabadul itt a vendégszoba, amelyet elfog-lalhatsz. Kosztod és kvártélyod tehát van, - csak az úti költségre kell pénz.
Mihelyt Gyula elmegy azonnal megírom neked.
Varsányra az asszonyok már május végén hazamennek. Hogy az öreg és én mikor megyünk, azt még nem tudj uk. Varsányon tennészetesen szívesen
látrıak, mihelyt otthon vannak. '
Gyere ki Berlinbe. Itt mindenki nagyon örülne neked Es látnál egy pár szép dolgot.
Nálunk egyébként semrni ujság nincs. Most egy náladnál felette sokkal kevésbé szívesen látott magyar írót tisztelünk itt Berlinben: Molnár Ferencet.
Igaz, hogy ő nem is a mi vendégünk. A napokban lesz itt a premiéreje. Itt van Ignotus és Hatvany Lajos is: azok már voltak nálunk. Nem tudom ezek az Ordög kedvéért jöttek e ki.
Bandikám, kérlek, mondd meg az édes anyádnak, hogy kezét csókolom nagy alázattal és szeretettel. (Régen volt az mikor mi Nagyváradon együtt
voltunk.) Í
Szánd el rá magadat öregem, hogy kijössz. Es írd meg, hogy rászántad magadat.
Szeretettel ölel
Lajos