Bucsa Neve először 1321-ben bukkan fel. Ekkor a Barsa nemzetség birtokában van. A sás-sal és náddal benőtt pusztaság sokszor cserélt gazdát. Kövér legelőiért s a halban gazdag vize-iért kedvelték a tulajdonosai. Talán éppen ezért is létesült itt egy monostor is. A feljegyzések szerint a XVI. században templomos hely volt, hiszen volt plébániája. Papja 2 forinttal járul hozzá a tridenti zsinatra utazó legátus költségéhez.
Temploma és a monostor maga is az enyészeté lett az évszázadok viharainak következté-ben. Az 1960-as években régészeti feltárásokat végeztek a bucsai pusztán. A tanulmányban Kismonostor területéről többek között ezt olvashatjuk: „Györffy György a helynév alapján egy Árpád-kori monostort tételez fel Bucsa határában.” Vagyis az itt létesített monostorról lett elnevezve ez a két terület.
A temploma elpusztult ugyan, de Bucsa betelepedése után 1813-ban gróf Széchenyi Mik-lós nagyváradi püspök egy templomot épített. 1914-ben Jézus Szívének tiszteletére szentelik fel. A templom történetét kutatva elmondták a helyiek, hogy valahol felépült még egyszer ugyanez a templom. Kételkedtem ebben, de azért utánajártam. Elindultam, hogy megkeres-sem valahol a bucsai templom mását.
31
MONOSPETRI
Sok időbe tellett, amíg végre megfelelőnek látszó nyomra bukkantam. Azt közölték velem, hogy Románia területén, Székelyhíd és Margitta között láttak egy hasonló templomot. Elin-dultam s végül valóban rábukkantam a bucsai templom „ikertestvérére” Monospetriben. Kuta-tásom eredményeképpen a két falu végül testvértelepüléssé vált. 2006-tól kölcsönös a kapcso-lat a két település között. Monospetriben több barátom is lett. Ők bíztattak arra, hogy kutassak egy kicsit az ő falujuk történelméről is. Így kezdtem el felkutatni a település nevének eredetét.
* * *
Több megnevezéssel is találkozunk, ha belefogunk Monospetri történetének felkutatásába.
Az elnevezések néha megmosolyogatóak, néha elgondolkodtatók. Ha viszont alaposan átgon-doljuk a történelmet s annak közigazgatási, adminisztrációs, vagy esetleg egyházi adatrögzíté-seit azonnal világosabbá válik minden. Bármilyen néven nevezik ezt a kis települést az évszá-zadok során, egy bizonyos: most is úgy hívják, mint több száz évvel ezelőtt.
A XVI. században a Makó család uralja, majd később Varkocs Tamás váradi kapitány esz-közöl rá adománylevelet. A későbbiekben a Gúthy család birtoka. Bár több birtokosa is volt, neve évszázadok múlva is megmaradt úgy, ahogyan a kezdetekben nevezték el.
Barcsa János (1871-1910) egyháztörténeti tanulmányában azt írja, hogy az „odajött katoli-kusok egy Monasterium Petri-t találván ott, erről nevezték” el.
A „Monasterium” jelentése: zárda, klastrom, monostor. Tehát „monasterium” szó a „kolos-tor”, a „monostor” latin megfelelője, amelyet nagyon gyakran „monos”-ként használnak vagy
„mom”-ként rövidítenek a forrásokban.
Először keressük meg a birtok tulajdonosát az elnevezés alapján. Ez azt jelenti, hogy a mostani település környékén állt egy monostor, amelyet Péterről (latinul Petri-ről) neveztek el. Ebben az esetben is van még néhány lehetőség. Ugyanis Nagyváradon (Váradon) már
léte-32
zett egy Szent Péterről elnevezett monostor. Ugyanakkor az is lehetséges, hogy az itteni terü-let tulajdonosáról nevezték el, hiszen ez valamikor egy Péter nevű nemesé volt.
Egy helyi kutató – neve ismeretlen – Érmellékről írt tanulmányban ezt találtam:
„Az Ér alsó szakaszát és a Nyírségből is jó darabot a Péter uralkodása alatt bevándorolt két sváb lovag, Gut és Keled, elmagyarosodott utódainak Szabolcsból és Szatmárból átnyúló hatalmas uradalmai foglalták el. Nem lehet vitás, hogy az idegen származású Gutkeledek bármilyen korán is kerültek a Tiszántúlra, birtokaikat a magyar királyok bőkezűségének kö-szönhették. Szinte szemünk előtt játszódik le a megye északi csücskében a Mihályfalva körüli Turul-birtoktest kialakulása a XIII—XIV. század fordulóján. A széthulló királyi uradalom darabjaiból kovácsolták össze a szorgalmas nemzetség-tagok.
A nemzetségi birtokoktól keletre, a szatmári határtól le egészen a Berettyóig, sőt azon is túl, egy-két faluban birtokos nemes családokat találunk, akik igen sok esetben oklevelekkel bizonyíthatóan egykori királyi községekben laknak. A régi királyi, helyesebben királynői ura-dalom romjait, mely korábban az egész Érmelléket magába foglalva mélyen belenyúlt Szat-már megyébe, a megye északi szegletében még a XIV. század elején is felismerhetjük.”
Azt hiszem ez a pár mondat néhány dolgot kétségessé tesz. Mármint az elnevezéssel kap-csolatban. Ugyanis sokszor előfordult, hogy a birtokosok nevéből alakult ki egy földrajzi név, egy település, vagy egy vár neve. A honfoglalás után a monostoralapítás társadalmi rangot is kifejezett. A méltóságviselővel szemben támasztott társadalmi elvárás volt, hogy az illető egyházalapító is legyen. Aki esélyes volt méltóságok elnyerésére, vagy a királyi udvar előkelő nemzetségeinek tagjainak közé emelésére, akkor bizony kívánatos volt valamelyik birtokköz-pontjukon monostort építeni, amellyel a család tekintélyét növelni tudták. Ez egyben a király felé jelzés is volt, hogy az építtető igényt tart az arisztokrata életformára, és ezt tisztségek adományozásakor vegye figyelembe. A félig még pogány nemzetségek vezetői, irányítói, törzsfői igyekeztek megfelelni a kor követelményeinek és az uralkodó elvárásának is. Tehát ez a Péter is – Gut és Keled elődje – elképzelhető esetleg a névadónak.
Ugyanakkor fontos a hitelesség kedvéért egy másik feltételezésnek is utánajárni. A forrá-sok szerint szolgált egy Péter nevű erdélyi püspök II. (vak) Béla idejében ezen a vidéken. A király 1134-ben gazdag ajándékokkal őt küldte Lothár császárhoz Magdeburgba s rábírta őt, hogy a lengyel királyt, mint hűbéresét, a magyarok és csehek ellen való háborúskodástól el-tiltsa. A sikeres küldetés után a császár gazdagon megajándékozva bocsátotta vissza.
Lehet választani, hogy kihez kapcsoljuk a Petri nevet: Péter nevű birtokoshoz, Péter nevű püspökhöz, de az is elképzelhetőnek tűnik, hogy Várad Petri nevű monostorának a birtoka volt ez a terület.
Lényegesnek tartom a Péter (Petri) eredetét megtalálni, már csak azért is, mert a környéken még van néhány ilyen nevű település: Gálos-, Mező- és Pócs-Petri. Itt jegyezném meg, hogy Köpeczi Béla szerkesztésében megjelent Erdély története című kiadványban Mezőpetrit és Monospetrit egyazon falunak véli. Távol álljon tőlem, hogy minősítsem ezen nagyhírű kuta-tókat, de végül ez is azt bizonyítja, hogy sokszor megalapozatlanul, helyismeret nélkül írnak le adatokat, hibásan és tévesen, majd ezeket mások elfogadják, majd újra és újra alkalmazzák.
Végül már annyira elburjánzik az egyszer tévesen leírt név, vagy adat, hogy a későbbi korok-ban már lehetetlen kideríteni, mi is lehetett az eredeti, a valós. Ezért van jelentősége annak, hogy a leghitelesebb adatok kerüljenek csak nyilvánosságra. Egyik őrzője ennek az a lakos-ság, az a közösség mely a települést benépesíti, amely itt él évtizedek, évszázadok óta. Ők tudják csak igazán saját otthonuk nevét még akkor is, ha időnként az idegen betörések, a véres csatározások, a házak felégetése menekülésre készteti őket. De mindig visszatérnek és mindig Monospetribe térnek vissza!
33 Nézzük meg milyen Petri nevű településekről ír Vályi András a Magyar Országnak leírá-sa4 című művében.
PETRI, Gálos Petri, Monor Petri. Két magyar falu Bihar Vármegyében. Gálos Petrinek földes Ura Dráveczky Uraság; Monor Petrinek pedig Bogáti Uraság: ez fekszik Margitának, amaz pedig Ér-Adonynak szomszédságában, mellynek filiáji, lakosai katolikusok, és ó hitűek, és reformátusok, határbéli földgyeik jó termékenységűek, javai is jelesek, első osztálybéliek.
Mint látjuk, itt egy újabb elírással van dolgunk. A Monor Petri eddig még nem szerepelt sehol. Itt ez a variáció is megtalálható. Nézzük a következőt:
PETRI. Lövő Petri, Póts Petri. Két magyar falu Szabólcs Vármegyében; Lövő-Petrinek földes Urai Petri, és több Uraságok, fekszik Kapots Apáthinak szomszédságában, mellynek filiája; Póts Petrinek pedig földes Ura Gróf Klobusiczky Uraság, ez fekszik Kis Létához nem messze; lakosaik katolikusok, és reformátusok, határbéli földgyeik mint Lövőnek, azon felül, hogy fájok is van; ez első, amaz második osztálybéli.
Megjegyzem, hogy Monospetrinek is volt Klobusiczky nevű tulajdonosa.
PETRI. Mező Petri. Elegyes magyar, és sváb falu Szatmár Vármegyében, földes Urai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Nagy-Károlyhoz 1 mértföld-nyire, Irinynek, Dengelegnek, és Piskoltznak szomszédságokban, térséges határja három nyomásbéli, búzát, zabot, kukoritzát bőven terem; erdeje kevés, szőleje nints, piatza Nagy Ká-rolyban.
PETRI. Horvát falu Szala Vármegyében, földes Ura Inkey Uraság, lakosai katolikusok, és másfélék is, fekszik tót Szent Mártonyhoz közel, mellynek filiája, határja középszerű, második osztálybéli.
Van még ilyen nevű település Nógrád és Torna vármegyékben is. Vagyis Petri nevezetű helységekben gazdag Magyarország. Éppen ezért szükséges a valóban pontos meghatározás, addig, amíg nem késő. A pontatlan és téves leírások tévútra vezethetik mindazokat, akik falu-juk, településük eredete után kutatnak.
Ezek után keressük meg – legalábbis próbáljuk megkeresni – Monospetri első tagjának az eredetét. Az előzőekben már leírt „monasterium” lehet az eredetileg felhasznált szó, melyből a monos kialakulhatott. Magyarország területén sok monostor épült s ezek környékén levő falvak, kisebb települések nevéhez hozzáillesztették ezt a szót előtagként, vagy utótagként (pl.: Monostorapáti vagy Szigetmonostor). Monospetri esetében már egy rövidített változattal találkozunk. Sajnos ez volt az alapja annak, hogy a későbbi évszázadokban ezt az előtagot kiejtés, hallomás, vagy egyéb írásmód miatt variálják. Számtalan változattal találkozhatunk, de valahogy mindig ott van mögötte az a kor, melyben leírták ezt a nevet: Monos-, Molnos-, Mónos-, Malmos-. Érdekesek ezek a jegyzetek, hiszen legtöbbször vagy külön, vagy kötőjel-lel, de néha az egybeíráskor is a Petri szót nagy betűvel írják. Ezért feltételezhető az, hogy a helységnév leírásakor nem a monostorral hozta kapcsolatba az íródeák, hanem egy külön név-ként, előnévnév-ként, családnévként (Mónus Petri).
Véleményem szerint az előtag megváltoztatása legtöbbször csak adminisztrációs hiba lehe-tett, melyet aztán később mindenki hivatalosnak vett. Ugyanis azok, akik írtak Monospetriről, nem itteni lakosok voltak, sőt feltételezem, hogy nem is ezt a nyelvet beszélték. Az írástudók inkább a latin nyelvet használták, s a nevek leírásakor a saját fülük által hallottakat vetették papírra. Abban az időben nem létezett helységnévtábla, így csak az elbeszélések alapján ke-rült rögzítésre egy-egy esemény, vagy hivatalos irat. Egy kivétel azonban volt, és ezen viszont jól van leírva a község neve. Az 1715-ös összeírás alkalmával a helyszínen voltak az „adat-rögzítők”, így nem lehetett elírni a megfelelő nevet. Jól is lett rögzítve, mégpedig így: Monos Petri. Éppen úgy, ahogyan ma is használjuk, csak éppen különírva.
4 Vályi András: Magyar országnak leírása (1796.)
34
1715-ös iraton Monos Petri neve
Kételkedésemnek az is alapot adott, hogy ha egy település megváltoztatja a nevét, jelen esetben éppen Monospetri, és több évszázadon keresztül állítólag az új nevet használja, akkor miként döbben rá két vagy háromszáz év múlva az ide újonnan betelepülő lakosság, hogy ezt a települést nem Molnosnak de még csak nem is Malmosnak, hanem Monos-nak, vagyis Monospetrinek kell hívni. Ez csak egyféle módon lehetséges. Mégpedig úgy, hogy a falu né-hány lakója mindig túlélte a történelem viharait, s ha nem is itt bujdokolt, de ide visszatért, ezért nem véletlen, ha a régi, az eredeti nevet használta. Viszont a városban, a monostorok-ban, vagy éppen a királyi kancelláriában dolgozó íródeákoknak fogalmuk se volt, miként is kell írni, miként is kell nevezni ezt a települést.
A későbbi korok oklevél-másolói is tévedhettek, hiszen elegendő egy szó átvitele tévesen és máris nem ugyanaz lesz az értelme. A fenti – 1715-ös – iraton az első név az akkori írás-mód szerint van leírva: Andreas Phülöp. A név másolója az akkori írásírás-mód szerint nem F-et, hanem Ph-t használt. Egy ilyen név is adhat a későbbiekben félreértelmezésre okot. Ha az első p utáni betűt, a h-t, nem írja le s az ékezetek megkopnak a papíron, hát elképzelhető, hogy a Fülöp nevűből egy Pulop keletkezik s ez így bizony már nem azonos az eredetivel. De nem-csak másolási és írási gondokra vezethetők vissza ezek a névvariációk, hiszen hangzásilag is előfordulhatnak tévedések.
A Monos-ból könnyen hallani Mónos-t vagy Molnos-t. (A Molnos névre később még rész-letesebben is kitérek!). A Malmospetri is csak egyéni meghatározás lehet, hiszen a környéken több Petri nevű falu is található. Így, ha valakit megkérdeztek, hogy melyik Petriben lakik, lehet, hogy a Monos előtag nem volt eléggé egyértelmű, de ha a malomra utalva malmost mondott – mivel több malom is működött itt – hát akkor jobban be lehetett azonosítani. Jó példa erre, hogy a közelmúltban a német kötődés miatt egyszerűen „átkeresztelték” a falu nevét, hogy hangzásilag és értelmezésileg is német legyen. A malmokra hivatkozva – melyek itt Monospetriben működtek – a német malom szót illesztették a Petri elé. Vagyis annak egy kissé rövidített változatát. Tehát a német Mühle (malom) szó az utolsó e betű elhagyásával került a helységnév meghatározásába. Így lett végül „németül” Monospetriből Mühlpetri. Ér-dekes variáció, de a szándékot ismerve ez elfogadható. Hiszen ezzel a németek felé is tudjuk köz-vetíteni a falu történelmét azzal, hogy a malom szó alkalmazásával utalunk az itteni tevékenysé-gek egyikére. Beszéltem személyesen azzal a személlyel, aki ezt a németes falunevet bevezette a köztudatba.
A fenti eszmefuttatások saját kútfőből fakadnak. Nem kell feltétlenül mindenkinek elfo-gadni állításaimat, de bizony el lehet gondolkodni rajta, hiszen egy település nem olyan köny-nyen válik meg ősi nevétől önszántából – de sokszor még erőszakkal se – úgy, hogy évszá-zadok múlva majd újra úgy hívják, mint legelőször.
Még egy pillanatra térjünk vissza a névadó szóra, a „monasterium”-ra. Vagyis nem magára a kifejezésre, hanem magára a monostorra. Mit keresett itt egy monostor és ugyan mi volt a célja annak a sok monostornak az ország területén? A válasz a működésben rejlik. Ugyanis itt nemcsak egyházi vonatkozásban zajlott az élet. A monostorok úgymond kiszolgálták a kör-nyék földművelőit, az itt élőket. A tudományt az egyházi emberek adták tovább mindenkinek.
35 Ők voltak az oktatók, a nevelők, a tanítók. Ők adtak tanácsot a földművelés mikéntjére, a gondok és problémák elhárítására, a gazdaság működésére, működtetésére. Emellett természe-tesen a lelki gondozás is a feladataik közé tartozott. Figyelemmel kisérték, és segítették a val-lási élet megerősödését, ügyeltek annak mindennapi alkalmazására és az előírásainak a betar-tására.
A monostorok ugyanakkor szálláshelyül is szolgáltak az utazóknak. Nem a mai értelemben vett utazókra kell gondolni, hiszen abban az időben leginkább az egyházi emberek, a főurak, a király emberei voltak úton. Őket kellett legtöbbször elszállásolni, de néha az időnként megje-lenő, itt átvonuló zarándokokat.
Tehát a monostor nemcsak a vallási életet szolgálta, hanem rendelkezésre állt a köznapi embereknek is, akik ide jártak tanácsért, esetleg panaszért, vitás ügyek esetében pedig a jog-orvoslatért.
A monostor működéséhez – a fentiekből következően – nemcsak anyagi háttér kellett. Ezt biztosította a monostor tulajdonosának a vagyona, esetleg a saját birtoka.
Most pedig pillantsunk bele néhány olyan leírásba, amely Monospetrit mutatja be az uta-zóknak, vagy az érdeklődőknek. Természetesen az eredeti írásmód szerint mutatom be, tehát a helyesírási hibákat nem én tettem bele. Az első írás a Bihar megyében született Fényes Elek:
Magyarország geographiai szótára című5 kiadványból való.
„Mónos-petri, magyar falu, Bihar vmegyében, ut. postája Margita 1/4 mfd. Lakja: 382 r.
kath., 139 g. kath., 255 ref., 25 zsidó. A r. katholikusok közül vannak német és tót eredetüek is.
Ref. és g. kath. anya, r. kath. leány egyház. Derék uri lakház és kert. Határának azon része, melly a Berettyó mentiben fekszik, vizes, csak széna termésre alkalmazható; szántóföldjei dombosak és soványak. A legelő völgyben feküvén, iszapolásnak van kitéve. Burgonyát sokat, bort keveset termesztenek. Vizei: a Berettyó a Bisztrával egyesülve; Eger v. Posta patak, melly a Berettyóba szakad. Ezeken kivül vannak még számos, soha ki nem száradó patakok, mellyek származásukat is itt veszik, s a Berettyóba szakadnak; u. m. Pusztakut, Büdöskut, és Halastó patakjai, mellyek Klobusiczky Ágoston úr udvarkertje északi keritésén kivül mind egygyé vál-va, ugyan azon kertet keresztűl futván, átvágva a nagy országuton, a helység keleti részén a Berettyóba ömlenek. Az Eresztvény erdő völgyében fakad a Bodonos pataka bő vizével, végre a Köröskut patak. A Berettyón van egy 3 kövű nagy malom. A mónospetrii határon 3 várnak nyomai látszanak; 1 az Ungoravár egy dombcsucson, most szántóföldképen használtatik; 2 Földvár közel a Berettyóhoz a felső rétben, csak nem a földdel egyenlőre porhadva szemlélhe-tő; 3 a Belsővár a reformatusok templomától nem messze a Berettyó partján, 3 nagy sánczczal máig is fenáll, különféle gyümölcsfákkal berakva. F. urak Klobusiczky Ágoston és Eduard.”
A leírás jól mutatja az 1800-as évek állapotát s ugyanakkor ismerős kifejezésekkel és ne-vekkel is találkozunk. Örömömre szolgál, hogy egy ma rosszul használt nevet itt úgy látha-tunk, ahogy kell. Mármint az egyik vár nevét: Ungoravár. Mivel ez egy valóban hivatalos kiadvány, melyben az adatok ellenőrizve voltak, illetve eredeti dokumentumok alapján írták le, így ezt most valóban így kell elfogadnunk. De az idő mindig ellenünk dolgozik. Ugyanis egy későbbi leírásban sajnos már kezdik elferdíteni ezt az elnevezést is. Akkor pillantsunk bele az egyházi leírásba6:
„Monospetri a Margittát Székelyhíddal összekötő műút mentén fekszik a Vedresábrány fe-lé vezető útkereszteződésben. A helységtől délre, közel a telepüfe-léshez folyik a Berettyó és a Bisztra. Északon dombvidék található, melynek neve Hágó.
A történeti források szerint a falu több mint 7 év-századdal ezelőtt jött létre. 1215 óta léte-zik, és előbb Molnos, majd 1320 körül Petrinek, 1535-ben Malmos-Petrinek, ma pedig Monospetrinek hívják.
5 Fényes Elek: Magyarország geográfiai szótára (1851.)
6Schematismus Historicus Varadiensis – Nagyvárad 2010.
36
Közigazgatásilag Közép-Szolnok vármegyéhez tartozott, és csak később került az erdélyi püspökség irányítása alá.
Három vára is volt Monospetrinek a távoli múltban. Zongovár a székelyhídi úton, a máso-dik a református templom mellett, a harmamáso-dik pedig a Bisztra és a Berettyó folyók közötti te-rületen. A török harcok idején sokan elpusztultak, és így a földbirtokosok a XV. században németeket Veszprém megyéből és szlovákokat a Felvidékről telepítettek ide. Ezt bizonyítja ma is a falu név összetétele. Mára mindnyájan magyarnak vallják magukat.
1270-ben a Gutkefeldeké, azután a Monostorfalvi- és Jankafalviaké a falu. A XV. századtól Zólyomié, majd Bogáthy Pál és utódaié volt. Utolsó nemesi család, aki a II. világháború utá-nig nagybirtokos volt, a Klobusiczky család. 1849 után nem volt külön papja a falunak, csak a margittai plébános járt ki erre a településre. 1922-ben kezdik meg az új plébánia építését, amely 1923. szeptember 1-re készült el, amikoris az első plébános, Varjú Benő elfoglalhatja állomáshelyét. A Klobusiczky család kastélyában lévő kápolna már kicsi, ezért 1925 nyarán Bjelik Imre püspök, apostoli kormányzó sürgetésére, a gróf Széchenyi Miklós püspök 100.000 lej hagyatékával és a nép adományaiból megkezdik az új templom építését. Pintér István épí-tész, püspökségi mérnök tervezi a templomot, és Asók János kőműves mester építi. 1926. októ-ber 24-én szenteli fel az Osztrák–Magyar monarchia utolsó tábori püspöke, nagyváradi apos-toli kormányzó, Bjelik Imre Krisztus Király tiszteletére, amely ünnepet előtte való évben, 1925-ben rendelte el a Szentszék. A falu szülöttje, Takács János sz.e. kanonok egy szép fehér márvány Mária szobrot készíttet és egy nagyon szép fafaragású Betlehemmel ajándékozza meg a templomot. Jelenleg 264 katolikus család van Monospetriben. 2001-ben 9 keresztelés és 14 temetés volt.”
Fontosnak tartottam ezt az idézetet is beilleszteni ebbe a fejezetbe, hiszen így már jobban lehet érzékelni, miként változnak meg nevek, kifejezések akár rossz információ, akár téves elhangzásuk miatt. Ebben a szövegben megint találkozhatunk – véleményem szerint – több elírással is, de vegyük csak az egyiket: Zongovár. Azt hiszem ez lehetett a ma tévesen
Fontosnak tartottam ezt az idézetet is beilleszteni ebbe a fejezetbe, hiszen így már jobban lehet érzékelni, miként változnak meg nevek, kifejezések akár rossz információ, akár téves elhangzásuk miatt. Ebben a szövegben megint találkozhatunk – véleményem szerint – több elírással is, de vegyük csak az egyiket: Zongovár. Azt hiszem ez lehetett a ma tévesen