Erdélyi múzeum eredeti okleveleinek kivonata2 című kiadvány hitelesen igazolja azt a feltevé-semet, hogy a Bucsa név egy személyhez köthető.
Az 1283-ban keltezett oklevélrészlet
Az 1284. augusztus 31-i dátummal ellátott oklevélen3 az szerepel, hogy a váradi káptalan igazolja, miszerint Móricz mester, Bucsa fia részére a maga regestrumából szóról-szóra átírja a Móricz mester és rokonai közt 1283-ban kelt osztálylevelet. Bizonyára erről a Bucsa nevű személyről kapta területünk a nevét, hiszen az oklevélben is szereplő 1283. évi osztálylevél-ben olvashatunk a szerepi (bucsai) monostorról. Szabó Károly a könyvéosztálylevél-ben így írja le az osz-tálylevél tartalmát:
„1283. július 27. A váradi káptalan bizonyítja, hogy előtte Miklós mester, Bees unokája és rokonai, más részről pedig Móricz ispán és Ináncs János, a magtalanul elhalt Filep, Tancs fia, és Lőrincz, marton fia, jószágain, melyek mint rokonokra rájok szállottak, t.i. Baj, Atyás,
1 Blaskovics József: Érsekújvár és vidéke a török hódoltság korában, 440-442 oldal (Állami Gorkij Könyvtár, Budapest, 1989)
2 363-365 oldal 260. sz. tétel
3 DIPLOMATIKAI FÉNYKÉPGYŰJTEMÉNY (U szekció) • Románia • Arhiva Istorica a Filialei Din Cluj a Academiei RR. (Erdélyi Múzeum Egyesület egykori levéltára) • Törzsgyűjtemény: Oklevelek és iratok (U 498) • 253637
42
Tancskereki és Aka, továbbá a Hernád melléki Ináncs és a Körös melléki Fűs helységekben, valamint a szerepi Szent György monostora kegyúri jogán barátságosan megosztoztak.”
Vagyis Móricz mester kegyúri jogot nyer a bucsai-szerepi monostor felett. Ezt a jogát már és minden vagyonát egy év múlva Bucsa nevű fiára íratja át. Ezt így említi az oklevél:
„Laurencius filius Benedicti, Ladizlaus et Andreas filij Budun pro se et fratribus sius Budum scilicet et Nicolao. et ipsi pariter pro Stepbano filio Apa ab vna parte ; Comes Mauricius filius Bucho4, et Jobannes I(na)nch ab altéra, dixerunt…”
Ugyanerről az oklevelet 1311. július 1-én átírják, melyről beszámol AZ ERDÉLYI MÚ-ZEUM című kiadvány az alábbiak szerint:
„1311. jul. 1. A váradi káptalan Miklós, Móricz és Kadicsa, Móricz fiai, Bucsa unokái, va-lamint Miklós és László Ináncs János fiai, fugyi nemesek kérelmére kiváltságlevél alakjában átírja a maga 1284-ben kelt s Móricz, Bucsa fia, részére kiadott nyílt levelét, melybe szóról-szóra átírta a Móricz mester és rokonai közt 1283-ban kelt osztálylevelet.
Eredetije pergamenen, függő pecsétje híjával. Ötvös Ágoston hagyatéka.”5
Ezzel tulajdonképpen meg lett erősítve az előzőekben leírt hivatkozás.
Tehát a monostor és a környező terület, birtok egy Bucsa nevű személy tulajdonává válik.
S erről ezt olvashatjuk Bunyitai Vince írásában:
„Hol a Berettyó már-már elhagyni készül a váradi püspökség határait, ott állott hetedike azon monostoroknak, melyek egyházmegyénkben e folyó partjain emelkedtek. E tájon a Zoárd nemzetség tagjai vőnek lakást s birtoklásuk jeléül ráüték mintegy családi czimeröket a vidék egyes pontjaira, nemzetségök tagjainak neveiről nevezvén el azokat, mely nevek részben ma is fenn vannak..”6
Kiemelném azt, hogy Bunyitai is megállapítja, hogy a területeket „nemzetségök tagjainak neveiről nevezvén el azokat.” Így már talán jobban érthető, miért is éppen róla – a Bucsa nevű személyről – nevezték el a tulajdonában lévő birtokot.
Menjünk vissza az időben! Már csak azért is, mert az irodalomban is megjelenik a Bucsa név. Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember című regényében szerepel többször is. Itt idézek ebből egy érdekes részletet7:
„A papi sátorok körben álltak egy kerek gyöpös tér körül. S minden sátornak megvolt min-dennap a maga dolga, látogatója. Aszerint, hogy melyik pap mit tudott. Mindenik tudott va-lami különöset.
…..
Győrhe táltos igézéseket, szemveréseket gyógyított. A közrendű hunok temetésén ő volt a sira-tó, lakodalmakon a szerencsekérő. Áldozásoknál ő metszette ki az állat nyelvét, s tartotta ka-nálban, amíg a főpap imádkozott.
Bucsa táltos gyógyította a szembajokat. Áldozásokkor ő vágta le az állat fejét, s tűzte pózná-ra, hogy a rossz szellemek elijedjenek.
Bial táltos a csonttörések összeragasztásának volt a mestere. Áldozásokon ő fogta föl az állat vérét, s öntötte az oltár alá az üregbe, a Gonosznak.
Bucsa táltos talán őse lehetett a későbbiekben ugyanezen a néven ismert személyeknek.
Az én elképzelésem, a kutatásaim és persze a fantáziám alapját egy másik oklevél is bizonyítja: az 1200-as években, egy szlavóniai hadjárat során, egy Bwcha nevű személy hősi-es küzdelméért területeket kap ajándékul. A név az akkori latin írásmód szerint lett rögzítve.
4 Bucho – Bucsa
5 AZ ERDÉLYI MÚZEUM EREDETI OKLEVELEINEK KIVONATA (1232–1540) 10. oldal (Budapest, 1889.
Athenaeum Társulat)
6 Arcanum online-kiadványok Kézikönyvtár Tündérkert – Bunyitai Vince: A VÁRADI PÜSPÖKSÉG TÖRTÉ-NETE ALAPÍTÁSÁTÓL A JELENKORIG. (Nagyvárad, 1883)
7 Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember 147. oldal (Franklin Társulat, 1912. Budapest.)
43 (Elképzelhető – s talán nincs is olyan messze a valóságtól, – hogy ez a vitéz éppen a Gárdonyi által is megemlített Bucsa nevű táltos leszármazottja volt.)
1261-ben kelt oklevélen is ott szerepel Bucsa, mint birtok Szeghalom közelében. Ebben le-írják, hogy: „ Zeegh (Szeghalom?) és Bucsa nevű birtokot felosztják” a Hunt-Paznan nemzet-ségből származó testvérek között. 8
1268-ból is találtam egy feljegyzést, miszerint: Cliak bán, Béla király utasítására, Béla her-ceg Szlavóniai birtokát a nemes Bucsa közreműködésével elfoglalta.9
Számomra elfogadhatatlan, hogy a Bucsa nevet próbálják szláv eredethez kötni. Több ku-tató is az ökör elnevezés egyik szláv változatát látja benne. Szerintem tévesen.
A honfoglalás utáni évtizedekben az ország területe fel lett osztva az előkelőségek, a ki-rályhoz kötődő személyek között. Ezek elég sűrűn cseréltek gazdát. Az ide betelepült lakos-ság azonban nevet adott a helynek és a környezetnek, a vizeknek, a réteknek, a domboknak és völgyeknek, hegyeknek és szorosoknak. Mindennek, ami megkülönböztette őket egy másik vidéktől. Olyan neveket használtak, amelyek jellemzőek voltak rájuk valamilyen szempont-ból. Az emberi közösségeket tömörítő egységek a falvak nagyon sokszor személyek nevét vették fel. Ne menjünk messzire, hiszen itt van a közelben Gyula, és Csaba is. Ha a Bucsa nevet nézzük, akkor tudomásul kell vennünk, – mint az előzőekben már említettem – élt egy Bucsa nevű személy, aki régebbi okleveleken is szerepel. Róla kaphatták a nevüket a települé-sek. Nem kell minden szónak szláv, vagy éppen tatár, török eredetet tulajdonítani. A régi ma-gyar nyelv is meglepően gazdag volt, bár a szavak, kifejezések jelentését ma már időnként nehéz értelmezni, megfejteni. Erre nincs is szükség, hiszen nem a név adja viselőjének a be-csületet és az elismertséget, hanem az azt viselő személy, vagy jelen esetben a közösség.
Bucsáról, a múltjáról s a nevéről van szó, így nézzünk meg egy közelben valaha volt tele-pülést, amely már nem létezik. Csudabala. Több oklevél is említi. Bucsa és Ecseg közötti ré-szen helyezkedett el. Neve kettős, mert a Csuda nevű család Bala néven ismert birtokáról van szó. Itt egy vendégfogadó is állt. A történelem viharai, − mint annyi mást is − letörölték a térképről, de írásos emléke megmaradt, mely bizonyíték arra, hogy a személy, vagy családne-vek igenis jelentősen részt vállaltak a helységek neveinek meghatározásában. Az eredetileg is Bucsa néven szereplő birtokok azok, amelyek a névadó tulajdonát képezik ettől az időponttól.
S éppen az ő nevét veszi fel mind a négy terület. Ezek pedig a zalai, a békési, a bihari és a zólyomi körzetekben vannak. Tehát vegyük úgy, hogy ez a négy birtokrész az eredeti tulajdo-nos nevét viseli. Azt hiszem ezen még nagyon sokan fognak vitatkozni.
Ez a vita már a század elején – 1907-ben – elkezdődött.
Asbóth Oszkár azt fejtegeti tanulmányában, hogy a Bucsa név tulajdonképpen bolgár jöve-vényszó. Arra alapozza állítását, hogy Bucsa (Bihar megye!) lakóinak egy része bolgár volt s a név a bolgár buće10 szó elváltozott alakja. Azért felvetődik benne is a kérdés: „Hogy azon-ban Bucsa helység nevében valóazon-ban bolgár buće rejlik-e, az azért korántsem bizonyos, hisz a Csucsa szomszédságában fekvő biharmegyei oláh Bucsán kívül van Zalamegyében is Bucsa község – vajjon ott is bolgárok laktak volna?”11
Megjegyzem, hogy az említett Bihar megyében található Bucsa közelében található a Bé-kés megyei Bucsa. Vajon ezt miért nem említi tanulmányában Asbóth Oszkár? A válasz csak az lehet, hogy hiába volt ez utóbbi Bucsa jelentősebb – mármint oklevelek tekintetében, s lakossági létszámban is – mégis Zala megyére hivatkozik.
„Amíg a magyaroknál ez egy személynév, a szlávoknál esetleg ökör, addig az ukrán terüle-ten is egyedi a jelentése. A híres történelemtudós M. Ribakov állítja, hogy a régi térképeken már szerepel a Bucsa nevű folyó. Egyes orosz gyökerek szerint a „bucsa” egy olyan víz,
8Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis, 3-4. kötet
9Codex diplomaticus Hungariae ecclesiasticus ac civilis, 3-4. kötet 485. oldal
10 Járatlan, erdővel borított csúcsot vagy völgyet jelent.
11 Asbóth Oszkár: Szláv jövevényszavaink 11. oldal (Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 1907)
44
amely felemelkedik, megárad, kiönt. Ilyenkor a „bucsálni” kifejezést használják. Ha a vízszint a gát fölé emelkedik, s átömlik rajta, a vízzel megtelt mélyedést, gödröt „bucsala”-ként emlí-tik. Vagyis az a következtetés – Ukrajnában – hogy a Jablonka mellett található folyó sokszor áradással fenyegette a környéket, többször ki is öntött, ezzel is veszélyeztetve a települést.
Tehát innen kapta a Bucsa nevet a község.”12
Amint láthatjuk, történészek, nyelvészek, helytörténeti kutatók próbálják megfejteni a Bucsa név eredetét, jelentését. Talán én vagyok az egyetlen, aki csak egyszerűen ősi magyar névként kezelem. Nem próbálom igazamat másokra ráerőltetni, hiszen én magam is tévedhe-tek, de az előbbiekben felsorolt bizonyítékok azt hiszem, valamennyire megerősítik állításo-mat.