EGY FÖLDMŰVES INTELMEI FIÁHOZ
10. fotó: Lelki jó Végrendelet címoldala
A mi engem illet, nagyon törődöm úgy testi mint lelki javaddal. Egész szeretettem e földön reád vonatkozott és Téged illettet és s te drága Mamádat. Volt rá gondom, hogy neked egy kis örökséget hagyak. Becsüld meg eszt, ne pazarold könnyelműen, hanem okosan és takarékosan használd. Mindent meg kíséreltem, hogy anyagi helyzeted tűrhető legyen. De akármily volna is az örökséged, ne tekincsd másnak, mint mint az ideiglenes élet eszközének. Nagyobb becsel bír a tanulságés a szív nemessége, melyekben oly fenségesen tündökölt boldog Anyád ezt az örökséget magadnak kellett meg szerezned. Minthogy oly nagyon szívesen fekszik a te sorsod, hald gyermekem egy őszinte Atyai szívnek a tanácsát.
Az édesanya bemutatása és tisztelete után a vallási élet továbbvitelét és mindennapi alkalmazását ajánlja fia figyelmébe. Úgy gondolja, hogy az élet viszontagságait csakis a vallás gyakorlásával tudja leküzdeni s csak így tud boldog életet teremteni agának.
Szeretett gyermekem, légy hű hitedhez, a Keresztény Katolikus hithez, melyben születtél, melyben Keresztelkedtél; e hit alapja a boldog megelégedésnek és az örök boldogságnak, e hit szikla szilárdan áll és állana még akkor is, ha az egész világ inogna és dőlne romba.
Minden vallás, mint hogy elszakadt Krisztus vallásától, elpusztul előbb-utóbb. A Keresztény Katolikus hit az élet igaz vezetője, vigasztalja az embert a bajban, de főleg a halál óráján…
111
…Kérd Istent, hogy halálodig megőrizhesd szívedben az igaz hit kincsét. Légy kész még élettedet is oda adni e hitért. Iparkodjál minél jobban megismerni e hitvilág igazságait az egyház legyen mindenkoron fő tanítód…
…Sokat imádkozzál, sohase hanyagold el vallási kötelmeidet…
…Kiváló módon tiszteld a boldogságos szűz Máriát, mint az ifjúság irgalmas Anyát. Anyád és én az ő oltalma alatt léptünk házasságra, neki ajánlotunk téged, mielőtt még születtél volna. Szent őrangyalodat is tiszteld, az ő jelenlétében vizsgáld lelki ismeretedett; minden napp este…
Nagyon fontosnak tartja „végrendeletében” felhívni fiának a figyelmét arra, hogy a tanulás és a munka az, amely az életben nagyon fontos egy ember számára. Csak a munka az, amely biztonságot és megbecsülést teremthet környezetében.
…Kedves gyermekem, szorgalmasan tanulj, mely czélra használj fel minden alkalmat.
Pénznél és vagyonnál értékesebb dolog a tudás. A vagyon el veszhet, a tudomány megmarad…
…De sohase felled el, mily fontos dolog az, hogy fiatal korodban kitanulj és jövődett biztosícsd. Jaj neked, ha nem aknázod ki a tanulásra szánt rövid időtt, minek folytán később csak terhére volnál az emberiségnek. Szükség és nyomor megérdemelt büntetésed volna.
És ha akadnának is könyörületes lelkek, kik gondot viselnének reád, mégis az a boldogtalanító öntudatod volna, hogy fiatalkori léhaságod folytán szorulsz más emberek irgalmára.
Holott ha szorgalmas vagy, bisztosítod jövődet és a társadalomnak is hasznára leszel. Légy tehát okos. Jól használd fel az időt; Korán kelj; egy perczig se lustálkodjál. Hasznos munkával foglalatoskodjál, még mulatságod is rendes és szerény legyen, ne fecséreld az időt bűnös vagy hiába való fecsegéssel. Tested cziczomázásával mindenben egyszerű igyekez leni.
A rendes munkát végző ember egészséges, jókedvű és megelégedett…
…Kedves gyermekem nem tudom mily állást fogsz magadnak választani, milyen életpályára fogsz lépni. Bárcsak megvilágosítaná Isten értelmedet, midőn állást fogsz magadnak választani. Nagyon fontos lépés ez, mely az egész életedre és még az örök életre is kihat. Gyakran imádkozál e megvilágosító kegyelemért: Istenhez. Kérd ki okos emberek tanácsát; meny lelki Atyádhoz kérj őtőle is ere nézve tanácsot; ne járj el dolgokba elhamarkodva. Töbett bízzál Isten gondviselésében, mint a magad erejében…
Felkészíti fiát a házaséletre is. Vázolja, milyen életet éljen, mielőtt elkötelezi magát.
Természetesen ekkor is Isten támaszát ajánlja a kiválasztáshoz.
…Ha házasságra akarnál lépni, okosan készülj e lépésre. Jól jegyezd meg magadnak, mait most mondok.
Semi áron se áldozd fel szíved ártatlanságát. Türelmesen várd aszt a pillanatot, melyben Isten akaratával házasá válhatol. Addig azonban ne engedd elrabolni ártatlanságodat. Az ártatlanságban töltött fiatalkor legszebb ideje az emberi életnek. Ez idő soha sem tér többé vissza amint házasságra léptél…
…A ki boldog akar lenni a házasságban, már az első lépésnek jónak, szentnek és Isten előtt kedvesnek kell lenie. Kétt szív csak úgy egyesülhet tartós boldogságra ha egyetért az erényben. Légy szerény egyszerű ruházatodban. A külső pompa semmi a lelki szépséghez képest…
…Nincs nagyobb baj a világon a rossz házasságnál.
Ha oly állapotban vagy, melyben lehetetlen a családfenntartás, ne is gondolj házasságra.
Ne tekincs csak a szépségre, gazdagságra és tekintélyre, hanem az erényre, jámborságra és ügyességre is…
A jó tanácsok sorozatát a befejezésben is kihangsúlyozza, hiszen az összegzéssel szeretné még jobban tudatni fiával, mennyire szereti s aggódik a jövőjéért.
112
…Íme Kedves Gyermekem. Elmondtam ami szívemen feküdt. Mélyen vésd szívedbe Atyád jó akaró szavait. Híd el, nagyon szeretlek. Ne feledkezél meg rólam, főleg hallálom napján ne…
…Jegyezd meg jól, hogy ha bármi sorsodal nem vagy tisztába, olvasd el e soraimat.
Találsz ebb tanácsot és vigaszt mindenre, vagy hited vagy az Anyád példás éllete gerjeszti szívedet türelemre. Gyere drága gyermekünk jöj hozánk várunk reád!!!
Én és Anyád.
A „Lelki jó Végrendelet” tanácsai úgy gondolom a mai világban is megállnák a helyüket.
Kétségtelen, hogy elsősorban a vallás művelésére és alkalmazására hívja fel a figyelmet, de ez semmiképpen nem káros. Az írás nagy hatással lehetett József fiára, hiszen – nyilván az atyai tanács hatására – megrettenhetett a házasság „veszélyétől”, így agglegényként élte le életét.
Viszont nagyon sokban megfogadta apja tanácsát, és úgy tanulásban (továbbképzésben) mint a munkában megállta a helyét. A vallását se hanyagolta el, hiszen részese volt több ima-láncnak, s buzgón imádkozott minden nap.
Szándéka őszinte és tiszta volt. Ezt bizonyítja az is, hogy József fia valóban édesapja méltó követője lett erkölcsben és jólneveltségben. Bár egyedül élte le életét, soha senki nem panaszkodott rá a környezetében. Ez is azt bizonyítja, hogy szerették és tisztelték őt.
Közvetlenül a „Végrendelet” után következik egy vers.
Üdveség Ábéczéje.
Azon vétettünk mi még pedig nagy áron a Krisztusnak vérén nem a sárga száron.
Boldog itt e földön egészen nem lehecz ha Krisztustt követed menybe boldog lehecz Czímered legyen Krisztus Keresztje
ne szégyeljed magad soha érette.
Drága czímer nekünk Krisztus Keresztje az által megy lelkünk az örök életre.
Egy boldogulásod másik után lészen
Mivel Krisztus csak a lelkem váltotta meg a Kereszten Gondold meg ezt ember Isten van az égben
ne tégy bűnt sem nappal, sem a sötét éjben.
Ebben a felfogásban és stílusban írja le gondolatait s határozza meg, hogy milyen út vezet az üdvösséghez. Írásait s éppen ezt is olyan meggyőződéssel és hittel közvetíti, mintha egyházi ember – például hittérítő, vagy prédikáló pap – lenne.
A vers befejezése is ennek jegyében alakult:
Zörgess megynyittatik, kérj és megadatik.
légy hív és korona számodra tartatik melyet az úr Jézus fejedre feltészen amikor az utolsó nagy ítélet lészen,
hogy mindnyájan meg nyerhessük, azt kívánom.
Ámen.
Igen! Valóban egy prédikációhoz hasonlítható Bártfay Bertalan verse. Szívből jövő gondolatai azt sugallják, hogy ő valóban így látja az üdvösséghez vezető utat.
A kiskönyv végén másfajta verset is találtam. Ez már nem vallásos, hanem világi tartalmú.
Lehet, hogy valami népdal szövege, bár számomra ismeretlen. Akár a tartalma, akár a
113 mondanivalója miatt jegyzetelte le, ez számunkra most nagy értéket képvisel, hiszen ezzel is bővülhet a népdal, a népi költészet tárháza. Ha saját írása, akkor is érték, ha pedig lakóhelyén hallott szövegről van szó, az még inkább figyelemre méltó.
Árnyéka van a napfénynek S ha eltűnik végső pontra száll Minket elhí a Zord Haláll.
Ez stílusában talán Bártfay írása is lehet. A következő pedig – szerintem – valóban népdal kategóriába sorolható, vagy annak a stílusában fogalmazódott meg..
Magyar leány az én rózsám, szomorúság az én nótám.
Petri4 az én születésem, szegény a neveltetésem Szomorú a magyar szóra, háromszáz esztendő óta néhol sebes eltánczolom, néhol csendes eldanolom.
Három a ráncz mindhalálig, kivilágos kiviradtig háromszor iszik a magyar, mindannyiszor jót is akar.
Ne haragudj rózsám azért, hogy az én szám tiedhez ért.
mert akik egymást szeretik, azok közt gyakran megesik Egy két pár csók nm a világ, forduljon fel aki nem ád adj hát rózsám e világon, úgysem kel a másvilágon.
Nefelejcset ültettem, nefelecs az én nevem
nefelejcsnek hínak engem. Rózsám el ne felejts engem nefelejcsnek hínak engem. Rózsám el ne felejts engem
1. Egy csilag sem tündöklik az égen, boldogságom sem ragyog már régen fön az égen csilag csak majd ragyog, én örökre boldogtalan vagyok
2. Össze borúl a rózsafa ága hej ha te is rám borulnál lányka virág nyílna a száradó ágon vissza térne régi boldogságom.
3. egy csilag sem ragyog fen az égen ha nem szerecz mért nem mondtad régen nem borult vón én felettem egész világ gyászba ojan nagyon ojan mélyen a szívem sem fájna.
4. boldogtalan aki szívből szerett én istenem ved ki a szívemett
tépd ki, ved ki a szívemet tégy egy követ oda hogy ne fájon ne sajogjon az én szívem soha.
4 Monospetri
114
* * *
Hogy katona letem azt nem bánom én szeretőmet sajnálom, azt bánom én, kis angyalom hogy kell téged itthagyni de sok bús nap fog én reám viradni.
Isten tudja babám töbé lácz e még ha megjövök hűségedbe álsz e még vagy talán más karjai közt talállak jaj mennem kell az istennek ajánlak
Meg kell említenem még egy kis könyvecskét, vagy inkább füzetecskét. Ez a szótárfüzet rejti Bártfay Bertalan által írt vőfélyverseket. Mint versfaragó s mint közéleti személyiség, szívesen vett részt a község életében. A vőfélységet megtanulta, így képes volt arra, hogy tapasztalatait és fantáziáját felhasználva önálló rigmusokat találjon ki és mondja el a lakodalmas népnek. Az 1891-ben írt vőfélyverseket érdemes lenne teljes egészében megismerni, feldolgozni. Ezt egy későbbi időpontban meg is teszem. Most csak néhány részletet mutatok be a 85 oldalas füzetből, hogy ezzel is illusztráljam ezt a népi, néprajzi szokás alkalmazását Bártfay Bertalan szülőfalujában: Monospetriben.
Az elején be is mutatja önmagát és az írását:
Ezen Vőfény Histórija 272 Versből van kiállítva amely Vőfény esztet mind elmongya elég az a mindenki asztmongya Bártfaji Bertalan én esztet végeztem de én is De én is nagyon elégellem.
Külön szakaszokra bontotta a mondókáit, így áttekinthető, hogy melyik verset mikor, milyen alkalommal kell elmondani. Például: Hívogatás, A vőlegény belépése, A vőlegény búcsúztatása, Mikor a menyasszonyért indulnak, Menyasszony búcsúztatása, A nagyszülőktől való búcsúzás, A lakodalomban az ételek feltálalásakor, stb..
Mikor a menyasszonyért indulnak:
Tisztelt gyülekezet Isten szent nevében, induljunk innen csendes békességgel.
Vőlegény urunknak keressük fel párját, az ő drága Kincsét ékes menyasszonyát.
Szerezzünk ma néki öröm s boldogságot hozzunk a keblére egy szép gyöngyvirágot, legelsőbb majd az úr hajlékába visszük, hol szent áldás után boldog leend, hisszük.
Induljunk tehát isten szent nevében,
mennyünk a mátkáért a legnagyobb csendben.
Házigazda köszöntése:
A mi jó gazdánknak szívessége oj nagy hogy it éhen ülni most senkit nem hagy hanem hogy eljöt már az evés ideje üjön meg mindenki mert ot lesz a hejje
115 18. fotó: A Vőfénykönyvecske címlapja
Az ételek feltálalása előtt:
Legyenek szívesek ide telepedni, ételből italból ami lesz részt venni, és hogy jó levessel vessék meg az ágy, szívemből kívánok igen jó étvágy
116
Bor vers:
Én itt járásomban az imént úgy hallám, hogy a menyasszonyunk nagyon zúgolódván a vőlegényének aszt súgta fülébe:
ez a mi jó vőfény bort se hoz elénkbe.
Itt van hát, behoztam egy jó nagy kulacsot, tudom is hogy kortyant most vagy 16-ot, Tudom a kulacsnak lesz is mostan kínja, amenyi benne van, mind magába szíjja.
Majd később:
Igyanak násznagy urajim ezen orvosságból, e góhér5 olajból e dicső nektárból,
tiszta szívből agyon az ékes menyasszonyom, igyunk urajim, ha üres az üveg ismét telehozom.
A könyv és a benne leírt gondolatok, intelmek mindenki számára megfontolandó tartalommal rendelkezik, így hát mi magunk is elgondolkodhatunk Bártfay Bertalan által leírtakon.
Bárfay Bertalan műveltségénél és tehetségénél fogva többre lett volna képes, mint amit itt, szülőfalujában, Monospetriben elért. Szeretett volna előrébb jutni, más közegben dolgozni, máshol is megmutatni műveltségét, tisztességét, munkához való hozzáállását.
Hivatali szolgát keresett a Magyar Királyi Adóhivatal Tiszafüredi kirendeltsége. Ezt az állást próbálta megpályázni Bártfay Bertalan. Egy hivatali szolga nemcsak az irodai dolgozók kiszolgálására és a levelek kihordására volt alkalmazva. A levelek, kérvények kezelése, iktatása. szétszortírozása, az ügyek ismerete mindenképpen egy intelligens, írástudó embert igényelt. Ennek megfelelt volna Bártfay Bertalan, éppen ezért nem tudni, hogy végül miért is nem alkalmazták.
Végül mégiscsak sikerült maradandót alkotnia, hiszen írásai – még ha megkésve is, de – a nagyközönség elé kerülhetnek ebben a könyvben s ezzel párhuzamosan megismerhetjük nemcsak az íróját de a kor szellemét, a kor hangulatát is.
5 Ősi magyar szőlőfajta
117
KÉPMELLÉKLET
118
119
120
11.–17. fotók: A „végrendelet” teljes szövege
122
EMBERÖLTŐ
Trilógia
(Apám élete három fejezetben)
Az emberöltő kifejezés általában azt az időszakot öleli fel, amíg a nevezett személy eléri a s felnőtt kort. Ebben az írásban meghosszabbítottam ezt az időszakot, hiszen apám életét egészen a haláláig szeretném bemutatni. Az én gondolataimat és kérdéseimet félkövér betűkkel különítettem el.
I. fejezet
GYERMEKKOR
Bizonyára sokan vannak, akik szeretnének visszamenni az időben, hogy részesei legyenek – akár csak szemlélőként is – egy elmúlt idő történéseinek. A családi múlt felfedezése csakis elődeink, szüleink, nagyszüleink, esetleg dédszüleink által történhet meg. Az elbeszélések, a visszaemlékezések hangulata által közelebb kerülhetünk egy olyan időszakhoz, amely már elmúlt ugyan, de emléke még él sokak szívében, emlékezetében.
Téli estéken és meleg nyári délutánokon apám mesélt életének egy-egy szakaszáról.
Gyerekként is értékelni tudtam mindazt, amit hallottam.
Felnőtt korba érve már a saját életemmel voltam elfoglalva, de egy barát hatására el kezdtem kutatni a családom múltja után. A legközelebbi lépcsőnek éppen apám által mesélt történéseket gondoltam. Ezért megkértem, hogy a már oly sokszor elmondott mozzanatokat az életéből újra elevenítse fel. Mivel ekkor már nyugdíjas volt, így több időt tudott szentelni kérésemnek. Ő – szerencsére – nagyon komolyan vette a kérésemet s beszámolásakor is így viselkedett. Úgy mondta el az általam felvetett időszakok történéseit, mintha egy riporternek nyilatkozna. Megvolt a műveltsége, olvasottsága ahhoz, hogy valóban irodalmi szinten tudtam mindezt lejegyezni. Mindez 2004-ben történt, így a régi hanganyagot már nem találtam meg, de az akkor lejegyzett írás még megvan, így be tudom mutatni mindazoknak, aki számára valóban értékes és érdekes lesz egy félárván felnevelkedett személy élettörténete.
Természetesen a legelejétől, vagyis a kisgyerekkortól kezdve vártam a beszámolóját.
Érdekes volt megismerni egy szülő gyermekkorát. Kérésemre bele is kezdett, de mint láthatjuk összeszedetten és nagyon komolyan, ügyelve a pontos megfogalmazásra is.
Ezért tulajdonképpen nekem nem kellett az elmondottakon korrigálni semmilyen szempontból. (Szerencsére nagyon sok, általa készített fénykép állt a rendelkezésemre, amelyeket itt mellékelek.)
Így kezdte az első beszélgetésünket:
„Megéltem az életemből három negyed évszázadot (75 év), házasságban fél évszázadot (50 év), aranylakodalom. Ennyi év után jobban ráér az ember visszanézni az életére. Van ideje.
Soha nem voltam törtető. Iparkodtam a munkámat jól elvégezni. Terveim, elgondolásaim nekem is voltak, de azok nem mindig váltak be, vagy másképpen valósultak meg. Sok volt az életemben a „ha”. Visszatekintve a jobbik felé esett a „ha”, bár az ellenkezőjéről meggyőződni nem lehet.
123 01 fotó: Vida-Szűcs Mária, az édesanya
A legrégebb emlékképem: nyaralok az édesanyám nagyszüleinél, Békéscsabán. A nagyapám jó nevű szabó volt.
Mint első unoka, sok szeretettel vettek körül a nagyszüleim, nagynénéim. A nagyapám sokat vett az ölébe és mesélt, de hogy mit, azt nem tudom, csak a végére emlékszem, mert nagyon tetszett. Így hangzott:
„Varrok, varrok paaapucsotcsotcsotcsot”.
Meg produkáltattak. Kérdezték: hogyan megy a bíró? Én mutattam a hasam kidüllesztettem, a kezem hátra tettem és úgy járkáltam fel-alá. Persze jókat nevettek.
Na, de nem csak szórakozásból telt az élet. Segítenem is kellett. Persze amit a koromhoz képest megtehettem. Nem jártam még iskolába, tehát úgy öt-hat éves lehettem. Amit rám bíztak, apróság volt. Pl. elküldtek a kertbe petrezselyemért. Idővel megsokallhattam, mert morgolódtam, hogy mindig nekem kell „pelezsemért” menni. Azt vettem észre, hogy a nagymamám keze a hátsó felemen van. Ijedtemben megugrottam.
124