Kifejezésmód, beszédmód. Mikor mézes

Bessenyei 150 beszeg

Bessenyei fn (2)

Családnév. Óda Kapitány ~ Sándor Úrhoz (403/cím). ~’ Obojjára Horváth’ réz Trombi-tájára ... Esküszöm, hogy utóljára Függesztlek [lantom] a’ Bodzafára (243/1).

besuhan i (1)

Titokban bemegy vhová. Haragomba illyen erős törvényt adék, Hogy vérontás alatt nem szabad bémenni [várba] Senkinek, vagy lábát küszöbére tenni. De hidd-el Barátom! Sokann bésuhannak (239/243).

besuhanván in (1)

Gyorsan, szinte zaj nélkül bemenve vhová.

Onnan [konyhából] a’ Szálába bésuhanván Éris; Zúgni kezd a’ Dáma és a’ Gavallér is (330/693).

besummál i (1)

Összegyűjt. A’ nagy Terézia … Pompásan fel-rakja Buda’ ’s Pozsony’ várát, És a’ mi szép-ség van Pozsonyba’ ’s Budába’, Mind bésom-málja azt a’ nemes Gárdába (259/194).

besummálva in (1)

Együtt. Óldjátok le rólam gyarló kötésteket!

Nem tudlak imádni többé benneteket; Mert minden szépséget, mellyel hódítátok, Már az egy Lillában bésummálva látok (421/8).

besüt i (2)

A nap sugarait vhova bebocsátja. Süss atyá-ink’ Templomába, Süss szent súgáriddal bé (390/14). — … a’ harmatos rózsákba őltözött Hajnal már feltetszett a’ tsillagok között; ’S erőt vévén a’ már szendergő éjtszakán, Bé-sütött a’ Szála’ keletső ablakán (330/1852).

besüthet i (1)

A nap  a sugarait vhova bebocsáthatja. Bé is tsukták őtet kemény áristomba, A’ melly olly keserves fogház és kaloda, Hogy a’ Napfény soha bé nem süthet oda (330/1600).

beszáll i (3)

1. Berepül vhová. Munkájok’ [méheké] édes terhével Honnyokba bészállanak; Hogy a’

bőltsesség’ mézzével Minket táplálhassanak (397a/1002). 2. Szállásra, étkezésre bemegy vhová. Megbotsáss! Hogy Hozzád farsangra bészállnak Azok, kik esmérnek, szeretnek, csu-dálnak (382/11). Volt az arany világ,

Melly-ben az Égnek sorsosi a’ szelíd Emberhez is bészálltak (439/11).

beszállván in (1)

Vhova megérkezve. Végre Szikszó Városába’

mint szarándok bé juték, ’s Klastromunk há-zába ottan Gvárdiánunkhoz futék. Ott be szállván, eggyben kérdem: Regmetz esne mennyire? (161/35)

beszéd fn (23)

1. Beszélés, szóbeli megnyilvánulás. Sőt még a’ ~ is egy olly tsalható jel Hogy minden szándékot palástolhattz ezzel (28/11). 2. Az, amit vki mond, kifejezett gondolat. Menjen az Úr! ne álljon itt, Menjen az Úr dolgára, Hogy jöhet egy Gavallérnak Illyen ~ szájára (169/80). 3. Vmely tárgyra vonatkozó gondo-latoknak élőszóbeli előadása. Kik ~én ott valá-nak, Méreggel el telének, ’S mindjárt a’ Ná-dor Ispánnak Illy jelentést tevének (114/287).

beszél 151 Beszkéd

beszél i (36)

1. Közölnivalót szavakkal kifejez, mond vmit. Azt ~li Timon hogy ő mind egy aránt Gyűlöl minden embert ’s még senkit meg nem szánt (62/1). Ne félly! Itt vagyok én is, ’S sze-relmet nem ~lek (143/26). 2. Beszélget. Sőt szerzőtársammalis Rólad gyakrann ~lek (208/

32). Ahá! … itt jön egy Szán, ’s benne két vén zsana. Beszéllnek magok köztt, az ördög tudja, mit (330/213). 3. Elmond, elmesél. Így ~li a’

Katona A’ kegyetlen Hartzokat (208/81). 4.

Elárul vmit. Van nállam egy igen régi Könyv, melly Történetivel Tele van Főldi És Égi Tit-kos Szerelmeivel. Ez sokat ~l felőlle (231/27).

5. Mit ~ek?: nem ezt akartam, ill. nem ezt kel-lett volna mondanom. De jaj mit ~ lek? Mikor én vétettem (77/189).

~ (330*/199/5), ~l (77/223, 236/1, 330/299), Beszéll (460/23), ~lek (176/42, 208/96, 322/

10, 330/5), Beszéllek (208/89, 91, 93), ~lünk (201/48, 454/606), ~nek (201/43), ~lnek (454/

601), ~le (330/935), fogok ~lni (185/63), Fog

~lni (259/134); ~li (208/79, 259/634, 330*/

202/1, 362/1, 417/27), ~te (202/67). — ~lné (253/69). — ~lj (337/387), ~ljen (316/2, 336/

55).

Ik: el~, ki~.

beszélés Ik: ki~.

beszélget i (3)

Vkivel hosszabb ideig beszél, társalog. Vojtá-ra, langauszVojtá-ra, puntsra nem mehetek, Két ba-rátom van itt, vélek beszéllgetek (197/94).

beszéllgetek (454/422), beszéllgettem (309/

13).

beszélgetés fn (3)

Társalgás, csevegés. Jer, barátom! Minden únalmat űzzünk el Az ujj boronn vídám be-széllgetésünkel (87/60).

beszéllgetésünkkel (199/90, 114).

beszélgetni i (1)

Szemmel közölni. Már a’ galánt lelkek nem győztek nevetni, Sok szemek kezdenek együtt beszéllgetni (330/338).

beszélhetetlen Ik: ki~.

beszélni in (7)

1. Közölnivalót szavakkal kifejezni. ’S Car-nevál is így kezd beszéllni népéhez: Urak!

Asszonyságok! (330/406) 2. Beszélgetni.

Osztán a’ bál nem áll tsupán dobzódásba, Evésbe, ivásba, tántzba, ugrálásba: Ha az ember magát illyekbe nem ártja, Van dáma beszéllni, van játszani kártya (197/70).

beszéllni (159/5, 273/28, 1104, 431/23), be-szélleni (314/20).

Ik: el~, elő~.

beszéltet Ik: elő~.

beszélvén in (1)

Elmondva, elmesélve. Szép dolog marsolni dob ’s trombita szóra! Mikor a’ lobogó zász-lók’ árnyékában Megy a’ Magyar egymás’ hív pajtásságában, ’S beszéllvén egymásnak a’

régi napokat (267/231).

Ik: el~.

beszigetelve in (1)

Elszigetelve, elhatárolódva. Otahajta, vagyis Némelly Oskoláink Hazánkbann a’ Nagy-világtól bészigetelve, (isolírozva) (244/cím).

beszíhat l. beszívhat

beszív i (1)

Vmit a tüdejébe szív. Annak virágos ölében A’

sziszergő nádak köztt Mellyem erőss pihegté-ben Bészívom e’ kedves gőzt (397a/928).

beszivárogni in (1)

Szivárogva behatolni vmibe. Néha jó a termé-ketlen mezőket meggyújtani ’S lenge szárát a’

rohanó lángokkal felfalatni Vagy azért hogy titkos erőt nyér a’ főld … Vagy hogy tömöt-tebbé tészi a’ lyukatsos Mezőket ’S nem hagy-ja bészivárogni a kártékony essőket (413a/

104).

beszívhat i (2)

Szívó hatással magába, a belsejébe juttat vmit.

És bár Ámor’ kohában élek; De tüzemről beszéllni félek, Hogy meg ne vessen engemet.

Pedig tán nemes indúlatja A’ nemes lángot bészívhatja (431/26). Megeléglést hadd szí-hassak A’ ti jó szagtokkal bé (397a/14).

beszívni in (1)

Szívó hatással magába juttatni vmit. Amott, hol téged [halál] a’ döglesztő Levegőn által szívni be (379/146).

Beszkéd fn (2)

Hegynév. A Kárpátok északkeleti, ill.

észak-beszól 152 betegágy nyugati hegycsoportja. Zengjed vizek nagy

Királlya dítséreteit annak, Ki szájába tiszta Magyar hangot adott Hoffmannak. Hogy a’ ~ fellegeket fellyűl-múló havassa Azokat a’ Ma-gyar térre viszsza-hangozt[ath]assa (124/11).

~’ (267/14/6).

beszól i (1)

Kintről benti helyre beszél. A’ többek közt, hogy bé szóltál ablakomba, Énis jót kívántam Néked (235/33).

beszorongat (1)

Beszorít vmit vhová. De mikor a’ várnak sántzaihoz értem, Ott a’ boldogtalant még hij-jába kértem. Végre fortélyokkal addig tsalo-gattam, Vitézit elfogván, hogy bészorongattam (239/188).

besző i (5)

1. Sűrű szövedékkel bevon, eltakar vmit. Lesz itt jó vatsorád; mivel Katullod’ Erszényét me-revül be szőtte a’ pók (140/8). Elfúlad a’ leg szebb vetés, a’ Burjánok bészövik A’ Lapúk, mérges konkolyok, és vadzabok felnövik (413a/171). 2. Eltakar. Csendes Este! ... Lágy árnyékkal Szőjj be engemet, ’S e’ tájékkal Zengd keservemet (374/6).

fogja ~ni (413a/750). — Sződd bé (453/36).

beszökik i (1)

Beszökik a szem vhová: lopva bekukucskál.

Azomba, hogy esett, hogy nem, A Vigánó alá is Bé szökik az Isteni szem ’S Tán még bellyebb annál is (231/133).

beszőtt in (2)

1. Növény által sűrűn befutott. Illatos jázmin-nal bészőtt lugasokon, ’S pázsitos vőlgyeken visz az út felfelé (306/72). 2. Bevont, eltakart.

Ezüst tsillagokkal bé szőtt bíbor Sátor Tűndöklött a’ végén (306/202).

Besszarábia fn (1)

Helynév. A Prut, a Dnyeszer és a Duna-delta által határolt terület. A’ Moldvában lakó tör-zsökös Magyarok így nevezik magokat: ezek-hez járúlnak még az újjabb időkben egyszer mászszor ki-vándorlott Magyar és Székely fa-míliák; a’ Bessarábiában, Krimeában és Uj Serviában lakó régibb és újabb Magyarok (313/102/5).

betakar i (2)

1. Angyal megóv, megvéd. Felséges Nádor-ispány! Te léssz Budának fényje, Te a’ Ma-gyar’ reményje, Kiért megáld az ég. Az An-gyalok hatalmas Szárnyokkal bétakarnak (259/346). 2. Termést betakarít. Láttuk a’

gazdag réteket, Azon termő élelmeket Az igát vonszoló barmokna[k], Bé takartuk sok kin-tseit A mezőknek gyümőlkin-tseit, Hogy hasznokat vegyük azoknak (123/46).

betakarva in (2)

Betakarva vmivel: tele, elhalmozva vmivel.

Bár jöjjön [szerencse] kintsekkel talpig bé ta-karva, Nála hízelkedjen a’ Bőségnek szarva:

Ne hidj néki, ne hidj (191/5, 55/5).

betapodván in (1)

Betaposva. Előbb válassz ki szemeddel egy jó helyet, és végre Ásassál a’ kemény főldbe egy kútat jó mélységre, Azután a’ kihányt főldet ismét visszahányassad, És azt lábbal bétapod-ván gödrét színig nyomassad (413a/763).

beteg mn/fn (19)

I. mn 1. Betegségben szenvedő. Érzem, hogy

~ vagyok (443/20). Ne félj! Ez a ~ Szív Dobog csupán tenéked (105/3). 2. Hervadt, kókadt.

Tegnap le szálla tsendes Tseppekkel egy esőtske, Meg áztatá az Erdőt, És a’ Mezőt vi-zével: ’s Ím a’ ~ Virágok Mindjárt fel éledé-nek (107/21).

~ (86/13, 16, 181/19, 184/16, 198/13, 16, 277/6, 288/55, 327/62, 352/21, 423/16), Beteg (133/60).

II. fn 1. Beteg ember. És sorvadó ~inket Erőddel élesztgeted (390/11). Im Hozzád [ár-nyékszék] sok szegény ~, Mint a’ nyavalygó Moslemin Mekkábba, Tolúl, hogy őtet gyó-gyítsd meg (377/46). 2. Vminek ~e: vmitől be-teg. De mi is nagyobb kincs, mint ha van jó Fija? Arany Feleségnek bővséges Lázsija.

Most már a’ Nyavalyák fonnyasztó serege Rá ütvén, régólta vólt ennek ~e (222/50).

~ (454/224).

Ö: holt~.

betegágy fn (1)

Az ágy, amelyben a beteg fekszik. A’ betegsé-geknek sujtoló kínnyai Nem lehetnek itt az ir-tózás okai: Ezeknek vétkeit ... A’

mértéktelen-betegség 153 betesz ség rakja tagjainkba, Végre így szegeznek

be-teg ágyainkba (213/86).

betegség fn (5)

Az emberi testben fellépő működési zavar.

Betegség ne száljon házára, ’s magára Dokto-rért ne küldjön soha Kani’sára (336/61).

~ (193/3, 454/19), ~eknek (213/81), ~it (454/

794).

betegszik i (2)

Beteg lesz. Én bennemis van egy tűz, Mond-ják, hogy az Cupídó; Én nem tudom, ki légyen, Nem esmerem nevéről; Elég, hogy ég mely-lyemben, ’s olvasztja nagy tüzével: Szemláto-mást betegszem, És már alig lehellek (107/15, 352/15).

betelhet i (1)

Tele lehet. Akár mi nagy vétket nem fél vinni végbe Tsak hogy bús ládája pénzel telhessen be (5/10).

betelik i (10)

1. Feltöltődik. Dorottya leveté a’ vénség’ sző-nyegét, Mint a’ kígyó szokta téli lebernyegét.

Bételének gyenge hússal agg rántzai (330/2041). Piramus Thisbével a’ meg szokott hellyen Hogy most is örömmel hív szívek be tellyen Öszve űlnek, ’s egymás fülébe a’ zug-nak Hasadékjánn ürmös panaszokat sugzug-nak (77/112). 2. Eláraszt. A’ Szeretet lelke a’

Főldet bé teli ’S Az Ember az embert ismét megöleli (190/99). 3. Beteljesedik, valóra vá-lik. És ha majd Jövendölésem Bé telik Szüret felé Vígadásom ’s tisztelésem Bőv jutalmat nyerhet é? (249/58) 4. Betelik vmivel: meg-elégszik vmivel. ’S bár Tempe’ vőlgyén még fiatal vagyok, Hárfám’ erőtlen húrjai sem na-gyok, Hogy ennyi Héróst énekeljen, ’S illy Nagyok’ Érdemivel be teljen (251/28).

bételnek (452/72), bé telnek (77/136), bétölt (267/196), Bétőlt (306/291). — Telly bé (455/

55).

betelve in (1)

Telve van vmivel. Így biztatta az ég e’ nyomo-rúltakat, Meg értvén bús szívből eredt pana-szokat, A’ midőn e’ sereg háláadó nyelve Így szólt, szíve lévén örömmel bé telve (214/98).

betemet i (4)

1. Gödröt, árkot földdel befed. Ez tsemetét

dug a’ főldbe, kit annyáról mettze le Ez a’

főldbe ~i a’ gyökeres töveket (413a/548). 2.

Beföldel. Fákról lerázta a’ Mézet, a’ tüzet el-rejtette, És a’ tsergő bor Patakok forrásit bétemette (413a/148). 3. Megsemmisít. Majd a’ Halál … Mindent a’ mi tzifrán fénylett az életbe, Az emberrel eggyütt mélly sírba temet be (193/8). 4. Betemeti az idő moha: elfelejtő-dik. A’ hív Magyar mindenkor Kívánja emle-getni [tetteiket], Nem fogja bétemetni A’ vén idő’ moha (259/271).

betér i (2)

1. Megérkezik vhová. Arról jő, a’ mellyről a’

Dákok földjére A’ Scythák’ bajuszos tábora bétére (313/34). 2. Útját megszakítva (rövid időre) bemegy vhová. Ez útjában elfáradván

~t Flórához, ’s közli véle szándékát (330*/

202/5).

beterít i (4)

Betakar, beborít vmit vmivel. El-aszott meze-jét zsíros ganéjjalkövéríttse, Vagy lúgos ha-muval sovány földeit beteríttse (413a/94).

Béteríte egy szőnyeggel Völgyeket, és halmo-kat, Mellybe szőtt vad merészséggel Zőldséget

’s virágokat (397a/61). E’ szókra a’ felhő őket bétéríté, Tetszetes ifjakká tevé, ’s megszépíté (330/2035).

teríti bé (418/15).

beterítve in (1)

Bőven ellátva. ’S bé van terítve a’ mező erdei bogyótskákkal (413a/709).

beterül i (1)

Beterül szürettel: mindenfele szüretelnek. Bé terűl gazdag szürettel a’ Hegyek boltozatja Valamerre a’ kis isten tisztes fejét ingatja (413a/938).

beterült in (1)

Beterített. Szagos virágokkal béterűltt halmo-kon, Illatos jázminnal bészőtt lugasohalmo-kon, ’S pázsitos vőlgyeken visz az út felfelé (306/71).

betesz i (2)

1. Behelyez vmit vhová. Végre akár mely’ tse-metét űltetz örökségedbe Zsíros ganéjjal hintsd meg azt, és a’ főldbe jól tedd be (413a/

889). 2. Behajt, becsuk. Bétevé az Angyal a’

könyvet ’s mindenek Szentet kiáltottak ’s újra kürtöltenek (306/165).

betipeg 154 betű

betipeg i (1)

Apró léptekkel bemegy vhová. El jutván e’

kortsomához A’ megbúsúlt Húriel, Bé tipeg ’s Antal Gazdához Bús szavát így kezdi el (317/129).

betol i (1)

Szívbe belop. Magát a’ népeknek szívébe bétolta, Az igazság’ kardját fontját bitangolta (337/21).

betolong i (1)

Sokaság egymást taszigálva bemegy vhová.

Te a vak homályba rakod a’ Templomot, És onnan ígéred a’ Paraditsomot. ’S tsak bé to-longjanak hozzád a’ Moschéba, Azt észt és a’

Virtust hagyod tsak kardéba (190/73).

betölt i (27)

1. Eláraszt, telít vmit vmivel. A’ kis fülemüle a’ bokron búvában, Küszküdik magával ke-serves nótája Dombot, berket bétőlt gyász trenódiája (306/106). Ah felséges Lelkek! Es-mérlek titeket … Ti tőltitek még bé hírrel a’

világot (259/363). A’ Bor bétőlt örömmel, ’S mámort okoz gyakorta (411/5) 2. Ígéretet, es-küt megtart. A’ Stikszre esküszöm meg, Hogy minden ízig e’ nagy Igéretem’ be tőltöm (185/

87). 3. Teljesen megtölt vmit, elfoglal. És most, hogy elhagytam az emberi nemet, Négy milliárd ember tőlté bé szívemet (454/336). Ez [hír], mikor a’ halál valakit le taszít, Minden ditsőségtől ’s fénytől meg kopaszít, Mikor tes-tünk felett űl a’ sírhalomra, Hogy prédáját ki ne adja a’ főld gyomra; Ez le száll akkor is sírjára az égből, És ki veszi annak nevét a’

méllységből, Fel repűl, hogy véle minden részt bé tőltsön, ’S a népek eggymásnak adogassák kőltsön (193/35). 4. Betölti a helyét: megállja a helyét, teljesíti az elvárásokat. Érzem hogy, ha itten bétőltöm helyemet, Édes ráeszmélés fogja fel lelkemet (454/315).

bétőlt (413a/1107), Bétőltött (307/24); Bétől-töd (259/228), bétőlti (397a/1120), Bétölti (259/382), tőlti bé (397a/748, 852), bétőltik (330/461, 337/395), tőlté be (397a/67). — tölts bé (330/19); tőltsd bé (318/4, 20, 36, 52, 68, 84, 100), Tőltsd be (317/26), Töltsétek bé (330/989).

betölteni in (1)

Betölteni a helyet: teljesíteni az elvárásokat.

Én tudom, és önnön érzésem hitet el, Hogy vissza nem éltem e’ rövid élettel, Hogy ren-deltt helyemet bétőltni kívántam, ’S ha ollykor hízakot ejtettem is bántam (454/671).

betölthet i (1)

Meghódíthat. Nagylelkű Magyarok! buzdúl-jon szívetek Erre, Vessetek e’ tsetsemő Hertzegetekre szemet. Még Ez virtusival bétőltheti északot és délt, Még E’ hazátoknak gyámola ’s atyja lehet (259/471).

betöltő fn (1)

Vminek a betöltője: vminek a megvalósítója.

Adj kegyelmes választ hív rabodnak Mondd Szeretlek, s így tsupán szavadnak Bétöltője lészek És mindent meg tészek A’ mi kell ma-gadnak (272/28).

betöltvén in (2)

1. Teljesítvén. Úgy van! E’ bőlts Isten, ez élők’ jó Attya Még a’ barmoknak is szívét megnyugtattya, És bétőltvén minden állat’ kí-vánságát, Örvendve szemléli kedve-tőltt vilá-gát (454/269). 2. Elárasztván. ’S magok a’ bá-joló Tirrhéni Szírenek Az ő virtusiról versent éneklenek, Bétőltvén Apennint az ő érdemivel (306/299).

betör i (2)

1. Áthatol vmin. Széchényi’ tsendes virtusa bétöré Az ólom éjnek százszeres ajtajit (439/

41). 2. Hívatlanul, erőszakosan beront vki vhová. Á! á! — az nem lehet; bétörök, béron-tok, Asztalt, Compániát, tántzot széllyelbontok (330/825).

betörvén in (1)

Átszakítván. Már a’ nagy Corpussal azonnal bé rontok, Himen sorompóját bé törvén Vért ontok (238/71).

betű fn (11)

In document CSOKONAI-SZÓKINCSTÁR III. Csokonai költeményeinek szótára (Pldal 151-155)