Kellemetlenség miatti ingerlékenység;

bosszankodás, harag. A harag ~ gyakran ki-lankasztja, ’S Plánumának folytát közbe meg-akasztja (330/999). 2. Bosszantás. De hidd-el Barátom! sokann bésuhannak, Még ~omra kuglival játszanak (239/244). 3. Bosszúság-gal: dühösen. Orrát ’s fejét megvakará Pszik-harpaksz boszzusággal (114/64).

Boszton fn (1)

Helynév. Az Észak a’ köpű, a’ Világ az a’ rét, Mellyben a’ kintseket kurkássza szerteszét, Sőt számos rajt botsát a’ messzi határra A’

Bengala ’s ~ virágzó partjára (313/112).

bot fn (8)

1. Fegyver. Gyarló tudatlanság! Zablátlan indúlat! Két Daemon, melly minden szépet jót feldúlat. Melly a’ Kegyetlennek ~ot ád kezébe (313/61). 2. Botra kel/megy/kerekedik vki:

bottal hadakozni indul. Azzal botra kelt a’ fa-lu; Csökölnek ellenére (326/15). A’ szóbe-szédről már ~ra ment volna a’ lármájok (326/

39). Utoljára hogy egymásnak nem akartak engedni Botra Valaskára kezdett a’ dolog ke-rekedni (326/4). 3. Kígyós ~: a kereskedelem

jelképe a régi rómaiaknál. Boldog az az or-szág ’s gazdag minden jókkal Hol a’ Merkur forog a’ két kígyós ~tal (11/18). 4. Férfi nemi szerve. De abban ő rajta sem vág ki Dorottya, Hogy néki is kedves még az Ádám’ ~ja (330/248).

~jához (239/90), ~tal (239/94).

Ö: fa~, szolga~, veresgyűrű~.

botlás fn (1)

Kisebb (erkölcsi) vétség, hiba. Tsak alig vi-rágzott ifjúsággal képe, Már az Érdem’ köves bértzére fellépe. ’s Követvén Ősinek ditső nyomdokait, Botlás nélkűl járta darabos hant-jait (188/12).

botlik i (3)

1. Kisebb (erkölcsi) hibát követ el. Érzem sa-ját jó szívemet, Más embernek nem vétek.

Még-is, ti Tzenkek! Engemet Szitokra felve-vétek. Ha néha én botlottam is: De a’ ti lelke-tek hamis (316/29). 2. Vmibe ~: Véletlenül, váratlanul (rá)talál vmire. Egy Magyar-kortsmába botlék Onga mellett, ’s bé menek (161/25).

botlom (454/358).

Ik: meg~.

Botond fn (3)

Férfi név. Láthatni ezt a’ ~ históriáját az emlí-tett Iródeák’ Könyvében, a’ Mándi Ur’ fordi-tásában (418*/89)

~ (418/65), ~ot (418/71).

botorkázik i (1)

Sírba ~: meghal. Ez midőn tzélba vesz eggy-szerre sokakat ’S tsinál elevenen járó tsont vázakat, A’ mellyek a’ főldön addig tétováz-nak, Míg nem eggyenként a’ sírba botorkáz-nak (215/84).

botorkázni in (2)

Botorkálni. Már elfelejtette nevét is a’ szép-ség: Még is lám, a’ kinek kén litániázni, Itt mér a’ Fársánglók között ~ (330/242). Bará-tom, ez a’ mi hegyünk tsak annyiba Helikon, Hogy puszta ’s ~ kell rajta, mint a’ másikon (342/6).

botránkozás Ik: meg~.

Botsári fn (1)

Személynév. Mélt. ~ Motsáry Erzsébet

Asz-Bourbon 180 bőgő szonyság, a Mélt. Cons. Úrnak hitvese

(368a*/31/18).

Bourbon fn (3)

Személynév. Európa egyik legnagyobb ural-kodóháza. Kelj fel és Sasoddal tétesd fel vég-tére A’ hármas liliom tzímert a’ Luvrére, Mellyből kirángatván a’ Burbon’ fijait Latrok’

barlangjává tették szent falait (337/143).

Burbon (337/168), Burbon’ (337/322).

Bourbonház fn (1)

Európa egyik legnagyobb uralkodócsaládja.

Ímé a’ Burbonház’ ’s a’ Menny ajándéka, A’

negyedik Henrik’ ditsőűltt árnyéka (337/293).

bovista fn (1)

Lycoperdon ~: pöfeteggomba. Banyaposz né-ven esméri a’ nép némelly helyeken a’ pöfete-get. Lycoperdon ~, L. (330*/158/2).

bozontos mn (1)

Sűrű gubancosan kócos hajú vagy szőrzetű. A’

vitézlő Pártusok Régolta szolgaság alá kerűl-tek: ’S a’ ~ Gallusok Ma már a’ Hérósok’ so-rába űltek (288/43).

bő mn (45)

1. Tágas. Bár kérkedjen sok kintsekkel a’ te reményed És ~v pintzédben légyen is a’ sok arany, Még is fél, hogy mindenek ellene állnak (44/2). 2. Szabásában a test körvonalaitól elál-ló ruhadarab (része). Egy Anglus Rock volt nyakába, Bő, mint a’ Japponika (114/260). 3.

Bőséges, gazdag. Boldogok! Itt látunk több jót is: Hogy sem az Eurus Bő záporokkal a’ me-zőt nem sepri el (327/54). ’S Néked a’ magas fenyőre apró bábot aggatnak, Mellyért kitsi-ráznak minden szöllők ~ termésekkel (413a/

936). Minden jó Barátim! ’s Vérségim! Reátok Bőv áldás terjedjen, már Isten hozzátok! (222/

100) 4. Tüzetes. — ...ki a’ hadi Tudományok-nak ~vebb tanúlására a’ Fels. Rendelésekhez képest Frantzia Országot s Angliát öszvelakta (418*/175/4). 5. Terjengős, bőbeszédű. Ne légy márvány nyakad ~v magasztalója Illene rá a Tse ló nyakra valója (61/31). 6. Bő ma-rokkal/kézzel mér/szór: gálánsan, nagyvonalú-an sokat ad. Hol az öröm arnagyvonalú-any hegyeit ígéri Az áldás javait ~ marokkal méri Hol a’ féle-lem rettenti lelkünket ’S a’ Kétség szélére viszi életünket (14/12). Gazdag ajándékit ~ kézzel

szórta ki Tzéris A’ ti határitokonn (258/91).

~ (162/32, 201/12, 259/296, 317/120, 328/10, 341/20, 368a/19, 397a/1153, 413/30, 413a/26, 716, 785, 972, 1083, 421/29, 428/11, 446/17, 454a/24), Bő (307/100), ~v (1/20, 67/22, 74/4, 83/32, 127/29, 176/51, 214/55, 216/34, 222/

32, 45, 225/151, 233/61, 241/31, 257/131, 413a /116), Bőv (176/16, 249/60).

bőg i (4)

1. Vadállat elnyújtott, tompa, mély hangot ad. Ott sem az akloknál nem ~nek az estvéli medvék, Sem viperákkal a’ magas föld nem dagad (327/51). 2. Víz mély zúgó, morajló hangon szól. Nem férvén árkába a’ duzzadtt vízözön, Ordító lármával görög a’ szirtközön;

Most kataraktaként ~ a’ bükkök között (306/99).

Bőgnek (397a/698), Bőggnek (413a/1025).

Ö: össze~.

bőgés fn (2)

1. Mély, elnyújtott, tompa hangjelenség. A’

langszárnyú mendörgések Követik szózatidat, Hirdeti szörnyű ~sek Nagyságos dolgaidat (397a /887). 2. Szent ~: az üvöltő, táncoló dervisek hangja. A roppant Templomok ugy láttzik kérkednek Nevével a’ bennek lakó Muhamednek A’ mellyekbe sok szent ~eket halla Az ezekbenn igen gyönyörködő Alla (25/9).

bőget i (1)

Hangszert nagyon hangosan szólaltat. Mások írtóztató Énekkel Bőgessék bús Obojjokat (128/26).

bőgettet i (1)

Hangszert nagyon hangosan szólaltat. Mások siralmas énekekkel Bőgettessék az Oboát (424/26).

bőgő in/fn (4)

I. in Hangos, mély, tompa hangot adó. Alat-tam a’ Cháósz’ ~ torkolatja Az elementumok’

fogát tsattogtatja (454/41). Viszi a’ Tenger színére A’ Homokot szárnyainn ’S Repűl a’

túlsó szélére Annak duzzadt habjainn: Így szökött egy Ugrásával A’ ~ Isten belé A Ten-gerbe — ’s prédájával Így nyomúlt Kréta felé (231/272).

II. fn Nagybőgő. A’ ~je mellől feldűle Izráel,

bőgőhegedű 181 bölcs Helyét alattomba Éris foglalá el (330/1023).

~t (330/1470).

bőgőhegedű fn (1)

Nagybőgő. Már, a’hol domború voltál, Lapos vagy és négy-szegű: Ollyan állásra hajoltál, Mint a’ bőgő hegedű (392/44).

bőgős mn (1)

Nagybőgős, nagybőgőn játszó zenész. Álom-mézzel kezdi Izráelt lotsolni, Izráelt a’ Bőgőst, kit altató méze Mindjárt a’ legméllyebb álom-ra ígéze (330/1021).

bőgte fn (1)

Bőgés. Ám de szamár It a’ mennyországba ki hallja? (315/7)

böjt fn (7)

1. Meghatározott napokra eső csökkentett táp-lálkozás időszaka. Itt a’ Bőjt! Koplaljatok!

(133/23). 2. Bőjtnél: ott, ahol a böjtről szó van. A’ Schreibkalenderből a’ Bőjtnél ki sza-kaszt Egy tiszta levelet (330/1525). 3. Böjt ha-va: február. E’ szerént mi Bőjt’ havában Ollyal kedveskedhetünk (289/17).

Bőjt (133/27), bőjtbe’ (133/37), Böjtöt (314/

12), Bőjtbe’ (133/33).

böjtmás fn (1)

Böjtmás hónapja: március. Itt a’ kedvetlen Tavasz. Lottsos pottsos minden napja Komor a’ Bőjtmás’honapja (389/5).

böjtölget i (1)

Böjtöt tart. Hát már hogy valaki bőjtölget Péntekenn (190/75).

bölcs mn/fn (90)

I. mn 1. Nagy tudással, tapasztalattal rendel-kező személy. Kisarjazott nemes Magyar Vi-tézek, Ti bőlts Személyek, a’ kik híreteknél Sokkal nagyobbak vagytok (259/35). Így hala meg Üregjári, Tsillaga hazájának, Kinél a’

főldnek határi Bőltsebbet nem tartának (114/

719). Így kezd szólni: (halljátok bár, ’S ből-tsek lenni tanúljatok!) (148/12) 2. Okos tett, cselekedet. Te pedig, Uram, szívünkbe Mun-káid’ szemlélésünkbe Egy Mennyei hév Örö-met tőlts: Hogy e’ Vőlgybenn járkálásunk A’

Virág köztt múlatásunk Előtted kedves légyen és bőlts (123/12). 3. Tudományos, szakszerű.

Egy bőlts út mutatód légyen [a szótár] azért

ebben, Ki vezessen a’ szebb úton ’s rövideb-ben (126/19). 4. Nagyszerű, tökéletes. Mikor ennek testét ki formálta, ott a’ Természet edgyik bőlts remekét alkotta (77/34). 5. Bölcs természet: okosan működő természet. Nints hát semmi hiba (mind így ítélhetnek) Ezenn Remekébenn a’ bölts Természetnek (127/26).

6. Bölcs szív/fej: okos ember: Jertek a’ Mezőt szemlélni, ’S azzal az Örömmel élni, Mellyet érez tsupánn egy bőlts szív (123/3). A’ hír ez;

e’beszellte el mind a’ két fél Bíráknak, Hogy a’ már tellyes szándéka Bálintnak ’s az Atyák-nak. E’ bölts fejek’ intézésen meg nyugodni jobb lészen (326/47). 7. Bölcs lélek: bölcs ér-telem. Te a’ Királyi Háznak Szent trónusán ragyogsz. Bőlts lelked fog behozni A’ főldre békeséget (259/427). 8. Bölcs elme: okos ész.

Innen ment tanúlni Verbőtzi Törvényét, Melly-nek addig bújta setét szövevényét, Hogy végté-re tzélját eltalálta benne, Mellyenn bőlts elmé-je végre megpihenne (217/62). 9. Bölcs cél:

értelmes cél. Terhesűlt válladnak ő elég erőt ád ... Hogy viseljed kedves árváim gondjokat, A’ leg bőltsebb tzélra igazgasd dólgokat (212/

92). 11. Bölcsen: nagyon okosan. De a’ tsen-dességet kevesenn esmérik, Kik a’ gyorsann futó időt bőltsen mérik Bírván óráival e rövid életnek A mellyeket többé vissza nem vehetnek (83/54).

bőlcs (217/80), bölts (217/134, 341/19), bőlts (31/26, 77/19, 191/54, 54, 202/89, 210/21, 98, 212/83, 130, 213/108, 225/30, 257/115, 259/312, 306/263, 318/30, 385/9, 397/21, 454/128, 267, 649, 688, 697, 1004, 455/39), Bőlts (113/3, 114/461, 163/34, 235/11, 237/100, 306/229, 392/24, 397a/227, 623, 454/89), bőltsen (214/89); bőltsebb (454/354), Bőlcsebbé (435/60), Böltsebbé (304/60), bőltsebbet (225/121), Bőltsebbet (225/122), bőltsebben (217/72).

II. fn 1. Okos ember. Ott is Magyar öltözetben e nem esmértt határt a Többi böltsek nyoma után ő egészen fel járta (118/84). 2. Tudós-ember. Két hegy között a’ tónak és pataknak Nimfái kákasátorokba laknak; ’S tsak akkor úszank ők elő, Ha erre Bőlts ’s Poéta jő (305/

16).

~ (287/31), bölts (304/45), bőlcs (435/45),

bölcselkedni 182 bőr bőlts (202/125, 239/5), Bőlts (330/1906, 367/

6, 377/22, 397/19, 397a/266, 454/580, 695), Bölcsek’ (373/122), Bőltsek (330/1605, 330*/

200/11, 397/29), Böltsek’ (456/57), Bőltsek’

(307/28, 47, 397/15), bőltse (453/81, 454/

728), böltset (317/221), bőltset (191/26), Ből-tset (299/119), böltseket (305/50), bőltseknek (397a/993), bőltstől (454/591, 454a/26), ből-tsekkel (267/6, 454/691).

bölcselkedni in (1)

Elmélkedni, filozofálni. De megúnván bőltsel-kedni Tévelygő Gondolatival; Elindúltt Vad-társaival A’ Pusztákra Gyökért szedni (244/

21).

bölcselkedő fn/mn (2)

In document CSOKONAI-SZÓKINCSTÁR III. Csokonai költeményeinek szótára (Pldal 180-183)