Rövidítésjegyzék
be 2 – beh – beg hsz (41)
I. fn Filozófus. Bőlcselkedők (454/527)
1. Kenyérgabonát termő növény. A meg értt Ik gazdag feje Múlattatták szíveinket (123/
39). 2. Nyomtatásra szétteregetett búza. Így lépked, így kereng Békés Vármegyében, Az alfőldi Magyar’ gazdag szűrűjében Hét-nyoltz nyomtató ló, midőn patkós lába Tapos a’ vi-lágnak legszebb Ijába (330/550). 3. A növény szemtermése. Gyakran szörnyű zsákmányt tészen a’ zsizsik a’ Iban (413a/198). Adjon Is-ten pénzt, bort, It, petsenyét (330/359).
~ (326/27, 413/10, 413a/323), Ik (413a/758),
Búzátok (413a/114), It (413a/151), Ikat (413a/275), Inak (413a/732), Ira (413a/785) Ihoz (413a/169), Ival (413a/667).
búzamarok fn (1)
A kaszával levágott búza egy csomója, ame-lyet sarlóval összeszednek és kévébe kötnek.
A’ búza markokat sűrűen forgatja Az öreg Céresnek két feltűrött karja A’ markokat szo-ros kévékbe takarja (69/10).
búzatok (1)
Búzakalász. Sok babirkálni szokott a’ vetni való magvakkal Meg áztatván salétrommal ’s barna olaj salakkal Hogy a’ tsalárd búza tok-ba nagyobb szemek nőjjenek (413a/208).
búzavetés fn (1)
Búzának a földbe való elvetése. De ha búza vetés alá készíted szántásodat (413a/230).
búzavirág fn (1)
Búzatáblában gyakori kék virágú növény.
Cyana, Búzavirág. De az illyen öszverakott nevek nem jól jövén ki a’ Poétai ízléssel; meg-tartottam a’ gyönyörűen hangzó Görög szóza-tot (418*/173/4).
buzdít i (7)
1. Vmely kívánatos cselekvésre biztat, igyek-szik rávenni vkit. — …trombitás’ módjára Buzdítlak titeket a’ hartzra, tsatára (267/38).
2. Vmi nagyobb teljesítményre ösztönöz. Raj-ta tehát, Magyarok! ~son az ősi vitézség (258/101). 3. Összeugraszt, veszekedésre késztet. De Éris, egy mérget keverő, babonás, A’ kitől származik minden visszavonás, Ki a’
jó szíveket öszveháborítja, A’ Férjt, Feleséget egymásra ~ja (330/646).
búzdít (267/164); ~á (114/343). — ~nának (259/449). — ~son (268/15).
Ik: fel~. L. még búdít!
buzdítás fn (1)
Ösztönzés, lelkesítés. Képe ő a’ nagy léleknek, Kinek a’ bámúló nép, Mint sok gyáva Vitézek-nek, Buzdítására nem lép (397a/424).
buzdító in (2)
Ösztönző. És ti nem érzitek é magatokba’ az illy deli példák’ Bajnoki ~ erejét ~ (258/67).
~ 267*/12/4).
buzdítván Ik: fel~.
buzdul i (6)
1. Vmire ~: Egyre lelkesebben csinál vmit.
buzgány 191 bükk Zörög, dobog, dob módjára A’ rezgő
Alkekengi; Buzdúl rá a’ béka gárda, Lobog fején a’ kokárda (114/536). 2. Lelkesül. — … búzdúlnak a’ házban Mindenek, és dagadó bajnok mellyekbe’ dobogni Kezd magyaros szívek (258/37). 3. Buzogni, hullámozni. Bár fujjon szél s a’ tenger buzdúl is erőssen, Nem fél a’ Kalmár (40/1).
buzdúlnak (330/569). — buzdúljon (259/469).
Ik: fel~.
buzgány l. buzogány
buzgás fn (1)
Buzgalom. De minthogy a’ bennem megfa-gyott vitéz vér A’ belső ~nál már egyébre nem ér: Ti Fijaim! Ti, ti körmön fontt termetek, Minthogy még erőben vagytok, ám menjetek (267/210).
buzgó mn (10)
1. Lelkes. Talpig jól készűlt fegyverbe Bé ál-lanak az ezerbe A’ ~ Hazafiak (114/531). 2.
Zubogva, bőven ömlő folyadék. Most hogy válhatatlan szerelmem ki tessék Ezen ruhát ~ véreim meg fessék (77/214). 3. Vallási buz-góságtól áthatott. Tsúf magyarázatot tsinál a’
Koránból, Hogy rabot tégyen a’ ~ Muzulmán-ból (337/236).
~ (117/5, 210/58, 218/17, 237/85, 267/161, 386/6), ~k (454a/7).
buzgóság fn (1)
Lelkes odaadás, buzgalom. Már nem méltó ez Határ A’ Sas’ árnyékában űlni; A’ nyakasság bűntet már ’S hév ~unk kezd hűlni (257/107).
Ö: vak~.
Buzilis fn (1)
Személynév. Busiris, Poszeidon rossz hírű fia. Ki nem tudja Euristheus kemény durva-ságait Vagy az útálatos hírű ~ oltárait (413a/
1109).
buzog i (11)
1. Bugyborékolva kavarog. Zúgnak a’ nyakig telt árkok, a’ feldúzzadtt víz erek Buzognak a’
fel tajtékzott hullámtól a’ tengerek (413a/
335). 2. Zubogva bőven ömlik folyadék.
Lassann le hempelyegve, Buzogjatok folyóts-kák (264/4). 3. Indulat/harag nagy erővel nyilvánul meg vkiben. Szemét sok hazafi könnyekkel áztatta, Sok hév indúlatok ~tak (237/126). ’S nem ~ é Magyarom benned az
ősi harag? (259/460) 4. Lelkesedik. — …az ő asztala felett mindenkor Poéták énekelték a’
Scythiai Vitézek’ tetteit, a’ mellyre az ott ebédlő Hunnusok buzgottak, ’s ittak (267*/
13/11). 5. Buzog a vér vkiben: indulat hat át vkit. Buzog még én bennem elhunyt ősink vé-rek (248/49). 5. Szeretet ~ vkire: elárasztja a szeretetével. Szívem szeretetét hadd ~ja rátok (209/114).
~ (253/56), Buzog (248/50), ~nak (124/25), fog ~ni (413a/778).
Ik: ki~.
buzogány fn (4)
Rövid nyelű, fémbunkóban végződő ütésre használt fegyver. Átilla keretsény tollú bokré-tája, Árpád’ ~ja, István’ koronája, A’ Mátyás’
hollója és a’ József neve Ez oltárnak legfőbb ditsőséget teve (306/208). Most líneán lövik rakásra, Kit buzogánnyal ütétek agyba (418/64).
buzgány (454/405), Buzgányra (439/15).
buzogván in (1)
Pompázván, ragyogván. Hanem delin ragyog-ván Díszlettenek kék boltjai [az égnek] Örök tavasz ~, Olly szép tavasz, mint e’ mai (247/15).
bűbáj fn (2)
1. Varázslat, igézet. Így ama’ szédítő hangok’
~ára, Az Éristől titkon húzott muzsikára Tó-dúlt a’ Dámáknak nagyjok és aprajok (330/
1049). 2. Elbűvölő szépség, kedvesség. Mért adott ízlést a’ szemnek, Költsönös ~t a’ Nem-nek ’E Világnak bőlts ura? (385/8)
bűbájos mn (1)
Varázserejű. De egy ~ hang’ neszére E’ víg Scénák eltűntenek (426/49).
büdös mn (1)
Kellemetlenül rossz szagú. — …az Avernus Tó fekete levébe A’ madár a’ ~ gőz miatt reptébe Belé-hull (239/122).
büdösség fn (1)
Kellemetlenül rossz szag. Olyan ~e, hogy tán Gomorának Kénköves bombái mind ide hullá-nak (239/117).
bükk fn (5)
Sima, hamuszín törzsű, makktermésű erdei fa.
Gesztenyével virít a’ ~, gyertyánfán
kört-bükkfaág 192 Bürbő vélyvirág Fejérlik (413a/596). Most már a’
bikk a’ tserébe’ Hűs árnyékot vetett (397a/65).
~ök (306/99), ~ök’ (403/8), bikkek’ (425/19).
bükkfa fn (5)
Sima, hamuszín törzsű, makktermésű erdei fa.
A barmok terepély bikkfák alá mennek, Híves árnyékjokban lihegve pihennek (196/5).
bikkfák (380/9), bikkfák’ (305/18,), bikkfára (397a/657), bikkfával (443/62).
bükkfaág fn (1)
A bükkfa törzséből kinőtt ág. Párjok előtt gyengén zengnek [madárkák], Vallást tésznek szájokon, Vagy danolással versengnek A’ zőld bikkfaágokon (397a/728).
bükkliget fn (1)
Bükkfák által alkotott liget. Örvendjünk, hogy Bikkligetünk Megnyert, óh Szűz Diána (307/
117).
bükktörzs fn (1)
A bükkfa törzse. Gilva, gomba’ neme, melly rothadásnak mindúltt gyertyán- [,] bikk- és szil-törzsökökön pesdűl ki (330*/144/5).
bűn fn (23)
1. A törvény megsértése. Nem elég a’ ~t meg-tiltani, hanem a’ ~nek eszközeit kellene eltör-leni (330*/173/7). Hol valál, míg így dúlt a’ ~, ínség, halál? Hol valál, óh, örök Igazság?
(337/81) 2. Helytelen cselekedet. Jó, de meg esküdjünk: hogy ~ légyen haza térni; Míg a’
vizek alól fel nem úsznak a’ kövek (327/25). 3.
Nagy hiba, mulasztás. Képződéseim tüzesked-nek, Roskadtt inaim tsüggednek. Hát olly ~ a’
gyengeség, Hogy megverné azt az Ég?
(443/23)
~ (213/96, 337/15, 91), ~’ (454/163), ~öm (454/674), ~öd (257/148), Bűne (395/16), ~t (223/17), ~ét (382/15), ~nek (454/122),
~öknek (330*/173/10), ~einek (330/1619),
~ébe (337/299), ~ön (382/18), ~re (413a/
1009), Bűnünkért (389/40), ~nel (443/148), Bűnnel (460/8).
bűnös mn/fn (3)
I. mn Törvény ellen vétkező. Te nagy kevéjj Császár kinek ~ karja Öl ront pusztít ’s vérrel a’ Főldet takarja (9/25).
II. fn Bűnös személy. Ti pedig, Világunk’
négy fő Potentáti! Ti a’ sértett jusnak
bosszúl-ló baráti! Fényes trónustokból mendörögjetek le, ’S a’ kárhozott ~t menkövezzétek le (337/
132).
~ (337/94).
bűntelen mn (1)
Bűn nélküli. Hát egy ~ embert Rettegtethet e az halál? (454/723)
büntet i (4)
1. Vétségért testi v. lelki szenvedéssel sújt. A’
nyakasság bűntet már ’S hév buzgóságunk kezd hűlni (257/106). 2. Büntet vkit vmivel:
vmire ítél. Hogy a’ kit a’ reá fel búsúlt Istenek Egyszer Praeceptori névvel bűntettenek Talált egy sok szeres bűntetés sorára Holtig vétkez-hetik annak rovására (12/16).
bűntetsz (434/12); ~ed (305/34).
Ik: meg~.
büntetés fn (8)
1. Az, amit a büntetett személynek el kell vi-selnie. Ha Tizen negyedik Lajos fel támadna Pártosinak egyéb bűntetést nem adna Hanem holtig való Praeceptorrá tenné (12/24). 2.
Büntetésében: büntetése idején. Közbe meg-történik, hogy ~ében, Árnyék-módra bolyong az ég’ üregében (454/479).
bűntetés (12/1, 12/17), ~’ (337/97), ~t (454/
475), bűntetést (185/14), bűntetés[t] (12/3).
büntetlen hsz (1)
Büntetlenül. Birodalmát a bűn ~’ tartotta (337/15).
büntetetlen hsz (1)
Büntetés nélkül. Azért, hogy most így meg tsalál, Nem maradsz ~ (114/276).
büntető mn (2)
1. Megtorló. A’ virtust ez mindig dítséri, A’
vétket bűntető átkokkal kíséri (193/22). 2.
Büntetést végrehajtó. Már már büntetődnek ama’ gonosztevők, Ama’ szép szín alatt fosztó emberevők. Nem késhetett tovább; kezdik az isteni Büntető korbátsot hátakonn érzeni (337/114).
büntetődik i (1)
Büntetést kap. Már már büntetődnek ama’
gonosztevők, Ama’ szép szín alatt fosztó em-berevők (337/111).
Bürbő fn (5)
Személynév. ~, Criőr Adjutántja, Látván estét
Bürger 193 bűzös Urának, Meg áll, sárkánnyát fel rántja (114/
700).
~ 114/718, 722), ~nek (114/715, 720).
Bürger fn (1)
Személynév. August ~ (1747–1794) német költő. Lilla’ Búcsúzálogjai (~ből) (436/cím).
bűszhít l. bűzhít
büszke mn (49)
1. Akit vmi miatt (jogos) önérzet, jóleső érzés tölt el. Így rohan, illy dühösen tör, ront a’ ~ Magyarság (258/55). Láttátok, melly víg vólt szomorúságunkra, Melly ~ és szúrós tsúfolta-tásunkra (330/956). 2. Önmagát túltengően sokra tartó, öntelt. Majd h’ a’ Nemzet öszve jő,
’S hadra fog kiszállani: Büszke tsúfolóin ő Nagy bosszút fog állani (257/195). Reszket-tesd meg Jaffát ’s Kajrót hatalmaddal: Hadd hullyanak artzra a’ Jordán’ partjain, Kik In gázolnak a’ népek’ jussain (337/220). 3.
Büszke személyre valló. Mint Isteneknek tró-nusán a’ mennyen Nagy gőggel űl a’ Bőlts, te rád Büszkén tekint le (377/23). A’ Páva önnön magának Melly In begyeskedik (397a/432). 4.
Kényes, délceg ló. Olly zsíros füvet tart hogy meg érezheti Szagát sok ~ ló ’s el nem szen-vedheti (201/70). Most Inn rug kapál majd harsogva nyerít Orrán sebess szellőt fúvall és tekerít (82/19).
~ (25/3, 77/11, 185/100, 190/3, 194/15, 216/
17, 238/63, 267/179, 290/13, 305/66, 319/18, 328/7, 330/128, 330*/203/1, 337/108, 338/38, 373/161, 379/101, 396/14, 397a/401, 413/16), Büszke (61/25, 239/156, 249/18, 330/1904, 448/18), Bűszke (150/7, 49), Iknek (397a/
1170), In (58/6, 194/6, 256/17, 28, 454/400), Büszkén (254/56, 397a/692), Inn (82/30, 150/
34), Büszkénn (61/50, 86/33), Ikkel (241/22).
büszkélkedik i (1)
Felhívja magára a figyelmet. Látta kellemid’
Citére, Látta, és irígykedett, Hogy pirosló lá-ba’ vére Képeden büszkélkedett (321/12).
büszkeség fn (3)
1. Büszke embert átható érzés. Ekkor szelíd-séggé válik előbbi ~e, Hűl a’ szilajságnak tü-ze, melly szinte lánggal ége (216/47). 2.
Fen-ség, erő. Nyúgodj csendességgel Itten, szép Nimfa! Ládd, melly ~gel Féd e’ boldog fa (263/3).
~gel (397a/415).
bűvös-bájos mn (1)
Bűbájos. Élni fog ditső nevébe Vétzy túl a’
Vágon is: Mert illy dolgot régenébe Nem vitt véghez Jázon is, A’ midőn Arany-gyapjával,
’S Bűvös bájos Kondijával Annyi Probákat te-ve (317/20).
bűz fn (2)
1. Erős, bántó büdösség. Mert kit itt el nem merít is, Túlnan a’ kormos Mefítis Gőzi ~i fojtja meg (317/126). 2. Kellemetlenség. Bár a’ Fanatismust ő mondta hogy űzi, Orrán füs-tölgött a’ Fanatismus’ ~i (337/20).
bűzhít (1)
Bűdösít. Hogy a’ várból én is mindjárást ki menjek, A’ várat rontani benne ne pihenjek:
Vitézim büszhítnék a’ levegő-eget, Vagy tán szereznének frantzia szőnyeget (239/227).
bűzhödt mn (1)
Bűzös. A’ melly rothadt balzsam volt a’ ki-cserzőjök, Annak büszhödt sárja lesz a’ teme-tőjök (239/126).
bűzhödtség fn (1)
Büdösség. — …földdé válik testünknek por fa-la; Előbb egy büszhödtség bálvánnyává lé-szen, Bomlani kezdenek a’ részek egésszenn (201/53).
bűzletes mn (1)
Bűzös. Vérbe tajtékzó patakok! ’s dögöktől Bűzletes ég, föld! (287/36).
bűzölget i (1)
Bűzösít. De a’ kit még is meg keres [az ár-nyékszék] napjába A’ legszorosb órába is ’S ájulás nélkűl ~ magába ’A legfinnyásabb Dá-ma is (377/7).
bűzös mn (2)
Bűzt árasztó, büdös. Bűzös szájok lehelletét ennek [babérfa] nedvével vesztik A’ Médusok (413a/656). Tsak semmivé válik, a’ mi semmi vala; Az ember egy ~ dögbálvánnyá lészen (454/611).
C, Tz
c fn (1)
Az alaphangsor első hangja. Pengess halkal az alsó C-énn egy keserves éneket (162/7).
cacao l. kakaó
Ebbe nem vólt Cacao (231/86).
cadentia l. kádencia
caelestis (lat) (1)
Mennyei, égi. Tantaene animis coelestibus irae? (330*/137/1)
Caesar fn (9)
Személynév. Római császár. Tusculanum ’s Tibur szűlik a’ Lelkeket, ’S ha ~ ’s Mecoenas dajkálják ezeket (245/18). És te ditső Sziget!
(ki Tzézár’ korában Ollyan esméretlen voltál még Romában (337/255).
~ (379*/107, 413a/470), Cesar (413a/694), Césár (413a/27), Cesár (413a/510), Cézár (413/31), Ceasárt (413a/1120). L. még cézár.
cafrang fn (2)
Lószerszámon fityegő, lógó cifraság: rojt, sal-lang. Pedig sokkal tzifrább ’s szebbek a’ Far-sangi Szánkózó lovaknak tsörgői ’s tzafrangi (60/22). Almás paripáján tzafrangok függenek (330/275).
cafrangozott mn (1)
Cafranggal díszített. Fiatal ő, van egy szép kis felesége, Ebben van ő néki fő gyönyörűsége, Kinek tzafrangozott hintó-szánja megett Pom-páson vezérli a’ lovas sereget (330/135).
calamus (lat) (2)
Toll. Probatio Calami: tollpróba. Ha Semmi-nél több Valami, Tsak Probatio Calami, Mind az a’ mi! (236/6)
Calami: (461/1).
calcar (lat) (2)
Sarkantyú. Gloria ~ habet (35/cím).
~ (29/cím).
calculálván l. kalkulálván
Calepinus fn (1)
Személynév. XV–XVI. századi szerzetes, szótárkészítő. Még a’ ~’ tíz-nyelvű grapsája, Vagy a’ Casuisták’ Theológiája Hozzá ké-pest tetszik finger-kalendernek (330/377).
Calepio fn (1)
Helynév. Született ez az ember ~ban, Berga-mo városa mellett, és a’ nevét hazájáról vette (330*/149/5).
Calliope fn (6)
Személynév. Az ékesszólás s az elbeszélő költészet múzsája. Ki a’ maga Hazájának egy nagy érdemű fia, Kit tisztelnek ~, Uránia, ’s Thalia (111/98).
Calliopé (418/1, 432/38), Calliopém (418/108, 432/98), Calliopédnak (439/36).
Camill fn (1)
Személynév. Camillus római hadvezér. Itt nőttek fel a’ Marsusok ’s több körmönn font férjfiak A’ nyársat vívó volskusok, és a’ Sabi-nus fiak, A’ sanyarúsághoz szokott Ligurok, Détziusok, Nagy ~ok ’s hadra termett Scipiók, Máriusok (413a/693).
cammog i (1)
Lustán, nehézkesen, lassan megy. Így meg in-dul ’s szédelegve Arra közelébb tzammog (231/188).
cammogván Ik: be~.
canicula l. kánikula canzonetta l. kánconetta Cap. l. caput
capfli 195 Cea
capfli (ném) (1)
Varkocs, copf. Fel tűrvén bodros Tászliját, Markába fogja Tzapfliját Felséges tragerjének (114/187).
Capitolium (lat) (4)
1. Helynév. Jupiter főtemploma Rómában.
Hát én a’ ki (miként a’ ~ Tőszomszédja, Övid) hasz’talan éltetém Itt a’ Mennyeieknek Kör-nyékén bizodalmamat (432/45). 2. Itt: tréfásan Neptun fejére vonatkozik a ’fej’ jelentésű latin caput alapján. Neptun úgy is Angliába Matrósz vólt, soká lakott ’S a’ Capitoliumába Ott nem olly sokat rakott (92/101).
~ (328/9), ~mal (432*/204/3).
Cappi l. Zappi
capriol (ol) (1)
Meghajlás, bók. A’ Tiéd vólt, ― ’s mindjárt előtte meghajolt, Vetvén eggy tisztelést petsétlő Capriolt (235/14).
captivál l. kaptivál
cár fn (2)
Orosz uralkodó. Szibéria minden nyuszttal, hermelinnel A’ Tzár’ Udvarából kijön vegyes színnel (330/108). És te Pál , a’ Muszkák’ ret-tenetes Tzárja, ki előtt térdepel két világ’ Ta-tárja (337/171).
cardinál(is) l. kardinális carmin l. kármin carnevál l. karnevál
Carnevál fn (31)
Személynév. ~ a’ Hertzeg’ Kastéllyába szálla, Hol már elkészítve vala a’ Bál-Szála (330/
283).
Carneval (330/cím, 882, 1476), ~ (330/ 3, 10, 347, 365, 368, 401, 406, 429, 445, 471, 990, 1099, 1613, 1638, 1644, 1798), CARNEVÁL (330/1619), ~t (330/1061, 1144, 1209, 1592, 1633, 1776), ~ra (330/1256, 1940), Car-nevallal (330/1476), ~lal (330/1840).
Caron l. Charon Carré l. karé cásia l. kázsia
Caspium fn (1)
Helynév. A Kaszpi-tengerhez tartozó terület.
Elég tágas a’ ~’ homokpusztája! (330*/204/
13)
cassa l. kassza
castrum (lat) (2)
Castrum doloris. Nagy emberek halálára fel-állított gyász-alkotmány, ahol a meghalt ér-demeit szokták előadni. ’S Vőlegényt nem esmértt nyoszolyám’ allyából Egy Castrum doloris készűljön számomra (330/1569).
Castrum (330*/188/16).
casuista (lat) (1)
Álokoskodó, szőrszálhasogató bölcselő. Még a’ Calepinus’ tíz-nyelvű grapsája, Vagy a’
Casuisták’ Theológiája Hozzá képest tetszik finger-kalendernek (330/378).
casus (lat) (1)
Ügy, dolog. A’ Casus minthogy hosszas lévén,
„És ezek a’ Lyányok igen sok tsínt tévén,
„Meg is únván talán a’ Tens Úr hallgatni (330/1649).
catalogus l. katalógus categoria l. kategória
categorice (lat) (1)
Kategórikusan, határozottan. Meg mondták Categorice, Hogy Vi Legis Pragmaticae Júnót teszik királynak (92/12).
Catholicum fn (1)
Katolikus egyházi. A’ Királyi Tábla, a’ R. ~ és Reformatum Gymnasiumok, és a’ Magyar Tu-dós Társaság (313*/102/1).
Catilina fn (1)
Személynév. Római államférfi. …Mert meg égett a kis Filó, Oda ~, Miló (227/16).
Cato l. Kátó
Catullus fn (1)
Személynév. Római költő. ~nak XIIIdik Ver-se (140/cím).
cavalléria (ol) (1)
Lovasság. Szép volt Cavallériájok, Mindnyá-joknak paripájok Vala eggy szuka egér (114/375).
Cea fn (2)
Helynév. A Cyclasok egyik nagy szigete. Te is, kinek ama kövér Inak szigetébe, Ezer hó szín tinód legel a tős bokros cserébe (413a/
cédrus 196 cepel 15).
Iba (413/17).
cédrus fn (3)
A fenyőfélék családjába tartozó, sudár törzsű fa. Amott egy lejtős hegy valamint a’ deli Céd-rus, magoss fejét az égig emeli (72/10).
Cédrus (413a/995), tzédrusa (392/45).
cédrusgally fn (1)
A cédrusfa vékonyabb ága. Túl a’ fülemüle egy bokor’ aljában Kesereg egy lengő ághe-gyen magában; Most felső zengzete a’ tzéd-rusgallyra hág, Majd dörgő alhangja a’ sír’
méllyére vág (306/93).
cédula fn (1)
Kisebb papírlap. A’ tsínosabbak az ollyan Személynek Zsebjébe egy kis forgátsot, szilán-kot vagy zsindelyt tesznek, sőt affélét levelekbe
’s tzédulákba is zárnak (330*/164/9).
céh Ö: tislér~.
cél fn (35)
1. Az, aminek elérésére törekszünk, amit meg akarunk valósítani. Míg az eszköz megvan, addig kergessünk tzélt, ’S a’ ki a’ tzélig ért, az nem hijába élt (454/667, 454/668). 2. Valami-nek a megvalósítására irányuló szándék.
Mitsoda czélja van bennem az Istennek Hogy engem teremtett, mi az oka ennek?(453/3) 3.
Az, amiért valami van: értelem. Mindennek tzélt, rendet és eszközt csinálsz ki (454/655).
4. Kitűzött, megszabott végpont. Már napod itt vagyon, Hogy tzélra jutván végy diadalmat a’ Természeten (454/748). 5. Tábla, amelyet el akarunk találni. És a’ marhák őrzőinek tzélt függeszt a’ Szil fára, A’ mellyet sebes nyilak-kal versent arányozzanak (413a/1089). 6.
Megcéloz valamit, valakit, arra irányul. Az éh-ség a’ másik leg hívebb szolgája, Igen hason-lít a’ képe is hozzája; Ez midőn tzélba vesz eggyszerre sokakat ’S tsinál elevenen járó tsont vázakat (215/81).
tzélom (171/11), czélja (169/9, 453/219), Tzélja (92/323), tzélja (317/177, 330/51, 397a/237, 454/665, 454/702), tzéljok (313/88), czélt (278/47), tzélodat (7/2), tzéjját (5/12, 36/4), tzélyát (238/13), tzéllyát (216/45), tzélját (114/427, 217/61, 368a/169), Tzéljának (92/329), tzéljának (77/118), tzéljában (330/
1834), tzélba (2/11), Czélra (290/12), tzélra (212/92, 330/728,), tzéllyára (231/179), tzél-jához (29/14).
céloz i (1)
Burkoltan, közvetve utal valamire. Elfordúl, ha mégyek felé: Feláll, mihellyt űlök mellé:
Ha mit tzélzok, mindjárt felsüt. Majd hogy a’
guta meg nem üt! (309/51)
célozás fn (5)
Burkolt, közvetett utalás. Erre van itt a’
tzélozás; valamint több régi pogány tzeremóniákra (330*/166/3).
tzélozás (330*/155/2, 418*/175/4), Tzélozás (418*/176/5, 432*/206/1).
célozván in (2)
Célba véve vmi/vki által. S annak [sírod]
szélinn állnál tántorgó lábakkal, Czélozván a’
halál sok ezer nyilakkal (217/48).
Czézlozvánn (204/48).
Celta l. kelta
cementez i (1)
Kenegeti, kenőcsözi. Mint a’ lutskos körtvély, magokba könnyeznek, Mellyeket a’ rothadt csatornák vizeznek, Csak a’ tulajdonos maga czémentezi (239/113).
Ik: össze~.
cenk fn (1)
Hitvány ember. Érzem saját jó szívemet, Más embernek nem vétek. Még-is, ti Tzenkek! en-gemet Szitokra felvevétek (316/27).
Cenk fn (3)
Helynév. A’ Keszthely’ és Czenk’ istenűlő Grófjaiban magadat találd fel (418/115).
Czenk (432*/205/6), Czenkre (432/77).
cenki mn (3)
Cenk településre való. A’ Czenki oltárokra tartsad Innepi tárogatód’, töményed’ (439/
31).
Czenki (418/104), Tzenki (432*/206/1).
centaurus l. kentaurus
centrum fn (2)
Központ. ’S Budán ― szabadságunk’ ősi
~ában, Hol Átilla ’s Mátyás lakott hajdaná-ban (267/109).
Centrumnak (452/8).
cepel l. cipel
cepelhet 197 Chernelházy cepelhet Ik: vissza~.
Ceraonia fn (1)
Helynév. Hegység Epirus illyriai határán. Ő pedig sustorékoló nyilát fennyen elsüti ’S vagy
~t vagy Athot vagy Rodopét leüti (413a/341).
Cerberus (lat) (1)
Személynév. Az alvilág kapuját őrző szörny a görög mitológiában. ~ ordíttson, harapó fo-gakat vitsoríttson (44/9).
ceremónia fn (1)
Szertartás. Erre van itt a’ tzélozás; valamint több régi pogány tzeremóniákra, kivált a’
mellyek a’ Rómaiaknál megvoltak (330*/166/
3).
Ceres fn (20)
Személynév. Az aratás, a termékenység is-tennője a római mitológiában. 1. Ti ó a tágas világnak leg tündöklőbb lámpási, Kiket kísér-nek az égen az esztendő forgási: Bache ’s ál-dott Céres (413a/7). 2. Öreg parasztgazda.
Láss, adják az egek, gazdag Tavaszt ’s Nya-rat, Lásd a’ sarlós Céres miként izzad ’s arat (67/26).
Céres (69/4, 209/98, 413/9, 112, 165, 350, 1075, 432/80), ~ (327/43), Czéres (418/26), Tzéres (156/3, 258/91), Cérest (413a/354), Ceresnek (413a/759), Céresnek (69/1, 11, 413a/346, 356).
cerussa (lat) (1)
Ólomfehér. Iromba lett a’ szép Czerussza ’s míniom, Ollyan lett a’ rózsa, mint a’ sásliliom (330/1369).
Cesar l. Caesar
cethal fn (1)
Bálna. A’ Balena, legnagyobb neme a’ Czet-halaknak, sőt legnagyobb állat a’ mi főldünk kerekségén (330*/200/1).
cézár fn (1)
Császári címet viselő uralkodó. Ám ígérd azt, óh Fátom! nékem, Hogy én majd ő nála nélkűl Caesar leszek, ’s királyiszékem Mind a’ két Világ’ nyakán űl (379/99). L. még Caesar.
Ch. l. Chloe
chálibs fn (1)
Híres vasbányász és vaskovács nép a Fekete-tenger déli partján. Tmorus illatozó sáffránt,
tömjént meg Arábia Elefánt Tetemet pedig küld mi hozzánk India, De a’ mesztelen ~ok hozzánk atzélt kűldenek (413a/67).
chaoni mn (2)
Cháoni Atyánk: A chaoni jóshely makktermő tölgyeinek ura, az ott megnyilatkozó Jupiter.
Plántáról nevelkedik a kemény mogyoró fája, A’ nagy Kőrisfa ’s Herkules árnyékos Koro-nája, A’ Cháoni Atyánk makkja a’ temérdek Pálmákkal (413a/592).
Chaoni (445/1).
Chaonia fn (1)
Helynév. Északnyugat-Epirus egy része, Dodona környéke, ahol a tölgyek susogásából jósoltak. Bache ’s áldott Céres, hogyha kegyességtek alkotta Hogy a’ szelid kalászok-kal a’ főld is fel váltotta ~nak makkjait (413a/
9).
chaosz l. káosz
Charon fn (2)
Személynév. Az antik görög és római mito-lógiában az alvilág révésze, aki a holtak lelkét átszállítja a túlvilágra. Én magamonn semmi sérelmet nem szánok ~hoz ő véle indúlni kívá-nok (77/282). Törnek a’ vas matskák, hajó há-nyattatik Caronhoz utazni hajós hívattatik (10/24).
Charta (ném) (1)
Charta biankázhat: enyeleg, évődik. Addig a Gavallér ’s a Dáma egymással ~ biankázhat szemmel ’s láb nyomással (266/12).
chef (fr) (2)
Parancsnok. General en Chef a’ legfővebb Ve-zére egy sok ezerből álló fegyveres Seregnek, a’ kitől függnek osztán minden osztályos Ge-nerálisok (330*/176/1).
~ (330/1192).
Chernel fn (1)
Személynév. T. N. Nádasdi Sárközy Istvánné, született Chernelházy Chernel Eszter Asz-szonynak tiszteletére (308/0).
Chernelházy fn (1)
Személynév. T. N. Nádasdi Sárközy Istvánné, született Chernelházy Chernel Eszter Asz-szonynak tiszteletére (308/0).
chevalier 198 cifra
chevalier (fr) (2)
1. Lovag. Svalír, vagy Svalje, frantziául ~, ga-vallér, ritter, Nemes, vagy Nemeskedő (330*/
196/1). 2. A sakkjátékban a ló figurája. A’ kö-zségnél a’ neve kutya: nem jobb és tsínosabb neve volna é Lovas vagy Huszár, minthogy frantziáúl is ~? (330*/154/7)
Chiabrera fn (1)
Személynév. 16–17. századi olasz költő.
Olaszból ~ után (146/cím).
L. még Kjabrera!
Chilo fn (1)
Személynév. Görög bölcs, akit az örömében halt meg, amikor a fia győzött az olympiai versenyen. Sok ~k a’ midőn leg jobban örűl-nek A’ halottak közzé nevettekbe dűlörűl-nek (215/
61).
chimera (gör) (1)
Agyrém. Chimérákon töri mámor-lepte fejét, Maskaráson tőlti bolond esztendejét (337/35).
China l. Kína chinai l. kínai
Chiron fn (1)
Chiron nyila: A bölcs kentaur Héraklésztől kapott mérgezett hegyű nyíl egyikével vélet-lenül halálra sebezte önmagát. Mikor Chiron nyila eránt vinnéd tűz szekeredet, Akkor lá-tám-meg elősször élet adó fényedet (162/83).
Chloe fn (14)
Személynév. Dörögjön bár, de ha Chloë kezd beszélni, Meg-némúl a’ dörgés, nints hát miért félni (159/5). Ch. Ropog a’ bús Ég! (459/1) Chloë (159/cím, 1, 9, 17), Chloe (403/66), Chloé (173/cím, 3), Chlóém (172/23),
Ch. (459/3, 10, 12, 14).
Chloris fn (5)
Személynév. A görög mondák hősnője, neve azt jelenti ’halovány’, mivel a kiállt félelmek miatt arca halovánnyá lett. Chloris az Ifjakat sebes pillantással Sűrűn lövőldözvén, hullatta rakással (330/1397).
Chloris (330/1391), Chlóris (330/1405), Chlórist (330/1409, 1411).
chórus l. kórus
Chrémes fn (1)
Személynév. Szókratész tanítványa. De te
sírsz Chrémesem, és te is Plátom, könyvezel?
(454/714)
chria fn (1)
Chriaöntő: Chriákat a régi retorikában az is-mert személyiség tetteit elbeszélő rövid szö-veg gyártó, játszva, könnyedén készítő költő.
Te Chria öntő Nesze köszöntő (227/5).
Christus (lat) (1)
Post Christum natum: Krisztus születése után.
De meg hólt post Christum natum Eggyne-hány Esztendővel, Nem jut eszembe a’ Datum Eggyel é, vagy kettővel (231/11).
chron. l. chronica
chronica (lat) (1)
Történelmi eseményeket időrendben leíró mű.
Chron. P. I. Cap. X. (268*/22/10).
ciana (gör) (2)
Búzavirág. Czéres kötést fon sárga kalássziból, Mellyet piros pipatsvirágok ’S kék Czianák gyönyörűn vegyítnek (418/28).
Cyana (418*/173/4).
cicázik i (7)
1. Pajkosan enyeleg, játszik. Tsak némelly enyelgő zefirek játtzanak Mellyek a’ levelek aloll ki ugranak Tzitzáznak kerengő szárnyal a’ bokrokonn Lassan el enyésznek a’ liliomo-konn (84/27). Sok faluk’ határain Ma delfinek cziczáznak a’ vizekben (288/30). 2. Szerelmi játékot űz. [Női lábak] Mellyekenn ha ésszel felfelé czitzázol, A’ gyönyörűségbe egészszenn el-ázol (239/19).
tzitzáztok (371/10), Tzitzáznak (196/27), Czi-czáznak (380/27), tzitzáztak (330/336).
cicázó in (1)
Lengedező, játszadozó. Panaszok, Pityergések folyának: És az édes Titkok’ Barátinak, a’ kies Erdőknek Árnyékába a’ tzitzázó Szellők le-gyeskedése (170/20).
cicoráz i (2)
1. Hangszer szól. Csak picziny lantom czi-czorázzon: ádjő Trombita-dobszó! (287/51) 2.
Madár dalol. A’ kis dallos ott ringatja Magát a’ zőld ágakon. Ott tzitzoráz víg rájával (397a/781).
cifra mn/fn (14)
I. mn 1. Gazdagon díszített. Azzal sok száz
cifrán 199 cinábor embertársonn segítenek A’ minn most egy
tzifra Tornyot építenek (190/104). 2. Tarka. És a’ tzifra lepke-pár Vígan repdes szád körül (250/6). 3. Keresetten bonyolult, cikornyás.
Nem tzifra, de szíves a’ mi tisztelésünk, Tsak tiszta lélekből mondjuk, úgy nem késünk (340/31). 4. Meghökkentően furcsa. A’ halál-nak sok száz czifra Mészárossa Áldozattyaihalál-nak nyakait tsapdossa (192/35).
II. fn Díszítő elem, cifrázat. Mutogattya ma-gát a’ pompás természet. Mesterség tzifrái tündököltet készet (1/2). A Palotájára mester-ség tzifráját Tékozlá a’ szépmester-ség rá a’
frizúráját (9/23).
tzifra (61/20, 254/20, 306/6, 330*/149/8, 413a/1018), Tzifra (330/128), tzifrább (60/21), legtzifrább (330/67).
cifrán hsz (5)
1. Díszesen. Mindeniknek tzifránn tsillog ru-házattya De magát a’ Magyar ditsőbbnek mutattya (82/5). 2. Paripa kecsesen lépked.
Vídám a’ nézése, módos a’ ruhája, Tzifra, ’s tzifrán lépked büszke paripája (330/128).
tzifrán (193/7, 416/12), tzifránn (256/3).
cifraság fn (4)
Valaminek a díszes, cifra volta. Űl az Achmet Zultán kevéj tronusábann Gyönyörködik sze-me sok tzifraságábann (9/18).
tzifraságot (271/22, 397a/373), tzifraságával (90/20).
cifráz i (1)
Díszít. A’ felvídúlt mezők; kertek Tzifrázzák kerűletét a koronának (400/34).
cifrázott Ik: fel~.
cifrázva Ik: fel~.
cigány fn (4)
Roma személy. De még nem adom el őtet.
Menjen inkább tserére: Jusson osztán akár magyar akár Czigány kezére! (358/42) Czigány (26/cím), Czigányok (330/1815, 1815).
cikkely fn (1)
Rész. De mind tzikkejenként még is öszve szette ’S ekképp a’ setétbe összve őtögette (26/29).
ciklopsz fn (1)
Egyszemű óriás a görög mitológiában. Hány-szor láttuk, hogy az Etna kipukkant katlanjain Ártűzével pusztított a’ Ciklopsok’ határain (413a/477).
cikornyáz i (1)
Madár dallamot cifráz. A’ zőld bokorba’ hal-lom A’ Filmilét danolni, Hallgassatok Leány-kák! Most andalogva lejtőz, Majd felfelé tzikornyáz (373/102).
cimbalom fn (6)
1. Húros ütőhangszer. Azért van hogy néki leg